A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

Érintetlennek tűnő, hófödte táj tárul szemei elé, ahogy a part mentén sétál. Ébredés után fél órát jógázott, felet pedig meditált. A reggelit letudta egy kis csokis gabonapehellyel és tejjel, hogy azután sétára indulhasson és békés csendben, érzelmi lenyomatoktól teljesen mentesen töltse év eleji szabadságát. Végig dolgozta az igen sűrű ünnepi időszakot. Karácsony másnapjának estéjén pedig még élőznie is kellett, mert mentora hangszálgyulladás kapott. Egészen jól sikerült leadnia a best of interjúkból összevágott adást, bár nagyon kimerült mire befejezte. Szóval okkal vágyott már a csendre és a magányra. Otthonában is akadt némi teendő, amire időt kellett szánnia. Egyre szebbnek és kényelmesebbnek érzi kis kék menedékét. Éjszakái az első estétől fogva nyugodtak, aminek hála lelkiállapota kiegyensúlyozottnak mondható. Egész jól belejött a festő terapiába is, amivel a zene mellett kiegészíti harmonizáló terápiáját. Álmossal is minden rendben, szóval boldogabb talán nem is lehetne. Kabátja megbűvölt zsebéből előhúz egy zacskót. Illatos és puha mézeskaláccsal van tele, amit karácsonyra kapott mentorától, hálából amiért helyettesitette komolyabb gyakorlat nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858276#post858276][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.07. 15:27[/b][/url]

Érintetlennek tűnő, hófödte táj tárul szemei elé, ahogy a part mentén sétál. Ébredés után fél órát jógázott, felet pedig meditált. A reggelit letudta egy kis csokis gabonapehellyel és tejjel, hogy azután sétára indulhasson és békés csendben, érzelmi lenyomatoktól teljesen mentesen töltse év eleji szabadságát. Végig dolgozta az igen sűrű ünnepi időszakot. Karácsony másnapjának estéjén pedig még élőznie is kellett, mert mentora hangszálgyulladás kapott. Egészen jól sikerült leadnia a best of interjúkból összevágott adást, bár nagyon kimerült mire befejezte. Szóval okkal vágyott már a csendre és a magányra. Otthonában is akadt némi teendő, amire időt kellett szánnia. Egyre szebbnek és kényelmesebbnek érzi kis kék menedékét. Éjszakái az első estétől fogva nyugodtak, aminek hála lelkiállapota kiegyensúlyozottnak mondható. Egész jól belejött a festő terapiába is, amivel a zene mellett kiegészíti harmonizáló terápiáját. Álmossal is minden rendben, szóval boldogabb talán nem is lehetne. Kabátja megbűvölt zsebéből előhúz egy zacskót. Illatos és puha mézeskaláccsal van tele, amit karácsonyra kapott mentorától, hálából amiért helyettesitette komolyabb gyakorlat nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858277#post858277][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.07. 16:56[/b][/url]

Éppen beköltözött a Mennydörgő utca egyik meglehetősen impozáns házába, úgyhogy végre a kutyái is vele vannak. Ennek örömére indultak sétálni. Egy labrador és egy border collie büszke tulajdonosa, és mindkét ebnek pont olyan irdatlan nagy mozgásigénye van, mint neki. Van nála póráz is, jelenleg azonban kabátja zsebében található. Itt már szabadon engedte a jólnevelt négylábúakat egy kis játékra, miután megbizonyosodott róla, hogy senkit nem lát a környéken. Nem bánt senkit sem Morpheus, sem Atlas, viszont sajnos akadt már kellemetlen tapasztalata nem túl kutyabarát emberekkel, akik nehezményezték az állatok barátságos voltát, pedig mérete ellenére valóban ártalmatlan mindkettő. Egyik sem házőrzőnek lett nevelve, sokkal inkább nevezné őket a barátainak. Nagyra nőtt kis kedvencek. Eldobja a teniszlabdát, ami berepül a közeli bokrok közé, a kutyák pedig lelkesen szaladnak utána, hogy aztán Atlas hozza vissza ezúttal, büszkén, hogy ő találta meg. Zsebéből jutalomfalatot kotor elő, de még nem tartja a kutyák elé.
- Jó kutya. Ül - mondja széles vigyorral, egyidejűleg jelelve is a szavait az ebeknek, és megvárja, amíg mindkettő leül ügyesen. Atlas üres tenyerébe ejti a labdát, száját kitátva, majd meg is kapják a jutalomfalatot. Atlas legalábbis lelkesen nyalja végig a tenyerét, csámcsogva aztán a falaton. Thor kissé fel is vonja a szemöldökét, fejét kissé oldalra döntve pillant a kutyára kérdőn, hogy mégis miért eszik ilyen illetlenül. Morpheus közben a levegőben szaglászik, és szinte alig érdekli a jutalomfalat, bár elveszi, amikor felé nyújtja, valami más sokkal jobban érdekli. Furcsállja is kicsit, hogy vajon mi kelthette fel a collie érdeklődését. Talán valami állatot érezne a közelben, amivel játszani akar? Roppant barátságos, előfordult már, hogy mókusokkal próbált például barátkozni vagy sündisznóval, ami annyira azonban nem volt rá kíváncsi sajnos. Pár pillanat múltán azonban egy ismeretlen nő tűnik fel a tavacska környékén, Morpheus pedig kíváncsian és lelkes farokcsóválás közepette indul felé. Utána meg aztán hiába kiabál, hiszen az eb teljesen siket. Atlast határozottan inti magához, a colliet pedig azelőtt próbálja utolérni, hogy esetleg ugrálni támadna kedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858282#post858282][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.08. 08:48[/b][/url]

Szájában egy félig elfogyasztott csillaggal álldogál és elmerül saját belső világában. Ösztönösen rág, majd nyeli le az utolsó falatot. Élvezi a tényt, hogy nem érez és gondol semmit az ég világon. Másokat talán megrémítené az üresség ilyen intenzív átélése, ám Marfa számára ez maga a megtestesült nyugalom állapota. Haján megcsillan a téli fény. Megbűvölt, fakószürke, kissé túlméretes kabátja jól átmelegíti. Hótaposójában és belegyömöszölt szárú farmernadrágjában, levágott ujjú kesztyűjében és kötött fejpántjában egyszerű túrázó benyomását kelti. Lassan lélegzi be a hideg, tiszta levegőt, karjai teste mellett lógnak, a süteményes zacsókt alig fogja, az mégsem esik le a földre. Pillái sem rezzennek, ahogy egyenesen előre mered. Ebben a fura, neki megnyugtató tudatállapotban rekedve áll percekig. Azután egyszer csak, elönti a boldog izgatottság harsány katyvasza és töredék időnyi lelki békéje menten tovatűnik. Ezek nem az ő érzései. Ebben egészen biztos. Valami hideg és nedves dolog van a kezénél, eszmél rá hirtelen. Lepillant, s azonnal megérti mi történt. - Szia Kishaver! Szeretnél egy falatot igaz? - hajol le a kutyához és ujjait finoman érinti az eb fejéhez, miközben tudatát megnyitja az állatból áradó érzéseknek. Boldog izgalom, gyermeki játékosság és kíváncsiság árnyalja a feltétlen szeretet színeit. Kutatni kezd ujjaival és hamar rá is lel a nyakörvére. Tömény, váratlanul nagy erejű érzések csapódnak lényének, amiktől megszédülve fenékre huppan. A külső szemlélő úgy láthatja mindezt, mintha a jószág vette volna le a lábáról lelkes örvendezésével. Valóban kedvesen csahol és nyalogatni igyekszik Marfa arcát, mire ő nevetni kezd, majd tisztes távban elkerülve a bőr szíj érintését, tovább abalygatja a kutyát. Szereti az állatokat. Velük sokkal könnyebb dolga van, mint az emberekkel. Mivel bennük kevés a negatív érzés. Akad persze, de azok a teremtmények is csak a gazdájuk emócióit tükrözik, vagyis azt, ahogyan bánnak velük. Ezt a kutyát viszont nagyon szerethetik, mert minden érzés, ami belőle ömlik, az ezt bizonyítja. Napsugaras, boldog és elégedett jószág.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858457#post858457][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.15. 20:41[/b][/url]

Morpheusszal az a gond, hogy ha egyszer hátat fordított az embernek, utána hiába is kiabálna bárki. Alapvetően jólnevelt eb, barátságos és játékos, de azért mégis utánaered, amint észreveszi a távolban a nőt, mert ki tudja, hogyan reagál a kutya közeledésére. A hó kicsit lassítja, ez mégsem olyan, mintha jégen siklana, de azért igyekszik, a labrador pedig már pórázon szalad előtte másfél méterrel félig-meddig húzva őt is nagy lendülettel. Fogalma sincs, mi kelthette fel a collie érdeklődését ennyire, amíg oda nem ér a tetthelyhez, ahol a négylábúja addigra már ledönti a lábáról a nőt. Lelassít.
- Atlas, lábhoz - szól rá határozottan a labradorra, és rövidebbre fogja a pórázt, amint az eb engedelmeskedik. Mindkét kutyája roppant barátságos egyébként, fogadni merne rá, hogy ha valaha betörővel találkoznának, még annak is farokcsóválva vetnék hátra magukat egy kis játék reményében.
- Elnézést kérek - szólal meg anyanyelvén kérve bocsánatot kezdetnek, mivel az iskolától kapott fordítógyűrű épp a kabátja zsebében pihen. Kutyái egyébként is a némethez vannak szokva és a jelnyelvhez, neki pedig eszébe sem jut, hogy esetleg angolul szóljon a collie áldozatához, annyira ösztönösen bukik ki belőle a reakció. Közelebb lépve rá is akasztja a pórázt a border collie nyakörvére, majd közli vele jelbeszéddel, hogy ez nem volt szép. Morpheus máris lesunyt fejjel pislog fel, mint aki pontosan tudja, hogy valami rosszat csinált, és hozzádörgölőzik a lábához.
- Nagyon sajnálom. Azt hiszem, valami édeset szúrt ki magának - közli végül még mindig németül, sármos, magabiztos mosollyal pillantva a nőre, és nehéz eldönteni, hogy most a mézeskalácsra gondolt-e vagy a nőre, akin azért végignéz közben. Segítőkészen nyújtja aztán a kezét. - Hadd segítsem fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858471#post858471][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.16. 07:58[/b][/url]

Örömét leli a kedves és vidám kutyával való játszadozásban. Olyan érzést él át vele, amilyenekhez hasonlót csak ritkán. Az önfeledt öröm egyfajta buborékba zárja őket, ahogy hemperegnek a hóban, mint diós kiflik a porcukorban. Azonban ennek egy szempillantás alatt vége szakad, amikor az ebet elhúzzák felőle. A látómezejében így most felbukkanó férfi pedig, feltehetően a gazdája személyesen, beszélni kezd hozzájuk. Marfa egy árva szót sem ért belőle. Szomorú kék szemeiben ez vissza is tükröződik, ahogy a móka vége miatt érzett bánat. Felkönyököl és pihegve figyeli az eseményeket, vagyis a kutyát, aki bűnbánóan les felfelé az úrra, majd tekintete megakad a másik eben és akaratlanul is rámosolyog. Hallja közben, hogy valamit talán neki mond a férfi, ám sajnos hasztalan beszél hozzá. Az iskolában az orosz, vagy a finn volt a kötelező nyelv és ő az előbbit választotta. Munkahelyén pedig az egyetem alatt tanult angolt preferálták. De németül, ha jól hallja a vele szemben álló nyelvét, egyáltalán nem tud, egy mukkot sem. - Bocsánat de, nem értem... - mentegetőzik fejét rázva, de fel egyelőre nem kel a földről, még erőt gyűjt hozzá. Az ismeretlen viselkedéséből viszont annyit kihámoz, hogy nem haragszik sem rá, sem a kutyájára. Kisvártatva a felé nyújtott kezet Marfánk ösztönösen elfogadja, s ahogyan törékeny ujjai a férfi erős karjára fonódnak, már áradnak is felé a nevezett érzései. Lenyomatában van büszkeség, magabiztos határozottság, vágyakozás, vidámság, ecsetvonásnyi aggodalom és egy olyan valami, amit nem képes azonosítani. Tömény és erős emóciók haladnak át lényén, mint valamiféle bódító, csábító parfüm illata. Ugyanazok, amik az imént ledöntötték a lábáról a nyakörvről, csak még esszenciálisabb kiadásban. Pupillái kitágulnak, ajak elnyílik hatásukra. Rövid epizód ez, ám annál intenzívebb. Ha a másik nem tartaná, biztosan megint fokhagymagerezd hátsójára huppanna. - Köszönöm...Azt hiszem - szólal meg kissé karcos hangján, miután akarattal lefejti magát a kabátba bujtatott segéd kézről. Tiszta hó lett mindene és a mézeskalácsos zacskó is valahol odalenn hever mögötte. Haja arcába hullva, kócos, havas kupacként ül fején. A csípős hidegtől és a játéktól pedig még ki is van kicsit pirulva. Lélegzete párája felhővé válva hagyja el tüdejét. Rámosolyog a férfira, majd kutyáira.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858494#post858494][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.17. 22:16[/b][/url]

Úgy tűnik, hogy a német nem különösebben nyerő ezen a vidéken. Ezzel újra és újra szembesül, meglehetősen kevés ember akadt eddig az útjába, akivel teljes lelki nyugalommal használhatta anyanyelvét, a kapott fordítógyűrűben pedig valami különös oknál fogva nem bízik. Talán azért, mert roppant keveset ért magyarul a Székesfehérváron töltött év ellenére is, így még hozzávetőlegesen sem tudja megállapítani, mennyire tökéletesen vagy éppen tökéletlenül fordítja a szerkezet a mondanivalóját, különösképpen tekintettel arra, hogy a németnek aztán igazán különálló szava van mindenre. Gyakori, hogy más nyelveken csak körülírni lehet a fogalmakat, de szó szerint lefordítani nem. Ezért sem használja, ha nem muszáj, viszont úgy tűnik, most kénytelen lesz, ha szót szeretne érteni a nővel. Már nem kezd kotorászni a gyűrű után a zsebében, hiszen a kezét nyújtja, hogy felsegítse. A köszönömöt azért megérti, azt eléggé sokszor hallotta, és biccent barátságos mosollyal az arcán, mielőtt elővarázsolná a varázstárgyat, hogy ujjára húzza.
- Csak azt mondtam, hogy úgy látom, Morpheus valami édeset talált - ismétli meg az imént mondottakat, hogy ezúttal magyarul is elhangozzanak. Megsimogatja közben a még mindig a lábánál kuksoló collie fejét.
- Ő Morpheus, ő pedig Atlas - mutatja be a két kutyát, aztán ismét végignéz a nőn. - Elnézést, mindkettő szeret játszani, Morpheus pedig siket, hiába kiabálnék utána. Ó, és én meg Thorsten Löwenherz vagyok - mutatkozik be végül. Most már kíváncsian várja itt minden alkalommal, hogy vajon ki hallott már róla és tudja, kicsoda is, vagy éppen ki nem. Izgalmas játék megtippelni, hogy vajon mi is lesz a reakció. Ezúttal leginkább arra számít, hogy nem mond semmit a neve, de úgyis mindjárt kiderül, hogy igaza van-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858508#post858508][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.18. 21:54[/b][/url]

Érdekesen fogalmaz a férfi, és nem csak az eltérő anyanyelvek miatt hatnak másként szavai. Ezt állípítja meg magában, de szerényen elmosolyodik a hallottakra. Édesnek tűnik ezek szerint. Ám legyen, ha ő mondja. Hisz neki, a maga felé lévő fenntartásait most kicsit félretéve. Mert bár elég zárkózott természet, s képessége okán csodabogár még a mágusok közt is, Marfánkat azért nem ejtették fejre és igenis nőből van. Tekintete elárulja tehát, hogy értette a burkolt bókot. Nem volt nehéz felismernie, hiszem a vele szemben állóból sugárzik a flörtölési hajlam. Érzelmi lenyomatának egyik alapjegyeként ki is érezte. Meg persze az sem mellékes szempont, hogy van egy öccse, aki miatt elég jól ismeri az erősebbik nemet. - Okos kutya, tudja mi a jó neki és a gazdájának - pillant az ebre, aki mintha visszamosolyogna rá, úgy csahol egyet. A másik állatot is szépnek találja, de a collie, úgy is mondhatná, elrabolta a szívét. - Az álmok istene és az, aki vállain tartja a világot... - felhősödik el egy másodpercre tekintete - Nagyon szép nevek és találóak - jegyzi meg ezután és megérinti Morpheus, majd Atlas fejét. Az érzelmeket most kicsit blokkolja, de így is felismeri őket. Megnyugvással tölti el, hogy mindkét jószág alapvetően boldog és elégedett. - Mintha valahol már hallottam volna önről... - mondja elgondolkozva, hogy azután rájöjjön egykori kollégája, a sport rovat vezetője emlegette néha. A férfi udvarolt neki egy ideig, ám annyi gőg és kemény tesztoszteron hatotta át minden emócióját, hogy kénytelen volt hamar megálljt paracsolni az egésznek. - Ohridszki Marfa, nagyon örvendek - viszonozza a bemutatkozást anélkül, hogy ismét kezet nyújtanának egymásnak. Emellett csak rövidített nevét árulja el Löwenherz úrnak. Valami azt súgja, az is épp elegendő lesz számára. - Sűrűn szoktak errefelé sétálni? - kérdezi kedves kiváncsisággal a kutyák és a férfi közt járatva csillogó, szomorkás kék szemeit, majd míg a választ hallgatja lesöpri a havat a kabátjáról és igyekszik a haját is kicsit megigazítani. Nem olyan fontos neki a külcsíny, de egy szintet azért szeret elérni. A minimum az, hogy nem kócos és ázott, mint valami szerencsétlen veréb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858667#post858667][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.23. 21:19[/b][/url]

Úgy véli, húszas évei végén, de legfeljebb harminc körül lehet a nő, akit Morpheus a maga játékos módján nagy hévvel sikeresen ledöntött a lábáról. Csinos, ezt is hamar megállapítja, és egy magabiztos, sármos mosoly kíséretében nem csak a kutyáit mutatja be, de a saját nevét is megosztja.
- Valóban - bólogat egyetértően és elismerően. Akadt már, akinek el kellett magyaráznia, honnan is kapták a kutyái a nevüket, hiába sokkal szélesebb körben ismert név úgy általában mindkettő, mint ha mondjuk Huginnak és Muninnak nevezte volna őket. Való igaz, annak is meglett volna a maga szépsége, hiszen ők Odin hollói voltak a mitológia szerint, de az aktuális névválasztással is tökéletesen elégedett.
- Talán a germán és a skandináv mitológiából - közli a nőre kacsintva. Történetesen éppen a villámok, a mennydörgés, a vihar és a termékenység istenéről, Thorról kapta a nevét.
- Nyugodtan szólítson csak Thornak. Bár kalapács helyett hokiütővel hadakozom inkább, de hasonló végül is, csak kicsit kell hunyorítani - jegyzi meg még csak úgy mellékesen, és el is neveti magát. Zsebre dugja közben a kezét, miután kézfejére csavarta a két póráz végét, nehogy kedve támadjon újfent valakit feldönteni túlzott barátkozási hajlamában egyik ebnek sem. Azért viszonylag szabadok még így is, viszonylag hosszú pórázra engedve, ugyanis az már egyértelmű, hogy a nő, aki éppen bemutatkozik, nem fél tőlük. Láthatóan a kutyák is érdeklődést mutatnak iránta, Morpheus előbb közelíti meg ugyan, mint Atlas, de mindkettő barátságosan teszi.
- Milyen szép és különleges név. Nem találkoztam még senkivel sem, akit így hívtak volna. Mit jelent, ha szabad tudni? Jól gondolom, hogy szláv eredetű, akárcsak a családneve? - érdeklődik máris a nevet hallva, elraktározva magának. Különös, hogy magyarul beszélgetnek mégis, hiszen egyáltalán nem tűnik magyar névnek számára.
- Nem olyan régen költöztem a faluba, így még nehéz ezt megmondani, de ha rajtuk múlik, akkor sűrű lesz, és végeredményben én sem bánom, főleg ha ilyen szép hölgyek is gyakran járnak erre - válaszolja továbbra is magabiztosan mosolyogva, azt figyelve közben, ahogyan a nő éppen a haját igyekszik megigazítani. - Nem fázik? Szívesen meghívom egy teára vagy kávéra, esetleg forralt borra... még idénye van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858692#post858692][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.24. 08:50[/b][/url]

Ahogyan egyre jobban belefeledkezik a beszélgetésbe háta úgy görbül megfelé. Hajlása úgy festhet, mintha valami nagy súly nehezedne vállaira, pedig csupán örökölt gerincbántalmának jól látható tünete köszön vissza tartásán. Igyekszik kihúzni magát, de lapockái íve még így is kabát alá rejtett szárnyakra emlékeztet. Nézték már ügyetlen animágusnak miatta néhányszor, pedig távol áll tőle ez a fajta mágia. Elég neki saját képessége. - Rendben, Thor - mosolyog a férfira, miközben konstatálja, hogy jól emlékezett. Valóban a sport rovatban olvashatott, hallhatott a férfiról. - Köszönöm, az öné is kellemes hangzású - fogadja visszafogott örömmel a nevére kapott dicséretet, majd viszonozza is gyorsan. Bánatos szemei hol a vele szemben álló arcán, hol a két kutyán pihennek meg, vigyázva ne érezze egyikük sem úgy, hogy bámulja őket. Nem ér hozzájuk így most csak saját érzéseit éli meg, melyek kellemeseknek mondhatók. Szeret beszélgetni, embereket és az ő személyes történetüket megismerni. Nem hiába lett annak idején riporter. Ezért sem siet a távozással. Érdeklődés ébredt benne a villámok ura iránt, s ahogyan látja, ez talán kölcsönös. - Igen, szláv eredetű és, ha jól rémlik, a keresztnevem azt jelenti, hogy tanító asszony - feleli kissé elgondolkodva. Sosem foglalkoztatta ez a dolog, így lehet pontatlanul is mondta. Egyszer megnézte mindkét keresztneve mögöttes tartalmát, ám valahogy nem érzi egyiket sem magához illőnek. Viszont mivel szüleitől kapta őket, így feltétlen ragaszkodik hozzájuk. - Fognak, főleg ha ilyen kellemes társaságban lesz részük a hölgyeknek - reagál a bókra, ám attól tartva, hogy ezt a férfi biztatásnak venné, odahajol a colie-hoz és simogatni kezdi - Igaz Morpheus? - cirógatja tovább az állatot, aki erre válasz gyanánt megnyalogatja arcát. Marfa átengedve magán a kutyából áradó boldog örömet, jóízűt nevet, majd pár pillanat múltán, nehéz szívvel elválva új barátjától visszaemelkedik eredeti testhelyzetébe. Haja még mindig kusza, hiába próbálta helyre egyengetni rakoncátlan fürtjeit, azok nem engedelmeskednek neki soha úgy, ahogy szeretné. - Igazán kedves. Azt hiszem jól esne egy forró ital ebben a cudar időben - mosolyog a férfira, majd finoman megérinti a karját, utat nyitva az érzéseknek. Mondjuk úgy, leellenőrizve szándékait. Megrmeg a heves áramlástól, mely lényét át meg átjárja. Magabiztos és energikus. Tele erős emóciókkal, meg azzal a különös érzéssel, amit Marfánk most sem tud hová tenni. Gyorsan el is húzza törékeny kezét és elmerül a maga kis világában a másodperc tört részére. Képtelen azonosítani, vagy akár csak behatárolni amit tapasztalt. Azt sem tudja eldönteni, hogy valóban Thorból áradt az érzés, vagy a sajátja volt. Ez elbizonytalanítja. Több időre van szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858695#post858695][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.24. 19:35[/b][/url]

- Köszönöm - válaszolja biccentve a nő felé. Teljes mértékben egyet is ért a megállapítással, az anyjának abszolút remek ízlése van a neveket illetően. Egyedül Karl neve olyan, amilyen, de abba állítólag a sosem ismert nagyanyja is beleszólt. Mindenesetre a sajátjával tökéletesen elégedett. Érdeklődik aztán a nő neve felől is, mert érdekesnek találja, és kíváncsian hallgatja a választ.
- És tanít is valahol? - kérdezi meg, amint tudtára adja Marfa, hogy szláv eredetű neve pontosan mit is jelent. Még nem találkozott vele ugyan az iskolában, de hát van itt egy előkészítő is, és ki tudja, még hol és mit lehet tanítani a környéken, akár csak magántanárként is. Elneveti magát aztán, amikor a nő Morpheushoz fordul, aki meg nagyon lelkesen reagál.
- Hát igen, ők aztán bárkit képesek levenni a lábukról, szó szerint is - állapítja meg, célozva a korábbi kis közjátékra, aztán megsimogatja a labradort, ha már a border collie örvend éppen a nő figyelmének. Ne érezze szegény Atlas, hogy ő kimaradna bármi jóból.
- Nagyszerű. Esetleg van jó teázó a környéken? Különben a Mennydörgő utcában lakom, kicsit odébb van, de állítólag remek forralt bort tudok készíteni, őket meg egyébként is haza kellene vinnem. Van kedve elkísérni? - kérdezi, miután felméri a helyzetet. A kutyái valószínűleg kisebb kalamajkát okoznak bárhol, ahová beteszik a lábukat, amennyiben bárki is hajlandóságot mutat megsimogatni őket.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=858997#post858997][b]Ohridszki-Füst Marfa - 2023.01.29. 11:38[/b][/url]

Kerülve az újjabb véletlen vagy akaratlagos érintést áll karjait fázósan összefonva mellkasa körül, miközben sarkán lassan billeg előre-hátra. - Neem - legyint aztán szerényen mosolyogva - Az nem az én asztalom - folytatja, és ha már így alakult kicsit inkább ő igyekszik kérdezősködni. Kíváncsi rá, hogy milyennek mutatja magát a férfi, s hogy az, amit kifelé sugároz összhangban van-e léleklenyomatával. - Ön mivel foglalkozik? Jól értettem, jégkorongozó? - teszi fel kérdését, majd csak mosolyog arra amit Thor a kutyáiról közöl. - Valóban lehengerlőek - simogatja meg Atlas fejét is, akiből közben örömöt és játékosságot érez kiáradni. Talán neki is el kellene gondolkozni egy kutya örökbefogadásán most, hogy van kertje. A macskákkal sosem jutott dűlőre. Bennük túl sok az önérzet, a felsőbbrendűség és ritka, amelyik annyi szeretetet ad, amennyit egy kutya. Akadnak persze, csak ritkábbak az ilyen egyedek. - Szívesen. Esetleg még át is vehetem Morpheust, ha már ennyire megkedvelt - reagál beleegyezően a forralt borról és az addig tartó sétara való meghívásra. Amire képessége híján biztosan elutasított volna. Viszont mivel semmi olyat nem érzékelt, ami aggaszthatná, boldogan mond igen a sétára a férfival és kutyáival. Otthon csak magányosan üldögélt volna egy könyv társaságában. Vagy festett volna valamit. Ez eddig sokkal kellemesebb időtöltésnek tűnik minden különösségének ellenére, vagy épp azok miatt.