 A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
|
~Eszter~
A tél igen gyorsan beköszöntött, a növények megfagytak, az idő pedig lehűlt. Minden nap tapasztaltam a hideg levegő hatását, és láttam fagyos leheletem magam előtt. Ilyenkor legszívesebben csak ülnék otthon egy vastag takaróba bugyolálódva, forró tea és egy könyv társaságában, miközben a kandallóból kiáradó meleget élvezem. De ma nem, ma úgy hozta az élet, hogy kimerészkedtem a meleg takaróm alól és a hideg levegőre léptem. A hó még nem esett le, de úgy gondoltam hogy nem sokat kell rá várni, és akár még fehér karácsonyunk is lehet idén. Egy idősebb Eridonos barátnőmmel úgy beszéltük meg hogy korcsolyázunk kicsit a falú határában lévő tavacskán. Valószínűleg nem volt túl biztonságos az a kis jég ami a tó felszínén pihent, de bevállaltuk. Így a tó szélén állva várakoztak az említett lányra miközben a deresre fagyott kissé fehéres füvön álldogáltam korcsolyámban. Kissé kopottas darab volt már, de teljesen használható volt még arra amire való. Mikor megláttam vöröses loboncát azonnal hevesen integetni kezdtem neki, ezzel is elérve hogy biztosan észrevegyen. Vörös frizurám sapkával fedtem le, bár sárgás árnyalatú kabátom míg így is igencsak rikító hatású volt, így biztosan nem tévesztett volna össze senkivel.
-Szia Eszti! - nagy mosollyal fogadtam a lányt akivel pár napja beszéltünk össze. Nem olyan rég óta ismerjük egymást, így túl sok mindent nem tudok róla, de örültem neki, hogy van esélyem jobban megismerni egy kis korcsolya keretei között. Óvatosan a tavacskára pillantottam. Teljesen nem volt befagyva, de voltak pontjai amelyen jobban látszott a vastagabb vagy épp vékonyabb jég réteg amelyek kinézetre elfognak bírni minket. - Remélhetőleg az a kis jég ami van elfog minket bírni. - nevettem fel halkan fejemmel a víz felé biccentve. Talán ő is úgy vélekedik róla, hogy elfog minket bírni. Kicsit veszélyes, és nem szívesen esnék bele a hideg vízbe, mert akkor biztosan nagyon beteg lennék. De próbáltam úgy felfogni hogy biztosan nem lesz baj. Ha repedezik a jég akkor lesz annyi eszem hogy azt mondjam elég. - Készen állsz? - izgatott mosolyom kissé takarta sálam de hangomon hallható volt mennyire vártam már ezt a kis pillanatot. - Nagy rég korcsolyáztam már, szóval ne nevess ki ha elesek - viccelődtem miközben a füvön lépkedve közelebb araszoltam a tó széléhez.
|
|
|
Csengettyű Zoé
INAKTÍV
Kérlek vedd le nekem azt a Polcról!
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
|
|
Írta: 2021. december 4. 18:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839754#post839754][b]Csengettyű Zoé - 2021.12.04. 18:02[/b][/url] ~Eszter~A tél igen gyorsan beköszöntött, a növények megfagytak, az idő pedig lehűlt. Minden nap tapasztaltam a hideg levegő hatását, és láttam fagyos leheletem magam előtt. Ilyenkor legszívesebben csak ülnék otthon egy vastag takaróba bugyolálódva, forró tea és egy könyv társaságában, miközben a kandallóból kiáradó meleget élvezem. De ma nem, ma úgy hozta az élet, hogy kimerészkedtem a meleg takaróm alól és a hideg levegőre léptem. A hó még nem esett le, de úgy gondoltam hogy nem sokat kell rá várni, és akár még fehér karácsonyunk is lehet idén. Egy idősebb Eridonos barátnőmmel úgy beszéltük meg hogy korcsolyázunk kicsit a falú határában lévő tavacskán. Valószínűleg nem volt túl biztonságos az a kis jég ami a tó felszínén pihent, de bevállaltuk. Így a tó szélén állva várakoztak az említett lányra miközben a deresre fagyott kissé fehéres füvön álldogáltam korcsolyámban. Kissé kopottas darab volt már, de teljesen használható volt még arra amire való. Mikor megláttam vöröses loboncát azonnal hevesen integetni kezdtem neki, ezzel is elérve hogy biztosan észrevegyen. Vörös frizurám sapkával fedtem le, bár sárgás árnyalatú kabátom míg így is igencsak rikító hatású volt, így biztosan nem tévesztett volna össze senkivel. - Szia Eszti! - nagy mosollyal fogadtam a lányt akivel pár napja beszéltünk össze. Nem olyan rég óta ismerjük egymást, így túl sok mindent nem tudok róla, de örültem neki, hogy van esélyem jobban megismerni egy kis korcsolya keretei között. Óvatosan a tavacskára pillantottam. Teljesen nem volt befagyva, de voltak pontjai amelyen jobban látszott a vastagabb vagy épp vékonyabb jég réteg amelyek kinézetre elfognak bírni minket. - Remélhetőleg az a kis jég ami van elfog minket bírni. - nevettem fel halkan fejemmel a víz felé biccentve. Talán ő is úgy vélekedik róla, hogy elfog minket bírni. Kicsit veszélyes, és nem szívesen esnék bele a hideg vízbe, mert akkor biztosan nagyon beteg lennék. De próbáltam úgy felfogni hogy biztosan nem lesz baj. Ha repedezik a jég akkor lesz annyi eszem hogy azt mondjam elég. - Készen állsz? - izgatott mosolyom kissé takarta sálam de hangomon hallható volt mennyire vártam már ezt a kis pillanatot. - Nagy rég korcsolyáztam már, szóval ne nevess ki ha elesek - viccelődtem miközben a füvön lépkedve közelebb araszoltam a tó széléhez.
|
|
|
|
|
Perényi Eszter
INAKTÍV
Pöszi by Autumn
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 36
|
|
Írta: 2021. december 4. 18:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839757#post839757][b]Perényi Eszter - 2021.12.04. 18:13[/b][/url] ZOÉ
Miközben készülődtem a tükör előtt, nem győztem a vállam felett Dani példázatait hallgatni, miszerint ez nagyon veszélyes, és ostoba dolog, és inkább ne is menjek korcsolyázni, de még az épületből se tegyem ki a lábamat. Mostanában sokat vitatkoztam vele, folyton megjelent, pedig néha legszívesebben egyedül lettem volna. Most is összevesztem vele, aztán becsapva magam mögött az ajtót, már harci díszben - jó meleg sapiban, sálban és kabátban - elindultam a kis tavacskához a kölcsönzött korcsolyámmal. Mert hogy sajátom nem volt, viszont az egyik levitás lány elcserélte a sajátját egy tábla csokiért. Jó kis üzlet volt ez, még az sem zavart, hogy megkopott a kori, előző este körömlakkal virágokat pingáltam rá, így máris szebbnek tűnt.
- Szió Zoé! Ugye nem késtem sokat? - kérdeztem kicsit lihegve magam elé a párát, mert elég hideg volt kint. Zoét még nem olyan rég ismertem, hisz csak ebben az évben érkeztem egy másik iskolából, de az elmúlt időszakban mondhatom, hogy vele igazán jól összebarátkoztam.
- Szerintem igen, tegnap láttam, hogy fiúk csúszkáltak rajta, ha őket kibírta, akkor minket is kifog - kuncogtam fel, aztán gyorsan leültem egy tuskóra, hogy átvehessem a cipőmet a korcsolyára, mert úgy tűnt , Zoé már ezt is megtette.
-Aha, készen állok - bólogattam, aztán próbáltam kiegyenesedni, karjaimat kinyújtottam, hogy így egyensúlyoztam. - Jó, de te se nevess, ha én esek el, mert én is rég koriztam már. Hogy menjünk, egymás előtt, vagy fogjuk egymás kezét inkább? - nem tudom, hogy ő hogy volt ezzel, de lehet hogy jobb lett volna, ha megfogjuk egymás kezét, és úgy támogatjuk a másikat.
|
|
|
|
|
Csengettyű Zoé
INAKTÍV
Kérlek vedd le nekem azt a Polcról!
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
|
|
Írta: 2021. december 6. 20:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839851#post839851][b]Csengettyű Zoé - 2021.12.06. 20:37[/b][/url] ~Eszter~Kissé megkönnyebbültem amikor azt mondta látta itt a fiúkat csúszkálni, így kevésbé érzem veszélyesnek azt amit tervezünk. Míg ő átvette a korcsolyáját én csak figyeltem mozdulatait, már alig vártam hogy a jégen legyünk. - Ezt szeretem igazán a télben, mikor korcsolyázni is van lehetőség. Egész évben hiányzik ez a kis élvezet. - kuncogtam el magam majd ahogy a lány végzet és kiegyenesedett még közelebb araszoltam a tóhoz így végül a lábaim előtt szó szerint már csak jég volt. - Nem nevetek megígérem - mosolyogtam rá. - Szerintem könnyebb lenne mind kettőnknek egy kis támasz, így szívesen fogom a kezed. Ha elesek legalább nem esek egyedül - egy viccelődős de mégis kissé gonoszkás mosoly ült ki pirosodó arcomra.Végül kéz a kézben léptünk jégre, abban a pillanatban ahogy korcsolyám éle a jég peremével érintkezett majdnem el is estem, de szerencsére ott volt Eszter. - Hú ez kishíja volt - nevettem el magam miután végre ki tudtam egyenesedni - Szerintem haladjunk először lassan, aztán úgyis belejövünk - vetettem fel ötletem miközben egy irányba fordultunk ezzel is meghatározva merre is kezdjük el az utunk. Az első 1-2 méter még nem volt bajos, de végül csak a földön kötöttünk ki, ahogy én estem úgy rántottam magammal Szegény Esztert is. - Bocsi, mondtam hogy rég volt - nevettem el magam miközben igyekeztem gyorsan felkelni mielőtt még felfázom a hideg jégtől. Éreztem ahogy nadrágom kissé átjárja a jegesség de ez a korcsolyázással jár, így nem zavartattam magam. Kellett egy-két pillanat míg fel tudtam állni, hisz jégen állva, nem egy könnyű dolog, de is a része, amit viszont nagyon is élvezek.
|
|
|
|
|
Perényi Eszter
INAKTÍV
Pöszi by Autumn
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 36
|
|
Írta: 2021. december 7. 21:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=839924#post839924][b]Perényi Eszter - 2021.12.07. 21:05[/b][/url] ZOÉ
- Pedig milyen klassz is lenne egy fedett jégpálya, ahová egész évben lehetne járni - mondtam egy kicsit álmodozó sóhajjal, mert akkor lett volna lehetőségem arra, hogy jobban megtanuljak korizni. Mindig is tetszett a jégtánc, csak nem volt lehetőségem elsajátítani. De ha már ez nem jött össze, maradt nekünk a jó kis, befagyott tavacska, ami ha másra nem is volt jó, arra tökéletes volt, hogy essünk-keljünk rajta.
- Jó, de az még jobb lenne, ha nem esnénk el - javasoltam nevetve, mert nem akartam már egyből pofára esni, az túlságosan is fájdalmas lett volna. Zoé jelenléte adott egy kis megnyugvást, mikor megfogta a kezem, egy kicsit bátrabb lettem, és vele együtt lépdeltem fel a befagyott tóra. Ő mondjuk majdnem egyből elesett, éreztem a kezemen, ahogy húz, de utána kapva a másikkal, sikerült megóvnom attól, hogy máris elkenődjön a jégen.
- Szerintem is, várj csak - mielőtt elindultunk volna, a biztonság kedvéért próbáltam ránehezedni a jégre, hogy lássuk, mennyire stabil. Annak tűnt, ezért is mertem aztán tovább lépni vagy csúszni? befelé, persze csak óvatosan, végig fogva Zoé kezét.
A lábam az elején kicsit remegett, még szoknom kellett, hogy korin állok, éreztem is, hogy az izmaim életre kelnek. Mindent bevetettem, hogy két lábon maradjak, sikerült is csúszni már kicsit, de Zoé hirtelen vágódott el mellettem, így az arcomra is mosoly fagyott, vagy inkább halálsikoly, mert visítva dobtam hátast mellette én is.
Egy kicsit megijedtem, de szerencsére nem vágtam be a fejem, csak egy kicsit a vállam, és még a jég is stabilan feküdt alattunk. Zoé meg úgy nevetett, hogy ebből érződött, neki semmi baja, és minden a legnagyobb rendben van. Ahogy ez tudatosult bennem, úgy belőlem is előtört a nevetés, míg közben ülőhelyzetbe tornáztam magam. Az oldalam és a hátsó felem is úszott a havas-jeges olvadékban, de mit is számított ez, mikor korcsolyázni jöttünk kérem szépen.
- Semmi gond, de lehet, hogy jobb lenne, ha még se fognánk a kezünket, és akkor tudnál te is egyensúlyozni, meg én is - tanácsoltam, majd először térdre fordultam, és valahogy úgy ebből a helyzetből sikerült felküzdenem magam állásba. Kellett egy kis idő, hogy újra ráleljek az egyensúlyomra, közben úgy tűnt, hogy Zoé is sikerrel járt. Ha segítségre lett volna szüksége, nyújtottam a kezem, és megfogtam, míg ő is rátalált az egyensúlyára.
- Kezdjünk neki akkor, kicsiket lökj szerintem, és közben egyensúlyozz, csússzunk el addig, legyen az a cél - mutattam egy kicsit előrébb, ahol úgy tűnt, egy faág fagyott a tóba. Nagyjából pont addig látszottak az előző napi csúszkálás jelei, így bizonyára ott még vastag volt a jég, ha a fiúkat is kibírta.
- Mehet? - nem akartam versenyezni, inkább csak lelkesíteni Zoét. Löktem magamon, majd aztán nagyon koncentrálva és összpontosítva, csak a cél felé haladtam, és csúsztam, és sikerült elkapni az egyensúlyt is, így végre, eljutottam addig a pontig, amit kitűztem magam elé. Ott megállva kifújtam a levegőt, majd óvatosan megfordulva, kíváncsian néztem, hogy Zoé merre járhat.
|
|
|
|
|
Csengettyű Zoé
INAKTÍV
Kérlek vedd le nekem azt a Polcról!
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 5
|
|
Írta: 2022. január 2. 15:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=841549#post841549][b]Csengettyű Zoé - 2022.01.02. 15:11[/b][/url] ~Eszter~Szerencsére se én se Eszter nem sérült meg így csak nevetve igyekeztünk feltápászkodni a jégről nehogy felfázzunk. Valóban nagyon rég volt utoljára egy jó kis korcsolyázás ezt tagadni se tudtam volna, főleg a fenekemnél lévő vízen nadrágtól. De annyi baj legyen, egy két esésé belefér mielőtt vissza nem rázódunk. A fedett korcsolya pályán én magam is elgondolkodtam utólag. Nagyon is jó lenne, hisz akkor bármikor mehetnénk, akár nyár közepén is ami azért..na tényleg nagyon jó lenne! Végül ahogy feltápászkodtunk eldöntöttük hogy inkább ne fogjuk egymás kezét mert akkor túl sokat leszünk a földön, nem ellenkeztem, hisz ha elesünk rántjuk a másikat is, így jobb ha inkább elengedjük a másikat. - Valóban jobb lenne..ha csak az egyikünk esik az nem olyan fájdalmas, de ha esetleg egymásra esünk még a végén valaki megsérül - bólintottam egyetértően. Kiválasztottunk egy pontot hogy lassan haladjunk, megfogadtam Eszter tanácsát majd mikor kérdezte mehet-e azonnal bólintottam. Minél többször emeltem meg a lábamat annál jobban éreztem hogy igen is megy ez nekem. Nem siettem Eszter mögött haladtam végig halvány mosollyal az arcomon. Mikor elértük a pontot nagy mosollyal fogadtam a felém forduló lányt. - Megy ez, egyre jobban érzem. - boldog voltam ezek miatt a pillanatok miatt. Egy baráttal tölthettem minőségi időt, és ez nagyon sokat jelentett nekem. Nem volt sok barátom, de akit annak nevezhettem azokkal nagyon szerettem időt tölteni, és szerencsére Esztert is a barátomnak nevezhetem. - Ismered azt az érzést mikor a jégre lépsz és egyszerűen..elengeded magad? Mintha lebegnél..Nagyon szeretem ezt az érzést, szeretek.. lebegni - az utolsó szó után elnevettem magam hisz igen furcsa megfogalmazást volt ez - Jó ezt furcsa volt de attól még így van, ilyenkor nem érzem semmi súlyát - folytattam tovább a magyarázást miközben kezemmel gesztikulálni kezdtem, oda se figyeltem csak mutogattam. Vicces látvány lehetett, de valahogy ez berögzül már kisebb koromban is, mindig gesztikulálok beszélés közben, főleg ha felelnem kell. Akkor aztán olyan vagyok mint valami zakkant aki nem bírja irányítani a kezeit. Ezzel vezetem le a feszültséget és az izgulást ami olyankor fölém kerekedik. Most csupán a berögzültség miatt csináltam.
|
|
|
|
|
