[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=492863#post492863][b]Pearl Wildheart - 2015.04.13. 18:53[/b][/url]
...Esendővé váltam, árulóvá, hazuggá, olyan férfivá, aki nem foglalkozik a miértekkel, a jövővel, csak a mának és az érzékeknek él.
Elárultam.
Már évek óta éltünk kapcsolatban, és szerettem. Legalább is azt hiszem, biztos voltam az érzésben egészen eddig az éjszakáig. Egészen addig, míg meg nem láttam hosszú barna haját, formás lábait, és csókra csábító ajkait, melyekért már rögtön, az első pillanatban majd megvesztem.Buja volt, izgató, és én nem bírtam ellenállni. Szinte már elemi erővel vonzott magához, és a testem könyörgött csupán egyetlen érintésért. Meg akartam érinteni, végig akartam simítani minden egyes porcikáján! Csókolni akartam, duzzadttá, vörössé marcangolva száját, úgy, hogy másnap és harmadnap is emlékezzen arra a szenvedélyre, amit kiváltott belőlem!
Túl könnyű volt, azonban megadta mindazt a kielégülést, amire vágytam.
Használtam.
Nem voltam romantikus, nem beszéltem a jövőről, arról, hogy mi lesz kettőnkkel, hogy mi vár ránk ezután az éjszaka után. Nem kellett a lelke, csak a testét akartam, azt a befogadó, puha, női testet, melynek képtelen voltam ellenállni...
Már az elején tudta, hogy mit is jelent könyvkiadót nyitni, azonban valahogy soha nem tudatosult benne, hogy esetleg egyesek képesek arra, hogy ilyen módon leírjanak egy aktust. Persze azzal is tisztában volt, hogy mekkora divatot jelentenek az ilyen jellegű könyvek, azonban valahogy mindig is hitte, hogy majd az ő kiadója más lesz, olyan, ahol ilyen jellegű irományok nem fognak megjelenni, vagy ha mégis, azt nem neki kell elolvasnia. Ugyanis ezek után a sorok után, határozottan úgy érezte, hogy levegőre van szüksége, pedig a szabadban tartozkodott. A kezében tartott papírköteget lazán összefogta hát, majd az esetleges kíváncsi tekintetekkel mit sem törődve kezdte legyezni kipirult arcát. Teljesen vörössé vált, és míg már a romantikus történetekhez hozzászokott, ezeknek az olvasását még gyakorolnia kellett. Prűd viselkedése és a mindennapjaira jellemző visszafogottsága - a másik nemmel kapcsolatban - eléggé nehézzé tette az ilyen dolgokat. Hiszen soha nem tapasztalt hasonlót, de még csak megközelítőt sem, így az erről való olvasás kellően nagy kihívásnak bizonyult. Hiszen hogyan is olvashatna ilyen dolgokat, ha már attól is kiverte a víz, ha valaki pillantásában felfedezte az érdeklődést? Nem igazán szokott a közeledéshez, és bár egészen tűrhetően viselkedett, igyekezett a férfiakkal megtartani a három lépés távolságot. Természetesen ha ez nem sikerült, akkor minduntalan teljesen leblokkolt és arca hajának vörösségéhez igazodott egy pillanat alatt, miközben csak az alkalomra várt, mikor is menekülhet.
Most azonban ilyen veszély nem fenyegette. Már órák óta a kis tó mellé leterített pokrócán süttette magát a napon, és hagyta, hogy a szeplői a meleg hatására előbukkanjanak. Hatalmas szalmakalapját ettől függetlenül a fejére biggyesztette, és úgy érezte így talán önmagát nem csak a naptól, hanem másoktól is könnyedén megvédheti.
Mikor végre a eltűnt arcának színe teljes természetességgel fordult a hasára és túrt bele a mellette helyetfoglaló kosárba, melybe igazi kincsek vártak arra, hogy jóízűen belakmározzon belőlük.