A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=845559#post845559][b]Frida L. Bergstein - 2022.04.15. 12:56[/b][/url]

Nem szoktam késni, ezért is igyekeztem annyira, hogy odaérjek a tóhoz. Ha nem tévedek el, előbb is odaértem volna, mint a levélben megadott időpont. Korábban meg sem fontoltam volna, hogy egy névtelen levél hívására megjelenjek egy találkozón. Azonban mikor Magyarországra jöttem, megfogadtam, hogy bátrabb leszek, hogy kipróbálok olyan dolgokat, amiket eddig még soha. Végülis új kezdetre vágytam. Szapora léptekkel igyekeztem hát a tó fele, a megadott helyszínre. Nem tudtam, mire számítsak, kivel fogok ott találkozni. Abban sem voltam biztos, hogy lesz ott valaki rajtam kívül.
Nem zavart volna az sem, ha egyedül maradok, hiszen a tó környéke igen békés. Szép hely ez, még aznap fedeztem fel, mikor ideértem. Elindultam sétálni, és itt kötöttem ki. Talán több óra is eltelt, mire visszaindultam a kastélyba, addig itt ücsörögtem. Most is szívesen megtettem volna, ám a levél feladója megkerülni látszott. A lemenő nap fényében megpillantottam egy férfit, aki a tó partján álldogált. Közelebb léptem hát.
- Üdv! Elnézést a késésért - szólítottam meg, ahogy mellé értem. A környéken nem volt senki más, így feltételeztem, hogy tőle kaptam azt a bizonyos levelet. - Ugye Öntől kaptam ezt a levelet? - Talán túlságosan is hivatalos vagyok olykor, de a megszokásokat nehéz levetkőzni. Közben jobb kezemből kivehette a levelet, melyet szoknyám zsebébe hajtogattam. Érdekelt, miért kaptam, pontosan miért hívott ide.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=846248#post846248][b]Frida L. Bergstein - 2022.05.07. 20:47[/b][/url]

Óvatosan, halvány mosollyal viszonoztam a férfi gesztusát. Köszönésem mellé aprót bólintottam. A jóslástan professzor kezdettől szimpatikus volt, kedves arca van. A levél dolgát azonban nem tudom hova tenni. Miért nem kérdezett meg egyszerűen a kastélyban? Valami nem volt a helyén, főleg kollégám arcát látva, a levél említésére. Mintha nem emlékezne rá.
Lassan nyúltam az ő kezében tartott példány után, arcomra pedig hasonlóan zavarodott, értetlen kifejezés kúszott. Kicseréltük hát a két levelet. Alaposan megvizsgáltam a kezembe került példányt. A hajtásmintákkal díszített papíron hasonlóan egyenes, kissé zaklatott betűk ültek, kirajzolva szinte ugyanazt a néhány sort, mellyel engem is ideinvitáltak. Kétszer is végigfutottam, mielőtt lassan néztem fel az előttem álló férfira.
- Nem, nem én hívtam Önt. Az én kézírásom teljesen másmilyen - ráztam aprót a fejemen. Visszahajtogattam, és felé nyújtottam a levelet, hogy el tudja venni, ha szeretné vissza. - Akkor feltételen az a levél sem az ön kezei közül került ki - mutattam közben arra a példányra, amit én kaptam. No de akkor honnan származnak a levelek? Ki akart pont mi kettőnket idehívni ma estére? - Nincs ötlete, ki hívhatott minket ide? És miért pont minket? - Olyan kérdéseket tettem fel, melyek talán benne is megfogalmazódtak, ahogy bennem is, több más kérdőjel mellett. Talán csak egy ártatlan csíny volt az egész, mégis van benne valami ijesztő.