A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=497827#post497827][b]Gál Adél - 2015.07.19. 18:14[/b][/url]

Hiába szabadultak végre-valahára el a szigetről, Adélt elfogta az az érzés, hogy a nyavalyás hőség direkt követte őket ide. Arra már nem is emlékezett, hogy Madagaszkár előtt is meleg lett volna, de ott az volt, és most, hogy megint itt voltak, még mindig meleg volt. Teljesen egyértelmű a kép.
Legszívesebben bebújt volna egy hűtőbe, de ilyesmi nem nagyon volt a kastélyban (és el nem tudta képzelni, hogy nem romlanak akkor meg a dolgok odabent, mert olyanról, hogy éléskamra, még nemigen hallott), így kénytelen volt más lehetőségek után nézni. Mivel pedig a beiratkozása előtt rengeteg időt eltöltött a faluban és környékén kolbászolással, tudta is, hol hűthetné le magát kicsit. Hogy a szabályzatot hány ponton sérti meg a kis kiruccanása, azt nem latolgatta, miközben átvágott az iskola előtti nyílt terepen, és az erdő mellett, a fák árnyékában elindult a Bogolyfalva felé, de volt egy olyan érzése, hogy körülbelül egy és kettő közé tehető ez a szám. Az még belefér. Főleg, ha el se csípik, vagy kiderül, hogy valójában nem gáz, ha sétál egyet vasárnap délután.
Szóval nem is olyan sokára feltűnt előtte a barátságos kis tavacska, lelkesen oda is futott, és már rúgta is le cipőit, és fél lábon ugrálva kezdett dulakodni a zoknijával. Nem akart nagy pancsolást rendezni, csak a lábait akarta a tóba lógatni, és közben rimánkodni, hogy egy sellő se rántsa le lehetőleg.
Miközben leült, kis válltáskájából elővette tükrét, és ellenőrizte külsejét. Semmi fura elváltozás, ha nem számítjuk, hogy az iskolai nyaralás során szépen lebarnult. De azt legalább nem maga művelte, hanem a Nap. Neki megengedte, a Nap jó fej. Már amikor nem süt ennyire, és kell megsülni tőle. De Adél azért szerette, jobb volt, mint mikor télen bujdosott, és vacogtathatta a fogait orrba-szájba. Főleg szájba, orrban kicsit fura lett volna, még tőle is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=498242#post498242][b]Gál Adél - 2015.07.20. 19:20[/b][/url]

Félretette a tükröt, majd a másik zokniját kezdte el lerángatni, gondolatban már elképzelve, milyen csuda jó is lesz, mikor belemeríti csupasz lábait a tó vizébe, ami a fejében persze tökéletes hőmérsékletű volt. Nem túl hideg, de fel sem volt melegedve, mint minden más a környékén. Mint a föld, amire lehuppant, az is meleget árasztott magából.
Egy pillanatra az is átfutott az agyán, hogy talán mégiscsak jobb lenne megmártózni benne, biztos nem mély, és nincs semmi rémséges sem benne. Aztán legfeljebb leszidják, amiért eláztatta a ruháit. Sőt, talán még azt se, úgyis megszáradna ebben a nagy melegben, mire visszaérne a kastélyba.
Aztán kizökkent, gondolataiból és kicsit egyensúlyából is, és legnagyobb rémületére valóban majdnem a tóban kötött ki. Azért nem gondolta ám komolyan ezt a ruhában fürdést, na!
- Héhéhéhéhé..! - forgatta fejét, és látta megrettenve, hogy már változik is a hajszíne..
Na de várjunk csak, valami nem klappol itt. A saját feje búbját nem szokta látni. És amúgy is biztos nagyobb feje van ennél. Meg is tapogatta, és csakhamar tudatosodott benne, hogy tényleg nem a saját fejét nézni. Vagy testen kívüli élménye van. Elvégre honnan tudhatná, hogy néz ki a feje felülről, lehet eddig teljes tévedésben élt! Lehet beleesett a tóba, és megette valami kákalag vagy óriás pirája? Mondjuk ennek se volt sok értelme, ahogy jobban belegondolt.
- Hogy mi? - kérdezte egy pillanatnyi kihagyás után, felpillantva a nőre, aki odasietett hozzájuk.
Ismét lenézett, és jól elnevette magát.
- Jaa, nem, csak majdnem fürödtünk egyet a pirájákkal.
Szórakozottan elkezdte húzogatni saját haját, melynek vége szépen bevörösödött, majd lassan göndör fodrokban hullámozni kezdett lefelé. De ezúttal nem érdekelte. Már egy ideje rövidebbre vágatta a haját, és sikerült is megőriznie így. Ez egy fogadalom volt, és valami, amit a pszichonéni javasolt, hogy megbarátkozzon a változásokkal. Egész jól ment, most viszont kezdte visszanyerni korábbi hosszát, ahogy Adél az apró kislányt figyelte.
- Szia, Adél vagyok! Téged hogy hívnak? - Rosszul viselte, ha ölelgetik, azt csak Emma néni tehette meg és persze Boti, ha szerette volna, ráadásul a kisebb gyerekeket, de még a saját korosztályát is kerülte, ez a csöppség azonban egyáltalán nem zavarta. Hozzá hasonló volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=499141#post499141][b]Gál Adél - 2015.07.23. 07:30[/b][/url]

Még mindig mosoly játszott arcán, és minden körülmény ellenére úgy tűnt, ez egyelőre így is marad. Pedig a képessége ismét elszabadult, igaz, csak egy enyhébb mértékben, de a tetejébe még ez a csöpp lány nekiállt fogdosni is haját, ami, aki kicsit is ismerte Adélt, tudta, hogy főbenjáró bűnnek számít. De ezúttal máshogy volt.
- Nem-nem, semmi vész - rázta meg a fejét szórakozottan, miután belógatta lábait a vízbe, és a kislány is mellészegődött.
Felpillantott az anyukájára, majd vissza Lilianára.
- Én se szeretem váltogatni.. nem direkt csinálom - szólalt meg, és kezdett pacsálni lábaival. - Téged nem zavar?
Aztán tekintete ismét Mandán állapodott meg, kíváncsian pislogva rá, hogy ő mit szól ehhez. Kicsit koncentrált, egy pillanatra a szemét is behunyta, és a piros szín fürtjei közt élénk lilába fordult, a göndör fürtök pedig kiegyenesedtek, és kicsit visszább húzódtak, megrövidültek.
- Neked is szép ám a neved! - vigyorodott el újból a kislányra vetve pillantását, figyelve őt, ezúttal is lemásolja-e az ő színét.
És közben arra gondolt, hogy nem csak a neve szép, de ő maga is, a színes hajával együtt, úgy, ahogy van. Mert - bár ezt ő akkor még nem értette meg - elfogadta, hogy más, mint a többiek, sőt, láthatóan szerette is magában ezt. És boldognak tűnt, gondtalannak. Talán csak a kora miatt, de Adél nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen vidám lett volna, mikor kitűnt mások közül. Ő csak olyan akart lenni, mint bárki más.