36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2022. november 11. 18:55 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Álmos
FROM: Summer Rose


Nem hiszem el, hogy tényleg ezt teszem. Nagyot sóhajtva pillantok fel a csillagtalan, sötét égboltra és megpróbálom felidézni magamban, hogy hanyadjára fogalmazódik meg bennem ez a mondat. Pár órja csak az elsőnek, mikor még csak a fullasztóan kicsi szoba padlóján ültem és az ágyam alá meredve gyűjtöttem a bátorságomat hozzá. Három évig kerültem és már elhittem, hogy soha többé nem fogom érezni az érintését, a súlyát, az erejét...
Ujjaimat szorosabbra vonom a pálcám körül és szinte félve tekintek ismét a fára. Olyan természetes és mégis idegen. Szívem a torkomban dobog, bőröm csupa libabőr a kardigán alatt. Hideg van, mégis úgy érzem, hogy ez a vékony anyag is égeti a bőrömet.
- Szedd össze magad - morgom mgam elé. Még egyszer körbenézek, a fák sziluettje közé bámulok, hogy még egyszer, már sokadjára is meggyőződhessek róla, hogy egyedül vagyok. Egyedül, az üres sörösüvegekkel magam előtt, a rönkön és a földön. Túl makacs vagyok, hogy elfogadjam Autumn Rue segítségét. Mégis hogyan tudna segíteni, ha én magamon se tudok? Legalább ebben biztosan hasonlítunk mindannyian; az összes Danvers saját maga akarja megoldani a saját szarjait.
Most vagy soha, Summer Rose. Teleszívom a tüdőm a hideg őszi levegővel és enyhén remegő kézzel szegezem előre a pálcám. Nyelvem hegyén a varázs, ami mégis a torkomra forr. A reccsenés visszhangzik a csendben, én pedig azonnal fordulok is a hirtelen hang felé. Pálcámat félve szegezem a sötétségre, majd engedem lejjebb, majdnem el is ejtve azt.
- Anya? - csúszik ki a számon az első gondolatom, majd undorodva nyelem vissza a következőt. Röhejes... inkább néznék szembe egy sárkánnyal, mintsem bármelyik személlyel a kettő közül. Merlin adja, hogy egy kibaszott sárkány az csak...
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. november 11. 19:55 | Link

Summer Rose

Ez is azon esték egyike, amikor kénytelen elkerülni az erdőt. Alapvetően nem arról ismert, hogy szófogadó lenne, de e tekintetben nem igazán van választása, így hát alkalmazkodik. Türelmetlennek legalább biztosan nem mondható. Aludni viszont ettől még nem kénytelen éjszaka, mint a normális emberek, és különben is, csak pár nap kérdése, hogy ismét ott ücsörögjön az erdő mélyén, a már jól ismert fatörzsön, amit feltehetőleg egy vihar döntött ki. Megnézte Lilla fellépésért - mint évek óta mindegyiket -, viszont már nem a kocsma felé vette utána az irányt, de még nem is haza. Néhány hónapja még minden ilyen alkalommal a pubban vagy a csárdában kötött ki, hogy aztán annyit igyon, amitől csak ködösen emlékszik bármire is másnap, ha emlékszik. Különös érzéssel tölti el, hogy mindez már a múltnak egy olyan része, amit érzékelhetően lezárt. Szereti még Lillát is, mindig is szeretni fogja, de már nincs hatalma fölötte. Már nem ugyanaz az érzés, olyan lett, mint egy megkopott fénykép, ami kedves az ember szívének. Puha érzés, mint a nő ölelése, de a múlt már nem kísérti folyamatosan, úgy engedte szabadon, hogy ma már meg sem rendült azon, hogy a nő bemutatta a párját. Pedig érezte rajta az aggodalmat, ott lapult a hangjában, a mozdulataiban, hiszen vaknak és süketnek kellett volna lennie, hogy ne tudjon az elmúlt évek történéseiről. Az önpusztításra azonban nem annyira hajlama volt mindig is, hanem valami fura igénye, ami a világ ellen táplált dühből fakadt, és noha nem tűnt el nyomtalanul egyik napról a másikra, most mégis más dolgok felé fordította a figyelmét. Most is azon töpreng, hogyan tudna működni a gyűrű, milyen mágiára lenne hozzá szüksége vagy milyen bűbájt kellene megalkotnia esetleg, ha még nem létezik. Gondolataiba merülve halad a tó felé, azzal a tervvel, hogy majd kiül kicsit a partjára a csillagtalan eget bámulni és ezen a hatalmas problémán gondolkodni, észre sem veszi, hogy közben jó szokásához híven ismét átcsörtet árkon-bokron. A kérdés rántja ki gondolataiból.
- Aligha - válaszol végül egy kurta, nevetésnek még rövid szusszanást követően. - Csak nem túl vagy a takarodón? - kérdezi, miközben átsétál még pár száraz falevélen, amelyek recsegnek bakancsa alatt. Kicsit sötét az éjszaka, de talán azért látni, hogy ő mégsem valaki anyja. Sárkánynak inkább sárkány, végtére is Rellonos.
Hozzászólásai ebben a témában

Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2022. november 11. 20:26 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Álmos
FROM: Summer Rose


Ahogy meghallom a hangját, mintha kicsúszna a talpam alól a talaj. Nem jutnak el a szavai hozzám, hisz akaratlan az anyanyelvemen próbálom megérteni azokat. Ujjaim megfeszülnek a pálcám körül és mint akkor egyszer, most is az első gondolatom az átok, ami ilyen mélyre lökött engem és Winter Cone-t is. Mégis gondolkodás nélkül sújtanék le vele újra, hogy ezzel távol tartsam magamtól... kit is? Mély levegőt véve pislogom ki szememből a múltat és barnáim végre befogadják a jelent, a férfit, aki az imént még kísértetként úszott felém. Reszketegen, némán engedem ki az elhasznált oxigént és engedem le a kezem. Autumn Rue-val való beszélgetésünk óta alig aludtam és egyszerűen képtelen vagyok szabadulni mindattól, ami akkor elhangzott. Rossz ötlet volt ma kijönni ide. Újabb hibák.
- Nem köt a kastély - mondom ezúttal már sokkal magabiztosabban, egy félmosollyal az arcomon, még ha belül teljesen szét is vagyok esve. Nyelvemen még mindig érzem anyám említése utáni keserű ízt. Mégis hogyan juthatott eszembe pont ő? Merlinre, hisz engem keresne fel utoljára. Nevetségesen viselkedem.
- Ki kérdezi? - Biccentem oldalra kissé a fejem. Hallanom kell a nevét, hogy tényleg megnyugtathassam magam... Merlinre, a nevét se tudom és máris átokkal üdvözöltem volna. A pálcám mintha hirtelen égetni kezdené a tenyerem és a bűntudtom maró súlya alatt hagyom, hogy a fa a nedves falevelek közé essen. Nincs szükségem rá. Nincs szükségem arra, hogy általa ismét csak a szart kelljen takarítani körülöttem.
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. november 11. 21:19 | Link

Summer Rose

Ha az erdő mélyén sem fél éjszaka, itt még kevésbé érzi szükségét. Megkockáztatták már néhányan a feltételezést, hogy a veszélyérzet nála valahogy hiányosan működik, ha egyáltalán létezik - mintha ebből minden a nővérének jutott volna -, és való igaz, ez sok mindent megmagyarázna. Például azt is, hogy nemhogy nem tart a vámpíroktól, hanem szívesen tölt időt némelyikkel, és ha nem kifejezetten azt kérték volna tőle, hogy most kerülje el az erdőt, a saját eszétől biztosan ott lenne most is. Tekintetét a lányra szegezi közben. Ugyan felnőtt nő is lehetne, de talán éppen a nemrég elhangzott kérdés miatt is hiszi így, hogy nem az még. A hangja és a mögötte rejlő bizonytalanság ezt a benyomást keltik Álmosban, de persze ettől érheti még meglepetés. Ami a tegezést illeti, az meg úgyis olyan, hogy magázni bárkit csak akkor szokott, ha kifejezetten ezt kérik, noha még Hella esetében is megkísértette a gondolat, hogy tesz karót nyelt oktatója kérdésére, hiszen még csak nem is annyival idősebb nála.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd tesz még két lépést a tó irányába és letelepszik a földre, ahogy eredetileg is tervezte.
- Ohridszki - közli a családnevét, abból is a szerinte emlékezetesebbet, mert a Füst általában nem mond senkinek túl sokat, de aztán mégis gondol egyet és újra szóra nyitja a száját. - Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be majdnem a teljes nevét megosztva. A második keresztneve olyan titok, amit csak nagyon keveseknek ad szívesen. Felpillant, miközben maga alá húzza a lábait, és pálcáját elővéve fényt idéz, hogy mindketten láthassák, kihez is intézik a szavaikat. - Most okosabb lettél? Nem áll szándékomban bántani, ha ez megnyugtat. Elférünk a tóparton ketten is.  
Utoljára módosította:Ohridszki-Füst Álmos, 2022. november 11. 21:35
Hozzászólásai ebben a témában

Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2022. november 11. 22:10 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Álmos
FROM: Summer Rose


Hirtelen rohadt kevésnek tűnik a kardigán. Érzem, ahogy az ujjaimon kúszik egyre feljebb a hideg, én mégsem moccanok egy tapodtat sem. Fázom, mégis kiver a víz, a mágia bizsergtő érzése nyomán. Rákészültem, magamba szívtam és mégis fókusz nélkül maradt és feszíti a bensőmet. Rég nem gondoltam már a legegyszerűbb bűbájra se, a mana gyönyörű kecsességgel került ki minden másodpercben, most viszont, ahogy ismét utat talált, mintha minden porcikámba beette volna magát. Csoda, hogy nem kezdek el világítani a sötétben.
Barnáim követik az útját és tehetetlenségemben majdnem felnevetek. Leül. Ez számomra legalább olyan érthetetlen, mint mikor egyetlen asztal foglalt a kocsmában és mégis ahhoz az egyetlen egyhez ül le egy ismeretlen, mikor annyi választási lehetősége akadt volna még. Érdekes. Régen folyamatosan társaságra vágytam, most pedig kajtatom a lehetőségeket az egyedüllétre.
- Ez pontosan úgy hangzott a szádból, mintha ebből pontosan tudnom kéne, hogy ki vagy - mondom kissé lekezelően, amin magam is meglepődök. Jól szoktam leplezni az érzéseimet, most mégsem megy. Idegesnek érzem magam. Egy túlfeszített íjnak, amit vagy hagynak szabadon lőni vagy elroppan a saját súlya alatt.
- Mert még sosem kezdte ezzel a mondattal egy sorozatgyilkos sem... - forgatom meg a szemeim, közben a bal tenyerem kezdem dörzsölni. Fájdalmasan viszket a pálcám után, hogy kiereszthessem magamból a feszültséget, de megállom, hogy akárcsak a fa felé pillantsak. - Amúgy sem félnék tőled. - Jobban félek magamtól, mint bárki mástól.
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. november 11. 22:36 | Link

Summer Rose

Azon a véleményen van, hogy mivel ez a hely nem áll magántulajdonban, bőven elférnek egymás mellett. Ő remekül meg tud lenni csendben is, elmerülve a gondolataiban. A szavak amúgy is egyszerre jelentik az erősségei és a gyengeségei egyikét. Ha bűbájokról van szó, mindig megtalálja a megfelelőt, hogy a mana akaratához idomuljon. Ha kommunikációról, megelégszik fél szavakkal is, esetleg káromkodások válogatott füzérével, az érzéseit pedig sokkal egyszerűbben fejezi ki non-verbálisan, mint a saját szavaival. Most éppen a csenddel is beérné, szívesen töprengene egymagában a felmerült probléma lehetséges megoldásain. Ennek ellenére válaszol a kérdésre, elárulva a nevét.
- Pedig pontosan úgy mondtam, mit ami valószínűleg nem változtat semmin. Ettől nem fogjuk egymást varázsütésre jobban ismerni - válaszolja megvonva a vállát, mindezt roppant tényszerűen, szinte már közönyösen közölve. Persze, lehet, hogy a nővére ismert bizonyos körökben - oknyomozó újságíró, aki néha még aurorokkal is együtt dolgozik -, de ez nem jelent semmit. A maga részéről pedig örül is ennek, mert nem különösebben szereti, ha rá irányul mások figyelme. Tapasztalatai szerint az többnyire nem sok jót jelent.
- Bűbájalkotó és varázstárgykészítő vagyok, az emberek nem különösebben érdekelnek - feleli teljesen őszintén. Nagyon keveseknek sikerült igazán felkeltenie az érdeklődését. Igaz ugyan, hogy megélt már egy kissé agresszívabb korszakot is, nem ok nélkül tanácsolták el a Durmstrangból, de az az eset sem volt végzetes, és azóta sokat változott. Fejlődött.
- Miért? Adtam rá okot? - kérdezi, és csak azért tápászkodik fel tenyerére támaszkodva, hogy összeszedjen pár szanaszét heverő ágat, amit pálcája fényénél talál. Majd mindjárt begyűjt még párat varázslattal, de kezdetnek nem árt néhány darab.
- Ha segítesz találni pár ágat még, rakhatunk tüzet és nem fogsz idefagyni. Már ha ücsörögnél még itt - osztja meg, min is ügyködik pontosan. Annyira nem lovagias, hogy a talárját esetleg odaadja, de azért mégiscsak látja, hogy fázik a lány.
Hozzászólásai ebben a témában

Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2022. november 11. 23:16 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Álmos
FROM: Summer Rose


Bár teli üvegeket hoztam volna magammal. Kicsit úgy érzem, hogy egyet ugyan léptem előre, de aztán rohadt gyorsan kettőt hátra. Azt se tudom, hogy miért akarnék most hirtelen változtatni azon, ami eddig itt bevált. Örülök, hogy Autumn Rue-val javult a helyzetem, hogy végre ismét van kivel beszélnem, de ez nem elég ahhoz, hogy kilépjek a falaim mögül. Logikusan, nyugodtan kell gondolkodnom... de a mágia ködösíti jelen pillanatban az elmém.
Ajkamba harapva fojtom magamba az éles szavakat. A pult mögött állva könnyedén találom meg a hangot az emberekkel. A kocsmaajtót átlépve az összes olyan egyszerű lesz, mint a faék. Mikor beszéltem én utoljára bárkivel is úgy igazán a küszöb emez oldalán? A válasz felettébb kínos.
- Hallottál már a Danversék körüli pletykákról? - kérdem oldalra billentett fejjel, miközben a gyűrűmet kezdem forgatni az ujjamon. Az egyetlen dolgot, ami fizikailag még összeköt bennünket. Egyáltalán működik még? Évek óta használni se mertem. Nem is volt rá okom, egyikük se vágyott arra, hogy rájuk találjak.
Csendben figyelem a ténykedését, majd felvonom a szemöldököm. Furcsa figura. Mondom ezt pont én. Mély lélegzetet veszek és lassan lehajolok a pálcámért. Egyszerű varázslat, régen kisujjból ment volna. Pontosan emlékszem a mozdulatra, az igére most is... A pálca mintha ismét égetné a bőröm, de nem fújok visszavonulót. Görcsösen szorítva, ám kecses mozdulattal suhintom meg, supán magam elé lehelve a varázst. Körülöttem a gallyak azonnal megmoccannak, majd, mint mugli puskából a lövedék, süvítenek el Álmos közvetlen közelében és hangosan csattannak a vízben. Tágra nyílt szemekkel dobom el a pálcám, majd gondolkodás nélkül lépek közelebb a másikhoz és rogyok térdre a koszos földön.
- Jól vagy? Nem talált el? - Kérdem a feszültségtől remegő hangon. Nem hazudtam. Sokkal jobban félek saját magamtól...
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. november 11. 23:50 | Link

Summer Rose

- Nem érdekelnek a pletykák - válaszolja tömören. Lehet, hogy tudnia kellene valamit, de úgyis mindig a tényleges tapasztalatai alapján ítélkezik mindenkiről. Elképzelhető, hogy a nővére máris ismeri az összes helyi mendemondát, de még egymás között sem beszélnek erről, mert egyszerűen neki erre nincs igénye. Annyi minden másról is lehetne beszélni, ha akarna. Sőt, annyi másról tud is valójában beszélni, csak éppen roppant limitált azoknak a köre, akikkel kifejezetten terjedelmes eszmecserékbe bocsátkozik. Feltápászkodva nekilát, hogy a pálca fényénél gallyakat gyűjtsön, amikor a lány láthatóan úgy dönt, besegít egy kis mágiával, ami azonban félresikerül. Ösztönösen veti a földre magát, mielőtt a víz felé süvítő gallyak kilyuggatnák, majd nagyot sóhajtva fordul az oldalára, aztán a hátára egy pillanattal később. Aztán felnevet. Vámpírokkal barátkozik, és a végén mindjárt néhány gally lesz a végzete. Micsoda hősi halál lett volna. Sőt, ha rosszul kapja el, még az se számított volna, ha esetleg vámpír lenne ő maga is. Mulandó dolog az élet, bár ezt eddig is tudta.  
- Most melyikünk is a sorozatgyilkos? - kérdezi meg végül, és még mindig nem ül fel, inkább alkarját a homlokán nyugtatva bámul fel a csillagtalan, sötét égboltra. Most a pálcája se áraszt fényt már, és valójában szereti, amikor a sötétség így veszi körül.
- Egyáltalán tied a pálca? Nagyon nem tűnik úgy, hogy összhangban lennétek - állapítja meg. Az ő pálcájának márpedig vélahaj a magja, ami hírhedten rakoncátlan tud lenni. Bal kezével tapogatózik kicsit, hova is esett a pálcája közben, remélve, hogy nem tört el, de úgy tűnik, ezúttal is egyben maradt a szívének egyébként kedves ébenfa darab. Felül, majd guggolásba tornázza magát, mielőtt magabiztos mozdulattal hívná életre a varázslatot, hogy a gallyak egy kupacban landoljanak előttük. Nem tesz megjegyzést, hogy esetleg így kellene ezt csinálni. Némán telepszik le ismét, a kis kupac közelébe, és lángra lobbantja. - Szóval Danvers, mi? És mit kellene tudnom Danversékről?
Hozzászólásai ebben a témában

Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2022. november 12. 23:58 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Álmos
FROM: Summer Rose


A pillanat egy egész örökkévalósággá növi ki magát. Érzem a hideg, az oszló falevelektől nyálkás földet a lábam alatt, ami lassan kezdi átitatni a nadrágomat is, mégsem veszek róla tudomást. Hirtelen nem hallok mást, csak a saját lélegzetvételeim hangos neszét. Barnáim tágra nyílva pásztázzák őt és már akaratlan képzelem köré a növekvő vértócsát, míg... fel nem nevet. Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem és csusszanok le a sarkamról a koszos földre.
- Én legalább nem mondtam, hogy nem foglak bántani - felelem, az eddiginél sokkal fesztelenebb hangon, őszinte, megkönnyebbült mosollyal az arcomon. A gyűrűm a tanúm, nagyon megijedtem. Anno szánt szándékkal okoztam fájdalmat, amivel túllőttem minden célon. Tökéletesen áramoltattam a mágia folyamát és elsőre, minden előzetes próbálkozás nélkül jött létre az átok, ami végül legalább két életet keserített meg. Ennyi idő után pedig eljutottam odáig, hogy a legegyszerűbb bűbáj is halálossá válik a kezem ügyében. Ennek tekintetében mégis hogyan is beszélhetnénk összhangról?
- Az enyém... fogalmazzunk úgy, hogy nem volt lehetősége kibontakozni, mióta hozzám került - vallom meg halkan, miközben követem tekintetét a messzi égboltra. Tetszik, hogy nincsenek csillagok, hogy nincs, ami megvilágítaná a hazugságok és az őszinte szavak törékeny harmóniáját. Sötétben sokkal könnyebb lavírozni a kettő között. Álmos pedig ebben a pillanatban lobbantja fel a tüzet. Micsoda időzítés.
- Danversékről? - kérdem kissé elmosolyodva, ahogy a lángok közé pillantok hunyorogva. - A mese három testvérről szól. A Fenségesről, a Nemesről és a Merészről, akiket egyik pillanatról a másikra hagyott el az anyjuk. A három testvér mind másképp próbált feldolgozni az új helyzetet, miközben apjuk ahelyett, hogy egyben tartotta volna a családot, az anyjukat kajtatta. A Fenséges folyamatosan megkérdőjelezhető döntéseket hozott, látszólag hátat fordított mindennek és mindenkinek. A Nemes próbálta a családi vállalkozást egyedül tovább vinni, aminek terhe alatt lassan összeroppant és elúszott a keze alatt minden. A Merész... ő a felejtést választotta, miután önmagát hibáztatta mindenért. Partikon fullasztotta alkoholba az emlékeket és végül olyan helyzetbe került, ami miatt mindent elveszthetett volna. A Fenséges volt az, aki mint gyerekkorukban is mindig, magára vállalt helyette mindent. Végül hátra hagytak mindent és egy idegen országban próbáltak újrakezdeni mindent, a vállalkozással együtt. - A szavak bizonytalanul formálódnak, majd egyre magabiztosabban hagyják el ajkaim. Sosem beszéltem erről senkinek, de talán a testvéreim se. És bár itt lenne vége... - Azóta a Merész nem vett pálcát a kezébe. Ám az anyjuk visszatért és fogalmuk sincs, hogy mit hozott magával a hosszú távollét után... - fejezem be a mesét és érzem, hogy pír szökik az arcomra. Rég éreztem magam ennyire meztelennek... már el is felejtettem, hogy milyen érzés zavarban lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. november 13. 02:08 | Link

Summer Rose

- Igaz - állapítja meg tömören, még mielőtt lassan összeszedné magát, nem törődve azzal, hogy talárjáról esetleg lesöpörje a ráragadt leveleket, fűszálakat. Ugyan, most legalább olyan, mint ahogy azt megszokhatta tőle bárki, aki ismeri. Kurta hümmögéssel veszi tudomásul a lány válaszát arra vonatkozóan, hogy egyáltalán övé-e a pálca, de inkább arra koncentrál mégis, hogy ő viszont ne akarjon senkit sem leszúrni a gallyakkal. Szerencsére nála nincs gond a pálcával kialakított összhanggal, mert bár a vélahaj rizikóira külön figyelmeztették, sosem volt ezzel sem gondja. Az ébenfa darabbal szépen idomultak egymáshoz az évek során. Lángra lobbantja a kis farakást, ami egészen vidám tábortűz is lehetne, ha éppen olyan téma lenne terítéken. Leemel a válláról egy megsárgult falevelet, és miközben törökülésben ücsörögve hallgatja a lány válaszát, a levelet hajtogatja amolyan mellékes tevékenységként.
- És te melyik Danvers vagy a három közül? - kérdezi meg. Logikusnak tűnik, hogy ezt a kérdést tegye fel, hiszen mi másért kérdezte volna eleve a lány, hogy hallotta-e a pletykákat. Ha jobban belegondol, az rémlik, hogy mintha egy Danvers család lakna az utcában, ahová a nővére beköltözött nem olyan régen, de őt tényleg nem szoktak különösebben az emberek érdekelni, a pletykák még kevésbé. A történetet hallva azonban valahol legbelül benne is megmozdul valami, talán a felejtéshez tud a leginkább kapcsolódni, hiszen ő is azt választotta kétszer is. Csak éppen az ő esetében nem térnek vissza azok, akiket elvesztett. Az anyja meghalt, Lillával pedig már kihunyt a szikra réges-régen, mert félelemből hagyta kialudni. A levelet a lángok közé dobja. - Talán értem. Bár egy pálcát hagyni nem kibontakozni... milyen pálcád van?
Hozzászólásai ebben a témában

Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2022. november 16. 21:19 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Álmos
FROM: Summer Rose


Olyan régóta bújtattuk a titkainkat a szekrény leghátsó csücskébe, hogy szinte el is hiszem, hogy mese nem rólunk szól. Hisz miért is tenném? Merlinre, még egymás között is kínosan ügyeltünk mindig arra, hogy szavak nélkül rójuk fel a sérelmeinket, nehogy a falak akár csak megsejtsék a mögöttük húzódó indokokat. Ha anyánk nem bukkant volna fel, talán még évekig így is maradt volna. Vagy talán örökké. Így viszont, az Autumn Rue-val folytatott beszélgetés és az Álmos felé rebegett történetünk után fájdalmasan valóságos ismét az egész. A gyűrűmre mondom, nekünk kell megtenni az első lépést vagy félek, hogy anyánk sakk mattal indít már a játék legelején. Nagyon szükségünk van Winter Cone-ra.
Néma, reszketeg sóhajjal küldöm a gondolatmenetem a ropogó gallyak közé. Nem kell ma este mindent megoldanom. Elég annyit tennem, hogy kicsit engedem, hogy önmagam legyek. Barnáim Álmosra szökkenek a kérdése hallatán. A tűz fényében az árnyékok táncot lejtenek arcán, én pedig oldalra biccentett fejjel mosolyodok el, hogy a fényes pászmák kihangsúlyozhassák az én vonásaimat is.
- Ki tudja - vonok vállat mellé. Már így is sokkal jobban megnyíltam, mint három éve bárkinek is tettem. Talán azért, mert semmit se tud rólunk, így tiszta lappal tehettem. Én már tudom a nevét, ő az enyémet viszont nem és ez ad egyfajta biztonságérzetet.
A kérdésére akaratlan pillantok a sötétbe, nagyjából arra, ahol a pálcám heverhet a mocsokban. A gondolat az arcomra idéz egy futó fintort és közben érzem, ahogy gombóc kezd nőni a torkomban. Egy hozzáértő már a pálca tulajdonságaiból képes egy teljes jellemrajzot felállítani. Intim dolog, főleg úgy, hogy évek óta kínosan kerültem az érintését is.
- Somfa és főnixtoll - mondom végül halkan, a gyűrűmet forgatva az ujjamon. Ugyanolyan, mint amivel az átkot küldten Marcra. Ugyanolyan, mégis számomra teljesen idegen. - Lényegtelen. Most ismét kiderült, hogy a pálcás varázslatok nem nekem valóak. - Újabb hazugság...
Hozzászólásai ebben a témában
Ohridszki-Füst Álmos
Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2022. november 17. 08:24 | Link

Summer Rose

A lányra pillant a válasz hallatán, de nem firtatja. Ha nem akarja elmondani, neki így is jó. Egy gallyat vesz inkább kézbe, hogy azzal megpiszkálja a tüzet. Le is foglalja ezzel magát, a lángokba bámulva, amíg a lány hallgat. Eleve nem beszélgetni jött ki ide, hanem a gyűrűn töprengeni, hátha rájön, mi lenne a megoldás. Ha a szokásos korlátozó mágiát használja, az lehet, hogy kellemetlenül sok mellékhatással járna, ha egyáltalán képes úgy optimalizálni, hogy egy vámpír vérszomját nyomja el egy mágus ereje helyett, de a másik opció, ami szóba jöhet eddigi kutatásai alapján egyelőre még kevésbé szimpatikus. Neki nem is lenne gondja vele, de hát nem is neki kellene aztán viselni az ékszert. A kő önmagában viszont csak magnak jó, bármilyen jól is választja meg. Csak a gondolatokra reagál, amikor száját elhúzva szusszan egyet, de ekkor érkezik a válasz is. Hátradől a fűben, elrágódva a két szón. Som és főnix. Nem a pálcák mestere, de azért varázstárgyakról mégis tud ezt-azt.
- Azt hiszem, már értem. A som elég hangos tud lenni... főnixtoll maggal meg szép páros. Magának való - mondja végül, miután már megrágta, amit hallott. A maga részéről szereti egyébként az izgalmas darabokat.
- De kétlem, hogy ez ennyire végletes lenne a helyzet, mint mondod. Meg kell szelídíteni egy ilyen pálcát. Biztos nem ok nélkül választott téged - szólal meg aztán újra, noha úgy tűnhetett még az imént esetleg, hogy elmondott mindent, amit el akart.
- Az enyém ében és vélahaj - közli tömören, bár ki tudja, mennyit mond ez a lánynak, akinek még mindig nem tudja a nevét sem, csak azt, hogy feltehetőleg egyike a Danverseknek. - Miért nem használod? Félsz tőle? - teszi fel a se nem udvarias, se nem empatikus kérdést. Akár meg is lehet sértődni rajta, bár a hangjában se különösebb kíváncsiság nem bujkál, se számonkérés, még csak nem is ítélkezik, bármennyire is nem érti azokat a mágusokat, akiknek nem lételeme a mágiahasználat úgy, mint neki. Számára ez csak egy egyszerű, logikus kérdés, ami a látottakból következik, és vagy kap rá választ, vagy nem.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa