[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838005#post838005][b]Oláh Adrián - 2021.10.12. 20:10[/b][/url]
outfit ┇ nyakig ér a holidayItt kéne maradni örökre. Napsütés, jó idő, víz, bikinis csajok. Mintha amúgy ez nem valami nyomorult iskola lenne, hanem strand, vagy annál jobb, valami szép hely, ahol állandó a jólét és minden más. Nosza, nekem aztán ne mondja senki, hogy ide szenvedni jön ki, mert akkor menten merevedjen meg, akármerre nézek, hallok, itt nevetnek az emberek. Oké, van akik még itt is könyvet olvasnak, legalább örömmel látom, hogy regényt, nem valamelyik tankönyvet. A strandokon ez nem meglepő, nem mindenkinek való a víz, ha meg mégis csobbant, utána levezet. Oda sem neki, a stréberek most élvezik a csendes kastélyt, ahol bárhova is mennek, most mind alkalmas arra, hogy tanuljanak. Remek. Ünnepnap!
Nekem főleg, ahogy végül meg is lelem, ma kit boldogítok. Mindenkit, ha úgy vesszük, azonban egyelőre semmi zene, szólóban tolom, a víz nem tesz jót a hangszernek. Egy pillanatra akadok meg azon, ahogy sóhajt, mintha elfoglalt lenne, de fejem ingatom meg végül, hogy ne tessen nekem itt királynőt játszani, mielőtt ledobom magam mellé. Hogyne. Majd pont zavarom. El nem hiszem én ezt.
- Hol máshol lennék? Bent? Fizikai képtelenség – prüszkölök fel, mintha már a kérdése is sértő lenne, hát még a feltételezés. - Ez bók akart lenni amúgy. Deee akkor mindegy – legyintek, hogy nem esett le neki, hogy én most a hajós voltam, akit megszédített az szirének éneke. Bár tény és való, nem énekelt. Nem gond, nem egyszer suhan el az emberek feje mellett a poénom. - Engem? Milyen szerencse, hogy most jöttem. Sokat vártál? - aggodalmas kérdésemmel fordulok felé, nehogy már miattam aszalódjon valaki órákig, mert azt nem venném a lelkemre. Szerencsére nem is kell, de legalább felajánlom a segítő kezem a várakozásért cserébe. Meglep, hogy azonnal szinte már fizetséget is kapok cserébe, így szemöldököm felvonva dőlök előre. Csak belekukkantok, megnézve, hogy mi a szajré és már felcsillan a szemem. Oké, ezzel ki tudok egyezni.
- Fura lenne a háton a kéz, de na, ezért vagyok itt – dőlök vissza. - Ez egy jutányos ár, simán hagyok neked belőle, no. Nem ehetek mindent meg, hát akkor mi lenne ezzel – paskolom meg a jelenleg lapos hasam, de ha nem vigyázok, hamarabb apuka testem lesz, mint egy puja a kezembe. Nem eszek egyelőre, megkeresem azt a naptejet, ha már előre letisztáztuk a tarifát.
- Hát kiélveztem, hogy nem kell korán kelni – nyomok egy adagot a tenyerembe, majd közelebb helyezkedve kezdem el szép óvatosan felvinni a bőrére. - Aztán jót ettem, ittam, gyakoroltam pár számot, majd kijöttem ide, hogy kiáztassam a lábujjaim meg jót tegyen a szemnek – kenegetem én a hátát, nem sietek sehova. - És te? Egész nap itt napoztál? - érek a vállaihoz, majd vissza a hátához, derekához. Lejjebb nem megyek, mert akkor hiába jöttem ki ide, szemem nem lesz nézelődni.