A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=119426#post119426][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.05.19. 14:40[/b][/url]

Kávéval teli papírpohárral kezemben indulok el, méghozzá le a faluba. A függőségtől még messze állok, de nem lenne nehéz elérni, mivel itt a konyhába lesettenkedve is könnyűszerrel csinálhatok magamnak, vagy csináltatok a manókkal, de ha azt akarom, hogy még annál is kevesebb ismerős láthasson esetleg, lejövök a faluba és beszerzem. Most ezt a szobámból hozom, feltankoltam vele ugyanis. Egyszerűen imádom, nincs mit tenni. Ahogy iszogatom, pusztítom el a mai biztosan minimum harmadik pohárkával, az nem is érdekel hogy merre megyek. Nem mintha nagyon ismerném, azaz emlékeznék mi merre van, de valakit maximum megkérdezek, visszajutni úgyis vissza tudok, nem az a kérdés, hanem hogy meddig tart. Szerencsére nincs dolgom, ráérek, így még a lakósoron végigsétálva veszem célba a tavacskát, ritkán jártam ide, de most tökéletes lesz kicsit egyedül lenni, figyelni az embereket, de a legfontosabb: kávézni. A hozzám közelebb lévő padra telepszem le, először normális pózba, majd lábaimat felhúzva törökülésbe, és viszonylag kényelmesen elhelyezkedve. Mosolygok ki a fejemből, miközben táskámat leemelem vállamról és lógatom le. Elvan a gyerek, ha játszik, én pedig egy nagyra nőtt kisgyerek vagyok néha, valljuk be. Sokszor viselkedem úgy, ahogy koromhoz képest nem kéne, de persze nem a beteges, visszamaradott módon, hanem csak hülyéskedek, mert megtehetem és jól érzem magam. Jó, talán egy 20 éves lánynak nem éppen a táskája lóbálásával kéne szórakoznia, de én sokkal abszurdabb dolgokat is szoktam produkálni, ez ahhoz semmi. Egész nyugodtan iszogatom itt a hideg italomat, nem zavar semmi, meleg van, itt ez a kis tó is. Szeretek én gondolkodni, ha van min, és ez a valami pozitív dolog is. Ha már nem az, akkor nincs értelme, mert csak tönkreteszem az idegrendszeremet. Most viszont boldog vagyok, ki tudja miért, és vigyorogva bámulok ki a világba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=120104#post120104][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.05.20. 12:16[/b][/url]

Jóformán a szívrohamot hozza rám a srác, ahogy a fülembe súgja azt amit, és én először nem is azzal foglalkozok a szabad pár pillanatomban, hogy mit mondott, hanem hogy félrenyeltem a kávémat, és majdhogynem fuldoklok, vagyis csak elkezdek köhécselni, amíg egy kicsit meg nem nyugszanak az izmaim. Addig egészen nyugisan, nagyon erőltetetten nyugisan azon gondolkodok, mégis mit kezdjek most én ezzel itt mellettem, mert hogy nem a boldogságot váltotta ki belőlem, az száz százalék. Elsőképp lassan fejemet is az irányába fordítom, lassan és hatásosan, és egyik legszebb nézésemet veszem elő, amivel ölni tudnék, ha kéne. Én kedves és aranyos vagyok, de ezt még nekem is nehéz tolerálni, most pedig még a teljes zavartság is eluralkodik rajtam, na mit tegyek? Ötletem sincs, de azért egy angyali vigyort még küldök feléje a fejemet oldalra billentve, ami igencsak azt sugározza, hogy ezt megbánja.
- Nincs. Én szabad macska vagyok, és az idegenekhez... hogy is mondjam... szóval nagyon szépen ki tudom fejezni irántuk érzett szeretetemet...
Gúnyos, lenéző és ideges hanglejtésemből érezheti, hogy szarkazmus egész, de mindezt oly' cukin adom elő, hogy nehéz visszafojtanom a röhögést. A szemkontaktust keresem még, hogy az üzenet teljes egészében eljusson hozzá, mert úgy jó ez, ha pedig mégsem, akkor ez van, én ilyen vagyok, nem fogok ugrani neki, mert húha de édes volt ez a beszólás. Nem, nem volt az, és örülnék ha a vigyor is szépen lassan letörlődne a pofikájáról, mert nehéz elviselni. Többek között ezért is fordítom el fejemet hirtelen, a tóra nézve, de pár pillanat múlva vissza is fordulok feléje.
- Nos, van pár lehetőség, válassz. Eltávozol innen nagyon gyorsan, megvárod amíg elképesztően ideges leszek, vagy visszaveszel a stílusodból...
A végét már mogorván mondom. Ezért mégis csak jó valamire, ha az ember lányának egy szókimondó ikre van, megtanul néhány fordulatot, amit majd tud is használni, mint én. Ez még semmi Vivihez képest, de én se vagyok olyan, hogy a szavakkal dobálózzak, tehát ez elég lesz, ha meg nem, akkor majd eldöntöm mit csinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=133142#post133142][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.12. 16:30[/b][/url]

Elég nehéz elfojtani magamba az érzést, hogy hiányzik és látni akarom, de ha kötelezettségem van, mint például az órája járás, akkor muszáj lenne, mert a figyelmemet rajta kívül semmi más sem köti le. Nem is lenne kötelező bejárnom órákra, azaz de, csak megtehetném, hogy nem, viszont én nem az vagyok, és nem is szeretnék megváltozni, jó ez így. Úgysincs olyan sok, kibírom még talán.
Lényegében az volt az első dolgom suli után, hogy egy baglyot reptessek a Drága felé, méghozzá annyival, hogy a tavacskához menjen ki, ennél több nem kellett, és miután kicsit összeszedtem magam én is elindultam a megjelölt helyre. Az, hogy van egy kis szél még talán jó is, egyébként pedig meglepően meleg van. Ez szintén csodás, nem is akarom, hogy beboruljon az ég, vagy akár vihar legyen, imádom, amikor kint is lehet császkálni, és melegen sem kell öltözni. Én sem vagyok túlöltözve, de ez nem is probléma.
Viszonylag gyorsan leérek, még magassarkúban is. El kell ismernem, hogy minél többet használom, annál jobban szeretem, és ha egy kicsivel is magasabbnak akarok tűnni meg tökéletes. Persze Jeffre így is fel kell néznem, de nem zavar, szerintem pont jó is. Sokszor nem volt még probléma a magasságom, és az átlagot így is meghaladja, tehát nem panaszkodhatok.
A gondolkodás nekem nagyon megy, de azért remélve, hogy nem kell várnom leülök nyugodtan az egyik padra, egy párszor körbenézve, hátha itt van már valahol, aztán pedig a tavacska felszínének fodrozódását, apró hullámait figyelem, kizárva a külvilágot pár másodpercre.
Most sem tudom másra gondolni, csakis Rá, és arra, hogy igazából azt szeretném, ha egy perce se kellene elengednem, mindig velem lehetne, bár ez realista életszemlélettel megoldhatatlan, legalább a közelemben tudhatom, és ha a faluba költözünk majd, akkor még inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=135760#post135760][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.19. 11:13[/b][/url]

Miniszívrohamként ér, ahogy megijeszt, mivel eléggé belefeledkeztem a kis tó bámulásába, de nem haragszom Rá. Inkább széles vigyorral fordítom felé a fejemet, természetes, hogy tekintetét keresve.
- Szia.
Csak édesen mosolygok Rá, majd ahogy egy puszi után leül mellém ezt folytatom is.
- Csodásan, boldogan. És Te?
Ahogy átkarol tenném ezt én is a háta mögé nyúlva, de amilyen hirtelen felpattan csak nézek Rá először iszonyat okos ábrázattal.
- Oooh, Jeff, ezt igazán nem kellett volna...
Igen, Jeff, innentől a Drágán kívül így fogom hívni, tetszik. Persze ettől függetlenül örülök én neki, de mégsem leginkább az ajándéknak, hanem hogy Ő itt van nekem. Átadja a kis dobozt, én pedig csillogó szemekkel nyitom ki, mintha kisgyerek lennék, olyan érzésem van közben, de ez teljesen más. Egy kis gitár medál, apró csillogó kövekkel díszítve.
- Ez gyönyörű.. Nagyon szépen köszönöm. És ami a legfontosabb: én is szeretlek.
Visszaül mellém, nekem pedig az első tennivalóm, hogy apró csókot adok ajkaira, majd csak vigyorgok Rá továbbra is, mint eddig. Most már ténylegesen át tudom karolni, még mielőtt válaszolnék kérdésére.
- Dehogy, semmi gond. És az a fontos, hogy itt vagy már.
Nem kell magyarázkodnia, nem érdekel, nem vagyok allergiás a késésre, és tényleg nem is lényeges. Azt mondom talán ha valami üzleti megbeszélés lenne, akkor ne késsen, de így nem zavar, csak szépen csendben pillanatokra elmerülök tekintetében.
- Van már terved a mai napra, Édes?
A kérdés előtt még fejem a vállára döntöm, és még arra a kis időre is, amit itt kívánok tölteni kényelmesen elhelyezkedek. Őszintén, nekem nincs tervem. Mindegy mikor, hol vagy miért, Vele: ez a lényeg. Felőlem csinálhatunk bármit, mehetünk akárhová, csak talán nem ártana kitalálni. Van egy másik lehetőség is persze, elindulunk és csak megyünk, de bizonyára sikerül majd valamire jutni. Amíg nem szól semmit addig pedig csak mosolygok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=197757#post197757][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.11.10. 18:09[/b][/url]

Vidámság, boldogság, rengeteg életkedv, öröm és csupa pozitív dolog jellemzi az elmúlt néhány napomat. Sokkal jobb, mióta Jeff itthon van. Borzasztó nagy meglepetés volt számomra, amikor este beállított, hiszen csak hetekkel ésőbb kellett volna érkeznie. Vagyis Ő ezt mondta, de lehet csak megtévesztés volt. Így sokszorosan jól esett.
Mondjuk azóta nagyon nem voltam kint. Annyit töltöttem csak levegőn, amíg leugrottam a cukorkaboltba, meg vissza, feltankolni néhány napra. Otthon, vagyis jelen esetben a hotelben is volt még édességem, a Kedves is hozott, de meddig tart az ki? Jó, mondjuk azokat az angol csokikat sajnálom, de ugyanolyan gyorsan benyomtam, mint a többit. Talán ennyit nem kellene ennem, de nem érdekel ám.
Most is, hirtelen felindulásból természetesen egy szép nagy tábla karamellel töltött csokoládéval indulok el levegőzni. Hiányzik a séta, és az időre tekintettel előbb muszáj megígérnem, hogy jól felöltözök, és nem is maradok soká, de aztán indulok. Valahol sajnálom, hogy nem a Plüssömmel töltöm az időmet, mindet, amit tudnék, de erre szükségem van.
Először még nem tudom merre megyek, azaz pontosan tisztában vagyok vele, csak az úticélom homály. Hamar kirajzolódik azonban a kép, a tavacska felé indulok el, oda-vissza célzattal, aztán meglátjuk, hogy érdemleges emberrel találkozok-e, vagy csak összeakadok-e bárkivel, és mit fog reagálni? Bár talán lassan már itt Bogolyfalván is megszokott kép lesz várandós nőket, diákok látni szaladgálni az utcán. Ja, tényleg, hát én meg teszek rá, mit gondolnak, akkor mindegy...
A gondolkodásból kizökkenve a tavacska előtt, a járda szerű kitaposott, kövekkel szegélyezett utacska végén állok meg. Másfél percig biztos nézem a sima víztükröt, mely olykor-olykor néhámy helyen a halak mozgásától fodrozózik. Nyugodt minden, ezt imádom.