A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Egy hét se telik el, és nekem máris a papírmunkával kell foglalkozni. Hát hogy én ezt mennyire, de mennyire utálni fogom, arra nincsenek szavak. Soha, ismétlem, soha többet nem fogok semmi felesleges tesztet, bármit íratni senkivel, még felméréscéljából sem, főleg, ha nem számít bele semmibe sem.
Ezeket viszont még javítanom kell, dokumentálni, és minden egyéb marhaság, szóval gratulálok, szereztem magamnak még három lekötött délutánt magamnak, ahelyett, hogy azt az időt lófrálásra, és kiruccanásra szántam volna. Ekkora marhát, mint én, még tuti nem látott a föld, legalábbis az elmúlt jó pár évben biztos nem. De hát kalandor volnék, és stréber, vagy mifene....
Magamat szidom elég csúnyán, na meg néhány csúnya választ is, mert már a hatodik lapon találkozom ugyanazzal a hülyeséggel. Mióta egyszikű a kamilla, és mióta van hupilila virága a mákonybabnak???
A gondolataim összevissza járnak, néha még hangosan is kimondom, amit gondolok, de aztán vége, egyszer elszakad nálam a cérna, és ahogy van, az összes tesztet feldobom a magasba, hadd vigye őket a szél, sőt, még össze is szabdalom őket, apró vetlikre egy niszantó bűbájjal.
Most pedig, hogy jól végeztem a dolgom, leborulok arccal előre az asztalra, és mormogok az orrom alatt.
Egy kis nyugalmat és önuralmat kéne tanulnom. Pf. Ez a nagy következtetésem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678148#post678148][b]Daniel Graham - 2017.04.28. 21:19[/b][/url]

Egy hét se telik el, és nekem máris a papírmunkával kell foglalkozni. Hát hogy én ezt mennyire, de mennyire utálni fogom, arra nincsenek szavak. Soha, ismétlem, soha többet nem fogok semmi felesleges tesztet, bármit íratni senkivel, még felméréscéljából sem, főleg, ha nem számít bele semmibe sem.
Ezeket viszont még javítanom kell, dokumentálni, és minden egyéb marhaság, szóval gratulálok, szereztem magamnak még három lekötött délutánt magamnak, ahelyett, hogy azt az időt lófrálásra, és kiruccanásra szántam volna. Ekkora marhát, mint én, még tuti nem látott a föld, legalábbis az elmúlt jó pár évben biztos nem. De hát kalandor volnék, és stréber, vagy mifene....
Magamat szidom elég csúnyán, na meg néhány csúnya választ is, mert már a hatodik lapon találkozom ugyanazzal a hülyeséggel. Mióta egyszikű a kamilla, és mióta van hupilila virága a mákonybabnak???
A gondolataim összevissza járnak, néha még hangosan is kimondom, amit gondolok, de aztán vége, egyszer elszakad nálam a cérna, és ahogy van, az összes tesztet feldobom a magasba, hadd vigye őket a szél, sőt, még össze is szabdalom őket, apró vetlikre egy niszantó bűbájjal.
Most pedig, hogy jól végeztem a dolgom, leborulok arccal előre az asztalra, és mormogok az orrom alatt.
Egy kis nyugalmat és önuralmat kéne tanulnom. Pf. Ez a nagy következtetésem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678161#post678161][b]Oravecz Tatiana - 2017.04.28. 21:56[/b][/url]

Az az átkozott munkaköri leírás! Azt hittem már, hogy széttépem a hatodik példányt is. Erre még nincsen rendes, másolható példány, pedig azt hittem, hogy már minden hibás formanyomtatványt kijavítottam. Ezek szerint azonban nem. Persze adhattam volna az általános formátumot is, azonban akkor valószínűleg, ha valami valakivel történik, akkor a fejemet veszik. És hogy mi történhet egy gyógynövénytan órán? Technikailag elég sok minden. Például egy növény megfojthat egy gyereket vagy mérgeződhet vagy megtámadhatja. Sosem lehet tudni. Ennek biztosítása érdekében történik pár óvintézkedés és ezeket papíron is rögzíteni kell. Fő a biztonság. Meg aztán gondolom az iskola se bír el több kellemetlenséget, főleg miután nemrég még felügyelők is voltak itt.
Mikor végre minden megvan, amit alá kell íratnom a Daniel Graham nevet viselő új tanárral - akivel még nem is találkoztam, mert éppen szabadságon voltam -, akkor felkelve, összetűzve, felcímkézve, egymásra merőlegesen téve a paksaméta különböző elemeit indulok el határozottan a tanári felé.
Ma is a minion méretemmel "hódítok", ugyanis csak egy balerina cipőt vettem fel. Kellemetlen, általában szeretek legalább egy felnőtt emberhez hasonló lenni. Fogalmam sincs például, hogy ez a Daniel milyen arc, lehet, hogy olyan, aki például cikizi az embert a méretei miatt. Nem bírom, ha valaki beszól a méretemre. Mielőtt belépek a tanáriba veszek még egy nagy levegőt, és annak a kifújásával ki is fújok minden feltételezettséget. Nem bírom, ha az embereket csak új beskatulyázzák, főleg, ha nem is látták még.
Bent nem sok mozgás van, sőt, csak egyetlen fejtetőt látok, ami éppen a padon pihen. Na ezért nem mentem el soha tanárnak, mert mindegyik ilyen depissé válik egy idő után. Nekem elég volt a diploma megszerzése, már a gyakorlatnál sejtettem, hogy ez nem az én pályám, így inkább maradtam pincérnő. Odalépve elé gondolkozom, hogy mit csináljak. Rákiabálni meg böködni nem lenne célszerű, így a fejbúbjához érek, nem simogatom, csak határozottan jelzem, hogy itt állok előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678176#post678176][b]Daniel Graham - 2017.04.28. 22:29[/b][/url]

Már majdnem ordítok, amikor hallom nyílni az ajtót, ami most nem érdekel. Ha valakit meg zavarnak a kis cetlik, majd felveszik. Ha meg nem, akkor majd én eltakarítom. Vagyis hát most kéne, főleg mert egyre közelebbről hallom a lépteket, amik szinte némák. Látás nélkül viszont a kiélesedett hallás tökéletesen a segítségemre van, hogy tudjam, megállt mellettem. Valahol.
Nem emelem fel a fejem, csak két jó nagy lélegzet után, mikor sikerül megnyugodnom, de szinte rögtön elábbhagy a lelkesedés...
- Még több papírmunka?
Igazából remélem, hogy nem, de mivel látom a hátsó oldalon a nevem, felette egy vonallal, így sanszos, hogy az bizony ott rám vár...
Megint leborulok az asztalra, egyszerűen inkbb ez, mint a hangos káromkodás, mert fogalmam sincs, hogy ki ő, és ha véletlen olyan személy, akkor nekem végem. A jó megítélésemnek mindenképp, ha az imént nem hullt porba még.
Talán emiatt is, de főként a gépi viselkedés miatt, máris nyújtom a kezem, hogy gyorsan aláírjam, aztán már végezek is az utolsó aláírással.
- Mondja, hogy csak ez az egy papír van. Amint láthatja, kicsit elegem van a papírlapokból.
Mondom még mindig fejjel lefeleé nézve, és csak ezután nézek fel teljesen, hogy megtámasszam az asztalra könyökölve a fejem, és a lehető legsemlegesebb arcot vágjam, miközben a fecniket szemlélem, amik az előbb az én jóvoltomból lettek többen, és kisebben, mint ahogy az eredetileg volt...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678187#post678187][b]Oravecz Tatiana - 2017.04.28. 22:48[/b][/url]

Nézem, ahogy szenved, kár érte, pedig amúgy vonzó férfi lenne. De ha egy kis tanítás kikészíti, mert láthatóan ez történt vele, akkor bele se merek gondolni, hogy én mit fogok neki okozni most.
- Nos, ez az egy mindenképpen.
Emelem meg egy kicsit a kupacot, és nézek alá, hogy miből gondolta, hogy az az övé, áh igen, ott a neve. Leeresztem, és a megtámasztott arcú lovagra pillantok.
- De ahhoz, hogy megszerezze az utolsót, át kell verekednie magát az egész kupacon.
Megint megemelem kissé, mielőtt leteszem a hősi halottak kupacára őket.
- Röpdolgozatok?
A szerencsétlenül járt fecnik valószínűleg a "józan paraszti ész" logikájával lettek kitöltve. Alapvetően nem rossz a JPÉ, de a tanárok elméjét eléggé képes rombolni, főleg akkor, ha a gyereknek szabályosan fogalma sincs arról, hogy milyen órán ül egyáltalán.
- Biztos örülni fognak majd neki, ha visszakapják. Már ha mindenki ki tudja válogatni a sajátját.
Nem lennék benne biztos, vannak egészen kis méretű példányok is, melyeken éppen csak egy tollvonás látszik, melyről nem igazán lehet megmondani, hogy milyen betű egyáltalán.
- Kényszermunkán van? Elvesztett egy fogadást vagy ilyesmi?
Kérdezem a karjaimat összefonva magam előtt. Olyan, mintha most én lennék a tanár, ahogy így fölé tornyosulok - mondjuk ha felegyenesedik, akkor szinte egy magasak leszünk -, ő pedig a gyerek, aki csintalankodott, és rajtakapták.
- Az a helyzet, hogy mivel a tantárgya veszélyes, így van pááár plusz papír, amit szintén alá kell írnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=678325#post678325][b]Daniel Graham - 2017.04.29. 15:40[/b][/url]

Kia híján lefejelem a padot, megint, de csak sóhajtok egyet, és nekiállok az elejéről. Nem olvasok el semmit, csak a pálcámmal bökök egyet rájuk, amire megjelenik mindegyiken ugyanaz a gyöngybetűs aláírás, az enyém. Amikor egy kész van, máris repül egy új stócba, ami addig nem volt ott.
- Mikről is szólnak ezek a papírok? Az a potom harminc oldal gondolom nem lényegtelen. Minimum részben.
Vigyorgok, de a kedvem nem jobb, csak egy pillanatra. Még bólintani sem felejtek el, bár a dolgozatoktól kicsit messze áll a dolog, ami ott hever fecnikben. Nem is foglalkozom vele nagyon, csak néhány szó erejéig.
- Csak felmérés, de csak egy legyintés, és máris eredeti állapotban fognak tündökölni, tele pirossal.
Az utolsó mondat inkább vidít, de azt nem tudom, hogy a kedves tanulóim hogy fognak erre reagálni, merthogy nekik nem lesz vidító, az is fix. Bár lehet, hogy sokan inkább csak röhögtek rajta eddig is, de nem zavar, legalább tudom, honnan kell elkezdeni minden évfolyamon az anyagot.
Csak pillogok, mert nem is gondolnám, hogy úgy nézek ki, mint akinek ez kényszer lenne, de ha ő mondja, hát rendben. De én nem gondolom így, még csak a legminimálisabb mértékben sem, mert én szretek itt lenni, na meg, kell a kihívás is, na meg itt van a világ egyik legnagyobb üvegháza is, ahol a fő fajok javarésze megtalálható. Hát hol lennék szívesebben, ha nem itt?
- A legkevésbé sem. Csak nem szoktam még hozzá a sok száraz elmélethez. Ennyi.
Vonommeg a vállam, hogy kiegyenesedjek, és megnézzem, mi is vár rám, amikor azt mondja, hgy vannak veszélyek. Hát jah, ezt magam is tudom, de amikor elkezdem átolvasni mégis a sorokat, rájövök, hogy azért ennyire nem számítottam morbid és probléás területre.
Össze is húzom a szemöldököm, és az első bekezdés után leszórom magam elé a lapot. Ahallási gyakorlatok sokkal jobban mentek, meg a vizuálisak, mint a nyers fekete betűhalmaz egy fehér alapon.
- Nem ül le?
Kínálom hellyel, akár ott az asztal másik oldalán, akár a mellettem lévőn, igazából mindegy, akkor is végig kell hallgatnom ezt, de egyelőre még visszatérek kicsit a betűkhöz, bár csak addig majd, amíg el nem kezdi nekem elsorolni, amit tudnom kell, mert abban a szent pillanatban felhagyok az agyam ezirányú működtetésével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=680565#post680565][b]Oravecz Tatiana - 2017.05.12. 21:45[/b][/url]

Amikor a férfi azt kérdezi, hogy mégis mik ezek, már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak, ám ő hozzáteszi azt, hogy a mennyiség miatt nyílván nem lényegtelen. Elmosolyodom, igyekszem visszatartani a feltörni készülő kuncogást.
- Vicces, de a nagy része lényegtelen, általános dolgot. Tisztában van-e azzal, hogy az oktatott növények között van veszélyes is? Kellőképpen körültekintően jár-e majd el? Blablabla, ezek három példányban. Persze vannak hasznosak is, szintén három példányban. Munkaköri leírás, szabadságengedélyező, korábbi munkahelyekről egy lista, azt külön fontos, hogy megnézze, megfelelő-e. Aztán van egy új szerződés is, három okból, az egyik, hogy el lett gépelve az édesanyja neve, a másik, mert Bárcián talált egy bérpótlékot, ami havonta tíz galleon, hat sarló, négy galleonnal emeli a fizetését, illetve az oktatás helyszínéül nem az üvegházat jelölték meg. Ezen túl pedig van egy külön oldal, ami a tanévenként adható védőruháról rendelkezik.
Ezt szépen tagoltan mondom, mégsem kell különösen sok pót levegőt szereznem. Fejből mondom, elég könnyen jegyzek meg ilyeneket, vissza tudom adni szinte azt is, hogy melyik papír hányadik a sorban, és a felmerülő kérdésekre is tudok válaszolni. Szeretem a munkámat, elég gyorsan belejöttem, és élvezetes. Az elején persze aggódtam, hiszen egész eddigi életemben pultos voltam, most pedig valakinek a titkárnője, nem is kis valakinek, hiszen Közép – Európa egyik igen elismert nemzetközi iskolájának a vezetője a közvetlen főnököm. Az ő hitelességéért, illetve az iskolája zavartalan működéséért felelek. Valóban, ez jobban hangzik, mint hogy éjjel azért nem tudtam a gyermekem mellett lenni, mert be kellett vállalnom az éjszakai műszakot.
- Igaz, mindig elfelejtem, hogy a mágia milyen csodákat képes tenni. Pár évig mágiamentesen éltem, még épp visszaszokóban vagyok.
Olyannyira, hogy még azt sem szoktam meg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, pedig már többen figyelmeztettek rá, hogy vigyázzak, mert ez a kastély tele van trükkös helyekkel, és azok, akik nem ismerik ki magukat hamar, elég komoly veszélynek teszik ki magukat, én pedig, valljuk be, nem ismerkedtem annyira ezzel a hellyel még. Rengeteg papírt kellett helyre tennem, az asztalomat asztallá formálni, a félkész vagy nagyon lejárt dolgokban utolérni magam és az igazgató urat, így tehát nem volt éppen könnyű az elmúlt néhány nap.
- Ha valakit szidni akar az órabeosztásáért, akkor hozzám forduljon, mert én voltam. Ebben a mappában találja a végleges órarendet, a diákok névsorát évfolyamokra lebontva, illetve az egyéni tanrendeseket, és azt, hogy mikor kell megjelenniük és szintfelmérő vizsgát tenniük.
Van itt minden, és vele még könnyű dolgom volt, mert az első napokban az összes többi tanárét néztem át, javítottam ki, írattam alá, így amikor ő jött, sokkal könnyebb dolgom volt, csak nála meg kapkodni kellett, ezért történtek elejtések.
- Végül is, leülhetek. Köszönöm.
A mellette lévő székre telepedek le, a most még nem kellő mappát az ölembe ejtve nézem a férfi és a papírhalom harcát. Bizony ez egy ilyen dolog, és a szárazsága adja meg a fizetést, tehát elég rendesen megéri az áldozatot. A nagy csendben az alsó ajkamba harapok, érdekes téma után kutatok elmémben, de persze ilyenkor nem jön az ihlet.
- És… tetszik itt magának?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=684071#post684071][b]Daniel Graham - 2017.06.04. 17:58[/b][/url]

Egy hangos nevetés van készülőben bennem, és az ajkam kell beharapnom, hogy ne szökjön ki, és eltart néhány másodpercig, mire sikerül megreguláznom a gesztusaimat.
- Ne haragudjon, nem kinevetni szeretném, de igen, azt hiszem tisztában vagyok a növényeim veszélyességi fokával. Ha pedig minden jól megy, a tanulóim is nemsokára felhomályosításban vesznek részt.
A jó kedvem nem hagy alább, így a hangulatom is sokkal jobban megy innentől a kötelező körökhöz. Megnézem gyorsan a papírokat, órarend, névsor... nocsak, néhány ismerős név, legalább vezeték. A keresztnevek nem sokat mondanak el nekem.
A mágiamentes létből való visszatérés viszont nem lehet annyira nehéz, nem hiszem, hogy a kényelemhez annyira nehéz lenne hozzászokni, így inkább befogom, minthogy rosszat mondjak. Ráhagyom, olyan érzésem van, hogy ez egyébként sem közvetlen az én dolgom, és vagyok annyira udvarias, hogy ne említsem meg ezt a kis apró részletet többet. Persze elkönyveltem az információt, hátha összefutunk még, és jól fog ez jönni, de nem szól szám, nem fáj fejem.
A felkínált hellyel él, ami viszonalg még örömet is okoz, mert nem kel annyira gyorsan ledarálni mindent, én pedig, mint jó "házigazda", máris jön a kötelező mondat.
-Teát, kávét, kakaót, limonádét?
Kínálom olyn melegen, mint ahogy a barátaimat is szoktam. Magamnak pillanatok alatt készítek egy alap limonádét, csak sok-sok gyümölccsel benne, mint narancs, citrom, lime, és egy kevés cseresznye. Szívószál a tetejére, kis naernyővel, mert az a gyengém, mindegy, hogy koktél vagy nem koktél, és máris szürcsölhetem.
- Nem tudom.
Még a vállam is megrántom, mintha kötelező kellék lenne.
- Még nem voltam itt annyi időt, hogy ezt megmondjam, de egyelőre nem rossz a helyzet. Leszámítva néhány témát, de hát azon olyan könnyen lehet segíteni, mint kitakarítani egy pálcaintéssel mindent.
Talán túlságosan elbíztam magam, de optimista vagyok. Még....
- Lenne egy kérdésem. Vihetem a csoportjaimat oda, ahova akarom, mármint az iskolán kívülre, ha éppen olyan a tananyagunk? Jobban szeretem kicsit szemléltetni is a dolgokat, mint például eredeti lakhelyei az én kis aranyoskáimnak, és hasonlók.
Nem vagyok hajlandó mindent elolvasni abból a kupacból, nem is szándékozom egy ülő helyemben, úgyhogy inkább rákérdezek.
- És van olyan korlát, hogy x főtől töb kísérő kell?
Rakom még hozzá gyorsan, mert talán ez a második legfontosabb, amivel nem árt, ha tisztában leszek tanári pályafutásom alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=685728#post685728][b]Oravecz Tatiana - 2017.06.14. 20:45[/b][/url]

Látom, hogy megrándul az arcizma, amire nekem is muszáj elmosolyodnom, igen, én magam is tudom, hogy hatalmas blődség ez az egész, de hát a formanyomtatványok, meg az ellenőrzések, és a síró esőerdők, elárvult állatok, és haldokló világunk éppen annyira együtt járnak ezzel, mint a kiskutyákkal az, ahogy egyszerűen aranyosnak tartjuk őket, akkor is, ha nem szeretjük az állatokat.
- Ön elkényeztet engem. Legyen tea.
Nem vagyok az a kávés típus, azt meghagyom a tejeskávéfüggő nővéremnek, én inkább az a fajta vagyok, aki elszürcsöl egy jó teát, vagy gyümölcsökkel és rengeteg jéggel pakolja tele a teáját. Felkelhetnék, és megcsinálhatnám magamnak is, de most élvezem, hogy kiszolgálnak.
- Óóó, módosítok. Olyat szeretnék, mint amit ön iszik, nagyon vonzó.
Épp ahogy rágondolok a limonádéra, saját magának el is készít egy olyat, amilyet magam elé képzelek. Elég esélyes, hogy gondolatolvasó, de az most nem zavar, nekem ez kell, tudom. A piszkos kis fantáziám meg majd maximum a szobában elnyomom. Nem mintha zavarna, nem az a fajta ember vagyok.
- Remélem, az optimizmusa kitart a tanév végéig.
Elég sokan vannak itt, akik nem így vélekednek, sokan már év elején is olyanok, mintha savanyú szőlőt szopogatnának. Hát kellemetlen nekik. Én annyira nem esek kétségbe, megvallom őszintén, mert nem nekem rossz. Ami engem illet, imádom ezt a területet, szép, új kihívás. A kocsmák és bárok, ahol eddig dolgoztam nem hasonlítanak olyan sokban erre a munkára. Daniel például az első ember, aki hellyel kínált, és szóba állt velem a muszájnál többre is.
- Persze. Ajj, ez így olyan egyszerűen hangzik mi? Pedig természetesen ez sem az.
Miért is lenne, nem igaz? Mondjuk, ezt a bürokratikus blablát nagyon nem szeretem, de hát muszáj ezt is elmondani, mert ha nem teszem, és itt megtörténik a baj, akkor a lányom még a végén az anyja nélkül kell, hogy felnőjön, és nem az, hogy a nővéremmel bajom lenne, pusztán csak a párja miatt szívom a fogam, mert annak annyira nem örülnék, ha úgy bánna Esztivel, mint Ráhellel.
- Hét főtől számít hivatalos iskolai kirándulásnak, de a kevesebb fővel való kastélyelhagyást is köteles jelenteni. Az indulás előtt legalább két héttel kell bejelenteni a külső helyszínes oktatást, tervezett helyszínnel, idővel, és hogy amíg távol van, ki a hivatalos helyettese, például a tanársegéd megfelel erre a tisztségre, amennyiben vállalja és tudja is tartani a tanulmányi átlagát ez idő alatt. Csak az lehet kísérő, aki az iskola alkalmazottja, azonban lehet technikai dolgozó is, az, ha tanári végzettsége van, ám például iskolatitkár, az teljesen ideális. És ha jól tudom, de ebben most nem vagyok biztos, akkor tizenkét gyerekenként kell egy plusz kísérő, de ezt megnézem majd önnek.
Még én is csak tanulom ezt a részt, néha ezért is tűnhetek túl hivatalosnak, mert gyakorlatilag bemagoltam mindent, hogy választ tudjak adni a hirtelen jött kérdésekre, és ne nézzenek tök sügérnek.