[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=495919#post495919][b]Vasil Dimitrov - 2015.07.15. 22:23[/b][/url]
Merőben más így. Az időjárás tökéletes, ahogy a mellette lépkedő Michelle szintén. Vasil sosha nem gondolta volna, hogy valaha is összeszűri a levet a bélpoklossal. Az hazugság lenne, hogy nem fordult meg a fejében soha, de ismerve kettejük merőben eltérő habitusát nem vette komolyan ezt a gondolatot. Egészen a kincses gödörig. Na, jó, talán már előbb is, de, hogy akkor világosodott meg, az biztos.
- Tök fura ez Mich – fordul a lány felé, miközben egymás mellett lépdelnek. Ami feltűnhetne az ott lévőknek, hogy nincsenek egymásba gabalyodva, mint két szerelmes. Nos, ezt egyikük sem érzi helyénvalónak, hiába is mondhatják egy párnak egymást.
A kis tavacska látványa tényleg romantikus hangulatot árasztana, egy szerelmes párnak. Dehogy Vasil és Michelle valójában micsoda egymásnak, ezt még maguk sem voltak képesek megfogalmazni. Vasil semmiképpen. Talán az „egy lépéssel közelebb valamihez” megfelelő alternatíva lenne a kettejük kapcsolatához, de semmi mást nem tudna ráhúzni. Ennek örülhetne is, hogy nem sablonos, és végül is beletörődött már, hogy Michelle lelke nincs felkészülve erre, lehet, hogy sosem lesz. Ahhoz túl zabolátlan, hogy megtörhessen, és szerelmes tekintettel rohanjon a bolgár karjaiba. Ezt maximum két másodperc erejéig és csakis kettesben lehet elképzelni, akkor is csak akkor, ha Michelle éppen úgy van. Vasil a maga részéről túl másmilyen ahhoz, hogy hasonlóan cselekedjen. Túl óvatos még mindig, az eddigi élete eléggé meghatározza a továbbit, szóval végül is így neki is tökéletesen megfelel. Ha ránéz Michelle, tudja, érzi, hogy mi van az ívelt bordák mögött, és ez eléggé feltölti őt. Azonban a csábos ajkak… azoknak kevésbé tud ellenállni. Mégis, nem teheti meg a lánnyal azt, hogy lerágja a száját és feltapasztja a sajátjára, hogy állandóan érezze azt.
- Az a helyzet, hogy… - kicsit megáll és szembefordul a másikkal, miközben csípőre teszi a kezét. Végigméri a lányt és elgondolkodó arcot vág, és ez nem véletlen. Nagyon is nézi a másikat, lassan kifújja a levegőt az orrán, majd hirtelen ötlettől vezérelve, elkapja a lány arcélét két kézzel és egy apró csókot lehel rá.
- Nem, mégsem annyira fura – vonja meg a vállait egy félmosollyal.
- Az jutott eszembe, hogy be kéne, lökjelek a tóba, neked meg be kéne rántanod magad után. Ilyennek képzelem el minket – vigyorog és egy lépéssel közel megy, miközben a Michelle derekára teszi a kezeit, vészesen közelítve a kimondott akció megvalósításához. Pedig most csak ki akarja zökkenteni őt a hallgatásból. Mégiscsak jobb, ha beszélnek azok az ajkak, amikért megőrül állandó jelleggel.