*Leszállt az est, a Napot a Hold váltotta fel, kicsit hűvösebb van, mint délelőtt. Isobelnek tökéletes napja volt. Egész nap lustálkodott és a félnapját a Faházban töltötte igen tartalmasan. Nem gondolta volna, hogy a koreaiak ilyen jól tudnak társasozni, a leányzót mindig porig alázta. Miután abbahagyták a társast könnyes búcsút vettek egymástól és főhősnőnk elindult vissza a Rellonba, természetesen végig osont az összes folyosón, még mindig nagy veszélyben volt, azt hitte a tanárok már lesben állnak, hogy elvigyék őt órára, de korántsem volt így. Egy árva lélek sem volt a kastélyban, mindenki órán csücsült. Isobel szépen lassan letipegett az alagsorba, besétált a szobájába, majd ledőlt az ágyra és aludt egyet. Hiába no, nagyon kimerült a nagy játszmában, koreaival többé nem társasozik, az biztos!
Nagyjából 4 óra körül pattantak ki szemei, éhes volt és arca kissé nyúzottnak tűnt. Gyorsan beszaladt a konyhába, hogy koffein kerüljön szervezetébe, majd miután megitta a meleg löttyöt visszaszaladt a szobájába. Semmi smink nem volt rajta, ruhája gyűrött volt, egyáltalán nem volt elégedett külsejével, úgy döntött így senki szeme elé nem kerülhet. Kis nyuszis mamuszában csakúgy szaladt a folyosókon, már fájt a lába kicsit, pedig mindennap magassarkút húz tökéletes lábaira. Amint visszatért a szobájába előkeresett egy meseszép darabot. A mai napon nagyon gyászos kedvében volt Isobel, ugyanis megint csak egy fekete színű egyberuhára esett a választása. Ehhez pedig egy egyszerű fekete magassarkút párosított. Miután ezek felkerültek rá kisminkelte magát, természetesen csak keveset használt. Haját pedig újra begöndörítette és kiengedve hagyta.
A nap hátralévő részében így ment mindenhová. Vacsora után pedig úgy döntött sétál egyet, az jót tenne neki. Tökéletes lábacskái egyenesen a szabadba szállították, de kivételesen nem a Faház felé vezető utat választja, hanem a Gólyafészek felé veszi az irányt. A rövidebb utat választja, átkel az erdőn, nagy nehezen, mert magassarkúba képtelen végig menni rajta, így leveszi azokat és mezítláb kel át a rengetegen. Szerencsére már nincs telihold, így egy vérfarkassal sem tud összefutni. Végül nagy nehezen átverekedi magát az erdőn és bemászik a Gólyafészekbe. Elterül a szivacson és néz ki a fejéből.*

*Ha mai nyelven fogalmaznánk meg, akkor Isobel jót érzett, egész nap ilyen hangulatban volt. Ugrált, dalolászott, sminkelt, öltözködött, mosolygott, ölelgetett mindenkit és titokban ivott. Azt senki sem látta - reményei szerint -, hogy minden szünetben odaigyekezett és "egy-két" kortyot ivott kedvenc italából. Nem önmagától volt ilyen, ó, dehogy is! Ha nem fogyasztott volna alkoholt zombiként járta volna a kastélyt, mert a kis agyacskájában Nick és Yarista kapta volna a főszerepet, ám így... Csodálatosan érezte magát. Isobel a szesz hatására sok hülyeséget hablatyol és idióta dolgokat visz véghez. A konyhában lévő manócskáknak bőven jutott a lány puszijából, az összes fejére nyomott egy cuppanóst, aztán a képekkel beszélgetett az időjárásról, meg a nyulakról. Az összes kis Rellonosnak vitt egy halom sütit, szétosztotta köztük, aztán találkozott McKenzie-vel és... Hoppá, arra nem is emlékszik miről beszélgettek, a kis fejecskéjében egyesegyedül csak az maradt meg neki, hogy milyen gyönyörűségesen öltözött fel. Eztán tért vissza szobájába és aludt egyet. A kis szundi egészen eddig a pillanatig - 8 óráig - tartott. Kedve kicsit lankadt, de tojt az egészre, szaladt az elhagyatott mosdó irányába, - ám előtte még a nagyteremben megvacsizott - ahol még várta egy egész üveg pia. Nem keveset húzott le belőle, de azért maradt az üveg alján. Újra vigyor terült szét az arcán és szökdécselve tért vissza a hálójába. Dúdolva öltözött át megint, kitalálta, hogy visszaidézi azokat a szép pillanatokat, amikor balettozni tanult. Felöltötte a kis tütüjét, egy kardigánt vett még fel, aztán jött a balettcipője. Ki akart menni a szabadba, ott legalább szabadnak érzi magát, mint egy madár. Kis varázslat segítségével haja immáron kontyként tündökölt, aztán jött a smink, egy csöppet túlzásokba esett, de ezt Ő már nem látta, újfent ugrándozva haladt végig a folyosókon. Néha-néha jó hangosan köszönt a diákoknak és festményeknek egyaránt. Hamar kiért a friss levegőre.*
 - Csúúúúúúúúúú, telihooooooooooooold! - *rikkantotta, aztán ugatott egyet, mint ahogyan a kutyák szokták a Holdat. Hideg őszi est volt, de ezzel nem törődött a lány, nem is érezte. Az alkohol egész testét átjárta, azt hitte az melegen tartja, akár egy paplan. Most futásnak eredt. Meg sem állt a Kis tavacskáig, pedig útközben néhány fiú utána füttyentett, mert máskor megállt volna. Érdekes módon most még a Pub sem vonzotta be, holott legtöbbször nem tud annak ellenállni, tudja mennyi helyes pasi jár oda, könnyen lehet egy éjszakás partnerekre akadni.
Lábai gyorsan elvezetik a tavacskához. Megáll tényleg csak egy röpke pillanatra, kifújja magát, majd...*
 - Egy... Két... - *és sprintelni kezd, majd bumm, beleugrik a vízbe. Ruhája húzza a mélybe, ám Ő ellenáll, felúszik a felszínre és lubickolni kezd.*
 - Úgy ringat a vííííííííííííííz, úgy ringat a vííííííííííííz... - *dúdolgatja.*