A szobában több íróasztal és szekrény van, amelyek mindenféle iratokkal és könyvekkel vannak tele. Az asztalok előtt a tanárok dolgoznak, vagy épp egymással beszélgetnek. Délre néző ablakain mindig sok napfény árad a helységbe, melynek falát különböző portrék díszítik.  Az iskola tanárai gyakran lépnek be és ki a szoba nagy tölgyfaajtaján. Diákok csak ritkán és tisztelettudóan jöhetnek be ide, ha kopogásukra ajtót nyit nekik valaki...

Saint-Venant kisasszony

A gálameccsen csúnyán leégtem, még életemben nem estem ki ilyen rövid idő alatt, ráadásul a győzelem is Merkovszkyéké lett. Nem hagyott nyugodni a dolog, valamivel vissza kellett vágnom Ádámnak a vereségért. Eldöntöttem hát, hogy kicsit megtréfálom, a tanári szobában szerettem volna előkészíteni számára egy kellemetlen meglepetést.
Sikerült olyan időpontot kifognom, hogy a tanári szoba üresen állt, így nekiállhattam a munkálatoknak. Ádámról köztudott volt, hogy élt-halt a családjáért, így ha nagyon gonosz akartam volna lenni, akkor őket vonom be, készíthettem volna például egy fiktív gyászjelentést valamelyik lányáról. Ennyire azonban nem voltam elvetemült, no meg talán bátorságom se volt hozzá, hogy a négy elem urát túlságosan magamra haragítsam egyszerű tanárként. Nekem bőven megfelelt, ha kissé lányossá alakítom az asztalát. Egy Trullus segítségével rögtön rózsaszínné is változtattam, és egy cuki kis névtáblát is mellékeltem hozzá. Nem átalkodtam a fiókjait is átnézni, és még a papírjait is rózsaszínné varázsolni. Semmilyen tárgya nem menekülhetett, a széke mostantól a szivárvány színeiben pompázott, a pennái ízléstelenül giccsesek lettek, az irattartóira pónik képe került. Úgy tűnik, Merkovszky tanár úrnál beütött a melegfront.
Elégedett vigyorral ültem le a saját íróasztalomhoz, és egy kicsit még csodáltam a művem. Micsoda öröm lesz látni Merkovszky ábrázatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=403293#post403293][b]Markovits István - 2014.10.13. 21:29[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A gálameccsen csúnyán leégtem, még életemben nem estem ki ilyen rövid idő alatt, ráadásul a győzelem is Merkovszkyéké lett. Nem hagyott nyugodni a dolog, valamivel vissza kellett vágnom Ádámnak a vereségért. Eldöntöttem hát, hogy kicsit megtréfálom, a tanári szobában szerettem volna előkészíteni számára egy kellemetlen meglepetést.
Sikerült olyan időpontot kifognom, hogy a tanári szoba üresen állt, így nekiállhattam a munkálatoknak. Ádámról köztudott volt, hogy élt-halt a családjáért, így ha nagyon gonosz akartam volna lenni, akkor őket vonom be, készíthettem volna például egy fiktív gyászjelentést valamelyik lányáról. Ennyire azonban nem voltam elvetemült, no meg talán bátorságom se volt hozzá, hogy a négy elem urát túlságosan magamra haragítsam egyszerű tanárként. Nekem bőven megfelelt, ha kissé lányossá alakítom az asztalát. Egy Trullus segítségével rögtön rózsaszínné is változtattam, és egy cuki kis névtáblát is mellékeltem hozzá. Nem átalkodtam a fiókjait is átnézni, és még a papírjait is rózsaszínné varázsolni. Semmilyen tárgya nem menekülhetett, a széke mostantól a szivárvány színeiben pompázott, a pennái ízléstelenül giccsesek lettek, az irattartóira pónik képe került. Úgy tűnik, Merkovszky tanár úrnál beütött a melegfront.
Elégedett vigyorral ültem le a saját íróasztalomhoz, és egy kicsit még csodáltam a művem. Micsoda öröm lesz látni Merkovszky ábrázatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=403434#post403434][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.14. 12:57[/b][/url]

Unottan lépdel a tanári felé. Meg kéne keresnie Markovits-ot, meg igazából arra az új illúziótanárra is elég kíváncsi. Szeretné tanulni, meg érdekli is az egész, mégsem volt elég lelki ereje felkeresni sem a nőt, sem házvezetőjét. Halálos nyugalommal csattogtatja rágóját, meglepetésére a folyosó egészen üres. Furcsa az egész hangulata. Az ajtóhoz érve mély levegőt vesz. Gyűlöli, ha ilyen sok büntiosztogató veszi körül, márpedig a helyiség, melybe belépni készül, pont ilyen. Majdnem kirázza a hideg. De csak majdnem.
Belépve még épp látja Markovits utolsó simításait Merkovszky asztalán, de csendben visszahúzódik. A férfi nem vette észre, hogy lebukott, így végül Michelle halkan rágózva figyeli a ténykedést, szinte gúnyos mosolyra húzza száját, ahogy a tanár, mint aki jól végezte, elégedett fejszerkezettel vonul arrébb. Nos, Mich fúj egy rágóbuborékot, majd, hogy biztos észrevegye őt a tanerő, elég nagy zajjal ki is pukkasztja. Ha erre nem figyel fel Markovtis, ott már baj van. Feltételezve, hogy tekintetük találkozik, a prefekta komoly arcot vág, de a kis nevetőráncok ott bujkálnak a szeme sarkában.
- Ejnye, ebből büntetőmunka lesz - csóválja a fejét, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét a férfiról, csak unottan rágózik tovább. Kicsit flegma, kicsit cinikus, kicsit ütnivaló. Nem meglepő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=403532#post403532][b]Markovits István - 2014.10.14. 16:40[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A vigyort gyorsan letörölték az arcomról, nem voltam egyedül a teremben. Ha az egyik kolléga lett volna szemtanúja az eseményeknek, akkor még nem is lett volna nagy a baj, de egy diákról volt szó. Ráadásul az egyik prefektusom, Michelle Saint-Venant állt előttem. Ha okos lett volna, szépen csöndben marad, és megvárja, hogy mit reagálok, de nem hazudtolta meg önmagát, megpróbált gúnyt űzni belőlem. Nem engedhet meg magának ilyen hangnemet velem szemben. Szigorú ábrázattal álltam fel az asztalomtól, és odasétáltam a lányhoz.  
- Pontosan. Magának lesz büntetőmunka, ha továbbra is tiszteletlenül viselkedik. Nem látott semmit, értve? És vegye ki a rágót, ha velem beszél. - néhány fenyegető mozdulatot is tettem, hiszen voltak szabályok, amelyeket be kellett tartani. Persze elég furcsán jött ki, hogy éppen most próbáltam a nekem járó tiszteletet elvárni, amikor pár pillanattal ezelőtt még gyerekesnek mondható dolgot műveltem. Nem akartam megbüntetni Michelle-t, de ismerve az előéletét, tartottam tőle, hogy drasztikusabb lépésekre is rá leszek kényszerülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=403635#post403635][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.14. 19:08[/b][/url]

Michelle bár meglepődik, magában rögtön meg is állapítja, hogy még a tanárok pampognak nekik a csínyekről, meg a rendről és fegyelemről. Na meg ahogy azt Móricka elképzeli. Hitetlenül mered Markovits-ra, majd úgy dönt, ő töri meg a csendet, amolyan minden mindegy alapon. Nos, a tanerő tetszését különösebben nem nyeri el roppantul cinikus megjegyzése, inkább megkapja a „tiszteletlen” jelzőt. Hah, meg még mit nem. Természetesen hiába a felszólítás, a jelenlegi helyzetben házvezetője teljes mértékben elveszítette hitelességét és tekintélyét. Szőkeségünk nem igazán tudja összeegyeztetni a gyerekes viselkedést ezzel a szigornak nevezett valamivel, épp ezért tovább rágózik halál lazán és csak felszalad mindkét szemöldöke a magasba. A fenyegető mozdulat láttán is csak azért nem mosolyodik el, mert szeretné megtartani prefektusi pozícióját.
- Nem értem, miért én vagyok büntivel fenyegetve, mikor épp Ön festette be azt az asztalt full rózsaszínre. Nekem különösebb megbánni valóm nincs – tárta szét karját amolyan „nincs mit tenni, ez van” stílusban. És valóban. Inkább szórakoztatja a jelenet, teljesen hidegen hagyja, hogy Markovits éppen „ideges”. A hangulatfokozás kedvéért tovább rágózik, méghozzá feltűnően, úgy támasztja az ajtófélfát, majd biztos, ami biztos, küld egy szemtelenül angyali mosolyt is. A pofátlan kölke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404629#post404629][b]Markovits István - 2014.10.16. 11:21[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A lány továbbra is kekeckedett, a fenyegetésem nem váltotta ki hatását. A tekintélyem nullára redukálódott a lebukásom miatt, a személyes hatalmammal ettől kezdve semmire se mentem. Mással kellett próbálkoznom. Megragadtam a lány kezét, a mozdulatban azonban már semmi fenyegetés nem volt, hanem sokkal inkább azt szerettem volna kifejezni, hogy atyai jó tanács következik.    
- Tudja, hogy mi a kötelessége. - néztem a lány szemébe, a saját érdekében hallgatnia kellett rám. Fejemmel az ajtó felé biccentettem, hogy távozzon. A prefektusi jelvényével játszott, bíztam benne, hogy észreveszi magát, és az ambíciói jobb belátásra térítik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404650#post404650][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.16. 11:50[/b][/url]

Érdeklődve figyeli a mozdulatsort, ahogyan Markovits odalép hozzá, majd megfogja kezét. Ez a pillanat akár gusztustalanul meghitt is lehetne, ha nem tudnánk az előzményeket. Hitetlenül pislog a szavak hallatán. A kötelessége most az volna, hogy kiforduljon innen és jelentsen Merkovszkynak, hogy történt egy kis "baleset", ami tulajdonképpen bosszú volt. De házvezetője nem igazán így gondolta, már ahogy az leolvasható arcáról. Michelle lenéz a kezére, majd ismét a férfira szegezi tekintetét.
- És mit kapok a hallgatásomért? - szája finoman csücsörítésre áll, és egy édes félmosolyt is megereszt. A válasz valószínűleg az lesz, hogy megtarthatja prefektusi jelvényét, de ez nem elég. Már miért érdekelné, ha inkább elküldhetné a sztorit az Edictumnak? Semmi értelme. Markovits is tudja, hogy egy jó poén sok mindent megér, ráadásul ambíciók ide vagy oda, a prefekta rendesen végzi munkáját, kifogástalan minden - hivatalos - mozzanata, így valós indoka sem lenne a férfinak. A helyzet szőkeségünknek kedvez. Minden szempontból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404705#post404705][b]Markovits István - 2014.10.16. 16:22[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

A helyzet egyre csak fokozódott, Michelle pont olyan komolytalanul reagált, mint amilyen komolytalannak ígérkezett a tréfám. Megmosolyogtató volt, ahogyan kérni próbált valamit a hallgatásáért cserébe, ajkaimat beharapva kellett visszafojtanom a kitörni készülő nevetésemet, de egy pillanattal később már újra pókerarcot vágtam.
- Köszönöm a megértését. Maradjon ez a mi kis titkunk. - majd adtam egy kézcsókot. Egyeseknél már ez is kiverte volna a biztosítékot, azonban tudni kellett, hogy voltak speciális nevelési eszközöket igénylő diákok, Michelle pedig közéjük tartozott. A büntetőmunka, pontlevonás nem hatotta volna meg, pláne, hogy most én buktam le, így visszás is lett volna. Jogosan érezhette a lány, hogy most ő van kedvezőbb pozícióban. Egyezségre kellett jutnunk, de úgy, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, és szerintem ez sikerült a lovagias gesztusommal. Részemről így lezártnak tekintettem az ügyet, sarkon fordultam, és visszaindultam az asztalomhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404760#post404760][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2014.10.16. 17:45[/b][/url]

A férfi is gyorsan átlátta, hogy fenyegetőzéssel nem megy semmire, leginkább csak közröhej tárgyává válik. A kézcsók viszont kifejezetten meglepi Michelle-t. Most komolyan ezzel akarja hallgatásra bírni? Mármint oké, lovagias kézcsók, udvariasság, letaglózó, ritka, de úgy nagyjából ennyi. Elkerekedett szemekkel figyeli Markovits-ot, aztán meg már csak a hátát. Több se kell szőkeségünknek, szeret a pengék élén táncolni, így különösebb szívbaj nélkül indul meg házvezetője után és útját állja.
- Az ötlet nem volt rossz, de fejlesztésre szorul - mondja unottan, majd halál lazán megragadja a férfi ingét, lábujjhegyre áll és magához húzza egy csók erejéig. Különösebben nem erőszakos, de bízik a meglepetés erejében. Nem nyújtja hosszúra a pillanatot, nem érzelgős, így pár másodperc után el is engedi a házvezetőt. Tény, ami tény, merész húzás, de nem bánja. Végül is Marki egy igen sármos férfi, és amit mások félnek megtenni, azt Michelle minden zavar nélkül lezavarta. Csattint egyet a rágójával, majd kikerüli a férfit. Nem mintha szó nélkül hagyná majd elmenni a prefektát, azért Marki most duplán rossz helyzetben van. Illetve ki hogy éli meg. Mich jó csaj, sok bánnivaló nincs a csókban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=410&post=404791#post404791][b]Markovits István - 2014.10.16. 18:28[/b][/url]

Saint-Venant kisasszony

Michelle hirtelen elém pattant, nem engedett tovább. Nem volt elég neki, amit kapott. Megragadta az ingemet, magához húzott, és megcsókolt. Én pedig mindezt magatehetetlenül hagytam, képtelen voltam elhárítani a bűnös cselekedetet. A lány már ment is volna, de éreztem, hogy valamit még mondanom kéne.
- Ilyet… soha… többet. - nyögtem ki nagy nehezen. Nem mintha nem élveztem volna a csókot, hiszen férfiből voltam én is, de az iskolai szabályzat egyértelműen megtiltotta, hogy tanárok és diákok között ilyesmi történjen. Hatalmas bajban voltunk mind a ketten, ha az ügy kitudódna, minimum fegyelmi tárgyalás várna ránk. Arcomat kezeimbe temettem, így tántorogtam el a legközelebbi asztalig, hogy rátámaszkodjak. Össze kellett kapnom magam, de Michelle kezében ettől kezdve ott volt az adu, bármikor ellenem fordíthatta iménti botlásomat. Lehet, hogy neki ez csak egy pillanatnyi szeszély volt, de az erkölcscsőszöknek bőven sok, hogy kíméletlenül lecsaphassanak.