A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Nem gondoltam volna, hogy mestertanonci éveimre lesz belőlem „stréber”, pontosabban tanársegéd. Sosem voltam az, aki ugrott és azonnal jelentkezett, valahogy nem vonzott a gondolat. Aztán, miután sikeresen megtaláltam az irányt, akkor miért ne alapon, ezt is vállaljam be. Nem tagadom, hogy szívesen sóhajtok a tanár látványára is, nőből vagyok és szemeim is vannak, sőt, ezzel egyedül sem vagyok. Noha nem követem titkon és fantáziálok többről, mint amennyiről bárki más is, nem csak a külső az, amely végül megnyugtatott, hogy jót választottam. A jóslástan nem született velem és őszintén, először azért gondoltam jó ötletnek, mert ki tudja, lehet egy szép napon, valami lapba először majd csak a horoszkóp rovatba írhatok, elvetemült ötlet volt az órarendem felett ülve. Gyakorlatban pedig aztán, egész jól boldogultam vele, így végül, itt vagyok. Vele.
Az órára pillantok. Egy ideje már csak csendben ülök a lapok felett frissen készült szemüvegemben.  Javasolták, hogy bár ugyan sok gondja nincs, de a migrénjeim miatt ezzel se terheljem magam, így ha olvasok, vagy valami kütyüt bámulok, akkor használjam. Egész jól áll, megbékéltem vele úgy két nap után, így azóta hordom is, ha nem felejtem el. Dolgozatokat javítunk, pontosabban én a beadandók közül válogattam az alsóbb évfolyamból. Hátha szórakoztatóbb lesz – mondtam magamnak, bár a kamu álmokkal kitöltött napló egy idő után igencsak fásulttá tesz. Sóhajtok, ahogy államat támasztom tenyerembe és a tanár úr felé pillantok.
- Nem vették komolyan ezt a feladatot, azt hiszem. Már nem tudom hányadszor olvasok szörnyű kínhalált – vagy épp gazdagságot, nagy szerelmet. - Ilyenkor mit csináljak? - érdeklődöm, mert lepontozni lehet nem kell, de maximumot sem, hiába mondjuk zseniális a körítés, mert van olyan is. Hátradőlve tolom fel fejem tetejére a szemüveget és nyújtózom egyet.
- Esetleg, hozhatnék kávét, ha szükség van rá. Elég sok lap van még – ajánlom fel, addig is mozognék egy kicsit, mert a lábaim elgémberedtek. De nem mozdulok, ameddig nem kapok választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833482#post833482][b]Lóránt Emma Regina - 2021.06.30. 22:15[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy mestertanonci éveimre lesz belőlem „stréber”, pontosabban tanársegéd. Sosem voltam az, aki ugrott és azonnal jelentkezett, valahogy nem vonzott a gondolat. Aztán, miután sikeresen megtaláltam az irányt, akkor miért ne alapon, ezt is vállaljam be. Nem tagadom, hogy szívesen sóhajtok a tanár látványára is, nőből vagyok és szemeim is vannak, sőt, ezzel egyedül sem vagyok. Noha nem követem titkon és fantáziálok többről, mint amennyiről bárki más is, nem csak a külső az, amely végül megnyugtatott, hogy jót választottam. A jóslástan nem született velem és őszintén, először azért gondoltam jó ötletnek, mert ki tudja, lehet egy szép napon, valami lapba először majd csak a horoszkóp rovatba írhatok, elvetemült ötlet volt az órarendem felett ülve. Gyakorlatban pedig aztán, egész jól boldogultam vele, így végül, itt vagyok. Vele.
Az órára pillantok. Egy ideje már csak csendben ülök a lapok felett frissen készült szemüvegemben.  Javasolták, hogy bár ugyan sok gondja nincs, de a migrénjeim miatt ezzel se terheljem magam, így ha olvasok, vagy valami kütyüt bámulok, akkor használjam. Egész jól áll, megbékéltem vele úgy két nap után, így azóta hordom is, ha nem felejtem el. Dolgozatokat javítunk, pontosabban én a beadandók közül válogattam az alsóbb évfolyamból. Hátha szórakoztatóbb lesz – mondtam magamnak, bár a kamu álmokkal kitöltött napló egy idő után igencsak fásulttá tesz. Sóhajtok, ahogy államat támasztom tenyerembe és a tanár úr felé pillantok.
- Nem vették komolyan ezt a feladatot, azt hiszem. Már nem tudom hányadszor olvasok szörnyű kínhalált – vagy épp gazdagságot, nagy szerelmet. - Ilyenkor mit csináljak? - érdeklődöm, mert lepontozni lehet nem kell, de maximumot sem, hiába mondjuk zseniális a körítés, mert van olyan is. Hátradőlve tolom fel fejem tetejére a szemüveget és nyújtózom egyet.
- Esetleg, hozhatnék kávét, ha szükség van rá. Elég sok lap van még – ajánlom fel, addig is mozognék egy kicsit, mert a lábaim elgémberedtek. De nem mozdulok, ameddig nem kapok választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833528#post833528][b]Oláh Milán - 2021.07.01. 17:03[/b][/url]

Elképesztő sebességgel akadt jelentkező a tanársegédi posztra. Meg sem fordult a fejében, hogy valaki pont jóslástanból szeretne majd tanársegéddé lenni, az meg aztán végképp eszébe sem jutott, hogy egy olyan mestertanonc fog jelentkezni, akinek az újságírás a fő iránya. De olyan elszántnak és lelkesnek tűnt a lány, hogy nem próbálta meg meggyőzni, hogy nem kell ez neki. Elvégre a segítségre erősen szüksége van, így nem válogatott igazán, örült, hogy valaki elvállalja.
Most itt ülnek Milán asztala felett, előttük négy stóc papír, különböző rosszabbnál rosszabb feladatmegoldásokkal. Flórit lepasszolta a húgának, mert Tina mindig örül, ha a két kis unokatestvér együtt tölthet egy kis időt. Legalább a kis Dzsenna biztosan jó kapcsolatot ápol majd Flórival.
- Hát figyelj. Tekintve, hogy ezek álmok, akár a leghajmeresztőbb is lehet igaz. Ha normálisan megírta, van értelmezés is, akkor felfelé pontozd, ha látszik rajta, hogy lemásolta valakijét, vagy cseppet sem érdekelte, akkor pontozd le. - Nem létezik jó taktika. Ebben a tárgyban nehezen lehet számon kérni bizonyos tudást, mert a jóslástan erősen gyakorlat központú. Épp ezért lehet, hogy célszerűbb lenne, ha az órákon mérné fel, hogy mennyire szorgalmasak a diákjai, de ha nem adna ki írásbeli feladatokat, akkor egészen biztosan mindenki ellustulna, és még annyira sem figyelnének rá, mint amennyire most megteszik.
- Azt megköszönöm. Amondó vagyok, hogy tartsunk egy kis szünetet - mosolyog a lányra a papírok felett. Elvégre legalább másfél órája ülnek itt, és mást sem csinálnak, csak idétlenebbnél idétlenebb válaszokat próbálnak meg értékelni. Kevesen vannak azok, akik komolyan veszik a tárgyat. Túl kevesen, sajnos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833640#post833640][b]Lóránt Emma Regina - 2021.07.03. 15:46[/b][/url]

Lehet sokaknak annyi látszik ebből, hogy odavagyok a tanárért és most jól körülötte akarok legyeskedni. Ez ott nem igaz, hogy a tanári kar jelenlegi felállása igen erős férfi szempontból, és mégsem toporogtam ott mindegyiknél, pedig szívesen megtettem volna. Ne ezen múljon már! Tudom, hogy a görcs évfolyamtársam pont ezt csinálja, addig-addig nyalizik, míg jobbat nem ér el, bár kíváncsi vagyok, hogy az újaknál mennyit fog ez érni. Valahogy sejtem, hogy egyszer nagyon pofára fog esni és én, ha szép, ha nem, ott fogok lenni és nevetni fogok. Nagyon. Addig pedig megoldani a rám hárult plusz munkát. Szeretnék egy jó viszonyt, igen, hogy ne kelljen kínzásnak gondolnom ezt az egészet. Szeretnék jól teljesíteni, mert akárhogy osztottam, szoroztam, lehet, hogy jól fog jönni, illetve, még mindig kellett egy plusz tárgy és szimpatikus volt. Csak nyertem vele, és mondhatni, ő is velem? Fogjuk rá.
Szavaira emelem vissza tekintetem rá és szusszanok egy aprót. Igaza van, itt tényleg vannak olyan válaszok, amik furák, csúnyák, mégis jók lehetnek. Én is hozzá vagyok szokva azokhoz a válaszokhoz, ahol van egy irány és mód, ahogy felelni lehet rá. Ami attól eltér, az már nemigen jó semmire. Kicsit el kell rugaszkodnom, mint az álmok.
- Ahh, rájöhettem volna magamtól is – szusszanok egyet. Lehet az, hogy már egy jó ideje-órája itt ülünk, kicsit kizökkentett mindenből és megülte az elmém. - Köszönöm, akkor így javítom tovább – látni is, ahogy visszahajolok egy lap fölé, gyors átfutom még egyszer és már le is pontozom. Vagyis, pontosabban fel. Ez a kusza, de elfogadható részletes válasz. - Mi értelme van álmokat másolni? Mármint… bármit kitalálhat, körülbelül negyed órát vesz el az életéből – ezt pontosan úgy mondom, hogy alsóbb éves koromban ugyan ezt megtettem. Kiment a fejemből a határidő, ami nem lepett meg senkit sem, engem viszont zavart. Leültem, kicsit logikáztam és már meg is írtam. Nem másoltam sose le senkiét, mert sosem tetszett a gondolat. Akkor elbukom egyedül. De most leteszem a tollat és nyújtózom egyet, mielőtt felhozom a kávét.
- Rendben van, máris hozom – ahhoz képest, hogy mennyire elzsibbadtam, szinte felpattanok és már ott sem vagyok, hogy kávét szerezzek. Nem időzök ezzel túl sokat, végül kettővel térek vissza, remélem jól emlékszem, legutóbb hogy itta a sajátját. Megállok végül az asztal mellett és leteszem elé.
- Tessék – ülök végül vissza és még várok, mert forró. Távolabb teszem, nehogy fellökve a dolgozatokra öntsem. - De ha kviddics jóslás lenne az óra anyaga, nem bírná a terem a létszámot – jegyzem meg mosolyogva, hogy igen, vannak sokkalta „menőbb” tárgyak is. Nem lehet egyszerű így.