36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 25. 21:13 | Link

Renée Célestine Blanche
/zárt játék/

Örül, hogy végre döntött a kis köpcös diri, és megszabadulhat a Csárdából, ahol csak a két szép szemért hosszabbították meg pár nappal a szobaár akciót. Nem, mintha Zoltán nyomorogna, csak éppen spórolós, pláne, ha magáról van szó, meg a lakhatásról. Az igazgatóval is azt beszélte meg, hogy a lehető legkisebb szobát kapja meg, ne vonjanak le sokat a munkabéréből feleslegesen. Zoltán szerint a lakás arra való, hogy ott aludjon vagy dolgozzon az ember, s ha alszik úgy sem látja a szobát, ha meg dolgozik, akkor meg a munkájára figyel, ezért aztán elég egy ágy, szék, asztal, és néhány polc a könyveinek, meg egy ócska szekrény, ahol a ruháit tartja majd. Az ablak is totál felesleges, éjszaka az ember úgyis elhúzza a függönyt, nappal meg csak a meleg szökik ki rajta, ha nagy nehezen sikerült elfogadható hőmérsékletre felfűteni, akár mágiával, akár máshogy. A spártai szigort nem csak másokra, saját magára is kiterjesztette, hiszen így igazságos. Egyéni nézetek, az már igaz. Arra gondol, így még kora este, ami csak neki korai, ahhoz, hogy lefeküdjön, hogy még dolgozgat kicsit az órarendjén és az óravázlatain, de előtte leszállítmányozza a dolgait a tanári szobába, mert ott nagyobb a hely, és addig sem kopik a szobájában a padló, a világításról nem is beszélve. Jókora paksamétával a kezében nyit be a tanári ajtaján. Bent először is teljes sötétség volt és áporodott levegő. Belépve vödrökbe és portörlőkbe botlik, ebből rájön, hogy rossz ajtón ment be. Sejtése be is bizonyosodik, amikor visszahátrál, és megszemléli a feliratot: Raktár. ~ Ez nem az, a fenébe...~ konstatálja a tévedést, amit nem fog elárulni senkinek, majd a következő ajtón ismét benyit, ezúttal sikerrel. A szobában dudorászás hallatszik, ő pedig ledöbbenve áll meg az ajtóban. Nem, nem a dallam cseng számára ismerősen, még csak a hangok tisztaságával sincs problémája. A megrökönyödés, amit az első pillanatban lebénítja, hamar oldódik, ezután pedig szavakat is formál ajkaira.
- Ökhm...Ha jól tudom, az az én asztalom, már elnézést. Megkérhetem, hogy tegye arrébb a dolgait egy másik helyre? - Zoltán nem ismeri az előzékenység egy hölggyel fogalom körét, főleg nem akkor, ha a munkájáról van szó, mert egészen más körülmények között, pár pohár ital után, másképp állna a hölgyeményhez.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. október 6. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 26. 21:14 | Link

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

Halkan dúdolgatva, szórakozottan rendezgeti papírjait, mit sem törődve azzal, hogy bárki rányithat. Miért is érdekelné? Jókedvért még senkit sem zártak Azkabanba, és feltételezhetjük, hogy nem ő lesz az első, akivel megteszik. Épp végez a tanórai jegyzetek csoportosításával, mikor nyílik az ajtó és krákogás hallatszik. Kökény szemeit veti a hang irányába, ahol egy magasra nőtt férfit lát, kezében egy rakat irattal és… Nem túl kedves modorral. Fél szemöldökét felvonja és automatikus reakcióként csípőre vágja kezeit. Na nehogy már.
- Persze. Megkérhet. A kulturáltabbik verzióban – oldalra billenti fejét és fürkészően figyeli a kollégát, akivel már most megalapozódni látszik a fergeteges kapcsolat. Könnyed mozdulattal pakolgat tovább, majd, mintha csak elfelejtette volna, újra a férfira pillant és gondolkodóan vizslatni kezdi a termet. Mikor megtalálja, amit keresett, lazán int kezével.
- Az Ön helye egyébként ott van. Látja? – ekkor már haragnak, vagy felháborodásnak jele sem mutatkozik, inkább kedves és segítőkész a hangnem, amit úgy is gondol. Sosem volt egy kötözködős típus, jobb szerette csendesen elintézni a konfliktusait, megkockáztatom, még soha életében nem kiabált senkivel. Most is ártalmatlanul kedvesen pislog az ismeretlenre, majd további kommunikáció nélkül folytatja a pakolgatást, ezúttal viszont a szorgalmikat szedi össze évfolyamonként, órák szerint. Remélhetőleg a kollégának sem lesz túl sok kifogása ez ellen. Bár, ha lesz sincs baj, mert Renée-t kihozni a sodrából szinte lehetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 27. 07:00 | Link

Renée Célestine Blanche


Jókora adag papírral a hóna alatt készül a nagy munkára. Már hatszor átnézte az órái jegyzeteit, felírta mindegyikhez, milyen illúziókat tervez. Gyakorolnia semmit nem kell, a kisujjában van, ezek úgy is csak alap dolgok, amiket ezerszer csinált már. Az a tanítási módszer, amit szándékozik bevezetni, a legmodernebbek közé tartozik. Bár alapjában véve Várkonyi hagyomány tisztelő és nem kedveli a nagy változásokat, ám a munkáját a lehető legjobban szeretné végezni és azt olvasta egy szaklapban, hogy ez most a leghatékonyabb, amit eddig alkalmaztak és ez mutatja a legpozitívabb eredményeket. Kicsit ugyan túlzásnak tartotta, és furán érezte magát, hogy Hamupipőkéről és Pán Péterről fog szólni az első órák egyike, Micimackóról és társairól nem is beszélve, ám olyan erős benne a kötelesség tudat, hogy átlépett ezen magában, és nekilátott. Ha beválik, elkönyvel magának egy újabb sikert. Azért is jött most a tanáriba, hogy néhány jelentést és tanulmányt átnézzen még, valamint Harry Potter és barátai jelleme után kutasson a szakirodalomban, összevesse a horoszkópjukat. Az Igazgató úgy tájékoztatta, hogy az ajtó felőli harmadik asztal az övé, erre most azt látja, hogy elfoglalták előle.
- Óhhh, szerintem megfelelően kulturált voltam. Lehettem volna sokkal...- gondolkozik a megfelelő szón - póriasabb is. - Nem, mintha ez az asztal, különbözne bármelyiktől a teremben, de hát rendnek kell lenni, mert Várkonyi szereti a rendet, nagyra nőtt büszkesége pedig nem engedi, hogy ne neki legyen igaza. Terhét leteszi egy közeli székre, amíg a hölgyemény átpakolja magát kibírja, a cuccai meg jó helyen vannak ott is. Nézi a nő hátát, meg ahogy dudorászva rendszerez, semmi jelét nem mutatva a józan észnek, mikor egy Várkonyi vár arra, hogy odébb tegye a székhelyét, sőt még őt küldi el máshova. Felhorkan a intéssel kísért közlésre, majd a jelzett irányba tekint.
- Nem szoktam tévedni kolléganő - közli száraz hangon, aztán, hogy ne essen rajta csorba, az illúziómágiát használva, elhiteti a hölggyel, hogy az téved. Csak kicsit kell arra koncentrálnia, hogy az asztal kiírásban szereplő neveket, felcserélve lássa, Előre örül a szitunak, amikor majd zavartan kér elnézést, nőnemű társasága, ő meg végre elfoglalhatja az őt megillető helyet.
- Ha közelebbről megnézné a neveket, talán jobban látná és egyértelműbb lenne az ön számára, hogy ahova engem akar száműzni, az az önnek kijelölt hely, és ebben a pillanatban az enyémet bitorolja. De nem haragszom, előfordul az ilyen, segítek átpakolni. - Várkonyi nem talál az apró csalásban semmi kivetni valót, elvégre ő csak helyreállítja a feje tetejére állt Világot, hiszen ez az ő, sors által elrendelt helye, neki szánták, a huncut betűket meg ki tudja, hogy ki kavarta össze. Semmi probléma, visszaállítja a Világrendet és csókolom.
- Az a sarok, kevésbé huzatos, kellemesebb hosszabb távon, mint itt az ajtó mellett. Nem gondolja? - Még egy ünnepi mosolyt is hozzábiggyeszt, tőr döfő mondatához, aztán tettre készen várja, hogy átcipelje a nő pakkját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. szeptember 27. 18:06 | Link

Várkonyi Zoltán kolléga
~megérkezés és letelepedés

- Lehetett volna, valóban. De mivel feltételezem, hogy érzi magát annyira érettnek és intelligensnek, így nem volt. Ha nem haragszik, nem köszönném meg – ugyanaz a szelíd mosoly társul ahhoz a nem kissé csípős megjegyzéshez. Nem így tervezte az ismerkedést, de végül is jobb tudni, hogy ki milyen, ez a pasas pedig számára inkább szórakozási lehetőséget jelentett, mint ellenfelet. Valahogy minden szavából sütött, hogy lenézi Renée-t, mert ő „csak egy nő”, tanárnőnket viszont ez a szemlélet nem villanyozta fel különösebben. A sosem konfliktuskereső énje mintha szertefoszlott volna, helyette pedig a mosolygó gyilkos állt volna pódiumra.
Az igazi meglepetés azonban csak ez után következik. Azonnal feltűnik neki, ahogy a betűk változnak. Figyeli, ahogy illúzió áldozatává válik, ami kissé meglepi. Na erre nem számított. Az viszont felettébb nagy vakmerőségre vall, hogy egy képzett, ötös szinten álló illuzionistát akarnak átverni. Ez már valóban páratlan próbálkozás, ami dicséretes bár, de elég botor tett is.
- Nem mondja? - kis híján a szája elé emeli kezét, majd hallgatja, ahogy a férfi magyaráz, rápillant a cetlire, hevesen bólogat, mint aki tényleg elnézte. De belül már nevet. Nevet, mert egy lépéssel partnere előtt jár, ez pedig nagyban megkönnyíti dolgát a következőkben. Mikor érzi, hogy a másik mondandója befejeződött és elkönyveli magának, hogy nyert, bátorkodik óvatosan Zoltán szemébe nézni és huncut mosolyra húzni a száját.
- Megtenné, hogy válaszol egy kérdésemre? – tök nyugodtan fordul a férfi felé, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt és olyan szórakozottan mosolyog, hogy az már vicc. Valószínűleg kollégája abszolút hülyének nézi, hogy ilyen kedélyesen fogadja a költöztetést, nem háborog, vagy hasonlók. De csak azért, mert még nem tudja azt, hogy az újdonsült illúziómágia tanárral van dolga. Fontos alappillére a jó mágiának a megfigyelés. Na ez az, amit Renée minden esetben megtesz és ez az, amiért a másik hatalmas pofára esésben fog részesülni.
- Ön mennyire néz tudatlannak engem? Ezt azért is kérdem, mert jelenleg is épp egy pók mászik a vállán, amit én undorból kifolyólag nem fogok onnan eltávolítani, viszont ha ez megcsípi Önt, amire igen nagy a valószínűség, Ön belehal… - miközben bólintásra mozdítja lefelé a fejét, közben szemöldökei is a magasba szöknek. A férfi vállán ugyanis egy tölcsérhálós pók jelenik meg, amelyik csáprágóit egyenesen a nyak finom bőréhez karcolja. Szinte érezheti a férfi a pók érkezésének súlyát - ami hiába csekély, mintha tényleg ebben a percben ugrott volna rá. – Ő a háziállatom és nem szereti, ha szórakoznak velem, ugye megérti? – ártatlanul pillog Zoltánra, miközben könnyeden tartja fenn a nyolclábú illúzióját. Érezni lehet, ahogy a vállon helyezkedik kicsit lábaival, és a belőle áradó támadási kényszert is, az ölésre való vágyat. Bár mindez csak játék, Renée ezt sem csinálja kisstílűen. Ugyanis míg ő tudja, hogy ez illúzió, addig a másiknak erről fogalma sincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 27. 22:09 | Link

Renée Célestine Blanche
  /zárt játék/

Akkor most nem igazán értem. Bunkó voltam vagy nem voltam bunkó? Ne zavartassa magát, nem vártam el a köszönetét, se pro, se kontra nem izgat a dolog. - Magabiztos mosoly az arcára ég lassan, ha nem vigyáz. Pedig jó, ha óvatos, nem szokásos, begyakorlott foglalatossága az arcmimika ezen típusa, talán még be is görcsölhetnek az arcizmai. Igazából nem vár választ a kérdésre, ugyanis szerinte léteznek olyan kérdések, amikre jobb, ha nem válaszol az ember és Zoltán szereti az ilyen kérdéseket feltenni. El kell ismerni, hogy Várkonyi stílusa nem egy matyóhímzés, de van, aki például ezt szereti. Elég ritka eset, még a 38 éve alatt kevés akadt, aki vette volna a fáradtságot, hogy mélyen rejtőző értékeit kibányászta volna, most sem számíthat ilyesmire a kolléganőtől. Tekintete nem barátságosságot sugall, sokkal inkább dühöt lát benne megvillanni, ám ez hamarosan átcsap mosolygós hisztisbe. ~ Nem egy vonzó tulajdonság ~ gondolja a férfi, ám nem is azért jött ide, hogy bájaival arasson babérokat. Ő csak egyszerűen a helyére szeretne ülni és ha ezt valaki nem képes tolerálni, arról megvan a véleménye. Az, hogy nem nyeri el a tetszését, még rendben van, de hogy még ki is akad rajta, mikor a jogosan neki járó helyét akarja elfoglalni, akkora pitiánerségre vall, mint egy ház. Ilyen jellegű gondolatok futnak át az agyán, mikor a nő szemében különös fényeket lát villanni, és valamit érez is. Szimata rosszat sejt, mert ritkán esik meg vele, hogy illúziómágusba botlik, de ismeri az érzést. Ismeri, még sem biztos benne. A nő kérdését, amire felelnie kéne, nem is érti, de oldalra fordul azért óvatosan és megszemléli a szerencsétlen állatot.
- Nem attól nézem tudatlannak, hogy egy pók mászik a vállamon, csak megjegyzem, hogy ennek a fajnak csak a hím példányai marnak. Ám, ha mégis megtörténne a lehetetlen, mivel ez egy nőstény, akkor van nálam ellenméreg. A csípés általában nem halálos, ha idejében érkezik segítség, egyébként pedig nem félek a haláltól. -  Mivel a férfi asztrológus, tisztában van vele, mikor lehetnek "halálos napjai" és ez a mai, nem szerepel feketével keretezve a naptárában. Felveszi a szemkontaktust a nővel, csak semmi hátsó szándék kedves hölgyem! Zsebéből elővesz valamit, amit egy ampullának vél látni beszélgető társa, persze Zoltán műve és ez is csak illúzió. A félelem érzet, ami egy pillanatra megjelenik a tudatában, el is múlik, ahogy felismeri, hogy nem a sajátja, így annyiban is marad az egész. Ebből most már biztosan tudja, hogy a másik is illúziómágus.
- Én sem szeretem, ha szórakoznak velem, úgyhogy maximálisan megértem, hölgyem - válaszolja nyugalommal. Ő van előnyben, mert jobban tudja az érzéseit kontrollálni, mint a nő, így egy igazi küzdelemben veszélyben lenne, de Zoltánnak nem áll szándékában támadni. Nem irgalomból, hanem egyszerűen azért, mert nem akarja harccá alacsonyítani a mágiát. Persze egy kis turpisság belefér, és ha a nő tovább támadja, ki fog találni valamit, hogy leállítsa.
- A halálom előtt azért bemutatkozom, Várkonyi Zoltán vagyok. Idén tanítok először ebben az iskolában. Kit tisztelhetek a gyilkosomban? Áh és még egy kérdés. Elhagyná végre a helyemet vagy bűvészkedik még kicsit, mert akkor leülök, és tapsolok majd. -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. szeptember 28. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 6. 13:11 | Link

Mr. Warren

Sokan vannak itt egyszerre a szünetben. Ő pedig egyre frusztráltabb. Nem azért, mert sokan vannak, elvan a tömegben bőven, csak beszélni akar a tőle nem messze ülő férfivel. Úgy csinál, mint aki éppen dolgozik, de közben nézi a távozó kollégáit. Lyukas órája van, be kéne mennie a rendelőbe, de ráér, ha a férfi is marad. Az elmúlt napok ugyanis igen gyatrán teltek. Nem akarja már ezt csinálni, egyszerűen elfáradt abba, hogy szomorú legyen, érzi, hogy a közérzete is egyre pocsékabb. Így mikor az a furcsa szerzet, Anton is távozik, és a férfi is feláll, hogy elinduljon, egy macska ügyességével, meg némi egy sarkon ugrálással vetődik a férfi elé, beverve a fejét és a könyökét is az ajtóba.  
- Hogy az a…
Hiába fáj, a saját bénaságán nevet, oké, ez az egész már az elején nevetséges volt, és azóta csak romlott a helyzet. Mégis valahogy ez egy jó kezdet ahhoz, hogy megoldják. Felemelve a kezét kéri, hogy álljon meg, addig, amíg kineveti magát. Oké, ez már hiányzott neki. Nagy levegőt vesz, amikor már kicsit megnyugszik és tud beszélni. Nagy levegőt vesz.
- Beszélnünk kell. Csak hallgass meg, és utána kiröhöghetsz, az se lep meg, csak had mondjam el. Kicsit önző lesz, mint a múltkori, de nem akarom, hogy sírás legyen a vége. Oké?
Reméli, hogy senki se jön be, nem akar még egy pofont az ajtótól. Majd előrenyújtva a kezét, komolyan, de mégis szeretettel néz a férfire.
- Békejobbot nyújtok. Tudom, hogy haragszol rám, hogy elszúrtam, hogy nem lett volna szabad, de megtörtént, ezen nem tudunk változtatni. Viszont sok minden ki is derült, ami azért jó nem?
Kicsit bizonytalanul néz a férfire, de ha már ilyen lehetőség adatott meg, hogy beszéljenek, azt nem fogja elszúrni azzal, hogy most elfut, sőt, nem is akar elfutni. Az ajtónak dőlve próbálja fenntartani a szemkontaktust, és ha valaki most benyit, akkor kevésbé fogja megütni az ajtóval.
- Nem azt mondom, hogy legyünk mostantól a legjobb barátok, de régen működött ez közöttünk, tudtunk normálisak lenni, jókat beszélgetni. Megpróbálhatnánk megint jóban lenni. Én szeretlek, mint embert, és félre tudok tenni mindent, amit a múltkor mondtam neked, ha cserébe észreveszel, és nem megy el az életkedved attól, ha hozzád szólok. Én nem akarok haragba lenni veled, vagy harcolni. Úristen, egy ajtó vert meg az előbb, hogy győzhetnék ellened? Csak azt szeretném, ha elviselnénk egymást, ha barátok lennénk, ha idővel normális lenne a viszonyunk. Gyerekesek vagyunk ezzel a haragszom ráddal. Szeretném, ha nem negatív érzésekkel tennénk tele a hétköznapjainkat, hanem egy kis örömmel. Ha valami jó történik, bátran meséljük el egymásnak, vagy ha mondjuk megölelni van kedvem, had öleljelek meg, mert éppen arra vágyom. Különben is, sokkal jobban áll mindkettőnknek, ha mosolygunk, nézd.
Zárásként pedig idétlenül elmosolyodik, remélve hogy ezzel végképp sikerül előcsalogatnia egy kis békülési szándékot.


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 6. 13:38 | Link

Dr. Mácsai Zója



Házvezető- helyettes. Amikor Mészáros kisasszony felkereste a lehetőséggel sehogy, egy szóval sem közölte, hogy a bizonyos poszt a stílusos kitűzőn és irodán kívül rémisztő mennyiségű papírmunkával is jár. Ha ezt tudta volna, lehet, hogy jobban átgondolja az életét, mielőtt egy vállrándítással igent mond az ezek szerint a vártnál nagyobb falatra.
Pedig ma még csak tanítania sem kellene, csak benn lenni és ügyelni arra a bizonyos, törékeny rendre. Erre mit csinál? Hálókörleti beosztást. Mert az, hogy melyik lány melyik szobában alszik, biztosan olyan, ami őt nagyon érdekli egy ilyen komor, őszi hétfőn.
Érzi, hogy valami a lábához ér. Egy hálás mordulással veszi el a gőzölgő kávét a házimanótól, aki egy elegánsnak szánt pukedli kíséretével válik köddé. Mégis vannak előnyei ennek az egész tanárságnak, vonja le a következtetést a papírokat rendezetlen kupacba söpörve a szabad kezével, majd a kávéval összefogva kel fül a számára kijelölt asztaltól. Négy asztala van a kastélyban szerteszét, erre a minap jött rá, amikor hirtelen kellett megkeresnie valamit, és mindegyik épp egyformán rendetlen.
Tényleg kellene már egy feleség, Vagy bejárónő. Vagy egy házimanó.
A padlót bámulja, amíg az ajtóhoz lépdel, a figyelmét a leköt a kávé illata. Épp eléggé ahhoz, hogy majdhogynem nekimenjen a nindzsaként előugró nőnek. Hirtelen torpan meg, a fehér kávéscsésze megbillen a kezében, az ital egy része pedig a csuklójára és a papírokra ömlik.
   -  Óóó f...
Szisszenve veszi át a csészét a másik, még meg nem égetett kezébe, a jobbját erőtlenül rázogatja, mint a sárba lépett macskafélék. A tekintetét a nőre emeli, kissé összébb húzza a szemét, a tekintetéből mindössze egy, ám annál világosabb kifejezés tükröződik:
Hát neked meg mi az isten bajod van ma?
Ám nem szól. Mert nem akar, mert nem tud mit és mert Zója, ha szeretné, akkor sem engedné neki két rövidke levegővétel között. Az utolsó csepp kávét is lerázza a kezéről, majd a csuklóját a nadrágja szárába törli, néha a nőre néz, néha egészen másfelé.
A fonalat azonban már a második mondat felénél teljesen elveszíti. A vártnál sokkal később áll be az áldott csönd. Ismét Zójára emeli kékesszürke szemeit, egyik kezében az átázott iratokkal, másikban a kávé maradékával, majd a szeme a felé nyújtózkodó idegen kézre fordul.
   -  Oké, nem utállak - néz ismét a szemébe színtelenül - mehetek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 6. 14:16 | Link

Dwayne

A hosszú szünetből gyorsan kitalálja a fő problémát. Túl sokat beszélt. Nem lepődik meg, hiszen olyan izgatott, mint amilyen talán évek óta nem volt. Lassan engedi ki a levegőt, mire a férfi egyetlen mondattal kérdez.
- Nem. Mármint mindjárt. Nem akartam sokat beszélni, csak sok lett.
Pedig amikor először végiggondolta, nem volt ilyen vészesen sok, és most mégis, rengeteg lett visszagondolva, meg felpillantva az órára, ahol a becsapódása óta súlyos percek teltek el. Nem néz úgy ki, mint aki nem haragudna rá.
- A lényege, hogy szeretnék a barátod lenni. Nem csak annyi, hogy ne utáljuk egymást. Tudom, hogy nagy kérés, de akár megpróbálhatnánk.
Kicsit megáll, csak szépen lassan beszél, szünetet tartva, és tényleg a lényegre hivatkozva.
- Nem lehet mindent kitörölni, ami közöttünk volt, de lehetne enyhíteni. Elszúrtuk, elszúrtam, de szeretnék jóban lenni veled. Fontos vagy az életemben. Nem szeretem úgy kezdeni a napomat, hogy rosszba vagyunk. Nem csak Mina miatt, magunk miatt is.
Lesz egy lépés a férfi felé, de mielőtt bármi félreérthetőt tenne a táskája után nyúl csak, el a férfi mellett, hogy egy kis tégelyt vegyen ki belőle.
- Van egy seb a combomon, leöntöttem kávéval, de nem foglalkoztam vele. Rossz ötlet volt, azt hittem, majd elmúlik, azóta használom ezt.
A tégely tetejét levéve ken egy kicsit a férfi kezére, határozottan, mielőtt ellenállna, majd mosolyogva pillant fel rá.
- Mint a barátok. Jó lenne, ha ez működne, mert nagyon szeretlek téged.
Zavartan a füle mögé hajt egy tincset, majd a tégelyt visszazárva az asztalára teszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 6. 14:38 | Link

Dr. Mácsai Zója



Parányi ingerültséggel forgatja meg a szemét. Nem szereti, ha elállják előtte az ajtót, ezzel egyfajta csapdába szorítva őt. A testsúlyát átteszi a másik lábára, amíg a nő mély levegőt vesz és ismét hozzákezd a mondandójához, beleiszik a kávéjába. A tekintetét azonban már nem igazán veszi le róla.
   -  Barátok.
Csöndben elismétli a szót, mintha barátkozna a jelenségével, az arcán azonban apró fintor kúszik át. Ahogy a nő közelebb jön, nem mozdul, hagyja, hogy hozzáérjen a kezéhez majd őszinte megrökönyödésére egy gyógynövényszagú krémmel kenegesse be. Az ujjait megmozgatva először ökölbe szorítja a kezét, majd ismét kinyitja, érzi, ahogy a krém a bőrébe ivódva hűsíteni kezdi a felületes, alig fájdalmas égést. Katonadolog, mondta ezt az anyja régen, amikor kölyökkorában bömbölve állított haza egy-egy hasonló sérüléssel.
   -  Vannak barátaim.
Mormogja végül alig nyitva a száját, mennek nyomán a beszéde alig érthetővé és motyogóvá válik. Nehéz lenne megmondani, mi jár abban a fejben, ám szinte biztos, hogy megküzdött ezzel a néhány szóval. Az ajkába harap, először úgy tűnik, nem mond többet, megkerüli a nőt és elsétál - ám végül szólásra nyitja a száját, már sokkal magabiztosabban.
   -  A barátaim nem emlegetnek föl dolgokat, amiket, anyám, tizenöt évvel ezelőtt csináltam. Akadjunk már le a témáról, mert nem érdekel. A haverom akarsz lenni? Akkor legyél az. Ne pedig egy picsogó idióta, aki nem lát ki a könnyei mögül, ha szembejön a folyosón. Mert ne hidd, hogy nem látom. Ha ez menni fog, na akkor haverkodhatunk.

Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. október 6. 15:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 6. 15:21 | Link

Dwayne

- Rendben.
Olyan nyugodtan mondja ki ezt az egyetlen szót, hogy az magát is meglepi, ám komolyan gondolja. Ennyire komolyan még nem gondolt semmit talán. Érződik a hangján, az arcán, hogy komolyan gondolja. Itt a nagy lehetőség, hogy ne marják egymást, naná, hogy vevő lesz a dologra, még ha a férfi ilyen durván is közölte ezt.
Valahol mélyen azonban rájön, hogy igaza van. Elvégre – bár jó oka volt rá – nem viselkedett a legnormálisabban. Lehetett volna ezt most is, akkor is jobban kezelni, és erre jó sok egyedül töltött idő adott megoldást, aminek kifejezetten örül.
- Tényleg az voltam. Meg önző is, határozottan, mintha nem lennék önmagam. Már rosszul érzem magam a bőrömben. Ha én sem érzem magam jól benne, akkor valószínűleg a környezetem is megszenvedi.
Teljesen normálisan beszél a férfihez, elvégre jogos, amit az előbb mondott. Jobb is ez így. Megkönnyebbülés. Szín tiszta megkönnyebbülés, ahogy most itt állnak, és elmondhatott biztosan mindent. Szeret megkönnyebbülni. Szóval akkor aranyszabály, a múltat nem emlegetjük, hogy lehessen a jövőben egy viszonylag harmonikus viszonyuk. Rendben. Ez tartható, végül is, most már minden a helyére került ott, le lehetett zárni, ami volt. Kell a tér az újnak.
- Egy csomó időt elvettem tőled. Bocsi, majd beszélünk, biztos még sok dolgod van.
Visszalépve az asztalához felvesz egy kupac papírt, majd arrébb téve a megfelelő mappát végre megtalálja.
- Óóó, és gratulálok kolléga, már a helyettességhez. Majd megihatnánk valamit ennek örömére.
Újabb mosoly, majd visszaülve felnyitja az aktát, és elkezd kipakolni belőle, egyetlen kis papírért.  

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. október 6. 17:30 | Link

Dr. Mácsai Zója



Csöndben és valahol mélyen teljesen megütközve hallgatja a nő mondandóját. Ez egészen... abszurd. Kávéfoltosan, immáron körömvirágként illatozva állnak egymással szemben, egykori barátnője a testével takargatva az ajtót előtte, mint egy furcsa, elfuserált akció- vagy felnőttfilmben. Ha valaha gondolkodott volna a béke esetleges pillanatán, ez a jelenet biztosan nem jutott volna eszébe.
Végül kurtán és félszegen bólint egyet.
   -  Hát oké.
Ennyi. Őt tekintve ebben a két odavetett szóban mégis minden benne van, amit jelenleg gondol vagy érez. A hosszú, kifejtő, cseles körmondatok nem az ő asztala, tőle soha, senki sem várhat bűnbánó monológot. Ha a nő így gondolja, ám legyen. A lelke legmélyén persze semmi realitását nem látja annak, hogy ők valaha jó barátok legyenek, bármennyire is nem akar beszélni róla, de igen, a közös múlt okán. Nehéz együtt sörözni valakivel, aki történetesen az elsőszülött gyermeked anyja.
Ettől függetlenül ki ő, hogy ne gyakoroljon kegyet most és adjon ennek egy parányi esélyt?
   -  Khm. Kösz - elkapja a tekintetét, mint mindig, ha bármiért gratulálnak neki - Neked is. Khm. Akkor én most asszem...
Az ajtó felé bök, a kávét ismét visszaveszi a papírokkal megrakott kezébe, hogy lenyomja a kilincset. Kissé félszegen indul el a folyosón az Eridon irányába, vissza- visszanéz a válla fölött, maga sem tudja, mire számít.
Ez igazán.... furcsa.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. október 13. 21:29 | Link

Saint-Venant kisasszony

A gálameccsen csúnyán leégtem, még életemben nem estem ki ilyen rövid idő alatt, ráadásul a győzelem is Merkovszkyéké lett. Nem hagyott nyugodni a dolog, valamivel vissza kellett vágnom Ádámnak a vereségért. Eldöntöttem hát, hogy kicsit megtréfálom, a tanári szobában szerettem volna előkészíteni számára egy kellemetlen meglepetést.
Sikerült olyan időpontot kifognom, hogy a tanári szoba üresen állt, így nekiállhattam a munkálatoknak. Ádámról köztudott volt, hogy élt-halt a családjáért, így ha nagyon gonosz akartam volna lenni, akkor őket vonom be, készíthettem volna például egy fiktív gyászjelentést valamelyik lányáról. Ennyire azonban nem voltam elvetemült, no meg talán bátorságom se volt hozzá, hogy a négy elem urát túlságosan magamra haragítsam egyszerű tanárként. Nekem bőven megfelelt, ha kissé lányossá alakítom az asztalát. Egy Trullus segítségével rögtön rózsaszínné is változtattam, és egy cuki kis névtáblát is mellékeltem hozzá. Nem átalkodtam a fiókjait is átnézni, és még a papírjait is rózsaszínné varázsolni. Semmilyen tárgya nem menekülhetett, a széke mostantól a szivárvány színeiben pompázott, a pennái ízléstelenül giccsesek lettek, az irattartóira pónik képe került. Úgy tűnik, Merkovszky tanár úrnál beütött a melegfront.
Elégedett vigyorral ültem le a saját íróasztalomhoz, és egy kicsit még csodáltam a művem. Micsoda öröm lesz látni Merkovszky ábrázatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 14. 12:57 | Link

Markovits "Rosszbansántikál" István
Unottan lépdel a tanári felé. Meg kéne keresnie Markovits-ot, meg igazából arra az új illúziótanárra is elég kíváncsi. Szeretné tanulni, meg érdekli is az egész, mégsem volt elég lelki ereje felkeresni sem a nőt, sem házvezetőjét. Halálos nyugalommal csattogtatja rágóját, meglepetésére a folyosó egészen üres. Furcsa az egész hangulata. Az ajtóhoz érve mély levegőt vesz. Gyűlöli, ha ilyen sok büntiosztogató veszi körül, márpedig a helyiség, melybe belépni készül, pont ilyen. Majdnem kirázza a hideg. De csak majdnem.
Belépve még épp látja Markovits utolsó simításait Merkovszky asztalán, de csendben visszahúzódik. A férfi nem vette észre, hogy lebukott, így végül Michelle halkan rágózva figyeli a ténykedést, szinte gúnyos mosolyra húzza száját, ahogy a tanár, mint aki jól végezte, elégedett fejszerkezettel vonul arrébb. Nos, Mich fúj egy rágóbuborékot, majd, hogy biztos észrevegye őt a tanerő, elég nagy zajjal ki is pukkasztja. Ha erre nem figyel fel Markovtis, ott már baj van. Feltételezve, hogy tekintetük találkozik, a prefekta komoly arcot vág, de a kis nevetőráncok ott bujkálnak a szeme sarkában.
- Ejnye, ebből büntetőmunka lesz - csóválja a fejét, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét a férfiról, csak unottan rágózik tovább. Kicsit flegma, kicsit cinikus, kicsit ütnivaló. Nem meglepő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. október 14. 16:40 | Link

Saint-Venant kisasszony

A vigyort gyorsan letörölték az arcomról, nem voltam egyedül a teremben. Ha az egyik kolléga lett volna szemtanúja az eseményeknek, akkor még nem is lett volna nagy a baj, de egy diákról volt szó. Ráadásul az egyik prefektusom, Michelle Saint-Venant állt előttem. Ha okos lett volna, szépen csöndben marad, és megvárja, hogy mit reagálok, de nem hazudtolta meg önmagát, megpróbált gúnyt űzni belőlem. Nem engedhet meg magának ilyen hangnemet velem szemben. Szigorú ábrázattal álltam fel az asztalomtól, és odasétáltam a lányhoz.  
- Pontosan. Magának lesz büntetőmunka, ha továbbra is tiszteletlenül viselkedik. Nem látott semmit, értve? És vegye ki a rágót, ha velem beszél. - néhány fenyegető mozdulatot is tettem, hiszen voltak szabályok, amelyeket be kellett tartani. Persze elég furcsán jött ki, hogy éppen most próbáltam a nekem járó tiszteletet elvárni, amikor pár pillanattal ezelőtt még gyerekesnek mondható dolgot műveltem. Nem akartam megbüntetni Michelle-t, de ismerve az előéletét, tartottam tőle, hogy drasztikusabb lépésekre is rá leszek kényszerülve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 14. 19:08 | Link

Markovits "Büntetéstkapsz" István
Michelle bár meglepődik, magában rögtön meg is állapítja, hogy még a tanárok pampognak nekik a csínyekről, meg a rendről és fegyelemről. Na meg ahogy azt Móricka elképzeli. Hitetlenül mered Markovits-ra, majd úgy dönt, ő töri meg a csendet, amolyan minden mindegy alapon. Nos, a tanerő tetszését különösebben nem nyeri el roppantul cinikus megjegyzése, inkább megkapja a „tiszteletlen” jelzőt. Hah, meg még mit nem. Természetesen hiába a felszólítás, a jelenlegi helyzetben házvezetője teljes mértékben elveszítette hitelességét és tekintélyét. Szőkeségünk nem igazán tudja összeegyeztetni a gyerekes viselkedést ezzel a szigornak nevezett valamivel, épp ezért tovább rágózik halál lazán és csak felszalad mindkét szemöldöke a magasba. A fenyegető mozdulat láttán is csak azért nem mosolyodik el, mert szeretné megtartani prefektusi pozícióját.
- Nem értem, miért én vagyok büntivel fenyegetve, mikor épp Ön festette be azt az asztalt full rózsaszínre. Nekem különösebb megbánni valóm nincs – tárta szét karját amolyan „nincs mit tenni, ez van” stílusban. És valóban. Inkább szórakoztatja a jelenet, teljesen hidegen hagyja, hogy Markovits éppen „ideges”. A hangulatfokozás kedvéért tovább rágózik, méghozzá feltűnően, úgy támasztja az ajtófélfát, majd biztos, ami biztos, küld egy szemtelenül angyali mosolyt is. A pofátlan kölke.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. október 16. 11:21 | Link

Saint-Venant kisasszony

A lány továbbra is kekeckedett, a fenyegetésem nem váltotta ki hatását. A tekintélyem nullára redukálódott a lebukásom miatt, a személyes hatalmammal ettől kezdve semmire se mentem. Mással kellett próbálkoznom. Megragadtam a lány kezét, a mozdulatban azonban már semmi fenyegetés nem volt, hanem sokkal inkább azt szerettem volna kifejezni, hogy atyai jó tanács következik.    
- Tudja, hogy mi a kötelessége. - néztem a lány szemébe, a saját érdekében hallgatnia kellett rám. Fejemmel az ajtó felé biccentettem, hogy távozzon. A prefektusi jelvényével játszott, bíztam benne, hogy észreveszi magát, és az ambíciói jobb belátásra térítik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 16. 11:50 | Link

Markovits "Énvagyokazapád" István
Érdeklődve figyeli a mozdulatsort, ahogyan Markovits odalép hozzá, majd megfogja kezét. Ez a pillanat akár gusztustalanul meghitt is lehetne, ha nem tudnánk az előzményeket. Hitetlenül pislog a szavak hallatán. A kötelessége most az volna, hogy kiforduljon innen és jelentsen Merkovszkynak, hogy történt egy kis "baleset", ami tulajdonképpen bosszú volt. De házvezetője nem igazán így gondolta, már ahogy az leolvasható arcáról. Michelle lenéz a kezére, majd ismét a férfira szegezi tekintetét.
- És mit kapok a hallgatásomért? - szája finoman csücsörítésre áll, és egy édes félmosolyt is megereszt. A válasz valószínűleg az lesz, hogy megtarthatja prefektusi jelvényét, de ez nem elég. Már miért érdekelné, ha inkább elküldhetné a sztorit az Edictumnak? Semmi értelme. Markovits is tudja, hogy egy jó poén sok mindent megér, ráadásul ambíciók ide vagy oda, a prefekta rendesen végzi munkáját, kifogástalan minden - hivatalos - mozzanata, így valós indoka sem lenne a férfinak. A helyzet szőkeségünknek kedvez. Minden szempontból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. október 16. 16:22 | Link

Saint-Venant kisasszony

A helyzet egyre csak fokozódott, Michelle pont olyan komolytalanul reagált, mint amilyen komolytalannak ígérkezett a tréfám. Megmosolyogtató volt, ahogyan kérni próbált valamit a hallgatásáért cserébe, ajkaimat beharapva kellett visszafojtanom a kitörni készülő nevetésemet, de egy pillanattal később már újra pókerarcot vágtam.
- Köszönöm a megértését. Maradjon ez a mi kis titkunk. - majd adtam egy kézcsókot. Egyeseknél már ez is kiverte volna a biztosítékot, azonban tudni kellett, hogy voltak speciális nevelési eszközöket igénylő diákok, Michelle pedig közéjük tartozott. A büntetőmunka, pontlevonás nem hatotta volna meg, pláne, hogy most én buktam le, így visszás is lett volna. Jogosan érezhette a lány, hogy most ő van kedvezőbb pozícióban. Egyezségre kellett jutnunk, de úgy, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, és szerintem ez sikerült a lovagias gesztusommal. Részemről így lezártnak tekintettem az ügyet, sarkon fordultam, és visszaindultam az asztalomhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. október 16. 17:45 | Link

Markovits "Lovagias" István
A férfi is gyorsan átlátta, hogy fenyegetőzéssel nem megy semmire, leginkább csak közröhej tárgyává válik. A kézcsók viszont kifejezetten meglepi Michelle-t. Most komolyan ezzel akarja hallgatásra bírni? Mármint oké, lovagias kézcsók, udvariasság, letaglózó, ritka, de úgy nagyjából ennyi. Elkerekedett szemekkel figyeli Markovits-ot, aztán meg már csak a hátát. Több se kell szőkeségünknek, szeret a pengék élén táncolni, így különösebb szívbaj nélkül indul meg házvezetője után és útját állja.
- Az ötlet nem volt rossz, de fejlesztésre szorul - mondja unottan, majd halál lazán megragadja a férfi ingét, lábujjhegyre áll és magához húzza egy csók erejéig. Különösebben nem erőszakos, de bízik a meglepetés erejében. Nem nyújtja hosszúra a pillanatot, nem érzelgős, így pár másodperc után el is engedi a házvezetőt. Tény, ami tény, merész húzás, de nem bánja. Végül is Marki egy igen sármos férfi, és amit mások félnek megtenni, azt Michelle minden zavar nélkül lezavarta. Csattint egyet a rágójával, majd kikerüli a férfit. Nem mintha szó nélkül hagyná majd elmenni a prefektát, azért Marki most duplán rossz helyzetben van. Illetve ki hogy éli meg. Mich jó csaj, sok bánnivaló nincs a csókban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2014. október 16. 18:28 | Link

Saint-Venant kisasszony

Michelle hirtelen elém pattant, nem engedett tovább. Nem volt elég neki, amit kapott. Megragadta az ingemet, magához húzott, és megcsókolt. Én pedig mindezt magatehetetlenül hagytam, képtelen voltam elhárítani a bűnös cselekedetet. A lány már ment is volna, de éreztem, hogy valamit még mondanom kéne.
- Ilyet… soha… többet. - nyögtem ki nagy nehezen. Nem mintha nem élveztem volna a csókot, hiszen férfiből voltam én is, de az iskolai szabályzat egyértelműen megtiltotta, hogy tanárok és diákok között ilyesmi történjen. Hatalmas bajban voltunk mind a ketten, ha az ügy kitudódna, minimum fegyelmi tárgyalás várna ránk. Arcomat kezeimbe temettem, így tántorogtam el a legközelebbi asztalig, hogy rátámaszkodjak. Össze kellett kapnom magam, de Michelle kezében ettől kezdve ott volt az adu, bármikor ellenem fordíthatta iménti botlásomat. Lehet, hogy neki ez csak egy pillanatnyi szeszély volt, de az erkölcscsőszöknek bőven sok, hogy kíméletlenül lecsaphassanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 26. 22:04 | Link

Anton

Napok teltek el, nem sok, de nem is kevés, hogy megemésszen sok mindent. Aggódik, retteg, és keveset alszik, mert folyamatosan kattog az agya azon, hogy mi lesz most. Nem akarja azt, amit az orvosok mondanak. Nem akarja, hogy Mina összetörjön. Magáról nem is beszélve. Ebbe inkább bele se gondol, pedig napról napra romlanak az esélyek. Esélyek, melyek nem is nagyon voltak. Azóta nem ment vissza, nem tudott. Amikor Mina rátalált, a tekintetét kerülve vett valami borzalmasan pocsék kávét, amitől tényleg felpörgött a szíve. Mintha nem lenne semmi baj, úgy nyomta a lány kezébe a teát, amit ígért, vagy ami inkább ürügyként szolgált arra, hogy elrejtse a könnyeit az első mosdóig. Megint visszamenni nem lenne képes. Nem tudná elviselni, hogy megint Lénának szólítsák. Mazochista, hiszen reménykedik, folyton, minden csalódás ellenére, de neki is van egy pont, amin túl a fájdalom, amit a férfi okoz, elviselhetetlen.
Az előtte heverő papírra rávési a pontszámot, majd a már kijavítottak közé teszi, és újabbat húz maga elé.  Mina ugyan mesél, hiszen minden délután az apja mellett van, és néha órák helyett is. Érthető, hiszen szereti őt. Ő is mellette lenne, de nem érzi, hogy kellene, sőt, pont az ellenkezőjét tartja igaznak. Erősebben nyomja a tollat a pergamenlapra, ami lyukat üt belé. Fáradtan sóhajt egyet, kicsit behunyva a szemét, majd felkelve lesimítja a szoknyáját, és a tőle nem messze helyet foglaló Antonhoz lép.
- Még meg se köszöntem.
A férfi asztalának másik oldalához húz egy széket, bár nem kíván sokáig maradni, mégis lehelyezkedik rá. Kezeit összekulcsolva az ölébe helyezi, mint egy eminens diák, boldogtalan mosolyt villantva a másikra. Nem a férfi ellen szól, egyszerűen a hangulata ilyen.
- Köszönöm, hogy szóltál Dwayne-ről. Minának nagyon fontos az apja, igyekszik minden lehetőséget megragadni most is, hogy mellette legyen. Fiatal, de okos kislány, tudja, hogy mi a helyzet.
Nagyon sajnálja a lányát, hiszen pont a születésnapja előtt történt, amire annyit készült, amit annyira várt, és ami nem szólt másról, csak arról, hogy az apja mellett ült a kórházban, majd sétált, és végül lefeküdt aludni. Aznap nem kellett iskolába mennie, ami azzal járt, hogy a kislány egész nap a kórházi ágy mellett ült. Szerette volna, ha a kislány legalább egy napig kicsit boldogabb lesz, de sajnos nem így alakult.
- Köszönöm azt is, hogy mellette voltál, és segítettél rajta, amíg kórházba vitték, sokat jelent ez nekem.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2014. november 3. 15:30 | Link

Dr. Mácsai Zója
Warren csodaszép és hálás exe

Lábaim egymáson keresztbe dobva az asztalon, éppen egy újságot lapozgatok, kiemelt figyelmet szentelve a bűnügyi rovatnak. Érdekes, hogy pont arról a nassolós gyilkosról olvasok, akiről Dwaynenel beszéltünk a parancsnokságon, mikor a srác egyik pillanatról a másikra baromi rosszul lett. Olyannyira, hogy a halálán van az ispotályban. Felemelő, mondhatom. Krokodilkönnyel mérgezték meg. A kávéjában volt. Hát igen, ilyen a mi szakmánk...
- Hm? - emelem meg szemöldökömet és pillantok fel a nőre az újságból, ahogy odalép és belekezd mondandójába. Csak becsukom és félredobom a lapot egy irathalomra, kezeimet a hasamon kulcsolva össze. Lábaim maradnak szépen az asztalon. Hallgatom a csinos kolleginát, ahogy kifejti hálája okát.
- Ugyan, drága, ez természetes. - rázom meg hanyagul a fejem, holott pontosan tudom, hogy egyébként nem, koránt sem természetes. Nekem viszont az. Mások meg mit érdekelnének?
- Tudod, ha nem erről a gazemberről lenne szó, akkor most csak együtt érzően pislognék Rád, meg esetleg kitartást kívánnék. Viszont Warrenről beszélünk, márpedig ugyebár csalánba nem üt a ménkű. Nem szabadulunk meg Tőle egy könnyen... - mosolyodom el, mélyen Mácsai szemébe nézve. Komolyan úgy gondolom valamiért, hogy aurortársam fel fog épülni. Meg nem mondom, miért van ez az érzésem. Alapjáraton, ha valaki ilyen súlyos állapotban az ispotályba kerül, egy sóhajjal tudomásul veszem, hogy utoljára láttam. Azonban ez a Warren gyerek tényleg nagyon szívós. Mint egy csótány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 5. 20:28 | Link

Anton, a megmentő

Hosszan és némán nézi a férfit, irigyli a lazaságát. Ő már egy ideje olyan, ha ül, mint aki karót nyelt, pedig régen, akkor minden annyival könnyebb volt. Bár mindig szép volt a tartása, elvégre az anyja adott az ilyesmire, mégis néha jó volt önfeledten görnyedni, ma meg már, néha a mosoly is nehezen megy.
- Ez igaz.
Nézi az ölébe ejtett kezeit. Nem is igazán tudja, hogy mit akar ebből az egészből kihozni. Talán egyszerűbb lett volna köszönőbaglyot küldeni, de ugyanakkor meg, az annyira személytelen, pedig egy légtérben vannak ilyenkor.
- Mégis, hálás vagyok. Nem tudom, hogy birkóztam volna meg a helyzettel, a gyermekem elkeseredettségével, ha az apja nem kap csak pár nappal is többet az élettől. Most már ismeri az érzést, fel tud készülni.
Magáról szándékosan nem ejt szót. Nem tudja elképzelni se, hogy mit tenne. Valószínűleg minden fronton Minát helyezné előre, vele foglalkozna. Talán végleg megkeseredne. Furcsa dolog ez a nagy szerelem téma. Van ennek valami hivatalos megnevezése is, csak sajnos jegyezte meg. Ebből is látszik, mennyire gyűlöli azt, hogy vélavér van benne, és azt is, hogy amióta elmondta a titkát Dwayne-nek tizenöt éve, azóta egyre többen tudják meg, bármennyire is titkolja ezt, a férfi tesz róla, hogy ezzel is fájdalmat okozzon neki. A lényege viszont, amit ő maga is észrevett, hogy amióta nincs együtt Dwayne-nel, azóta sokkal levertebb és szomorúbb, mégis, amikor a közelében van, kivirágzik, és érzi az erőt, ami belé áramlik, így valószínűleg, ha a férfi meghalna, akkor belőle is kiveszne ez a megmagyarázhatatlan és olykor váratlanul nagy intenzitású boldogság.
- A lényeg, hogy köszönöm, tényleg.
Mondana még mást is, de mivel az ajtó nyílik mögöttük, ezért csak zavartan feláll és elsiet. Más erről kettesben beszélgetni, és más úgy, hogy mások is vannak itt. Talán nem a legjobb helyzet. Felkap néhány iratkupacot, biccent a belépő kollégának, és villámgyorsan elhagyja a helyet, mintha tartana attól, hogy utána szólnak.

//Köszönöm és sajnálom tényleg <3 //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 14:05 | Link

Gareth S. Nightingale

A tegnapi nap folyamán meglátogatta Éttient, drága, egyetlen öcsikéjét, no meg hát... A titokban tartott gyermeke is ott volt, hogyne lett volna. Mindössze féléves a kicsi, ennek tetejében pedig iszonyatosan hasonlít az anyjára. Nem csoda, nem a postás vagy a gólya hozta ajándékba. A szorító érzés a mellkasában még mindig ott volt, mikor visszaért a kastélyba, most pedig figyelme elterelésének érdekében a tanáriban csücsül az asztalánál és a jegyzeteit pakolgatja. Már ezerszer rendbe tette őket, ebben nem ismer tréfát. Végül az utolsó kupaccal is végezve sóhajtva dől hátra és úgy dönt, kicsit elszórakoztatja magát.
Lássuk csak. Egy kert virágokkal, szép lugassal, a nap süt, a hőmérséklet kellemes, a szél lágyan fújdogál, ő egy egyszerű farmersort-póló kombóban ücsörög a kényelmes hintaágyban és finoman löki magát a lábával. Ez a valóságban egy hosszú farmert és garbót viselő, vállig érő hajú nőt takar, aki hintázik a székén. De azért a feeling megvan, hogy nem ő az. Még mázli, hogy jelenleg egy kolléga sem tartózkodik a helyiségben. Az asztalán heverő könyvet az ölébe veszi és kinyitja, majd halálos nyugalommal olvasni kezd. Az illúziójára már oda sem kell figyelnie, az agya egy elkülönített zugában teljesen stabilan tartja a kialakított környezetet, szinte kizökkenthetetlenül. Most csak saját magát kell "becsapnia", az a legegyszerűbb. Ismét lök egyet magán a hintaágyban, csakhogy illúzió ide vagy oda, a valóságban továbbra is egy instabil széken ücsörög, így a lendülettel, melyet hirtelen vesz, nemes egyszerűséggel hátraborul. Az illúzió megszűnik, ő pedig nagyokat pislogva mered a plafonra. A francba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 16. 15:00 | Link

Tanárnő

Napok óta gondolkodott - sőt, lassan két hét is eltelt azóta, hogy beszéltek, de valahogy összemosódtak az egyes napok. Jared ötlete - terve, vagy nevezzük bárhogy - továbbra is súlyként telepedett rá, rossz előérzetétől sehogyan sem bírt szabadulni, még ha logikusan nézve látta is, hogy megfontolt, ésszerű döntés. Épp ezért tudott némileg ellenérzésétől eltekintve arra koncentrálni, mit lépjen, alaposan átnézve minden lehetőséget, ami kínálkozott. Együtt voltak erősek és ha az öccse ezt az utat választotta, számára magától értetődő volt, hogy felesleges vitatkozás helyett követni fogja.
Az egyik legkézenfekvőbb megoldás a kezdetektől az orra előtt hevert, de szándékosan megvizsgált minden mást, mielőtt belátta, hogy nincs jobb. Nem bírt veleszületett képességgel, az már megmutatkozott volna mostanra, az animágia nem neki való volt, a legilimencia pedig kifejezetten taszította. De az illúziómágiát választani azt jelentette, hogy azt fogja továbbfejleszteni, amit Ő tanított neki, amit tőle örökölt. Kevés ijesztőbb gondolattal kellett szembenéznie.
Nem igazán fontolgatta, hogy írjon-e, vagy inkább keresse fel a tanárt - minden szempontból jobb megoldásnak tűnt személyesen beszélni vele, hogy legyen esélye elérni, hogy végig is hallgassák. Gondosan felkészült a találkozóra és az esetleges kérdésekre, alaposan átgondolva mindent és amennyire tudott, utánajárt a dolgoknak. Az illúziómágus évnyitón bemutatott új tanerők közé tartozott, akit könnyű volt megjegyezni, bár az irodáját megtalálni nem volt a legegyszerűbb. Odaérve azonban süket csönd válaszolt csak a kopogására, úgyhogy némi töprengés után úgy döntött, megpróbálkozik a tanárival, aztán ha ott se találja meg, akkor bagolyban kér időpontot, amikor felkeresheti.
A tanárit már ismerte, így nem vesztegetett több időt kóborlással, meg sem állt egyenest az ajtajáig. Kopogott, de válasz helyett csupán egy jókora puffanás hallatszott bentről, ami úgy hangzott, mintha egy súlyos bútor landolt volna a földön. Nem tudta, vajon esetleg egy tilosban járó diákot zavart-e meg, de kíváncsisága győzött és benyitott, őszinte meglepetésére az általan keresett tanárt pillantva meg a földön, amint székestül vízszintesbe helyezte magát - legalábbis, mivel mást nem látott odabent, feltételezte, hogy így történt.*
- Nem ütötte meg magát?-*Lépett sietve hozzá, hogy ha szükséges, segíthessen neki, remélve, hogy nem sérült meg - valószínűleg nem az ő hibája, de kicsit úgy érezte, mintha az általa csapott zaj okozta volna a történteket.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 15:19 | Link

Gareth S. Nightingale

Ha feltételezzük, hogy nem ciki 24 évesen felborulni egy székkel, akkor azt is feltételezzük, hogy nem látja meg senki az illetőt, aki épp megcsókolja a padlót. A rejtve maradó mozdulatsor és végeredmény értelmében az esetet elraktározzuk a "szerencsétlenség" mappában, majd mintha mi sem történt volna, megyünk tovább. Ha azonban hátrataknyolva épp azon filozofálunk, hogy a plafont újra kéne festeni, akkor várható, hogy valaki előbb vagy utóbb de ránk nyit és megcsodálja tök értetlen arckifejezésünket. Renée halálos nyugalommal tanulmányozza a plafont és már a fejében megfogalmazódik a levél, miszerint a tanári felújítását kéri az újdonsült igazgatótól. Ekkor történik az eset, hogy rányitnak. Ha azt hinnénk, hogy ezzel kizökkenve gondolatmenetéből felpattan és közli, hogy kívül tágasabb, tévedünk. Kékjeit az immáron mellette tornyosuló fiúra emeli és továbbra is full üres tekintettel mered rá. Talán agyrázkódás - gondolhatnánk, pedig nem. Nincs meg a levél befejezése. Végül leesik neki, hogy ezt ráér később is kitalálni, így végre ismét pislog és egy elfojtani kívánt mosoly jelenik meg az arcán.
- Áh. Abból ítélve, hogy jelenleg is a plafon festését kérő levelem fogalmazom a fejemben, kijelenthetem, hogy nem vészes. Kergébb lettem, de túlélem - biztató görbét küld a belépő felé és úgy dönt, hogy bár marha kényelmes a fekve ülő helyzet, fel kéne kelni. Elgurul az oldalára és feláll, hogy leporolja magát, majd megragadja a székét és a helyére teszi. Lassanként kezd tanárformát ölteni, ami nem elhanyagolandó egy iskolában.
- Elnézést, ha megijesztettelek... - eltöpreng a tegezés-magázás problémakörén, de végül megvonja a vállát magában, nem érdekli. A tanórán belefér, de civilben maradhat a lazaság. - Ha nem probléma, tegeződnék. Miben segíthetek? - közben kezével még mindig nadrágját tisztítja, illetve felsőjét, ezalatt pedig végig tartja a szemkontaktust. Kíváncsi, mit akarhatnak tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 16. 16:05 | Link

Tanárnő


A jóformán rezzenéstelen tekintet kissé aggasztó - ő ugyan nem medimágus, hogy értsen az ilyesmihez, de mintha kicsit agyrázkódás-gyanús lenne a dolog, bár megkockáztat egy pillantást a plafon felé is, hátha csak valami elképesztően érdekes szemléléséhez volt szükség ilyen radikális pózváltásra. Odafönt azonban csak közönséges, fehér vakolat és néhány repedés van, úgyhogy kicsivel sem került közelebb a rejtély megfejtéséhez, főleg, hogy visszafordulva már őt nézik meredten, ami hangyányit zavarbaejtő. Az utána megjelenő mosoly és a hozzá csatolt magyarázat aztán némi fényt derítenek a dologra, amit tökéletesen megértő, szemöldökpercenésnyi meglepettséget sem mutató arccal fogad, mintha az ilyesmi teljesen mindennapi lenne.*
- Ó, értem.-*Mosolyodik el, majd végignézi, amint a tanár pár mozdulattal eltünteti a nyomokat, mintha-mi-sem-történt-volna. Eddig csak néhány tárgyat vett fel, úgyhogy meglehetősen kevés embert ismert a karból, de nagyon különböző emberek tanítottak a kastélyban, annyi szent. Az öccsével párszor információt cseréltek, hogy a későbbiekben jobban válogathassák össze az órarendjeiket, de eddig ez a találkozás vitte a furcsaságpálmát. Már Leoniet leszámítva, de ő külön kategóriát alkot egy szál magában.*
- Reméltem, hogy nem okoztam nagyobb bajt azzal, hogy megzavartam.-*Gesztikulált az ajtó felé, majd észrevéve, hogy a sietségben nyitva maradt, odalépve bezárta, csupán egy gyors pillantással ellenőrizve, hogy nem volt más szemtanú a környéken. Visszatértve a tanárral szemben áll meg - kényelmesebb így, hogy egyikük nyaka sem fog belefájdulni a beszélgetésbe.*
- Ahogy óhajtja.-*Biccentett, ezzel is jelezve, hogy kérésnek tesz eleget, egyébként aligha engedne meg magának ilyesmit.*- Ha van némi időd, az illúziómágiáról és a tanulásról kérdeznék. Szeretnénk tanonccá válni.-*Röviden és egyszerűen közölte, nyugodt hangon, különösebb kertelés nélkül, állva a másik tekintetét. A tartása higgadt magabiztosságot tükrözött, összeségében mégsem tűnt úgy, hogy elbizakodott lenne, de felkészült rá, hogy számos ellenvetést kell legyűrnie, míg meggyőzi a tanárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. november 16. 17:03 | Link

Gareth S. Nightingale

Miután a levél véglegesen elkészül és életjelet is ad magáról, nem marad más hátra, mint felkelni, ami pillanatokon belül meg is történik. Na de az a fránya plafon... Csak el ne felejtse. Összevont szemöldökkel figyeli a fiú heves gesztikulációját, majd végignézi csendesen, ahogy utólag bezárja az ajtót. Félreértés ne essék, már kissé késő, mert a festmények fele bizonyosan viszi a hírt a zakóról, de ez van. Kerülhet az ember ennél vészesebb szituációba is, nemde?
- Hintáztam, aztán nagyobbat löktem a kelleténél. Furcsa... - ilyen még sosem történt vele, ezért különös, hogy ezúttal eldőlt, mint az omlás. Na de térjünk már a tárgyra kérem szépen, jelenleg vendége van, ami egyáltalán nem szokványos. A kérésre egyébként is óriási kék szemei csak még nagyobbá tágultak, végül pedig szemöldökei is felemelkedtek az ég felé. Nem hirdetett pályázatot, legalábbis tudomása szerint, persze ha mondjuk skizofrén lenne, akkor elképzelhető, hogy a "gonosz én" megtette és most ezért itt áll. Aztán ezt el is veti, mert biztosan nincs két személyisége. Ha viszont szabad érdeklődő, akkor illene megmukkanni, mert kínos a szituáció.
- Khm... - az előbb helyre rakott széket kihúzza és leül rá, majd lazán átdobja egyik lábát a másikon és jelez a fiúnak, hogy ő is csüccsenjen le. Hosszú lesz. - Mindenekelőtt meg kell kérdeznem, hogy hányadikos vagy, hogy hívnak, meg ehhez hasonló formaságok - a hirtelen váltás elképesztően gyors lehet, ugyanis az előbbi laza, szeleburdi Renée átváltott hivatalos, komoly tanárnőre, ez pedig könnyen összezavar bárkit.
- Egyébként szívesen válaszolok bármilyen felmerülő kérdésre, de annyit le kell szögeznem, hogy amíg legalább nem vagy negyedikes, addig gyakorlati oktatásról szó sem lehet. Bár igazából ötödévtől indulna csak a gyakorlat... - az utolsó mondatot fogai között szűri, lévén nem ijesztené el az érdeklődőt, csak hát... Össze van rakva egy tanmenet és ha kivételez, azért mások ferdén nézhetnek rá. Bár kit érdekel? Az ő tantárgya, ha a fiú alkalmas az első elbeszélgetés alapján, nem látja akadályát, de erről a másiknak nem kell tudnia. Higgye csak azt, hogy rengeteg komplikációval jár a dolog. Ha igazán szeretné tanulni ezt a mágiát, úgyis lesz egy rakat érve és látni fogja Renée, hogy valóban jó illuzionista alapanyag.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 20. 18:34 | Link

Tanárnő


A tanár megjegyzésére gondolatban hozzátette, valóban furcsa dolog a gravitáció, de ezzel már együtt kell élni, hangosan azonban egy szót sem ejtett. Jobb is, hogy nem fokozta továb a dolgokat, mert félő, a másik szeme kiesett volna - így is volt némi csigoid beütése, ahogy rá nézett. Bocsánatkérő mosollyal vonta meg kicsit a vállát, mint aki nem sokat tud kezdeni azzal, hogy ennyire meglepő a jelentkezése.*
- Tudom, hogy nem kerestél egyelőre senkit, de nem találtam "belépni tilos" táblákat és aknamezőt sehol.-*Ha egyértelmű tilalomba ütközik, valószínűleg kétszer is meggondolja, tegyen-e egyáltalán próbát, de mivel az ilyesfajta jelek hiányoztak, nem akart fél lábon állva várni az első, ki tudja mikor esedékes hirdetésre. Sosem szerette vesztegetni az időt.
Úgy tűnt, ezúttal sem lőtt teljesen mellé - legalábbis válasza hallatán elmaradt az üvöltözés és a kihajítására tett igyekvések is, sőt, a tanárnő mintha feldolgozta volna a sokkot.
- Köszönöm.-*Ez egyaránt szól a hellyel kínálásnak és annak is, hogy meghallgatják - sokkal egyszerűbb civilizált keretek között szállni vitába egy tanárral, mint úgy, hogy az alapból hallani sem akar a dologról. Helyet foglal, kezét ölébe ejtve, megszokásból egymásnak támasztva ujjait, ami azt jelzi, figyel.*
- A nevem Gareth Nightingale, harmadikos Eridonos diák vagyok, de csak az év elején érkeztem ide.-*Nem úgy tűnt, hogy a stílusváltás különösebben megrázta volna, könnyen idomult hozzá. Nem tudja, mit szeretne még tudni a tanár, de arckifejezése arra biztatja, kérdezzen csak és választ kap.
Eddig sem kifejezetten egy korabeli diák benyomását keltette, de a további kérdésekkel egyidőben változott a kisugárzása, még ha talán kevéssé is volt feltűnő - leginkább nyugtalanító, apró átalakulások egész sorából állt, tartása, vonásai, tekintete, mozdulatai mintha mind más árnyalatot kaptak volna. Annak ellenére, hogy lazának, szinte túl otthonosnak is tűnt, a levegőben feszültség érződött, ahogy lassan mozdult, előre dőlve, bár még épp nem tolakodva a nő személyes terébe, de szinte súrolva azt.*
- Nem hiszem, hogy ez problémát jelentene. Megvan a kellő tudásom és gyakorlatom.-*A mosoly, amivel beszélt, ragyogó volt, mintha a Szombati Boszorkány címlapjáról lopta volna, vagy pontosabban, fénymásolata annak, de a szempár pillanatra sem mosolyodott el, miközben a puha hang szinte karcolt - nem sértette a fület, de mint sötétben a kés pengéje, valahol láthatatlanul megbújt éle. Az egész annyira természetesnek hatott, mintha az ajtón belépő nem is ugyanaz a személy lett volna, aki most Renéevel szemben ül, de ahogy a másoperc percen, úgy válik köddé - Gareth hátradől, minden észrevétlen gyorsasággal kattan a helyére. Udvarias mosoly, nyílt tekintet, tiszteletteljes hang és tárgyilagosság.*
- Idáig otthon tanítottak, brit rendszer szerint. A tudásom felér egy végzősével.-*Ennek nem kellene problémát jelentenie, alapból nagyon egyszerűn demonstrálhatja, hogy semmivel sem ügyetlenebb idősebb társainál, hiszen azonos ideig tanulták ugyanazt, csak nem ugyanúgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 2. 19:57 | Link

Gareth S. Nightingale

Nem tervezett újoncot erre az évre, hiszen most kezdett még csak el tanítani, először talán a tantárggyal kéne tisztában lennie a sok diáknak, nemhogy rögtön gyakorlat... Ettől függetlenül jó látni, hogy van olyan, aki komolyan gondolja és érdeklődik, ebből is látszik, nem volt hiábavaló idejönnie. A székre lehuppanva azonnal tanár pózba vágja magát és a delikvenst is megkínálja egy hellyel, mivel 1, kényelmesebb, 2, kitörik a nyaka, ha folyamatosan felfelé kell bámulnia. Hiába, neki ilyen nyakfájós dolgai vannak.
- Valóban nem kerestem tanoncot, nem véletlenül, de úgy látom, hogy érdekel téged a tárgyam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy személyesen kerestél meg - biccent egyet, ezzel is jelét adva annak, hogy értékelendő, plusz pontos húzás volt a látogatás. Figyelmesen hallgatja a fiú bemutatkozását, mígnem az lassan előrébb nem dől, hogy úgy folytassa mondandóját. Renée nem tudja megfogalmazni, mi az, ami ennyire különös Gareth-ben, de a hideg másodpercek tört része alatt fut végig a hátán. Nem fél. Ez inkább amolyan borzongás szerűség, ahogy  a tökéletes hang mellé olyan szempár társul, ami sok mindent rejt, csak mosolyt és boldogságot nem. Talán még nyelne is egy nagyot, ha most nem tanár szerepben ülne. Mire végiggondolná, mit is látott, Gareth hátradől és úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna. Renée szinte pislogás nélkül mered rá, nem tudja, hová is rakja az előző jelenetet. Eközben persze az agya másik fele feldolgozza az információkat és lassanként bár, de reagálásra készteti. Nem könnyű.
- Az illúziómágia tanulását nem elsősorban ahhoz kötöttem, hogy hanyadikos szinten állnak a diákok, hanem készek-e. A pszichésen gyengék a saját illúziójuk fogságába kerülhetnek ez pedig remélem nem kell elmagyarázzam, hogy miért veszélyes. Ahogy telnek az évek, remélhetőleg azzal egyenes arányban nő be a fejetek lágya. Ez persze nem mindenkire igaz, ahogy elnézem, te a komolyabbik feléből vagy a diákságnak - egy aprócska biztató bók elejtése megengedett ilyen helyzetben. Keresztbe fonja karjait maga előtt és még egyszer végigméri a fiút. Az eddigi beszélgetés alapján a szándékai komolyak, valóban akarja ezt és érezhető, hogy sok mindent megtenne azért, hogy tanulhasson. Teljesen ideális alapanyag, legalábbis elsőre. Egy dolog viszont nem hagyja nyugodni. Az a korábbi jelenet fenyegetően motoszkál a fejében.
- Van egy ajánlatom a számodra, amivel mindannyian jól járunk. Én felmérem a képességeidet, te pedig elsajátítod az elméleti hátterét az illúziómágiának, majd ha alkalmas vagy, akkor a gyakorlatit is. Az együtt töltött idő elegendő lesz erre, azonban vannak szabályok. Ha mással nem is, velem őszintének kell lenned. Alázatosságot várok el a tárggyal kapcsolatban és kitartást. Nagyon nehéz tökéletesre fejleszteni, de látom benned a lehetőséget. Amit mondok az szentírás. Akkor gyakorlunk élesben, ha én azt mondom, előbb semmiképp. Ha minden jól megy, két év alatt profi leszel. De! Ez az idő megnyúlhat attól függően, hogy haladsz. Van, akinek öt évre van szüksége, van, aki két év alatt megcsinálja. Rajtad és a munkádon múlik - miután úgy érzi, hogy mindent elmondott felvonja fél szemöldökét. Nem fogja győzködni ezért. Nem kér sokat. Külön órákat ad, tanítja, cserébe figyelmet, fegyelmet, kitartást és tiszteletet vár. Ha minden úgy lesz, ahogy Renée mondja, Gareth maximum három év alatt illúziómágussá válhat, de gyanítható, hogy előbb. A választás adott, a fiú dönt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium