A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832666#post832666][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.06.14. 12:35[/b][/url]

Van az az izé, közmondás - vagy szólás? sose tudtam megkülönböztetni - hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Hát úgy tűnik, az univerzum nagyon komolyan veszi ezt a cuccot, mert én három gyerekkel érkeztem és erre gyorsan várossá minősítették Bogolyfalvát. Apropó, nem kéne ilyenkor át is nevezni? Az itt élőknek nyilván mindegy, de másoknak összezavaró lehet, mintha ránéznék a térképre és aszongya, New York falva, lakosság 8 milla.*
- Repülarepüla...-*hajolok le hatodik érzékemtől vezérelve, még épp idében nyúlva lányom hónalja alá és kapva fel,*- repül a Panka!-*Mielőtt gyermekem teljes testsúllyal fejest ugorhatna az édességes stand kínálatába, hirtelen a nyakamban találja magát és az élmény meglepetése eléri, hogy átmenetileg megfeledkezzen a nyalánkságokról. Lesz majd az is, de a később koncepcióját az összes ivadékom rettenetesen utálja. Amúgy megértem. Az élet igazságtalan, de hiába magyaráznám, hogy én se kaptam három gyerekhez adekvát mennyiségű kart, szemet és fejet, amit kapkodhatok, fütyülnek rám. Dimi nélkül valszeg odaragasztottam volna őket a sufniban talált talicska aljához, hogy sérülés nélkül juthassunk el az előkészítő sátráig. A bébék szerencsére még elég kicsik hozzá, hogy egyszerűen kendőbe kösse őket az ember és a hátára dobja, ha kell (B1 nálam, B2 éppen Dimi nyakába csimpaszkodik, mert ő az aktuális kedvence). Panka viszont motoregér és már nagylány, úgyhogy ha lehetne, se próbálkoznék ilyesmivel. Általában jól elvan kettőnk között, valaki ujjába csimpaszkodva, most viszont túl sok az érdekes, színes, szagos mindenféleség, szóval tátott szájjal sétál bárki lába alá.*
- Jövő ilyenkor már iskolás leszel!-*paskolom meg az említett bocs mancsát, amivel az enyémbe kapaszkodik, nem annyira emlékeztetőül, mint hogy figyelmét a várható programok felé tereljem. Persze, addig még vár ránk az iskolatáska kiválasztása, az írószerek és egyéb kellékek beszerzése, á, inkább neki se kezdek ennek a mentális listának most.
A megőrzőnél Virginia és Riley vannak szolgálatban - elsőre le se esik, mert a számomra megszokott doki két méteres, úgyhogy a nyaktekergetés híján harmadjára is bemutatkozom neki. Napi blama pipa! Panka lába alig éri a földet, már szalad tovább, Benjivel kicsit el kell beszélgetni, mielőtt hajlandó lenne csatlakozni a többi tökmaghoz, játék lajhárját magához szorítva. Nézem, ahogy elvegyül, aztán Dimi felé fordulok, hogy lássam, neki kell-e esetleg segítség B2-höz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=834025#post834025][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.07.09. 18:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=834335#post834335][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.07.14. 18:53[/b][/url]

Őszinte elborzadás ül ki arcomra a hibridizáció lehetőségét hallva - eddig három, ám viszonylag kis termetű szörnyeteggel kellett elbírnom, ha ebből két kicsi és egy Süsü méretű, holdvilágot ülve nyaló kiméra lesz, lehet, beadom a felmondásom. Gyermekszelídítéssel még csak-csak elboldogulok, viszont Dimi nélkül, plusz Dimi ellen esélyem se lenne.
Egy-két utcányi könnyed parkourt követően sikerül találni egy használaton kívüli zugot. Néha elmerengek, milyen lett volna hamarabb jönni rá dolgokra, de a tiniknél divatos seprűtárolóban smárolás sosem szerepelt a "kihagyhatatlan, be kell pótolni" listámon. Szó se róla, én leszek az utolsó, aki panaszt emel amiatt, hogy Dimi úgy tapad hozzám, mint fénykoromban a bőrgatya; minden más viszont mehet a francba.*
- Akit orrbaverek, ha most eszi ide a fene,-*morgom, mert hunyó az összes környékbeli vén boszorka, akiknek csak azért nem akarok a tyúkszemére lépni, mert kezdjük megszokni itt. Nekem mindegy, de a kicsiknek kell az állandóság és most szinte hihetetlen módon, meg tudom adni nekik. Ennek ellenére dühít, hogy bújkálni kényszerülünk. Nincs mit vagy miért szégyellnem, főleg nem harminc évvel a hátunk mögött; megérdemelné, megérdemli, hogy mindenki más is lássa.*
- Már megint a szeplőgyűjteményedet nézegeted?-*fuffantok Dimi arcába, amint szédelgő tekintetét látom. Fene se érti, miért akarja számon tartani az egyre szaporodó pöttyöket, lassan nyilvántartást fog vezetni róluk meg anyakönyvezteti őket. Mielőtt azonban válaszolhatna - eleve poetikus, avagy költői volt a kérdés - derekára marok és megcsókolom. Igyekszem finom lenni, viszont ismerem magam és a visszafogottat ha odabetonozzák, se maradna meg a jelzőim között. Egy csókból kettő, kettőből négy lesz, aztán exponenciális görbék jönnek és általában Dimin múlik, mikor sikerül leállítania. Imádom a gyerekeimet, ám semmi teret nem hagynak a romantikának.
Megállom, hogy a nyakába harapjak, csak a homlokon döntöm neki, és mint az éhes kutya, megpróbálok jóllakni az illatával. Önuralmat tanulni negyven évesen... Nem lehetne kettőt és könnyebbet? Olyan istentelenül nehéz érdeklődést tanúsítani bármi más iránt, amikor ugyanezt az érdeklődést (kivételenesen) tanúsíthatom maradéktalanul Dimi felé. Artikulálatlan, méltatlankodó morgás-nyöszörgést hallatok, magamhoz ölelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=835183#post835183][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.08.02. 18:47[/b][/url]

- Nem is e..-* ..ttem belőle, kezdenék tiltakozni, ám félúton elharapom a mondatot. Valami rémlik, hogy az uzsonnáztatást már megint polipként hajtottam végre, kettővel kenyeret kenve, kettővel kakaót keverve, hárommal a gyerekeket nyomva vissza a fenekükre és bábozva nekik, míg a nyolcadik karom pálcát lengetve szervírozott. Lehet, hogy önvédelemre már nem maradt és valaki a számba tuszkolta a maradékot egy óvatlan pillanatban. El se merem képzelni, mi lesz itt, ha előjön a mágiájuk, már most a csillárról lógnak jószerével.
A képzeletem amúgy is mással van épp elfoglalva, miután valaki épp hathatós bátorítást ad neki. Ötleteim fognak támadni, aminek - nézőponttól függően, persze - általában vagy katasztrofális vagy fenomenális végeredménye lesz. Vagy kettő az egyben, de mindenképp emlékezetes. És minél tovább nyöszörögnek a fülembe és szuszognak körbe, annál több ötletem lesz, melyek köszönő(de még távirati-) viszonyban sem állnak az eredeti tervekkel. Amikre csakhamar a feledés jótékony fátyla fog borulni, mert az orosz maffia mafla épp előveszi a bébihusky pofáját.*
- A csattanás, ahogy átlépjük a hangsebességet, mindenképp,-*muszáj ezt a süket dumát nyomnom, mert egyike vagyok azon lényeknek, akikről Ford Prefect abszolút helyesen feltételezte, hogy ha nem járatom a számat, összegyógyulna. Az alternatíva, hogy tovább csókolnak, én pedig combomat becsúsztatom...
Mindkettőnk telefonja felpittyeg - pontosabban, a Dimié R2D2-nak képzeli magát, míg az enyém diszkréten marad a standard mobilzörejeknél. Aztán még két-két összehangolt csipogás érkezik, csak ha az előzőt nem hallottuk volna.*
- Ez a közös,-*temetem arcom Dimi vállába, mert igazából ötpercesre tervezett kitérőnk után gulyásozni indultunk volna tovább. Szóval ez Belián lesz a bográcsával, akinek megígértük a közös programot és fene a hülye Griffendéles fejembe. A szavamat adtam, amit sosem szegek meg, ha csak egy módja van annak, hogy tartsam magam hozzá. Szótlan szorongatom, aztán veszek egy hatalmas, hosszú lélegzetet, ami egyetlen lemondó sóhajjá aszalódik. A végén puhán Dimi nyakába csókolok, azzal a bocsánatkérő mozdulattal, amit már ismer - majd, valamikor, folytatjuk ezt. Annyi lélekjelenlétem azért van, hogy Dimi farzsebéből az ő mobilját lopjam ki, a helyére csempészve a tenyerem, míg másik kezemmel feloldom a kütyüt és megnézem az üziket.*
- Kész a kaja. Küldött képet is róla,-referálok, odafordítva a képernyőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=837397#post837397][b]Ráczhalmi Ármin - 2021.09.27. 21:38[/b][/url]

Viszonylag könnyen el tudom engedni a legtöbb dolgot - valaki egyszer azt mondta, kiváló taoista válna belőlem, amilyen erőfeszítésmentesen tudok úszni az "állandóan mozgó és szakadatlanul változó valósággal", jelentsen ez bármit. A valahol most is bennem elveszett kicsi kínai aszkéta nyugalmával veszek nagy levegőt, hogy Dimi nyomában poroszkálva a standokra, majd a tüzek körül terjengő illatokra fókuszáljak. Azt nem nagyon figyelem, merre megyünk, rábízom magam az enyémbe fűzött kézre és jóízűen bámészkodom, hogy gondolataim kimászhassanak abból a bizonyos csatornából.
Mire becserkésszük Beliánt, már minden ki van készítve - nem nagyon tolonganak a kóstolót kérők, de majd csinálunk mindjárt reklámot neki. Már amennyire ez kivitelezhető velem, valszeg megint ukázba kapom, hogy legyek dekoratív, mosolyogjak szépen és meg ne merjek szólalni, amíg Dimi az ujjai köré csavarja a komplett helyi lakosságot.  
- Hellóóó,-*barátságosan hátbalapogatom Belit üdvözlésképp, azt azért megvárva, hogy a sört biztonságba helyezze.*- Mindenre is gondolsz, huh? Biztos örülni fognak neki, minden krumplis és piros roppant népszerű mostanában,-*hálás lehetek annak a felsőbb hatalomnak, ami úgy intézte, hogy a kicsik most épp teljes gőzzel majmolják Pankát, úgyhogy ugyanazt hajlandóak megenni. Megkönnyíti az ember életét.*
- Lopok egy sört, kapsz majd helyette bodzabort, hm?-*dealelek gyorsan, amint meglátom, hogy akad még a behűtött italokból. Jólesne egy, ártani nem fog és ebben a melegben úgyis hamar kimegy.*
- Panka majdnem standrablást követett el, valaki pofátlanul közel rakta az édességeket a gyereksarokhoz,-*mesélem röviden "kalandjainkat", miközben a kenyeret vadászom le tekintetemmel, hogy a kezem ügyébe kerülő legnagyobb késsel szép, egyenletes karéjokat kezdjek kanyarítani. A csücske az enyém. Bár ha Dimi nagyon szépen néz, esetleg megkaphatja a felét.*- A bébék meg szerencsére rácuppantak a szarvasagolásra, pedig nem volt könnyű B2-őt leoperálni,-*intek fejemmel Dimi felé, jelezve, kire is gyógyult rá az említett bé. Aztán, ha nincs mit segíteni, lehuppanok a padra, hogy megkóstoljam a gulyást, megpróbálva nem égetni le a számat a folyamatban.*
- Ha lesz kedved, gyere velünk fagyizni visszafelé,-*kicsit sincs bűntudatom, amikor nagy ritkán a kölykök háta mögött zülleni támad lehetőségem. Szóval most valami bruttálisan csokoládésra csorgatom a nyálam és nem átallok mindenki mást is magammal rántani.