A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Akadt néhány tanár, akik később érkeztek a Bagolykőbe, nem igazán tudni miért, de abban a pillanatban, mikor beléptek a nagyterembe, Nora számára az indokok feledésbe is merültek. Láthatóan nem ismerték a járást, idő nem igen akadt, hogy körbevezessék őket, így az asztalnál már felmerült, hogy valaki megtehetné ezt. A nő persze kapva kapott az alkalmon, hogy jelentkezzen, bármikor segít ilyen jóképű férfiaknak eligazodni az iskola falain belül. Szívére-lelkére venné, ha eltévednének - no meg ezzel egy picit piszkálhatja Volkovot is, akiről megtudta, hogy nemrég Angyal Odettel - valami jelentéktelen navinés - hetyegett a kviddicspálya lelátóján. Nem lehetne azt mondani, hogy nem ér célt, amikor testhez simuló mélyzöld ruhájában felkel és Lafayette-hez lép, hogy akkor induljanak is, elvégre van idejük. A Rellon házvezetője persze szúrós szemmel nézte végig a jelenetet, de Nora úgy tett, mintha mindebből semmit sem érzékelne, kedves, ámde cseppet sem mézesmázos stílusban csevegett egy keveset az új kollégával, hogy utána kettesben elindulhassanak a tanári felé.
Mikor benyit, láthatóan kettő asztal üresen maradt, az egyik pont az övé melletti - minő véletlenség, ugyebár... -, míg a másik a szoba ellenkező részében. Mintha csak természetes volna, úgy vezeti a franciát a közelebbi helyhez.
- És ez lesz az asztalod. A diákok órarendje oda van kifüggesztve, de te is kapsz majd a saját tanulóidról - egy laza mozdulattal túr bele fekete hajába, miközben fenekével saját fabútorának szélére helyezi súlyát. Igazából míg jöttek, nagyon sok érdekességet elmondott már, de ha már itt vannak kettesben... Beszélgethetnének még egy keveset. Eddig semmi feltűnőt vagy kirívót nem tett, hacsak önnön maga, mint személyiség, nem számít annak. Csinos volt, mint mindig, kedves volt, mint általában és előzékeny, ahogy a jóképű férfiakkal szokott. De hol itt a csapda...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=803859#post803859][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.07. 19:26[/b][/url]

Akadt néhány tanár, akik később érkeztek a Bagolykőbe, nem igazán tudni miért, de abban a pillanatban, mikor beléptek a nagyterembe, Nora számára az indokok feledésbe is merültek. Láthatóan nem ismerték a járást, idő nem igen akadt, hogy körbevezessék őket, így az asztalnál már felmerült, hogy valaki megtehetné ezt. A nő persze kapva kapott az alkalmon, hogy jelentkezzen, bármikor segít ilyen jóképű férfiaknak eligazodni az iskola falain belül. Szívére-lelkére venné, ha eltévednének - no meg ezzel egy picit piszkálhatja Volkovot is, akiről megtudta, hogy nemrég Angyal Odettel - valami jelentéktelen navinés - hetyegett a kviddicspálya lelátóján. Nem lehetne azt mondani, hogy nem ér célt, amikor testhez simuló mélyzöld ruhájában felkel és Lafayette-hez lép, hogy akkor induljanak is, elvégre van idejük. A Rellon házvezetője persze szúrós szemmel nézte végig a jelenetet, de Nora úgy tett, mintha mindebből semmit sem érzékelne, kedves, ámde cseppet sem mézesmázos stílusban csevegett egy keveset az új kollégával, hogy utána kettesben elindulhassanak a tanári felé.
Mikor benyit, láthatóan kettő asztal üresen maradt, az egyik pont az övé melletti - minő véletlenség, ugyebár... -, míg a másik a szoba ellenkező részében. Mintha csak természetes volna, úgy vezeti a franciát a közelebbi helyhez.
- És ez lesz az asztalod. A diákok órarendje oda van kifüggesztve, de te is kapsz majd a saját tanulóidról - egy laza mozdulattal túr bele fekete hajába, miközben fenekével saját fabútorának szélére helyezi súlyát. Igazából míg jöttek, nagyon sok érdekességet elmondott már, de ha már itt vannak kettesben... Beszélgethetnének még egy keveset. Eddig semmi feltűnőt vagy kirívót nem tett, hacsak önnön maga, mint személyiség, nem számít annak. Csinos volt, mint mindig, kedves volt, mint általában és előzékeny, ahogy a jóképű férfiakkal szokott. De hol itt a csapda...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=804383#post804383][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.10. 01:28[/b][/url]

Álmaiban sem gondolta volna, hogy ennyire eseménydús lesz egy egyszerű évnyitó, pláne, az asztal eddig ismeretlen oldalán. Tény, hogy sosem volt oka panaszra, mindig vonzotta a tekinteteket és nem egy mosolynál nagyobb előfeszítést sem kellett tennie soha, hogy társaságra leljen. Hol így, hol úgy.  De diákkorában azért mégiscsak elveszett az asztaloknál tobzódó társai között és a figyelem csupán egy kis sugarú körre korlátozódott. Legalábbis a Bagolykőben így volt. Nem hívta fel magára a figyelmet feleslegesen.
Viszont a tanári asztalnál ülve nem volt menekvés, de tény is való, hogy meg is osztotta a rivaldafényt a kollégákkal. Elképesztő, hogy milyen gyönyörű embereket válogattak össze az élre. Ha nem lenne tisztában saját erényeivel, talán rosszul is érezné magát közöttük. De Odinnak hála, elég önbizalom szorult a vékony, ámbár szemrevaló testbe, hogy büszkén üljön, mosollyal az arcán és lezser farkasszemezésbe kezdjen az őt is megbámuló diákokkal. Érdekes évnek néz elébe, az már egyszer biztos.
A ceremónia után, Tányától rövid időre elköszönve szegődött zsebre vágott kézzel Eleanora mellé, akinek szerencsére egyből sikerült a nevét is megjegyeznie. Van valami megmondhatatlan a nőben, ami egészen egyszerűen... vonzza a tekintetet. Egyelőre nem tudná megmondani ennek pontos okát, az egyértelműn túl, de ennek nem is adja jelét. Csupán halad a nő mellett, megadva neki a kellő figyelmet, reflektál és újat közöl. És mindezt olyan csibészes, gyermeki mosollyal az arcán teszi, hogy az már a pofátlanság netovábbja. De mit tehetne? Ezt dobta a gép.
- Nahát. Túl jó diák voltam. Eddig sosem léptem át ezt a küszöböt - mondja mosolyogva, közben tekintete falja a látványt centiméterről-centiméterre, minden apróságot próbálva felfedezni. Így a kis turpisság sem kerüli el a figyelmét, amit magában nyugtáz is. Nem mintha ellenére lenne ez a... kedvesség.
Az információra bólint, majd birtokba veszi az asztalát; tenyerével megtámaszkodik a bútor élénél és egy lezser mozdulattal tolja fel magát ülő helyzetbe, hogy úgy szemlélhesse tovább a HVH-t.
- És mondd csak... egy ilyen nő, mégis mit keres egy ilyen istenek mögötti helyen? Ha szeretnéd, szívesen kifejtem mit értek az ilyen alatt, de elnézve a kisugárzásod... tisztában vagy vele - mondja most már igencsak széles vigyorral az arcán. - A rúnád is mestermunka. Észre se venni, hogy nem ezen a nyelven kommunikálsz. Lenyűgöző. - Hiába, kiszúrta a nőn, mikor idefele jövet hátratűrte egyszer a haját. Nem volt több egy pillanatnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=804902#post804902][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.13. 02:39[/b][/url]

Nem tesz különösebb erőfeszítéseket, hogy elbűvölőnek tűnjön, egyszerűen csak magát adja. Ez hangozhat rém egoistának, de tényleg nem érzi szükségét az indokolatlan érintéseknek, a hátradobált hajnak, a folyamatos ruhaigazgatásnak, az erőlködésnek. Azzal, hogy a kisugárzásából egyértelműen kiolvasható, hogy rendben van magával, erre pedig rádob az ereiben csörgedező vélavér, igazából mindent el is tud érni, amit akar. Legalábbis eddig egyértelműen sikerült neki. Egyébiránt élvezi Lafayette kitüntetett figyelmét, elvégre pont jókor mosolyog, pont jókor szólal meg és pont a megfelelő dolgokat mondja. Nem teljesen naiv persze a nő sem: bizonyára nem a véletlen műve, hogy minden ilyen remekül jön össze.
- Nem csak a rossz diákok járnak ám a tanáriban. Lehet büntetésen kívül mást is adni - ártatlannak ható tekintettel, ám de huncut mosollyal arcán várja, hogy a férfi beljebb merészkedjen. Mindig kedvelte a jófiúkat, rengeteg lehetőség rejlett bennük, főleg akkor, ha sejthette, hogy csak a látszat kedvéért ilyen kis... Édesek. Tekintetével lassan követi a mozdulatsort, hogy Sebi felül az asztalra, Nora azonban egyelőre nem mozdul, csak kivár.
- Hmm. Talán tudom, talán nem. Esetleg kifejtheted - ajkai kacéran ívelnek felfelé, miközben lassan felkel az asztaltól és tesz néhány lépést, ezúttal még távolodva a másiktól. Karjai keresztbe fonva pihennek, haja pedig lazán omlik vállára és hátára. Hát persze, hogy tudja, mire gondol a másik. - Óóó, szóval észrevetted. Várható volt egy Rúnatan tanártól, nemde? - most már közelebb lép, de még mindig nem tolakszik a férfi személyes szférájába. Pedig akár tehetné is, hiszen ebből a másfél lépés távolságból már kellemesen keveredik kettejük parfümjének illata. A nő fűszeres, mégis édeskés illata vegyül Lafayette férfias kölnijével, az egyveleg pedig inkább simogatja, mintsem szúrja az ember orrát. - Esetleg kíváncsi vagy rá közelebbről is? - felvonja fél szemöldökét. Ez a kérdés egyszerre hordozza magában a készségességet és valahol a dicsekvést, valamint azt a bizonyos felhívást, amire már egy ideje lehetett számítani. Pedig alapvetően ez még semmi, Nora csak finoman közeledik, nem tolakszik, még most is olyan teret hagy maguk között, ami szembemegy a merész kérdéssel. Hiszen ki gondolná, hogy nem a rúnáról beszél még mindig?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806107#post806107][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.19. 21:22[/b][/url]

Megemelkedik enyhén a szemöldöke, ahogy összerakja a nő által küldött finom utalásokat, jelzéseket. Számított ezekre az első pillanattól fogva, ahogy még a nézőközönség előtt kezet fogtak és valami megmagyarázhatatlan kis bizsergést hagyott hátra Nora érintése, de arra nem számított, hogy ilyen hamar kezdetét veszi a játszma.
- És kapni is, gondolom - mondja és csibészes kis mosolyra húzódnak ajkai, úgy pillant a nőre. Szórakoztatónak tartja a szavait és magában el is könyveli a helyzet iróniáját. Hisz ő pontosan tudja ezt. A Roxfortos évek alatt gyakran megfordult eme helyiség nagytestvérében és egyszer sem büntetésért állt sorba. Rengeteg plusz tevékenységnek aktív tagja volt, dicséretekért kellett házhoz jönnie és az általa előadott órákat is eme mások számára tiltott paradicsomban írta meg. A tanárai hálát rebegtek érte, míg diáktársai java a pokolra kívánta őt. Valahol izgatottan várja, hogy Nora melyik csoportba fog tartozni.
Jókedvűen nevet fel a nő szavaira, miközben lezser terpeszbe pakolja lábait, úgy támaszkodik meg a térdein és kékjeit a gyönyörű arcra függeszti. Mégis mi újat mondhatna, amivel Nora ne lenne tisztában? De a valódi kérdés inkább az, hogy számít-e ez egyáltalán?
- Gyönyörű, karizmatikus, elbűvölő... - kezdi sorolni és ahogy egyre halad előrébb, úgy szélesedik a vigyora is, ami még inkább fiatalít az amúgy is kamaszos külsőn. Nem szokott játszadozni, de ez most egészen kedvére való.
- Tudtommal nem csak a mosolyom miatt kaptam felvételt. - De erősen közrejátszott. Mégsem mondhatni, hogy büszke lenne a külsejére. Nem arról van szó, hogy nincs megelégedve magával. Inkább úgy érzi, hogy ez nem az ő érdeme. Viszont a szakmai tudása az egy olyan pont, amire megéri büszkének lenni.
Nora kérdésére mosolyogva billenti oldalra a fejét kissé és méri végig. Kezét lezseren előrenyújtja, majd ha a nő végre véget vet a kettejük közötti térnek, tekintetét egy hosszú pillanatig egybeolvasztja a másikéval. Nem csinál semmit, nem közelít, nem vonja közelebb. Végül szó nélkül emeli meg jobbját, hogy óvatosan végigsimítson a nyakán, ezzel eltűrve a tincseket az útból.
- Tökéletes szögek, határozott vonalak... Igazán figyelemre méltó - búgja immár halkan, majd félmosolyra húzódnak ajkai. Kezét úgy húzza vissza, hogy a nyaka érzékeny vonalát végig tudja még simítani. Figyelemre méltó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806172#post806172][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.20. 03:00[/b][/url]

Mindig is szerette a játszmákat és, bár alapvetően a kviddicses és egyéb sportokat űző férfiakat részesíti előnyben, egy ilyen imádni való mosolynak nem tud ellenállni. Ahogy elmosolyodik, kissé kölykössé válik arckifejezése, ami gyermeki bájt és mégis, férfias huncutságot kölcsönöz neki. Tipikusan olyan, ami mellett az emberek igen nagy többsége nem tud elmenni. Annak ellenére, hogy nem borostás és két méter magas, amihez száz kiló társul, egyáltalán nem válik hátrányára, mi több, ez a változatosság nem kissé hat üdítően a nő számára.
- És kapni is – sokat sejtető mosollyal bólint, hisz a pletykák róla és a Beauxbatons-os diákokról nem kizárt, hogy igazak voltak. Senkit sem rontott meg, ahogyan vélamágiának sem volt hozzájuk feltétlenül köze. Nevezzük inkább közös megegyezésnek egy jobb jövő reményében. Bár flörtjei igen nagy többsége üres játszma volt, bizony az egyik alapképzéses, ám már nagykorú sráccal valóban jobban összemelegedett a kelleténél. Talán az tehette be a kaput, hogy viszonyuk valóban szexuális természetűvé vált, amit nehezen tudtak volna jó szemmel nézni. Mondjon bárki bármit, van az a feszültség, amit nem lehet másra fogni, mert nyilvánvalóan arra utal, hogy működik a kémia. Ők is ilyenek voltak. Az már csak egy mellékes szál, hogy Norának ott volt a vőlegénye, akit egyébként nagyon szeretett, csak épp hirtelen ötlettől vezérelve mondott neki igent. Ha tudta volna, mi lesz a vége, bizonyára nem teszi.
Lafayette nevetése őt is széles mosolyra készteti. Csak nem hitte, hogy nem fogja végighallgatni, ahogy bókok hosszú sorát mondja el…? Nyilván tudta, ezért ment bele a játékba, ahogy pedig belekezd, a nő is érezhetően magabiztosabbá válik, már amennyiben ez lehetséges. Oh, stop it you. Nem, folytasd. Ha le akarja venni a lábáról, egészen jó úton halad. Okos nő létére imádja, ha szép szavakkal kedveskednek neki, s ezzel sok mindent el lehet érni nála.
- Nem, de biztos vagyok benne, hogy ez sem volt elhanyagolható – alig észrevehetően csücsörít egy kissé, ahogy tekintetét egy röpke pillanat erejéig Sebi ajkain nyugtatja, csak utána tér vissza a szemeihez. És hogy ne ajánlaná fel, hogy megmutatja a saját rúnáját? Még csak le sem kell vetkőznie ahhoz, hogy szabaddá tehesse a mesterművet, így a bűnösség érzése is messze elkerüli ez alkalommal. A kinyújtott kézbe csúsztatja ujjait, miközben közelebb lép, igen szorosra fogva a kettejük közötti távolságot. Persze csak azért, hogy teljesen jól láthassa a férfi azt az aprócska kis rúnát, ami egyébként aranyosan bújik meg füle mögött. Minden idegszála követi a mozdulatot, s a bőréhez érő kéz automatikusan kellemes bizsergetést vált belőle. Imádja, ha a nyakát cirógatják. Bár őszintén, melyik nő nincs így ezzel? Hogy láthatóbbá tegye az említett részt, finoman oldalra dönti fejét, ezzel még nagyobb hozzáférést biztosítva nem csupán a tetováláshoz, hanem nyakszirtjéhez is.
- Reméltem, hogy nem okozok csalódást – miközben mosolyra ível szája széle, íriszeit a férfiéba fúrja. Innen közelről még kékebbnek tűnik, mint amilyennek korábban látta. Az érzékeny felület érintésére kirázza a hideg, ami ugyan mozdulatban nem látszik, a megjelenő libabőr azért elárulja. – Esetleg neked is van valahol rúnád? – könnyedén helyezi szabad tenyerét a férfi combjára, de nem szorít rá vagy tolakodik, csak lazán támaszkodik meg rajta, közel sem teljes testsúlyával. A köztük lévő távolság azonban ezzel is csökken. A mások által megszokott virágillat helyett a férfi erős, fűszeres illattal találkozhat. Nem bántja az orrot, hiszen nem nagy mennyiségben juttatták a felületre, viszont emlékezetes, meghatározó, olyan, amilyet egy Eleanorához hasonló nő viselne. Csak a valóságot sugallja: tüzességet, latin vért és szenvedélyt, némi magabiztos nőiességgel meghintve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806324#post806324][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.20. 15:45[/b][/url]

A válasz hallatán nem tud nem elvigyorodni. Kíváncsi fény villan a tekintetében, de nem fog kérdezősködni, van benne ennyi tapintat. Van valami ebben a nőben, mai vonzza a tekintetet, ami arra készteti az ember fiát, hogy közelebb és közelebb kerüljön hozzá... hogy ezt fizikailag vagy emberileg éti-e, mindenkinek szíve joga eldönteni. De meg kell hagyni, messziről is bőven van mit nézni Norán. Bőkezű volt vele az élet.
Viszont az nem mondható, hogy kimondottan a zsánere lenne, csupán azért is, mert nem tudna ilyennel előállni. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem érdekli a külalak, a lágy arcél, a kecses vonalak. Viszont pusztán azért, mert valaki szép, még nem jelenti azt, hogy vonzó is. Neki az a plusz jelenti a zsánert, ami egyedivé varázsolja a másik egész lényét, amitől izgalmassá teszi saját magát akarva-akaratlanul. És az biztos, hogy Norából olyan kecsesen üvölt az a plusz, hogy ha akarná se tudná csupán messziről szemlélni.
- Akkor már ketten vagyunk - ereszt meg egy széles mosolyt is mellé, hogy alátámassza szavait. Tekintetük szinte egyszerre kalandozik el, de talán többet időzik a másik dús ajkain, mint a nő az övén. Milyen lehet? Vajon vörösre festette a neves alkalomra? Vagy valami lágyabb szín keretezi a száját? Halovány emléke van csupán, hogy milyen érzések, ingerek párosultak a színekhez. De ha választania kéne, akkor azt mondaná, hogy olyanok lehetnek, mint a hordóból kitöltött vörösbor színe, miközben a nap sugarai vonják dicsfénybe; ragyogó, élettel teli és vad.
Tekintete lesiklik az egymásba gabalyodott ujjakra, majd enyhén maga felé húzza őket, hogy mihamarabb megtehesse Nora a köztük lévő távolságot. A nő parfümje azonnal simogatni kezdi a receptorait, a levegő immár enyhén szaggatottan hagyja el a tüdejét. Ahogy közelebb hajol, hogy felmérje a tetoválást, nehezen állja meg, hogy ne hajoljon a kelleténél közelebb. Viszont ezidáig az önkontrolljával sosem volt probléma. De meg kell hagyni, elégedett mosolyt csal az arcára, ahogy meglátja ugyanezeket a jeleket a nőn.
- Biztos voltam benne - kissé mélyebben cseng a hangja, mint eddig. Rezzenéstelenül állja a nő tekintetét, próbál nem elveszni a csillogó, mélyfekete szemekben.
A kérdésre elmosolyodik, majd a tekintetét elszakítva Nora arcáról, a combjára vándorol. A nadrágon keresztül érzi a nő tenyerének melegét. Alig észrevehetően élesebben szívja be a levegőt, mégis halálosan nyugodtnak tűnik, sehol sincs benne feszültség, a mosolya is derűs és laza marad.
- Kissé fedettebb részen, mint a tiéd - halkan ejti ki a szavait, miközben jobbja Nora derekára vándorol. Nem kalandozik el, úgy tartja ott, mintha csak táncra invitálná őt. Micsoda véletlen egybeesés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806393#post806393][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.21. 00:14[/b][/url]

De még mennyire, hogy ketten vannak. Norának is épp ez jutott eszébe, ahogy arra gondolt, valószínűleg ma már senki sem fog betoppanni a tanáriba, hiszen elég későre jár. Nem fogom azt mondani, hogy nincsenek illetlen elképzelései az éjszaka hátralevő részét tekintve, de nem kíván ajtóstul rontani a házba. A hirtelen mozdulatok, a kapkodás mindig ront az élményen, ő pedig annyira imádja ezeket a játszmákat! Az apró, jelentéktelennek tűnő pillantások, mikor tekintetük csupán egy röpke másodperctöredékkel időzik el tovább a másik ajkán, vagy éppenséggel összefonódó ujjaik, amik nyilvánvalóan nem azért kapcsolódnak össze, mert terveznének valamit. Ugyan, dehogy, épp ellenkezőleg. Sebi úriember volt, mikor az illemszabályoknak megfelelően kinyújtotta kezét, hogy így vonja közelebb magához a csinos alakot.
Különös melegség járja át, ahogy arra gondol, ha csak egy picit közelebb hajolna a férfi, akkor forró lehelete nyakszirtjén csapódna le. Érezné a légzését, mely mintha egy kicsivel szaggatottabbá válna így, hogy a köztük lévő távolság minimálisra redukálódott. Miféle ördögi tánc ez közöttük? Nem történik sem, hisz nem tolakodik egyikük sem, mégis tapinthatóvá válik a köztük lévő feszültség. Mégsem kellemetlen, mi több, inkább hat ösztönzőnek ez az érzés.
- Így jobban hangzik - a mély bariton lágyan cirógatja fülét, s minél öblösebbé válik, Nora annál inkább érzi, hogy cirmosként tudna dorombolni. Alattomosan húzza el a mézes madzagot Lafayette orra előtt, ahogy kezével megtámaszkodik combján, noha súlyát továbbra is inkább helyezi lábaira. Ahogy lepillant az említett részre, a nő is hasonlóképp tesz, hogy mikor tekintetük ismét találkozik, akkor játékosság és kacérság rejtőzzön fekete íriszeiben. De még mennyire, hogy tudná ezt fokozni, azonban vár egy aprócska engedélyre, egy jelre. Arra a pontra, ahol már nem tudják visszafogni magukat és engednek ennek a különös húzóerőnek maguk között. Nem kell már sokáig várni, legalábbis az ő részéről.
- És mondd csak, elárulod, hol van vagy nekem kell megkeresnem? - bujkáló mosollyal reagál a derekára sikló kézre és még közelebb lép, de szinte alig észrevehetően, miközben az eddig combon nyugtatott keze a felkarról a vállra vándorol, majd a tarkóra. Közelebb hajol, vészesen közel, ha akarná, könnyedén megcsókolhatná a másikat, azonban a hosszas szemkontaktust egy pillanatra megszakítja, hogy az ing gallérját némiképp eltoltva ellenőrizze a bőrt. Ujjai hűvösen csúsznak az anyag alá, s mikor kihúzza őket onnan, körmével cirógatja meg az érzékeny felületet. - Itt nincs - közölvén a nyilvánvalót húzódik valamivel távolabb, de még így is kisebb az őket elválasztó tér, mint az erős kéz derékra siklásakor. Még mindig veszélyesen közel vannak, érzi a férfi illatát, ujjai pedig lustán játszanak a puha tincsekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=806634#post806634][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.04.22. 16:45[/b][/url]

Nem siet sehova, kiélvezi az elcsípett pillantásokat, a kósza érintéseket. Nem hitte volna, hogy az első napja ennyire intenzív lesz, de az arcán uralkodó mosoly nem épp arról árulkodik, hogy zavarná, sőt. Egyre inkább rabul ejti a nő vonzereje, pillantásának tüzessége. Pedig alapjáraton nem ilyen. Ő a randira hívós fajta, virágot vagy pezsgőt vivős, aki kivárja a megfelelő pillanatot arra, hogy a következő szintre léphessenek együtt. Mindig az érzelmeket helyezi előtérbe a testi vágyakkal szemben.
Tekintetét végigjáratja a nő domborulatain, ahogy egyre közelebb és közelebb kerül hozzá. Pillantása nem bántó, nem időzik zavarba ejtően sok ideig a csípője ívén, sem a dekoltázsán, de mindkettőnek adózik egy-egy elismerő mosollyal.
- Gondolom most már hiába hívnálak el vacsorázni - mondja csibészes vigyorral az arcán, majd kissé meg is csóválja a fejét, hogy választ se érdemel a költőinek szánt kérdés. Magában nyugtázza a számára kissé ismeretlenebb helyzetet és ezzel együtt engedi is át magának a testének az esze helyett. Van valami ebben a nőben, valami édes és vadító, amibe egyszerűen muszáj belekóstolnia.
Ahogy Nora ujjai kalandozni kezdenek az öltöny anyagán egyre feljebb, minden további, felesleges gondolatot kiűz a fejéből. Kékjeit a fekete íriszekbe fúrja, szinte érezni véle a nő forró leheletét az arcán. Kissé elnyílt, de még mindig mosolyogva hagyja, hogy bejárhassa az előre tervezett utat, kissé még oldalra is billenti a fejét, hogy jobban hozzáférhessen.
- Lejjebb keresd - mondja immár vágytól fűtött hangon. Nora hideg ujjainak érintése kellemes bizsergetést hagynak maguk után. Kezei beszélnek helyette tovább; eddig maga mellett tartott jobbját Nora nyakára simítja, onnan lassan a tarkójára, úgy vonja még és még közelebb magához, hogy alig pár milliméter válassza el csupán őket.Egy aprócska jelre vár, hogy ha Nora is úgy szeretné, végre megízlelhesse a puha ajkakat és magához vonhassa teljesen a gyönyörű testet.
- Segítek keresni - súgja a nő ajkaiba a szavakat, csillogó tekintete nem ereszti a nőét addig, míg meg nem semmisül az utolsó, lélegzetvételnyi távolság is közöttük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=808231#post808231][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.05.11. 10:08[/b][/url]

Szinte érzi a libabőrt végigfutni testén Lafayette pillantása nyomán, s mi tagadás, ajkai elégedett mosolyra húzódnak. Szeret tetszeni, azt pedig különösen, amilyen reakciókat megjelenése kivált másokból. Sokszor hiteti el, hogy ő nem több pusztán egy csinos külsőnél, mely megragadja a szemet, ám belülről üres. Az, aki alábecsüli, később nagyobbat esik, mint azt valaha gondolná.
- Sohasem késő. Holnap ráérek - megvonja vállait, miközben kiszélesedik mosolya, ezzel megvillantva tökéletes, hófehér fogait. Csak nem gondolta, hogy válasz nélkül hagyja ezt a költőinek szánt ajánlatot? Ugyan kérem, ki van zárva. Ha rajta múlik, minden egyes feladott labdát lecsap majd, éppúgy, ahogy a rúnakereső session-t. Szívverése egyenletesen vált hevesebb ritmusra, miközben hűvös ujjai a férfi forró bőrét érintik. Az ehhez társuló illat csak tovább fokozza az élményt, mely ugyan nem frenetikus, de kellően izgató. Imádja ezt a pajkos, csibészes mosolyt, ezért is vetett rá szemet már az első pillanatban. Hihetetlenül vonzónak találta mindig is a fiatalabb korosztály gyermeki játékosságát, már amennyiben a fiatal nem jelent törvénybe ütközőt. Ebben a korban még komolytalanok, könnyen csábíthatók és semmiképp sem akarnak elköteleződni: megelégszenek egy kellemes estével, melyet együtt eltölthetnek. A rizikófaktor oly alacsony, a nyeremény pedig oly kecsegtető...
A segítségre szófogadóan bújtatja ki kezét az említett helyről, hogy inkább inge gombjaihoz kanyarodhasson és kínzó lassúsággal oldja ki az elsőt. Nem is nagyon van lehetősége ennél többre, mert megérzi az erős kezet tarkóján és megadóan hajol közelebb, hogy ezúttal már belekapaszkodjon a levetni kívánt ruha anyagába. - Igazi úriember vagy - még utoljára ezeket a szavakat súgja, hogy aztán ajkuk találkozzon, ő pedig szemérmetlenül húzódjon közel, s melle a férfi mellkasának nyomódjon. Karjai átölelik, jobbja beletúr a korábban éppen csak felfedezett tincsekbe, de ennél tovább nem tolakszik. Pedig tudna hová. Így is minden olyan ponton érintkeznek egymással, mely említésre méltó lehet egy ilyen helyzetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=813824#post813824][b]Sébastien Lafayette Béliveau - 2020.07.21. 18:09[/b][/url]

Talán egy kezén meg tudja számolni, hogy hányszor engedte át magát a hirtelen megfogant vágyak kusza, hömpölygő tengerének. Utoljára talán tinédzser korában tette, mikor az ember fia érzi  magában a mindent felperzselő erőt, hogy egymaga egy kézmozdulattal képes lehet megmenteni az egész világot. És ő akkor el is hitte. Épp eléggé felsőrendűnek érezte magát ahhoz, hogy mások életébe beleszólhasson, akár szóval, akár tettel. Viszont mindezek mellett szexuálisan mégis mindig az önkontroll jellemezte. Nem volt meg benne az a fiatalokra oly jellemző hév, ami arra ösztökél, hogy ajtóról ajtóra kopogtasson. Nem volt túl sok kapcsolata akkoriban, egyiket sem gondolta túl komolyan, mégis hűséges volt az utolsó pillanatig, ami rendszerint pár röpke hét után be is következett.
És most mégis... Savannah illata kiűz minden kétes gondolatot a fejéből. A hideg érintése perzselő a bőrét, mosolya rabul ejti a pillantását. Most nem törődik a holnappal, de még az egy perccel későbbi jövővel sem. Az asztalokkal teletűzdelt helyiség kellemes félhomálya egy másik dimenzióba repíti őket, mintha nem épp az iskola kellős közepén lennének.
Halk nevetése visszaverődik a csupasz falakról, de már nem kíván többet hozzátenni. Nem érdeklik már a szavak, csakis az ujjai közt lágyan omló fürtök, ahogy ujjai egyre beljebb hatolnak a fekete hajkoronába. Szívverése gyorsabb ritmusra vált, ahogy megízleli a telt ajkakat és lassan csukódik le a szemhéja, hogy kiélvezhessen minden pillanatot. A csókja nyomán Savannahban a saját szavai visszhangozhatnak; igazi úriember. Jobbjával a vékony derekat öleli, stabilan tartja a nő testét, közel magához. Az ingjén keresztül érezni véli a szívverését, ami mintha csak visszhangot verne a sajátjának.
- Lehengerlő vagy - búgja a szavakat az ajkába, majd csak annyira távolodik el, hogy mosolyát megvillantva a szemébe nézhessen. Baljának ujjai kisiklanak a fürtök közül, végigsimítva Savannah arcélén veszi el végül a nőről, hogy megtámaszkodva maga mellett, lecsússzon az asztal lapjáról. Nem engedi eltávolodni, ajkai újra a másikéra találnak, miközben az asztal felé tereli őt. Nem emeli meg, csak a derekán nyugtatja a kezeit és úgy tolja enyhén az imént még általa bitorolt hely felé.
- Biztosan szeretnéd? - Nem szakítja meg a csókot, csupán két lélegzetvétel között ejti ki a szavakat. Az egész lényéből árad a gondoskodás, figyel minden rezdülésére, úgy mozdul, ahogy a nő szeretné. Mi tagadás, még az ösztönöknek engedve sem képes kivetkőzni magából. Ahogy Savannah mondta;
Igazi úriember.