36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 3. 00:01 | Link

Oláh Milán | ruha


Ez a terem az egyik legfényesebb a kastélyban, amelynek rideg kőfalait még szoknia kell. Eddig a zord belső az egyetlen, ami lelombozóan hat rá itt. Az élményt maga mögött hagyva még azt is inkább szórakoztatónak könyvelte el, amikor eltévedt az eufemizmussal második emeletként hivatkozott szörnyű nagy labirintusban. Persze az is kőből volt, de a homokszín anyag legalább némileg melegnek hatott. Itt a tanáriban olyan, mintha csak egy másik helyen lenne, nem is az ősi kőszörnyeteg hasában. Hogy igazán érezze a szabadság ízét, az ablakban ül, onnan néz kifelé a rétre. Próbálja megnyugtatni magát a látvánnyal, de az arca piros, tekintete zavart: valami kellemetlen foglalkoztatja.
Röpkén megrázza a fejét. Rövid, egyenesre nyírt kleopátrafrizurájából elöl egy-egy tincset hosszúra hagyott meg, ezek most egy-egy fonatként játékosan libbennek az apró, vékony lány arcának a hirtelen mozgás hatására. Ujjai rátalálnak a bal tincsre, módszeresen kibontja a fonatot, majd újra befonja. Ez egy megszokott mozdulatsor tőle, amikor ideges vagy tűnődik. Most inkább ideges, ugyanis nemsokára meg fogja tartani élete első tanóráját. Még utoljára végigkötögeti a fehérbe hajló szőke loknit, azután elengedi. Lassan megszülető elhatározással törökülésbe helyezkedik, és jobban kihúzza magát, csuklóit lazán térdein nyugtatja. Vesz egy mély levegőt. Benntart. Kifúj.
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 61
Írta: 2021. április 5. 17:52 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Valahogy nehezen képes felfogni, hogy a zárt ajtók feltárulnak előtte, hogyha belépne a tanárba már nem kell kopognia. Elvégre ezért van, hogy ott töltse az idejét az órái közt, hogy biztosítson egy nyugodt helyet ha javítani szeretne, vagy felkészülni a következő órájára. Egészen szereti azt a termet, valahogy olyan otthonosan érzi magát itt a többiekkel.
A harmadik kávéját iszogatva ül asztalánál, átnézi a jegyzeteit. Ötödikesekkel lesz órája, össze kell kapnia magát, hogy képes legyen egész végig fenntartani a figyelmüket. Velük már nem olyan egyszerű, mint mondjuk az elsősökkel, akik még rácsodálkoznak a jóslás tudományára. De szereti a kihívásokat, a nehezebb eseteket, mert olyankor igazán úgy érzi, hogy van értelme annak amit csinál, ha meggyőzi őket arról, hogy igenis van értelme ott ülni az óráin.
Sosem zárkózik egészen magába, legfeljebb akkor, mikro elmekertjével foglalkozik. Olyankor szüksége van a teljes csendre és kizárásra, de egyébként jobban szeret együtt létezni a környezetével. Ezért tűnik fel neki a lány az ablakban. Tudja, hogy kollégaként kellene rá hivatkoznia, de olyan hihetetlennek tűnik számára, hogy taníthat. Mindenesetre most jobban foglalkoztatja, hogy olyan idegesnek látszik, mintha félne valamitől.
Lassan áll fel helyéről, úgy közelíti meg, mint egy sérült állatot szokás. Lassan és jól lázhatóan, nehogy azt higgye, valami rosszat akar. Tenyere finoman simul a lány vállára, mielőtt megszólalna. – Minden rendben? – Azt még nem tudja, hogyha tud segíteni, akkor hogyan és miben. Azt viszont tudja, hogy segíteni szeretne. Bár jobban néz ki, mint ezelőtt néhány perccel, de azért még mindig nem egészen az igazi. Talán nincs baj, csak túl érzékeny mióta gyereke van.
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 6. 18:59 | Link

Oláh Milán | ruha


A második hosszú hasi légzés közben valaki megérinti a vállát. Nem ijed meg, csak tudomásul veszi. Ad magának időt, hogy kifújja a levegőt, majd oldalra, felpillant látogatójára.
Minden rendben?
Asztrid arcáról egyelőre nincs mit leolvasni. Arca pirossága nem múlt el, de tekintete tiszta, talán egy kicsit kíváncsi. Még néhány másodpercig csak nézi, nézi a férfit. Ajka nem mozdul, de legalább derűsnek mondható. Nem azon rágódik, mit mondjon. Egyszerűen csak elmerült, és ilyenkor lassabb kijönni a külvilágba.
- Izgulok - jelenti ki a hosszú hatásszünet után. Talán ennél többel illett volna megajándékoznia az érdeklődőt, ha már ilyen türelmesen kivárta a választ, de ennyi sikerült. És ezzel a lényeget tulajdonképpen el is mondta. Már egészen más vonja el a figyelmét.
- Milyen sötét a bőröd - állapítja meg tárgyilagosan. Az ő világos bőréhez (amin még hófehér haja sem tud egy kicsit segíteni) képest mindenképpen.
- Megérinthetem? - jut egy újabb szünetecske után végre a célhoz.
Kihajtogatja lábait és megpördül ültében az ablakpárkányon. Így már teljes testtel tanártársa felé tud fordulni és ezzel jelzi is, hogy elszakította a figyelmét a vidék látványától. Pedig tényleg nagyon szép és megnyugtató.
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 61
Írta: 2021. április 9. 22:40 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Sokakat zavar, hogy ennyire közvetlen és nyitott az emberek felé. Olyan családban nőtt fel, ahol ez mindennapos, a közvetlen érintések, a baráti és kéretlen tanácsok. Mindennapos és nem szokatlan, a többieket azonban zavarhatja.
Úgy tűnik a lány inkább csak kíváncsi, nem rémül meg és nem idegenkedik tőle. Kezdetnek jó, kezdetnek jó. Türelmesen vár, tudja milyen az, ha valakit megzavarnak a meditációjában. Ő is mindig ilyen, mikor valaki kéretlenül rángatja ki elmekertjéből. Néhány percig csak ül és néz, késlekedik a reakcióval, válasszal. Kellenek azok a percek míg elméje is visszatér a valóságba, nem csak a teste.
- Nem szükséges. Nincs miért aggódni – mondja ezt ő, a nagy tapasztalatával. Persze, a gyakorlati év alatt tanított már, de az közel sem volt ugyanolyan, mint most, mikor élesben megy majd a dolog. Más a korosztály, mások az elvárások, más a tananyag. Minden más. Beszélni meg ugye könnyebb, mint cselekedni. Talán neki is csak a szája nagy, mindenesetre próbál megnyugtató lenni.
- Valóban – mosolyodik el szórakozottan. Nem tudja mire vélni, talán nem látott még ilyen embert? Általában azért nem vált ki ilyesfajta reakciót az emberekből csak azért, mert egy hangyányival sötétebb a bőre, mint másoknak. A kérdésen sokkal jobban meghökken, valahogy ez még váratlanabbul éri, mint az előző kijelentés. – Ha szeretnéd, persze. – Bár nem tudja, mire lesz ez jó, de hagyja, tegye csak. Kárt nem okoz vele, sem testileg sem lelkileg nem sérül, hát miért ne érinthetné meg? Még akár bóknak is tekinthetné, ha nem lebegne valami furcsa atmoszféra a lány körül. Ő megérzi, ha valaki furcsa. Elvégre ő maga is az.
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 10. 18:30 | Link

Oláh Milán | ruha
Hol az a kávé?


Az engedélyt megkapta! Ennél sokkal jobban meg szokta hökkenteni azokat, akiktől hasonlót kér. Különös módon ez még nem tántorította el attól, hogy újra és újra bepróbálkozzon. Legalább előtte rákérdez. Kiskorában ez sem volt jellemző, így hát ő is volt a falu különös lánya. A ritkán látott hófehér kislány, aki beljebb az erdőben él az erdészlakban az apjával meg az őrült anyjával. A faluban a nagymama simította el a dolgokat. No de a férfi példásan veszi a dolgot, ezzel Asztrid rokonszenvét végérvényesen kivívva. Megint egy oldalra felpillantással és egy kis mosollyal "fejezi ki" ezt a szimpátiát, ezzel kell beérni.
Próbál nem mohón nyúlni az előtte álló karjához. A tapintás igenis egy ismerkedési mód. És Asztrid meggyőződése (nem meggyőződése, inkább erős érzése, hogy sokkal jobban működik, mint a csevegés. Pedig csevegni is tud - valamennyire. A fáknál és más növényeknél mindenesetre sokkal jobban beválik, mint a csevegés. Erre még saját kezűleg készített ruháit is rátenné. Még a varázskörök rajzolásához használt fémrúdját is. Hogy a varázspálcáját is, azt meg sem említem, úgysem sok hasznára van a lánynak.)
No de elkalandoztunk. Szóval először is mutatóujját végighúzza a fickó bőrén. Ebből máris meg lehet állapítani, hogy a bőre például nem száraz. Ez éppen pont nem tudatosul Asztridban, de most már három ujjal, a pillangószárnynál alig súlyosabb nyomatékkal simogatja a bőrt és a szőrszálakat azon a karon. De tényleg, mire jó ez?
Arccal is már csak legfeljebb harminc centire van a felülettől, és már nemcsak az alkaron húzza végig bal keze ujjai begyét, de egészen végigsiklik a férfi kézujjain.
Oké, elég. Azért mindennek van határa, és nem kéne játszani a másik tűrésküszöbével. Ezt valahol mélyen tudja, mégis olyan nehéz rá koncentrálni, miért is olyan fontos ez.
- Köszönöm - jelenti ki egészen egyszerűen, és leejti a kezét.
- Te mit csinálsz itt? - kezdeményez ezek után ügyetlenül beszélgetést, miközben baljával jobb karján megismétli azokat a mozdulatokat, amiket imént a férfin. Talán összehasonlítja a kettőt.
Utoljára módosította:Németh Asztrid, 2021. április 10. 20:47
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 61
Írta: 2021. április 11. 23:23 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Jobb híján karját tudja felajánlani, azért az már nála is túlmenne egy bizonyos lélektani határon, ha mondjuk az arcát kezdenék el felfedezni az aprócska ujjak. Feltűri ingujját így egész alkarja szabad prédává válik, amira a fehérhajú nem restell lecsapni azonnal. Eleinte csak óvatosan és finoman egy ujjal, majd hárommal csap le a kisasszony, alkarjáról egészen az ujjvégekig vándorol a puha érintés. Valahogy nem így képzelte azt, hogy megismerkedik az új kollégákkal. Sokkal inkább egy jó kávé mellett beszélgetve és nagyokat nevetve. De tudja, hogy mindenkit úgy kell megközelíteni, amilyen forma vagy stílus illik hozzá. Ha Asztridot alkarsimogatással lehet megvenni hát csak tessék, áll elébe. Valószínűleg átélt már ennél vadabb dolgokat is, csinált nagyobb hülyeségeket is, ez igazából semmi ahhoz képest. Azért nem bánja, hogy vége szakad ennek a különös szeánsznak.
- Készülök a következő órámra – mosolyog le a lányra kedvesen. Mégis mit csinálna itt? Talán diáknak néz ki? Nem, annyira azért már nem fiatal, be kell hogy lássa, eljár felette az idő és lassan vénül. Hiszen Flóri már lassan négy éves! Elképesztő, hogy szaladnak az évek, de a legszebb hogy ő mit sem bánja. – Te pedig ha jól láttam nos… meditáltál? – tippel kérdő hangsúllyal. Nem olyan biztos, bár ha magából indul ki, akkor de, szinte egészen biztos. Bár még sosem látta magát kívülről, mikor az elmekertjében ténykedik, de valahogy így tudja elképzelni a látványt. Ül, egyenletesen mélyeket lélegez és üveges tekintettel bámul a semmibe, míg gondolatai közt igyekszik megszüntetni a káoszt s a helyére rendet teremteni. Nem egyszerű feladat, tényleg elképesztő koncentrációt tud igényelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. április 12. 22:14 | Link

Oláh Milán | ruha
Hol az a kávé?


Amikor válaszol suta kérdésére a másik, lenézve rá, hirtelen elkezdi zavarni, hogy ő ül, a másik meg áll. Mi lenne ennek feloldására a legjobb megoldás? Hát az, ha felajánlaná, hogy üljön le ő is.
Úgyhogy Asztrid egy gyors és rugalmas mozdulattal feláll. Hát. Ez is egy módszer.
Most már mindketten állnak, ugyan a férfi így is magasabb, de ez már nem zavaró.
- Mit tanítasz a következő órádon? - kérdezi a lány őszinte érdeklődéssel. Legszívesebben azt is megkérdezné, ő is részt vehet-e rajta, mint diák, de sajnos neki is órája lesz hamarosan. Ráadásul az első! Brr. Csupa olyan diákkal, akik még sosem láttak varázsköröket. Valami csodálatosat kell nekik mutatnia! Valamit, amitől mindenki rögtön megszereti őket!
Talán nem is lehet diákot játszani más óráján. Pedig kinézetre tökéletesen be tudna illeszkedni. Ami azt illeti, egy idős bácsi tegnap ki is küldte Asztridot a tanáriból, mert azt hitte, egy csirkefogó tanulóról van szó. Az öregúrnak valószínűleg nem ért el addig a tudata, hogy megjegyezze, kik lettek bemutatva neki a tanári kar új tagjaiként. Mit volt mit tenni, Asztrid illedelmesen köszönve távozott aznapra a szobából.
Hogy meditált-e? Hát igen. Mondhatni, meditált.
- Próbáltam megnyugodni - magyarázza. - Egy kicsit félek - ismétli el ugyanazt más szavakkal, amit már korábban is elmondott. Beszéd közben újra a karját kezdi babrálni. A fehér bőrön láthatatlanul megbúvó kis fehér szőrszálakat piszkálja, és nagy kék szemekkel néz fel a tanárra. De nem szól egy szót sem.
Utoljára módosította:Németh Asztrid, 2021. június 9. 22:03
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 61
Írta: 2021. április 23. 15:56 | Link

Drága Asztrid
kávé a tanáriban


Helyet ad a lánynak ahelyett, hogy megkérdőjelezné a döntést. Nem kíváncsiskodik ő, csak csendben elfogadja a tényeket és kedvesen mosolyog. Ennyit tehet, és meg is teszi, mikor lehetősége van rá. Eleget nézték ki őt, hogy ezt megtanulja, hogyha csak ennyi empátiával és odafigyeléssel segíthet, akkor tegye meg.
- Azt hiszem a tenyérjóslásról fogok beszélni, de meglátom mihez lesz kedvem. – Nem feltétlenül a legpéldásabb tanári magatartás, de nem ragaszkodik szorosan a tanmenethez. Megpróbál logikus maradni, ha az előző órán feljött témának valami olyan, amit mondjuk abban az évben de csak később vennének akkor nem szórakozik, leadja azt simán. Mert neki is ilyen jó tanárai voltak, és arra biztatták, hogy nem kell feltétlenül mindig ragaszkodni valami olyanhoz, ami nem biztos hogy a legjobb. Elvégre a diákjai így többet és jobban tanulhatnak, ha valami olyanról hallanak, ami érdekli őket. Főleg most, hogy ezek amúgy is csak ismétlő órák leginkább így a VAV előtt.
- Ez lesz az első órád, avagy tartottál már korábban is? – Biztosan ez az első éve tanárként, mert annyira kis fiatalkának néz ki. De az első óra mindenhol váratlan és izgalmas, és igen, néha stresszel is jár. Hiába, hogy neki már nagyobb rutinja van ebben, elvégre ott volt a gyakorlata, de minden első óráján, amikor ismerkedett a csoportjaival, ő is ideges volt ám. – De biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz – pislog rá melegbarna pillantásával, biztató mosolyra húzva ajkait. Elvégre mi mást mondhatna, ha nem ezt? Ha nem lenne alkalmas arra, hogy tanítson, most nem állna itt mellette, ebben egészen biztos.
Hozzászólásai ebben a témában
Németh Asztrid
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 18
Írta: 2021. június 9. 22:03 | Link

Oláh Milán | ruha
Hol az a kávé?


Ez nagyon érdekes! - üzeni Asztrid szeme, amikor meghallja, hogy tenyérjóslás lesz a téma a következő órán. Eddig matató kezét most tenyérre felfordítja finoman, észrevétlenül, és lenéz rá.
A tenyér valószínűleg nem mondja el, hogyan fog sikerülni az első nap, az első hét. De bizonyosan minden rendben lesz - érti meg, és ezt visszhangozzák a férfi kedves szavai és a meleg barna szemei is.
Csak ez az izgalom nem tud elmúlni, még ha a fejével tudja is, hogy nem történhet nagy baj. És ha nagy baj történik, még mindig elvarázsolhatja az egész csoportot, vagy magát! Erre persze nem fog sor kerülni.
- Ez lesz az első - erősíti meg azt egy kicsivel később, amire a másik már magától is rájött.
Most jobb hüvelykujjával a bal tenyere közepét simogatja.
- Hogyan működik a jóslás? - kérdezi. A válaszra viszont lehet már nem lesz lehetőség. A tanárok megindulnak az ajtó felé. Itt az idő elindulni az első órákra. Ő már megjegyezte az odautat lépésről lépésre a tanáriból a tanteremig, ezért azzal nem lesz baj,
- Mennünk kell! - figyelmezteti tanártársát kedvesen, de nyomatékosan, még talán valamennyi játékossággal is: mintha egy kalandra invitálná a másikat. Egy tánclépéssel kikerüli a férfit, és felvesz egy vaskos könyvet az egyik asztalról. - Itt az idő! - fordul még hátra vidoran, és megindul ő is a többiek nyomában.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium