A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852259#post852259][b]Návay Kristóf - 2022.09.05. 01:10[/b][/url]

Bált tartanak odafent, éjfél közeledtével a sötét vászonra felsorakozik a késő nyári égbolt valamennyi csillaga, s a tompa fülzúgás zajára kezdenek egyszerre vad keringőbe. Velük járja táncát az egész világ, benne a partra kikötött csónak, az ösvény, a szemközti rengeteg fenyvesei, de még tőle a jobb kézre eső pad is, amiben végül nem sikerül megkapaszkodnia, ahogy testével lassan előrezuhan. Kristóf rohadtul nem szeretne részt venni ezen a mulatságon, sőt, vérig van sértődve azon, hogy rajta kívül mindenki kapott meghívót, még ha nem is idegen számára az, hogy a világ összefogott ellene. A szomorú igazság persze az, hogy mindez csupán a fiú fejében létezik. Munka után átment a csárdába, mert már szólva lett, hogy túl látványosan dézsmálja a pub készletét, s nem vet jó fényt a helyre, ha az alkalmazottak rúgnak ki a legjobban a hámból. Szerencsére már régen összehaverkodott a helyi erőkkel annyira, hogy pohár poharat kövessen, s egy újabb részeg estét húzhasson be magának a nemlétező dicsőségfalának strigulái mellé. Fizetésnap van, ünnepelni kell, rohadjon meg mindenki... Mindenféle kevert kavarog a gyomrában, valamiért sosem olyan szerencsés, hogy kidobja a taccsot, ezért ilyenkor duplán megszenvedi. S épp úgy kavarognak fejében azok a nyomasztó gondolatok és emlékek, amiktől menekülni próbált, de hetek óta nem tud szabadulni. Bizsergő érzés testének több pontján, megszokott képszakadások. Szemet kinyit, majd lehuny. Ismeretlen táj. A mozdulatsor megismétlésével már derengeni kezd valami. Ez most más, új hely. Aztán a csillagok a tavacska víztükrén is megjelennek, legalábbis feltételezi, hogy még a faluban van. De ő is tudja, hogy rossz felé megy, hiszen nem erre lakik. Talán a kastélyba tartana, mert még közel egy év után sem szokta meg, hogy már elvégezte a mesterképzést.
Haza kell mennie. Ki tudja, mennyi idő alatt, de elég erőt gyűjt ahhoz, hogy feltápászkodjon, s egy újabb gyenge kísérletet tegyen a távozásra. Lábai elakadnak egymásban, mozgáskoordinációja felmondja a szolgálatot. Menekülne, de a tópart régi szeretőként úgy rohan őt üdvözölni, mintha vele is kavart volna annak idején. Egy hangos csobbanás, kétségbeesett kalimpálás, s valami csodával határos módon fennakad a nádasban, majd érzi, ahogy a hűvös víz kezdi átitatni a ruházatát. Két karjával felkönyököl, térdeivel próbálja feltolni magát, megfulladni persze azért nem fog ennyitől. Hangosan káromkodik egy sort...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852306#post852306][b]Návay Kristóf - 2022.09.07. 01:26[/b][/url]

Nincs abban az állapotban, hogy a környezetével törődjön. Túlzottan lefoglalja az egyensúlyozás, na meg a hiábavaló küzdelem az ellen, hogy ne legyen csuromvizes a ruhája. Még szerencsésnek is mondhatja magát, hogy nem a hideg évszakban borult be a tavacskába, mert így talán megússza tüdőgyulladás nélkül.
Józanodik. Lassan, de biztosan. A víz kicsit felfrissíti és kizökkenti a káoszból, ami a fejében zajlik. Már csak arra kell figyelnie, hogy ne akadjon össze a nyelve beszéd közben, és a lábai valóban arra menjenek, amerre ő akarja, és ez nagy előrelépés ahhoz képest, hogy néhány órával korábban még azt se nagyon tudta, hogy mi történik körülötte.
Alapvetően nem ijedős típus, de a hirtelen jött hangra egy pillanat erejéig mégis összerezzen. A nádasnak biztosan nem tesz jót, hogy benne fetreng valaki, de ez talán még nem valósít meg semmilyen szabálysértést, hiszen a tavacskában sokszor fürdenek diákok, ha unják a kastélybeli medencéket, vagy csak spórolás címén lusták belépőt váltani a barlangfürdőbe. Kristóf persze nem gondolkodik el ilyeneken, maximum az illető kilétén. Hangja ismerősen cseng, határozottnak tűnik. Hát persze, hogy egy aurorral fújja ilyenkor össze a cél, még szerencse, hogy nem kell igazolnia magát.
- Ne kíváncsiskodj - hangzik fel a sértődött válasz, közel fél perces hallgatást követően. Fogalma sincs még, kihez beszél egyáltalán, de örülne, ha békén hagynák. - Hogy a faszomba jutok én innen ki? - siránkozik magában. A nádas fájdalmas recsegésbe kezd, amint lassú és nehéz lépteivel utat tör magának valamerre, két kezével lökve szét maga előtt a növényzetet, mintha csak a kukoricásban lenne egy szántóföld közepén. Egészen konkrétan sikerül a tó közepe felé megindulnia.
- Fényt! - kiáltja követelőzően az első néhány méter megtétele után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852541#post852541][b]Návay Kristóf - 2022.09.12. 01:45[/b][/url]

Ismerős jelző üti meg a fülét. Kortól és nemtől függetlenül hetente többször is előfordul, hogy ezt találják rá mondani. Valamiért rendszeresen, meglehetősen hamar aggatják rá a címkét, amit először furcsállni kezdett, de aztán utóbb már bóknak könyvelt el, jobb híján. Lepereg róla, hiszen mondanak rá ennél sokkal durvábbakat is. Azon viszont már jobban fennakad, hogy az ő egyszerűnek és tiszteletteljesnek gondolt kérésére leállnak vele akadékoskodni. Nincs olyan kedvében, hogy vitába szálljon, legalábbis addig biztosan nem, amíg ki nem kecmereg valahogy a vízből. De inkább hagynák most őt békén a nádasban szenvedni, minthogy baszogatnák mindenfélével. Nincs ereje ahhoz se, hogy egyenesen járjon, hát még hogy összebalhézzon valami jöttmenttel.
Mint aki citromba harapott, úgy rándul görcsbe a szája. Hirtelen bevillan neki a jól ismert hang gazdája, s ettől feláll a szőr a hátán. Nem tudja, merre tart pontosan, de megfordul a fejében, hogy talán jó lenne elmenekülni a felelősségre vonás alól, mielőtt túl késő lesz. Ezt az éjszakát viszont már úgy tűnik, átvitt értelemben sem úszhatja meg szárazon.
- Ne ilyen erőset! Meg akarsz vakítani?! - kéri ki magának hangosan a fénybűbájra. Szándékosan hagyja figyelmen kívül az előző kérdését, nincs kedve ugyanis magyarázkodnia, nem is érzi úgy, hogy tartozik neki beszámolóval. A legprózaibb ok persze az, hogy maga se tudja, miként jutott ide, nyilván nem ez volt az eredeti terve, de ennek feszegetése olyan mély témákra terelné a beszélgetést, amiről hallani sem akar. Akkor tért magához igazán, amikor sokkolta őt a hideg víz.
Túl késő. A fények kihunynak, a varázsige kimondásra kerül. Kristóf minden porcikája a magasba emelkedik, horogra akadt halként kezd kétségbeesett vergődésbe, amihez torkaszakadtából üvölt fel a félelemtől. Ha ez kicsivel korábban történik vele, tuti kidobja a taccsot, így azonban az alkohol maradék hatása is jelentősen csökken a szervezetében. Ritkán érzi magát ennyire kiszolgáltatottnak, mert ha az is, akkor általában kiüti magát előtte, így nem ér rá aggódni ezen, fel se fogja, hogy mi történik vele. Egy örökkévalóságnak is tűnik, mire a földre zuhan.
- Mióta kényszeríthetsz te engem az engedélyem nélkül? - sipítozik kétségbeesetten. Szavait még kellő lassúsággal ejti ki ahhoz, hogy érezni lehessen rajt az alkoholfogyasztást. Az újfent meggyulladó fénytől a hátára fordul, s úgy takarja el két kezével az arcát, miközben összehúzza magát. -  Ejthettél volna a fejemre, legalább ápolhatnál egy nyomorékot - gúnyolódik szenvtelenül. - Követtél, mi? Valld be, hogy ez volt a terved! - vádaskodik, majd néhány nyüszítést követően végre befogja egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852868#post852868][b]Návay Kristóf - 2022.09.19. 00:18[/b][/url]

Olyan, mintha öt-tíz évvel visszaugrott volna az időben, hogy ismét a Návayak elhíresült családi összejöveteleinek közepén találhassa magát, ahol szabadon egymásnak ugorhattak a makacs véleményvezérek. Ez még azelőtt volt, hogy megalakult volna Regi és Fanni, és külön csapatként elvonultak volna beszélgetni mindenféle lányos dolgokról, vagy tudja is Kristóf, hogy mit csináltak kettesben. Próbálta felhívni magára a figyelmet, aztán rájött arra, hogy neki is meg kell találnia a saját útját, társaságát. Sikerült is, de hogy milyet, annak a történetét már mindenki kívülről fújja. S akire még támaszkodhatott ilyenkor, az Viktor volt, aki a szócsatákba szintén becsatlakozott, legtöbbször próbálva csitítani a fiatalabb generáció indulatait. Ezúttal viszont senki nem avatkozhatna közbe a tavacska partján, hogy tompítsa a kedélyeket. A két rokon hangja dacosan zengi be a környéket, talán még kifejezetten élvezik is mindketten a műsort, vagy már észre sem veszik a milyenségét, annyira természetes számukra.
Kristóf megforgatja szemeit, aztán hangosan pufog egyet. Azok után, hogy megszokja a fénybűbáj hatását, tiltakozóan összefonja maga előtt a karjait, lábait felhúzva pedig a talajra helyezi a talpát. Fél még azonban feltápászkodni, előtte úgy érzi, hogy erőt kell gyűjtenie.
- Szólhattál volna, hogy mire készülsz. Jól beszarattál - dünnyögi némileg megenyhülve, de azért túlzásokba nem kell esni, még mindig fel van háborodva azon, hogy az unokahúga ilyen magabiztossággal szégyenítette őt meg a szúnyogok és békák közönsége előtt.
- Ja, majd el is hiszem ezt a mesét, főleg egy auror szájából. Csak nem pasizni voltál? - vigyorog fel a földről, ahogy mélyeket lélegezve próbál erőt gyűjteni a talpra álláshoz. Tapsol egyet tenyerével, mutatóujját a magasba emeli, majd katonásan kiadja az ukázt - Bű-báj nél-kül! Felhúzni! Szíveskednél... Akkor megköszönném. De ha nem! Teszek rá. Majd megoldom. És ne emlegesd a családunkat, már így is szétszakad a fejem! - szisszen fel a fájdalomtól, ahogy egyúttal görcsbe rándulnak arcizmai is. Szavai összeszedetlenek, próbálja őket egymás után pakolni, talán most érződik igazán, hogy még nem múlt el teljesen az alkohol hatása - Na mi van, haza akarsz vinni? Azt se tudod, hol lakom - vágja oda büszkén, hiszen amíg az alagsor volt az otthona, jó pár baglyot kellett elzavarnia, csőrükben a Regitől kapott levelekkel, de amióta leköltözött a gyógyító házrészébe, élvezheti az inkognitóját, hiszen annyira még Regi se profi auror, hogy lenyomozza, meg is csinálná miatta a balhét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=853042#post853042][b]Návay Kristóf - 2022.09.22. 02:10[/b][/url]

Szeretne valami nagyon sértőt visszavágni rá, de nem tud. Úgy érzi, jól behúzták a csőbe az imént. Nem kellett volna szót ejtenie az érzéseiről, még akkor sem, ha azok a hangreakcióiból ítélve nyilvánvalóak voltak. Ha van, amit utál, akkor az pont az a helyzet, amikor gyengének tűnik, vagy konkrétan az is. És ha valakit ittas állapotban lebegtetnek az éjszaka sötétjében, az pont egy ilyen szituáció. Büszkesége azonban dolgozik benne, nem hagyja magát csak úgy megalázni, pláne a rokona előtt, akivel az aurori ambíciók miatt tudat alatti rivalizálás is zajlik.
- Ezt még visszakapod egyszer - dönt végül a fenyegetés mellett. Alig várja, hogy forduljon a kocka. Biztos benne, hogy előbb-utóbb Reginek is szüksége lesz rá, és akkor majd kiélheti az elfojtott dühét. A vérségi kapcsolat megakadályozza ugyan, hogy rendkívül durva legyen vele, hölgyekkel egyébként is finomabban bánik, de jön még az ő utcájába szívességért, és akkor lepi majd meg, amikor a legkevésbé számít rá. - Na szép... Legalább te ne legyél alkesz, ha már sikerültek a dolgaid - kegyetlen őszinteséggel tör elől belőle ez a mondat, köszönhetően az elfogyasztott italoknak.
Hallja ugyan, hogy beszélnek hozzá, de úgy dönt, hogy a mozgáskoordinációjával kezd el törődni. Lendít magán, próbálva az oldalára fordulni, de kétszer kell megismételnie, mire sikerül. Tenyerével alaposan körbetapogatja a talajt maga körül, mielőtt ránehezedve kihúzná magát, hogy aztán visszasüllyedjen a földre. Nem olyan egyszerű felkelni, főleg, hogy az imént pottyantották le. A porral és sárral vegyített ruházatát se volt még ideje szemügyre venni.
- Meg a nagy szart, előtte én foglak téged úgy leátkozni, hogy csak lesel - kéri ki magának felháborodva, s a nagy lendületben a zsebéhez nyúl, hogy elő tudja rántani a pálcáját. Nála is van egy határ, s ha kell, meg akarja mutatni, hogy egy csapásra helyre tudja rakni a családtagját. Aztán néhány ideges mozdulatot követően hamar megváltozik az arckifejezése.  - Hova tetted a pálcám!? Te vetted el? - vádolja ingerülten, s az eltűnés sokkoló felismerése úgy hat rá, mintha a reggeli ébresztőórája szólalt volna meg. Habozás nélkül belecsap Regi tenyerébe, s felhúzatja magát fekhelyéről. Most térdein támaszkodva, kissé berogyva sóhajt mélyeket, hogy kijózanodjon pillanatnyi szédüléséből, s agya tovább kattogjon újdonsült problémáján.
- Ez most tényleg nem játék - fakad ki kétségbeesetten, s szemével már a nádast kémleli, hátha ott veszett nyoma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=853289#post853289][b]Návay Kristóf - 2022.09.25. 20:57[/b][/url]

Egyszerűen zavarja, hogy van valaki, aki csak úgy derült égből betoppant az életébe, és nem tehet ellene semmit. Tűrnie kell, hogy ennyire nyeregben érzi magát mellette, és magas lóról osztja az észt neki. Akárhányszor ránéz, Viktor jut az eszébe, s ha felhúzná magát Regi szavain, mert azok már megütik a bicskanyitogató szintet, akkor máris megjelenik a vállán a keresztapja, fehér ruhába öltöztetett kisangyalként, és vet pár rosszalló pillantást Kristófra, aki ettől máris kétszer meg kell gondolja a mondandóját.
- Játszod az erős lányt? A pizzériában még bömbölni készültél - szúrja oda megjegyzését emlékeztetőül. Valóban nincs pontos fogalma arról, hogyan is büntethetné meg Regit méltó módon, de van néhány átok, amit szívesen alkalmazna. Elképzeli, ahogy egy váratlan pillanatban a levegőbe repíti, csak éppen magasabbra...
- Nem tagadom, szoktam inni... Tudják rólam - tárja szét karjait, mielőtt tudatosulna benne pálcája eltűnése. - Auror vagy. Nyomozz... A csárdában még nálam volt, asszem... - tűnődik el magában, amint kotorászni kezd a zsebeiben. - A cigim is eltűnt, basszus. Vagy pont kifogytam belőle? Hmm... Még jó, hogy az irataim nem tartom magamnál - az első józanító pofon a tavacskába borulás volt, azt követte Regi felbukkanása, s a mentőhadművelete a nádasból. A harmadik gyomrost a felismerés adta, hogy eltűntek a dolgai, s most tanácstalanul vakargatja a tarkóját, hogy mi tévő legyen.
- MOST FEJEZD BE - ordít rá ingerülten, reflexből, gondolkodás nélkül. Pont egy károgó-vinnyogó papagáj hiányzott neki, amikor amúgy is látja, hogy mekkora bajban van. Elárulva érzi magát, amiért az állapotát kihasználva próbál a lányka lelki foglalkozást tartani, de nagyon is felfogja, hogy mire akar ezzel kilyukadni. És ő is tudja, hogy régen nem ilyen volt... Nem hülye. Fáj neki a jelen. Mégis, amikor kapcsol, hogy egy kicsit parasztul reagált, úgy dönt, hogy szépíteni próbál a helyzeten. - Ezt ne most, légyszi - teszi hozzá egy fokkal nyugodtabb hangon, kérlelően, mintha egyúttal bocsánatát is sugallná arról, ahogy kettővel ezelőtt beszélt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=853612#post853612][b]Návay Kristóf - 2022.10.01. 00:20[/b][/url]

Regi olyat tesz, ami rájuk családilag kevésbé jellemző. Anélkül, hogy bármiképpen is kommentálná az elhangzottakat, úgy dönt, hogy ezúttal lenyeli a Kristóf által mondottakat. Nem számított rá, hogy a bicskanyitogató stílusára ez lesz a viszontválasz, talán ezért is kerekedik el úgy a szeme a sötétben, s belül még inkább bosszantani kezdi, hogy pár pillanatra hangos kiabálás helyett elcsendesedik körülöttük a levegő. Ha a lelkének nem is, a szervezetének biztosan jót tesz, hogy nem kell hallgatnia a kioktatást, a szópárbajtól ugyanis épp kezdett visszajönni az émelygése.
Kezeit csípőjére helyezi, sokat itt úgyse tudna tenni ilyen fényviszonyok mellett. Fájlalja még a végtagjait az esés következtében, mindene libabőrös a hideg ruházattól, hajáról cseppekben potyog le a sáros víz. Ha nem muszáj, nem menne a part közelébe, nehogy úgy járjon, ahogy percekkel ezelőtt, s megint a tavacskában kössön ki. Inkább halvány mosoly jelenik meg az arcán, amiért a rokonát fogta be pálcát keresni. Végezze csak a dolgát az auror, ha már kitanulta a szakmát.
- Biztosan akkor esett ki a zsebemből, amikor kiemeltél a vízből - bosszankodik hangosan, mintegy dorgálóan intézve hozzá a szavakat, amint átveszi tőle a saját pálcáját. Maga elé tartva gyors szemrevételezést követően megállapítja, hogy szerencsére nem látszik rajta sérülés nyoma, úgyhogy tényleg jó, hogy nem tört el a művelet során. Egy köszönömöt azért elmormog halkan. - Tüdőgyulladást fogok kapni, ha rajtam marad így a ruha. Az evapores segít ezen? - gondolkodik hangosan, de egyelőre nem mer varázslatot végrehajtani, már csak az állapota miatt is kockázatos lenne.
- A kulcsom, a kulcsom... Asszem a pult mögött hagytam - kijelentése után káromkodik egy sort, amiért úgy tűnik, mégiscsak a házban fog kikötni, ahol eredetileg nem akart. A csárda már bezárt, oda mégse törhet be érte, az éjszaka pedig már hűvös ahhoz, hogy a padon aludjon. Gondolkodik egy ideig, aztán beadja a derekát. Így durcogva ugyan, de Regi mögött haladva kóbor ebként, döcögve követni kezdi. Meleg hajlék, talán még egy kis ingyen kaja-pia is becsúszik, ha már az otthoni hűtő úgyis kiürült. Ez még nem jelenti azt, hogy odaköltözne...