A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=511435#post511435][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.08.31. 14:04[/b][/url]

Fogalma sincs mennyire legális ez részükről, azonban különösebben nem is érdekli. Megbeszélték Harolddal, hogy kijönnek a tóhoz és mókáznak egy kicsit, amolyan laza páros nap, csak kettesben. Jah, igen, merthogy ők most járnak... A történetük nem nyúlik vissza olyan hosszú időre, viszont az összhang teljes mértékben megvan, így arra jutottak, megpróbálják közösen. Semmi szerelmes drámajelenet, aláfestéssel egybekötött nyakba ugrás, egyszerűen csak jól érzik magukat, szeretik egymást és lesz, ami lesz. A legtöbben ott követik el a legnagyobb hibát, hogy évekre terveznek, minden mozzanat ki van találva és állandóan, sülve-főve együtt vannak, legalábbis Rebeka álláspontja szerint. Épp azért szereti annyira a fiúval töltött időt, mert kettejük elfoglaltságai nem mindig teszik ezt lehetővé.
- Gyere máááár! - kiált ki, mivel hogy ő már a tóban van térdig. Még csak térdig, de meg kell vallani, nem túl meleg a víz. Illetve ahhoz képest hideg, hogy milyen melege van vöröskénknek. Megigazítja bikini felsőjét, biztos, ami biztos alapon, majd kisöpri szeméből a haját - merthogy nem fogta össze. Minek? Ha minden igaz, a végére úgyis csurom vizesek lesznek, halottnak a csók egy konty. Óvatosan beljebb gázol a mélybe, bár még mindig csak combja feléig ér ez a nyavalyás folyadék itt. Érdekes módon kifejezetten örül, hogy tetoválásai napvilágot látnak, Harold előtt nem rejtegeti őket soha. Mások előtt se szokta, de a tanárok nem szívlelik az összevarrt gyerekeket a suliban.
- Azt hiszem vagy beledobsz a vízbe, vagy sose merülök el - megpróbálja lefröcskölni magát, de rögtön érzi is, hogy baromi hülye ötlet volt. Ez a cucc hideg. Persze magában reménykedik, hogy a rellonos nem óhajtja szó szerint bedobni, de ha egyszer ez volt a kérés... Félő, hogy megteszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=511480#post511480][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.08.31. 14:57[/b][/url]

Jaj mamám, mi lesz itt még? A víz nem fogy el és nem is melegszik fel, márpedig ide kéne egy olyan izé, ami hevíti. Jólvan, gratulálok magamnak, jól megmondtam ezt is. Szóval lényegében Rebeka lába kicsit fázik, a többi részének meg melege van. Tipikusan nincs jó megoldása a képletnek. Illetveee... Megérkezik Harold és úristen...
- Úristensegítségmegfogokhalni! - olyan gyorsan hadarja, hogy én már szóközt se teszek a szavak közé. Éppen hogy csak sikerül megúsznia - pont nem - a csobbanást, szíve kissé zakatol is a hirtelen érkező akció miatt. Mi a halál, meg akarják ölni, úristen. Pár másodperc megnyugvás után elmosolyodik és tulajdonképpen kiröhögi saját magát. Nem lett vizes, mert Harold a lendülettel, ahogy meglökte, el is kapta. Nehéz ám felfogni ennyi mindent egyszerre. Szembe fordul a fiúval és pislog párat.
- Szinte már házasságnak minősül - bólint egyet és jót vigyorog a másik féltérdre ereszkedésén. Vele ellentétben Rebeka nem tud komoly ábrázatot varázsolni magának ebben a helyzetben, ami talán nagy hiba. Illetve biztosan az. Még egy sikításra sincs ideje, mert olyan gyorsan kapják fel, hogy hiába is tiltakozna. Aztán persze ficánkolhatna, de van olyan épeszű ember, aki pár centire a víz felett megkockáztatja a beleesést? Ugye, hogy nincs. Így van ezzel vöröskénk is. Egy idő után viszont hiába akar tiltakozni, a tó magától mélyül és, ahogy Haroldot ellepi a víz, elér Rebekához is.
- Úristen, ez hideeeeeeg! - felkiált és igyekszik nagyon kapaszkodni Haroldba, felhúzva hátsóbbik felét, jelzem igen kevés sikerrel. Itt az ideje lassan megadni magát - bár igazából már csak kevés része az, amit nem ért egyáltalán a víz. - Jó, figyelj, kössünk alkut. Ha nem dobsz be a vízbe, kérhetsz valamit - a végső elkeseredés nagy úr, szokták volt mondani, így még pilláit is megrebegteti egy picit, hátha ez használ. Hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=591974#post591974][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.05.05. 19:33[/b][/url]

A helyzet az, hogy Rebeka elkezdett szelídülni. Persze ezt igen nehéz elhinni, hiszen a stílusa, megjelenése és alapvető magatartása mit sem változott, de mindez csak a látszat. Odabent megkezdődött egy folyamat, ami nemcsak elfogadásra, de megbocsátásra is sarkallta. Olyan sokáig fújt az apjára, hogy már azt is elfelejtette, milyen lehetett egyszer egy másik férfit, akit az apjának hitt, szeretni. Nagyon sokat töprengett ezen, miközben az események egyre csak felgyorsultak körülötte. Már túl is van egy sikeres vizsgaidőszakon, sikerült szereznie egy vadi új tetkót a bal sípcsontjára, a haja vörösebb, mint valaha (hiszen a tél folyamán nem volt, ami világos színűre szívja), és jelenleg jobb kedélyű, mint valaha.
Mindezek örömére úgy döntött, hogy ad Zsigmondnak egy esélyt, hogy bizonyítsa, igenis jó apja lenne. Beavatja hát olyan dolgokba, amiket elvileg egy lánynak meg kell beszélnie szerető szülőjével. A levelezésük során megállapodtak abban, hogy a kis tavacskához menjenek, ami nem volt egyszerű. Ezek a nyomorult felügyelők megkeserítik az ember életét, én mondom, de még szerencse, hogy Rebeka nem zavar sok vizet. Még az amorfizációt sem merte használni, pedig...! Az minden szempontból pozitív.
Mikor odaér, apját már ott találja, azt a bizonyos semmirekellő csapos férfit, akit olyan mélységesen megvetett. Most mégis mosolyra görbül a szája. Felesleges olyasmire számítani, minthogy nevetve odarohan hozzá és megöleli, odabújik hozzá és mindenféle vidám dolgokról fecsegnek, de... Azért az a mosoly biztató.
- Szia - még csak véletlenül sem csúszik ki a száján az, hogy "apa", de nem ellenséges. Haladás! Lehuppan a fűre és kinyújtott lábait keresztbe rakja, megtámaszkodik két kezén és nagyon alaposan tanulmányozni kezdi a bakancsát. Kíííínos. - Na szóval csak arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valamit közösen, ha már izé... Család vagyunk, vagy mi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=591989#post591989][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.05.05. 20:21[/b][/url]

Kis híján felnevet, ahogy Zsigmond felemeli a kilós kenyeret és megmutatja, hogy ez mind a kacsáknak lesz. Egy rajnak hozta vagy mi a halál? Ettől függetlenül még Rebeka szerint is aranyos ötlet, így szája szegletében bujkáló mosollyal és a szeme sarkában meghúzódó nevetőráncokkal együtt huppan le apja mellé. Vagyis majdnem mellé, de nem lényeg, mert pillanatokon belül a férfi hátrébb húzódik.
- Jó ötlet, de itt max galambok vannak elvétve, kacsák sehol - és ekkor nem bírja tovább, felkacag, de olyan igazán jóízűen. Legszívesebben összeborzolná apja haját, de megállja valahogy, csak szórakozottan csóválja meg fejét. Ez a kis előjáték szükségeltetik az ezt követő kínos csendhez. Merthogy fogalma sincs, miről beszélhetne a tulajdon apjával. Mármint, nem tud róla szinte semmit és ez fordítva is igaz, így viszont marad a víz nézegetése, aminél ganébb programot nem igen lehet találni. Akkor inkább tipszmiksz, pedig azt is hogy utálja...! Legutóbb Zsiga elvitte a lottózóba, valami lepukkant téglarengetegbe, ahol mindenki a focimeccset nézve szorongatott valami cetlit és dögunalom volt. Mi a jó ebben? Nyilván semmi. De ha a férfinak ez tetszik... Mindig is tudtuk, hogy rendhagyó ízlése van, kivéve Anettet, Rebi anyját. Ő kifejezetten jó ízlésre vall.
A kérdés olyan hirtelen éri, hogy a saját nyálában kezd el fuldokolni. Köhög egy párat, megütögeti a mellkasát, amitől kipirul az arca. Soha nem hitte volna, hogy pont ettől fog majd zavarba jönni, meg igazából hirtelen azt sem tudja, mitől - vagy inkább kitől - jött rá a pironkodhatnék.
- Te aztán nem kertelsz - megköszörüli torkát, hogy az utolsó kis köhögést is megállítsa, majd apjára néz. Ez a pasas ideges. Ettől meg sajnos Rebeka is az, úgyhogy egy pillanatig nem tudja, hogyan beszéljen róla. Még szerencse, hogy a yolo szellemében  összerántja magát és belekezd. - Szakítottam Harolddal, most szingli vagyok, de... De van egy srác, vagyis nem is srác ő már, hanem férfi... - és itt valahol a férfi szónál hangsúlyosabb a mondat. Nem mernék megesküdni rá, de mintha sóhajtott is volna. Nem lényeg. - Szóval eléggé bejön. Fura ezt veled megbeszélni, de igazából mással úgyse teszem. Sza'l az a helyzet, hogy tök normális, elvileg facér, meg szerintem a színház is randi volt, de vagy meleg vagy frigid, mert hiába vibrál köztünk a feszültség, még csak meg se csókolt, nemhogy smároltunk volna - értetlenül rázza meg a fejét. - Még az is felmerült bennem, hogy velem van a baj. Kicsi a mellem, vagy szeplős az arcom, duci vagyok vagy nem tudom...? - na most igazából a szelői tök jól állnak neki, nem duci, hanem csinosan telt és semmi gond nincs az idomaival... Szép méretben cipeli őket. Bár ugye a mai férfiaknál sose tudni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=592006#post592006][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.05.05. 21:20[/b][/url]

A megszólítás és az erélyesség teljesen elnémítják. Csak bólintani mer a kérdésre, miszerint az előttük elterülő víztömeg egy tó. Hirtelen fülét-farkát behúzza, mert megérzi a férfiből áradó atyai szigort. Ami elég nevetséges, már ha figyelembe vesszük a következő mondatát. Rebekának kikerekednek a szemei és kitör belőle a röhögés. Elterül a fűben és képtelen abbahagyni. Mert ha ez egy tó, akkor tartoznak hozzá kacsák. Mert az így megy ám. Hogy egy tó lesz, oszt a tóval együtt csak úgy odaterem egy kacsahad, mert ez jár. Hát mindjárt sír a nevetéstől. Amint kicsit csillapodik, megtörölgeti könnyes szemét és rendezi vonásait, úgy pillanat a férfira.
- Igen, tök igazad van, bocs - még mindig érzi, hogy szája széle meg-megrándul, de visszatartja a további nevetést. Szegény apja, próbál itt komoly felnőtt lenni, aztán a lánya meg kiröhögi. Hiába minden próbálkozás, ők félig-meddig úgyis haverok maradnak és ez így is lesz jó.
A megfogalmazáson meglepődik. Tudniillik a gyerekek nem képzelik el a szüleiket mondjuk a... Szóval annak a bizonyos időszaknak az idején. Meg igazából az ember szülei soha nem csókolóznak, meg az olyan felnőtt tevékenységek, amik nyögéssel, nyikorgással és "sportnak titulált" kalóriaégetéssel zajlanak, azok meg szóba se jöhetnek. Nyilván őket magukat egy méhecske vagy gólya dobta be az ablakon, de az ő szüleik biztos nem csináltak huncutságokat. Szóval jah, eléggé durva belegondolni, hogy márpedig ezek a dolgok megtörténtek, na mindegy.
Miközben beszél, észre sem veszi apja zavarát. Csak mondja és sorolja, mert tök természetes, hogy apuci pici lánya elsírja az apjának, hogy a kiszemelt fiú, A Jelölt még csak meg se csókolja, nemhogy egyéb dolgok is történjenek... Meg nyilván vele beszéli meg azt is, hogy talán plasztikai sebészhez kéne fordulnia, mert valami nincs rendben az alakjával. Az egész beszélgetés annyira szürreális, hogy ha nem történne meg, nem hinném el.
Mondandója befejeztével Zsigára pillant és döbbenten látja, hogy még a szava is elállt. De levegőt azért még vesz, ugye? Ekkor kezdi el lepörgetni az agyában, hogy mi mindent borított rá az apjára. Hupsz.
- De az ellen bezzeg nem tiltakozol, hogy kövér vagyok! - nőből van, megragadja a lényeget. Kit érdekel, hogy most dicsérték meg a szeplőit, meg a dekoltázsát, ha egyszer kövér, akkor mindez teljesen mindegy. Törökülésbe húzza lábait és Zsiga felé fordulva kezdi tépkedni a füvet. Szinte már lehangolja ez az egész. Ami mellesleg eléggé vicces.
- Hát de kit válasszak? Az összes srác a suliban hernyó! - felháborodottan tárja szét karjait. - Hallod, mindegyik ilyen gizda, érted belekap a szél oszt sose látom viszont. Meg felnyalja a haját és úgy néz ki, mint valami ecsetpamacs, amivel úri körökben a seggüket törlik ki az emberek - még mutogatja is, hogy mennyire nagyon gáz az egész. Mert tényleg, ezek a mai férfinak titulált egyedek esetleg az egyéb kategóriába sorolhatóak be. Esetleg. Talán. - És akkor jön Dávid, aki végre férfi és nemcsak úgy néz ki, hanem tök udvarias, okos, van kiállása és erre az van, hogy hozzám se akar érni. De elhív színházba, meg mit tudom én. Jó, nem azt mondom, hogy csapjunk a közepébe és család, meg gyerek, de istenem, nem kezdeményezhetek az olyan rib... Akarom mondani nem valami előnyös egy lány részéről - ahogyan a káromkodás sem. És ha megfigyeljük, nagyon hasonlít a stílusuk. Szóval jah, le se tagadhatnák, hogy ugyanaz a család. Ez most mondjuk nem tudom, hogy bók vagy sértés, de aranyosak. Kár, hogy Zsiga a beszélgetés végére agyérgörcsöt kap, ami Rebekának fel sem tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=592140#post592140][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.05.06. 12:56[/b][/url]

A történet kezdetét már meg se hallja, mert hasát fogva nevet a fűben elterülve. Ezek a ténymegállapítások, amiket Zsigmond tesz, egyszerűen kicsinálják Rebekát. Hosszú idő óta először önfeledten nevet, konkrétan jól szórakozik az apja társaságában.
- Én soha - még rá is kacsint, mintha tényleg nem lenne szemtelen. Na és ez most azért picit az volt. Vagy inkább huncut? Gyermeki bájjal telített csintalanság volt ez, kívülről nézve a kettősük pedig kísértetiesen hasonlítani kezd egy csonka családhoz. Ahol a mama már nincs, de a papa meg a gyerek elszakíthatatlanok, összetartóak és szeretik egymást. Ebbe a vörös bele sem gondol, hiszen ő az események kellős közepén evickél, de a szép ábrándból lassan valóság lesz.
- Bárcsak kövér lenne az agyam... Az azt jelentené, hogy tele van tudással - pislogás nélkül mered maga elé, ahogy ezeket a szavakat kimondja, ebből a réveteg állapotból pedig Zsiga téríti magához azzal, hogy belecsíp a hasába. Felháborodottan ugrik egyet ültében és szúrós szemekkel néz a férfira. Tök aranyos tőle, hogy bizonygatja, valójában édes pici lánya mennyire nem kövér, de ott most valami olyasmit piszkált meg, ami kiszabadítja a szörnyet a barlangból. Vagy hogy mondják ezt? Nyulat a bokorból, na, azt. Felhúzza az orrát és lendületesen visszacsípi apja hasát. - Biztos tőled örököltem Manót, a hájamat - merthogy el is nevezte, ami elég creepy, ha jobban meggondoljuk. - És ne piszkáld, mert nem esik jól neki. Ha megsértődik, meg fog ereszkedni és nem fogom tudni felvenni egyik gatyámat sem, tiszteld a hájam! - még meg is simogatja a pocakját, ami amúgy nincs is neki. Én azért valahol sajnálom Zsigmondot, mert nők ide vagy oda, Rebeka esetében az ő vére, nem teheti meg, hogy azt mondja, nincs köze hozzá. Vagyis megtehetné, de le sem tagadhatja egy szem gyermekét.
A következő kijelentésre azért felkapja a fejét. Haza ne hozza? Az ő otthona Marcsinál van, neki a nagymamája a családja... Most kezdi csak realizálni, hogy eddig végig mennyire közel engedte magához a férfit, aki szinte csak idegen még számára. Leszegi fejét és a füvet tépkedi, majd úgy dönt, ha új esély, akkor új lehetőségek.
- Sose vinném haza. Kinyírnád a konyhában vagy nem tudom. Valami jól szituált vadászpuskával lőnéd képen, már ha el tudod találni. Tudod, a fejük is olyan nyominger - még mutogatja is. Bár őszintén szólva, amit a levegőbe rajzol az inkább egy sütőtök, semmint egy emberi fej, de ha jobban megnézzük az ember ecsetfejű alfaját, egészen helytálló az illusztráció. Érzi, hogy apja talán kínosnak véli megszólalását, de ha Rebi átsiklik felette, neki is át kell.
- Jaj apa, csak ezt ne! - olyan ösztönösen szalad ki a száján az apa kifejezés, hogy észre sem veszi. - Úgy csinálsz, mintha apácák és francia nevelőnők között nőttem volna fel. Nem vagyok már kislány. Azt hittem egyértelmű, hogy már csináltam... Dolgokat - a végét korrigálja picit, mert elég durván hangzik kimondva, hogy "figyelj fater, d***** már meg tisztességesen, mit kell ezen meglepődni?" Ezt így talán nem volna ildomos semmilyen formában, hát még ilyen felettébb kulturáltan kinyilvánítani. Bár, a mai tizenévesek már kukaccal a lábuk között születnek - és most nem a fiúkra gondolok. Például van valami tizenöt körüli rellonos csaj, aki most terhes. Tök nem normális. Azt se tudja, melyik a feje és melyik az altája, nemhogy gondoskodjon róla! - De ne aggódj, én védekezem! Vagyis ő. Vagyis mi, érted - ha ezt megnyugtatásnak szánja, nos akkor... Elég ergya próbálkozás, de lelke rajta, mindent megtett.
- Na micsoda meglepetés! Mégse a postás csinált - hacsak Zsigmond nem volt annak idején levélkihordó. Mert akkor elképzelhető, hogy mégis a postástól lett. Pedig amúgy tuti nem, mert Marcsi mesélte, hogy már akkor is semmirekellő volt, mikor Anettel megismerkedett, s minő meglepetés, hogy most is az. De ezt már nem mondja ki. - Jézusom, mit akarsz csinálni vele? Nehogy tönkretedd a csodálatos arcéleit! Merlinre, ne égess be előtte, ez tök ciki - azonnal fogja a fejét és hát, ideges. Hogyan mondhatná meg Dávidnak, hogy az apja látni akarja? Nem is járnak, meg semmi, akkor hogy intéz el egy találkozót? Azt nem mondhatja, hogy "figyi, a fater laposra ver, vagy kifaggat, tudja halál, de éld túl, mert utána megjutalmazlak"... Vagy ilyesmi.
A perifériájába bekúszó kacsa édesen hápogva totyog előre. Látja apja arcán a megelégedést, miszerint igaza volt. Rebeka nem is gondolkodik sokat, dühből cselekszik. Megragadja a kilós kenyeret egy az egyben és egy "hülye madár, nesze, zabálj" felkiáltással szó szerint hozzávágja. Úgy értem fogja, megcélozza a kacsát és eldobja a veknit. Szerencsétlen állat kétségbeesetten toporog, hogy merre induljon el, még tiszta szerencse, hogy Rebeka nem volt pontos, így a kenyér elzúg a madár mellett. A jószág persze megszámolja egyetlen nyomorúságos életét, mindemellett falfehéren (illetve nem, de belül biztos) hápog. Vagyis csak nyitogatja a csőrét, de a nyomorultja inkább elreppen. A vörös fújtat egyet és úgy néz az apjára.
- Na figyu fater. Az van, hogy tökre bírlak, de a stílusodon volna mit csiszolni. Így nem találkozhatsz Dáviddal, mert parasztnak fog tartani és igaza is lesz. Ő lesz a férjem egy napon, akinek gyerekeket fogok szülni és boldogok leszünk, úgyhogy csak akkor eresztelek össze titeket, ha megneveltelek, vili?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=599422#post599422][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2016.06.04. 23:00[/b][/url]

- Ki ne merd mondani! - figyelmeztetően rázza meg mutatóujját, de már nevet is. Talán nem is olyan rossz arcú ez a Zsiga, gondolja magában, miközben elterül a fűben és fejét hosszú, vörös haja keretezi. Igazából egészen megkedvelte. Oké, az a tipszmiksz elég ratyi húzás volt, de fogjuk fel úgy, hogy ez a pasas is emberből van itt, noha arcvonásai és viselkedése néha inkább azt tükrözi, igenis a majomtól származik... Jó, ez gonosz. Egész fess és helyes ember, talán még hasonlít is Rebekára egy picikét, ám legyen, de ezt egyelőre letagadja. Mindent a maga idejében.
Rebeka döbbenten nézi "vadállat" apját, aki sokkal inkább emlékezteti valami felajzott, de gyorsan be is nyugtatózott grizzly medvebocsra, semmint egy vérengző fenevadra, aki ránéz valakire és kettétöri a gerincét, pusztán a pillantásával. Olyasmire csak Chuck Norris képes. Mondjuk Chuck Norris lánya, mikor elvesztette a szüzességét, akkor Chuck Norris visszaszerezte neki, szóval... Ha erre Zsiga is képes, akkor nincs több kérdése alulművelt vörösünknek.
- Hát üssed is szét őket, mert különben én fogom helyetted, az meg mi ciki lenne már? - kezével hessegető mozdulatokat tesz, mintha ezzel akarná jelezni, hogy az apa imidzs igen gyorsan megszűnne létezni, ha ez valóban előfordulna. Meg ha létezne. És igazából valahol mélyen eltemetve léteznie is kell, mert Rebeka képes kimondani a szájával (!!!) a bűvös megnevezést és... És erre Zsiga bekönnyezik. Mert oké, lehet, hogy Rebeka az apja lánya és ebből kifolyólag vannak fejbeli hiányosságai, de nem buta. Jó, tudjuk, az apja sem az, de ő szeret a kákán is csomót keresni, ezért állandóan Zsigmond ormótlan stílusába és kifinomultságtól mentes személyiségébe igyekszik belekötni, általában sikerrel. Persze könnyű ám megtalálni egy szálkahalmot a férfiban, mikor a saját magában lévő gerendát művészi pontossággal lépi át. Ezek ilyen Ombozi dolgok, rá se rántsatok. Viszont, hogy fokozza a meghitt pillanatot és végleg kivágja a biztosítékos, újra megszólal.
- Apa, itt nincsenek muglik - direkt a megnevezés, hiszen hozzá kell szoknia. Mostantól, ha akar valamit, majd csak kiejti a száján, hogy "apa", Zsigmond pedig hason fog csúszni, mert hát akkor ő most itt státuszt kapott, ez meg amolyan férfi dolog, hogy imádják a titulusaikat. Tudjátok, "mackókám", "hősöm", "apa", ezek ilyen katalizátorok. Elhangzik és máris kenyérre lehet őket kenni. Eközben megérkezik a tiltakozás, miszerint nem akarja hallani, hogy mi folyik a lánya és bizonyos kétes egyedek közt. Azért benzintyúkunk sem vesztette el teljesen a józan eszét, nem óhajtott kiselőadást tartani a hálószobai életéről. Még csak az kéne. - Tudom - eléggé szkeptikusan pislog apjára, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy nem egy felelőtlen csitri. Mert ez teljesen és totálisan egyértelmű.
Aztán hiába kezd bele Zsiga az újabb maratoni monológba, nincs érkezése befejezni, ugyanis egy szárnyas egyed betolakodik a képbe. Az idilli jelenet, melyben a kacsa vágyakozó tekintettel mered a kenyérre (se) megihleti az amúgy alkotói válságban tengődő Rebekát (se), aki úgy dönt, szorosabbra fűzi a madár és az eleség kapcsolatát. Törhetné morzsákra is a veknit, gondolja magában, de minek a sok hűhó, ha nem a semmiért. Különben is falánk dögnek tűnik az a stalker ott odébb, megkínálja hát egy kilónyi rágjammegaszárnyadtövét-tel. Akciója oly sikeres, ám oly pontatlan is egyben, hogy a kenyér tökéletes és szabályos ívben húz el a fűbe gyökerezett kacsalány feje felett, aki talán ijedtében kis híján ki is tojta újdonsült utódját. Sajnos azonban a rántottára már nem marad idejük, mert az a tetves jószág pofátlan módon elrepül. Így maradnak ismét hármasban: a fűben lapító kenyér, Zsigmond és Rebeka. A tökéletes családi kör.
- Nem is ide tartozott, eltévedt. Hazaküldtem, igaz kissé hevesen - s látja, ahogy apja csendben és észrevétlenül ugyan, de méretét tekintve igyekszik csatlakozni a hangyák sűrű populációjához, de ez sem menthetné meg lánya dühétől, ha úgy adódna. Tiszta szerencse, hogy a vörös nem ideges. Képzeljétek el, mi lenne, ha az lenne. Durva.
Ahogy megint felcsendül a férfi hangja, rellonosunk teljes sokkba kerül. Nemcsak humorérzéke, de hatalmas szája is van az apjának. És micsoda bátorság! Oké, el kell ismernie, van ám vér az öreg pucájában, ez egyszer meg kell veregetnie a vállát - gondolatban. - Jó, oké, nem egy matyóhímzés, de vele minden más! Gondolom anya is szeretett benned valamit, ha én lettem - résnyire szűkíti a szemeit, de szája szegletében ott bujkál az a bizonyos mosoly. Szívesen útjára engedné, de előbb meg kell győződnie róla, hogy még mindig tudja cukkolni Zsigát. Ez neki külön élvezet, aztán ismerjük a mondást, hogy elvan a gyerek, ha játszik...
- Amúgy én is egészen kedvellek. És köszi, apa - egy biztató mosolyt küld felé, aztán egy lendülettel puszit nyom az arcára, mielőtt felkelne. Nem szeretné, ha túl... Intimmé válna itt a helyzet, mert azért nincs minden rendben köztük, csak valahol el kell kezdeni a békülést. Rebekának meg végül is senkije sem maradt, csak ő, meg a nagymamája. - Na induljunk el most már, meghívhatsz valamire - kiölti nyelvét és zsebre dugott kézzel a falu felé veszi az irányt. Zsigmond pedig jobb, ha összeszedi magát, különben lemarad a lányával való közös programról. Nem így ismertük meg...