A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=480357#post480357][b]Catherine Shayleen Black - 2015.03.22. 14:27[/b][/url]

Szüksége van némi friss levegőre. Az otthon töltött idő épp elegendő volt bezárva, most pedig, mivel már szökése miatt lefülelték és fokozottan ügyelnek rá, nem teheti meg, hogy csak úgy ellóg. Itt még a falnak is füle van - lévén varázsvilág, ez teljesen és abszolút reális kijelentés -, ezért muszáj úgy kiszakadni a négy fal közül, hogy az ne legyen szabályba ütköző. Nem könnyű, meg kell vallania, nem könnyű. De mint tudjuk, azok a betegek, akik szigorú felügyelet alá vannak vonva életük valamely területén, azok különös odaadással és profizmussal tanulják meg kijátszani a szabályokat, a precizitásról nem is beszélve. Így hát elhagyja a kastély területét, ami technikailag igaz, azonban a falu határán túl nem merészkedik, tehát nem címkézhető fel szökésnek. Zseniális elme, én mondom.
Szóval köszönhetően a jó időnek, egy hosszú farmert és viszonylag bő pólót húz magára tornacipővel, rá pedig egy dzsekit, hogy ugyan ha hideg lesz, ne fázzon meg. Tudniillik a lány mindig jobban fázik, mint mások, ami persze valahol érthető, hiszen nincs ami melegítse. Szóval ilyen lenge szerelésben elindul lefelé, méghozzá a kis tavacskához, hogy a csendben és madárcsicsergésben (az van már egyáltalán?) leheveredjen a fűbe és az ég egy adta világon semmit ne tegyen. Gyönyörű tervek és megérkezve nem is tesz másképp. Nem zavarja a bőrét érő még hűvös levegő a nap még erőtlen sugarai finoman ellensúlyozzák a gyenge fuvallatokat, így dzsekijét leterítve elterül a fűben, haja kis ívben terül el körülötte. Lehunyja szemét és végre valaminek úgy igazán örül. Hogy a csendnek vagy a nyugalomnak, azt ugyan maga sem tudná megmondani, de kétségtelen tény, hogy ráfért a magány, elzárva az irritáló tényezőktől. No meg az agykurkászoktól. Nem akar többé beszélni. Majd minden megjavul magától, ha pedig nem, akkor c'est la vie...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=482797#post482797][b]Catherine Shayleen Black - 2015.03.28. 11:34[/b][/url]

Kellemesen csendben heverészik a fűben, ahogyan arra már oly régen vágyott. Lehunyja szemét, élvezi a napot és a finom szellőt, amikor lépteket hall. Kikerülnek, gondolja magában, ám ha ezt hiszi, akkor bizony nagyon téved. Épphogy elszunyókálna, amikor valaki leveti magát mellé. Hogy honnan tudja, hogy pontosan mellé? A testének egy részét jelenleg nem süti a nap, ennek eredményeképp pedig azon a ponton fázni kezd. Istenek az égen! A mély hangot hallva kinyílnak szürkésbarna szemei, tekintete pedig a mellette ülő férfira vetül.
- Érdekes, épp egyet sem látok - óvatosan felvonja fél szemöldökét, majd felnevet. Jobb karját szemére fekteti, hogy a még erőtlen nap ne vakítsa meg, majd végül úgy dönt, felkönyököl. Jobban megnézve a társaságát, már annyira nem is ellenkezik, hogy ne egyedül üsse el drága, ám igen haszontalan idejét. Nyalni való választás ez a fiatalember, én mondom.
- Gyógynövénytan - elég furán pisloghat a másikra, de nagyon ideje sincs kifejteni, mert ez a pasas beszél. Sokat beszél. Hát hogy lehet így flörtölni valakivel, ha még beszélni se hagyják az embert? Na de majd ő mindjárt kibontakozik itten, nehogy nyúl szaladjon a dirrdurral, mert az igazán nem járja. A bemutatkozás alatt észrevétlenül megfigyeli az ismeretlen vonásait és oldalra billenti a fejét. Ismerősnek hangzik a név, de vajon honnan? Nem is fontos. Súlypontját két kézről mindössze bal kezére helyezi és Viktor felé nyújtja jobbját.
- Catherine, de szólíts inkább Shayleennek. Bár viccet félretéve, Catherine Shayleen Black vagyok, kedves Vikendre - biccent is egyet és széles mosolyt varázsol arcára. Pont ugyanazok a szavak, csak kicsit mégis másképp. Nem kigúnyolja Viktort, esze ágában sincs, de ha már lúd, legyen baromfi, nem árt megcsillogtatni fergeteges humorérzékét. Nem mellesleg barátságos ő, ezt pedig a srác is könnyen leszűrheti a közvetlen reakcióiból.
- Szerencsétlenségek embere, ki vagy te, hogy lábadat mered tenni e friss gyepre? - kissé átköltve ugyan, de mondandója értelmét megtartva mindössze arra kérdez rá, miért nem látta eddig és mit keres most itt? Az aranyos görbe ott ül az arcán, hosszú idő óta először.