36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2021. augusztus 20. 12:35 | Link


outfit ┇ nyakig ér a holiday


Az egyetlen, ami egyelőre kitölti az agyam az az, hogy rettentően viszket a hátam. A múltkor sikerült úgy felpörkölődni a napon, hogy aztán napokig csak hason dögölhettem éjjelente. Most már ott tartunk, hogy – mert tudom, van aki ezt bírja – a bőrt lehet róla szedegetni. Meredjek meg, ha értem, hogy ez mire jó. Biztos nem emiatt fogok ma lecsattogni a vízhez, ez tény, bizonyára mégis lesz valaki, aki megpróbálkozik vele. Majd elküldöm a fenébe vagy a víz alá nyomom. Nem cipelek semmit egy törölközőn kívül, az szolgál felsőként, a papucs is már csak az ujjaim között fityeg. Mezítláb, fürdőnadrágban, merész egy menet az iskola folyosóin, azonban kellőképpen fesztelen érzés. A másikak tekintete karcolta bőröm, én meg csak vihogtam egy jót, ahogy lepacsiztam bárkivel és haladtam tovább. Semmit sem kell túlspilázni kérem. Lehet valami lőrét hozhattam volna, vagy mint az eridonos strandolásnál, lehetne erre is mindenféle jó, amúgy is annyian járnak ide, mint a fene, lenne biznisz. Lehet felvetem Milánnak, hogy hagyjuk a francba ezt az iskolás mókát és nyitok ide egy bodegát, ahol minden földi jót is árulok. Szinte látom magam előtt ahogy néz rám és… nem, nem látok örömöt, inkább lelegyintene, hogy majd ezt is kialszom.
A tavacskánál már valóban nincs kedvem pult mögött ácsorgót játszani, ez tény. Körbepillantva nem a balatoni tömeg fogad, így értelme sincs fejben lángos receptet keresni. Megvonom a vállam, átfutom a közeget, majd elkapom a karcsú alakot, annak gazdáját, aki éppen kimerészkedett ide. Szememnek szép látványra görbülnek ajkaim felfelé, ahogy megindulok felé. Megnyalom ujjbegyem, azzal igazítok szemöldökömön, mintha muszáj lenne, majd már huppanok is a leányzó mellett.
- Úgy látom kiértek a vízből a szirének – vigyorgok egy sort, persze, nem fogom én itt a „top 100 legrosszabb csajozós duma”-t elővenni, mert akkor egyenesen a tóba fojtom magam inkább. Rövid karrier lenne. - Ha bekented a hátad, Zay, akkor csobbanhatnánk egyet – dobom le a törölközőt, meg a kezemből a papucsot, ahogy a navinés felé pislogok. Azt tudom, hogy bírja a tanulást, na de ha velem lazul, azt is? Jó kérdés. - Vagy segítsek? - rántom meg párszor felfelé a szemöldököm. Szerintem abból a pár alkalomból, amikor találkoztunk, már megszokhatta ezt. Ha nem, akkor, ciki.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. augusztus 20. 16:31 | Link

Maki

Muszáj felvennem a napszemcsit, mert kipattan a szemem a helyéről ettől a hőségtől. Egy kis relaxáció céljából jöttem le a tóhoz. Eredetileg csak a faluba készültem, de indulásnál a táskámba még is beraktam egy fürdőruhát. Bordó színű, pántos és jól feszül a bőrömön. Nagyon is imádom ha egy ruha feszül rajtam, olyan jól áll hogy csuhaj. Miután kijöttem egy csomó édességgel a boltból, beletömködtem a táskámba őket. Ezek ilyen száraz édességek, úgyhogy se nem romlanak se nem olvadnak el.  Leterítettem egy jó nagy pokrócot, és elterültem rajta hogy napozzak cseppet. Túlzásba nem viszem, a bőröm fogja bánni de már régen voltam napon úgyhogy fogja bírna a kiképzést. Az utóbbi öt percben érkezett egy eridonos csajszika meg egy rellonos srác. Ilyen szép nyári napon nincs kedvük idelátogatni. Fellélegzek, hogy egyre többen kezdenek jönni, hátha akad társaságom. Odamenni senkihez sem akarok, olyan kényelmes. Felállni én innen nem biztos nem fogok. Közeledő lépteket hallok, egyre nagyobb és trappolást. Mintha álomból ébrednék, úgy veszem le a szemüveget. Sóhajtok egyet mintha nem örülnék ennek a találkozásnak. Pedig nem így van.
- Te itt? Mizu Maki? Hogy kiértek? Most vitték el őket a halfeldolgozóba. Én meg még be sem mentem, pont téged vártalak. – mondom majd egy kicsit arrébb húzódok hogy jól elférjen.
Ilyen cukker vagyok ám, meg amúgy is hozzám képest baromira nagydarab srác, és ezeknek a srácoknak kell helyet biztosítani. A Maki nevet tavaly év közben ragasztottam rá, mert állandóan majomkodott velem. Két majom vagyunk. Idén elég sokszor találkoztam vele, mert mindenhol felbukkant, de én sosem kerültem ki. Ha valakit kedvelünk, nem megyünk át jobbról balra, és ha valakit imádunk akkor állandóan kötözködünk és szivatjuk egymást.
- Hogyan kenném be a hátamat, onnan nem nőtt ki több kéz. Ki röhögnének. Segíthetsz, de előtte meglepetésem van. A lábamnál ott van a táska van benne néhány cucc, de nekem is hagyj! Ez a fizetséged. – magyarázok majd hátamra fordulok, és várom hogy megtalálja az édességeket.
- Merre voltál ma, mit csináltál te gyerek? – kérdezem.
Most kezd egyre kellemesebbé válni a napsütés, pont a megfelelő fokozatot éri el a sugárzása. Szoliba sosem mennék el, akkor inkább hipósodjak ki. Jól összelottyadna a bőröm, és teli lennék szarkalábbal. Mondjuk az anyám szolizás nélkül is teli van szarkalábbal, hát de tőlem ki nem? Erre fel is nevetek, de úgy felszippantom a plédet. Párat köhécselek, majd a karjaimat az állam alá teszem és nézelődök a távolban.

Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2021. október 12. 20:10 | Link


outfit ┇ nyakig ér a holiday


Itt kéne maradni örökre. Napsütés, jó idő, víz, bikinis csajok. Mintha amúgy ez nem valami nyomorult iskola lenne, hanem strand, vagy annál jobb, valami szép hely, ahol állandó a jólét és minden más. Nosza, nekem aztán ne mondja senki, hogy ide szenvedni jön ki, mert akkor menten merevedjen meg, akármerre nézek, hallok, itt nevetnek az emberek. Oké, van akik még itt is könyvet olvasnak, legalább örömmel látom, hogy regényt, nem valamelyik tankönyvet. A strandokon ez nem meglepő, nem mindenkinek való a víz, ha meg mégis csobbant, utána levezet. Oda sem neki, a stréberek most élvezik a csendes kastélyt, ahol bárhova is mennek, most mind alkalmas arra, hogy tanuljanak. Remek. Ünnepnap!
Nekem főleg, ahogy végül meg is lelem, ma kit boldogítok. Mindenkit, ha úgy vesszük, azonban egyelőre semmi zene, szólóban tolom, a víz nem tesz jót a hangszernek. Egy pillanatra akadok meg azon, ahogy sóhajt, mintha elfoglalt lenne, de fejem ingatom meg végül, hogy ne tessen nekem itt királynőt játszani, mielőtt ledobom magam mellé. Hogyne. Majd pont zavarom. El nem hiszem én ezt.
- Hol máshol lennék? Bent? Fizikai képtelenség – prüszkölök fel, mintha már a kérdése is sértő lenne, hát még a feltételezés. - Ez bók akart lenni amúgy. Deee akkor mindegy – legyintek, hogy nem esett le neki, hogy én most a hajós voltam, akit megszédített az szirének éneke. Bár tény és való, nem énekelt. Nem gond, nem egyszer suhan el az emberek feje mellett a poénom. - Engem? Milyen szerencse, hogy most jöttem. Sokat vártál? - aggodalmas kérdésemmel fordulok felé, nehogy már miattam aszalódjon valaki órákig, mert azt nem venném a lelkemre. Szerencsére nem is kell, de legalább felajánlom a segítő kezem a várakozásért cserébe. Meglep, hogy azonnal szinte már fizetséget is kapok cserébe, így szemöldököm felvonva dőlök előre. Csak belekukkantok, megnézve, hogy mi a szajré és már felcsillan a szemem. Oké, ezzel ki tudok egyezni.
- Fura lenne a háton a kéz, de na, ezért vagyok itt – dőlök vissza. - Ez egy jutányos ár, simán hagyok neked belőle, no. Nem ehetek mindent meg, hát akkor mi lenne ezzel – paskolom meg a jelenleg lapos hasam, de ha nem vigyázok, hamarabb apuka testem lesz, mint egy puja a kezembe. Nem eszek egyelőre, megkeresem azt a naptejet, ha már előre letisztáztuk a tarifát.
- Hát kiélveztem, hogy nem kell korán kelni – nyomok egy adagot a tenyerembe, majd közelebb helyezkedve kezdem el szép óvatosan felvinni a bőrére. - Aztán jót ettem, ittam, gyakoroltam pár számot, majd kijöttem ide, hogy kiáztassam a lábujjaim meg jót tegyen a szemnek – kenegetem én a hátát, nem sietek sehova. - És te? Egész nap itt napoztál? - érek a vállaihoz, majd vissza a hátához, derekához. Lejjebb nem megyek, mert akkor hiába jöttem ki ide, szemem nem lesz nézelődni.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. december 31. 19:32 | Link

Maki

A nap végére lehet ki kell magamat hipóznom, mert annyira lesülök hogy koromfekete leszek. A hipó pedig visszaadja majd a színemet, annyira nem fehérít ki áh dehogy is. Ha fehér lennék, vajon hogy néznék ki? Mint egy bolond hippi csajszi, mert a ruháim nem mennének össze az arcszínemmel az már egyszer biztos. Jöhetnének még páran a csapatból, mármint az évfolyamból mert egy idő után elunja magát az ember, ha egyedül akarja a másikat szórakoztatni. Mi tagadás, Makinak eddig elég jól megy, és mivel vállalta a masszőr és bekenő szerepét ő a mai nap jófiúja. Biztos rá tudnám venni arra is, hogy másszon fel a közeli fára és onnan legyezzen, mert annyira rendes és bohókás srác. Bomlanak utána a csajok, de a rajongótábora inkább elsőéves lányokból állnak. Jó, idősebb csajoknak is bejön, köztük nekem is. Nem viccelek, a humorával már levett a lábamról, és ha egyszer elhívna magával nem mondanék neki nemet. Az tuti biztos hogy én nem lépek, mert félek a visszautasítástól így nagyon nagy rá az esély hogy a kapcsolatunk megmarad egy jó barátságnak. Nem bánom, van éppen elég lány aki könnyen elnyerheti a szívét, bár múltkor egyiküknek sikerült elvennem tőle a kedvemet. Gonoszkás mosolyt ejtek meg, és remélem nem veszi észre. Ő annyira imádnivaló figura, hogy nem szeretném hogy megbántsák. Nem tudok az eddigi nőügyeiről, de sok lány barátja van. Mint például én is, és nővéreként tekinthet rám. Meg ugyebár a jó srácok, mindig foglaltak.
- Na jó, ne szövegelj már annyit unom.. Dehogy is unom, mondd még sokkal jobb vagy egy rádiónál. Persze, hát ki mást vártam volna buta? Nagyon sokat várakoztattál, így engesztelést kérek. – most itt mit kellett volna mondanom? Zavarba is jövök, de a barnulástól nem látszódik a pír.
- Köszi szépen, varázs kezed van. Nem gondolkodtál a masszázs karrieren? Egész nap? Nem, nemrégiben jöttem, és reméltem valaki csatlakozik. Nem számítottam rá hogy pont te, de örülök neki. – mondom mosolyogva, és továbbra is élvezem a ”haverom” masszázsát.
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Adrián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 39
Írta: 2022. január 31. 22:49 | Link


outfit ┇ nyakig ér a holiday


Vannak, akiket az éltet, hogy mindig valaki bomlik utánuk és ebben fürdik. Nem vagyok sem vak, sem hülye. Ahogy én teszem a szépet, felém is pislognak olyanok, akiknek vagy nem kéne, mert inkább a húgom lehetne, vagy igen és visszapislogok. De őszintén? Nem ez éltet, hogy az összes… nos, tudjátok mit kipróbáljam, mint valami tolvajkulcs, ami minden zárat nyit. Eleve nem egy kedves dolog kulcslyuknak használni a nőket – bár inkább meg se számolom, mennyien ülnek le mellém elmesélni, hogy melyik navinés lány után hanyadik eridonost fektette meg, aztán csodálkozik, hogy mindenki átkozná ki a világból. És akkor finoman írtam körbe a szavakat. Ilyenkor megy a pacsi, meg minden és kész. Jó, a fenének, én is hencegtem már, csak… nem így. Nem tudom. Nem érdekel.
Most az se nagyon, hogy hét törölközővel odébb nagyban integetnek felém. Hát fogom és illedelmesen visszaintegetek, mert a társaságom már adott és tökéletesen megfelel. Szóval, probléma letudva.
- Ahhaaaa – vigyorgok egy sort arra, hogy unja, de rögtön javít, hogy nem. Vágom én a csajt, van dumája, ami amúgy tök jó, mert én is ilyen vagyok, így a kínos csendek minket nem fenyegetnek. Meg szeretem is azt, ha valaki mer beszélni és nem csak pironkodik, mert ránéztem. Az valahogy olyan fura, nem tudok néha mit kezdeni vele. - Ó, elnézést, lassúak voltak a lábaim, de majd gyúrok rá – paskolom meg a lábszáram, hogy holnaptól akkor lábnap. - Nem tudom, bárki jöhet, akinek van szeme és nem a saját kapujára játszik – mert abból van bőven erre. Na mindegy. Engesztelést kap, ha már kéri, az ujjaim mozdulnak és dolgoznak, no nem valami mocsok dolgon, csak a hátán és a vállán.
- Nem, még nem. Zenére tartogatom az ujjaim – és tényleg. Valaki a haját félti, vagy a cipőjét, én meg az ujjaimat, de nagyon. Ha elromlanának, nekem ott lenne végem. - Akkor mégse vártál rám olyan sokat? - áll meg egy pillanatra a kezem, mintha most bukott volna le, de aztán folytatom. - Én minden jó helyen megfordulok. Szóval könnyű számolni velem. Mesélj inkább, mi újság veled. Megtalált végül az a szemüveges kölök? Azt hiszem totál beléd van esve – nem kicsit. Tőlem is kérdezett eleget, én meg elküldtem, hogy legyen már töke, álljon Zay elé.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2022. február 5. 20:01 | Link

Maki

Jó lenne örökké itt maradni, a napfényben és a jólétben. Egy költő sem fogalmazhatott volna szebben, de ezzel tudtam leírni magamban azt amit valóban érzek. Annyi gond terhel meg minden nap, mint annyi normális fiatal felnőttet, hiszen pár ráléptünk az útra amikor elmúltunk 18 évesek, teher nehezedik a vállunkra amit cipelni is kell. Eddig nehezen, de még is büszkén küzdöttem meg az elém gördülő akadályokkal, de annyira bizonytalan vagyok magamban hogy menni fog. Mármint ez az egész élet, hiszen az értelme az hogy megszülessünk, éljünk és haljunk. Ez a három dolog forog mindig a szemem előtt, főleg az utóbbi hónapokban. Valami készülődik, de nem tudom hogy mi. Ez a legnagyobb baj. Ki is ráz a hideg, remegek amit biztos Adrián is érzékelt. Közeledik már minden egyes nappal az ősz, amit nagyon utálok. Lehet, bár biztosan nem emiatt tört rám ez az érzés, de hiába koncentrálok mindig a jóra és a szépre, rosszat kapok mindenhonnan. A hangulatom ma a vártnál sokkal jobb, és ha továbbra is azon leszek hogy ha szépen süt a nap, akkor nekem sem lehet semmilyen problémám. Ugyan már. Lélegzem, jó az idő mi kell még ennél több? A kor hibája, régen mindenki jól elvolt, nem voltak ennyire komplikált érzelmek. A 21. századra hova jutottunk? Mindenki tiszta depis, és magába fordult. Megint a hidegrázás, mi ez? Nem akarom megrémíteni a srácot, így rögvest beszélni kezdek.
- Gyúrjál is, bár már így is éppen bazi nagydarab gyerek vagy – állapítom meg a tényt, tök őszintén de nem bántó jelleggel. Imádom a sokkal magasabb srácokat, legalább olyanok mint egy árnyékot adó fa. Meg tudják borzolni a hajamat, kivédenek a csúnya srácoktól akik bántanának.
- A zene az nagyon jó dolog, daloljál már nekem valamit ’zigaany fiú – mondom neki tréfásan, imádja mikor így szólítom. Már régóta ezt a becenevet viseli nálam, bár még neki személyesen sosem mondtam. Csak nem sértődik meg érte, ezt csak kedveskedésnek szántam.
- Velem mi lenne? Vagyok, élek úgyhogy ja. Mostanában kissé rossz passzban, de lehet mindenkinek néha az. Melyik szemüveges? Több van? Maki, ne küldözgesd már hozzám a srácokat folyton. – sápítozok neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa