A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

Lassú léptekkel közlekedik az ösvényen, mintha csak tartana attól, hogy valaki szembe jön vele, és a lelket is kiijeszti belőle. A kezében lévő hosszú bottal játszik, könnyed mozdulattal húzza végig a fák vaskos törzsén, ami csak akkor akad meg, mikor a bagoly huhog a feje fölött.
- Én is unatkozom - bólint neki aprót, teljesen osztva a bagoly véleményét. Felfelé pillog, majd sóhajt, ahogy még a madár is fogja magát és elrepül. - Önző - morogja maga elé nemtetszően, de végül csak-csak tovább halad. Hajnali egy körül lehet az idő, még túl sokat kell várnia arra, hogy a nap felkeljen, és csak messziről ugyan, de hallgathassa a reggeli zsivajt. Legalább addig, amíg össze nem szedi magát, hogy kis alvást mímelve érezze, hogy elindul a nap.
De ez még odébb van, szóval éles kanyart vesz és kezdi el követni a csobogó hangot. Meglepő, de a hangfoszlányok nem a vízeséshez vezetik, hanem a tóhoz, aminek a vízéből előszeretettel ugranak ki a halak. Fejét félrebiccentve méricskéli őket, mint egy gyermek, míg nagy vidáman, meztelen lábát dugja a vízbe. Normális esetben felszisszenne a hidegtől, de így csak elégedetten konstatálja mennyire kellemes a márciusi víz hőmérséklete. Vidáman guggol le, nem törődik azzal, hogy szoknyája aljának nagy része belelóg - a botot döfi bele, így kezd el absztrakt mintákat rajzolni, miközben messzebbről ugyanúgy hallja a halak csobbanásait, az erdőből kiszűrődő állati zajokat, érzi a szagukat - valami másét is, aminek most nem szentel nagyobb figyelmet -, szeme sarkából olykor a gyér holdfény megcsillanását is látja a halak nedves testén. Elfoglalja magát, így talán gyorsabban megy az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=844666#post844666][b]Văduva Adelina - 2022.03.21. 09:14[/b][/url]

Lassú léptekkel közlekedik az ösvényen, mintha csak tartana attól, hogy valaki szembe jön vele, és a lelket is kiijeszti belőle. A kezében lévő hosszú bottal játszik, könnyed mozdulattal húzza végig a fák vaskos törzsén, ami csak akkor akad meg, mikor a bagoly huhog a feje fölött.
- Én is unatkozom - bólint neki aprót, teljesen osztva a bagoly véleményét. Felfelé pillog, majd sóhajt, ahogy még a madár is fogja magát és elrepül. - Önző - morogja maga elé nemtetszően, de végül csak-csak tovább halad. Hajnali egy körül lehet az idő, még túl sokat kell várnia arra, hogy a nap felkeljen, és csak messziről ugyan, de hallgathassa a reggeli zsivajt. Legalább addig, amíg össze nem szedi magát, hogy kis alvást mímelve érezze, hogy elindul a nap.
De ez még odébb van, szóval éles kanyart vesz és kezdi el követni a csobogó hangot. Meglepő, de a hangfoszlányok nem a vízeséshez vezetik, hanem a tóhoz, aminek a vízéből előszeretettel ugranak ki a halak. Fejét félrebiccentve méricskéli őket, mint egy gyermek, míg nagy vidáman, meztelen lábát dugja a vízbe. Normális esetben felszisszenne a hidegtől, de így csak elégedetten konstatálja mennyire kellemes a márciusi víz hőmérséklete. Vidáman guggol le, nem törődik azzal, hogy szoknyája aljának nagy része belelóg - a botot döfi bele, így kezd el absztrakt mintákat rajzolni, miközben messzebbről ugyanúgy hallja a halak csobbanásait, az erdőből kiszűrődő állati zajokat, érzi a szagukat - valami másét is, aminek most nem szentel nagyobb figyelmet -, szeme sarkából olykor a gyér holdfény megcsillanását is látja a halak nedves testén. Elfoglalja magát, így talán gyorsabban megy az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=844864#post844864][b]Choi Min Jong - 2022.03.24. 07:11[/b][/url]

Unottan sétálok a tó körül. Számtalan éjszakát tölöttem már azzal, hogy körbe jártam, így lassan csukott szemmel is meg tudom tenni a kört. Gondoltam már rá, hogy más felé sétáljak, de valahogy minden álmatlan éjszakán ide lyukadok ki. Így pedig marad a tó körüli séta. Ma egyébként egészen tetszetős. Talán mert az idő végre kellemesebb, és nem akarok halálra fagyni. A holdfény tükröződése, ahogy megcsillan a víz felszínén egészen megihlet.
Úgy fél óra séta után leülök egy padra, és a táskámból kiveszem a vázlat füzetemet. A5-ös kicsi méret, de egy kis vonalrajzhoz elég. Aztán majd otthon megfestem. Ha lesz még kedvem. Mert az mondjuk még nem mindig van, de most hogy van ki kell használni.
Ceruzám hegye serceg a papíron, ahogy lázasan rajzoglatom az éjszakai csendéletet. Aztán valami csobban és ahogy a víz felszínt kezdem fürkészni, egyre több hal kezd ugrándozni.
- Belétek meg mi ütött? - kérdezem nevetve, ahogy a nem mindennapi táncot szemlélem. Némi nézelődés után, pár halacskát is felvázolok, aztán becsukom a füzetem és elteszem. Közelebb lépek a vízhez, majd tovább indulok a jól ismert ösvényen. Séta közben tovább figyelem a halakat, s megpróbálom elképzelni, milyen lehet halként a hold felé ugrálni.
Gondolataimból egy furcsa érzés, egy szag? ráz fel. Rögtön tudom, hogy egy vámpír az, csak épp azt nem tudom, hogy jó-e ez nekem.
- Semmi kedvem tisztelet körökhöz... - motyogom az orrom alá, de közben mégis az ismeretlen vámpír felé indulok, mert kíváncsivá tesz. Aztán ha közelebb érek, majd kiderül, hogy jó-e kíváncsinak lennem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=845347#post845347][b]Văduva Adelina - 2022.04.08. 15:15[/b][/url]

Külső szemmel valószínűleg úgy néz ki, mint akinek teljesen elmentek otthonról, ahogy kissé a vízben guggolva játszadozik azzal és a bottal. A hirtelen hangtól a halak is elhallgatnak, valahol sajnálja a hirtelen csendet, de mégis: így legalább nagyobb koncentrációt szentelhet az erdőből kiszűrődő hangoknak. Vagy éppen illatoknak, amik megcsapják. Specifikusan egyre gondol most, ami egyre közelebb ér. Most már akarva sem tudná figyelmen kívül hagyni, mikor ennyire kiéleződtek rá az érzékszervei. Mosoly lesz arcán.
- Ha vigasztal, nekem sincs kedvem hozzájuk - nem pillant fel, csak nagyjából tudja bemérni, mégis milyen távol lehet az illető, akinek szavait intézi. További mosollyal arcán játszadozik tovább, mint aki éppen ebben leli legnagyobb örömét - erről szó sincs. Már nincs. Felkeltette a kíváncsiságát a másik, most mégis visszafogja magát, amíg közelebb nem ér a férfi. Ki gondolta volna, hogy a vámpírok melegágyába költözik be? Ő bizonyosan nem, de mindezekkel a kellemes csalódásokkal is csak reméli, hogy talán otthonra lelhet itt már véglegesen. A költözés nehéz és fárasztó, még ha segítséget is kap hozzá mindig, úgyhogy tervei szerint, hosszabb időre marad itt. Ha nem az örökkévalóságig.
- Különös egy város ez - jelenti ki inkább magának, mint a másiknak, az előző gondolatmenet túlságosan is mély szöget ütött a fejében. Egy kisváros, ahol ennyi minden fellelhető. Álmaiban sem gondolta volna. Talán így csak még könnyebb lesz a beilleszkedés, bár ritkán találkozni az éjszaka közepén bárkivel is a fajtáján kívül.