A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
Ruarc L. Mornien
Még ismerkedik a vidékkel, azt azonban már ideérkezése előtt tudta, hogy a lassan várossá fejlődő Bogolyfalván van lovarda. Ez egy nagyon fontos szempont volt, különösképpen, hogy imád lovagolni. Ugyan egy csodaszép lipicai büszke tulajdonosa, mivel a lovat is imádja, eszébe sem jutott szegényt azzal kínozni, hogy hurcolja magával. Elég gyakran haza tud járni úgyis Szalamantonba ahhoz, hogy Hektor ne érezze meg túlságosan a hiányát, na meg addig is van, aki foglalkozzon vele hétköznapokon, amíg ő elmerül a politika és a jog rejtelmeiben majd. Egyelőre még éppen csak túljutott a beiratkozáson, és az új tanév előtt próbál gyors iramban felfedezni mindent az iskolától a Bogolyfalva nyújtotta lehetőségekig. A meglehetősen rövid idő ellenére, ami rendelkezésére áll, egy kis lovaglásra mindig szakít időt. Talált is egy gyönyörűszép almásderest a lovardában, aki a Felhő névre hallgat, és még napkelte előtt besettenkedett a helyre egy kiábrándító bűbájt használva álcául, és kicsempészte Felhőt. Visszaviszi még az ütemezett reggeli előtt, az elmúlt két napban ugyanis körbekérdezősködött, hogy megtudakolja, nagyjából hogyan is néznek ki a lovarda mindennapjai. Itt egy kérdés, ott egy kérdés, és gyorsan összeszedett minden szükséges infót. Még arra is gondolt, hogy jelentkezik önkénteskedni, ha van ilyenre igény. Az anyjának úgyis biztos tetszene a dolog, ő meg addig is tölthet egy kis időt lovakkal. Mindenkinek jó lenne. Még alszik rá azért egyet vagy kettőt, aztán megkérdezi majd az illetékest. Jelen pillanatban viszont a kicsempészett Felhővel baktat a Bogolyfalva szélén felfedezett tó partján, már visszafele tartva. A felkelő nap közben egyre feljebb kúszik az ég alján, és el is gyönyörködik egy pillanatig a színes égboltban, majd úgy dönt, leugrik a lóról és megjutalmazza a magával hozott répával. - Nézd csak, mit hoztam neked, Felhő - paskolja meg a ló nyakát barátságosan, és feltartja a sárgarépát, amibe a ló aztán lelkesen harap nagyot és még lelkesebben rágja. - Ügyes ló vagy te, nagyon ügyes. Majd holnap reggel is kicsempészlek - ígéri, és megigazítja kicsit a ló sörényét is, hogy ne lógjon annyira a pofájába. Olyan szépen be is lehetne fonni. Na majd ha visszaértek, szerencsére tud erre tökéletes bűbájt.
|
|
|
Bánffy Albert Tamás Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Berci | zsiráf offline RPG hsz: 91 Összes hsz: 179
|
Írta: 2022. augusztus 29. 18:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=851922#post851922][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.08.29. 18:14[/b][/url] Ruarc L. Mornien
Még ismerkedik a vidékkel, azt azonban már ideérkezése előtt tudta, hogy a lassan várossá fejlődő Bogolyfalván van lovarda. Ez egy nagyon fontos szempont volt, különösképpen, hogy imád lovagolni. Ugyan egy csodaszép lipicai büszke tulajdonosa, mivel a lovat is imádja, eszébe sem jutott szegényt azzal kínozni, hogy hurcolja magával. Elég gyakran haza tud járni úgyis Szalamantonba ahhoz, hogy Hektor ne érezze meg túlságosan a hiányát, na meg addig is van, aki foglalkozzon vele hétköznapokon, amíg ő elmerül a politika és a jog rejtelmeiben majd. Egyelőre még éppen csak túljutott a beiratkozáson, és az új tanév előtt próbál gyors iramban felfedezni mindent az iskolától a Bogolyfalva nyújtotta lehetőségekig. A meglehetősen rövid idő ellenére, ami rendelkezésére áll, egy kis lovaglásra mindig szakít időt. Talált is egy gyönyörűszép almásderest a lovardában, aki a Felhő névre hallgat, és még napkelte előtt besettenkedett a helyre egy kiábrándító bűbájt használva álcául, és kicsempészte Felhőt. Visszaviszi még az ütemezett reggeli előtt, az elmúlt két napban ugyanis körbekérdezősködött, hogy megtudakolja, nagyjából hogyan is néznek ki a lovarda mindennapjai. Itt egy kérdés, ott egy kérdés, és gyorsan összeszedett minden szükséges infót. Még arra is gondolt, hogy jelentkezik önkénteskedni, ha van ilyenre igény. Az anyjának úgyis biztos tetszene a dolog, ő meg addig is tölthet egy kis időt lovakkal. Mindenkinek jó lenne. Még alszik rá azért egyet vagy kettőt, aztán megkérdezi majd az illetékest. Jelen pillanatban viszont a kicsempészett Felhővel baktat a Bogolyfalva szélén felfedezett tó partján, már visszafele tartva. A felkelő nap közben egyre feljebb kúszik az ég alján, és el is gyönyörködik egy pillanatig a színes égboltban, majd úgy dönt, leugrik a lóról és megjutalmazza a magával hozott répával. - Nézd csak, mit hoztam neked, Felhő - paskolja meg a ló nyakát barátságosan, és feltartja a sárgarépát, amibe a ló aztán lelkesen harap nagyot és még lelkesebben rágja. - Ügyes ló vagy te, nagyon ügyes. Majd holnap reggel is kicsempészlek - ígéri, és megigazítja kicsit a ló sörényét is, hogy ne lógjon annyira a pofájába. Olyan szépen be is lehetne fonni. Na majd ha visszaértek, szerencsére tud erre tökéletes bűbájt.
|
|
|
|
Ruarc L. Mornien Független varázsló, Végzett Diák
Kvibli melodimágus offline RPG hsz: 231 Összes hsz: 474
|
Írta: 2022. szeptember 10. 21:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852484#post852484][b]Ruarc L. Mornien - 2022.09.10. 21:29[/b][/url] IdegenAmi másnak kora reggel, az Runál késő este - reggeli sétájukra viszi a kutyákat, s még azelőtt hazatér, hogy teljesen felkelne a nap. Gavin nincs vele, az utolsó álomciklusát töltő Tobival hagyta, szükség esetére. Halkan csettegve halad, javarészt szabadjára engedve a falkát a hajnali hűvösben, úgysem bírná szusszal az iramukat. Lépései, kósza mozdulatai lassabbak már, s fázósan összekulcsolja karjait - talán nem mezítláb kellett volna elindulnia, de a puha fűben, friss harmatban gázolni a nyarak ritka élvezete. Az emberek alszanak, így nem kutat gondolatok után; hallása egyszerű neszekre, madárdalra, csaholásra figyel a visszhangok között. Normális esetben legfeljebb játékos civódást, kisebb nézeteltéréseket hall, ma azonban egy ponton furcsa izgalom lesz úrrá a csapaton. Fejét felkapva próbál gondolataikba hallgatni, de nem érti, mi hozta őket lázba, csak hogy valami nyomát, szagát érzik. Sok a környéken a vad és a bestia, így nem nyugtalanítja különösebben, pusztán néhány vakkantással visszahhívja őket. Felőle megnézhetik, merre járt az a csodálatos mandarin, ami miatt most kórusnyüszítés megy, de a sérüléseket el akarja kerülni és ilyentájt még lehetnek kint vadak. A rangidős Almaszósz tempójához igazodik így mindenki, amint a tavacska felé kanyarodnak, azonban amint megpillantják a lényt, az egyik fiatal hirtelen kiront a többi közül. Annyit tehet, hogy azonnal fekvésre utasítja a többieket, s utána szalad, mert hiába szólítja a nevét, se lát-se hall.
|
|
|
|
Bánffy Albert Tamás Egyetemi hallgató, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Berci | zsiráf offline RPG hsz: 91 Összes hsz: 179
|
Írta: 2022. szeptember 13. 19:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=852600#post852600][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.09.13. 19:21[/b][/url] Ruarc L. Mornien
Felhő békésen rágcsálja a sárgarépát, csak úgy harsog fogai között, ahogy rág. Berci addig is a ló nyakát simogatja nyugodt mozdulatokkal. Majd ha befejezte a falatozást a ló, szépen visszabaktatnak a faluba és visszaviszi a lovardába. Most azonban a jutalomfalat a legfontosabb dolog a világon. Még egy almát is hozott neki, de előbb érjen a végére a sárgarépának. Elővarázsolja azért kabátja zsebéből a gyümölcsöt is, de a közelben kórusban felnyüszítő kutyák gyorsan elterelik mindkettejük figyelmét. Ő is hegyezi a fülét, akárcsak az állat. Fejét kissé féloldalra fordítva hallgatózik, tenyerét a ló nyakán nyugtatva. Patás barátja is elfelejti egy pillanatra azt is, hogy még ott a sárgarépa maradéka a szájában, és amikor feltűnik egy kutya is a közelükben, izgatottan csapja farkát a lábai közé. Láthatóan nem most találkozik először kutyával, ami megnyugtató, mert különben mit sem jelentene, hogy Berci kezében van a kantár szára. Felhő nem ijed meg. Rosszul is járhatna, ha a ló most látna esetleg ebet először, és elfogná a rettegés az ismeretlentől. Orrlyuka még így is kitágult némileg pár pillanatra, mostanra azonban úgy tűnik, inkább kíváncsi, semmint riadt. Okos állat. Kicsit emlékezteti is Hektorra. Megpaskolja az állat nyakát, majd elé tartja az almát is, közben pedig kicsit mégis szorosabbra fogja a kantárt. Megfordul a fejében egy röpke pillanatra, hogy mi van, ha a kutya nem áll meg, hiába nem úgy tűnik, mintha vérmes véreb lenne, amelyik menten szét akar szaggatni mindent és mindenkit. Viszont azért még igyekszik nem mutatni félelmet. Imádja az állatokat, egy dán dog büszke gazdái is Dorkával, úgyhogy úgy véli, nem lesz baj. - Ez is a tied, nézd - beszél a lóhoz, tenyerén egyensúlyozva az almát az állat orra előtt, hátha azzal eltereli a figyelmét a kutyáról. Szeme sarkából futólag látja, hogy az eb után úgyis lohol a gazdája, egy fura, törékenynek tűnő, némileg kísérteties kis teremtés.
|
|
|
|