A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=605188#post605188][b]Eszterházy Lili Athalie - 2016.06.27. 14:21[/b][/url]

Szeretem, amikor nem csak az udvar nyújt nekünk lehetőséget arra, hogy játszunk egy kicsit. Mert be kell vallanom, nagyon szeretem az iskola udvarát, de nagyon unom is. Amióta ide járok, ami már bizony három tanéve van, azóta nem jött új játék, és hiába van a gyerekeknek nagy fantáziája a felnőttek szerint, azért nagyon hamar bele lehet unni abba, hogy egyik nap a trónod a hinta a másik nap már veszélyes csapda.
Azt hiszem erre az új igazgató bácsi is rájött, mert újabban azt csinálja, hogy szervez nekünk ilyen „kijárásokat”, amikor a játszótérre vagy a tóhoz jöhetünk ki. Ma is itt vagyunk a tónál, aminek nagyon örülök, hiszen olyan szép ez a hely, hogy az mesecsodálatos! Egész nap a piros ruhámban voltam, azonban mielőtt elindultunk ide, gyorsan átöltöztem. Nem szeretném, hogy a szép ruháim piszkosak legyenek.
A néni, aki régen elhozott otthonról, odaadta a lánya ruháit nekem. A lánya már nagy, felnőtt, és már nem jó neki a sok gyerekkori ruhája. Én viszont pont akkora vagyok, hogy beleférek, és nagyon sok ruhája van, így nem kell félnem attól sem, hogy ha elszakítom a ruhámat, akkor nem lesz mit felhúznom. Persze azért nagyon szoktam ám én a ruháimra vigyázni. Csak van, amikor a játék fontosabb. Olyankor például, amikor kalózosat játszunk, akkor ha nem is szakad el, de sokszor olyan piszkos lesz, mintha malac lennék. Ilyenkor nagyon hosszan szokott sóhajtozni például Kirill bácsi, de persze nem dorgál meg, mert ő is volt gyerek. Állítólag.
- Szia!
Eddig fogócskáztam, de most már fájnak a lábaim, így fáradtan ülök le egy lány mellé, aki egyedül üldögél a tóparton. Idősebb lány, biztos a nagy iskolába jár már, mert Aliznál is nagyobbnak tűnik, és ha nagyobb mint Aliz, akkor biztos, hogy már a nagy iskola tanulója.
- Lili vagyok.
Lehet, hogy zavarom a lányt. Meg kellett volna kérdeznem, hogy le szabad-e ülnöm, vagy, hogy vár-e valakit. De nem tettem. Én csak olyan nagyon gyorsan leültem mellé, mintha ismerném. Talán nem sértődik meg, mert olyan kedvesnek látszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=606353#post606353][b]Eszterházy Lili Athalie - 2016.07.02. 16:13[/b][/url]

Visszaköszönt, ami már jó pont, és nem zavarta az sem, hogy leültem mellé. Ennek nagyon örültem, mert bizony vannak azok a nagylányok, akiket nagyon zavar, ha egy olyan kis "pisis", mint én leül melléjük. Sosem értettem ezt a kifejezést, ahogy azt sem, amikor taknyosnak hívnak, mert sosem szoktam szipogni. Na jó de, ritkán, amikor már nagyon fáj a nózim, és próbálom minél később kifújni az orromat. Nem szeretek beteg lenni, de szerintem senki.
- Neked is szép a neved, különleges.
Nádja. Nem ismerek senkit, akinek ilyen különleges neve lenne. Az én második nevem is különleges, de az csak azért, mert az anyu annyira ragaszkodott hozzá. Viszont nekem ott a Lili, amivel nagyon jól bele tudok olvadni a környezetembe, és nem leszek feltűnő vagy megjegyezhető. Szeretem, ha nem tudnak elővenni, ha valami baj van. Néha követek el rosszalkodásokat, és amikor esetleg kiderül, akkor csak ülök a padban, és nagyon ártatlanul nézek. Eddig csak kétszer buktam le, és akkor se büntettek meg nagyon.
- Igen, én a faluban lakom, még csak tíz vagyok.
Nagyon messze van az még, hogy én nagylány legyek, és a nagylányokkal együtt másik iskolába menjek, de nem bánom. Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, és be kell vallanom, egyelőre inkább megijeszt a nagy iskola a hegyen, mint izgalommal tölt el. Még sisem jártam benne, de páran már meséltek róla, mert oda jár a tesójuk.
- Rellon? Az mi?
Nem igazán tudom, mert nem is nagyon hallottam róla. Lehet, persze, hogy meséltek a helyről, de valószínűeg a hintán vagy a mászókán, én pedig ilyen helyeken nem nagyon tudok másra figyelni.
- Van kedved mesélni az iskoláról?
Most azonban, hogy itt vagyunk, érdeklődhetek tőle, hogy legközelebb már ne nézzek olyan furcsán, ha azt mondják, Rellon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=759291#post759291][b]Révay Lili Athalie - 2019.05.24. 19:29[/b][/url]

Apukám két hétig úton lesz, mert népszerűsíti a könyvét, így nem tudja, hogy mit csináljon a kicsikkel, akik ugyan most még kicsik, de állítólag hamarosan rohamtempóban elkezdenek majd nőni. Szóval tegnap reggel, szó szerint reggel, mert hat negyvenháromkor beállított, hogy ő akkor menne, és milyen rendes vagyok, hogy vigyázok rájuk. Aztán... elhoppanált. Rendesen elhoppanált, én meg néztem az ágyamra lerakott kutyákat, aztán Mimit, akinek minden szőre felállt a ténytől, hogy ott vannak.
Azóta négy papucsomat rágták szét, mindegyiknek van sajátja, és nem, még csak véletlenül sem párba állított papucsot választottak, mert miért is lennének ilyen kedvesek. Úgyhogy tényleg négy papucs ment a kukába, egyelőre még csak képletesen.
Mimi lelki békéje érdekében, és mert ma szigorúan pihentetnem kell a kezem, ha azt akarom, hogy az előadásra helyre jöjjön, úgy döntöttem, kijövünk kicsit a vízhez a srácokkal. Nagyon kellemes meleg van, olyan igazi vihar előtti, de vállalható. Végre felhúzhatom a lazább összeállításaimat is. Szeretem a vihar előtti időt, ahogy fokozatosan válik egyre nehezebbé a levegő, abban van valami, az enyhülés ígérete. Éjjel zuhogni fog, és ezt nagyon várom, most azonban még minden tökéletes.
Egy nagy, kockás plédet terítek le, kipakolom a játékaikat, és elengedve hagyom, hogy kicsit szaladgáljanak körülöttem, játszanak egymással és a játékokkal. Én addig a szövegkönyvet bújom, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=760831#post760831][b]Révay Lili Athalie - 2019.06.09. 07:31[/b][/url]

Minden egyes részt elolvasva egyre jobban elhatalmasodik bennem az érzés, hogy nem vagyok boldog. Ez most nem az, ahogy mert Vajda Richárd szakított velem, gyűlöl egy csók miatt, elment a világ másik felére, és ezért semmi sem jó boldogtalanság. Bár valószínűleg Ricsinek köze van hozzá, de nem így, ez nem most kezdődött.
Gyerekként mindig a színház volt az életem. Mindig azt hittem, hogy színésznőnek kell lennem, hogy én a színpadon leszek boldog. Így is lett. Tizenéves korom elején rájöttem, hogy miért. Hogy az érzés, az adrenalin, a hajtás mit vált ki belőlem, hogy a testem követeli meg, hogy még tovább menjek. Így jött a lovaglás, és így mélyült el újra a korcsolya is. Állandó verseny, állandó hajtás, állandó fájdalom. Élveztem. Aztán jött Ricsi.
Mellette kiteljesedtem. Formált, és nem átalakított. Formált, de nem változtatott. A változás, a kiteljesedés valami olyan volt, ami már nagyon megérett arra, hogy eljöjjön. Nővé értem, csinossá váltam, olyanná, aki mindig is voltam, de sosem mertem megmutatni. A vele való kapcsolatom során szembe nézhettem magammal, a vágyaimmal, azzal, hogy mit élvezek, és mit nem. Sokan nézhetnek rám talán hitetlenkedve, de én élveztem azt, amit Ricsi adott nekem, én jól éreztem magam a világában. Minden más unalmassá vált, amit nem vele csináltam.
Talán csak válságban vagyok. Az edzéseken olyan, mintha ezer éve megunt koreográfiát csinálnék újra és újra, a színházi szerep már inkább nyűg most. Lovagolni imádok, de sosem versenyeznék, és a tánc is csak élvezetet nyújt, de nem érzem, hogy fejlődnék. Egy ideje már érzem, hogy beszélnem kell erről apával, hogy talán neki is volt válságban az élete annyira, hogy nem élvezte a színházat, aztán történt valami, és visszatalált hozzá.
A gondolatokba teljesen elmerülök, már nem is a szövegkönyvet nézem, hanem a tájat. Az eget, a felhőket. Szeretem a felhőket, szeretek belelátni mindent az égen kúszókba. Csak nézek, és késleltetve eszmélek fel arra, hogy túl sok a csipogás, majd túl távolról jön. Álmodozó arccal nézek a hang irányába, majd gyorsan kapok észbe, és felpattanva futok a kicsik után. Apa kinyír, ha elhagyom őket.
- Szia.
Döbbenten nézem a corgit, aki az asztal tetején a kicsik játékaiból épít kiállítást. Óvatosan felé nyúlok, és ha engedi, akkor megsimogatom. Nem akarom bántani.
- Nyugodtan játszhatsz velük, ezért nem kell elfutnod.
Nem tudom, hogy mennyire érti meg, de sokat segítene, hogyha a kis törpéim inkább kifáradnának ma, és nem itt állva csipognának egy fél napot, mert akkor biztos, hogy nem alszanak éjjel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=763433#post763433][b]Révay Lili Athalie - 2019.07.09. 08:00[/b][/url]

Jó dolog a felvigyázás, és egészen élvezem, de nem tudom, hogy vajon az uram mit szólna hozzá, ha hosszútávon lenne egy kutyánk. A corgi nagyon szép, biztos valakié, bár esküszöm, hogy senkivel sem láttam sétálni, és biléta sincs a nyakában, szóval elbizonytalanodva pillantottam rá. Nem koszos, nincs lefogyva, nem fél. Biztos vagyok benne, hogy valahol nagyon jól bánnak vele. De olyan aranyos, hogy szeretném őt hazavinni, és addig nyünyörgetni, amíg csak lehet.
~ Ricsi féltékeny lenne. ~
Szólal meg egy figyelmeztető hang a fejemben, de még azért nem tudok teljesen lemondani arról, hogy legyen egy kiskutyánk. De tény, hogy féltékeny lenne. Többek között ezért sem gondolkozunk még gyerekben. Persze, fiatalok is vagyunk hozzá, most máshol tanulunk, nekem még van egy jó öt évem a sportban, szóval majd utána. De egy kiskutya... ahj, ez a corgi olyan cuki.
Nevetek, ahogy elkezdi a játékokat ledobálni, egészen le tudja foglalni a kölyköket, ami nem rossz, mert komolyan mondom, hogy néha nagyon nagy kihívás elé állítanak, főleg, amikor mindegyik másik irányba szalad, mert szerintük mókás és csak játszunk. Pedig nem mókás, századszorra már én is kifulladok.
- Erősebben lökd meg.
Mondom, mert látom rajta az elszántságot, hogy nekem is akar egyet adni, és remélem, hogy ezzel segítek neki. Persze nem tudom, hogy érti-e, de hát legalább megpróbáltam. Jaj úgy haza tudnám vinni, de nem szabad, tuti ki lennék nyírva, ha egy kutyát hazavinnék. Olyan kár érte. De oké, ha senki sem viszi haza, és nem jön érte senki, akkor megteszem. Legalább megvacsoráztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=763679#post763679][b]Révay Lili Athalie - 2019.07.12. 13:57[/b][/url]

Ami azt illeti, kiválóan szórakozom, még akkor is, ha nem sikerül neki olyan nagyot lendítenie. Persue odakapok, de a kicsit közül mindig valaki gyorsabb, és hát ha már egyszer csipog, akkor csipogtatni kell, nem igaz? Nevetve engedek minden körben egy-egy odaugró rosszcsontnak, azonban, a jétékok vészesen fogynak, és nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor az utolsót sem sikerül elkapnom. Valószínűleg csalódott kiskutyaszemek.
De nem! Ó bárcsak némi csalódás lenne a legnagyobb problémám. Bárcsak. A kis corgi ugyanis szájába veszi az utolsó játékot, mely még egyet csippan, mielőtt elhátrálna vele. Nem, eszében sincs elfutni, helyette inkább nekilendül és az asztalon végigfutva, ennivalóan tömzsi kis lábaival elrugaszkodik, hogy aztán a sorsra és rám bízza magát.
Még a törpik is megállnak a mozdulatban, ahogy nézik a felettük elsuhanót, minden ledobott játék körülöttünk hever, és pedig gondolkodás nélkül vetem előre magam, hogy ne a földre érkezzen, mert meg is sérülhet. Helyette átölelem, magamhoz szorítom, mint az amerikai fociban a labdát, és úgy nyalunk végig azon a minimális részen, ahol elterülünk. A kutya rajtam, én alatta, és még mindig szorítom maga, de a testem már rázkódik a nevetéstől. Nagyon nevetek.
- Nem vagy semmi, te kis hős!
Simogatom meg a feje búbját, és felemelve a fejem a földről pár puszit nyomok az orricskájára, hogy érezze, mennyire nagyon ügyes volt. Egy adag játékon fekszünk, miközben a többiek ostromolnak minket, de nem zavar, igazán élvezem, hogy így elszórakozzuk a napot.
- Olyan szép tiszta vagy, hogy biztos van gazdid, pedig hazavinnélek. Nagyon élveznéd.