[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=371039#post371039][b]Alex Johanson - 2014.08.27. 22:44[/b][/url]
Podmaniczky AnnaHa végiggondoljuk, akkor ma sem csinált semmi érdekeset. Későn kelt, szenvedett egy sort, aztán most csak itt lógatja a lábát a tavacskánál. De hát ilyen szép időben nem tehet mást. Ha nem süt be a nap a redőnyön át pont a szeme vonalába, akkor lehet, hogy még most is alszik. Na mindegy, jelenleg az a lényeg, hogy itt van, és ráadásul nem egyedül. Inkább megpróbálja élvezni a társaságot, ami bevallhatjuk, hogy nem esik nehezére. Érdekes egyébként, hogy ennyire láthatóan fiatalabb lányokkal általában szóba se szokott állni, megint fordul a kocka. Kiszámíthatatlan ez a gyerek is.
-
Önbizalom - ennyit tud mondani egy újabb mosollyal fűszerezve. Az a legfontosabb, hogy az ember higgyen magában. Persze, csak ha szeretne is valamit az élettől. Szerencsére Alexnek ezzel annyira még nem volt problémája. Okos gyerek, megtanulta élni az életét; most sincs ez másképp.
-
Nem mintha annyira értenék hozzá - kezd bele, aztán egy pillanatra megáll, de elhesseget a fejéből minden olyat, ami nem odavaló, és befejezi mondatát.
-
De ha gondolod... - na még egyszer, menni fog ez, már csak egy karnyújtásnyira van a siker.
-
Megpróbálhatok segíteni - ismét egy mosollyal intézi el, hogy valójában fogalma sincs arról, mit csinál. Vagyis, hogy mi történhet még, ha vigyáz, vagy ha nem vigyáz.
-
Hát, köszönöm. Aranyos vagy - még mindig az énekes téma. Közben úgy tűnik, ahogy meg lett említve, terelődik is a szó. No nem mintha nem lenne. Következő megálló az iskola. Erre is csak egy kósza, ám sejtelmes mosoly fut át az arcán. Imádta ezt a sulit, öröm volt ide járnia; sok zseniális emlék, fú de sok. Majdnem bármelyik helyszínre visszagondolva tudna vicces sztorikat, szép emlékeket felidézni.
-
Igen, szerettem ide járni - válaszol a lány kérdésére, aztán visszakérdez.
-
Te szereted? - bármilyen hihetetlen is számára, találkozott már olyan diákkal, aki gyűlölt ide járni. Nem tudja felfogni, hogyan lehetett ilyen, de hát nem az ő problémája. A lány következő mondata után azért elgondolkodik, hogy most tulajdonképpen mit is keres itt? 15 éves? Mindjárt 16? Hű, az nem semmi. lehet, hogy nem kéne itt lennie a lánnyal, még félreértenék...
-
Hát ja. Ennyi idősen nekem már volt - intéz valami kacsintás félét is.
Hirtelen elkezd dörögni az ég, villámlik, aztán már szakad is az eső. Nagyszerű, kérni sem lehetett volna jobbat.
-
Hogy rohadnál szét - csak higgadtan, miközben felfelé néz, aztán kap is gyorsan a lány mondatán, mert úgy tűnik, hogy egy rugóra jár az agyuk...
-
Boltok. Egy utcával arrébb - gyorsan és tömören, miközben már futnak/rohannak/sétálnak/kúsznak-másznak az említett hely felé.
Magam? Csak nem fogja Alex egyedül hagyni. Ha már együtt áztak, akkor segít neki. Hamar odaérnek egy üzlethez, aminek a bejáratához nem ér el az esővíz a tetőnek köszönhetően. Ekkor Alex ismét megszólal.
-
Egy cukrászdának háttal állunk - mondja Annának, majd megfordul.
-
Gyere, meghívlak - ha elfogadja, akkor belépnek, és ott folytatódik az egész. Vicces lehet két bőrig ázott emberke egy kulturáltnak mondható cukrászdában.