A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=111592#post111592][b]Mácsai Mina Izabella - 2013.05.03. 18:22[/b][/url]

Mivel már nem volt olyan vészes az idő, ezért végre kimozdulhatott, aminek nagyon örült. Szeret ebben a furcsa, meglepő kastélyban élni, szereti az új szobáját, de hiányzik neki Kriszta és a természet is. Mindig nagyon is természetközpontú kislány volt. Szeret sátrazni, piknikezni, a fűben ülni és beszélgetni. Egyszerűen ezek olyan jó dolgok, melyeket sok ember nem csinál, ezért elveszti a varázsát. Amikor Pesten voltak és jó idő volt, mindig kiültek a Margitszigetre, Pécsen a Szent István térre, és nagyokat játszottak, festettek, ettek ott a fák hűs árnyékában.
Egyértelmű tehát, hogy kapva kap az alkalmon és jól felöltözve elindul, hogy körbenézzen a faluban. A játszótéren nem talál senkit, de nem bánja, még nem biztos benne, hogy teljesen fel van készülve más gyerekekre, előbb a felnőttekkel való találkozásait kellene megértenie, a gyerekek sokkal bonyolultabbak tudnak lenni. Fázós kis kezeit elrejti az anyukájától kölcsönkapott blézer zsebeibe, ez a testrésze képes a nyár közepén is fázni. Szerette ezt a ruhadarabot, mert olyan finom illata volt az anyukája parfümjétől és jól ment a fehér harisnyájához. Csúszott párat a csúszdán, majd visszakanyarodott a Fő utcza felé, hogy vegyen egy kókuszgolyót, amit a tavacska felé haladva elmajszolhat. Nagyon szerette a kókuszgolyót, főleg ezt a fehér változatot, ami sokkal édesebb volt a barnánál. A pocijában az édességgel érkezik meg a tett helyszínére, ahol néhány ember van csak, akik többnyire egy másik emberrel vannak elfoglalva. Közelebb sétálva a parthoz talál egy kényelmesebb kis helyet, így a táskájából előveszi a pokrócot, amit magával hozott és leterítve elhelyezkedik rajta, majd kihalássza a száraz kenyereket is, amit a kacsáknak hozott. Kár, hogy itt nincsenek hattyúk, nagyon szereti őket.
Épp az első széttördelt darabot dobja el, amikor észrevesz egy felé közeledő kutyát. A kutyák a kedvenc állatai, mindig el tudja foglalni magát velük, így most is bátran odatartja a kezét, hogy szagolja csak meg a kutyus, és ha tetszik neki, akkor jöhet a játék!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=684075#post684075][b]Warren Mina - 2017.06.04. 22:51[/b][/url]

- Apaaaa, kapd el!
Vagy hatodszor repül a labda, persze valahogy mindig félremegy, nagyobb a távolság, mint amennyit egy ekkora gyerek pontosan dobhat le. Az erőkifejtésébe rendszeresen belelép, bár határozottan sétál és fut, de ehhez még nem elég magabiztos. Én csak néha felpillantok, majd vissza le a tankönyvemre. Vizsgaidőszak, utálom.
- Apaaa!
Ilyenkor, amikor apával van, többször használja az ő megszólítását, mint a hétköznapokban anyáét, pedig a gyerekek általában az anyjukat részesítik előnybe. Nekem nem volt választásom, Sean meg úgy tűnik bepótolja azt a részt is, ami nálam kimaradt.
- Képzeld, anya tegnap elfelejtett hazahozni. Az oviba kellett volna aludnom.
Ez mondjuk nem teljesen igaz, de olyan nagyon hitelesen adja elő, hogy még én is felsandítok. Az igazság az, hogy anya lekéste a vonatát, ezért szólt Bellának, aki viszont értekezleten volt, aztán meg nekem, de én vizsgáztam, így végül Franci hozta el őket, aki egy órával később tudott ugyan csak értük menni, de még mindig jobb volt, mint a többi opció.
- Azt hittem, hogy anya meghalt.
Ez a mondat mostanában elég sokszor hagyja el a száját. Mindig mást gondol halottnak. A családot, a szomszédokat, az óvodástársait, madarakat, vagy a szomszéd hirtelen eltűnt macskáját. "Kellor biztos meghalt", mondta hihetetlenül komolyan, vajas - morzsás szájjal egyik reggel. Bevallom, utána végigsétáltam a kertben, de féltem tőle, hogy megtalálom a macska tetemét.
- Nem foglalkozik egy kicsit sokat a halállal? Tudja egyáltalán, hogy mit jelent?
Kérdezem apától, mikor Sean már el is futott, hogy megkergesse a madarakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=684115#post684115][b]Warren Mina - 2017.06.05. 15:47[/b][/url]

Ránézek apára, majd megforgatom a szemem, jellemző. Ezért nem szólt neki senki erről, mert akkor biztos, hogy ki veszekedés lett volna a vége.
- Nem, csak lekéste a vonatot. Egy betegénél volt.
Anya nem is ezt a szót használja, hanem valamelyik másikat, de azt mindig elfelejtem. Nem szereti a hozzá járókat betegnek hívni, mert nem azok, pedig szerintem meg de. Néha én is úgy érzem, hogy olyan jó lenne elbeszélgetni egy pszichológussal, de a környezetemben meg csak anyám van, akivel viszont nem szeretnék elbeszélgetni.
- Aham, és szerinted nem furcsa, hogy folyamatosan arról beszél, hogy a családja hatott vagy meg fog halni? Kivéve persze téged.
Sean sosem említi azt, hogy az apja meghalna, de őt, az anyjukat, a környezetüket rendszeresen felemlegeti holtan. Eddig azt hittem egy mesében hallotta, de ezek szerint a nevelése része volt a halál fogalmának korai letisztázása. Szegény Esztit mostanában mindig azzal vegzálja, hogy azért nem látogatja meg az apukája, mert halott, és hamarosan az anyukája is meg fog halni, de ne is reménykedjen, mert Sean nem fogja megosztani vele a szüleit. Önző gyerek. A múltkor anya felemelte Esztit, aminek az lett a következménye, hogy Sean bokán rúgta anyát, később pedig erősen meghúzta Eszti copfját. Utána nekem panaszkodott, hogy megütötték a kezét, de amikor nem hatódtam meg, szó nélkül otthagyott.
- Lehet, hogy nekem is szülnöm kéne egy gyereket.
Mordulok, amikor a következő oldalra lapozok. Igazából napok óta próbálom felfogni, hogy mit is akar ez a tanár. Amikor Ráhel meglátogatott, inkább vele töltöttem az időt, mind a kettőnknek szüksége volt arra, hogy kiszakadjunk a világunkból, és nekem olyan jól sikerült, hogy azóta se tudom magam visszarángatni oda.
- Apa! Gyere ide!
Parancsol rá a gyerek az apjára, valahonnan a nádas széléről, ahol éppen egy kiskacsát próbál meg elkapni. Már térdig a tóban van, nem zavarja a víz, de neki kell a kacsa, és kell apa, hogy odaadja neki a kacsát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=684533#post684533][b]Warren Mina - 2017.06.07. 18:51[/b][/url]

- Ezt mondd anya bokájának.
Elég nagyot rúgott bele, szerintem amilyen kicsi, olyan veszélyes. Mármint tele van ilyen elfojtott agresszióval, vagy én nem is tudom. Nem emlékszem már rá, hogy milyen voltam gyerekként, de ha ilyen, akkor még csodálom, hogy életben vagyok.
- Kizárt, hogy köcsög lenne belőle, hiszen a te fiad.
Felelem mosolyogva, pedig a kettő nem zárja ki egymást. Én is az ő gyereke vagyok, aztán nézzük csak meg a legutóbbi helyzetemet, ja igen, egy nő oldalán voltam. Szóval ez nem olyan nagyon törvényszerű, de azért ne egy kacsán és a halál fogalmán múljon, hogy mi lesz az öcsémből, jogos.
- Mondok neked egy vidámabb dolgot. Bár lehet, hogy neked, mint alfahímnek, ez a beszélgetés is a halállal lesz egyenlő.
Leteszem a könyvemet és a szemüveget is a fejem tetejére biggyesztem. Egyre többször kell viselnem, így most már biztos, hogy se auror, se bombaszakértő, se helyszínelő, se kviddicsbajnok nem lesz belőlem. Nem mintha ezek közül bármelyikre is vágytam volna, de azért a sors segített a megerősítésben is.
- Elkészült a koszorúslány ruhám, és eszméletlenül szexi. Combközépig fel van sliccelve, de csak akkor látszik, ha úgy lépek vagy állok benne.
A nagynéném pedig megtanította, hogy miként kell úgy állni, hogy ízlésesen elő lehessen varázsolni a lábat benne. Felpróbáltam és így, igen, ezt pont így kellett megcsináltatni. Ráadásul egy kis átszabással utána akár nyári buliba is fel lehet venni. Imádom, hogy ennyire kreatív.
- Örülsz neki? Mindjárt megházasodsz, elveszed a csodálatos és tökéletes gyerekeid csodálatos és tökéletes anyját.
Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy pont ezekkel a szavakkal jellemezné anyát, de azért jó egy kicsit cukkolni. Persze csak egy kicsit, nem nagyon. Sean közben engedelmesen kimászott a tóból, mielőtt még tényleg elragadhatták volna, és hozott magával ajándékot is, néhány virágot, amik eddig csak ott lebegtek. Egy rosszul sikerült randi nyomai, valószínűleg, viszont az egész gyerek úgy fest, mint egy viziszörny kisinasa, aki még látja a szépet a világban. Sokat dob az összképen a virág.
- Tessék!
Apa felé nyújt két csigaházat, amiket szintén a vízből halászott ki. A kavicsok már nem fértek el a markában, azokért még vissza akar majd menni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=685964#post685964][b]Warren Mina - 2017.06.16. 22:22[/b][/url]

Meglepődve nézek fel rá, és nagy valószínűséggel Sean is sejti, hogy valami nincs rendben, mert félbemarad a mozdulata, amit a leesett csigaház felé tesz, és kis kezét visszahúzva inkább kezd el a fűszálakkal játszani, nem mintha annak, hogy kitépi őket, sok értelme lenne, de ő biztos érti, hogy miért teszi.
- Nem kell leharapni a fejem!
Csattanok fel én is, és úgy pattanok fel, minta valami megszúrt volna. Eddig nagyon lelkes voltam a dologgal kapcsolatban, még ha nem is hittem el, hogy komoly - mert valljuk be, ha nem veszi el, nekem akkor is van egy dögös ruhám -, megadva az esélyt annak, hogy ez bizony nagyon jó lesz majd. Ehhez képest most itt állok, szembe a csokipapírgyilkos apámmal és csak nézek rá hitetlenkedve.
- Bocs, hogy azt hittem, te ezt élvezed.
Mordulok egyet úgy, mintha éppen most nyírta volna ki az aranyhalaimat, és összefont karokkal indulok el a tópartra inkább, de csak azért oda, mert olyan béna lenne, ha most nekiállnék összepakolni itt még a könyveimet, miközben ő néz engem. Na azt már nem. Tőlem aztán meg is pukkadhat ez az alak! Felháborító a viselkedése, mert ha már mi örülünk ennek, akkor egy kicsit ő is örülhetne velünk, nem zaklattuk semmivel, nem követeltünk tőle sem kedvenc színt, sem virágot vagy ételt, szóval igazán lehetne kicsit nagyobb tekintettel ránk is. Nekünk igazán nagy dolog ez az esküvő.
- Ó óóó... bibi...
Nyújtja közben a kezét Sean apa felé, három ujját is elvágta a fűszálak éles szélével, és most szépen csordul ki a vére. Nem igazán zavarja, mindennap elvágja magát valamivel, de anya azt kérte, hogy ilyenkor szóljon, és úgy tippeli, hogy apának is kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=686919#post686919][b]Warren Mina - 2017.06.22. 21:25[/b][/url]

Nézi a nővérét és az apját, ahogy felemelik a hangjukat, meg ahogy morognak. Nem szereti ezt, éppen ezért inkább a fűvel és egy bogárral kezd el játszani. Katicabogár. Egy ideig hagyja, hogy a piroghátú csikizős lábai rajta szaladgáljanak, az érzésre szélesen el is mosolyodik, ám hiába néz fel többször, és hiába mondja többször, hogy "apa" vagy "Mina" egyikük se figyel rá. Anya bezzeg mindig figyel, de anya sokkal szigorúbb is, biztos haragudna azért is, mert az elrepülő bogár sárga foltot hagyott az ujján. Nem is érti, hogy miért nem figyelnek rá, és hogy mi a baj. Ezt már tudja, tudja, hogy ilyenkor baj van. Inkább vissza is fordul a fű felé, és azt kezdi el hajlítgatni és tépkedni.
Aztán hirtelen Mina felkel, és úgy megijeszti ezzel, hogy az ujját megbántja a fű. Egy kicsit fáj, de ezért nem szokott sírni, mert ő már nagy fiú, viszont anya azt tanította, hogy az ilyenekről is szóljon, így amikor a lány elviharzik, komoly arccal, mint egy kis üzletember, közli a tényt. Bibije lett.
- Apa?
Van egy kérdés, amit már régen fel szeretne tenni, és most, hogy az apja rá is figyel, úgy érzi, meg kell tennie, éppen az előző példa miatt. Összeszedi hát a gondolatait, és igyekszik kérdéssé formázni, de inkább egy határozott kijelentésként ér a nagyvilágba.
- A lányok hülyék.
Igen, ezt már egy hete meg akarja kérdezni, csak mindig elfelejti, de most eszébe jutott a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=687128#post687128][b]Warren Mina - 2017.06.24. 13:24[/b][/url]

Amikor apa nevet, ő is elvigyorodik és nézi, ahogy a haja a szemébe lóg. Szeret apával lenni, mert apa mókás, akkor is, amikor mérges. Azt nem nagyon szereti, amikor kiabálnak anyával, vagy anya szomorú apa miatt, mert amikor szomorú, mert akkor anya nem szívesen játszik vele, vagy legalábbis nem olyanokat, amelyek miatt ő is nevetni szokott. Ezt már megtanulta. Ha apa és anya veszekednek, akkor nincs se repülőzés, se lovacskázás, általában csak autókkal versenyeznek, anya néha még az autóhangokat is elfelejti kiadni, és képes hosszan és fojtogatón ölelgetni őt. Ez megint olyan dolog, ami nem igazán tetszik neki, de mit tud csinálni.
- Menjünk haza.
Kéri apát, nem akar már itt lenni, megunta a kinti világot. Sokkal inkább szeretne bent lenni a házban és mondjuk kardozni vagy fegyvereset játszani apával. Felkelve Mina hátát nézi, majd váratlanul kiabálni kezd, hogy a nővére meghallja.
- Hülye vagy, ezért hazamegyünk!
Apa megerősítette, hogy a lányok hülyék, így magabiztosan kiáltja ezt a lánynak, aki bosszankodva sétál vissza, és szó nélkül pakolja össze a cuccait, nem néz se az apjára, se az öccsére.
- Nekem sosem lesz feleségem, butaság.
Veszi fel a traktorját a földről. Miközben a kijelentést teszi, olyan komoly arcot vág, mintha máris felnőtt lenne. Komolyan is gondolja. Jelenleg minden lány zavaró és nyivákoló, a csoporttársai is folyton hisztériáznak, ha meghúzzák a hajukat vagy lecsavarják a babájuk fejét. Egy ilyen neki nem kell otthonra.