36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. október 23. 14:53 | Link

Sankó - új padtársam

Az új tanévvel új tanárok is érkeznek, és az a bevett szokás, hogy ők ne egy-egy új kupacot alkossanak, hanem egy kicsit mindenki új helyre költözik a tanáriba, oly módon, hogy az újak a régiek közé olvadnak. Így esett, hogy nekem is hárommal arrébb lett új asztalom. Tavaly még én is új voltam, idén már vannak nálam újabbak, ami azt jelenti, hogy balomon Matyi foglal helyet, míg jobbomra Szigethy került, vagyis Sankó, ahogy a folyosón hívni szokták. A magas férfi mellett az ember, hiába nőtt átlagosra, mégis kicsinek érzi magát, és olykor elgondolkozik férfi létén is, mert valljuk be, ha valaki egy jó húsz centit ráver a másikra, ráadásul jóval szélesebb vállú is, akkor egészen máshogy látja önnön magát a tükörben. Na mindegy is, most már így alakult, ugyebár.
A lényeg, hogy a pajtás-rendszernek köszönhetően - nem így hívják, ezt csak én mondom rá - Sankó a pajtásom lett, vagyis én vagyok az, aki megmutatja, hogy hova ül majd, mit hol talál, hogyan jut el feltűnésmentesen bizonyos helyekre. Nekem kell bevezetnem a tanári szoba rejtelmeibe, az iskolai rendbe, meg minden ilyen csodába. Tavaly engem Fisher kisasszony vezetett körbe, én ígérem, hogy az információkat hosszabb idő alatt és tömörebb mondatokban fogom majd átadni, azon egyszerű oknál fogva, hogy én nem tudok hat percig egyfolytában beszélni a fénymásolóhoz illő papírok grammban való megkülönböztetéséről. Igen, hat perc, mértem.
Hogy ne érje sokként a reggel, de, hogy engem se nézzen totálisan vénnek, egy kilenc órai időpontot beszéltem meg vele, hogy találkozzunk a tanári folyosóján, és akkor onnan kezdődik a túra. Mivel tavaly már volt itt, helyzeti előnye van, de ez még nem ok arra, hogy én elsikáljam a kapott feladatot.
- Sándor!
Intek felé, amint látom - mert, hát ki ne látná -, hogy bekanyarodik, és még egy nyugodt mosolyt is az arcomra ültetek. Kölyök, látszik rajta, de hát rajtam meg az, hogy egy vén majom vagyok. Hogy ki járt jobban? Nem kell vitába bonyolódnunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 23. 15:44 | Link

András
welcome to teacher-hood | valahogy így | music

Izgulok. Ez a számomra leginkább jellegzetes érzés az elmúlt pár hónapban. De ez most valami másfajta izgalom, mint eddig volt. Ez inkább hajlik át félelembe, mindemellett van benne valami édesség, amit egyelőre még nem tudok megmagyarázni. Az előző posztom – a Minisztériumnál – egy teljesen más érzetet hagyott maga után. Azt a kezdettől élveztem és akartam, elvégre gyermekkori álmom vált valóra. Még akkor is, ha végül nem a bűnüldözési osztályon, hanem az oktatással kapcsolatos ügyeket kellett intéznem. Jó volt. Egy ideig. Aztán az – mint eddig minden más – nyűggé vált és megkeserítette a hétköznapjaimat. De ha nem kerültem volna vissza a tanodába, totálisan más módon alakult volna az életem. Most úgy érzem, hogy ismét élek; lettek barátok, kapcsolatot, amikbe kapaszkodhatok. Persze még mindig az a jellemző, hogy „mindig mindent nekem kell megoldani”, és kisgyermeki remegő térdekkel kezdek bele minden újba, ám ez lehet a szépsége, nem igaz?
Mielőtt a megbeszélt időpontra megérkeztem volna, beszaladtam Jules irodájába, hogy ott hagyhassam kabátomat és tudjuk váltani néhány szót. Elvégre igencsak nagy szükségem volt a támogatására. A pár perces látogatás után viszont már a karakteremhez tartozó kockás ingben sétálok a tanári felé vezető folyosón, s mikor befordulok, meg is pillantom az engem váró Déry kollégát. Fáradt mosolyt varázslok megterhelt ábrázatomra, majd hatalmas tenyeremmel a levegőben, már messziről intek egyet tanerőtársamnak. Szívélyesen köszönt engem, amire mosolyom őszintébbé válik, s kellemes bizsergés indul meg ereimben; itt az idő.
Szia András – köszöntöm végül szavakkal is, amikor mellé érek és jobbomat nyújtom felé, hogy megszoríthassam azt. – Nem igazán hoztam még magammal semmit – vakarom meg végül feszengős mosollyal tarkómat. – Kellett volna?
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. október 23. 17:18 | Link

Sankó

- Az attól függ, hogy mennyi cuccot hoznál elsőre.
Viszonzom a kézfogást, majd abból kibontakozva a megállapításomra legyintek egyet, mert valljuk be, ez inkább csak valami egyszerű kis poén volt, semmint komoly gondolat.
- A helyzet az, hogy a tanárok év elején mind minimál dizájnban gondolkoznak, aztán az év közepén már nem nagyon látjuk egymást a papírhalmazok felett, aztán, mikor eljön a nyári szünet és lepucoljuk az asztalt, gyakran új barátságokat kötünk.
Nem ennyire drasztikus azért a helyzet, de mondjuk én volt, hogy az előttem lévő papírokra fogtam azt, hogy nem vettem észre egyik vagy másik kolléganő frizuraváltását. Pedig valljuk be, igencsak látványosak is voltak, de mit tegyek, férfi vagyok. Nekünk az ilyenhez kell egy kis átállási idő, olyan két, maximum három hónap. Viszont nem akarom, hogy szerencsétlen flótás már az elején beijedjen, így inkább addig lépetem át vele a küszöböt, amíg még nem rohant el sírva.
- Szóval, Merlin hozott a tanári szobába. Most, hogy beléptél az ajtón, már hivatalosan is tanár vagy. Az asztalunk egész közel van, itt rögtön a falnál, elég sokan fognak itt járkálni, mert mi, vagyis Matyi ül a legközelebb a hirdetőhöz.
Intek is neki az asztalaink irányába, hogy ha van kedve, akkor megnézheti. Bár minden asztal egyforma, most még a legtöbb teljesen üres is, ha három tanár költözött be eddig. Az övék is egyszerű, néhány mappa, pennák és tollak, bögre, ami jelzi a hely birtokba vételét.
- Ja igen, ez fontos, hozz saját bögrét. Nyugodtan lehet humoros is, mert itt szinte mindenkinek olyan van. Öniróniát tartalmazó főleg. Íme az enyém.
Csak, hogy lássa, nem viccelek, felemelem a saját példányomat, ami elég erősen utal a tárgyamra és a vallásomra is. Bár szűz lányokat nem szoktam áldozni, de tudjuk, hogy az én vallásom igen kevert.
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Sándor
INAKTÍV


az ex-Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 26. 09:28 | Link

András
welcome to teacher-hood | valahogy így | music

A férfi szavaira lágyan elmosolyodok. A minimál dizájn valószínű, hogy nekem megmarad végig, hiszen alapvetően így élem az életemet. Nincsen felesleges giccs, színek és tárgyak. Az asztalomon csak az lesz, aminek valóban ott a helye. A bögrén kívül semmi személyes tárgy nem lehet a kódexem szerint és nem is lesz. Család hiányában fotókkal sem fogom fárasztani a kollégák szemeit, így maradjunk ezen a letisztult vonalon; írószerszámok, jegyzetek, könyvek és az elhanyagolhatatlan bögre. Mondjuk, az első kivételével minden a fiókban fog landolni, elvégre nem hagyunk ilyen dolgokat mások szeme előtt. – Csak néhányat – vonom meg végül a vállam, miközben egy összeszorított ajkú mosolygással belépek a tanáriba. Diákkorom mumusa is lehetne a hely, valójában maga a folyosó, mert sokat kellett itt ülnie. Nem azért, mert ő okozott problémát, hanem prefektusi kötelezettségei miatt. Sokszor kellett jönnie – úgymond – „jelenteni” a tanároknak, ha valami olyat látott, s most összeszorul a gyomra a „spicli” képre. Annak neveztek a poszt miatt, de most inkább egy nagyot sóhajtok és végre végig pásztázom a termet zöld szemeimmel.
Ajaj – szorítom össze fogaimat játékos ijedelemmel, miközben követem a kellemes társaságot. „Már hivatalosan is tanár vagy”, jut el agyamig a mondat, így kényszeres tarkóvakarásba kezdek, ahogyan elérünk asztalunkig. – A Levita házvezető? – kérdezek vissza a Matyi név említésére. Jó kis férficsapat lesz ez itt. Ujjaimmal simítom végig a számomra kinevezett asztal szélét, kissé elkalandozva gondolataimban. Minden napomat itt fogom tölteni ennél az standnál, és minden nap láthatom Julest a kastélyban. Lesznek új kollégák – akiket ugyan már nagyjából megismertem minisztériumi munkavégzésem alatt – és új kihívások. Hasonlóan éreztem magam, amikor egyetemre mentem. Érdekes érzés.
Ha a humor nem is, de az önirónia talán még nekem is menni fog – horkanok fel, amikor végig olvasom a feliratot. Jópofa.A vallásaid közé tartozik az élő áldozat is? – teszem fel a kérdést, mintha komolyan gondolnám, majd teszek még egy félkört az asztalom körül. Mintha megjelölném ujjlenyomatommal a területemet. Mindenkiről tud már ezt-azt az előzetes „kutatómunkának” köszönhetően.
Van valami szabályozás, amitől tudnom kell? – ne gyújts illatgyertyát, ne vegyél fel piros színt. Nem is tudom. Bármi, amivel érdemes tisztában lenni újként.
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. október 30. 20:58 | Link

Sankó

- Ennyire ijesztő?
Kérdezek vissza a jajjogásra, mert valljuk be, ha a colorrun emlékeim nem csalnak, kettőnk közül én voltam az, aki azt mondtam, engem nem verhet meg futásban egy elsős. Komolyan, amíg Matyi megállt, addig én áthaladtam a célon. Nos, van ilyen, én akkor is tanítottam, mert Zina több bölcseletet is megtapasztalhatott, mint “az élet kiszámíthatatlan” vagy éppen azt “hogy a pofonok váratlan helyről jönnek”. Nyilván, ha lenne gyerekem, akkor nem lett volna akkora dicsőség, hogy nem álltam meg a cél előtt, hanem akkor én is úgy tettem volna, mint kedves barátom, és lelassítva hagytam volna, hogy a lányka előttem robogjon be. Ennyi idősen a második helyezés is szép. És ha bárki azt hinné, hogy most a bűntudat beszél belőlem, sajnálom, de nem. Én még mindig nagyon büszke vagyok magamra, hogy elsőként futottam le három kilométert. Oké, tudom, szánalmas.
- Igen.
Jaj, hát nem biztos, hogy egy exminisztériumosnak éppen ilyen határozottan kellene rávágnom azt, hogy szoktam áldozni az isteneknek, mert persze mi az első gondolat: Hogy szűz lányok vérét veszem és ádáz rituálékba kényszerítem őket. Meg persze, hogy vérrel a testemen köszöntöm a felkelő napot. Jó, az utóbbit inkább hagyjuk, de az előbbit kikérem magamnak, én olyat nem szoktam.
- De nem a faluban teszem.
Még jobb, mert így kipipálhatja azt is, hogy szektás vagyok. Kiváló önjellemzés Bandikám, haladsz te lefelé a lejtőn. Kellene valami jó poén? Nem, inkább ne is poénkodj, mert még a végén lebilincselő átokban visznek el innen. Inkább csak próbálj valami egyszerűt mondani, mert tudjuk, hogy úgysem fog sikerülni.
- Nagyon sok vallásnak vagyok valamilyen szinten a tagja, hiszek is, kutatok is. Sok könyvet lehet írni a feltételezésekből, de én úgy vélem, hogy oktatni jól csak az tud, aki maga is átélte ezeket a dolgokat.
Mondjuk nem tudom, hogy mit várunk a Sawyer kislánytól, mert az is inkább néz ki lázadó kamasznak, mint sokat megélt embernek, de hát ő tudja. A mítoszok mondjuk kevésbé átélhetőek, mint a vallások, de azért feltétlenül beülök majd egy-két órájára, mert érdekel, hogy egy gyerek hogyan tanít.
- Hát, itt ez a részleg a házas férfiaké, ha hozzá akarsz szólni a témához, minimum egy asszonyt kell prezentálnod, addig valószínűleg csak szivatni fogunk.
Jegyzem meg nagyon komolyan, holott ez teljes mértékben ki van zárva, de hát nem mondtam azt se, hogy ennek a szerencsétlennek könnyű éve lesz. Alapból basszus, hogy képes valaki ilyen nagyra nőni?
- Van pár csinos kolléganő, akik még egyedül vannak, hátha megfog valaki.
Ütögetem meg biztatóan a karját. Hátha, ugyebár.
- Jobb lesz itt, mint a minisztériumban, bízz bennem. A kislányok közül sokan fognak rajongani érted, de okosabban teszed, ha észre se veszed, kisebb az esély az Edictumba, az igazgatóiba meg az ilyen helyekre kerülésnek. Amit mondanak, azt meg ne vedd fel, van pár nagyszájú.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium