36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. április 17. 20:22 | Link

Bogárkám
04.17. 15:02

Most már muszáj elmondania, mielőtt kitudódik teljesen. Bár már az is lehet, hogy Amanda megtudta a dolgot. Igen azt, hogy levitás lett, átment a kékekhez, és ő nem szólt róla, bár a terveibe beavatta a kedvesét. Persze abbn több verzió is volt és talán jobb lett volna, ha vele beszéli meg teljesen, de tudta, hogy akkor biztosan nem megy sehova, Candy minden szava kétszeres hatással van rá, legyen az jó, vagy rossz. Hiába, szerelmes, túlságosan is, és most egy kicsit rosszul is érzi magát. Rolival jött, de a sárkányt elengedte repkedni, persze csak az engedélyezett területek fölé, és ezt a kis hüllő be is tartja. Így most egyedül üldögél egy padon, várja, hogy a Drága megérkezzen. Idegesen tördeli a kezét, már azon is sokat agyalt, hogy milyen ruhába jöjjön. Gondolta, hogy kék talárjában sétál majd le, de nem akarta sokkolni már messziről a Kedvest, így inkább egy egyszerűbb összeállítást választott. Amanda még sehol, benne pedig nő a feszültség, hogy vajon mennyire lesz mérges a lány? Biztosan az lesz, annak kell lennie, mert kihagyta a döntésből. MI van, ha úgy dönt, hogy Svédországba megy? Nem, akkor biztosan beavatta volna előre, mert az sokkal nagyobb kihívás elé állította volna a jelenleg harmonikusan működő kapcsolatukat. ~ Hülye vagyok, biztos, hogy tudja már, ha más nem a rellonosoktól... Akkor még rosszabb a helyzet... ~ Dühösen ugrik le a padról, és kavicsokat kezd dobálni a folyóba, néhányat meg is "kacsáztat", amik többet pattannak a vízen. Mivel túl dühös magára a koncentráláshoz, alig van sikerélménye. ~ Talán el kéne kezdenem lenyugodni és magamban lejátszani, hogy mit fogok mondani, mielőtt meglátom. Onnantól már nem lesz visszaút... ~ Sóhajtozik, mint aki szívinfarktust kapott és benntartja a levegőt. Az ajkait beharapva erőlteti vissza magát a padra és gondolkodás közben a körmét kezdi rágcsálni. ~ Szia Mandy! Kék lettem, ugye nem baj? ~ Lehorgasztja a fejét, majd tovább erőlteti a rosszabbnál-rosszabb ötleteket. Az őrületbe kergeti magát, ami végül egy szavas mondatban tör ki belőle.
- Elég! - állítja le az önostorozó gondolatait egy pillanat alatt. Gyorsan körbenéz, de nem lát senkit, aki fantasztikus produkciójának szemtanúja lehetett volna. ~ Végül is nem meghalni készülök, mint a múltkor... ~ Nyugtatja magát, azonban a hevesen verő szíve tudja, hogy csak akkor fog igazán lenyugodni, ha Amanda megérkezik és elmondja a történteket. Az már megint más kérdés, hogy utána miért kell izgulnia majd, vagy kell-e egyáltalán.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. április 19. 23:31 | Link

Yarista kedves

Események, élmények és történetek hada rohanta meg az elmúlt napokban Meggiet. Volt itt mindenféle, jó és rossz, szép és csúnya, új és régi, valós és valótlan, vagy minimum annak tűnő. Mondjuk úgy tömören, elég groteszk napok vannak a háta mögött. Úgy néz ki ez a tanév se lesz semmi. Mindenesetre a mai találkozónak, amit eléggé kétkedve fogadott, kettős érzésekkel fut neki. Nem is igazán tudja hová tenni, bár most nem is igazán próbálja így elsőre.
Az egész valahol ott indul, hogy felkelt, bal lábbal, ma már két elsős is az útjába akadt, akik nem sok jóval távoztak a társaságából. Az öltözködését sem vitte ma túlzásba, de azért tett róla, hogy feltűnjön, hiszen egy sötétzöld cicanadrág és egy citromsárga felsőt vett fel. Egész jó idő van, ami meglepő az időjárás szeszélyességét ismerve mostanság. Egy kardigánt még magára kap, ebben tölti a napját. A nagy keresgélés, pakolászás közepette huhogásra lett figyelmes, na, remek, ha ő levelet kap, annak általában nagyobb jelentősége van, mint kéne, hogy legyen. Most sincs ez másként, hiszen a levél a Drágától jött, ráadásul a megfogalmazásra már felhúzott szemöldökkel néz, miközben tekintetét végigfuttatja a leírt sorokon. Sok jót nem sejtet, bár rosszra is csak ő gondolna ebből. Természetesen van sejtése mit is akar közölni, ami miatt kellően mérges is rá most, de ki fogja várni, hogyan közli.
Összekapva magát délután készen áll erre a beszélgetésre, kíváncsian várja mi lesz, de a hatás kedvéért, ami mos biztosan igen ”kellemes” a másik félnek, eleve késve indul el le a faluba. olyan, ”tudom mit tettél tavaly nyáron” típusú vigyorral az arcán igyekszik végig a folyosókon, aztán az udvaron. Lassabb tempóban közeledik a tóhoz.
Ó, ugyan, megy ez neki, most is mutatja a tudatlant, de nagyon is tisztában van vele, hogy elment a háztól, és ezt vele nem is közölte. Mit gondolt? Na, mindegy, ezért még számolnak. Szépen mögé lépdel, nem igazán feltűnően, karba tett kezekkel áll meg nem messze tőle a tavat nézve.
- Szép napunk van. – Mondja kicsit gúnyosabb hanglejtéssel, majd kérdően tekint Yaristára pár pillanatra, aztán újra a tóra. Az ilyen hogy vagy, mi újság veled dolgok most teljesen háttérbe látszanak szorulni, gondolt rá, hogy keríti és csűri csavarja a dolgot, de miért tenni, igazán kíváncsi már, hogy mit fog mondani, mert igazából elképzelése sincs a magyarázatra. – Miről szeretnél beszélni? – Lép közelebb aztán leül mellé az idefelé olyannyira megszokott mimikával az arcán, nem leplezi nemtetszését, és a hallottak után sem fogja, ha olyan lesz.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. április 24. 14:43
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. április 20. 09:02 | Link

Bogárkám
04.17. 15:23

~ Ezt nem így kellett volna. De ha meg elmondom… Akkor sem, megértett volna! És ha nem? Szeret téged te idióta! Igen, de… ~ Magában vitatkozik, és ugyanoda jut, ahova azóta is folyamatosan. Nem tudja, hogy mi lett volna a jó, de ez rossz megoldás volt. Talán nem is volt jó megoldás, csak rossz és kevésbé rossz. Ez már nem fog kiderülni, ráadásul Katherine is lesokkolta a minap, még egy olyan titok, ami ólomsúllyal nyomja a vállait. Valószínűleg örökre. Az már biztos, hogy nem lesz auror, vagy hazug auror lesz, mert nem akarja feldobni a lányt. De a kődobálás közben újra és újra, Amanda gyönyörű metszett szemei veszik át a fő képet, és amikor gondolatban lejjebb tekint, csak úgy süt a zöld talárja. Ráadásul azok a gyönyörű lélektükrök mérgesen villognak, mintha ki akarnák tépni a fiú lelkét, mert nem mondott el valamit. Aztán megembereli magát és felül a padra. ~ Késik, pedig nem szokott. Biztos szándékos. Fejezd már be! ~ Dühöng, ami az egyébként sem rózsás hangulatát még jobban a bányászbéka járataihoz közelíti. Megrezzen a hangra, észre sem vette, hogy megérkezett Amanda. A hűvös üdvözlés, és a karba font kezek egyértelműen utalást tesznek arra, hogy most elmarad a csók és az ölelés. Villámként hasít bele gondolat. ~ Tudja! Nekem annyi! ~ Most szeretné, ha tényleg belecsapna a fejébe egy villám és akkor megszabadulna a szenvedéstől. De ő csinálta így, nem menekülhet el gyáva nyúlként, vállalnia kell a következményeket. Talán nem lesz túl súlyos, de lesz, ebben biztos.
- Igen, bár lehetne szebb is. – meglepődik, hogy felvette ő is az ironikus stílust, és csak figyeli, ahogy leül mellé a lány. Talán nem túl okosan fogalmazta meg azt a levelet és a válasz sem volt túl örömteli. De itt van a Drága és várja, hogy Yar kimagyarázza magát. Vagy ilyesmire gondol a fiú, aki feszengve ül a barátnője mellett és még csak megölelni sem meri.
- Gyönyörű vagy, mint mindig. – egy félszeg mosolyt ereszt meg a Cicabogár felé, ezt mindenképpen el kellett mondania halála előtt.
- Sajnálom. – nyögi és ezzel véget is ért az ironikus és magabiztos stílus. Bár még nem tud semmit a másik, de nem is mer a metszett szemekbe nézni, mert úgy gondolja, hogy azok a torkát metszenék el éppen.
- Átmentem Rolival a Levitába. – mondja ki végül azt, amiért idehívta Meggiet. Nem valami jó kezdés, de legalább őszinte. Nem akart körmönfont mondatokkal eljutni idáig.
- Tudom, hogy szólnom kellett volna, de féltem, hogy akkor nem megyek el és tovább szenvedek a pincében, még akkor is, ha te egy ragyogó nap vagy a sötétségben. – szavai halkan peregnek az ajkairól és megpróbálja megfogni Amanda kezét, hogy bátorítást nyerjen belőle. Nem szereti az ilyen helyzetet, és tudja, hogy a rellonosok nagyon büszkék a házukra, úgyhogy ez minimum hazaárulásnak minősül, így még mondania kell valamit, hogy ne legyen belefojtva a tóba. A jobbik esetben.
- Szerettem a Rellont, bizonyos dolgokat még most is szeretek. Téged, Mirát, Alexát, a szobatársaim és nagyjából ennyi. Megfojtott már a pince mélye, és tudom, hogy hülye voltam, hogy nem szóltam. Kérlek, bocsáss meg nekem, kérlek! – most először tekint fel a kék szemekbe igazán, mert ezt már nem lehet csak úgy maga elé nyögdécselni. Nagyon feszült, látszik, hogy legszívesebben megölelné, és összenyomná a Kedvesét, csak, hogy bocsásson meg neki. Aztán a cipője orrával kezdi túrni a homokot, várva az ítéletet, vagy bármit, amit Amanda közölni szeretne vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. április 25. 22:21 | Link

Yarista kedves

Sosem volt a híve annak, hogy adjon a pletykalapok, vagy az ismeretlen diákok szavára, mostanában viszont túl sok igazat lel ezekben, amik valamelyest nyugtalanítják is. Persze a világ vége hírek elkerülik, arról szó sincs, hogy ekkora problémák lennének, de most kicsit érzékeny ezekre a dolgokra, és ez az a kritikus pont, amikor a boldog periódus után be szokott ütni a baj. ~ Übermut tut selten gut. ~ Valahogy nincsenek túl jó érzései, és ha már az anyanyelvét is elővette régen rossz. Ebből nem kérne, ha lehet, de ezt nem ő dönti el, így inkább a fagyos, érzelemmentes hozzáállással próbálkozik, amivel érkezik a megbeszélt helyszínre. Komótos, lassú és szinte észrevehetetlen tempót diktálva közelíti meg Yart, aki láthatóan igencsak kellemetlenül érzi magát, ez az, ami még táplálja is benne az élcelődni vágyás lángját. Arról, hogy szép, avagy sem ez a délután még nem tud konkrétat mondani, de előbb utóbb fény derül mindenre.
- Köszi. – Mondja még mindig hidegen, ám kevésbé gúnyosan az előzőekhez képest. A visszamosoly viszont sokkal gúnyosabb, mint megszokott lenne, most Yar is tisztában van vele valószínűleg, hogy egyáltalán nem arra kíváncsi, hogy hogyan fest, vagy mit gondol róla, bár utóbbit jó lenne tudni, mert arra oka kellett legyen, hogy nem mondta el neki, mi is fog történni. De egyelőre higgadtan és türelmesen, na meg némán vár, hallgatja, ahogy kisebb megszakításokkal belekezd, aztán kimondja a tényeket. Minden egyéb reagálás nélkül szúr oda.
- Jól érzed magad ott? Találtál társaságot? – Kérdezi, a hangsúlyokat a megfelelő helyekre téve. Elhagyta az ironiát, a bókolásra legkevésbé sem kíváncsi. Karba tett kezekkel áll fel és sétál a tó széléhez tekintetét a víztükörre szegezi.
- Féltél? Minek nézel te engem? – Rápillant felvont szemöldökkel és még mielőtt közeledni kezdene, a fiú közli a tényállást. – Én a helyedben nem tartózkodnék most túl közel a vízhez.
Mondja ki teljesen egyszerűen, mintha csak valami apróságot közölne vele. Nem az a túl sértődékeny, de vannak dolgok, amik eléggé kihozzák a béketűréséből. A Kékek amúgy sem a szíve csücskei, de az, hogy annyi bizalma sem volt felé, hogy közölje, külön fejtörés számára, hogy hogy is álljon akkor Ő a dolgokhoz.
- Nem az ok érdekel, meg nem is az, hogy miért maradhattál volna. – Fordul vele szembe, bár a távolság megmarad továbbra is. – Szóltál, azt felejtetted el elmondani, hogy döntöttél. – Vállrándítással közli, gondolja, hogy ez a hideg hozzáállás pont elég egyelőre, még brutálisabban nem kell cselekedni, _még. Elvégre senkit nem készülnek kivégezni, sem temetni, egyszerűen csak kérdéses dolgok vannak, ami az amúgy sem túl rózsás kedvében lévő Meggienek nagyon nem tetszik. Sőt, egészen pontosan totális haragot táplál most minden irányba, de ezt nem is mutatja ki feltétlenül, felesleges.
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. április 26. 17:36 | Link

Bogárkám
04.17. 15:29

Sajnos túlságosan hűvös a fogadtatása, amire nem számított. Az rendben van, hogy leszúrják, meg is érdemli, de úgy érzi, mintha halálos bűnt követett volna el Amanda szemében. Nagyon rosszul esik neki az eltávolodás és a hangnem is, nincs ehhez szokva, tőle meg még sosem tapasztalt ilyet. Fordított esetben – mint például az a bizonyos szilveszteri ügy – Yarista sem örült, sőt, de nem tudott ilyen hideg lenni, mint Amanda. Valami nem stimmelt, nem értette, hogy mire ez távolságtartás. Inkább gúnyolódjon, vagy heccelje a kékekkel, de ez a fagyos hangulat nagyon nem jött be neki. A bűn, amit elkövetett nem volt ekkora volumenű, így most kezdett félni attól, hogy mi van, ha ennél nagyobbat nem mond el neki? Akkor szakítanak? Elhessegette a rémképeket, és hiába is volt fagyos az a tekintet, Yar még így is imádta, csak azt sajnálta, hogy neki szól.
- Igen, jól érzem magam ott. Nagyszerű a kilátás, gyönyörű az egész vidék felülről. Ráadásul nem kell mindig a hátam mögé nézni, hogy ki szeretne felbuktatni, megtaszigálni, stb. Niki örült nekem, aztán ennyi. Még nem igazán illeszkedtem be, alig pár napja vagyok ott. Furcsa az egész, és nincs aki… - támogasson, vagy segítsen. Akár egy barátnő. Ezt persze már nem teszi hozzá szóban, inkább máshogy fejezi be a mondatot.
- Nincs, akit ismernék még. És ugye én sem szerettem őket annyira, hogy foglalkozzam velük. De nem bántam meg a döntést. Egyedül Te hiányzol a közelemből. – sóhajt egyet és a tavat kezdi el fürkészni. Most kiugorhatna egy óriáshal és lenyelhetné őt, azt akkor véget is érne ez a kínos beszélgetés. Nem tudja, hogy mit mondhatna még. Elmondta, bocsánatot kért, olyan sokkal többet ne várjon tőle senki, egyébként sem tudna mit kitalálni. Megalázkodni nem fog, az nem lenne méltó hozzá, és úgy hiszi, hogy Amandának sem tetszene. Ha tetszene, akkor pedig elkönyvelhetné őt pipogyának, és ez a kapcsolat rovására tenne. Így aztán marad a kellemes hangnem a fiú részéről. Előadja a félelmeit Mandyvel kapcsolatban, aki ezt kikéri magának. Ő is tudja, hogy ez nem volt jó ötlet, de már így alakult. De a fenyegetés, az egész hangulatot figyelembe véve, most nem úgy jön le neki, ahogy normálisan kéne. Dühös lesz egy pillanat alatt, de aztán lassan lehiggad, mint a kavicsba dobott kő után a hullámok.
- Ragaszkodónak, és a barátnőmnek nézlek. Akinek biztosan nem tetszett volna a döntés, és mindent megmozgatott volna, hogy maradjak. Így gondoltam. – feleli tárgyilagosan, de a tavas fenyegetésre nem reagál. Úgysem tudna szépen, így nem megy közelebb. Egyre feszültebb, pedig azt hitte, ha elmondja és bocsánatot kér, majd Amanda enyhülni kezd. Nos, tévedett. Még egyszer bocsánatot kér és elmondja az indokait. Kiderül gyorsan, hogy mi fáj igazán Amandának, és az az, hogy nem mondta el a döntését. Ezzel nem tud vitatkozni, kár is lenne, nem nyerhetné meg az eleve vesztes csatát. A vállrándítás viszont kezdi túlfeszíteni a húrt. Olyan, mintha érdekelné is lányt, amit mond, meg olyan, mint ha nem is. Yarista nem ilyen, sokkal érzékenyebb, ő nem rellonos. Most meg már pláne nem, az egész Bagolykő tudtára adta. Egyszerűen továbbra sem tudja hova tenni ezt Amandánál, még sosem látta ilyennek. Ha most arról lenne szó, hogy megcsalta valakivel, teljesen egyetértene ezzel a viselkedéssel. De mert elment a rellonból? Megingatja a fejét egy rövid időre és a hitetlenség ül ki az arcára.
- Nem felejtettem el. Hiba volt, hogy nem neked mondtam el először. És ezért most lefejezel? – kérdezi most már ingerültebben, mint szeretné, de visszafogja magát.
- Bocsánatot kérek Amanda. Ennél többet mit tehetnék? – mérgesen elfordul, és a padhoz sétál. Felmászik rá, felül a háttámlájára. Onnan figyeli megkínzott arccal a lányt, nem tudja, hogy mi sül ki ebből. Ráadásul kezdi elveszíteni az önuralmát. ~ Talán az lett volna a jobb, ha elmegyek. Nem látja, hogy szeretem? Nem akarom ilyennek, nem önmaga. Ha pedig ilyen, nagyon félreismertem. ~ Dühöng magában és szomorúan bámulja a lányt, akinek a hűvös tekintete fizikai fájdalmat okoz neki.
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. április 26. 17:37
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 13. 23:10 | Link

Yari

Az utóbbi hetek feszültsége, alváshiánya és gondjainak súlya ezzel a viselkedéssel úgy néz ki, lekerül a válláról. Tagadhatatlan, hogy olyan oldalát mutatja, amit eddig még soha, nyűgös, hisztis, mérges…továbbra is, de ahogy látja, ezzel többet árt, mint használ nem csak a másiknak, de önmagának is, szépen megpróbálja magát visszarántani a normális körülmények közé. Hozzátehetjük kisebb-nagyobb sikerrel ugyan, de azért megtörténik.
Kisimulni látszik az arca és tisztulni a tekintete, bár egyelőre kerüli a Drágáét. Magában kezdi rendezgetni, hogy hogyan sikerült idáig eljutnia. Ő még önmagát is képes meglepni ezekkel a megmozdulásaival. szépen végighallgatja minden szó nélkül, előbb az új élményekkel, aztán az emberekkel kapcsolatosat, a lezárásra pedig csak egy félmosolyt enged meg Yar felé. Aggályok és kételyek azért akadnak benne bőven, de lassan újra megszólalásra készteti magát, az előbbi megszólalása nem jött épp a legjobban, de kicsúszott, az már úgy is mehet a levesbe alapon nem is törődik vele többet.
- Furcsa az egész, és nincs, aki ott legyen melletted. Tudod hányszor éreztem már ezt? Hányszor gondolták jobbnak, ha nem szólnak erről meg arról? De nem is ez számít, én is hiányollak, de ezzel úgy sem tudok mit kezdeni, jó helyed lesz ott.
Teljesen nyugodtan mondja végig, most a rideg hangvétel sincs, kellemesebb és közvetlenebb, mint eddig, bár volt bőven csüggedtség még benne. Egy kicsit elborultabb hangnem és erőteljesebb gondolatok következnek, amit már a kimondásukkor megbán, de nem is igazán foglalkozik most azzal, mert már az Ő mondatai csengenek vissza a gondolataiban újra és újra.
~ Teljesen rosszul gondolod. Igen, az lehet, hogy nem vágtam volna hozzá vigyori arcot, és az is lehet, hogy nem én lettem volna a nagy segítség a költözésben, de biztos lehetne benne, hogy nem tartanám vissza. Ki vagyok én, hogy megtegyem? Ha menni akar, menjen, aki maradni akarna, úgy is maradna, az erőszakos marasztalásnak meg semmi értelme. Azt hittem, ennyire legalább kiismert, hogy nem erőltetném rá az akaratom, főleg ha az övével ütközik. ~
- Nem, nem akarom a fejedet venni. Semmit nem akarok tenni, nem rád kéne haragudnom… - hanem saját magára, de ezt nem teszi hozzá, inkább, mint aki csak levegővétel miatt szakította meg a mondatát folytatja. – Féltem, félek és félni is fogok. Általában az emberek csak úgy kisétálnak az életemből, még ha tudok is a terveikről, eltűnni szó nélkül szoktak. Ezt többször nem akarom átélni. – Nem is tudná, mert valószínűleg vagy összetörne, vagy olyan rideggé válna, ami embertelenül elszigetelné mindentől.
- Érted már? - Visszasétál hozzá, kezeivel a térdeire támaszkodik. – Ne tégy semmit.
Nem tudni, hogy most igazából mire vár, de csak néz rá, már teljesen elhagyja a lesújtó, haragos tekintetét, reméli, hogy ezek után nem löki el magától, a pad mögé sétál, hátulról átkarolja, és a hátának dőlve bújik hozzá szorosan.
- Ha csak a hajad szála görbül, egyenként végzem ki az összes kéket, abc sorrendben. – Mondja halkan, de abban biztos, hogy Yar hallotta. Ez a tanév is elkezdődik valahogy, meg kell hagyni.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 13. 23:26
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. május 17. 11:58 | Link

Bogárkám
04.17. 15:34

Egyelőre nem tudja, hogy mit kéne tennie. Ő mindent elmondott, még ha későn is, de ha megszakad, sem tud többet tenni, és nem is akar. Elmondja, amit kell és ennyi, de a fogadtatás nem változik egy kicsit sem. Nem volt még ilyen helyzetben, mindig is tudta kezelni akivel volt, valamilyen módon, de most nem találja  a helyét. Ez azért lehet, mert nagyon szereti Amandát, és megbántani nem akarja, mivel ő hibázott, de megalázkodni sem szeretne. Végül is úgy néz ki, hogy Candy visszatér a valóságba, hiszen a vonásai megváltoznak. ~ Talán Ő is végiggondolta, hogy ez nem megoldás. ~ Reménykedik, de mást kap válaszul. Amanda fél, hogy elveszítheti őt, csak nem így mondja el. Azt már észrevette, hogy a Drága nem szereti kimondani az erős szavakat, csak nagyon ritkán és csakis olyan helyzetben, ahol úgy érzi, hogy muszáj közölnie. Nem nagyon repkednek közöttük a szeretlek és hasonló nagy horderejű szavak, de a másikra nézve pontosan tudják, hogy ez így van. Őszinték egymáshoz, és ez legtöbbször jó, de most például nem annyira jön ki pozitívan az őszinteség.
- Remélem, hogy jó helyem lesz. Rolinak sem tetszik, szóval az ő oldaláról is megkapom a magamét. De majdcsak megbékél – ahogy remélem te is, mondaná, de aztán a gondolatai az elméjében maradnak, nem kerülnek kimondásra. Amanda viszont megint rákontráz az előzőre és eléri, hogy Yarista kiakadjon, mint az ingaóra. Nagyon rossz érzés kúszik végig a tarkóján, egyenként állítva fel a pihe szőrszálakat, és még finoman bele is libabőrözik. ~ Hülyeségeket gondolsz, verd ki gyorsan a fejedből! ~ Feddi meg magát, mielőtt világvége hangulatban kezdene el gondolkodni. Tudja, hogy a hibáját nem lehet már kijavítani, de enyhíteni talán lehet az ez által gerjesztett haragot. Mégis újabb meglepetés éri, amikor a Drága is kinyilvánítja a szeretetét, és most kezdi el igazán felfogni Yarista, hogy mennyit jelent a lánynak ő, és ez nagyon meghatja a fiút.
- Értem, megértem. Én nem vagyok olyan, remélem, hogy nem.  Még csak véletlenül sem szeretnék kisétálni az életedből, hiszen szeretlek… - a végére már elhalkul a hangja, egy sóhaj kíséretében, miközben üldögélve figyeli a közben hozzá odasétáló Kedvesét. Néz, rá szomorúan mosolyogva, majd Amanda mögé jön és átkarolj őt. Szinte automatikusan nyúl a lány alkarjához és erősen magához szorítja, a fejét a lány arcának dönti.
- Sajnálom, de nem tudom tétlenül nézni, ha szomorú vagy - odafordítja a fejét, és megcsókolja Őt, amennyire ebben a pózban lehetséges.
- Jó, ezt majd híresztelem és akkor félni fognak. Egyelőre ők félnek tőlem és Rolitól, aki az egyiküket megharapta, a másikukra pedig tüzet fújt. Örülök azért, hogy nagy baj nem lett belőle – idézi fel a belépőjét a kis sárkánnyal. Akkor ugyan nem volt vicces a dolog, a levitások óvatlanok voltak nagyon, de szerencsére meg tudta fékezni a komolyabb bajt, amit generálhattak volna a kíváncsi kékek. Elmosolyodik és lemászik a padról, odasétál Amandához, a kékjeit a lány tengerszín szemeibe fúrja, a homlokukat összeérinti.
- Sajnálom és szeretlek. Nem akarlak elveszíteni – közben a kezeivel átöleli a lányt, és újabb csókokra emeli az ajkait. Reméli, hogy a lány megenyhült már annyira, hogy ezt a súrlódást teljesen simára csiszolják, és mehet minden a régi kerékvágásban. Legalábbis hasonlóan, hiszen már nem tudja esténként becserkészni őt, mondhatni bagolykövi léptékben ég és föld lett a távolság közöttük.
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. május 21. 00:11 | Link

Yari

Nem igazán tudja megmagyarázni mitől vált ilyenné, de a ridegsége amolyan védelmi pajzs, amit jól láthatóan még egyelőre a Drágának se sikerült megbontani. Ő ezt kevésbé sajnálja, mint a másik fél, de ez benne van a pakliban. Amanda nem akar ismét pofára esni, sem csalódni, de leginkább újra sebeket szerezni, nem külső sebeket, amik begyógyulnak és helyük se nagyon marad, hanem olyan belsőket, amik örökre beleégnének a lelkébe. A Szerelmesek napi meglepetésig talán teljesen elzárkózott minden nemű érzelem kimondásától, mert kimutatni kimutatja, hazugág lenne, ha azt mondanák, nem teszi, egyszerűen kislánykora óta tudja, a szavaknak súlya van, nem szabad velük dobálózni, több kárt csinálnak, mint hasznot. De beszél és beszél Meggie, mit sem törődve azzal, hogy most már annyira mindegy, hogy távolságtartó akar-e lenni vagy sem. Igazából ez egy nagyon bugyuta szokása a hivatalos megnevezések után, mert azokat is imádja valamiért.
- Teljesen meg bírom érteni. Ámbár tisztelem, micsoda önkontrollra vall, hogy még nem evett meg egyet sem, vagy minimum csinált belőle egy szénkupacot. – Kicsit gúnyosabb vigyor jelenik meg az arcán, de hamar visszafogja magát, nem akarja ezt folytatni, de sajnos természetéből fakad. – Vele jobban jártál mindenesetre, mint velem. Majd mindenki meg fog békélni…
Ekkor már egy teljesen őszinte mosolykezdemény képződik az arcán. Ezzel az utolsó mondatával amolyan nyugalmat akar sugallani Yari felé, amit teljesen meggyőzően tesz, az megint más kérdés, hogy egyáltalán nem gondolja ezt rövidtávon - mondjuk hosszún se nagyon – kivitelezhetőnek a maga részéről, nem negatív, egyszerűen ezek az érzelmei, nehezen viseli azt, ha elkezd ragaszkodni és megszokni dolgokat, abba valami megváltozzon, az állandóság híve, azé, amit maga köré épít és amiben jól érzi magát. Lehet, hogy ezen el kéne neki gondolkodni, mi is fontosabb, az önérzetessége, vagy az érzelmei a másik iránt? Közben a maga kis vallomása végére ér, meg útjáéra is a fiú mögé. Igazából ő a reakcióból is tudja, hogy értette a Drága, mit is érez iránta, ez pedig jó érzéssel tölti el, fogadja a csókot, aztán hallgatja tovább.
- Háhá… Roli nagyon jó fej, teljesen megértem, de biztos csak a magaslati levegő teszi. – Megforgatja a szemeit, azzal jelezve azt a cseppnyi iróniát, amit beletett ezzel a dologgal. A sárkánnyal nagyon hasonlítanak valójában, mindketten féltik Yart, nem kedvelik a levitásokat, utálják a változásokat, és ha lehetne, világuralomra törnének. A vicces kis gondolatfoszlányai közben már ott is terem mellette a nagy betűs Fiú, majd összedugják a buksijukat a szó szoros értelmében.
- Nyűgös vagyok és hisztis, valljuk be.  – Nem is kicsit, de mi van velem? – Durva voltam, pedig nem így akartam. Nem fogsz.
Hagyja magát az érzelmeinek, na meg a Drága irányításának, belekarol a nyakába, aztán mikor elválnak egymástól, csak néz a szemeibe, nem engedi el a pillantását, szörnyű mit ki nem hoznak belőle ezek az érzelemnek hívott dolgok. Még nem rendezte el magában teljesen, de kívülről nyomát sem látni. Elengedi, összefésüli a kezeiket, majd visszaindul a padhoz, vélhetően Ő is követi, majd leül. Ha a másik is megtette, akkor hozzábújva nézelődik tovább, de ott bujkál egy mosoly a szája sarkában, elég feltűnően.
- Szeretlek drága – és képtelen lennék rád hosszabb ideig haragudni, ez az én nagy bajom.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 21. 08:07
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa