A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=283309#post283309][b]Földesy Kristóf Dominik - 2014.04.27. 12:45[/b][/url]

Gyakorlatilag mindenem fájt - az Eridonos meccs után egy ideig a Gyengélkedőn voltam, de mostanra már kiengedtek. A térdem, a bordám meg minden, de szerencsére a még mindig ijesztő, indián kinézetű ember helyre rakott. Nem is lenne problémám a sérüléseimmel, de az hogy Ashley elkapta a cikeszt, az a tény, hogy egy tizenöt éves lány elhalászta előlem, na az letaglózott. Először is, gratuláltam neki a meccs után (bár lehet hogy olyan zsibbadt voltam, hogy csak gondoltam rá), mert tényleg nem mindennapi dolog volt, amit csinált - de engem ő most győzött le először. A meccs után felvetődött bennem a kérdés, hogy megérdemelt-e a helyem a Bükki Bikáknál.
Éppen ezért nem tudtam aludni. Csak forgolódtam az ágyban, és gondolkoztam. Végül amikor felkelt a nap, úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Összeszedtem magam, kikeltem az ágyból - vigyázva hogy Mira ne ébredjen fel - és elmentem a műterembe. Lassanként összekapartam a mobil festőállványom, meg mindent ami a festéshez kell, és elindultam a faluban. Lábaim végül a kis tavacskához vezettek; az egyik vízközeli padnál állítottam fel az állványt. Nem a tavat akartam lefesteni - sosem voltam az a tájképes fajta -, de muszáj volt egy kis friss levegőt érezni a bőrömön. Igaz, még nem volt túl meleg, de ez a kellemesen hűvös idő jól jött, hiszen tökéletes volt arra, hogy kikapcsolhassam kicsit az agyam.
Kréta elő. Először vázlatot csinálok.
Fekete-feér képet akartam, valami elvontat - kezem járni kezdett, szinte ösztönösen húztam be a vonalakat, mintha ez a kép mindig is a kezemben lett volna, csupán még nem lett volna időm lefesteni. Előttem egy alak sziluettje kezdett szép lassan kibontakozni, s mintha ez a csontvázszerű alak vonalakon állt volna; csak rajzoltam, rajzoltam...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=283344#post283344][b]Földesy Kristóf Dominik - 2014.04.27. 13:53[/b][/url]

Csak a lapra figyeltem, mindent kizártam a tudatomból. A nő alakja feltűnően szögletes volt, sosem került ki a kezeim alól még ilyen ember, akinek ennyire ne lettek volna valóságos vonalai. Az arca nem látszott, háttal állt, de meztelen volt. Nem tudom, miért festettem pont ezt.
Ekkor szólalt meg egy hang. Összerezzentem és felnéztem - csapatkapitányomat, Lucát pillantottam meg. Elmosolyodtam egy kicsit, bár nem jött a legjobbkor hogy kiszakadtam az alkotás folyamatából.
- Szia. - köszöntem vissza, s közben végignéztem magamon; sebtében felkapott hófehér fölsőmön most a kréta nyomai éktelenkedtek. - Persze, megvagyok, csak kissé le vagyok lombozódva. Meg fájogat az oldalam.
Próbáltam biztató mosolyt produkálni, de az a helyzet, hogy tényleg baromira elfáradtam - nem is fizikailag, inkább mentálisan... akkor azonban, mikor bocsánatot kért, egyből elfelejtettem a depressziómat.
- Luca, áruld el nekem, hogy mégis miért kérsz bocsánatot... Semmi sem a te hibádból történt.
Csak én vagyok béna - tettem hozzá magamban.
A lány arca bűntudatot tükrözött - valahogy magamat láttam benne, mikor felvettem a csapatkapitányi címet; amikor még gőzöm sem volt a kviddicsről, és minden vereség miatt magamat hibáztattam. Kicsit komikus volt, hogy egy körülbelül húsz centivel alacsonyabb lányban láttam meg önmagam. Pszichológushoz kéne járnom?
- Tényleg nem miattad volt. Szerintem erről nem a csapat tehetett, hanem a sors hozta így. - Mikor kimondtam, akkor jöttem rá, hogy tényleg így gondolom, ennek ellenére azonban haragudtam magamra. Valahogy szabotálnom kellett volna a sorsot, a fenébe is!