Domi *-*
Akkor

* Letti napokban való megérkezése meglepően nem forgatta fel a hétköznapjaikat-persze az extra adag örömöt leszámítva, amit a jelenléte okoz. Igaz, még mindig jobban örülne, hogy ha a Navinéba járna, mert ott jobban ismeri a társaságot, mint a kékeket. Meg kell hagyni, hogy a szfinxeké sem egy emberevő népség, a saját középiskolai baráti körétől jobban kellene óvnia a gyereket, mint a Levitásoktól. Persze ott is van néhány nagyszájú kölyök, de manapság már hol nincs. A Navinések nagy része is hajlamosabb a rendbontásra, és bizony többen vannak az ilyenek, mint anno házvezető-helyettes korában, szóval végül is ilyen téren édes mindegy, hogy kik közé került Letti. Riri kimondhatatlanul imádja a nővérét, ha tehetné szinte minden szabad percét vele töltené. A nagyokban próbálta megtalálni a testvéreit, talán ezért is lett olyan jóban Leonieval. Az apja felől megérkezett Amerikából az az Eridonos fiú, Keith - vele is imádják egymást. Már csak Vivien meg Zelke hiányzik a képből és a kis törpnek teljesül minden vágya. Mármint azok közül, amiknek van egy icipici realitásalapja, mert sajnos nem tudnak neki venni egy édességboltot, mint ahogy vattacukorfalú szobája sem túl sanszos, hogy megépül.
Szerencsére Véda szülei fel tudtak ajánlani egy közepes összeget a lakásvásárlásra, meg a szedresi ház árának nagy része is még bent van a bankban, így úgy tűnik, hogy sikerül venniük egy kertes házat Bogolyfalván.  Nem telik egy csodás palotára, de épp elég lesz hármuknak, vagy esetleg ha Vivien mégis úgy döntene, hogy követi a húgát, akkor még éppen, de ő még el fog férni. A legkisebb gyerekkel elég volt nekik a kastélybeli lakosztály, ám mivel ilyen sok évet töltöttek Lettitől távol mindenképpen szeretné maga mellett tudni a középső gyermekét is, ráadásul Rircsunak is családiasabb lenne a környezet a felcseperedéshez. Ezenkívül az sem utolsó szempont, hogy kényelmesebbé válik az iskolába hordása is.
A mai nap pont ideálisnak tűnik, hogy lakásnézőbe induljon. A nap sziporkázóan süt, javítanivalója sincs egy szál sem, a Navinésok sem tervezik uralmuk alá hajtani a kastélyt, így nyugodt lélekkel mehet le a faluba szétnézni. Ririre Letti vigyáz éppen, hála Istennek még nem kínozzák sok tanulnivalóval, úgyhogy 1-2 órácskára el tud szabadulni. Még sosem járta be a falucska lakónegyedét, pedig már éveket lehúztak a környező kastélyban. A tóhoz már többször kimentek, onnan látott már pár házat, de egyikben sem járt még. Úgy dönt, először a tavacskát nézi meg. A kicsi lánya is nagyon szereti ezt a helyet, sokszor kéri, hogy jöjjenek le és etessenek kacsákat. Némileg sietős léptekkel célozza meg a legközelebbi szabad padocskát, majd kényelmesen elhelyezkedik az imént említett ülőalkalmatosságon. Hátradőlve figyeli a környéken időző népeket, néhány diáknak biccentéssel válaszol a köszönésére. Jól teszik, hogy ezt a csodás napot nem a kastély falai között bezárva töltik, annyi mindent lehet idekinn csinálni.  Amint az összes közelében lévő Bagolyköves nebuló elhalad mellőle, végre átadhatja magát a pár perces beiktatott pihenésnek és nekiállhat a megnyugtató víztükör bámulásának. Ahogy a halak a felszín közelében úszkálnak, lágyan fodrozódik a tó felszíne. Vagy 5-6 méterrel odébb egy kisfiúra lesz figyelmes, aki éppen a vízbe meríti a kezét. Nem látja tökéletesen az arcát, ráadásul nincs is neki szemben, de innen szakasztott olyan, mint a keresztfia. Persze az lehetetlen, mert a család azon ágának nincs varázsereje, még nagyon régen született valamelyik közös felmenőjük kviblinek, azóta pedig muglikkal házasodnak. Nem is meséltek neki a varázsvilág létezéséről, fogalma sincs arról, hogy az anyja unokatestvére boszorkány. Úgyis indulni szeretett volna, ám ennek a különös hasonlóságnak hála a kíváncsi az alacsony fiúra, úgy dönt mellette halad el és diszkréten, de megnézi magának. Lehetetlen, hogy ő legyen, de valamiért késztetést érez arra, hogy lássa az arcát. Ahogy közelebb ér egyre nagyobb hasonlóságot vél felfedezni Domi és az itteni fiú között, körülbelül fél méterre áll meg tőle és kikerekedett szemmel rámered. Ez tényleg ő volna?* - Dominic? *Szalad ki a száján, miközben továbbra is meglepetten nézi a srácot. A család idősebb tagjai sem szóltak volna nekik, hogy bizony más mágusok tagjai is vannak a famíliának. Pedig ez a barna hajú fiúcska bizony tényleg Domi.*

Keresztfiú *-*


* A házvásárlás mindig nagy elkötelezettséget jelent. Egyrészt nagy anyagi teher, még ha nem is kell hitelhez folyamodni, másrészt roppant körültekintően kell kiválasztani, hiszen nem csak egy épület mellett tesszük le a voksunkat, hanem egy olyan hely mellett, ami hosszú ideig a lakhelyünk lesz. Az sem utolsó szempont, hogy csak egy lakást veszünk, amiben elszaladnak mellettünk a napok, vagy pedig igazi otthonná lakjuk be. Az csakis közösen mehet, csupa szép és praktikus dologgal kell körbevenniük magukat, semmiképpen sem szeretne egy kirakatlakást, amiben semmihez nem lehet érni, mert dicsekedni kell vele a vendégnek, hogy itt bizony milyen patinás rend uralkodik mindig.
Remélhetőleg a lányok nem haragszanak, hogy most nem hozta őket ide, de még maga sem tudja, hogy melyiket szeretné, meg hogy van-e egyáltalán eladó ház a környéken.  Az is lehet, hogy feleslegesen jött le a faluba, mert egyet sem fog látni, úgyhogy majd a Boglyas téren lévő hirdetőtáblán fog keresni ajánlatokat. Egyáltalán arról sincs fogalma, hogy a varázslóvilágban milyen áron árulják a házakat, mert amikor legutóbb vásárolt egyet, akkor azt muglipénzért tette egy egyszerű kis falucskában, ahol nem voltak védve a lakosok különböző erős védőbűbájokkal a kíváncsiskodó szemek elől. Meg ugye az sincs ingyen, hogy a forintot átszámolják varázslópénzbe. Majd holnap azt is megérdeklődi, amikor elviszi Ririt a suliba.
De most nem is ez a legkülönösebb, hanem az, hogy kivel találkozott itt, a hegyek között elrejtett varázslófalu szívében. Domi nagyon megszeppent attól, hogy itt látta a keresztanyját- valljuk be okkal. Mert ugyebár Véda tudott arról, hogy a családban van varázslóvér, csak még régebben kihunyt az erő az egyik felmenőben, így nem terjesztik, hogy valakiben még lakozik. Dominic azt hihette, hogy Ő az egyedüli a famíliában, emiatt is a nagy meglepetés. Egy laza fürdővel próbálja lehűteni a kedélyeket, a nő már hiába kap felé. Ahogy a kis legény próbál kikászálódni a vízből az egészséges kezét nyújtja felé.* - Gyere, hadd segítsek! *Mondja finom hangon, miközben az arcáról a meglepettség, az öröm és a büszkeség furcsa keverékét tudja leolvasni az ember.  Előveszi a pálcáját a táskájából, majd egyenként a fiú ruhadarabjaira irányítja, s elmondja a megfelelő varázsigét, hogy teljesen megszáradjon Dominic.* - Így csak kényelmesebb. Én vagyok, ne félj! Gyere, üljünk a pa…* Folytatja kedvesen, amikor is meglátja, hogy az imént elhagyott ülőalkalmatosságát már elfoglalták, sőt a közelben nincs is másik szabad hely.* - A fűbe. El kell mondanom valamit a családunkról. * Megfogja a fiú karját, finoman húz rajta egyet, ezáltal nyomatékosítva kérését. Ha a fiú nem menekül el sikítva és követi, akkor kényelmesen elhelyezkedik a tökéletesre nyírt gyepen.* - A családunk elég régóta varázserővel bír… én is, az ikrek is… tudod… a nagyszüleink testvérek voltak, az én nagymamám boszorkány lett, míg a tiednek valamiért nem jött ki az ereje. * Úgy tudja, hogy mindent megtettek, hogy valamit előcsalogassanak a hölgyből, de csak nem sikerült.* - Emiatt muglikként kezdtek élni, és el is titkolta a varázserejét, anyukád sem hallott róla. Mi pedig tiszteletben tartottuk a kérését. *Meséli tovább némileg határozottabban, mint az elején. Így kicsit nehéz volt a szokásos családi rendezvényeket megtartani, de nem tehettek mást. Valószínűleg kellemetlen lett volna a fiú édesanyjának is, hogy ő nem képes varázsolni, míg mások igen. Konfliktusok forrása is lehet egy ilyen különbség, még ha összetartó is a család, mint náluk.*- Akiknél van varázslófelmenő, akár nagyon távoli is, felütheti a fejét a mágia. Így lettél Te varázsló, és én ennek nagyon örülök. Büszke vagyok Rád! * Fejezi be boldogan mosolyogva, most is alig tudja elhinni, hogy Dominicből varázsló lett. Gyengéden megsimítja a fiúcska karját, ezzel bátorítva a kérdéseire. Biztosan rengeteg van, az egész váratlanul zúdult a nyakára. Remélhetőleg most már újraéled a mágia a família ezen ágában is, a fiún a világ szeme. *

Keresztfiú *-*

*Szegény gyereknek minden teljesen kaotikus lehet még, hiszen még ő maga is meglepődött, noha tudta, hogy van némi esély arra, hogy Domiék ágán egyszer valakiből még varázsló lehessen.  Vajon mit érezhetett a fiú, amikor megkapta a levelet a mágusképzőből? El sem tudja képzelni, biztos nagyon meglepődött először, meg persze egészen biztos, hogy el sem akarta hinni a dolgot. Egy buta tréfának tűnhetett valamelyik ismerősétől, vagy kitudja.*
- Elhiheted, hogy én is. De örülök! *Feleli valami mosolyfélét erőltetve az arcára. Tényleg örül, azzal nincsen gond, csak még ő is nehezen dolgozza fel az események szövevényes fonalát. Egyáltalán már az is érthetetlen számára, hogy hogyan nem futottak össze eddig a kastélyban, vagy nem hallottak róla. Igaz, hogy igyekszik kimaradni a tanáriban időnként folyó lelkes pletykálásból, lehetséges, hogy ez is magyarázat arra, hogy miért nem hallhatott erről. Avagy az is, hogy Dominic bizony nem egy balhés figura, nincs miért kibeszélni.  Nem szeret amúgy sem a tanáriban időzni, csak ha értekezletet tartanak, vagy nagyon nincs ideje visszamenni az északi toronyba két óra között, akkor látogatja meg. Mondhatni egy viszonylag elszigetelten élnek ott Ririvel, megvan az a pár kolléga, akivel jól megvannak és össze is járnak, a többiekkel pedig inkább hivatalos viszonyt ápol.
Boldog, hogy feloldódni látja a fiút, mert a fiúk megnyugtatáshoz nemigen ért így háromgyerekes lányos anyukaként. Ő is átkarolja keresztfiát, aki ismét kezdi kellemetlenül érezni magát. Nem hiába, most tudta meg, hogy egész életében titkolózott előtte a nagymamája, vélhetőleg egyszerre dühös rá emiatt és nem érti a dolgot. Nem szól semmit, és úgy csinál, mint aki nem látja, hogy Domi a könnyeivel küszködik. Valószínűleg ez lesz a legjobb megoldás egy fiú vigasztalásánál és nem a babusgatás. * - Nem tudom kicsim… talán szégyellte, hogy ő a családban az, aki nem viszi tovább a varázserőt. Pedig úgy tudom nem bántották emiatt, vagy ilyesmi.  * Szegény srácból végül előtörnek a könnyek, a nő próbál biztatóan nézni rá, miközben ép kezével megfogja a fiúcska felé eső mancsát ezzel biztosítva, hogy ő itt lesz neki. Ők sem helyeselték a fiú nagymamájának kérését, de muszáj volt tiszteletben tartaniuk. Várható volt, hogy valakiben újra fel fog bukkanni a mágia, úgyhogy ezért sem volt helyes dolog titkolni ezt a tényt.* - Tudom, hogy nagyon nehéz most. Ha bármi kérdésed van még ezzel kapcsolatban, szívesen válaszolok rá. Már ha tudok. * Ő sem rendelkezik mindenható tudással, a családjuk szokásaival meg még pár dologgal tisztában van, de nyilván benne van az is a pakliban, hogy Domi olyat kérdez például a nagymamájával kapcsolatban, amire nem tudja a választ, mert nem látja túl gyakran, ráadásul ez tabutéma. A család idősebb tagjai többet tudnának erről mesélni.* - De amúgy a mamád tudja, hogy megkaptad a behívó leveledet? * Kérdi, miközben ő is elengedi a fiú kezét látván, hogy újra kezd megnyugodni. Mert ha tudja a nagyi, hogy Domi varázsló lett, és úgy sem mesélte el, akkor nem tudja, mit kezdhetnének ezzel.  Remélhetőleg nem áll fenn olyan, hogy féltékeny lett a saját unokájára.* - Itt tanítok a suliban sárkánytant. Khm, tudod a kezem sem autóbalesetben sérült meg… az felétek volt a fedősztori. Igazából sárkányokkal foglalkoztam. *Ismeri be kicsit zavarodottan, remélve, hogy Dominic erre nem szeretné kiterjeszteni a kérdéseit. Noha egyébként teljesen jogosak, hisz ő is egész életében hazudott neki és egész biztosan érdekelnék a sárkányos kalandok és társai.* - Melyik házba kerültél amúgy? Mert az biztos, hogy nem hozzám. Akkor találkoztunk volna. * Folytatja, azon elgondolkodva, hogy a fiú mennyire élhetett zárkózott életet a kastélyban, ha még csak nem is ismeri a tanárok nevét, se semmit. Ezen változtatni fognak, Letti és a kicsi Riri egész biztosan ki fogják rángatni a csigaházból.* - A kishúgod? Gratulálok, mikor? Hogy hívják? * Kérdi csillogó szemmel. Ilyen hamar elment az idő? Nemrég még csak újságolták, hogy babát vár az anyukája, erre máris megérkezett a csöppség? Látszik, hogy mostanában azt sem tudja, hol áll a feje.*

Keresztfiúú <3

* Korábban sosem járt itt, amikor Magyarországon éltek, valahogy ide nem került semmiféle rokon. Mármint Bogolyfalvára. Dávid részéről sem lakik itt senki, pedig náluk aztán nagy a család, de valahogy mindenki asszimilálódott a muglik közé a nagyvárosokban. Vagyis van olyan, aki faluhelyen, mert ott kellemesebb a levegő, vagy mi a szösz. Mindenesetre örül neki, hogy a volt férje részéről nincs itt senki, mert bizony nem szívesen találkozik velük. Pláne, hogy Letti hazajött, így még inkább távol akar tőlük maradni, hiszen az Erdős-Prinzek arról híresek, hogy külföldi iskolákba járatjak a gyerekeiket. Az ikrekre is ez a sors várt volna, ha a szüleik ma is együtt lennének.  Most is próbálta nyomni, hogy ha már nem tudnak franciául- ami ugye nagy szégyen- akkor legalább a Roxfortba járjnak.*
- Nem vagy különc. * Mondja megnyugtató hangon a fiúnak. Vagyis, ha úgy vesszük különc, hiszen a família azon ága kviblikből, illetve muglikból áll és közülük határozottan kilóg egy varázserővel rendelkező figura. Finoman Domira mosolyog, ezzel bátorítani próbálva őt, s erősíteni benne, hogy teljesen normális. Néhány diák miatt ugyan érhetik kellemetlenségek az iskolában között amiatt, hogy nem ismeri a varázsvilágot, ám más mugliktól érkező nebulókat is láttak már az öreg falak, el fog boldogulni. Ő és Letti is biztosan mindenben a segítségére lesznek, együtt le fogják küzdeni a nehézségeket, hiszen mégis csak egy család. * - Persze, én is megértem. Nyilván én is szégyellném, hogy ha én lennék a család… öhm… fekete báránya, ha szabad így fogalmazni. De Ő sem kevesebb semmivel mi nálunk, sajnálom, hogy igazán nem sikerült elfogadnia ezt a dolgot… * Folytatja lágy hangon, picit elmélázva. Végül, ő valamennyire a család fekete báránya, hiszen senki nem foglalkozott előtte a sárkányokkal, a határozott szülői tiltás ellenére választotta ezt a hivatást magának. Volt is öröm, amikor Dávidhoz ment hozzá, azt remélték, hogy a férfi mellett besavanyodik és egy nyugis minisztériumi állásból megy majd nyugdíjba. Most pedig mégis itt tanít, nincs nagy baja vele, valahogy így, hogy átlépte a bűvös negyedik x-et már lenyugodott. A gyerekeknek is jobb, hogy itt dolgozik, a fel-feltörő adrenalin vágyat pedig leküzdi valahogy, néhány dolgozatot igazi kaland kijavítani amilyen trehányul ír némelyik kölyök. Vivien még inkább kilóg a családból, és nem csak a rendezetlen írásképe miatt. Az apja családja még inkább tradíciókat tisztelő, kiegyensúlyozott életet élő népség, a leányzó vérmérséklete pedig még az anyjáén is túltesz. * - Áh, az igazgató, Wickler György. * Feleli miközben egy kicsit meglepődik Domi bújásán, de ismét mosolyogva reagál rá és megsimítja az aprócska termetű fiúcska vállát. * - Igen, ez nekem is furcsa. Ririvel eléggé bezárkózunk, ez lehet az oka, vagy nem tudom. De, azok. Meg kell tanulni bánni velük. *Válaszolja a végén kacsintva egyet. Nem szokása, de most valahogy kijött belőle. Igazából rengeteg új inger éri mostanság: kezdve azzal, hogy házvezető lett néhány hónapja, Violetta hazaköltözésén át, maga az, hogy megint házat fognak vásárolni. Az érzelmek izgalmas kavalkádja tombol a lelkében. * - Áh, Andráshoz jársz. Letti most került oda, ez így jó lesz. *Mondja elégedett hangon. Rédey kolléga nagyon jól bánik a nebulókkal, de Đominickal biztosan nem lesz gond, nem kell félnie a haragjától. Vio még csak ismerkedik a szfinxekkel, de kétség sem fér hozzá, hogy jól meglesznek és támogatni fogják egymást.* - Én a Navinét, kár, hogy nem ide kerültél. De a Levita is nagyon jó hely. * Folyatja csevegő hangon, miközben lassan feltápászkodik a gyepről. * -Óóó, de szép neve van! Képet kaptál már róla? Szívesen megnézném! Egyébként ne félj! Ha meglátod, a szíved egyből megsúgja neked, hogy hogyan becézd.* Ez egy kicsit érzelgős tőle, de mint az előbb elhangzott túl sok pozitív inger érte, amire nem tud mufurcul reagálni. A kisbabákat meg nagyon szereti, bár nem szeretne több büszke anyukája lenni. Néha egy kicsit bánja, hogy nincs kisfia, de a három csajszival is tökéletesen elégedett.* - Mi lenne, ha visszamennénk a kastélyba a lányokhoz? Biztos nagyon fognak örülni neked! *Ajánlja fel fejével a kastély irányába bökve. Ririnek nincs túl sok emléke Domival kapcsolatban, igyekeztek is nem elvinni a családi találkozókra, nehogy varázsiskoláról kezdjen el magyarázni a mugli rokonoknak. Egy idő után ezt nem lehetne a képzelő erejére fogni.
Pár perc múlva együtt elindultak a kastély irányába, a lakást később is ráér megnézni, elvégre még van idejük. Ráadásul lehet, hogy újra is kell gondolni a lakóingatlan szobáinak számát.*