[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=32834#post32834][b]Bácskay Hella - 2012.12.28. 18:00[/b][/url]
GergőSzerencsére nem olyan fiúval van dolgom, aki mogorva, mint mondjuk egy Rellonos, hanem egy aranyos gyerek ez a Gergő, aki segít is nekem kesztyűt keresni. Közben meg mesél arról, hogy mi is a baj. Jaj, szegénykém. Még jó, hogy az én bátyuskám nem korlátoz be engem. Mondjuk nem is tudja, tudja jól, hogy megenném őt érte vacsira. Szeretem, hogy ő az én bátyuskám, de én kérem szépen már nagy lány vagyok. Bár ezt anyuci sose foga szerintem feldolgozni. Még most is olyan vagyok neki, mintha 5 éves lennék. Nem is értem. Jó, néha tényleg úgy viselkedek, mint egy ötéves. Vagyis elég gyakran, de azért na. Én már nem vagyok kicsi. Koszorúslány is leszek a nyáron. Az pedig egy nagyon komoly feladat, azt nem csinálhatja ám bárki. Úgy bizony!
- Jaj, az anyuk már csak ilyenek. Az enyém szerintem egy életre bebörtönözne, még talán egy sárkány is vigyázna rám, mint a királylányokra, akit le kell győznie a bátor, erős hercegnek. Jaj, azt hiszem, túl sok tündérmesét olvastak nekem kiskoromba. - Nevetek egy kicsit, mert ez így is van. Nálam a csúnya, gonosz boszorkány mindig megkapja a méltó büntetését a királylány pedig boldogan él, amíg meg nem hal. Milyen szép is ez. Az anyukám is biztos hercegnő volt, mert ő is boldogan én az ő hercegével, aki történetesen az apukám. Erős is, bátor is. ~
Megvilágosodtam! ~ De nekem nem lesz tündérmesém, ha nem lesz meg a kesztyűm, amit már fel is lelek. Ó, igen, meg van mentve az életem és még csokit is kapok Gergőtől. Az élet szép!
- Jaj, neked biztos nem kell? Nem akarom előled megenni. De ha nem kell, akkor köszönöm szépen! - És ezzel egy nagy cuppanós puszit nyomok a fiú arcára köszönetképpen és fel sem tűnik, hogy az, akinek most puszit adtam nagyon nem Olika, hanem bizony egy fiú, akit én nem is ismerek és el is felejtettem neki a kérdésére is válaszolni.
- Én, 14 éves szeptember óta és te? Egyébként én is a Navinébe járok. Nagyon jó kis ház, ha oda jössz, akkor már legalább biztos lesz két barátod ott, mert mi barátok vagyunk, igaz? Egyébként te most hol laksz? Megmutatod? Szeretem a házakat. Meg a kastélyokat. Bár nem értem, hogyan képesek fennmaradni. Tudod én nem értek az ilyen fizikus vagy miféle dolgokhoz. De hallgatni szeretem őket. Meg a csillagokat is szeretem. Nézd csak, ott van az esthajnalcsillag. Már sötétedik is. Na, nem baj. Te itt vagy velem, szóval nem kell félnem, majd te megvédesz, bizti tök jól ismered már a falut, én még néha mindig eltévedek. - Nevetek és a lakósor felé veszem az irányt Gergővel, akibe belekaroltam már régen. Egyik kezem az ő keze és oldala között van átfűzve, míg a másikkal a csokit majszolom, de csak lassan, mert enni és beszélni egyszerre nem lehet. Kiesik a csoki akkor a számból a végén.
- Mesélj valamit! Én annyit csivitelek itt neked, hogy már lyuk lesz a pocakodon. Ottan ni! - Bököm meg a hasa közepét vigyorogva.