36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 19. 14:34 | Link

Barbi
Egy napsütéses márciusi délután

A Turulokat villámgyors meccsen intéztük el a legutóbbi bajnoki fordulóban, így kaptunk egy kis szünetet. Legalább lehetőségem nyílt, hogy behozzam az iskolai elmaradásaimat. Viszont sokáig a tespedést se bírtam, máris hiányzott a mozgás. Ki is használtam az egyik napsütéses délutánt, hogy kocogjak kicsit. Volt egy bejáratott útvonalam, a kastélytól a bogolyfalvi kis tavacskáig és vissza szoktam futni, most is ez terveztem be. Az idő csalós volt, ugyan sütött a nap, de még nem volt nagy ereje, hűvös volt a levegő. Szerencsére a melegítőm alatt jól felöltöztem, sapkát is húztam.
A kocogás mindig segített, hogy rendezzem a gondolataimat. Rendkívül feldobott, hogy visszatérhettem a kviddicspályára. Végigpörgettem az eddigi meccseim kulcsmomentumait, próbáltam visszaemlékezni a hibáimra, mi lett volna a jó megoldás. Az önelemzés sokat segít, de persze ehhez kellő önkritikára is szükség van. Nem mindenki akarja észrevenni a saját hibáit, kijavítani meg még kevesebben próbálják meg, pedig az igazi profi mentalitás ebben rejlik. Persze sok olyan kviddicsjátékos is van, akiknek egyszerűen a szellemi képességeik nem teszik lehetővé, hogy átlássák a saját játékukat, ők alávetik magukat a külső utasításoknak, vagy ösztönből cselekszenek. Én gondolkodó játékosoknak tartottam magam, nem csak fizikailag, de elméletben is felkészült voltam. Tehetséggel is megáldott a sors, de inkább a szorgalmamnak köszönhettem, hogy magasra jutottam. Későn kezdtem el a kviddicset, még később kerültem profi csapathoz. A mai fiatalok ezt már el sem tudnák képzelni, ők már tizenévesen a csúcsra akarnak jutni, kicsit talán türelmetlenek is. A kiégés veszélyével nem számolnak. Egy tizenöt-húsz éves pályafutás csak keveseknek adatik meg, részint a játék sajátos jellegéből fakadóan, részint az emberi teljesítőképesség korlátai miatt. Úgy tartják, hogy huszonnégy és huszonnyolc éves kor között lehet kihozni magunkból a maximumot. Nekem pont ez az időszak maradt ki, de mindent elkövettem, hogy túl a harmincon is magas szintű játékkal rukkoljak elő.      
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. március 23. 20:23 | Link

Markovits.

Szinte észrevétlenül telt el a tanév azon része, amit már én is itt töltöttem. A tanulás mellett sok időm maradt magamra és minden másra, ez pedig eléggé szokatlan volt nekem. Kicsit nehézkes volt visszaszokni szülőfalumba, leginkább a nyugodtsága miatt. Megszoktam a nagyvárosbeli életet, de mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Bogolyfalva olyan nyugodt, hogy néha már muszáj elugranom egy zajosabb, élettel telibb helyre. Ez általában Párizs, azon belül pedig a kedvenc kávézóm.
Egyébként a múltkor találtam egy nagyon tetszetős kis kertfélét az iskolában. Szökőkút meg nyugalom, a padon kellemesen el lehet ücsörögni leginkább jó időben. Kissé késve, de jön a tavasz, amit már szeretek kihasználni, és több időt töltök a levegőn.
Semmi kedvem nem volt felcaplatni az előbb említett helyre, úgyhogy új célom a kis tavacska volt. Ráérősen ittam indulás előtt egy cappuccinot, és még rejtvényt is fejtettem közben. Félbehagytam, helyette nekiestem az öltözködésnek és egyebeknek, majd türkizkék cicanadrágban és fekete hosszított felsőben írtam be a helyes szócskát, ami fogmosás közben jutott eszembe. Indulás előtt cipőt húztam, meg egy denevérujjas pulcsiba is beleugrottam. Sajnálatos módon az az idő várat még magára, amikor már elég egy ujjatlant felkapni.
Jókedvűen sétáltam át a tavacskához. A madarak már be nem fogták volna semmi pénzért a csőrüket, és az emberek is megsokasodtak ahhoz képest, hogy februárban milyen kihaltak volt minden a korcsolyapályán kívül.
Az első körnél tartottam a kis úton, amikor is megpillantottam az egyetlen tanáromat, aki képes volt vizsgát kiírni. Pedig simán átugorhattam volna az első évet, ha nincs Markovits meg az ő reptanvizsgája.
Azért mérget nem vettem volna rá, hogy tisztán látom, ráfogtam volna a Napra, hogy a szemebe sütött és ezért tévesztettem el. Ahogy viszont közelebb került, megbizonyosodtam róla, hogy őt aztán már nem tudnám eltéveszteni még ha akarnám se. Mosolyogva intettem oda neki, hátha észrevesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 26. 17:19 | Link

Barbi

Szerencsésnek mondhattam magam, könnyen beilleszkedtem a Bikákhoz, olyan érzésem volt, mintha már évek óta együtt játszanánk. A Warriorsnál sajnos jellemző volt a klikkesedés, így az igazi csapategységet tulajdonképpen most tapasztalhattam meg először.
A tavacskához közeledve rögtön felismertem az ott sétáló alakot: Barbi volt. Még nem találkoztunk a vizsgája óta. Akkor nekem úgy tűnt, eléggé zokon vette, hogy képes voltam vizsgáztatni. A hatodik évfolyamon ő volt az egyetlen diákom, és én ragaszkodtam hozzá, hogy számot adjon a tudásáról. Meg egy kicsit talán azt is élveztem, hogy össze voltunk zárva a vizsga időtartamára. Amúgy meg kiválót írt, szóval nem értettem, miért kell durcásnak lennie. Reméltem, hogy azóta már megbékélt vele, de ha mégsem, akkor most tenni fogok az ügy érdekében.
Intett, de egyelőre szándékosan úgy tettem, mintha nem venném észre. Felgyorsítottam, még csak rá se néztem, miközben elhúztam mellette. Néhány méter után azonban hirtelen megfordultam.
- Azt hitted, hogy nem veszlek észre, mi? - nevettem, pedig nagyon gyenge poén volt. Barbival tudtam felszabadultan viselkedni, nem érdekelt, ha olyat teszek, amit máskor cikinek éreznék. Üdvözlésképpen egy puszit nyomtam az arcára.
- Így utólag hogyan értékeled a reptan vizsgát? - tértem rá rögvest a kritikus témára, gyorsan le akartam rendezni. Nem szerettem volna, ha emiatt hosszú távon tüske maradna benne.    
- Na és azt tudod-e, hogy ki dobott tizennégy gólt a Viperáknak? - próbáltam dicsekedni a múltkori teljesítményemmel. A nőknél sose lehet tudni, de azért számítottam rá, hogy Barbi követi a magyar bajnoki eredményeket, hiszen szereti a kviddicset. Titkon abban reménykedtem, hogy már csak miattam is így tesz. A következő meccsemre mindenképpen szerettem volna elhívni.
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. március 28. 18:13 | Link

Markovits.

Pulcsim zsebe elég volt ahhoz, hogy az ujjaim ne fázzanak. Azért azt hittem mikor elindultam otthonról, hogy valamivel jobb idő lesz. Eléggé kiszámíthatatlan, szeszélyes az időjárás mostanság.
Istvánnak integettem, de az a gyogyós elment mellettem. Mintha nem vettem volna észre, hogy csak szórakozik. De nem tudtam rá haragudni, olyan aranyosan nevetett. Odafordultam hozzá, szemeimet megforgatva mosolyodtam el. Viszonoztam a már jól megszokott puszit, bár így a vizsga után kissé furcsa volt a tanáromat puszilgatni nyilvános helyen.
- Barom - éppen hogy valamennyi erővel beleütöttem a mellkasába. Sosem tudok vele úgy viselkedni, ahogy másokkal, az idegenekkel. Valamiért mindig egy picit előbújik a kislány, aki nem hogy visszavágna, hagyja annyiban amit ez a nagyra nőtt majom magyaráz.
- Én tökéletes voltam, te meg egy szemétláda - minden illemet félredobva öltöttem ki a nyelvem rá, annak ellenére, hogy már nem haragudtam a vizsgája miatt. Persze eleve nem volt miért, mindössze reménykedtem benne, hogy megúszom. - Egyébként jó kis vizsgát állítottál össze, nem mondom, gondolkoznom kellett.
Logikus, hogy vizsgaírás közben az ember gondolkodik... Azt hiszem ilyenkor tűnik fel, hogy a magyart hanyagoltam hosszú ideig, amikor visszagondolva rá, amit egy-két másodperccel korábban mondtam, eléggé furcsán hangzik, és rájövök, nem pont így akartam mondani.
A vizsgatémát elhagyva olyan kérdést tett fel, amire csak felvont szemöldökkel, mosolyogva tudtam reagálni.
- Na ne, nem semmi! Még nem is hallottam, gratulálok - elismerően bólintottam. Marki mindig is ügyes kviddicsező volt, és még ennyi idő után is milyen jól megy neki. Biztos odáig vannak érte az elsős gólyák az iskolában.
- Megünnepeltétek? - sejtettem, hogy nem vásott ki belőle a bulizós énje, de ki tudja, lehet, hogy eddig még nem volt alkalma rá, hogy koccintson a góljaira.
Hozzászólásai ebben a témában

Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Írta: 2013. március 29. 11:58 | Link

Barbi

Úgy éreztem Barbin, hogy kicsit távolságtartó velem, mikor puszit adott. Lehet, hogy a tanár-diák kapcsolat miatt feszélyezve érezte magát, de hát most nem az iskolában voltunk. Aztán amikor tréfásan mellkason ütött, megnyugodtam, hogy nincs itt semmi baj. Elkaptam a derekánál fogva, néhány másodpercig el se engedtem, ez volt a természetese védekezési reakcióm az ütésével szemben, de a közelsége is jól esett.
- Barom, szemétláda? Egyre szebb lesz. Hát ezt érdemlem? - vontam kérdőre Barbit nevetve. Még mindig tudott kislányosan viselkedni, és ilyenkor a régi szép idők nosztalgikus hangulatát hozta elő bennem.  
Valójában már nem volt a lánynak kifogása a vizsga miatt, utólag egy jó kis agytornának értékelte, amit elég érdekesen fogalmazott meg, de értettem a mondandója lényegét.
- Örülök, hogy lehiggadtál. Pedig számítottam rá, hogy ki kell engeszteljelek. - eresztettem el egy csalfa mosolyt. Több ötletem is lett volna, hogy Barbi kedvében járjak, de persze úgy, hogy azért én se járjak rosszul.
- Nem hallottál róla? - egy kicsit elkenődtem, pont Barbinak szerettem volna a leginkább imponálni, senki más rajongása nem számított volna annyit, mint az övé. A Warriorsnál is sokszor extra motivációt jelentett, hogy a pálya mellett tudhattam, mint az egyik leglelkesebb szurkolónkat.
- Kösz a gratulációt. Igazán kijöhetnél a következő meccsemre, sokat jelentene nekem. - talán még egy kicsit meg is sértődtem, hogy nem hallott a kiváló teljesítményemről, de persze ezt igyekeztem nem kimutatni, inkább a csalódottság hangja szólt belőlem, amikor megköszöntem a gratulációt. Egyúttal azonban felvetettem, hogy tekintse meg a Bikák következő mérkőzését. Tulajdonképpen most már én voltam az, aki ilyenformán kiengesztelést igényelt.    
Ugyan volt egy kis ünneplés a csapattal, de korántsem volt akkora, mint amilyeneket Barbi annak idején megtapasztalhatott. Még nem éreztem annyira stabilnak a helyemet, hogy három meccs után nagyon duhajkodni merjek. De annyira nem is hiányzott, már nem voltam a pillanatnak élő huszonéves.
- Egy kis szolid ünneplés volt, de semmi extra. - részletekbe nem mentem bele. Ha valakivel, akkor Barbival biztosan szívesen megünnepeltem volna durvábban is az eddig sikeresnek mondható visszatérésemet. De valamiért ezt a gondolatomat mégse osztottam meg vele. Lehet, hogy megijedtem az elutasítástól?    
Hozzászólásai ebben a témában

Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?

Győri Barbara
INAKTÍV


Mother of Dragons
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 631
Írta: 2013. április 18. 22:17 | Link

Markovits.

Párizsban nem készített fel senki arra, hogy hogyan titkoljam, amit nem tudok, de mégis kellene. A Tanárnő sem mondta el annak idején, hogy ez hogy is működik, nekem pedig egyelőre nehezemre esik nem elpirulni amikor fél méternél közelebb kerülök Istvánhoz. Amikor elkapott, pontosan ez történt. Sokat köszönhetek a sminkemnek, ami azért nagyban szerepet játszik az arcpír elfedésében. Reméltem, hogy nem vette észre, és szerencsémre témánál maradtunk.
- Ezt hát! - nevettem koránt sem komolyan válaszolva. Érdekes, ha belegondolok, hogy ezt diákjaként vágtam a szemébe, de ha abból az irányból nézzük, amiben nagyon jó barátok vagyunk, eléggé természetes.
És ha már diák-tanár kapcsolat, ott volt a vizsga, amire visszagondolva cseppet sem kellett volna felhúznom magam – na jó, rájátszottam egy picurkát -, hiszen amikor ide jöttem tanulni, tudtam, hogy év végén lesz vizsgám, anélkül nincs átcsusszanás, és megbizonyosodtam róla, hogy Marki szuper tanár lett, én pedig nem buta szőke liba.
- Igazán? - felvontam a szemöldököm, ajkam félmosolyra húzódott. - Egész nyugodtan kiengesztelhetsz – mosolyogva nyelvet öltöttem rá. Kíváncsi lennék arra az engesztelésre, még nem volt rá alkalom, hogy meglássam milyen az nála.
Idő közben, amíg ő a meccsről informált egy kérdésbe beleszőve, megfogtam alkarját mindkét kezemmel, így sétálva tovább. Meglepődtem, és kissé furdalt a bűntudat amiért tőle kellett megtudnom. Jobb lett volna, ha figyelem a történéseket. Ha nem futunk össze, talán nem is tudok gratulálni neki.
- Ne haragudj, mostantól figyellek - bocsánatkérően pillantottam fel rá, a hangjából éreztem, hogy nem erre a válaszra számított, vagy mást remélt. Bólogattam párat, ezer örömmel elmegyek minden meccsére. - Ott leszek.
Az ünneplés kivitelezésén nem lepődtem meg. Annyira. Gondoltam, hogy ennyi idősen már máshogy gondolkodik, mint pár éve, amikor a kviddics után a bulizás játszotta a legfontosabb szerepet az életében. Jó, talán nem, de szeretett élni.
- Legközelebb is nyernetek kell, aztán utána kárpótollak amiért erről az egészről lemaradtam. Hm? Mit szólsz? - egy pillanatra megálltam, hogy szembeforduljak vele.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa