A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

A mai nap valahogy még a szokásostól is jobban szét voltak csúszva a diákok. Az egyiknek sikerült fagyasztás helyett felforralni a táljában lévő vizet, a másik meg egyenesen szőkére festette a saját haját. Igazából próbáltam a közelgő vizsgaidőszakra fogni az őrületet, de bevallom őszintén így nem csak a tanítás, de a fegyelmezés is nehezen ment. Szóval fáradtan, tíz perccel az óra vége előtt engedtem a diákságot azzal a címszóval, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, mielőtt bemennek a következő órájukra. Hátha az segít.
Egy gyors pálcamozdulattal pakoltam össze a holmimat, amit behoztam szemléltetésnek - az ábrák meglepő módon nagy segítséggel voltak a diákok képzelőerejére -, és már vettem is utamat a tanári felé. Nekem sem lesz rossz egy kis pihi a nagy felfordulás után. Elképzeltem, ahogy majd a szünetben elszürcsölök egy jó kis citromfű teát, és folytatom az egyik barátom által ajánlott könyvet. Ám ahogy beléptem az ajtón, minden álmom szerte foszlott.
- O-o... - néztem rá házvezető társam megtört ábrázatára. Meg se kellett mozdulnia, hogy tudjam valami nagy és borzasztó dolog történt. A fejemben már el is kezdtem sorakoztatni, hogy a sárgák közül most vajon melyik keveredhetett bajba - meglepő, de volt nem egy név a listán -, és közben az asztalomhoz léptem, hogy lecuccoljak.
- Domonkos volt? - fontam karba a kezem a mellkasom előtt. - Vagy Odett? Oh, csak azt ne mond, hogy Zsombor. Nincs kedvem megint az igazgatóhoz menni és bizonygatni, hogy a tinédzserek nem csak akkor verekednek, ha dühkezelési problémáik vannak - temettem kezembe arcomat, ahogy felrémlett előttem a kép. Zsomborral amúgy is van egy kis múltunk, jobb volt inkább nem háborgatni az álló vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827425#post827425][b]Ardai Tánya - 2021.03.11. 16:03[/b][/url]

A mai nap valahogy még a szokásostól is jobban szét voltak csúszva a diákok. Az egyiknek sikerült fagyasztás helyett felforralni a táljában lévő vizet, a másik meg egyenesen szőkére festette a saját haját. Igazából próbáltam a közelgő vizsgaidőszakra fogni az őrületet, de bevallom őszintén így nem csak a tanítás, de a fegyelmezés is nehezen ment. Szóval fáradtan, tíz perccel az óra vége előtt engedtem a diákságot azzal a címszóval, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, mielőtt bemennek a következő órájukra. Hátha az segít.
Egy gyors pálcamozdulattal pakoltam össze a holmimat, amit behoztam szemléltetésnek - az ábrák meglepő módon nagy segítséggel voltak a diákok képzelőerejére -, és már vettem is utamat a tanári felé. Nekem sem lesz rossz egy kis pihi a nagy felfordulás után. Elképzeltem, ahogy majd a szünetben elszürcsölök egy jó kis citromfű teát, és folytatom az egyik barátom által ajánlott könyvet. Ám ahogy beléptem az ajtón, minden álmom szerte foszlott.
- O-o... - néztem rá házvezető társam megtört ábrázatára. Meg se kellett mozdulnia, hogy tudjam valami nagy és borzasztó dolog történt. A fejemben már el is kezdtem sorakoztatni, hogy a sárgák közül most vajon melyik keveredhetett bajba - meglepő, de volt nem egy név a listán -, és közben az asztalomhoz léptem, hogy lecuccoljak.
- Domonkos volt? - fontam karba a kezem a mellkasom előtt. - Vagy Odett? Oh, csak azt ne mond, hogy Zsombor. Nincs kedvem megint az igazgatóhoz menni és bizonygatni, hogy a tinédzserek nem csak akkor verekednek, ha dühkezelési problémáik vannak - temettem kezembe arcomat, ahogy felrémlett előttem a kép. Zsomborral amúgy is van egy kis múltunk, jobb volt inkább nem háborgatni az álló vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827438#post827438][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.03.11. 19:28[/b][/url]

Ардаи Танья
Проблемы

Amióta visszazuhantam az asztalomra, azóta ott feküdtem a lapján, mint a rossz diákok egy unalmas órán. Óriási lelkiismeret furdalásom volt a kimondott szavak miatt, illetve ami meglepőbb, hogy megkönnyebbültnek is éreztem magam. Amitől csak az előbbi érzelmem még inkább nőtt bennem. Nem volt helyes így éreznem és pláne nem minden gyászomat és haragomat Daryara kiengednem, csak azért, mert kiabált velem. Hiába vádoltam már őt évek óta ezzel, soha nem lett volna szabad megtudnia.
Hallottam ahogy kinyílt az ajtó. Morcosan felültem, a gondolataim csak úgy kavarogtam bennem és valaki azzal, hogy bejött gátat szabott annak, hogy teljes mértékbe azokra koncentráljak. Talán ideje volna hazamenni. Kivenni pár nap szabadságot. Elmenni valahová, esetleg egy másik országba valami hülye ürüggyel. Hiába volt fenn a fejem és nyitva a szemem, nem figyeltem arra ki jött be, míg a hang meg nem ütötte fülem. Így egy fokkal jobb, hogy csak Tánya jött. A találgatás azonnal elkezdődött, bár sokkal pitibb dolgokra tippelt. Bárcsak az lenne a gond, hisz azt néhány szóval, pár beírással, megrovó tekintettel meg lehetne oldani. De Daryás ügy után lehet soha többet nem fog szóba állni velem a saját lányom.
- Azt mondtam Dashenkának, hogy megölte a saját anyját - minek kerteljek. Azonnal a közepén kezdtem a történetet, ahonnan a bonyodalmak születtek. Ezután visszaengedtem fejem az asztallapra, mint aki lezártnak is tekinti a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=827704#post827704][b]Ardai Tánya - 2021.03.16. 14:25[/b][/url]

Hihetetlen sebességgel indultak be a gondolataim, ahogy találgatni kezdtem. Szinte minden navinéshez találtam valamit, ami miatt bajba kerülhetett volna, és már írtam is a minibeszédeket a fejemben, hogyan fogom őket kiszedni a slamasztikából. Na meg persze azt is rögtön írtam fel a lelki papíromra, hogy őket hogyan korholom majd le. De mindez egy pillanat alatt futott ki a fejemből, amit meghallottam Misha mit morog maga alatt.
- Hogy mit mondtál neki? – tágultak ki a szemeim a meglepődöttségtől, és az ámulattól. Biztos voltam benne, hogy jól hallottam a szavakat, hiszen nem voltam még annyira öreg, hogy az rámenjen a fülemre, de egyszerűen nem tudtam felfogni. És nem is akartam, mert az azt jelentette volna, hogy Misha valószínűleg sutba vágta mindazt, amit szegény kislány felépített kettejük között – mert hát valljuk be, az orosz nem egy könnyű eset.
- Hogy lehettél ennyire felelőtlen? - kezdtem el korholni a férfit. Úgy tűnik most rajta volt a sor a diákok helyett. - Darya amúgy is ingatag lábakon állt az elmúlt időszakban, és… – sóhajtottam, hogy visszafogjam a maradék indulatomat. Tudtam jól, láttam Mishán hogy ezzel most nagyon nem fogok segíteni. Szóval közelebb húztam egy széket. Az asztalom egyik rejtekéből kihúztam egy kis üveg vodkát, amelyet a nehéz időkre tartogattam, és Mishának nyújtottam. Szinte biztos voltam benne, hogy neki is akkora szüksége van most rá, mint nekem.
- Mégis hogy jutottatok oda, hogy ezt elmondd neki? - kérdeztem lemondóan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=831898#post831898][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.05.27. 19:38[/b][/url]

Ардаи Танья
Проблемы

A kijelentés után azonnal jött is a tanárnőhöz illő leszidás. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy kisdiák, aki valami nagyon komoly bajt csinált és ez csak még inkább arra sarkalt, hogy soha ne akarjak felkelni az székből vagy felemelni a fejem az asztallapról. Megérdemlem, hogy kioktassanak. Minden szót megérdemlek, amit fájón hozzám lehet vágni. Ismerem a lehetséges következményeket. Bármelyik is fog bekövetkezni, nem lesz kisebbik rossz csak nagyobbik.
Meglepett, hogy viszonylag gyorsan abba maradt a hegyi beszéd. Hát ilyen engedékeny a diákokkal is? Nem csoda, hogy mindenki mindent könnyen megúszik. Azért az italt elfogadtam, ugyan az megkérdőjelezhető, itt és ilyen időbe mennyire szabadna inni. Valószínűleg semennyire, úgyhogy inkább gyors lehúztam. - Le akartam szidni, amiért romlottak a jegyei, meg amiért több tanár is panaszkodott rá. Ő meg visszakiabált és ahogy így egymásnak passzolgattuk a magas labdákat valahogy kicsúszott a számon. Én nem akartam, hogy erről tudjon. Vannak gondolatok, amiknek soha nem szabad napvilágot látniuk. - mélyet sóhajtottam, ahogy ránéztem a nőre, hogy lássam arcán mire gondolt.
- Ugye soha nem fog már velem beszélni? Talán így is lesz a legjobb. Nem vagyok egy apuka típus, amúgy is egy vicc volt amit itt lejátszottunk. Igazi cirkusz - kezdtem beletörődni ebbe az egészbe. - Talán visszamegy Oroszországba. Azt hiszem, az volna a legjobb. Ott sokan szeretik. Kellő távolságra lesz tőlem, boldogan élhet és már az apját se kell kutatnia, mert tudja, hol van és mekkora egy gyökér. - vontam meg a vállam.
- Önts még egy kicsit - toltam oda a poharat- Lehet haza kellene menni. Kivenni pár napot.  Addigra talán ő is elköltözik a kastélyból. - akkor úgy tehetnék, mintha nem történt volna semmi. Minden sokkal könnyebb lenne, ha úgy tehetnék. Nem kéne megoldást találni, csak elfelejteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=831962#post831962][b]Ardai Tánya - 2021.05.29. 23:07[/b][/url]

Az agyamban folyamatosan a kibukni készülő szidalmakkal küszködtem, ahogy végül mégis teret engedtem Mishának, hogy megmagyarázza a dolgokat. Mert hogy meg kellett, hogy legyen az indoka. Nem mondhat valaki ki ennyire felelőtlenül valamit. Főleg nem egy ilyen tapasztalt férfi, aki ráadásul gyerekekkel foglalkozik.
Két orosz nehézagy. Mind a kettő folyton a saját feje után megy, a vérében van a lázongás és a visszaszólás. Nem is csoda, hogy ennyire nem jönnek ki egymással, ha ennyire hasonlítanak. Már épp ki is fejtettem volna ezt a gondolatomat Mishának is, amikor valami gonosz kis manócska befúrta magát a fülembe, és ugyanazt a kérdést ismételgette: - Te komolyan ezt gondolod Daryáról? - visszhangoztam hangosan is.
Kinyitottam a szám, hogy valami okosat mondjak, de az igazat megvallva, nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy Darya ezt képes lesz-e megbocsátani neki. - Hát, végül is mind a ketten ott nőttetek fel - jegyeztem meg a cirkuszos mondatra. Aztán sóhajtottam egyet a mártírkodására. - Ezt hagyd abba. Egyrészt nem igaz, hogy nem vagy apuka típus, mert az összes navinéssel képes vagy ilyesmit kialakítani zokszó nélkül. Csak Daryával nehezebb, mert mind a kettőtökben ott vannak a tüskék. Másodszor pedig nem futhatsz tovább. Épp elég időt fecséreltél el ilyen gyerekes módon, itt az idő, hogy felelősséget vállalj a tetteidért - korholtam egy kicsit a férfit. Nem is értettem, hogyan akarja ezt a gyerekek fejébe verni, ha még neki se megy. - Több odafigyelést kell tanúsítanod. Meg empátiát. Daryának azért romlottak a jegyei, mert szakított a barátjával, és nem találja a helyét. Ez a nagy sztori. És igen, minden tinédzser életében eljön ez a szakasz - jelentettem ki, és én is töltöttem a férfinek még egy kicsit a vodkából. Az igazat megvallva én még mindig nem nőttem ezt ki, de hát nem volt itt az idő, hogy ezt Mishára zúdítsam.
- Én a helyedben megkeresném. Addig, amíg nem utál teljesen - jegyeztem meg hátradőlve a székemben. Agyalva, milyen is volt a kapcsolatom anyámmal. Persze az teljesen más szituáció volt. Ennek épp az ellenkezője. De valahogy mégsem annyira más.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=832238#post832238][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.06.03. 21:13[/b][/url]

Ардаи Танья
Проблемы

- Nem tudom, azt hiszem. Az agyam tudja, hogy egy kétéves gyereket hibáztatni marhaság, a szívem...nem - vallottam be őszintén. Gondolkodnom se kellett rajta, azonnal rávágtam. Eleget gondolkodtam rajta a baleset óta és szörnyülködtem azon, hogy akármennyire is ostobaságnak hangzott a vádolás, sosem tudtam kiirtani a fejemből.
A megállapításra csak mordultam egyet. Poénnak éreztem, amin akkor nem tudtam nevetni.
- Igaz. Bár még így is én vagyok a szigorúbb kettőnk közül, de mindegyik sárgaságot nagyon szeretem. És ott van Odett és Hayden, akikkel annyira könnyen képes vagyok lelkizni, meg mellettük állni ha kell ha nem. Ott nem érzem ezt kötelességnek, Daryanal igen. Pedig ő is megérdemelné, hogy pátyolgassák. Jött is, én meg mint a zsémbes mackó elkergettem. - ráztam a fejem. Sajnáltam őt, annyira nagyon. Ha egy diákom lenne és más volna az apja, valószínűleg már rég felkerestem volna a kedves papát és felvilágosítottam volna, mekkora egy retek ember.
- De mit kezdjek fele? Mármint, verjem meg a barátját? Hát kirúgnának - pillogtam a nőre, mert ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.
 -Olyan, mintha egy ötévesnek lenne barátja, de nem tekerhetem ki a nyakát, mert megharagudna Dashenka. Mondjuk ennél jobban valószínűleg már úgysem tudna - azért az állásomat még jó lenne megtartani, amit egy diák fejére ülés után valószínűleg elég nehéz lenne.
A tanácsa nem volt rossz. Megkeresni mielőtt megutálna túlzottan. Tervnek nem rossz, azonban vannak kérdőjeles pontok benne.
- És mit mondjak neki? Boccs, hogy hangosan is kimondtam amit gondoltam? - volt egy olyan sejtésem, hogy ez nem lett volna az igazi. Elhúzva a szám húztam meg az újratöltött poharamat. Mi van, ha csak még jobban elmélyíteném kettőnk között a távolságot ha újra megkeresném? Benne van a pakliban, sőt, amilyenek az eddigi beszélgetéseink voltak elég nagy eséllyel megtörténhet a dolog. Nem szerettem volna még több kárt okozni, amit lelkében kell viselnie élete végéig Daryanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833417#post833417][b]Ardai Tánya - 2021.06.29. 23:51[/b][/url]

Meglepődötten hőköltem hátra a gyorsan érkezett válaszra. Az egy dolog volt, hogy mit mondott ki meggondolatlanul, az pedig egy egészen másik, hogy tényleg ezt gondolja. Mert az, hogy el se gondolkodott a kérdésen egyértelműen azt üzente a számomra, hogy már annyiszor lejátszotta magában ezt a játszmát, hogy szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből. De azért én megpróbáltam.
Az egyik füzetet felkapva az asztalról csapkodtam meg a férfi vállát, mintha ettől megjönne a józan esze. - Mégis mi bajod van? Örülj, hogy egy kicsi megmaradt Katyaból a tragédia ellenére is. Ha szeretted a feleséged, akkor tartozol neki annyival, hogy ezt helyrehozod - korholtam a férfit, talán kicsit ingerültebben is, mint ahogy először gondoltam. De hiába, felidegesített a gondolat, hogy Darya mennyire egyedül lehet most a világban. Pláne most, hogy Somogyival folyamatosan balhéznak.
- Dehogy, nem! Édes istenem, néha annyira orosz vagy Misha - hitetlenkedtem a válaszán. - A lányodnak arra van szüksége, hogy mellette legyél. Hogy meghallgasd ha el akarja sírni a bánatát. Vegyél neki fagyit vagy bármi. Csak… ne ezt - jeleztem, hogy mennyire elrontotta, pedig biztos voltam benne, hogy ő is tudatában van a dolognak. - És ne gondolj rá úgy, mint egy öt évesre. Lehet, hogy akkor hagytad el, de ő azóta egy érett nő lett - magyaráztam tovább, majd hiába kibukott belőlem egy horkantás a válaszára.
- Mikhail Sergejevics Kazanov, te javíthatatlan vagy - mosolyogtam elnézően. - Csak válaszolj meg nekem két kérdést. Katya mit szólna a viselkedésedhez? És kettő, mit tanácsolna, hogy hozd helyre? - kérdeztem tőle, bár választ nem vártam egyikre sem. Ez egy hosszabb folyamat volt. Egy kérdés, amelyen el kellett gondolkodni, de bíztam benne, hogy célravezető lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833740#post833740][b]Mikhail Sergejevics Kazanov - 2021.07.04. 22:45[/b][/url]

Ардаи Танья
Проблемы

Nem számítottam arra, hogy Tánya ennyire harciassá válik és füzettel kezd el csapkodni. Először megrezzentem, rátekintve, hogy mi a fene van, aztán csak beletörődve hagytam, hogy folytassa amíg meg nem unta. Ezzel úgysem tud megölni, maximum ha lenyomja a torkomon.
- Hát épp ez az - rázom meg a fejem, megvárva, hogy abbahagyja, csak utána szólalok meg - igaz ennek semmi köze a hibáztatáshoz, de rátesz egy lapáttal. Amikor kicsiként is volt hasonlóság, mára meg szinte az arcát viseli. Katya de mégsem Katya, mint egy hamisítvány, aki az emberek szemét becsapja, és ha meglátom, mindig arra emlékeztet, akit soha többé nem karolhatok át. Mint mikor leég a házad és naponta a pofádba nyomnának róla egy képet, hogy nézd mit vesztettél, nézzed! - gesztikulálásom kicsit talán túlzás volt, ahogy mindent szóról szóra mellé el is mutogattam.
- Orosz? - lepődtem meg a kijelentését. Fejemet oldalra billentettem, nem tudtam, hogy a kijelentésem melyik része volt " Annyira orosz ". Tánya Daryaért kampányolt, teljesen érthetően. Én voltam az öregebb, nekem kellett volna félretennem a sérelmeimet, hogy segíthessek a lányomon, mégis...
- Annyira nehéz félretenni a sérelmeidet...továbblépni. Nálam tíz éve megállt az idő, amiket te mondasz az mind szép és jó, csak nem tudom megtenni, vagy lassan, vagy nem tudom   - homlokomat újra a padra érintettem. Nem tudtam, hogyan kellene elmagyaráznom neki, hogy mennyire idegen számomra játszani a szerepemet, mintha mi sem történt volna. Katya halála után a boldog családot játszani őt kihagyva, árulás lett volna.
- Tudom, hogy nem ötéves, de az ember a saját gyerekét nem tudom mikor fogja felnőttnek látni, de nem huszonévesen az is biztos - kértem ki magamnak sértődött hangéllel. Vágtam, hogy hány éves, tisztában voltam vele, hogy valószínűleg Somogyival ők, hát igen. Bár ez a rész nem tetszett. Egyáltalán nem tetszett. Mégis, mindennek ellenére, hiába karcsú a csípője, meg formás a melle, meg tudjam is én mik szoktak lenni a felnőtt nők jellemzői, az én szememben egy kislány macival a kezébe, felkötött kikákkal, vigyorában hiányzó fogakkal.
A következő két kérdés után sokáig csend telepedett közénk. Gondolkodtam. Mindig úgy voltam vele, hogy ha Katya lenne a helyebe, minden szép volna és jó, de hogy Katya mit szólna ehhez a kapcsolathoz...
- Azt hiszem olyasmit mondana mint te csak oroszul, meg  füzet helyett valami fájdalmasabb fegyvert választott volna. Talán azt, hogy ha készen állok menjek és beszéljek vele

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=833990#post833990][b]Ardai Tánya - 2021.07.09. 00:18[/b][/url]

Az igazat megvallva bármennyire is próbálkoztam jó tanácsokat adni Mishának, az igazság az volt, hogy fogalmam se volt róla, hogyan kéne gyereket nevelni. Voltak óvodásaim, kisiskolásaim és kész tinédzsereim is. De csak és kizárólag az iskola falai között. Nem tudtam hogyan kell rendes kapcsolatot kialakítani, elérni, hogy a gyerek hallgasson rád, de el is mondjon dolgokat. Igen, a sárgák számára mi olyanok lehettünk, mint a szülőpótlékok, de emellett első sorban a tanáraik voltunk. És ezt mi is tudtuk. A felelősség nem teljesen nyomta a mi vállunk. A tiszteletről, amelyet pedig anélkül kaptunk, hogy bármit szóltunk volna nem is beszélve. Minden amit Misha most mondott egyszerűen idegen volt számomra.
- Rendben, akkor ne lásd felnőttnek. Lásd annak, ami. Saját akarata van, de attól még ugyanúgy szüksége van az apukájára. Az édes ég áldjon meg, még nekem is van, hogy szükségem van rá, pedig huszonhét éves vagyok. Azt hiszem - bizonytalanodtam el egy pillanatra, és számolgatni kezdtem, csak hogy utána egy pillanattal később sutba dobjam az ötletet is. Túl öreg, és kész. Inkább feltettem neki két kérdést, ami látszólag egy kicsit észhez térítette. Végre.
Elmosolyodtam kedvesen a válaszára, és megsimítottam a karját. - Akkor menj, és beszélj vele. Mielőtt késő - biztattam, és vissza tekertem a vodka kupakját. Tudtam, hogy jó szolgálatot fog tenni, mikor eljön az ideje.