A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=168877#post168877][b]Desmond Hill - 2013.08.28. 18:31[/b][/url]

Mit ne mondjak, elég találó ötlet ez a nyárbúcsúztató. Bezzeg Londonban nem voltak olyan leleményesek az emberek, hogy hasonló bulikat csapjanak. Feleslegesnek tartották, hiszen ott a nyár beköszöntével is szakad az eső, így csak nagyon ritkán tudtuk kiélvezni a meleget, a strandidőt. Belegondolva, talán ez is volt annak az oka, hogy elmaradtak az ilyesmi szórakozások. Na, de azért az már kicsit durva, hogy még a szünidő alkalmából se csináltunk semmit, csak ültünk és vártunk a csodára. És akkor még csodálkoztak, hogy miért léptem meg. Túl unalmas volt számomra ez a fajta iskolai környezet. Na, meg ugye a második iskolám se volt kivétel ezalól. Sokan még a nyarat is arra áldozták, hogy tanuljanak, mondván, hogy még nagyobb varázslók legyenek. Én az ilyeneknek előszeretettel röhögtem bele a képébe. Most őszintén, hogyha szünidő, netalántán nyár van, akkor miért kapják rögtön elő a tankönyvet? Biztos beléjük programozták, ha van szabadidejük, akkor tanulás van ezerrel. Még jó, hogy én ezalól kivétel voltam és vagyok is. A lehető legmesszebbről elkerülök mindenfajta tankönyvet, ha humán vagy pedig varázslásról van szó. Mindent, kivétel nélkül. Nem véletlen, hogy olyan tudatlan is vagyok. Igaz, azért azokat a varázsigéket megtanultam, amikre szükség volt, mivel nincs értelme a varázslólétnek, hogyha nem tudjunk használni. Csak ennyit voltam képes megtanulni. De olyasmit, hogy Legendás Lények Gondozása... na, az az, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Pedig mindenki oda meg vissza van érte, hiszen természetfeletti és már rég kihalt állatokat elemeztek és elemeznek is. De ez valamiért nem érte el az én ingerküszöbömet. Varázslás mindenek felett, és ennyi. Nem több. A többi tantárgy hülyeség. Legalábbis szerintem az. Ezért sokan lehurrogtak már; személy szerint a stréber iskolatársaim. Most nem tudok mit kezdeni azzal, hogy szerintem unalmas. Ez van, és kész... mély gondolatmenetek közepette kapok elő egy fekete halásznadrágot és egy szürke izompólót, lábbelinek pedig a strandpapucsomat használom. Adjuk meg azt, amire vágynak... na meg, hogyha már nyárról van szó, még ha annak búcsúztatásáról is, nem öltözhetek be Halálnak. Pedig rajtam mindig fekete felszerelést lehet látni, kivétel nélkül. Hát igen, az egész ruhatáram fekete színekből és annak világosabb árnyalataiból áll. Na jó, bevallom, vannak színes ruhadarabok is a szekrényemben, de azokat szökőévben egyszer veszem fel, mivel nem az én stílusom. Így - a megszokottól eltérő ruhadarabokkal - lépek ki a szobából, majd elhagyom az épületet is, és megkörnyékezem Bogolyfalvát. Nem telik bele tíz percbe, máris annak utcáit koptatom. Pontosabban a Fő utcát, ahol mindent a különféle édesség standok lepnek el. Nem tudom, hogy az itteniek hogyan vannak vele, de nekem a nyárról nem a gumicukor jut eszembe, hanem például a limonádé és a gyümölcsök. Na, de még így is, a standok fele gumicukorral van meg tömve. Ez biztos valamiféle hagyomány, amihez én nem konyítok semmit. Ki tudja... Hamar áthaladok a tömegen, majd elhagyom az utat, és a városhatárban megpillantom a tavat, amit eddig nem volt szerencsém felfedezni. Pedig már nem egyszer jártam erre, így érthetetlen, hogy hogyan kerülte el a figyelmemet. Halvány mosollyal közelítem meg, majd megkönnyebbülve sóhajtok egyet, amikor észreveszem, itt már különféle innivalók és ennivalók sorakoznak. El is kapok egy pohár üdítőt, és azt szorongatva környékezek meg egy nyugodtabb helyet, ahol még csak pár ember sorakozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=169641#post169641][b]Desmond Hill - 2013.08.30. 21:57[/b][/url]

Mikor megállapítom magamban, hogy talán jobban járnék, hogyha a mai esti programom a nyárbúcsúztató lenne, rögtön neki is látok a készülődésnek. A szokásostól eltérően a felsőm nem egy fekete, hanem egy szürke darab, de hogy azért mégse mutatkozzak teljesen más színekben, a sötét alsó ruházat ugyanúgy megmarad. Végül, de nem utolsósorban a lábbelimet is felaggatom, ami a mostani esetben egy strandpapucs. Na igen, nem szokásom ilyen lengén öltözködni. Általában fekete farmer, fekete fölső, ami vagy póló, esetleg pulcsi, de olykor egy bőrdzsekinél maradok, mi alá egy fehér izompóló társul. Tudom, nem valami egyedi, de sosem szerettem a csilli-villi ruhákat és az ilyesfajta öltözködést. Mostanság mindenki úgyis a szivárvány összes színét hordja egyszerre magán, így én elszakadva a nagy tömegtől, inkább egy kicsit sem egyedi, de annál inkább tetszetős ruha összeállítást szoktam összedobni. Meg kétlem, hogy a lányok az olyanokra cuppannának rá, akiknek rózsaszín, v-kivágású pólójuk van, ehhez egy hupikék gatya, és hogy még csak véletlen se illjen egyik ruhadarabhoz, egy uv zöld, esetleg narancssárga cipő. Sokszor futottam össze ilyenekkel, és, természetesen ők röhögtek ki engem, amiért nem olyan vagyok, mint ők. Az ilyen megnyilvánulásokat csak egy szemforgatással intézem el, de azt már nem mutatom ki, hogy igazából szakadok a röhögéstől. Ők röhögnek ki engem azért, amiért nem hozzájuk hasonlítok, de ezt igazából nekem kéne megtennem, mivel ők mind ugyanolyanok. Bár a mostani tini gárda ezt sosem fogja megérteni. Mostanság az az igazán "menő", ha egy bandában -amit nem mellesleg nem neveznék bandának-, ugyanolyan az öltözete, és ott villognak és mutogatják, hogy nekik milyen iszonyat új ruháik vannak, és hogy nekik erre telik. Megjegyezném, hogy nem nekik, hanem a szüleiknek, de az elcsökevényesedett agyukkal még ezt se lennének képesek megérteni.
Kiérve az épületből rögtön megcélzom a várost, és már több méterről lehet hallani a diákok örömujjongását. Nyilván itt se nagy divat, hogy minden második héten bulit csapnak, ezért minden alkalmat megragadnak, hogyha egy félévben legalább egyszer élvezhetik, hogy még fiatalok. Bár a fő utcán haladva, minden egyes butikban csak édességeket és az azt falatozó diákokat látom, úgyhogy fogalmam sincs, hogy ennek miért is örülnek annyira. Személy szerint én nem is igazán szeretem a gumicukrokat, szökőévben egyszer van olyan pillanat, hogy rászánom magam erre. Itt pedig minden második ember azt hordozgatja a kezében, és kínálgatják egymást. Bezzeg semmiféle italt nem árulnak errefelé... így a lehető leggyorsabban haladok végig az úton, hogy a tóhoz érve, halvány mosollyal nyugtázzam, hogy végre egy olyan hely, ahol nem cukorkákat nyaldosó tinédzserek és az azt áruló butikosok vannak. Kihasználva az alkalmat, elkapok egy pohár limonádét, majd azt szorongatva leszek figyelmes egy teljesen nyugodt helyre. Ennek láttán halványan elmosolyodok, majd oda is tévedek, mielőtt még egy csorda befoglalná magának a kiszemelt területemet. Nem is telik bele sok időbe, mikor egy számomra elég csinos lány közelít meg, és teszi fel azt a bizonyos kérdést. Amikor viszont rám kacsint, vigyorogva sütöm le a szememet, majd végigtekintek a hölgyeményen.
- Hmm... nincs szívem nemet mondani. -felelem egy csibészes mosollyal az arcomon, majd zsebre vágom bal kezemet, és ismét megdöntöm a poharamat. Igazán sajnálom, hogy nincsen semmiféle alkohol, amivel fel lehetne dobni a partit, de  ebből körülbelül az jön le, hogy az életerős fiatalok anélkül is képesek jó bulit csapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=169828#post169828][b]Desmond Hill - 2013.08.31. 23:09[/b][/url]

A fő utca macskaköves útját koptatva, többször átfut az agyamon az a kérdés, hogy az emberek mit szeretnek annyira a gumicukorban. Én soha nem rajongtam érte, nem is fogok, így számomra teljesen felfoghatatlan ez a rajongás. Biztos abban a hitben élnek, hogyha cukrot tömnek magukba, természetesen kilószámra, akkor az adrenalinszintjük a magasba ugrik, így kibírják estig elalvás nélkül. Hát lehet, hogy így van, de én még mindig ellenzem. Hogy mért? Mert csak hízik tőle az ember, utána meg csak hallgathatjuk minden másodiktól, hogy milyen kövér, miközben előhalászik a zsebéből egy zacskóval az édességből. Ilyenkor szoktam felvilágosítani őket, hogy akkor ugyan tegyék már le, és inkább igyanak teát, esetleg kávét. Az ugyanilyen hatást tud kiváltani az emberből. Na meg az ilyenek jobbára átállnak a rendszertelen étkezésre és a gyorséttermekre, hiszen ott pár percen belül kézhez kapod az ételt, és már mehetsz, amerre akarsz. Nem véletlen, hogy én jobbára csak fehérjedús húsokat és salátákat fogyasztok. Ajánlanám azoknak is, akik nincsenek megelégedve a testükkel, és így nem sokáig tartana az a rég betervezett lefogyás, és a kondiba járás. Igen, a kondi alapjáraton hasznos is lenne, de csak akkor, hogyha utána nem menne haza, és tömne magába ugyanannyi kalóriát, mint amennyit leadott. Ezért is elengedhetetlen az akaraterő és a kitartás, hogy minden nap legalább három órát eddzük a testünket. Na, nem mintha én olyan izompacsirta lennék, bár a Hercules jelzőt már rám aggatták, de attól még elég messze állok a testépítő szereptől. Majd talán egyszer lesz időm ezzel foglalkozni, feltéve, ha élve kijutok ebből az iskolából. Mivel több éven keresztül bezárva lenni egy marha nagy épületbe több diákkal együtt, nem éppen az az életforma, amit el tudtam volna magamnak képzelni. De lássuk be, kell a változás. Csak kérdéses, hogy meddig fogom ezt elbírni. Londonban jó életem volt, leszámítva azt a bánásmódot, amit anyámék nekem szenteltek. Mindegy is, nincs időm ezzel foglalkozni, miközben már a tónál tartok, hol már a kezdő hangulat megvan egy jó buli kifejlettjéhez. Így megcélozva egy standot, honnan egy limonádét kapok el, halvány mosollyal az arcomon futtatom végig a tekintetemet az itt jelenlévőkön. Igen, amint előbb mondtam, a bulihoz már megvan az a minimális hangulat, amiből talán még jobbat ki tudnánk hozni, de még nem vagyok azon a szinten, hogy odaszegődjek egy társasághoz. Hát még nem úgy, hogy alig több, mint egy hónapja vagyok itt, és ez idő alatt alighanem öt emberrel sikerült hosszasan szót váltanom. Igaz, hogy egyet már így is sikerült felfedeznem, de ő tökéletesen elvan azzal a sráccal a tó másik felén. Így a kiszemelt helyszínre érve, belekortyolok az italomba. De az egyedüllét nem is tart olyan sokáig, hiszen egy elég mutatós példány indul meg felém. Persze nem utasítom vissza a társaságát, olyannyira nem, hogy elég feltűnően szántom végig rajta a tekintetem. Nemigen zavartatom magam, hiszen ezt a műveletet ő is megtette. Azt a bájos mosolyt látva az arcán, vigyorogva sütöm le a tekintetemet, de még egyszer végigtekintek rajta. Na igen, a férfiösztön már most bekapcsolt.
- Desmond -felelem, majd értetlenül meredek rá, mikor felém nyújtja a kezét, de azért én se lehetek annyira bunkó, hogy ne fogadjam el. Igaz, alig öt másodpercig ragadom meg a kezét. Nem szokásom hölgyekkel kezet rázni, és szerintem nem is fog rendszeressé válni.
- Igen, ahogy mondod. Bár nemigen repesek ettől a ténytől -felelem, majd megrántom a vállamat, és belekortyolok az italomba. Amikor lenyelem az italt, széles vigyorral a képemen pillantok a lány felé, aki olyannyira megijedt a zenétől, hogy a pohár tartalma a nyakában kötött ki. Persze amennyire csak lehet, próbálom leplezni a jó kedvemet, de hogy őszinte legyek, nemigen jön össze.
- Nincs, de ha gondolod, kérhetek az egyik standtól szalvétát -mondom még mindig halványan mosolyogva, az egyik említett hely felé mutatva. - Nagyon sajnálom, nem akartalak kiröhögni, csak... elég viccesen jött ki a helyzet. Tényleg sajnálom -kezdek el mentegetőzni, de egy halk röhögésféleség még így is elhagyja a számat. Hát nem tehetek róla, ami vicces, az vicces.