A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=169701#post169701][b]Merkovszky Ádám - 2013.08.31. 11:33[/b][/url]

Mióta Niki is eltűnt a közelemből, a keserűség egyre mélyebben szippantotta magába minden más érzésem. Tudom, hogy Runának szüksége van rám, de egyelőre nem vagyok képes normális nagybácsiként funkcionálni. Talán a folyamatos kudarcok miatt vagy, mert mostanában semmit nem csináltam, kedvem lett visszatérni Roxfortos énemhez.
Tizenéves suhancként a világ sokkal egyszerűbbnek tűnik, sőt az is. A vizsgák, amik már akkoriban sem tűntek vészes dolognak, ma már tényleg csupán aprócska akadályoknak tűnnek. Rájöttem, hogy hiányzik az a gondtalanság, a bármit megtehetek érzés és, hogy fiatal vagyok és vagány. Mondjuk utóbbi kettőről a rajongóim még mindig meg vannak győződve, de én néha már azt sem hiszem el, hogy régen én voltam az a kölyök, akit az utolsó Roxfortos évében már szinte kétnaponta küldtek büntetőmunkára, néha olyasmiért is, amit nem követett el. Akkor én voltam az aktuális közellenség a suliban, és ha valaki valamilyen csínnyel tréfálta meg a kastély lakóit, egyből én lettem meggyanúsítva vele. Volt, amit felvállaltam, mert általa még menőbbnek tűntem, és persze olyan is, amit elutasítottam, mert az én tetteimhez képest az túl piti ügy volt.
Most, túl a harmincon, kezdek visszavágyni abba az életbe, ami persze nem túl egészséges gondolat, de mindenképpen kipróbálandó, főleg egy ilyen régi tréfamesternek, mint én. Így hát a tükör elé siettem, és egy korábban vett főzettel visszaváltoztattam a külsőmet. Most olyan tizenhat körülinek nézek ki. Ne is kérdezzétek, miért van nálam ilyen, a rajongóim miatt elég sok álcázást segítő varázskelléket felhalmoztam, és némelyik igencsak hasznos dolog. Ha az aurorok tudnák, miket rejtegetek a pincében, lehet, hogy néhány mai bűnügynek is én lennék a bűnbakja.
A mai nap egyébként pont remek lehetőség az inkognitóban sétáláshoz, hiszen ma kezdődik a bogolyfalvi nyárbúcsúztató. Rövid töprengés után a tó felé veszem az irányt, valahogy most a vízpartra kívánkozom. A virágfüzért elfogadom, de csak addig, amíg az azt adó lát engem, utána azonnal le is veszem. Merkovszky Ádám a nagy kviddicses magán hagyta volna, de Merkovszky Ádám a Roxfortos suhanc nem találná túl férfiasnak, hogy virágokkal van feldíszítve. A virágoktól azonnal meg kell szabadulni, azonban nem lenne szép dolog, ha csak úgy lehajítanám. Éppen kapóra jön, hogy megpillantok egy fiatal lányt, aki a nap alkalmából – vagy lehet, hogy mindig így öltözik – csupa kékben áll az egyik asztal mellett. Előkapom a pálcám, és suhintok egyet a kezemben tartott virágok felé, amik erre azonnal összerendeződnek, és felveszik egy tiara alakját.
Magabiztosan a lány mellé lépek, aztán egy pillanatra megtorpanok, gyorsan ki kéne találni valami nevet, elvégre a Merkovszky Ádámot használni azonnali lebukás lenne. Ekkor az agyamba villan egy volt évfolyamtársam neve: Robin Sparks. Eldöntve, mostantól az ő nevén fogok bemutatkozni. Nem is feltűnő, hiszen ebbe az iskolába elég sok külföldi diák jár, én pedig még mindig elég jól beszélek angolul, bár azt hiszem, egyelőre maradok a magyar nyelvnél, azt itt többen megértik.
Most, hogy már álnevem is van, megérintem a kiszemelt lány vállát, majd kedvesen mosolyogva felé nyújtom a virágtiarát.
- Szerintem jól állna neked – remélem, elfogadja, és ezzel letudom a virágtól való megszabadulás gondját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=169716#post169716][b]Merkovszky Ádám - 2013.08.31. 13:26[/b][/url]

Szerencsémre a lány nemcsak, hogy elfogadja a tiarát, de még örül is neki. Körülnézve pedig még dühös srácot sem látok, aki kézlóbálva, vagy fenyegetőzve jönne felém, amiért szóba mertem állni a barátnőjével. Egyáltalán senkinek nem keltjük fel az érdeklődését, a lány pedig igencsak kedvesen mosolyog rám, ezért folytatom a megkezdett beszélgetést:
- Nincs kedved velem tartani? Felfedezhetnénk ezt a helyet – mutatok körbe, közben pedig viszonzom a mosolyt.
Nem mintha hátsó szándékaim lennének, ráadásul ez a lány néhány évvel a saját lányomnál is fiatalabbnak tűnik, inkább Runa korosztályának tippelném. Viszont abból nem lehet gond, ha a falunap ideje alatt vigyázok rá, nehogy baj érje. Közben pár kedves bók és gesztus a lány felé, amúgy is a jellemem része, nem a csábítás miatt csinálom.
- Ha gondolod, segítek felrakni – nyújtom a kezem a tiaráért, amit ő tükör híján sokkal nehezebben tudna elhelyezni a haján, mint én, aki szemben állok vele. Ha megengedi, akkor kiveszem a kezéből, és eligazítom a feje tetején a kis ékszerré alakított virágfüzért.
- Egyébként Robin a nevem, Robin Sparks – villantok fel egy cseppet sem robinos, sokkal inkább merkovszkys vigyort. Persze neki ez nem tűnhet fel, elvégre egyik úriembert sem ismeri.
Élvezem a helyzetet, persze nem a hazugságot, amit én nem is érzek igazán annak, hanem a csínyt. Azt, hogy itt sétálok az emberek között, és fogalmuk sincs róla, hogy ki vagyok valójában.
Talán Runa vagy Niki felismerne, ha erre járnának, de erre elég kicsi az esély, így kiélvezhetem hirtelen és meggondolatlan tettem minden pillanatát. Mint általában a következmények most sem érdekelnek, azok majd csak akkor kerülnek a látószögembe, mikor már felelősségre vonnak azért, amit tettem. Nem hiába csodálkozik a családom a mai napig azon, hogy nem lettem bűnöző. Hát azt hiszem a kviddics megmentett, meg az átváltoztatástan tanárom.
A bemutatkozással végezvén, ha a lány igent mond a velem töltendő időre, felé nyújtom a könyököm, hogy ha akarja, megfoghatja. Mondhatnátok, hogy ósdi gesztus, de egyrészt a nőknél mindig beválik, másrészt pedig szerintem nem árt az udvariasság akkor sem, ha ahhoz egy régebbi szokáshoz kell nyúlnunk.
Akár megfogja a kezem, akár nem, akár velem tart, akár nem, én elindulok a part felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=169764#post169764][b]Merkovszky Ádám - 2013.08.31. 16:27[/b][/url]

Minden szerencsésen alakul: a lány úgy dönt, hogy velem tart, megengedi, hogy a hajához érjek, és még a nevét is megtudom. Nem is értem, hogy miért ilyen kedves és engedékeny egy általa ismeretlen sráccal, szerintem ennél sokkal óvatosabbnak kéne lennie. Természetesen ez alkalommal nincs mitől félnie, én nem fogom bántani, de sokan vannak, akik a helyemben kihasználnák a helyzetet. Megpróbálok nem aggódó fejet vágni, elvégre most szerepet játszom, Robin vagyok a külföldről jött diák, aki kedves és menő, nem pedig Ádám a harmincnégy éves felnőtt férfi, aki félt egy idegen kislányt.
A tiara igazán jól áll neki, de a mosoly még szebben mutat az arcán. Alapvetően kedves lánynak tűnik, de az is egyértelmű, hogy eleve jó hangulatban érkezett az ünnepségre.
- Keiko. Igazán különleges név. Jól gondolom, hogy valamelyik keleti országból jöttél? Mondjuk Japán vagy Korea – folytatom a társalgást, miközben lassan sétálok az oldalamon a lánnyal.
- Nem, már itt vagyok egy ideje, de elég nagy ez az iskola, biztos, ezért nem találkoztunk eddig – a füllentés szinte jön magától, kezdek igazán visszatalálni a régi énemhez és ez jó érzés. Érzem, hogy a tekintetemet keresi, ezért ránézek és elmosolyodok.
Régen ezt egy apró mozdulattal fejeztem volna be, egy egyszerű közelebb hajolással. Ilyenkor a velem lévő lány úgy érzi, mintha hirtelen közelebb kerültünk volna egymáshoz, már-már csókközelségbe. Mivel a mozdulat apró és ügyesen kivitelezett, ezért az alanynak nem tűnik fel, valóban közelebb került hozzám. Na, ekkor szoktam elfordulni, és nevetve rámutatni valamire, miközben érzem, hogy az elbűvölt lány, még mindig engem néz.
Keikon persze nem vetem be ezt a taktikát, nemcsak a korom és a csalás miatt, de azért sem, mert az ilyen olcsó trükkökről rég leszoktam. Nincs rájuk szükségem, ezek nélkül is sikerült már elcsábítanom nőket. De persze akik a közelemben ledermednek és csak a helyes fickót, vagy a sztárt látják bennem, azok nem is igazán érdekelnek. Jobban szeretem azokat a nőket, akik nem adják fel a saját egyéniségüket egy férfiért, sőt semmiért. Az a nő, aki biztos magában és van fellépése, igazán vonzó egy férfi szemében.
Végül nem hajolok közelebb, egyszerűen rámosolygok, majd rámutatok az egyik árválkodó vízibiciklire.
- Nem megyünk vele egy kört? Igazán szép lehet ilyenkor a tavon – vetem fel az ötletet a lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=169856#post169856][b]Merkovszky Ádám - 2013.09.01. 10:05[/b][/url]

Álnéven, tizenhat évesen mászkálni egy lánnyal a faluban elég sok régi emléket felelevenít, ezért kezdem magam igazán jól érezni. Visszatalálok a fiatal Ádámhoz, és szabadabbnak érzem magam, mint az elmúlt pár hétben bármikor. A dolgok, amik a felnőtt énemnek fájnak, most a fiatal testben elhalványulnak, bár megszűnni nem tudnak. Keiko nagyon kedves és aranyos lánynak tűnik, igazán örülök, hogy pont vele találkoztam.
A vízibiciklis ötletem igazán megtetszik neki, annyira, hogy engem meg sem várva be is ül a kiszemelt járgányba. Kissé fájlalom, elvégre így egy újabb menő és udvarias mozdulatomról marad le: szívesen felsegítettem volna a járműre. Ez most már késő bánat, lettem volna gyorsabb. A lány után futok, felpattanok a kék biciklire, és egészen meglepődöm attól, milyen könnyen mozgok. Bár korábban sem voltam valami nehéz, de az tény, hogy tizenhat évesen még sokkal könnyebb voltam, alacsonyabb és kevésbé izmos testtel rendelkeztem.
Ránevetek Keikora, majd nyomni kezdem a pedálokat. Ahogy a vízi jármű lassan eltávolodik a parttól, egyre boldogabbnak érzem magam. Elfojtok mélyen magamba minden szomorúságot, és egyszerűen csak örülök a pillanatnak.
- Mesélj valamit! – nézek rá Keikora – Mielőtt megkérdeznéd, fogalmam sincs, hogy mit. Bármit, ami eszedbe jut: lehet valós, vagy nem, szólhat rólad vagy másról, mindegy, csak egy darabig jó lenne hallgatni a hangod. Ó, akár énekelhetsz is, ha van kedved – mivel ez így nagyon követelőzőn hangzik, megpróbálok kicsit finomítani rajta – Cserébe én is mesélek majd valamit. Énekelni biztos, nem fogok. – fintorodom el egy pillanatra – Egyértelmű, hogy nem akarsz engem énekelni hallani.
Miután ezt leszögezem, csendben maradok, talán Keiko megszán, és tényleg elkezd beszélni valamiről. Én nagyon örülnék neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=311679#post311679][b]Merkovszky Ádám - 2014.06.12. 12:35[/b][/url]

Mióta ez a - jobb szó híján - baleset megtörtént, sikeresen vettem már néhány akadályt, bár diadalaim többségét legalább annyira köszönhetem annak, hogy Runával kölcsönösen támogatjuk egymást, mint annak, hogy talpraesett és magabiztos férfi, illetve jelenleg nő vagyok. Na, meg persze próbálok példát is mutatni, hiszen, ha már egy felnőtt ember, egy tanár is elveszíti a fejét, hogyan birkózzon meg a problémával egy tinédzser? Az más kérdés, hogy legszívesebben kitekerném a felelősök nyakát, hiszen ennél rosszabbkor szinte nem is jöhetett volna ez az egész katyvasz, elvégre hogyan leszek én így apa, vagy férj, vagy menő kviddicssztár. Na, jó, ez utóbbi a legkevésbé fontos, és az egyetlen jó, amúgy is az a dologban, hogy legalább a rajongóim sem ismernek fel. Remélhetőleg egyik újság sem szimatolja meg a dolgot.
Na, de a hírnevemnél sokkal fontosabb, hogy felkészítsem a tanoncaimat, főleg Kivát és Ginnie-t a vizsgára. Éppen ezért találkozom ma előbbivel, hogy elkezdhessük a negyedik év gyakorlati anyagát. Sajnos ehhez elengedhetetlen a vizes környezet, ahhoz pedig a megfelelő ruházat. Életemben nem éreztem még magam annyira férfiatlanul, mint mikor unokahúgommal elmentünk fürdőruhát vásárolni. Mármint nekem. Az eladólány meg nem értette, hogy miért ég a pofámról a bőr. Végül nem is vettünk konkrét fürdőruhát, inkább egy egyszerű topra hasonlító felsőrészt, meg egy shortot. Nem lettem valami nőies - hála az égnek - viszont legalább sikerült szereznünk olyan viseletet, amit elfogadhatónak ítéltem, és legalább így van mit felhúznom ma, mikor megpróbálom megtanítani Kivának a víz alatti lángképzést.
Az órát a falu mellett a kis tavacskánál tartom, remélhetőleg nem megzavarva a benne élő lények nyugalmas életét. A kastély helyett a saját házam felől érkezem, egyelőre egy hosszú pólóval takarva felettébb nőies felsőtestemet. Még nem sikerült megszokni a melleim súlyát, emiatt a tartásom egy cseppet görnyedtnek hat. Nem mintha nagyon bögyös lennék, de ehhez egyszerűen nem vagyok hozzászokva, az én testemhez ilyen tartozékok nem jártak.
A tóhoz érve ledobom a pólómat, és amíg a lányra várok, elmerülök kicsit a vízben, bár nem azért, hogy lehűljek, hiszen elemi mágusként a hőség nekem nem okoz gondot, de annyiban jó ez a nagy meleg, hogy legalább Kiva is gyakorolhatja a hűtés mechanizmusát egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=311699#post311699][b]Merkovszky Ádám - 2014.06.12. 13:28[/b][/url]

Már úszkálok egy ideje a tó hűs vizében mire valaki megszólít, bár nem a várt hang, és felnézve nem is a várt alak áll a tó szélén. Nem is értem, hogy mit akar tőlem ez a srác, és főleg, hogy honnan tudja, vagy sejti, hogy én ki is vagyok. Az egyetlen, akinek fogalma lehet róla, természetesen a családomat és az igazgatót kivéve, az, az, akivel ma találkoznom kellene ezen a helyen, vagyis... Oh, szent szalamandra, ez aztán szép kutyulás.
- Azt hiszem, jelenleg inkább Éva - próbálom humorral elütni a dolgot, hátha úgy neki is könnyebb lenne a helyzet. - Ha jól sejtem, akkor te is pórul jártál, Kiva. Hacsak nem tudok valami olyan szokásodról, ami indokolja a kinézetedet. - Vigyorom eléggé ádámosra sikerül, ami nem tudom, mennyire tud érvényesülni az új - remélhetőleg átmeneti - arcomon.
Lassan kisétálok a fiú testbe zárt lányhoz, nem éppen úgy, ahogy egy nő tenné ezt. A kecses csípőriszálásra nem vagyok, és nem is leszek, kapható. Éppen elég, hogy férfiként attól kell paráznom, hogy megjön a havim. Na, azután biztosan pszichológushoz járnék egy darabig. De mivel ez egyelőre a jövő problémája, inkább megpróbálok a tanításra összepontosítani.
- Bár a testünk egy cseppet megváltozott, de a képességeink ugyanúgy működnek, ezért szerintem érdemes lenne gyakorolnunk addig is, amíg az okosok rájönnek, hogyan is változtassanak vissza, elvégre neked készülnöd kell a vizsgára - szögezem le, és megpróbálok komolynak és tiszteletreméltónak hangzani annak ellenére is, hogy pár oktávval magasabb hanggal és jó néhány fejjel alacsonyabban próbálom kivívni magamnak a tiszteletet. - Ma a víz alatt fogunk lángot képezni, ami nem lesz egyszerű menet, szóval egyelőre próbálj meg elfeledkezni... hm... hát erről - mutatok végig az egész testén, majd beinvitálom a vízbe, hogy elkezdhessük az órát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=320317#post320317][b]Merkovszky Ádám - 2014.06.23. 14:10[/b][/url]

- Most, hogy újra megismerkedtünk és sikerült tisztáznunk minden lényeges dolgot, talán el is kezdhetnénk az órát - javaslom és megpróbálok a saját lábamon visszajutni a tó mélyebb részére, de Kiva, akarom mondani Kevin némileg felbátorodott a férfias testtől, így hát egészen más pozícióban sikerül vizet fognom, mint ahogy azt terveztem. Ez még nem is lenne akkora baj, de a hang, amit közben kiadok egészen felborzolja a lelkivilágomat. Kérem szépen, egy rendes pasas sosem sikít, semmilyen körülmények között sem. Bár jelen helyzetben nem vagyok igazi férfinak tekinthető, de a visítás, ami az ÉN torkomon jön ki igencsak bántja a szépérzékemet.
- Ha ezt még egyszer megpróbálod, vízbe fojtalak - szólalok meg miután sikerül a felszínre jutnom és vennem egy hatalmas levegőt, sőt ujjammal is megfenyegetem a lá... fiút, és szememben láthatja, hogy a dolognak csak a fele tréfa. Egy elemi mágussal akkor se szórakozzunk, ha épp nincs magánál, vagy éppen magában.
Szúrós tekintettel méregetem, ami egyébként eléggé távol áll tőlem. Elvégre valljuk be, mikor kellett nekem ahhoz folyamodnom, hogy a tekintettemmel ilyen módon próbáljak valakit megregulázni? Velem soha senki nem mert kekeckedni, főleg nem egy nálam sokkal fiatalabb személy. Na, persze most kisebbnek és védtelenebbnek tűnök, mint egyébként, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék bármikor felrobbantani egy fél erdőt, vagy éppen kiszárítani a Balatont.
Na, jó, ez utóbbi talán még nekem is nagy falat lenne, de a lényeg, hogy láthatóan oda a tekintélyem, és nincs is benne tapasztalatom, hogy azt női testben hogyan is szerezhetném vissza. A kinézetemnek viselkedésem és testbeszédem, ha nem is teljesen, de ellentmond, így aztán rövidesen fel is hagyok a próbálkozással, végül is mindegy, hogy mennyire tisztel, amíg elvégzi a feladatokat.
- Először is próbálj meg minél tovább a víz alatt maradni, hogy aztán később kevesebbszer kelljen feljönnöd levegőért. Mielőtt megkérdezed, természetesen a gyakorlat úgy is kivitelezhető, ha csak a kezed nyomod a víz alá, de sokkal egyszerűbb, ha az egész testedet folyadék veszi körül, na, meg én is sokkal jobban szórakozok - vigyorgok rá gonoszan, majd jó példát mutatva lebukok a víz alá, és próbálok minél tovább lent is maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=366474#post366474][b]Merkovszky Ádám - 2014.08.23. 20:13[/b][/url]

Mielőtt lebuknék a felszín alá, még hallom ahogy a fiú nevetve utánam szól, miszerint ne merészeljek csalni aeromágiával. Kedvem lenne nekem is felröhögni, elvégre az nem jutott tanítványom eszébe, hogy hydromágus is vagyok, vagyis tudok a víz alatt lélegezni. Mindenesetre nem maradok lent túl sokáig, és amikor kiemelkedem a vízből, hatalmas levegőt veszek, mintha szükségem lenne rá. Nem mintha be akarnám csapni a fiúvá lett lányt, ez inkább afféle teszt: kíváncsi vagyok rá, hogy vajon rájön-e a trükkre. Nem szeretném, ha kiderülne, hogy az elméleti tudása nem áll olyan szilárd alapokon, mint a gyakorlati.
Mikor úgy látom, hogy Kevin készen áll arra, hogy továbblépjünk, intek neki és ismertetem a feladatot:
- A víz alatt sokkal nehezebb lángot formálni, mint a levegőn, de mágiával nem lehetetlen. A tenyeredben egy kisebb robbanást kell létrehoznod, aminek a lökéshulláma pár pillanatra egy diónyi helyről kiszorítja a vizet, azon a helyen abban a rövid időintervallumban kell létrehozni a lángokat. Aztán már csak arra kell koncentrálnod, hogy a víz ne oltsa ki őket. Ha elég erőssé, forróvá és mágiával telítetté teszed, meg kell maradniuk. A legnehezebb az egészben az időzítés. Van kérdés? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd intek neki, hogy bukjon le. A buborékfejbűbájhoz hasonló hatású, levegővel teli buborékot idézek Kevin feje köré, majd követem példáját és én is lemerülök.
Jobb kezemet felemelem, majd koncentrálok, elképzelem a robbanást, annak erejét, nagyságát, sőt azt is, hogyan fog kinézni, mikor megidézem. Nemcsak látom magam előtt, szinte érzem hőjét, és azt a kis hullámot, amit generál. Amikor végleg összeáll fejemben a teljes kép, energiát kezdek gyűjteni a tenyerembe, nem túl sokat, de azt egyetlen apró pontba sűrítem. Addig-addig nyomom össze, míg már érzem, hogy az erő instabillá válik, ekkor egy aprócska szikrával robbanást idézek elő. Szinte azonnal meg is gyújtom a lángokat, majd hagyom hadd lobogjanak, a víz nyomásától kicsit szokatlan, lelapult formában.
Hüvelykujjamat felfelé fordítva jelzem tanítványomnak, hogy ideje a felszínre lökni magunkat. Amint felér, eltüntetem a buborékot, majd várom kérdéseit, ha netán most a bemutató után lenne neki.
- Most rajtad a sor - intek neki, majd rögtön utána én is lebukok.