A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=491581#post491581][b]Almásy Léna - 2015.04.10. 11:05[/b][/url]

Miután sikerült Shayleen-t ütött-kopott küszöbén kívülre tessékelnie, hatalmasat sóhajtva lökte be maga mögött az ajtaját. Egyáltalán nem számított rá, hogy a diákok hajtóvadászatot fognak indítani ellene, de főleg nem arra, hogy ezt az otthonában teszik majd. A navinés lányka látogatása felbolygatta amúgy is illékony lelki békéjét, szóval még mielőtt Konstantinnak eszébe jutott volna tényleg egy vödör vízzel nekirontani, összekapta magát és felcsattogott a kastélyba pár iratért. Két és fél óra - ennyit kellett csak kihúznia délig, aztán boldogan térhetett volna haza ismét az édes semmittevésbe.
A tanári kar nagy része elutazott az ünnepekre vagy csak bezárkózott a lakrészébe, hogy kipihenhesse a fáradalmait. Egyedül csak ő gondolta úgy, hogy a tanári majd védelmet nyújt neki a semmittevés és a locsolók ellene, de mint mindig, ismét túlságosan naiv volt. Éppenhogy nekilátott az asztalán heverő papírhalmazának feltúrásához, a hatalmas terem ajtaján kopogtattak. Ismét meghűlt benne a vér egy pillanatra - hihetetlen, hogy egy ártatlan kopogás ennyire meg tud ijeszteni egy egyébként rettenthetetlen aurort -, aztán pulzusát a normális tartományba terelgetve nyikorgott egy félhangos Szabad!-ot.
 - Jó reggelt! Nem, nem zavar - asztalát megtámasztva sandított fel a nyuszifüles fiúra. Már maga a megjelenése rosszat sejtetett számára - Mondja csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=493577#post493577][b]Almásy Léna - 2015.04.15. 23:09[/b][/url]

Örök rejtély marad, hogy retteghet valaki ennyire egy ártalmatlan, hagyományörző szokástól. Magát a vizet szereti, a forró fürdőkért pedig egyenesen él-hal, de ha elérkezik a Húsvét, vinnyogó kisegérként bújik el a legközelebbi gardrób mélyére. Drága megboldogult Édesapja, ő tehet minderről. Ha nem kapta volna telibe még kislányként azzal az átközött szódásüveggel, minden másképp történne most. Talán akkor nem akarna kiugrani a szíve a helyéről és nem keresné az ellenséget szerencsétlen diákokban. Tekintetét végighordozta a kétségkívül elegáns megjelenésű fiún, ahogy az ajtó becsukódott mögötte. A lágy szellő meglibbentette azt az illatfelhőt körülötte, amit Shayleen hagyott rajta.
A fiú nem mindennapi produkciója láttán széles mosolyra húzódtak ajkai. Próbálkoztak már nála mindennel, aranyos és kevésbé aranyos, pajzán mulatóst idéző locsolóversek tömkelegé hallgatta már végig, de mind közül talán erre az egyre tudta ráaggatni magában az eredeti jelzőt. Kissé nyirkossá vált kezeiben szorongatott papírjait leejtette az asztalra, majd pár lépéssel közelebb került a nyuszifüles merénylőhöz.
 - Hát legyen! Szabad! Engem megvett magának ezzel a tálalással.
Egyszer már túlélte a locsolást a reggel folyamán és az újabb próbálkozója sem tűnt igazán közveszélyesnek. Legalábbis bízott benne, hogy ez nem egy átverés és nem kapja majd elő a pálcáját, hogy elárassza egy jól irányzott vízsugárral.