Beka

Az egész napja jól telt eddig - már, amit nem alvással töltött. Későn kelt, dél előtt kilenckor, ami tőle nagyon szokatlan volt, mert még hétvégén is hatkor kelt.
Szabad hétvége lévén lesétált a többiekkel a faluba, majd a tó felé vette az irányt. Mert meg szerette volna nézni a tavat. Furcsa, de szereti a tavakat. Valaki olvasni, rajzolni, énekelni szeret, de ő a tavakat szereti bámulni. Igen, ebben is különbözött a többiektől, mert még senkitől se hallotta, hogy szeretné a tavakat nézegetni.
A tóhoz érve megállapította, hogy napos, meleg idő van. Nem kánikula, csak sima meleg, amit a nyári szellő kellemessé varázsolt. A tó víztükre visszaverte a nap fényét, így már majdnem vakító volt.
Jobban körül nézett, mert mindig minden apró részletre figyelt. Igen, talán ezért volt jó rajzoló, de ki tudja.
Megpillantott egy lányt, neki is, hosszú, vörös haja volt, és nagyjából egyidős volt vele, de magasabb volt, mint ő.
- Szia!- Köszönt rá a lányra.