36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Oláh Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 61
Írta: 2021. október 31. 17:33 | Link

Drága Frida
csínytevő diákok


Hogy mit keres itt, még maga sem érti igazán. Mármint oké, megkapta a levelet, benne az időponttal és a helyszínnel. Szerelmeslevélnek túl rideg volt, fenyegető vagy zsaroló levélnek túl melegszívű. Eredetileg el sem akart jönni, de végül úgy döntött, hogyha Flórira a hétvégén úgyis a nagyszülők vigyáznak, akkor miért ne elégíthetné ki kíváncsiságát azzal, hogy elsétál a megbeszélt helyszínre, és megnézi, ki és mit akarhat tőle.
Nem viszi túlzásba az öltözködést, a megszokott ing-vászonnadrág kombinációt spékelte meg egy sállal és egy vékony szövetkabáttal, mert estefelé az idő már igencsak kezdett csípőssé fordulni, még neki is, aki állítása szerint sosem szokott fázni. Sosem szokott megfázni, alapvetően sem az a betegeskedő alkat, szerencsére az immunrendszere erős akár az acél. A családjában jó a genetika, egyedül  a hízásra való hajlam és az ezzel együtt kialakulható betegségek keseríthetnék meg mindennapjait, de mivel igyekszik elkerülni, hogy úgy végezze, mint a drága jó nagyapja, ezért esetében ilyenekről szó sem eshet.
Gyalog vág neki az útnak, ez szinte nem is távolság neki. Nagyon szeret sétálni, ha teheti igazából mindenhová kétlábon közlekedik, mert egyetlen járművet sem tart  annyira kényelmesnek és megbízhatónak, mint saját magát. Ez kicsit egoistán hangozhat, de akkor is. Különben is, így legalább alaposan szemügyre tudja venni mind a tájat, mind az embereket. Még mindig rácsodálkozik Bogolyfalva apró szépségeire, még mindig talál valami újat, amiben gyönyörködhet egy kicsit.
Mikor a tópartra ér, szemmel láthatólag egyedül van. Sehol senki. A nap lassan lebukik a horizont alá, ő pedig alaposabban körülnéz, hátha talál valamit, vagy valakit.
Utoljára módosította:Oláh Milán, 2022. április 20. 07:36
Hozzászólásai ebben a témában
Frida L. Bergstein
Tanár, Melodimágus, Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 55
Írta: 2022. április 15. 12:56 | Link

Oláh Milán

Nem szoktam késni, ezért is igyekeztem annyira, hogy odaérjek a tóhoz. Ha nem tévedek el, előbb is odaértem volna, mint a levélben megadott időpont. Korábban meg sem fontoltam volna, hogy egy névtelen levél hívására megjelenjek egy találkozón. Azonban mikor Magyarországra jöttem, megfogadtam, hogy bátrabb leszek, hogy kipróbálok olyan dolgokat, amiket eddig még soha. Végülis új kezdetre vágytam. Szapora léptekkel igyekeztem hát a tó fele, a megadott helyszínre. Nem tudtam, mire számítsak, kivel fogok ott találkozni. Abban sem voltam biztos, hogy lesz ott valaki rajtam kívül.
Nem zavart volna az sem, ha egyedül maradok, hiszen a tó környéke igen békés. Szép hely ez, még aznap fedeztem fel, mikor ideértem. Elindultam sétálni, és itt kötöttem ki. Talán több óra is eltelt, mire visszaindultam a kastélyba, addig itt ücsörögtem. Most is szívesen megtettem volna, ám a levél feladója megkerülni látszott. A lemenő nap fényében megpillantottam egy férfit, aki a tó partján álldogált. Közelebb léptem hát.
- Üdv! Elnézést a késésért - szólítottam meg, ahogy mellé értem. A környéken nem volt senki más, így feltételeztem, hogy tőle kaptam azt a bizonyos levelet. - Ugye Öntől kaptam ezt a levelet? - Talán túlságosan is hivatalos vagyok olykor, de a megszokásokat nehéz levetkőzni. Közben jobb kezemből kivehette a levelet, melyet szoknyám zsebébe hajtogattam. Érdekelt, miért kaptam, pontosan miért hívott ide.
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 61
Írta: 2022. április 20. 07:51 | Link

Drága Frida
csínytevő diákok


Áll ott a parton és nézi a tó vizében visszatükröződő napsugarakat. Szereti a naplementét, a szépségen kívül nincs különösebb oka rá. Emlékeztethetné az elmúlásra, a végre, a sötét éjszaka közeledtére, de ehelyett inkább a szépséget, a gyönyört igyekszik megtalálni. Mint mindenben. Szerencséje van, hogy ilyen a természete, hogy a keserűség helyett mindig azokat keresi, amik megédesítik a mindennapjait. Túl fiatalon kellett túl sok fájdalmat elviselnie, voltak is rosszabb időszakai, de most szerencsére rendben van.
Messziről kiszúrja a hölgyet, sejti, hogy ő lehet a feladó. Legalábbis olyan céltudatosan közeledik felé, hogy az lenne a furcsa, ha nem őt keresné. Meleg mosollyal üdvözli, barna pillantását kíváncsian vezeti végig rajta, és elégedetten állapítja meg, hogy dühöngő őrült helyett az egyik kedves kolleganője az. Az mondjuk nem érti, miért így kell intézni a találkozót, mikor egyszerűen a tanáriban is megszólíthatta volna. - Ugyan, nem vártam sokat. - Mert valóban, és ha mégis, az sem probléma. Ráér, most nem siet.
A kérdésre összevonja szemöldökét, érzi, hogy valamiféle zavar támadt itt. - Én azt hittem hogy tulajdonképpen ön hívott ma ide - húzza elő zsebéből saját levelét. Ha Frida engedi, kicseréli a két papírt, hogy mindketten szemrevételezhessék egymás igazságát. Rá kell jönniük, hogy mi folyik itt, mert kezd kicsit ijesztő lenni a történet.


Hozzászólásai ebben a témában
Frida L. Bergstein
Tanár, Melodimágus, Egyetemi hallgató, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 55
Írta: 2022. május 7. 20:47 | Link

Oláh Milán

Óvatosan, halvány mosollyal viszonoztam a férfi gesztusát. Köszönésem mellé aprót bólintottam. A jóslástan professzor kezdettől szimpatikus volt, kedves arca van. A levél dolgát azonban nem tudom hova tenni. Miért nem kérdezett meg egyszerűen a kastélyban? Valami nem volt a helyén, főleg kollégám arcát látva, a levél említésére. Mintha nem emlékezne rá.
Lassan nyúltam az ő kezében tartott példány után, arcomra pedig hasonlóan zavarodott, értetlen kifejezés kúszott. Kicseréltük hát a két levelet. Alaposan megvizsgáltam a kezembe került példányt. A hajtásmintákkal díszített papíron hasonlóan egyenes, kissé zaklatott betűk ültek, kirajzolva szinte ugyanazt a néhány sort, mellyel engem is ideinvitáltak. Kétszer is végigfutottam, mielőtt lassan néztem fel az előttem álló férfira.
- Nem, nem én hívtam Önt. Az én kézírásom teljesen másmilyen - ráztam aprót a fejemen. Visszahajtogattam, és felé nyújtottam a levelet, hogy el tudja venni, ha szeretné vissza. - Akkor feltételen az a levél sem az ön kezei közül került ki - mutattam közben arra a példányra, amit én kaptam. No de akkor honnan származnak a levelek? Ki akart pont mi kettőnket idehívni ma estére? - Nincs ötlete, ki hívhatott minket ide? És miért pont minket? - Olyan kérdéseket tettem fel, melyek talán benne is megfogalmazódtak, ahogy bennem is, több más kérdőjel mellett. Talán csak egy ártatlan csíny volt az egész, mégis van benne valami ijesztő.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa