A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=585498#post585498][b]Reviczky Emma - 2016.04.10. 15:47[/b][/url]

Amikor Emma elképzelte az anyaságot, valahogy mindig, mindenre több ideje volt, mint amit a valóságban tapasztal. félreértés ne essék, egy percet se bán, vagyis de, mindegyiket, amit nem otthon lehet a babával, hanem munkával tölt. Bár akkor is inkább sóvárog, néha meg mégis jó elszabadulni, vagy éppen a másik majd hatvan gyerekét pesztrálni, mint házvezető. Valószínűleg nincs még egy ember, aki így túlvállalja magát, mint ő. Saját bolt, házvezetés, tanárkodás, alap és mesterszinten, plusz az előkészítőben is. Emellett barát, feleség, anya. Nagyon nem stimmelhet nála valami, hogy ebbe egyelőre még nem sikerült elmerülnie. Bár tény, hogy végletes - mindent vagy semmit mentalitású -, és más már nem is férne a naptárába, de kezd rájönni, hogy ideje lesz csökkenteni a saját vállalt terheit majd.  Egyszer. Talán. Ez azonban biztos nem most fog eljönni.
Megetette a kislányát, pelust cserélt, összepakolt és még fürödni is volt ideje indulás előtt. Valahogy nem feltétlenül Kornél vagy Lia hatására, bár nagy szerepet játszanak benne, de rászokott magától a korai kelésre, ami hasznára van. Összeszedte a könyveket és jegyzeteket, amire szüksége lesz, villámgyors, viszont annál nehezebb elköszönés után aztán elindult fel a kastélyba. elég gyorsan meg is tette a távot, köszönt az ismerős arcoknak, aztán egyből a tanári felé indult. Pontosan tudta már kik várnak odabent rá, aminek előre örült ekkor még. Miért ne tette volna? Egy nagyon jó barátnője került ide, ha már Védát el kellett búcsúztatni, Kiva teljes állást kapott, ahogy Đomi is, aki nemrég még vele dolgozott, ez mellett új kollégák is érkeztek.
- Szép napot. Kiva! Vivi…
Köszönt be mosolygósan, miközben belibbent és indult volna a helye felé. Ekkor szúrta ki a szokott módon romboló - szereti ám - a volt unikornist, illetve a közelben a volt eridonos lányt. Tartott előbbivel a szemkontaktust, aki még éppen valamit megmagyarázott másnak, mikor oda ért mellé. Csak letette az asztalra, ami a kezébe akadt, aztán ment is megölelte a gondozók gyöngyét.
- Éppen ideje volt, hogy kevésbé veszélyes terepre tévedj. - Azt inkább nem tette hozzá, hogy ki számára kevésbé veszélyes. Félti ő Vivit is persze, de nem tudja nem elengedni a tényeket, hogy ettől a tanárnőtársa még ön- és közveszélyes. - Várjátok már az évet?