37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 14:05 | Link

Gareth S. Nightingale

A tegnapi nap folyamán meglátogatta Éttient, drága, egyetlen öcsikéjét, no meg hát... A titokban tartott gyermeke is ott volt, hogyne lett volna. Mindössze féléves a kicsi, ennek tetejében pedig iszonyatosan hasonlít az anyjára. Nem csoda, nem a postás vagy a gólya hozta ajándékba. A szorító érzés a mellkasában még mindig ott volt, mikor visszaért a kastélyba, most pedig figyelme elterelésének érdekében a tanáriban csücsül az asztalánál és a jegyzeteit pakolgatja. Már ezerszer rendbe tette őket, ebben nem ismer tréfát. Végül az utolsó kupaccal is végezve sóhajtva dől hátra és úgy dönt, kicsit elszórakoztatja magát.
Lássuk csak. Egy kert virágokkal, szép lugassal, a nap süt, a hőmérséklet kellemes, a szél lágyan fújdogál, ő egy egyszerű farmersort-póló kombóban ücsörög a kényelmes hintaágyban és finoman löki magát a lábával. Ez a valóságban egy hosszú farmert és garbót viselő, vállig érő hajú nőt takar, aki hintázik a székén. De azért a feeling megvan, hogy nem ő az. Még mázli, hogy jelenleg egy kolléga sem tartózkodik a helyiségben. Az asztalán heverő könyvet az ölébe veszi és kinyitja, majd halálos nyugalommal olvasni kezd. Az illúziójára már oda sem kell figyelnie, az agya egy elkülönített zugában teljesen stabilan tartja a kialakított környezetet, szinte kizökkenthetetlenül. Most csak saját magát kell "becsapnia", az a legegyszerűbb. Ismét lök egyet magán a hintaágyban, csakhogy illúzió ide vagy oda, a valóságban továbbra is egy instabil széken ücsörög, így a lendülettel, melyet hirtelen vesz, nemes egyszerűséggel hátraborul. Az illúzió megszűnik, ő pedig nagyokat pislogva mered a plafonra. A francba.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 789
Összes hsz: 2562
Írta: 2014. november 16. 15:00 | Link

Tanárnő

Napok óta gondolkodott - sőt, lassan két hét is eltelt azóta, hogy beszéltek, de valahogy összemosódtak az egyes napok. Jared ötlete - terve, vagy nevezzük bárhogy - továbbra is súlyként telepedett rá, rossz előérzetétől sehogyan sem bírt szabadulni, még ha logikusan nézve látta is, hogy megfontolt, ésszerű döntés. Épp ezért tudott némileg ellenérzésétől eltekintve arra koncentrálni, mit lépjen, alaposan átnézve minden lehetőséget, ami kínálkozott. Együtt voltak erősek és ha az öccse ezt az utat választotta, számára magától értetődő volt, hogy felesleges vitatkozás helyett követni fogja.
Az egyik legkézenfekvőbb megoldás a kezdetektől az orra előtt hevert, de szándékosan megvizsgált minden mást, mielőtt belátta, hogy nincs jobb. Nem bírt veleszületett képességgel, az már megmutatkozott volna mostanra, az animágia nem neki való volt, a legilimencia pedig kifejezetten taszította. De az illúziómágiát választani azt jelentette, hogy azt fogja továbbfejleszteni, amit Ő tanított neki, amit tőle örökölt. Kevés ijesztőbb gondolattal kellett szembenéznie.
Nem igazán fontolgatta, hogy írjon-e, vagy inkább keresse fel a tanárt - minden szempontból jobb megoldásnak tűnt személyesen beszélni vele, hogy legyen esélye elérni, hogy végig is hallgassák. Gondosan felkészült a találkozóra és az esetleges kérdésekre, alaposan átgondolva mindent és amennyire tudott, utánajárt a dolgoknak. Az illúziómágus évnyitón bemutatott új tanerők közé tartozott, akit könnyű volt megjegyezni, bár az irodáját megtalálni nem volt a legegyszerűbb. Odaérve azonban süket csönd válaszolt csak a kopogására, úgyhogy némi töprengés után úgy döntött, megpróbálkozik a tanárival, aztán ha ott se találja meg, akkor bagolyban kér időpontot, amikor felkeresheti.
A tanárit már ismerte, így nem vesztegetett több időt kóborlással, meg sem állt egyenest az ajtajáig. Kopogott, de válasz helyett csupán egy jókora puffanás hallatszott bentről, ami úgy hangzott, mintha egy súlyos bútor landolt volna a földön. Nem tudta, vajon esetleg egy tilosban járó diákot zavart-e meg, de kíváncsisága győzött és benyitott, őszinte meglepetésére az általan keresett tanárt pillantva meg a földön, amint székestül vízszintesbe helyezte magát - legalábbis, mivel mást nem látott odabent, feltételezte, hogy így történt.*
- Nem ütötte meg magát?-*Lépett sietve hozzá, hogy ha szükséges, segíthessen neki, remélve, hogy nem sérült meg - valószínűleg nem az ő hibája, de kicsit úgy érezte, mintha az általa csapott zaj okozta volna a történteket.*
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 15:19 | Link

Gareth S. Nightingale

Ha feltételezzük, hogy nem ciki 24 évesen felborulni egy székkel, akkor azt is feltételezzük, hogy nem látja meg senki az illetőt, aki épp megcsókolja a padlót. A rejtve maradó mozdulatsor és végeredmény értelmében az esetet elraktározzuk a "szerencsétlenség" mappában, majd mintha mi sem történt volna, megyünk tovább. Ha azonban hátrataknyolva épp azon filozofálunk, hogy a plafont újra kéne festeni, akkor várható, hogy valaki előbb vagy utóbb de ránk nyit és megcsodálja tök értetlen arckifejezésünket. Renée halálos nyugalommal tanulmányozza a plafont és már a fejében megfogalmazódik a levél, miszerint a tanári felújítását kéri az újdonsült igazgatótól. Ekkor történik az eset, hogy rányitnak. Ha azt hinnénk, hogy ezzel kizökkenve gondolatmenetéből felpattan és közli, hogy kívül tágasabb, tévedünk. Kékjeit az immáron mellette tornyosuló fiúra emeli és továbbra is full üres tekintettel mered rá. Talán agyrázkódás - gondolhatnánk, pedig nem. Nincs meg a levél befejezése. Végül leesik neki, hogy ezt ráér később is kitalálni, így végre ismét pislog és egy elfojtani kívánt mosoly jelenik meg az arcán.
- Áh. Abból ítélve, hogy jelenleg is a plafon festését kérő levelem fogalmazom a fejemben, kijelenthetem, hogy nem vészes. Kergébb lettem, de túlélem - biztató görbét küld a belépő felé és úgy dönt, hogy bár marha kényelmes a fekve ülő helyzet, fel kéne kelni. Elgurul az oldalára és feláll, hogy leporolja magát, majd megragadja a székét és a helyére teszi. Lassanként kezd tanárformát ölteni, ami nem elhanyagolandó egy iskolában.
- Elnézést, ha megijesztettelek... - eltöpreng a tegezés-magázás problémakörén, de végül megvonja a vállát magában, nem érdekli. A tanórán belefér, de civilben maradhat a lazaság. - Ha nem probléma, tegeződnék. Miben segíthetek? - közben kezével még mindig nadrágját tisztítja, illetve felsőjét, ezalatt pedig végig tartja a szemkontaktust. Kíváncsi, mit akarhatnak tőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 789
Összes hsz: 2562
Írta: 2014. november 16. 16:05 | Link

Tanárnő


A jóformán rezzenéstelen tekintet kissé aggasztó - ő ugyan nem medimágus, hogy értsen az ilyesmihez, de mintha kicsit agyrázkódás-gyanús lenne a dolog, bár megkockáztat egy pillantást a plafon felé is, hátha csak valami elképesztően érdekes szemléléséhez volt szükség ilyen radikális pózváltásra. Odafönt azonban csak közönséges, fehér vakolat és néhány repedés van, úgyhogy kicsivel sem került közelebb a rejtély megfejtéséhez, főleg, hogy visszafordulva már őt nézik meredten, ami hangyányit zavarbaejtő. Az utána megjelenő mosoly és a hozzá csatolt magyarázat aztán némi fényt derítenek a dologra, amit tökéletesen megértő, szemöldökpercenésnyi meglepettséget sem mutató arccal fogad, mintha az ilyesmi teljesen mindennapi lenne.*
- Ó, értem.-*Mosolyodik el, majd végignézi, amint a tanár pár mozdulattal eltünteti a nyomokat, mintha-mi-sem-történt-volna. Eddig csak néhány tárgyat vett fel, úgyhogy meglehetősen kevés embert ismert a karból, de nagyon különböző emberek tanítottak a kastélyban, annyi szent. Az öccsével párszor információt cseréltek, hogy a későbbiekben jobban válogathassák össze az órarendjeiket, de eddig ez a találkozás vitte a furcsaságpálmát. Már Leoniet leszámítva, de ő külön kategóriát alkot egy szál magában.*
- Reméltem, hogy nem okoztam nagyobb bajt azzal, hogy megzavartam.-*Gesztikulált az ajtó felé, majd észrevéve, hogy a sietségben nyitva maradt, odalépve bezárta, csupán egy gyors pillantással ellenőrizve, hogy nem volt más szemtanú a környéken. Visszatértve a tanárral szemben áll meg - kényelmesebb így, hogy egyikük nyaka sem fog belefájdulni a beszélgetésbe.*
- Ahogy óhajtja.-*Biccentett, ezzel is jelezve, hogy kérésnek tesz eleget, egyébként aligha engedne meg magának ilyesmit.*- Ha van némi időd, az illúziómágiáról és a tanulásról kérdeznék. Szeretnénk tanonccá válni.-*Röviden és egyszerűen közölte, nyugodt hangon, különösebb kertelés nélkül, állva a másik tekintetét. A tartása higgadt magabiztosságot tükrözött, összeségében mégsem tűnt úgy, hogy elbizakodott lenne, de felkészült rá, hogy számos ellenvetést kell legyűrnie, míg meggyőzi a tanárt.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 17:03 | Link

Gareth S. Nightingale

Miután a levél véglegesen elkészül és életjelet is ad magáról, nem marad más hátra, mint felkelni, ami pillanatokon belül meg is történik. Na de az a fránya plafon... Csak el ne felejtse. Összevont szemöldökkel figyeli a fiú heves gesztikulációját, majd végignézi csendesen, ahogy utólag bezárja az ajtót. Félreértés ne essék, már kissé késő, mert a festmények fele bizonyosan viszi a hírt a zakóról, de ez van. Kerülhet az ember ennél vészesebb szituációba is, nemde?
- Hintáztam, aztán nagyobbat löktem a kelleténél. Furcsa... - ilyen még sosem történt vele, ezért különös, hogy ezúttal eldőlt, mint az omlás. Na de térjünk már a tárgyra kérem szépen, jelenleg vendége van, ami egyáltalán nem szokványos. A kérésre egyébként is óriási kék szemei csak még nagyobbá tágultak, végül pedig szemöldökei is felemelkedtek az ég felé. Nem hirdetett pályázatot, legalábbis tudomása szerint, persze ha mondjuk skizofrén lenne, akkor elképzelhető, hogy a "gonosz én" megtette és most ezért itt áll. Aztán ezt el is veti, mert biztosan nincs két személyisége. Ha viszont szabad érdeklődő, akkor illene megmukkanni, mert kínos a szituáció.
- Khm... - az előbb helyre rakott széket kihúzza és leül rá, majd lazán átdobja egyik lábát a másikon és jelez a fiúnak, hogy ő is csüccsenjen le. Hosszú lesz. - Mindenekelőtt meg kell kérdeznem, hogy hányadikos vagy, hogy hívnak, meg ehhez hasonló formaságok - a hirtelen váltás elképesztően gyors lehet, ugyanis az előbbi laza, szeleburdi Renée átváltott hivatalos, komoly tanárnőre, ez pedig könnyen összezavar bárkit.
- Egyébként szívesen válaszolok bármilyen felmerülő kérdésre, de annyit le kell szögeznem, hogy amíg legalább nem vagy negyedikes, addig gyakorlati oktatásról szó sem lehet. Bár igazából ötödévtől indulna csak a gyakorlat... - az utolsó mondatot fogai között szűri, lévén nem ijesztené el az érdeklődőt, csak hát... Össze van rakva egy tanmenet és ha kivételez, azért mások ferdén nézhetnek rá. Bár kit érdekel? Az ő tantárgya, ha a fiú alkalmas az első elbeszélgetés alapján, nem látja akadályát, de erről a másiknak nem kell tudnia. Higgye csak azt, hogy rengeteg komplikációval jár a dolog. Ha igazán szeretné tanulni ezt a mágiát, úgyis lesz egy rakat érve és látni fogja Renée, hogy valóban jó illuzionista alapanyag.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 789
Összes hsz: 2562
Írta: 2014. november 20. 18:34 | Link

Tanárnő


A tanár megjegyzésére gondolatban hozzátette, valóban furcsa dolog a gravitáció, de ezzel már együtt kell élni, hangosan azonban egy szót sem ejtett. Jobb is, hogy nem fokozta továb a dolgokat, mert félő, a másik szeme kiesett volna - így is volt némi csigoid beütése, ahogy rá nézett. Bocsánatkérő mosollyal vonta meg kicsit a vállát, mint aki nem sokat tud kezdeni azzal, hogy ennyire meglepő a jelentkezése.*
- Tudom, hogy nem kerestél egyelőre senkit, de nem találtam "belépni tilos" táblákat és aknamezőt sehol.-*Ha egyértelmű tilalomba ütközik, valószínűleg kétszer is meggondolja, tegyen-e egyáltalán próbát, de mivel az ilyesfajta jelek hiányoztak, nem akart fél lábon állva várni az első, ki tudja mikor esedékes hirdetésre. Sosem szerette vesztegetni az időt.
Úgy tűnt, ezúttal sem lőtt teljesen mellé - legalábbis válasza hallatán elmaradt az üvöltözés és a kihajítására tett igyekvések is, sőt, a tanárnő mintha feldolgozta volna a sokkot.
- Köszönöm.-*Ez egyaránt szól a hellyel kínálásnak és annak is, hogy meghallgatják - sokkal egyszerűbb civilizált keretek között szállni vitába egy tanárral, mint úgy, hogy az alapból hallani sem akar a dologról. Helyet foglal, kezét ölébe ejtve, megszokásból egymásnak támasztva ujjait, ami azt jelzi, figyel.*
- A nevem Gareth Nightingale, harmadikos Eridonos diák vagyok, de csak az év elején érkeztem ide.-*Nem úgy tűnt, hogy a stílusváltás különösebben megrázta volna, könnyen idomult hozzá. Nem tudja, mit szeretne még tudni a tanár, de arckifejezése arra biztatja, kérdezzen csak és választ kap.
Eddig sem kifejezetten egy korabeli diák benyomását keltette, de a további kérdésekkel egyidőben változott a kisugárzása, még ha talán kevéssé is volt feltűnő - leginkább nyugtalanító, apró átalakulások egész sorából állt, tartása, vonásai, tekintete, mozdulatai mintha mind más árnyalatot kaptak volna. Annak ellenére, hogy lazának, szinte túl otthonosnak is tűnt, a levegőben feszültség érződött, ahogy lassan mozdult, előre dőlve, bár még épp nem tolakodva a nő személyes terébe, de szinte súrolva azt.*
- Nem hiszem, hogy ez problémát jelentene. Megvan a kellő tudásom és gyakorlatom.-*A mosoly, amivel beszélt, ragyogó volt, mintha a Szombati Boszorkány címlapjáról lopta volna, vagy pontosabban, fénymásolata annak, de a szempár pillanatra sem mosolyodott el, miközben a puha hang szinte karcolt - nem sértette a fület, de mint sötétben a kés pengéje, valahol láthatatlanul megbújt éle. Az egész annyira természetesnek hatott, mintha az ajtón belépő nem is ugyanaz a személy lett volna, aki most Renéevel szemben ül, de ahogy a másoperc percen, úgy válik köddé - Gareth hátradől, minden észrevétlen gyorsasággal kattan a helyére. Udvarias mosoly, nyílt tekintet, tiszteletteljes hang és tárgyilagosság.*
- Idáig otthon tanítottak, brit rendszer szerint. A tudásom felér egy végzősével.-*Ennek nem kellene problémát jelentenie, alapból nagyon egyszerűn demonstrálhatja, hogy semmivel sem ügyetlenebb idősebb társainál, hiszen azonos ideig tanulták ugyanazt, csak nem ugyanúgy.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 2. 19:57 | Link

Gareth S. Nightingale

Nem tervezett újoncot erre az évre, hiszen most kezdett még csak el tanítani, először talán a tantárggyal kéne tisztában lennie a sok diáknak, nemhogy rögtön gyakorlat... Ettől függetlenül jó látni, hogy van olyan, aki komolyan gondolja és érdeklődik, ebből is látszik, nem volt hiábavaló idejönnie. A székre lehuppanva azonnal tanár pózba vágja magát és a delikvenst is megkínálja egy hellyel, mivel 1, kényelmesebb, 2, kitörik a nyaka, ha folyamatosan felfelé kell bámulnia. Hiába, neki ilyen nyakfájós dolgai vannak.
- Valóban nem kerestem tanoncot, nem véletlenül, de úgy látom, hogy érdekel téged a tárgyam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy személyesen kerestél meg - biccent egyet, ezzel is jelét adva annak, hogy értékelendő, plusz pontos húzás volt a látogatás. Figyelmesen hallgatja a fiú bemutatkozását, mígnem az lassan előrébb nem dől, hogy úgy folytassa mondandóját. Renée nem tudja megfogalmazni, mi az, ami ennyire különös Gareth-ben, de a hideg másodpercek tört része alatt fut végig a hátán. Nem fél. Ez inkább amolyan borzongás szerűség, ahogy  a tökéletes hang mellé olyan szempár társul, ami sok mindent rejt, csak mosolyt és boldogságot nem. Talán még nyelne is egy nagyot, ha most nem tanár szerepben ülne. Mire végiggondolná, mit is látott, Gareth hátradől és úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna. Renée szinte pislogás nélkül mered rá, nem tudja, hová is rakja az előző jelenetet. Eközben persze az agya másik fele feldolgozza az információkat és lassanként bár, de reagálásra készteti. Nem könnyű.
- Az illúziómágia tanulását nem elsősorban ahhoz kötöttem, hogy hanyadikos szinten állnak a diákok, hanem készek-e. A pszichésen gyengék a saját illúziójuk fogságába kerülhetnek ez pedig remélem nem kell elmagyarázzam, hogy miért veszélyes. Ahogy telnek az évek, remélhetőleg azzal egyenes arányban nő be a fejetek lágya. Ez persze nem mindenkire igaz, ahogy elnézem, te a komolyabbik feléből vagy a diákságnak - egy aprócska biztató bók elejtése megengedett ilyen helyzetben. Keresztbe fonja karjait maga előtt és még egyszer végigméri a fiút. Az eddigi beszélgetés alapján a szándékai komolyak, valóban akarja ezt és érezhető, hogy sok mindent megtenne azért, hogy tanulhasson. Teljesen ideális alapanyag, legalábbis elsőre. Egy dolog viszont nem hagyja nyugodni. Az a korábbi jelenet fenyegetően motoszkál a fejében.
- Van egy ajánlatom a számodra, amivel mindannyian jól járunk. Én felmérem a képességeidet, te pedig elsajátítod az elméleti hátterét az illúziómágiának, majd ha alkalmas vagy, akkor a gyakorlatit is. Az együtt töltött idő elegendő lesz erre, azonban vannak szabályok. Ha mással nem is, velem őszintének kell lenned. Alázatosságot várok el a tárggyal kapcsolatban és kitartást. Nagyon nehéz tökéletesre fejleszteni, de látom benned a lehetőséget. Amit mondok az szentírás. Akkor gyakorlunk élesben, ha én azt mondom, előbb semmiképp. Ha minden jól megy, két év alatt profi leszel. De! Ez az idő megnyúlhat attól függően, hogy haladsz. Van, akinek öt évre van szüksége, van, aki két év alatt megcsinálja. Rajtad és a munkádon múlik - miután úgy érzi, hogy mindent elmondott felvonja fél szemöldökét. Nem fogja győzködni ezért. Nem kér sokat. Külön órákat ad, tanítja, cserébe figyelmet, fegyelmet, kitartást és tiszteletet vár. Ha minden úgy lesz, ahogy Renée mondja, Gareth maximum három év alatt illúziómágussá válhat, de gyanítható, hogy előbb. A választás adott, a fiú dönt.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 789
Összes hsz: 2562
Írta: 2014. december 3. 01:34 | Link

Tanárnő

Renée megdermed - nem pislog, meg sem rezzen és csupán tekintete árulja el, hogy milyen hatással volt rá az pár szónyi, pillanatnyi darab, amit mutatott neki. A vánszorgó idő ismét mozgásba lendül, ám a nő viszonylag sokáig hallgat, mielőtt válaszolna, ő pedig türelmesen várakozik, gond nélkül tartva a szemkontaktust és nem adva jelét, hogy feszélyezné, ahogy tanulmányozzák. Gareth hagyta, hogy olyan alaposan megnézzék, amennyire csak akarják, nyugodtan, meg sem próbálva kitérni a tekintet elől - ki tudja, megszokás vagy magabiztosság teszi-e, hogy egyenes tartással, kényelmesen hátradőlve, kezeit ölében pihentetve nemhogy nem feszeng, de mintha ő is fürkészné a másikat.
Figyelmesen hallgatta a feleletet, meg sem kísérelve félbeszakítani a másikat, csupán helyenként biccentve annak jeleként, hogy érti és követi szavait. Csak a beálló szünetben szólal meg, tartva tárgyilagos stílusát.*
- A közönséges varázslatok elsajátításához is jelentős akaratra és mentális erőre van szükség, főleg, ha figyelembe vesszük, hány különböző területet lehet egyszerre fejleszteni. Elvégre nem mindenki érik egyformán gyorsan, így a kor sem univerzális mutató.-*Udvariasan fejti ki véleményét, jelezve, hogy tiszteletben tartja a tanár által mondottakat, de megvan a magához való esze és nem csak nekiugrott a dolognak, mint vak ló a gödörnek. Messze nem a puszta szeszély hozta ide. Amennyit tudott, utánaolvasott az illúziómágiának, az egészet alaposan átgondolta és megfogalmazta a saját gondolatait és kérdéseit.*
- Úgy neveltek, hogy nagykorúként megálljak a magam lábán.-*Finoman hárítja a bókot, árnyalatnyi mosollyal, ami akár palástolt büszkeség is lehetne. Egy szóval se mond többet vagy kevesebbet a kelleténél, nem locsog, de nem is titkolózik.
Renée azonban még nem ért a mondanivalója végére - nem mondaná, hogy vonakodik, de óvatos beleegyezés ez, ami akár elrettentő is lehetne, de nem Gareth számára, aki egy egyszerű biccentéssel fogadja az egészet.*
- Ez csak természetes.-*Magától értetődő, hogy próbára teszik és felmérik képességeit, mielőtt bármerre is elindulnának - rengeteg feleslegesen elvesztegetett időt megspórolhatnak így. Ahogy az is, hogy az elmélet megelőzi a gyakorlatot, vagy hogy a veszély miatt plusz szabályok vonatkoznak majd rá. A folytatást hallgatva kicsit talán régimódinak tűnhet a tanárnő, de a kockázatokat tekintve érthető az elővigyázatossága. Mindenesetre, távol áll tőle, hogy minden egyes aggályra egyenként válaszolgasson, így a saját részéről egyszer és mindenkorra tisztázni szeretné a dolgokat.*
- A kölcsönösség elvét vallom - elvárhatsz és követelhetsz tőlem bármit, amit magad sem tagadsz meg. Ameddig őszinte és fair vagy velem, addig mindenben az utasításaidra és ítélőképességedre bízom magam.-*Renée jóformán az első pillanattól felajánlotta a tegezést és mivel kijelentése szerint nem gyerekekkel, hanem felnőttekkel akar dolgozni - ha fiatalokkal is - ennek megfelelő választ kap. Mindenesetre, a beálló csöndben hirtelen kuncogáshoz hasonló hang hallatszik és Gareth mosolya halk nevetéssé szélesedik.*
- Több ellenállásra számítottam. Ennyire hihető volt a "sötét" énem?-*A jókedve nem féktelen, hamar visszakomolyodik, de közvetlenebb marad, ahogy még bújkáló derűvel néz fel a tanárnőre.*
- Sajnálom, nem bírtam megállni ezt az apró tréfát. Minden mást komolyan gondoltam.-*Nem árt biztosítani a hölgyet, hogy amit mondott, ahhoz tartani is fogja magát, leszámítva, hogy egy-két apróbb trükknek - vagy ha úgy tetszik, illúziónak - már most birtokában van.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 23. 22:22 | Link

Gareth S. Nightingale

- Ez így van, van aki hamarabb, van, aki később. Ezért is nem lesz mindenki a tanoncom - biccent egyet finoman jelezve, hogy ő is tudja, amit a fiú mond. Ha univerzális mutató lenne, sok dolog nem történt volna meg eddig az életében és valószínűleg nem következne be ezután sem. Gareth felelősségteljes reakcióját valahol mélyen örömmel nyugtázza. Kedveli a diákokat, de a nagyravágyó, neveletlen taknyosok a frászt hozzák rá. Főleg akkor, ha tanoncnak akarnak jelentkezni. A saját életüket sodornák veszélybe, ilyenkor pedig érdemes őket megmenteni önmaguktól. Igazából, részben ez Renée munkája. Az ígéretes, csiszolatlan gyémántokat kifényesíteni, aki pedig nem való illuzionistának, azt végleg lebeszélni róla, vagy eltántorítani tőle. De ez csak részben igaz. Ez sem megtanulhatatlan és fel lehet nőni a feladathoz. Ő inkább az affinitásra kíváncsi.
- Ezt örömmel hallom. Én mindenképp őszinte és fair leszek veled, ez viszont azzal jár, hogy néha kifejezetten kemény leszek. Ahogy elnézlek, bírod a kritikát. Ez jó, ugyanis abból nem lesz hiány, főleg a gyakorlat elején - keresztbe vetett lábait megcseréli, számára ez a téma le is zárult. Megbeszélték az alapokat, ennél többre most egyikük sincs felkészülve. Ami Gareth következő megjegyzését illeti, Renée elmosolyodik. A "sötét én" érdekes megfogalmazás, de valahol találó is, talán a fiú maga sem tudja, mennyire. De mindent a maga idejében. Tanerőnk sem véletlenül akadt fenn ezen. Vannak, akik remekül játszanak szerepet, de van, akinek a szerep mögött rejtőzik valami. Itt is az utóbbit érzi.
- Semmi gond, nem kell bocsánatot kérned. Felkeltetted az érdeklődésem, úgyhogy vehetjük eldöntöttnek az oktatást - ismét mosoly terül el arcán, majd feláll, jelezve, hogy ezzel a kupaktanácsnak és kérdéseknek vége. Egyelőre. Székét egyszerűen a helyére forgatja, majd még egy pillanatra Gareth felé fordul. - Küldeni fogok neked baglyot az első óránkkal kapcsolatban. Ne számíts nagy dolgokra, az illúziómágia pszichológiai hátteréről fogunk beszélni, illetve mutatok pár dolgot, amivel már bevezetlek a gyakorlatba, elméleti szinten. Ha nem jó az időpont, nyugodtan írd meg, viszonylag alkalmazkodó vagyok, ha kérdésed van keress - ledarálja mondandóját, majd visszafordul a könyve felé és összeszedi a szükséges jegyzeteit is. Gareth-el együtt indul kifelé, hogy az ajtó csukódása után külön váljanak. Mindketten sikerrel zárják ezt a napot: a fiú elindul az úton, Renée pedig elindítja az úton.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium