 A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
Vall Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
|
|
Írta: 2022. január 19. 23:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=842461#post842461][b]Vall Ágoston - 2022.01.19. 23:56[/b][/url] Mátyásnak
Ráérősen bandukol, kezében korcsolyájával a kis tavacska felé. Napokkal ezelőtt látta, és alaposan megbizonyosodott arról, hogy a tó tökéletesen befagyott. Akár a korcsolyapályát is választhatta volna, de akárhányszor arra járt, mindig tele volt a jég, ő pedig a világ összes galleonáért sem lett volna hajlandó idegenekkel vegyülni. Inkább választja a tavat, amire azért nincs garancia, hogy nem szakad be, s ha ez az eset be is következne, mindenképp számíthatna valamiféle megrovásra mind az iskola, mind a szülei részéről. Mégis inkább ez, mint az emberi társaság.
Nem különösebben rajong a télért, hideg van, folyton lefagy az orra, rétegesen kell öltözni, ráadásul még itt van a nyavalyás karácsony, a szilveszterről nem is beszélve. Gyűlöli az ünnepeke, a családdal való találkozást, a jópofoziást, s érdeklődést színlelni rég látott rokonai elbeszélései iránt. Hányingere van az egésztől. Legszívesebben a kastélyban maradt volna, mégis szorult belé annyi kötelességtudat, és jóérzés, hogy nem hagyta cserben szüleit - különben is, micsoda patáliát vágtak volna le, ha fiuk kihúzza magát a közös karácsonyozás alól. Legalább az ajándékok boldoggá tettét, azért ennyi neki is jár - azt mondjuk kifejezetten gyűlöli, hogy neki is illik valamit vásárolni szeretteinek. Mindenesetre, amint lezajlottak az ünnepek, azonnal visszatért a kastélyba, a szilvesztert már itt töltötte, egyedül. Ugyan még mindig idegesíti a gondolat, hogy minden évben, december 31-én kötelező jelleggel bulizni kell, vagy csak lenni valakivel, de próbálja ezt is elengedni. Minden hülye, átlagos szokástól egyszerűen borsódzik a háta. Idén még csak meg sem próbált valami közösségi programot találni magának, inkább olvasott a szobájában, s még éjfél előtt lefeküdt aludni. Sosem bírta az éjszakázást, nincs is jobb, mint frissen, korán felébredni, és aktívan eltölteni a napot.
Már látja az ismerős kopaszodó fákat, s azt, hogy a jég visszaveri a gyenge Nap fényét, szinte vakító. Összébb húzza magán bélelt talárját, azért meg kell hagyni, hiába húzott fel duplazoknit és gyapjúpulóvert rettentő hideg van, vagy csak nem emlékezett már ezekre a csípős januári napokra.
Szerencsére tiszta a levegő, egy árva lelket nem lát a környéken. Elégedetten lehuppan kedvenc padjára - ahol ősszel gyakran ücsörgött épp aktuális olvasmányával a kezében -, s bakancsát kicseréli a korcsolyájára. Feltápászkodik, majd bénán, esetlenül araszol a tó felé. Ahogy ráteszi a lábát a jégre, egyből visszanyeri magabiztosságát. Bemelegítésként csoszogásszerű mozdulatokat tesz, de ahogy kezdi megszokni a felületet, bátrabban suhan előre.
|
|
|
|
|
Vall Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
|
|
Írta: 2022. január 20. 19:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=842498#post842498][b]Vall Ágoston - 2022.01.20. 19:57[/b][/url] Mátyáshoz
Egészen kicsi korától kezdve szeretett korcsolyázni. Már gyerekkorában unszolták szülei, hogy válasszon valamilyen sportot, legyen egészséges, véletlenül se hízzon el, mert az nem szép. Vicces, ugyanis Ágoston egyszerűen képtelen hízni, az izmok pedig nem igazán tapadnak rá. Úgyhogy voltaképpen puszta mókából járt el korcsolyaedzésekre. Egy ideig másokkal együtt, később azonban megkérte szüleit, hogy hadd járjon magánórákra, úgy érezte a többieknek hatalmas lemaradásuk van hozzáképest, és különben is, valaki miatt folyton le kellett állni hosszú percekre, hogy az edző a legegyszerűbb mozdulatokat is aprólékosan elmagyarázza, megmutassa. Valahol ott lett elege a közösségi dolgokból.
Mivel azért már jó pár év eltelt a rendszeres edezésektől, Ágoston most inkább nem kísérletezik ugrásokkal, vagy bonyolultabb pörgésekkel, tökéletesen megelégszik a körbe-körbe kerengéssel, egészen addig, míg egy férfi hangot meg nem hall. Szerencsére (jobban mondva szerencsétlenségére) pont közelebb volt a tó széléhez, így pontosan hallotta az idegen szavait. Meg is állt egy pillanatra.
- Öhm... ja - vakarja meg tarkóját. Idegenekkel való kommunikáció sosem volt az erőssége, kivéve akkor, ha ő akart valamit. Olyankor tökéletesen tudta használni a szavakat. - Majd elfutok - válaszolta sután, át sem gondolva, hogy ennek a mondatnak az égvilágon semmi értelme nem volt, főleg így, korcsolyával a lábán. Rettentően felbőszítette, nem is csak a fiú, hanem a sok kérdés. Azt se tudta mire kell reagálnia, és mire nem. Nyilvánvalóan legszívesebben egy egy árva szót sem pazarolt volna az idegenre, de azért nem akkora paraszt, hogy csupán egy vállrándítás kíséretében tovasiklott volna. Mivel nem igazán akarta folytatni a cseverészést, és nem is nagyon tudott mit mondani, hátat fordított a másiknak, és lassan gurulni kezdett, azonban pechére az ismeretlen újra felé intézett valamit. Ágoston annyira fortyogott belül, hogy elsőre nem is hallotta, így egyből kiszaladt a száján egy:
- Mi? Mármint... tessék? - nézett kérdőn a srácra. -Felügyelet? - állt össze a fejében a mondat. - Hát ööö... jó - mondta semleges hangszínen. Pedig pont azért jött ide, hogy egyedül legyen, erre felbukkan egy ilyen idegesítő alak, hihetetlen. Nézi, ahogy a másik egyik lábával már rá is áll a jégre. Gyökér. Ez a mozdulat garancia a hatalmas nagy zakózásra.
- Figyu, te ebben biztos vagy? - vonja össze szemöldökét. Vékony mosolyra húzódnak ajkai, mert képzeletében már el is játszott az elesés gondolatával. Legalább lenne némi öröm a mai napjában - a másokon való szórakozás pedig erre a legjobb forrás.
- Azt hiszem inkább magaddal kellene törődnöd, nem úgy tűnsz, mint aki ura lenne a helyzetnek - válaszolt egy grimasz kíséretében. Nem tud másra gondolni csupán arra, hogy mekkora egy gyökér. Hiába szeretne szórakozni a fiún, annyit nem ér az egész, hogy itt tököljön a part mellett. Így hát lassú tempóban távolodik a fiútól, félszemét rajta tartva. Egyrészt a szánalmas látvány miatt, amit már előre legyártott a fejében, másrészt azért, ha mégis szüksége van némi segítségre, akkor ne kelljen megerőltetnie magát.
|
|
|
|
|
Vall Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
|
|
Írta: 2022. január 21. 12:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=842545#post842545][b]Vall Ágoston - 2022.01.21. 12:01[/b][/url] Mátyáshoz Helyes, helyes ez a fiú, állapítja meg magában Ágoston. Először mindig az öltözetet figyeli a másikon, az pedig rendben van, csak aztán az arcot. Aranyos pofája van, egy ráncot sem vél felfedezni bőrén, vagy csak nem ment elég közel hozzá. Mindenesetre így tíz lépés távolságból elég helyesnek gondolja a fiút, még akkor is, ha az ilyenekre mondják, hogy bájgúnár. Azonban amellett sajnos nem tud elmenni, hogy amint kinyitja a száját az idegen, végigfut hátán a hideg. Ilyen elképesztően idegesítő emberrel még életében nem találkozott. Na jó, talán a gyerekek még Mátyásnál is idegesítőbbek. - Azért te sem tűnsz idősebbnek nálam - állapítja meg hangosan Ágoston. - Hát nem tudom mégis miféle veszély leselkedhet rám, így délután, de jól van - teszi hozzá. A fiú többi kijelentésére nem kíván reagálni, badarságnak tartja. Méghogy barátok meg bulizás! Na, persze! Ebből látszik, hogy mi az általános vélemény az ő korosztályáról, szánalmas. Ágoston gyűlöli, hogy mindig mindenki azt gondolja, hogy ebből áll az ő élete is, az ivásból meg a bandázásból. Mármint nem veti meg az alkoholt, de a lealjasodás távol áll tőle, a kortársai meg nyilván addig vedelnek, míg le nem hánynak valakit. Vagy legalábbis a legtöbb. Meglepő magabiztosággal áll Mátyás a jégre, pedig Ágoston remélte, hogy egyből elterül. Mindegy, ami késik, nem múlik. Lassan korcsolyázni kezd a tó közepe felé, közben hallja az újabb sületlenségeket, amik kicsúsznak a fiú száján. Ágoston csak forgatja a szemét, de nem bír magával, ennyi baromságot rég hallott már egymás után, önkéntelenül elneveti magát. - Azta, te aztán biztos olvastad az összes Havi Igézőt - hivatkozik azokra a szennylapokra, amiket általában lány háztársai kezében lát. - Vagy csak simán túltolod az aggódás dolgot vagy nem tudom - zárja rövidre. Legszívesebben tovagurulna, de elkezdi érdekelni a fiú, tulajdonképpen szórakoztatja. Ha valami unalmas kis levitás lenne, már rég elküldte volna melegebb éghajlatra, azonban a szórakozás neki sem árt. - Amúgy mi az ott a nyakadban? - mutat rá a srác fényképezőgépére. Mugliszerkezetnek tűnik, mintha máskor is látott volna már hasonló dolgot, de így elsőre nem igazán tudja beazonosítani. Mindenesetre közelebb siklik a fiúhoz, hogy megnézze magának.
|
|
|
|
|
Vall Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
|
|
Írta: 2022. január 22. 15:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=842595#post842595][b]Vall Ágoston - 2022.01.22. 15:32[/b][/url] Mátyásnak - Miért, talán vámpír vagy, vagy mi? - sóhajt egyet. Sosem értette, ha életkorról van szó, az idősebb arcok miért nem képesek egyből elárulni a számot. Nem mindegy? Folyton heherésznek, dicséretnek veszi, holott bőven elegendő lenne, ha megmondanák a számot és kész, nem kell ezt tovább ragozni. Ráadásul ilyen helyzetekben Ágoston úgy érzi lekezelik, kicsinek tartják, gyerekesnek. Márpedig - a fejében - ő a világ legokosabb, legértelmesebb embere, aki kora ellenére rettentő érett, kiemelkedik kortársai közül. Mindemellett Mátyás valóban maximum végzős lehet Ágoston feltételezése szerint, így pedig végképp nem érti mire ez az értelmezhetetlen viselkedés. Ami eddig szórakoztatta a fiút, az most szimplán bosszantani kezdi. Eddig viccesen volt idegesítő, azonban az utóbbi megjegyzése, miszerint Ágoston bátor vagy balga, szimplán felbőszítette. Most tényleg be akar szólni? Komolyan? Ágoston csak szemeit forgatja, hátat fordít neki, és előrébb kúszik a jégen. Azon gondolkodik, hogy inkább összeszedi magát, és visszacaplat a kastélyba, semmi kedve itt maradni, ha ilyen irányt vesz a beszélgetés. - A fajtámat? - fordul vissza. - Ja, kösz ezt a nem ítélkezést, jól esik - válaszolja gúnyosan. Talán valóban itt az ideje visszatérni a kényelmes szobájába, tudta ő, hogy kár a tanórákon kívül máshová járni. Minden és mindenki csak felbosszantani képes. Ezekkel a gondolatokkal gurul a part felé, ahol még mindig ott áll Mátyás, valóban összegyűlt benne az összes indulat és akarat, hogy lelépjen innen, ám az érdekes szerkezet, ami Mátyás nyakában lóg, hirtelen jobban kezdi érdekelni, mint a nyugalom. - Azta, hogy te milyen kedves vagy - grimaszol egyet. - Nem értem miről beszélsz, hova kellene feltöltenem a képet, de igazából nem is érdekel. Tudod, az előbb még szórakoztató voltál, de most inkább simán idegesítő vagy, úgyhogy kérlek, csak mondj vicceseket, de olyanokat, ami nekem is vicces. Amúgy meg tedd le azt a fényképezőgépet, és csúszkálj egy kicsit, olyan béna, ahogy ácsorogsz - azzal elkezd hátrafelé korizni, így látva, hogy vajon Mátyás elindul-e utána, vagy sem. - Na, gyere már! - int neki jobbkezével. Bízik abban, hogy a fiú beváltja a bénaságához fűzött reményeket, és igen hamar eltaknyál. Akkor legalább megérte lejönni a tavacskához.
|
|
|
|
|
Vall Ágoston
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
|
|
Írta: 2022. január 22. 19:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=842598#post842598][b]Vall Ágoston - 2022.01.22. 19:04[/b][/url] Mátyásnak
- Öhm... ok - néz értetlenül Ágoston. Nem is azért, mert egy pillanatra is azt feltételezné, hogy Mátyás valóban vámpír, pusztán képtelen normálisan reagálni olyan mondatokra, amik kicsit is kimozdítják komfortzónájából, ilyen például ez a harapás dolog is. - Tizenkilenc? - kérdi rövid gondolkodás után. Több nem lehet, ez egészen biztos.
Egyre inkább bosszantja Mátyás viselkedése, már nem szórakozik rajta úgy, mint az elején. A stílustanácsadás hallatán pedig elkerekedik a szeme. Mégis mi a francról beszél? Leginkább ez olvasható le ábrázatáról. Sóhajt egyet, megrázza a fejét, elkomorodik.
- Na jó, szerintem ennyi elég lesz, megint kicsit túltolod. Különben is halál mindegy mit viselek, úgyis mindig takarja a talár - zárja rövidre a témát. Hiába hord ő Pini Parmaból vásárolt pulcsikat, vagy Boggi ingeket, egyrészt jól tudja, ezek azok a márkák, melyeket kevesen ismernek, hiszen nem mentek olyan nagyot, mint a Gucci vagy a Massimo Dutti, így nem is akar soha magyarázkodni, hogy végül is igencsak kifinomult darabokat hord, másrészt pedig meg kell felelni az iskola követelményeinek, így elengedhetetlen a talár. Akkor meg nem lényegtelen, hogy milyen pulóvert visel?
- Szerintem te eredendően szórakoztatsz másokat, csak néha rosszul - állapítja meg Ágoston. Mivel kezdett unalmassá válni a helyzet, gondolta előrébb lendíti az akciót, így noszogatni kezdi Mátyást, hogy ne csak egyhelyben álljon a tó szélén, mozduljon meg végre. Meglepődik, mikor az idegen kezét nyújtja felé, azt remélvén, hogy Ágoston majd segít neki. Önkéntelenül egy fintor jelenik meg arcán, aztán gondol egyet és megragadja Mátyás kezét.
- Legyen - mondja egy sokat sejtető vigyorral a fején. - Készen állsz? - kérdi, majd hátat fordít neki. Mindkét kezét hátra nyújtja, hogy a fiú megtudjon kapaszkodni bennük, közben félszemmel hátra sandít, hogy vajon a srác így cselekszik-e. Valahogy úgy képzeli a helyzetet, mint amikor a szánhúzó kutya húzza gazdáját, annyi különbséggel, hogy itt teljes mértékben Ágostonnál az irányítás. - Három... kettő... egy... - fejezi be a számlálást, s azzal amilyen gyorsan csak tud, előre kezd suhanni, azonnal megérzi a csípős szelet az arcán. Nyilván, ha Mátyás idő előtt kitépi a kezét Ágostonéból, akkor a fiú csak suhanó pacát lát a jégen, ha nem, akkor ketten csúsznak a végtelenbe és tovább.
|
|
|
|
|
