Elhatároztam hogy felderítem a terepet, hiszen még új vagyok erre.
Remélem akad majd valaki aki körbevezet.

Látok valakit errefelé tévedni. Végre egy kis társaság! Remélem majd idejön kicsit ismerkedni.

Valaki köszönt nekem. Egy kicsit megijedten tőle. Hirtelen fel sem tünt hogy ki ő. De szerencsére eszembe jutott. Visszaköszönök.
- Szia.Igen Levitás vagyok.

A tanulás elég jól megy. Megpróbálok sokat szorgalmizni. Kedvenc tantárgyam még nincs. De a bagolykőben érdekesek a tantárgyak.
Szivesen csónakázok. Időm annyi, mint a tenger. Legalább addig sem unatkozok. (Kuncogok magamban.)

-Igen, magamtól találtam rá. Kedvem támadt eljönni bagolyfalvára és kicsit megismerni azt. Eleve kedvelem a tavacskákat. Én is hallottam a sellőről az egyik barátnőmtől. Majd a kísértetházat is megnézem. Biztosan az is érdekes. (Mondta felszabadultabban.)

Evelin szerencsére a hajó mögött úszkál abba kapaszkodva. (Nevet)
-Ahogy látom jól vagy. Csak egy kicsit eláztál! Végülis én sem vagyok különb.
Gyere és üsszunk ki a partra. Remélem nem sűllyedek el. Egy kicsit bénán úszom.
Elindultak a part felé.

Evelin is kikecmereg a tóból. Kicsavargatja a legtöbb vizet a ruhájából.
-Szerintem is elég volt a csónakázásból.
Egy kis innivaló tényleg jól esne. Indulhatunk.
(Evelin elindul nevetve.)

Evelin egy kicsit megijedt. Beleesett a tavacskába. Amikor kiúszott a partra megismerte a barátnőjét.
-Szia April. Ahogy látom nem változtál semmit. Így megijeszteni az ember fiát. Az én esetemben lányát.
Evelin hozzálátott kicsavargatni a ruhájából a vizet.

Már megint nem tudok aludni. Az utóbbi napokban nem sikerül. Gyakran fenn vagyok. Most nem volt hangulatom a kastélyban császkálni. Úgy döntöttem, hogy most bagolyfalva a cél. Olyan ritkán tudok erre sétálgatni. Estefelé meg még nem jártam erre. Ideje lenne elkezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy jár-e valaki ilyen késői órán. Erősen kételkedem ebben. Már a világítást is lekapcsolták a faluban. Elméletben már mindenki alszik. Kivéve engem. Alig látok valamit. Hiába világítok a pálcámmal. Vigyáznom kell, hogy ne csússzak bele a tavacskába. Elég béna vagyok. Pontosan ezért is nem megyek túlságosan közel a tó partjához. Kénytelen vagyok a lábam elé nézni. Olyan érzésem van mintha lenne itt rajtam kívül valaki. Most éppen itt az ideje, hogy figyeljek is a megérzésemre. Nézelődök, de még mindig nem látok semmit. Egyre erősebb lesz ez a megérzésem. Végülis nehéz lenne észrevenni bárkit ilyen sötétben. Ahogy egyre közelebb megyek az egyik padhoz észeveszek egy embert. Mindvégig igazam volt. Odasétálok mögé, abban a pillanatban rájöttem, hogy még életemben nem láttam. Azért megszólalok.
- Mijáratban erre, ilyen késői órán?
Kérdeztem kíváncsian.

Kíváncsi ember vagyok. Ezértis örültem a társaságnak. Végre egy ember. Egyedül lenni is szeretek, de ha van társaság inkább azt választom. Kifejezetten örültem, hogy ilyen későn is összefutottam valakivel. Ebben erősem kételkedtem, de ma szerencsém volt, remélem, hogy ez szerencse. Nem gondoltam, hogy így reagál rám. Abban végülis igaza van, hogy nem rám tartozik, hogy mi baja. Nem szeretem az ilyesfajta viselkedést, a flegma beszédet és még sok mást. Most kivételesen eltekintenék az őszinte vélemény nyilvánítástól. Akkor biztosan kihúznám nála a gyufát. Ezt pedig nem szeretném. Egy embernél már sikerült. Abból az esetből már tanultam. Eléggé érdekes hangnemben beszélt hozzám. Nem tudtam mirevélni.
- Nem féltem magamat. Tudok vigyázni magamra.
Nem tudom mit szeretne elérni a kérdéseivel, de ez nem valami kedves. De belátom van humora, remélem ezt humornak szánta, de ezt erősen kétlem. Bizonyára komolyan gondolta. Szerintem nem járna valami jól ha kiakasztana. Még én beszélek. Legfejjebb elfutni tudok. Azt se valami gyorsan. Elég lassú vagyok, de nem mindig. Éles helyzetben tudok futni. Elméletben. Megkerültem a padot és odaálltam elé.
- Képzeld kislányokat is kiengednek.
A legcsekéjebb félelemérzet nélkül
mondtam ezt.
- Nem szeretnélek bosszantani, ha akarod el is mehetek.
Ezt perfekt komolyan gondoltam. Nem mindenki szerint vagyok jó társaság. Nem mindenki értékeli az őszinteséget.

Chuck Welch

Ennek az embernek van valami baja. Fogalmam sincs, hogy mi. Ha megkérdezném biztosan felhúznám. Mint általában mindenkit a kérdéseimmel. Ezt pedig nem szeretném. Azt hiszem, hogy egy kicsit megesett rajta a szivem. Megpróbálom egy kicsit felvidítani. Nos, legyünk kedvesek. Ahogy látom fázik. Ezt vele is tisztázom.
- Ahogy látom fázol.
Megint megkerülöm a padot, és megállok. Van egy kis dolog velem kapcsolatban. Egyedi stílusom van. Általában szeretek magamrateríteni egy pokrócot. Most sem volt másképp. Levettem a pokrócot magamról és ráterítettem. Egy pólóban biztos hideg lehetett. Én szerencsére nem fáztam. Meg eleve fel is voltam öltözve. Megint megkerültem a pagot és leültem a pad másik oldalára. Tőle úgy egy-két méterre. Néztem magam elé. Mintha sok mindent is láttam volna. Teljes sötétség. Megfogtam a pálcámat és világítani kezdtem. Nem szeretem ha az orrom hegyéig sem látok. Más ötletem meg nem volt. Gondolkodni kezdtem. Nem bírom a csöndet, vagyis annyira nem. Néha kész felüdülés. Most ez nem így van. Akkor kérdezzünk valamit.
- Ne haragudj rám, de ha megkérdezhetem, hogy kerülsz ide? Nem gondoltam volna, hogy ilyenkor valaki más is jár erre.
Gondoltam ezzel egy kicsit felvidítom. Felé fordoltam egy pillanatra, kíváncsi voltam hogyan reagál erre.