36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 22:50 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Úgy érzem magam, mint valaki aki élete legnagyobb baklövését akarja elkövetni. Pedig nagyon nincs ez így. Én éppen csak kézbesíteni szeretnék egy levelet, mindenféle tollas segítséget leszámítva. Őszintén remélem senki se fog rajta kapni, mert nem lesz egy kellemes érzés. Főleg nem az, hogy közben még tiszteletemet is teszem a tanári szobában. Úgy se voltam még ott és meg kell nézzem magamnak. Elvégre tudnom kell mi merre hány méter, mert ha minden jól megy gyakorlótanár lesz belőlem. Na akkor fogom lazán érezni magam, mert vége a diákéveknek.
Tényleg, adja az a jó öreg Isten, hogy senki se kapjon rajta. Azért van bennem még egy jó adag félelem. Ennek ellenére mégis elindulok a tanári szoba felé, mert semmi esetre se szeretném valami tollas borzadályra bízni aki még a címzettet is eltéveszti és a végén Felagund professzor kezei között landol gyöngybetűim sokasága. Igaz akkor már nem a betűim izgatnának, hanem a tény, hogy hallgasson örökre a drága professzor. Ám őt ismerve (Atyaúristen, mikor ismerkedtem meg vele közelebbről, hogy ilyet mondok?) ez eléggé kizárt, ezért vettem kézbe az ügyet. Remegő lábaim pedig hab a tortán. Remélem elmúlik, mert vicces lesz elremegni egészen a Déli szárnyig.
Lassan már beállhatnék valami beépített titkos ügynöknek is. Annyira nesztelenül tettem meg eddig az utat. És végig figyelve nehogy valaki illetlen személybe ütközzek, például egy felügyelőbe aki megkérdezné miben is sántikálok éppen. Hála az égieknek senkivel se találkozom aki kérdőre vonhatna. Sőt, még egy árva szellem se lebbent errefelé. Valamivel kissé megnyugodott szívveréssel nyomom le a tanári szoba kilincsét. Besurranok, szét nézek, sehol senki, tényleg velem vannak az égiek. Már csak annyi kell, hogy megtaláljam Jim asztalát. Pár perces keresés után meg is találom valahol a rengeteg íróasztal közepén. Igen, ez rá vall, hogy a közepén van szüksége a helyre. Talán, mert itt nem figyelnek arra mit is művel el. Leülök a székébe, jéé, milyen kényelmes is! Lesz majd nekem is ilyen és naphosszat fogok benne ücsörögni. Előkapom a levelet amin szépen írja a drága medimágia professzor nevét és az első kezem ügyébe kerülő fiókba berakom. Csak fel fog tűnni neki, ha pedig nem, így jártam.
- Invito csokoládé! -
Áh, öl a kíváncsiság, ezért kapom elő a pálcámat és mormogom el a varázslatot. Tudni akarom annyira édesszájú Jim-e, hogy az íróasztalában tartson csokoládét. Amennyiben igen, a varázslat hatására elő fog kerülni. Ha meg nem, mindenféle feltűnés nélkül távozásra adom a fejem. Mindent úgy hagyok ahogy találok, mert semmire nincs szükségem. Éppen csak itt hagytam valamit szuvenírnek.
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. május 3. 15:28 | Link

Bea

Üres volt a tanári szoba: kollégái többségének órája volt vagy a szobájában tartózkodott, nem is ült az asztalánál rajta kívül senki – s mi tagadás, ő sem túl szívesen. Jobbjában pennát tartott, baljával pedig szórakozottan kevergetett egy pohár kávét (instant Nescafé "háromazegyben", bár koffein nem sok lehetett benne), s le sem tagadhatta volna, hogy jobban élvezi ezt, mint a rá váró házifeladat-halom javítását.
Elnyomott egy hatalmas ásítást, majd nagy nehezen befejezett egyet az asztalon heverő munkák közül, ráírt egy elfogadhatót – bár csak jófejségből –, majd letette a pennát, hogy nyújtózzon egyet. Egész nap az asztala előtt ült – nem mintha olyan sok munkát kapott volna, de már két hete hozzájuk sem nyúlt, érthető, hogy felhalmozódtak a javításra váró dolgozatok.
Hogy felfrissüljön egy kicsit, pár percre kiment a mosdóba – miután megcsodálta karikás szemeit, melyek hűen tükrözték, hogy ismét alig aludt, némi hideg vízzel megmosakodott (nehogy végképp elaludjon), s az illemhely használata után visszatért a tanáriba.
Pár percet volt csak távol – a mosdó mondjuk a másik emeleten volt, tehát akár hat-hét perc is lehetett –, de látta, hogy a tanári már nem üres. Ez önmagában nem lett volna figyelemre méltó esemény, az azonban annál inkább, hogy valaki a székében ült. Megállt a küszöbön, félig az ajtó takarásban – vigyázva arra, hogy ne csapjon zajt – és figyelte a lányt. Mert nem kellett kétszer ránéznie Beára, hogy felismerje.
Azt nem tudhatta, hogy Bea már korábban érkezett – csak annyit látott, hogy Bea csokit próbált elővarázsolni, azt már nem, hogy rejtett is az asztalába valamit (ehhez korábban kellett volna érkeznie). A csokoládét szerette ugyan, de mindig a szobájában tartotta, ezért valószínűtlen volt, hogy Bea talál valamit.
- Úgy látom – szólalt meg, s közelebb lépett egyet –, úgy látom, valaki nagyon szeretne egy büntetőmunkát. – Nem volt mérges, még örült is, hogy találkoztak, de azért mégse higgye Bea, hogy retorzió nélkül turkálhat az asztalánál. Ott azért – még? – nem tartanak.

Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 3. 22:24 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Egy vagy akár két adag idegesség is végig futhatna rajtam amiatt, hogy ennyire üres a tanári. Mégse lehet mindenkinek órája ebben az időpontban. Vagy valamilyen sürgős, halaszthatatlan elintézni valója. Mégis úgy vagyok vele, hogy nem kísértem a szerencsémet, amint megtalálom a csokoládét, már távozok is. Elvégre nem lenne jó prefektus összeszedni valami büntetőmunkát. Abból is a rosszabbik fajtát. Sosem kedveltem azt a fajtát amihez pergamen és penna kellett, mert az igazságot olyankor nem szoktak figyelembe venni, csupán a szép szavakra kíváncsiak amiket elég nagy erőfeszítéssel tudok leírni. Sokkal inkább kedveltem a takarítást, a könyvek válogatását vagy bármi mást. Amihez nem volt szükség a fent említett eszközökre.
Na, hát oda az a fene nagy szerencse. Megjelent Jim, a csokoládénak pedig se híre, se hamva. A padló sem tervez alattam megnyílni, hogy mindenféle felelősségre vonás nélkül megmenekülhessek ebből a szorult helyzetbe. Óriási mosolyt varázsolok az ajkaimra, miközben felállok, elrakom a pálcámat és színpadias mozdulattal helyre tolom a széket. Mit kellett volna csináljak, port töröljek róla? Nem volt rajta, hanem biztosan nem foglalok helyet abban a kényelmes székbe. És hát, a kilátásaim nem valami fényesek. De attól még lehet esélyem alkudozni vele, hátha meglágyul rajtam a szíve.
- Merlinre esküszöm, semmit sem vettem el, semmit se olvastam el és minden ugyan úgy van ahogy hagytad. -
Közelebb léptem a professzor úrhoz, hogy tudjak felpillantani szemeimbe, hogy tényleg higgye el amit mondok. Tényleg, a lelkiismeretem tiszta ebből a szempontból, mert semmit se vettem el, még az általam beküldött szorgalmikat se kerestem meg, hogy tudjam mennyi pontot kaptam rá. Azt pedig már hülye lennék elárulni, hogy hagytam valami itt szuvenírnek. Majd találja meg és örüljön neki, addig én mosom kezeimet.
- Amnesztia lehetőségét nem fontolod meg? Segítek javítani cserébe, utána elmehetnénk sütit enni. -
Nem is én lennék ha nem próbálnám meg a saját javamra fordítani a helyzetet. Amennyiben nem sikerül, tényleg be fogom szerezni a hőn dédelgetett büntetőmunkát Abban már reménykedni se merek, hogy mellőzni fogjuk a pergament és a pennát, látva azt a tornyosuló halmot az asztalon. Vajon mióta gyűjtögeti ezeket Jim? És port is szokott róluk törölni ha már több ideje vannak itt, mint kéne? Amúgy rá férne a segítség és én, mint a felelősségteljes tanársegédje itt állok, készen. Tettre várok és egy pennára amit piros tintába márthatok. Persze a jegyeket felírhatja ő, én csak javítanék. Vagy segítenék, vagy lassan bármi, csak ússzam meg a nyavalyás büntetőmunkát.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2016. május 3. 22:58
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. május 7. 22:01 | Link

Bea

Bea jól játszotta a szerepét. Tettetett – vagy talán őszinte? – mosollyal, színpadiasan állt fel a székéből, majd azt a helyére tolva a pálcáját is eltette. Közelebb lépett hozzá – ő is lépett kettőt, s arra eszmélt, hogy Bea egyenesen rá, pontosabban a szemébe néz. Merlinre megesküdött, hogy ő ugyan nem csinált semmit, nem nyúlt semmihez, nem olvasott el semmit – ezt Jimnie hitte is, nem is. Az elképzelhető volt ugyan, hogy Bea tényleg nem nyúlt hozzá semmihez, mondjuk, ha épp akkor jött be – de mit keresett egyáltalán az asztalánál? Arról szó sem lehetett, hogy mondjuk csak egy házit adott le, mert egyrészt akkor nem ült volna le, másrészt ezen a héten nem adott ki semmiféle feladatot a hatodéveseknek.
- Hát persze – bólintott. – Valaki besétál a tanáriba, leül az asztalomhoz, édességet keres, de közben nem akar hozzányúlni semmihez… Meg sem kérdezem, miért jöttél be. Már ez is hihető történet – mosolyodott el, bár cinizmusát nem sikerült lepleznie, nem is akarta kifejezetten. Bea kedvesen mosolygott közben, szemtelensége tulajdonképpen már imponáló volt.
- Hadd gondolkozzam… - nyújtotta el a szót látványosan töprengő arcot vágva, amikor Bea arról érdeklődött, hogy nem úszhatná-e meg a büntetést. Süteményt akar enni? Hm. Érdekes gondolat. Most már nem játszotta meg a töprengést, fürkésző pillantással próbált rájönni, mit érezhet a lány. Érezhet egyáltalán valamit? Sokszor gondolkozott Beán, amikor épp egyedül volt, de sosem jutott semmi érdemire, Bea kiismerhetetlen volt, titkolódzó. Bár az, hogy sütizni akar vele… Talán jelent valamit mégis. De már nem csak azt nem tudta, hogy Bea mit érez iránta, fordítva sem.
- Nem – hozta meg végül a tömör döntést. – Ülj csak vissza oda – mutatott az asztal felé, majd a szomszéd asztaltulajdonos (Artemisia) székéhez sétált, felemelte, s sajátja mellé helyezte, majd helyet foglalt rajta. Temi biztosan nem bánná.
- A büntetőmunkát máris kezdheted – mondta egy széles vigyor körítésében, majd megfogott egy köteg kijavítatlan házit-szorgalmit, s letette az asztal másik felére - oda, ahová Beát várta. Lehetett vagy ötven darab. A kupac másik felét maga felé elé húzta, s javítani kezdett. – Gondolom, kitaláltad, mi a feladat – szólt hátra sem nézve, bujkáló mosollyal. Ha már leült a székébe a lány, maradjon még két-három órát.

Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 15. 17:00 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Eddig eléggé el is kerülte a figyelmemet, hogy Jimnek mennyire szép is a szeme. A kéknek azt az árnyalatát képviseli ami teljesen elvarázsolt és pillanatok le vett a lábamról. Egyébként őszintén remélem, hogy ebből semmit se vett észre a kedves professzor.  A végén még ezért is a nyakamba akarna sózni valamilyen irtó kreatív büntetőmunkát. Például olyat amiben az ő tehetségét kell fényeznem 150 mondaton keresztül.
- Amennyiben hihető, miért kételkedsz bennem? -
Vigyorodom el, hiszen ha tényleg száz százalékosan megnyugtattam a lelkiismeretét, mégis miért kételkedne bennem? Bennem akit a tanársegédének választott, teljesen megbízik és így tovább. Még a kételkedés lehetőségét is fájónak tartom és teljesen igazságtalannak mikor a szín tiszta igazságot tártam eléje. Na így legyen őszinte az ember lánya, meg is éri határozottan.
Felcsillan a szemem a gondolkodásra, a szó elnyújtására. Itt az esély arra, hogy megússzam a dolgot. De egyúttal az is van, hogy talán nem elég vonzó és jó az a sütizés. Talán egyebet kellett volna ajánljak neki? Hirtelen nem támadt más ötletem, azért lett az. Mert Jim nem a személy akit mondjuk elcipelek egy kviddics meccsre szurkolni, vagy az alagsori medencébe fürdeni. Bár mondjuk nem is annyira rossz ötlet az utóbbi, valószínű benne is lenne. Csupán meg kell osszam vele a megfelelő alkalomkor.
- Mi az, hogy nem?! Tényleg megbüntetsz?! -
Na tessék, oda az egész alagsori medencés ötlet, hiszen megbüntetett. Durcás arccal indulok el az amúgy irtó kényelmes szék felé, amit eléggé nagy hanggal húzok ki és húzom a megfelelő helyre miután helyet foglaltam benne. Legszívesebben egy pálca intéssel arrébb küldeném azt a széket amiért Jim elment. Remélem jól megharagszik rá a kollégája és elterjed róla, hogy székeket vesz kölcsön kérés nélkül. Ennyi igazán megnyugtatná a kis lelkemet, egy ideig.
Kezdhetem? Pedig azt hittem naphosszat kell majd itt üldögéljek annak érdekében, hogy nem érezze magát egyedül. Legszívesebben a köteg szorgalmit csak úgy kiszórnám az ablakot, hogy legyen amit vigyen a szél. Ám azzal csak még jobban rontanék az amúgy sem fényes helyzetemen. Penna után kutatok, ha már nem nyomott a kezembe sima ceruzát, nehogy rosszul javítsam ki azt a köteg házit. Kisebb szívinfarktus ér amint megszámolom őket, közzel hellyel van vagy ötven darab. Igazán szívderítő élmény lesz, hogy itt fogom eltölteni az elkövetkezendő három, négy órát. Biztos kihagyom a vacsorát, majd talán beesek az őrjáratozásra. Áh, életem végéig hálás leszek ezért Jimnek, garantáltan tisztában van ezzel.
- Nem sütizek veled. -
Egye meg a penész a sütiket, én nem megyek vele sehova ezek után. Azért megértem, hogy ő a tanár, a feljebbvalóm, de ezt mégis miért kaptam? Hiszen nem követtem el semmi eget rengetőt. Viszont ezek után számítson csak rám, mint tanársegéd. Durcásan, kifújva a levegőt esek neki a dolognak. Innentől nem tervezek vele kommunikálni, a végén még felszedek valami fincsiséget, hogy ne unatkozzak az elkövetkezendő időben.
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. május 18. 23:17 | Link

Bea

Nem értette, miért értetlenkedik Bea: az nem lehet, hogy nem vette észre azt a gúnyt és élcet, amely a hangjában volt. A „hihető történet” természetesen nem volt komoly – Beának vagy szemmel láthatóan nincs érzéke az iróniához, vagy csak szórakozik. Megkönnyebbülten konstatálta a lány arcán megjelenő félmosolyt. Nyilván viccről van szó.
A helyzetet tekintve ez nem is számított különösebben, mert Beán már nem segíthetett senki: addig nem áll fel a székből, amíg ki nem végzi a rémisztően magas házifeladat-halmot, mely fenyegetően tornyosult és porosodott jobb napokat látott asztalán.
- Igen, megbüntetlek – reflektált a kissé felháborodott hangnemre teljes nyugalommal, de azért mosolygott közben. Nem merte leplezetlenül nézni a lányt, így csak a szeme sarkából pillantott Beára, s közben igyekezett elfojtani azt a gondolatot, hogy „jól áll neki, ha durcás.”
Nem nagyon hatotta meg, hogy Bea már nem akar sütizni vele – ezerszer rosszabb büntetést is kitalálhatott volna. Bár Jimnie alapvetően nem a kreativitásáról volt híres, a különféle retorziók kieszelésében messzemenően élénk volt a fantáziája. Beának nem válaszolt, de nem tudta leplezni elégedett-gúnyos vigyorát.
Jó néhány esemény perc telt el szorgos munkával, amikor elfogyott a tinta. A férfi egy hanyag kézmozdulattal a szemetesbe hajította a kiürült üvegcsét, és fáradtan a fiókjába túrt, hogy kibontson egy újabbat. Az első dolog, amit észrevett, egy hosszúkás, fehér boríték volt, ami legutóbb – mikor is? talán tegnap – még egészen biztosan nem volt a fiókban.
- Nocsak – mondta meglepetten, bár kissé reszelős hangon – a torka kiszáradt a néma munkával töltött percek során. Gyanakodva méregette Beát, ujjai pedig szétnyitották a borítékot, s lassan kihúzták az összehajtott pergamenlapot. Közben nem vette le a tekintetét a lányról, hogy a reakciót figyelhesse – nem kizárt, hogy az ő ajándékát tartja épp a kezében. Beától voltaképpen akármi kitelik.
Utoljára módosította:Jimnie Meccoy, 2016. május 18. 23:18
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. június 16. 22:52 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Vajon portörlőt mennyire könnyen találhatunk a tanári szobában? Igazán jól jönne egy, mert ez a csodálatos halom javítatlan házi feladat már szerződést kötött a porcicákkal. Jimnie-re pillantva pedig nem úgy néz ki mintha akit zavar ez a por. Talán túl finnyás lennék?
A durcásságom teljesen felesleges, de legalább jól esik nekem. Szemernyire se hatotta meg és úgy csinál, mint aki nem érdekli. Fordított helyzetben engem sem érdekelne, de azért sérti kissé az önérzetemet. Na de majd ápolgatni fogja, nyilvánvalóan a tudta nélkül.
Azért valljuk be, ennél kreatívabb lehetett volna Jim. De mivel ennyire futotta, be kell érjem ezekkel a javítatlan dolgokkal. Igaz nem lett volna például az sem jobb, hogy kitakarítsam a mellékhelyiséget vagy valami unalmas esszét írjak. Pedig mérhetetlenül nagy örömet okozott volna Jimnek ha róla kellett volna írjak legalább két pergamenre, össze vissza pacáztam volna az egészet. Még van esélyem arra, hogy a házikra ejtsek egyet kettőt, garantáltan örülni fog neki. Legalább majd a diákok meglátják mennyire is figyelmes a tanárbácsi javítás közben.
Fel se pillantok a javításból, próbálom a legjobb formámat hozni és nagylelkű lenni azzal akinek a házija kezembe kerül. Egészen addig a percig folytatom ezt a nemes tevékenységet, amíg meg nem hallom, hogy a tintás üvegcse a szemetesben landol. Azt hiszem, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy talán oda tettem a levelem ahol a tintákat tartsa. És már nem is kellett sok, ott van a keze között.
Mély levegőt veszek, rezzenéstelen arccal bámulom tovább az előttem lévő halmot, mintha semmit se vettem volna észre az egészből. Pedig a nap legjobb tette az lenne ha megnyílna alattam a padló és elnyelne. Azért soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Ha nem zavart volna meg, mélyebbre tudtam volna csúsztatni és nem kezdenék égni, mint a rongy, amint el is kezdi olvasni a pergament. Kétségtelenül meg fogja ismerni a kézírásomat.
- Nocsak? -
Ez az, végre vissza találtam a hangomhoz és még az is sikerül, hogy kissé megugorjon a szemöldököm. Érdeklődés nyújtok az iránt amit a kezében tart, azonban legszívesebben köddé válnék.
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. június 23. 23:23 | Link

Bea


- Igen. Nocsak – hangzott el a szó harmadszor is a tanáriban, majd azt – legalábbis a tanár így érezte – érezhető csend követte. Leplezetlen érdeklődéssel figyelte Bea arcát, hátha árulkodó jeleket fedez fel. Vagy Bea volt jó színész, vagy a tanár rossz emberismerő, mindenesetre a lány arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Jimnie vállat vont, majd – miután teljesen kihúzta a pergamenlapot a borítékból –, letette maga elé az asztalra, nem nyitotta ki. Pár másodpercig töprengve nézett az összehajtott pergamenlapra, majd a borítékot is szemügyre vette, de nem talált rajta semmit. Se címzést, se egy árva tintafoltot. Visszatette az üres borítékot a fiókba - majd jó lesz még valamire, legalább az egyébként is csekély fizetését nem az írószerboltban költi el -, majd ismét az üzenetre nézett hosszasan és elgondolkozva. Ám ettől nem lett okosabb.
- Csak azt hittem, tőled kaptam valamit – dörmögte, bár ez a lehetőség továbbra sem volt kizárva. De az sem teljesen lehetetlen, hogy valamelyik tanárkollégája szórakozott, ilyenre is volt már precedens. Mindenesetre nem akarta a lány előtt felbontani semmiképpen, mi van, ha valami személyes levél? Bea biztos megkérdezte volna, mi van benne, ezt pedig nem akarta kockáztatni. Persze lehet, hogy ő csempészte oda, még mikor a mosdóban volt. Bár… - itt elgondolkozott egy pillanatra –, egy-két napja nem keresett új üveget, régóta ott lehetett az a papír.
- Nem olvasod fel nekem? Ez az egyik első tanársegédi feladatod – bökött a levél felé, miután rájött, hogy nincs nagy valószínűsége, hogy bármi személyeset kapott volna. Ha Bea írta, akkor külön jó, hogy személyesen is elmondhatja, mit akart. Ha meg egy kollégája, akkor is nyugodtan láthatja a levelet, bizonyára valami hétköznapi elintéznivalóról van szó. Egy utolsó pennavonással befejezte az épp előtte fekvő szorgalmit, s udvariasan érdeklődő arccal nézett a lányra, mit szól a fejleményekhez.

Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. július 7. 21:01 | Link

Jim
[zárt]
outfit


Pár perccel ezelőtt bármit megadtam volna ennyire töretlen figyelemért, most meg kissé kényelmetlenül kezdem érezni magam. A szó harmadszori elhangzása is tesz rá egy lapáttal,  Jimnie vállvonogatása is elősegíti az egyre kínosabbá váló helyzetet. Még mindig azt gondolom semmit se lehet leolvasni az arcomról, de már nem vagyok benne száz százalékosan biztos. Garantáltan lett egy hosszabb pillantásom mikor kihúzta a borítékból a pergament. Igen, hiába nézte bármelyik oldalról, semmilyen címzést nem fedezhet fel rajta. Gondoltam nem buktatom le magam már az elején.
- Kaptál volna tőlem sütit a cukrászdában. -
Ejtem el újra a sütizés témát, hátha időközben meggondolta magát. Mondjuk a munka hevében, a levél felbontása között vagy a tintás üveg szemetesbe hajítása idején. Vagy csak simán lehet szerencsém is, talán vágyik egy kevés édességre.
Láttam lelki szemeim előtt ahogy Jimnie azon gondolkodik elolvassa-e vagy ne. Mert ha elolvassa, csak nagyon nagy nehézségek és erőfeszítések árán tudom legyőzni a kíváncsiságom és nem érdeklődni a levél tartalma iránt. Persze, a jóérzést nem felejtettek ki belőlem, így ha megossza velem megtudom miről is leveleznek neki, ha meg nem, titok marad számomra. Le tudom győzni azt a kíváncsiságot, ha akarom.
- Tanársegédi titulusomat lefokoztad felolvasónővé? -
Rápillantok, hátha meggondolja magát, de ahogy meglátom szemében az elszántságot, lemondok arról, hogy megússzam ezt a tanársegédi feladatot. Úgy látszik ma egyáltalán nincs szerencsém. A pergamen után nyúlok, át azon a kupacon amit éppen szívem megdobogtatója javítgat. Sóhajtok egyet és valami szépre gondolnék, ha lenne rá lelkierőm. Köhintek egy aprót, felkészülök arra a megpróbáltatásra amit utol fog érni a szavak kimondása után. Hisz csukott szemmel is tudom mit írtam le, mert amennyi alkalommal kutattam a megfelelő eszközök után, annyiszor lett átfogalmazva az egész.
- Szeretlek. B. -
Túl estem, kész, vége. Innentől már csak azt kívánom legyen megfelelő a fogadtatása, ne fulladjon az egész nevetésbe és vegye komolyan. Ugye ezek nem nagy kérések? Közben rápillantok, valami reakció után kutatva, hátha nem repülök a tanári szobából. Vagy ki tudja, rosszabbnál rosszabb végek játszódnak le a szemeim előtt. Lehet mégsem volt jó ötlet ennyire minimalista módon kifejezésre juttatni az érzéseimet? Most már veszett fejsze nyele, ám annyira rosszul mégsem csinálhattam.
Hozzászólásai ebben a témában
Jimnie Meccoy
INAKTÍV


a Bagolykő metsző szele
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 1891
Írta: 2016. július 9. 22:02 | Link

Bea


Bea olyan kedvesen ajánlotta, hogy meghívta volna sütizni a cukrászdába, hogy Jimnie majdnem azt mondta, hogy menjen csak, majd elintézi azt a maradék pár – azaz legalább harminc-negyven – szorgalmit. A házifeladat-torony látványosan csökkent, igazán nem maradt már sok javítanivaló, a látványosan unatkozó Bea pedig már-már meglágyította a tanárt, de aztán Jimnie megmakacsolta magát: nem. Elmosolyodott a cukrászda megemlítésére, s belegondolt, ugyan hogy is lenne ez lehetséges, de a következő pillanatban eszébe jutott: sok más tanárnak van vagy volt diák párja, nincs ebben semmi ördögtől való, Bea pedig már rég nagykorú.
Ezen elmélkedett egy darabig, de azért hallotta, hogy Bea kérdezett valamit – komolyan, miért nem tudja elfogadni szó nélkül a büntetést? Kezdte zavarni a tudálékoskodás.
- Ellenkezőleg. Személyi asszisztensé léptettelek elő a tanársegédi munka mellett – mondta egy félmosoly kíséretében, majd – mikor Bea elé tolta a levelet, hogy olvassa fel –, kíváncsian a lány felé fordult. Az üzenet rövid volt, de tömör – egy pillanatig szóhoz sem jutott, csak meredt Beára, majd kikapta a kezéből a papírt, hogy megnézze, tényleg az van-e rajta, értetlenül meredt a sorokra. Hirtelen egy ember jutott eszébe, akinek esélye volt becsempészni a levelet a fiókjába és a monogramja is stimmelt, ő pedig itt ült mellette. Másrészről a lány arca nem árult el semmit, de ez nem győzte meg a tanárt, Bea jól tudott színészkedni.
- Mit is mondtál az előbb? Ha jobban belegondolok, lehet, hogy mégis elfogyaszthatnánk egy süteményt a cukrászdában… - mosolyodott el, és kicsit közelebb húzta a székét Beához. A pár perccel ezelőtti morcos-fáradt arckifejezése jobbára eltűnt, érdeklődve méregette Beát, s erős volt a gyanúja, hogy tanársegédje egyben titkos hódolója is.  
Hozzászólásai ebben a témában

Nap Népe-tag
A paradicsomom

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium