BK Fórum - Tanári szoba

Csak úgy

Lin bedagadt, vérvörös szemekkel veszi maga elé a következő szorgalmit. Megítéli a színeket, az árnyékolást, a kompozíciót. Felírja magának a szorgalmi készítőjét és, hogy hány pontot kap erre, aztán egy cirkalmas láttamot kanyarít a lap aljára.
Mielőtt maga elé húzná a következőt, felnéz a tanáriban függő órára. Hát ma sem megy már haza Alexhez. Egyszerűbb lesz, ha ledől a Levitában, mert mire leérne a faluba, jöhetne is vissza órát tartani. Mikor is látta utoljára a fiút? Nem rémlik neki. Asztala körül meg egyre csak nőnek a szorgalmi halmok, de valahogy fogyni nem akarnak.
A lány úgy érzi, ez egy teszt, amit az iskola vezetősége talált ki neki, hogy lássák, mennyit bír. Leteszi a pennát, megdörzsöli a szemeit, aztán álmosan a plafonra pillant. Valahogy nem így képzelte el élete utolsó éveit. Belekapaszkodni Alex kezébe, és szorosan hozzábújni... Igen, ez sokkal valószínűbb álom, mint a szorgalmihegyekkel való eltemettetés.
Nagyot sóhajtva maga elé húzza a következő lapot. Újabb rajz. Gyönyörű egyébként. A lány élvezi a munkáját... már amikor nincs belőle ennyi. Eltökéli, hogy ez lesz mára az utolsó, aztán fél szemmel felpislant az órára, és inkább azt dönti el, hogy tegnapra lesz ez az utolsó. Hajnali négykor az ember nagyon is tisztában van vele, hogy a ma éppen csak elkezdődött.
Átnézi az előtte fekvő szorgalmit, lepontozza, majd láttamozza. Aztán feláll, nyújtózkodik, megmasszírozza begörcsölt lábát, és óvatosan kiszlalomozik a szorgalmikupacok közül, hogy aztán elinduljon a Levita torony felé.