A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

Hetek teltek el azóta, hogy Alízzal találkoztunk a Boglyas téren, én pedig megígértem valamit, amit attól féltem, hogy végül képtelen leszek megvalósítani. Tudtam, hogy nagy név a professzor, emiatt pedig nehéz elérni, főleg egy ilyen magamfajta fiatal pszichológusnak, egy ilyen eldugott kis kelet-európai országból, a magam egy év gyakorlatával meg rajzaival, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Még másnap küldtem egy baglyot Angliába, azonban hetekig nem érkezett válasz, így megismételtem az üzenetem. Nem tudtam, hogy esetleg nagyobb összeget várna, vagy pedig végleg befejezte a kutatásait a látnokokkal, hiszen nem volt túl sok lehetősége valódi látnokokkal dolgozni - ezért is ‚nyergelt át‘ az elemi mágusokhoz. Azonban múlt héten megjött a válasz, elég sokáig gondolkozott, hogy újból elkezdje-e, illetve bizonyítékot kért tőlem arra, hogy valódi látnokkal van dolga, nem pedig ismét egy szélhámos próbál meg figyelmet szerezni magának. Persze engem nem ismert meg a konferenciákról. Bár ezen nem lepődöm meg, de azért reménykedtem kicsit.
A megkapott elérhetőségen írtam Alíznak, hogy végre megérkezett a válasz, szeretnék beszélni vele erről. A kis tavacska mellé hívtam, talán ott kevesebben nyüzsögnek, mint a belvárosban, és nyugodtabban meg tudjuk beszélni ezt a kérdést. Remélhetőleg nem lesz túl hideg, ha mégis behúzódunk valamerre.
Az ősz már erősen beköszöntött, de szerencsére nincs az a télies hideg. A magam részéről inkább húztam egy kabátot és stólaként terítettem a nyakamba a kigombolt kabátom fölé. A tóban békésen úszkálnak a kacsák és a hattyúk, míg a vízpart körül többen nyugodtan sétálgatnak. Igazán megnyugtató itt lenni, jó érzés mélyet szippantani a nedves, őszi levegőből.
A távolból megpillantom Alízt, jobbommal intek neki, hogy merre vagyok, lépteimet szaporázva megindulok felé, nehogy eltévesszük egymást.
- Szervusz! - Köszöntöm közelebb érve hozzá. Már üzenetben megírtam, hogy nehezen kaptam választ és, hogy ne haragudjon ezért, de végre történt előrelépés. - Mi a helyzet? Történt valami érdekes, amióta nem találkoztunk? - Kérdem őszintén érdeklődve pillantva az irányába. Tényleg érdekel, mert nagyon nem hangzott jól az az állapot, amibe taszította a képessége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=857314#post857314][b]Gófitz Dániel - 2022.12.11. 01:19[/b][/url]

Hetek teltek el azóta, hogy Alízzal találkoztunk a Boglyas téren, én pedig megígértem valamit, amit attól féltem, hogy végül képtelen leszek megvalósítani. Tudtam, hogy nagy név a professzor, emiatt pedig nehéz elérni, főleg egy ilyen magamfajta fiatal pszichológusnak, egy ilyen eldugott kis kelet-európai országból, a magam egy év gyakorlatával meg rajzaival, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Még másnap küldtem egy baglyot Angliába, azonban hetekig nem érkezett válasz, így megismételtem az üzenetem. Nem tudtam, hogy esetleg nagyobb összeget várna, vagy pedig végleg befejezte a kutatásait a látnokokkal, hiszen nem volt túl sok lehetősége valódi látnokokkal dolgozni - ezért is ‚nyergelt át‘ az elemi mágusokhoz. Azonban múlt héten megjött a válasz, elég sokáig gondolkozott, hogy újból elkezdje-e, illetve bizonyítékot kért tőlem arra, hogy valódi látnokkal van dolga, nem pedig ismét egy szélhámos próbál meg figyelmet szerezni magának. Persze engem nem ismert meg a konferenciákról. Bár ezen nem lepődöm meg, de azért reménykedtem kicsit.
A megkapott elérhetőségen írtam Alíznak, hogy végre megérkezett a válasz, szeretnék beszélni vele erről. A kis tavacska mellé hívtam, talán ott kevesebben nyüzsögnek, mint a belvárosban, és nyugodtabban meg tudjuk beszélni ezt a kérdést. Remélhetőleg nem lesz túl hideg, ha mégis behúzódunk valamerre.
Az ősz már erősen beköszöntött, de szerencsére nincs az a télies hideg. A magam részéről inkább húztam egy kabátot és stólaként terítettem a nyakamba a kigombolt kabátom fölé. A tóban békésen úszkálnak a kacsák és a hattyúk, míg a vízpart körül többen nyugodtan sétálgatnak. Igazán megnyugtató itt lenni, jó érzés mélyet szippantani a nedves, őszi levegőből.
A távolból megpillantom Alízt, jobbommal intek neki, hogy merre vagyok, lépteimet szaporázva megindulok felé, nehogy eltévesszük egymást.
- Szervusz! - Köszöntöm közelebb érve hozzá. Már üzenetben megírtam, hogy nehezen kaptam választ és, hogy ne haragudjon ezért, de végre történt előrelépés. - Mi a helyzet? Történt valami érdekes, amióta nem találkoztunk? - Kérdem őszintén érdeklődve pillantva az irányába. Tényleg érdekel, mert nagyon nem hangzott jól az az állapot, amibe taszította a képessége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=857706#post857706][b]Széplaki Alíz - 2022.12.25. 20:53[/b][/url]

Nagyon feldobta a napomat, amikor bagolyban értesültem Dánieltől arról, hogy megérkezett a válasz a professzortól. Igaz, nem fejtette ki bővebben, hogy miről is volt szó pontosan, de végre láttam arra reményt, hogy valaki segít majd feldolgozni a látnoki képességeimmel járó pozitív és negatív járulékokat. Ráadásul egy igazi szakemberhez volt szerencsém, ez kifejezetten megnyugtató volt számomra. Azonban nem akartam túl korán örvendezni, nehogy pofára essek, mielőtt túlságosan beleélném magam az egészbe, így megpróbáltam a realitás talaján maradni. Ez csupán azt takarta, hogy megvártam a részleteket, úgyhogy az elsődleges dolog számomra az volt, hogy az újdonsült ismerősöm elmondja, mi is volt pontosan az a bizonyos válasz. Szerencsére egy nyugodtabb helyszínre lett megbeszélve a találkozó, amúgy sem volt hangulatom a nagy nyüzsgéshez, tömeghez. Viszonylag melegen öltöztem fel, de nem túl téliesen, mert azért még nem jöttek be a mínuszok, tehát relatív kellemes idő volt.
Magamra kaptam egy pulóver farmerral, hozzá az időjárásnak megfelelő kabátot, csizmát. Feltettem egy enyhe sminket, a hajam pedig kiengedve hagytam. Így érkeztem meg a megbeszélt időpontban a kis tavacskához.
- Szia! - üdvözöltem vidáman a férfit, aki meg is indult felém, amikor meglátott a távolból. Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán kap bármiféle reakciót is a neves professzortól rám vonatkozólag, de a legnagyobb meglepetésemre mégis üzent neki valamit.
- Minden rendben van azt leszámítva, hogy volt jó pár éjszakám, ami rémálommal telt.  Az egyik bogolyfalvi nőt, akit látásból ismerek, baleset fogja érni az utazása alatt a szállodában... Elég komoly lesz. Megpróbáltam figyelmeztetni, de nem hitt nekem. Ezeket az embereket nem tudom hibáztatni, hiszen a legtöbben humbuknak tartják a látomásaimat. Viszont sajnálom, hogy nem hallgatott  rám, és nem tudtam megakadályozni azt, ami esetleg elkerülhető lett volna - feleltem szomorúan. Sajnos hiába álmodtam meg mások jövőjét, sokak esetében beteljesedtek a negatív történések, mert mindentől elzárkóztak, és nem vették komolyan a mondanivalómat. Én pedig nem akadályozhattam meg minden negatív történést...
- Na, és veled mi történt, amióta nem találkoztunk, ha nem vagyok túl indiszkrét? - emeltem a tekintetem az övébe kíváncsian. Természetesen nagyon érdekelt az a bizonyos válasz is a professzortól, de az csupán másodlagos volt számomra jelen pillanatban. Dánielnek köszönhettem ezt a lehetőséget a látnoki képességeimmel kapcsolatos esetleges problémamegoldás gyanánt. Mivel jól elbeszélgetettünk előzőleg, és úgy tűnt, hogy valóban érdekelte a sorsom, így természetes volt számomra, hogy őt helyezzem előtérbe a várva várt válasszal szemben. Még ha nem is látszódott rajtam, legbelül nagyon jól esett, hogy egyáltalán megpróbált valaki segíteni nekem, és érdekelte a sorsom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=859989#post859989][b]Gófitz Dániel - 2023.02.25. 22:25[/b][/url]

Megmondom őszintén, elég félve írok ilyen nagy neveknek, mint ez a professzor, hiszen nem tudhatja az ember milyen lesz a fogadtatás. Még a magyar professzor urak között is vannak olyanok, akik kiváló szakemberek, viszont emberileg tartok tőlük, még akkor is, ha nem bántottak még soha. Egyszerűen olyan kisugárzásuk van, ami negatív érzéseket kelt bennem, emiatt nincs bizalmam megkeresni őket még szakmai ügyekben sem.
Az Alíznak való segítséget pedig nem igazán tudom, hogy hová soroljam. Hiszen egyrészt szakmai dolog, hogy egy ilyen csodálatos képességekkel rendelkező személlyel dolgozhat az illető szakember, másrészt én valahol a saját ügyemnek is tekintem. Inkább magánemberként szerettem volna segítséget keresni, mint szakemberként, amiben nem vagyok biztos, hogy helyes.
Nem kell sokat emésztenem magam a hidegben ezen, hamar megérkezik a Galambos hölgy a megbeszélt időpontra.
Visszaköszönését egy bólintással nyugtázom, majd őszinte figyelemmel hallgatom, amit mesél. Szakmailag is érdekesek számomra a jósok, noha elsősorban a gyermekkori traumák feldolgozása a fő területem. Pont emiatt nem is szerettem volna belefolyni, nem én vagyok az az ember, aki esetleg segíthet Alíznak.
- Nagyon sajnálom...  de ne érzed magad rosszul emiatt. - Nyilván nem érdemeli meg a hölgy, hogy baj érje, azonban a varázsvilágban, ahol bármi megtörténhet teljesen elutasítóan állni a jósokhoz, egészen szűklátókörűségre vall. Ehhez persze joga van, nem tudhatjuk, hogy mi miatt gondolkodik így.
- Volt már olyan, hogy egy-egy ilyen ember visszajött hozzád, hogy igazad volt és megváltozott a véleménye? - Szalad ki a számon az újabb kérdés. Nem mindenki szeret önreflexiót tartani, mert az fájdalmas tud lenni, amikor elismeri magának az ember a hibáit és azt, hogy felelősséget kell vállalni a tetteiért.
- Vannak olyan emberek, akik még nem állnak készen arra, hogy elfogadják, amit tudsz. De ezt te tudod a legjobban... - Sajnos nem menthetünk meg mindenkit, annak ellenére sem, hogy a legtisztább szándéktól vezérelve próbáljuk. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy segíteni lehessen egy emberen, azonban elsősorban ő maga szükséges hozzá.
- Ugyan, nem vagy! - Felelem elmosolyodva. Elvégre ez egy baráti beszélgetés, természetes, hogy visszakérdez.
- Magam sem tudom megmondani, nagyon el voltam havazva. Bedarált a mókuskerék, egyetem, disszertáció írás, munka, kutatáselemzés. Élvezem csinálni, de néha sok tud lenni. - Válaszolom csendesen. Érezni lehet, hogy szenvedéllyel beszélek a hivatásomról, de attól még fárasztó. Ritkán tudom meglátogatni az édesanyám és az öcsém, de nagyon igyekszem találkozni velük. A húgaim már egészen más kérdés, ami valahol bánt is.
- A kolléga... - Kezdem zavartan kulcsra zárva a kezeim, majd a két hüvelykujjam összedörzsölve folytatom.
- Azt mondja, hogy szívesen foglalkozna Veled, hogy ha valahogyan tudnánk... tudnád bizonyítani a képességeid. Emiatt hagyott fel ezzel a területtel, mert több csaló próbálkozott hírnevet szerezni magának. - Összességében ezt sikeres válasznak élem meg, hiszen nem elutasítás érkezett. Az igazi jósoknak nincs  sok segítsége a nehézségeik közepette, hiszen a legtöbb szakember nincs semmilyen módon kiképezve arra, hogy foglalkozzon az ezzel járó nehézségekkel.
- Professor Knightnak azt hiszem, hogy csak egy-két látnok páciense van, többnyire elemi mágusokkal foglalkozik és velük kapcsolatban végzi a kutatásait is. - Teszem hozzá.