36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 5. 23:23 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

És jön a csapkodás. Felszisszenve kapok a vállamhoz, inkább reflexből, mintsem azért, mert fájt, és ezt pontosan jól tükrözi a vigyorom is, ami nem lankad. Meg merem kockáztatni, hogy még szélesebb is lesz, ahogy visszakérdez, és igencsak egyértelmű reakciónak kapja a szemforgatásomat. - Mondom, hogy vigyázok rád, és biztos vagyok abban, hogy mindened kész van minimum egy hónapra előre - szemtelenség csillan kékjeimben, ahogy mosolyomban is visszatükröződik, majd szemöldököm ugrik úgy az égbe, hogy még a bronnection is megszakad. Még az is, ami létre sem jött. Én meg állok, ahogy azt mondja, hogy rendben van, csináljuk, és nem akarom elhinni. Hitetlen engedem ki torokból a nevetést, gondolkodás nélkül fogom meg a kezét és követem ugyanúgy nevetve. Csupán annyi időre engedem el, amíg táskám szárába fűzöm be kezemet, de a másikkal azonnal kulcsolom ujjaimat az apró ujjak köré megint. És addig el sem engedem, amíg a tóhoz nem érünk.
- Ez az! - csapom ki a lángos pózt. Egy fa tövébe teszem a táskám - meglepő, de nem felejtettem el, hogy igenis értékes dolgok vannak abban a csapnivaló füzetben -, majd fogom meg pólóm alját is azzal a lendülettel és dobom le magamról. Cipőmet rúgom le a lábamról, majd gombolom ki a nadrágot és ahogy a tó felé lépkedek lépek bele, hogy végre lejöjjön rólam. A partról rugaszkodom el és ugrok egy bombát, de nem maradok lent sokáig. Arcomból söpröm le a vizet, majd tincseimet tűröm hátra, és fordulok nevetve Kiscsibe felé. - Pöpi a víz - lendülök előre, hogy pár karcsapás után érjen talajt a lábam és kilibbenjek a partra derékig. - Olyan jól fogod magad érezni, hogy a végén még te fogsz megkérni engem a lógásra - vigyorodom el szélesen, majd nyújtom ki felé a kezemet. - Segítek - kapom el tekintetét, hogyha megfogja a kezemet óvatosan segítsem be a vízbe, majd mosolyodjak el és simítsam hátára a kezemet. - Dőlj hátra és emeld fel a lábad lassan. Felfektetlek a vízre, csak nyugi, tartalak - meglepném, hogy csak eldöntöm, mert vicces lenne az arca, ebben biztos vagyok, de tudom, hogy fél a víztől, úszni sem tud, és a félelme innen ered, szóval megelőzvén az ismételt felesleges pánikot csak elmondom neki, mit tervezek. Hát így annyira nem poén a dolog egyébként, de nem baj, ráérek még szívatni. Főleg a mai nap után. Mosolyogva pillantok le rá. - Miért dúdoltad a Police dalt? - hangom kíváncsian csendül fel kettőnk között, és pontosan tudom, hogy a legjobb pillanatban teszem fel a kérdést, mert nem tud előle kitérni. Egyszer már elengedtem, de most nem vagyok hajlandó, és a feltett kérdésekre igenis választ fogok kapni.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 6. 00:48 | Link

Szabadnapnak hívnám
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Orrom automatikusan moccan, mert még szép, hogy még szemtelenkedik, amikor mindezt magamban már lerendeztem, amit ő ki is mond. Ráadásul tudok én vigyázni magamra. Mégis mi vagyok én, tényleg valami madár, ami megijed ha víz éri a tollát? De közben meg vigyázna rám és ezzel a pompás kétes helyzettel egyensúlyozom közel egy éve. Az agyam és a szívem. Remek kombinációt nyújtanak és valahogy hirtelen összefogni látszanak, mert elindulok és azon gondolkodom mégis mivel tölthetnénk a mai napunkat a zseniális terve után? Kíváncsi vagyok mi történhet ma, az az igazság és az én kíváncsiságom egy túlságosan veszélyes hajtóerő. Kissé kikerekednek szemeim, ahogy ismét érzem, hogy elkapja a kezem, de ujjai fonódnak enyéim közé. Soha korábban nem fogta meg így a kezem, pedig rengetegszer rángatott már magával. Még akkor sem igazán ocsúdok fel, mikor a tóhoz érünk és Móric még mindig fogja a kezemet. Azt mondta nekem, hogy mostantól gondolkodik majd mellettem és valahogy most esik le, hogy szerencsére ez nem így történik.
Ez az. Végem van. - Üdv a paradicsomban, gondolom - Tekintetem pásztázza a környezetet, amíg követem és teszem le táskámat, hogy utána pillantásom azonnal ráessen, ahogy vetkőzni kezd. Ó, atyaisten! Igen, gondoltam, hogy nem ruhástul megyünk a vízbe, de zavartan nem tudok elpillantani a felsőtestéről. Semmi gond. Megy ő magától én meg végre kifújhatom a bent tartott levegőt, ahogy nézek utána. Hálát adok az égnek, amiért nem vagyok nem csak a nyárra való tekintettel, de sosem slampos, ráadásul nagyon sok kézenfekvő bűbáj van lányoknak, amit nem hangoztatnak eleget, de még így is kissé hezitálva gombolom ki a nadrágomat, majd kilépve belőle hajtom a levett cipőmre. A pólómat kötöm meg oldalasan a derekamon, amíg felé fordulva lépkedek a tóhoz, abban meg a sötétkék fehérneműben, amit viselek. Nem baj, úgysem foglalkozik vele - gondolattal harapok szám belsejébe. - Negyven fokban a nap megtette a dolgát. Plusz, ha hideg lenne a víz valami fatális véletlen folytán megállt volna a szíved, amikor beleugrottál, mint egy őrült - húzom meg szorosan a felsőt, mielőtt még kedve támadna kikötődni, és szkeptikusan mérem végig a partrészt. Nekem itt jobban tetszik. Határozottan. Hirtelen és őszintén nevetek fel a megszólalására, reagálnék, hogy azt lesheti, mikor kinyújtja a kezét. Idáig jöttem. Lógok - ezt írhatnám csupa nagybetűvel is. Akkor most már befelé a vízbe! Hosszasan fújom ki a levegőt, amíg behajlítom a térdem és Móric kezébe kapaszkodva minimálisan elrugaszkodom. A  lábam is leér, mikor aprót nyelek, mert megérzem hátamon a kezét. A szabad kezem mozdul a víz felszínén. - Oké. Várj - nézek rá, majd egy pillanatot várok, hevesen ver a mellkasomban a szívem, és jelenleg még cseppet sem élvezem a dolgom. Majd teszem, amit tanácsolt. Csak tényleg tartson. - Öhm, biztos vagy benne, hogy ezt így kell? - kérdezem, de ahogy megszólalok fogok rá a karjára, mert mindjárt beleesek a pocsolyába! Szusszanok. A hátamon fekve mozdul aprót a lábam, felettem a felhők kúsznak el és dübörög a mellkasom. Erre kérdez. Nem is akármit. Rá villan a pillantásom, mert ez nem volt szép. - Szerinted? - kérdezek vissza, bár lehet nem ez a legjobb ötlet, hogy szeszélyeskedjek vele, amikor össze-összeszorul a torkom, mert a víz felszínén lebegek. - Mert szeretem. Egy jó dal - válaszolok végül, szinte kimondva azt, amik a fejembe siklanak. - Tetszett, ahogy előadtad és nagyon jól éreztem magam aznap - remeg meg ismét a kapaszkodó kezem. Én tényleg nem vagyok normális! Összepréselem ajkaimat, mert már nagyon sok mindent bevallottam neki. Tudja, hogy kedvelem nem is értem miért kérdezi. Ráadásul tényleg nem tudtam, hogy el fogja olvasni azt a levelet!
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. július 6. 00:52
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 6. 09:46 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

A víz egy olyan dolog, ami megment a nyolcvanezer foktól. Bárki mondhat bármit, de akkor is így van. Ha Kendével csapatjuk az más, mert neki is amúgy is különleges a kapcsolata a vízzel, míg én csak simán élvezem, ahogy a hűvös víz körbeölel. Kicsit, mert nem felejtem ám el, hogy miért is van lehetőségem ezt kiélvezni: meg kell tanítanom Kiscsibét úszni. Igazából ez egész egyszerűnek tűnik, csak még a hülye is tudja, hogy nem az, főleg, hogy nekem lassan görcs áll a kezembe, míg ő szoknyát csinál a pólójából. Diszkréten mérem végig, ahogy végre felém közeledik, szemtelen mosoly villan fel ajkaimon közben, hiszen ha bárki azt mondja nekem, hogy ez meg fog történni valaha, úgy pofán röhögöm, mint annak a rendje. Ráadásul még kioktatni is van ideje. - Jajajaja, vágom. Az valami sokk asszem - mutogatok mellkasom felé, majd segítem be a vízbe, míg végül hajlandó megmozdulni és pillanatokkal később már a vízen fekszik. Így kell ezt kérem! Hasítunk előrefelé gyerekek, mint víziló a mocsárban.
- Nyugi már - nevetek fel, ahogy belém kapaszkodik. - Fogalmam sincs, hogy kell, de tekintettel arra, hogy olyan merev vagy, mint egy betontömb, szerintem nem nyúlunk mellé azzal, ha előtte lelazulsz - nézek rá sokat sejtetően, mert igen, ez nem egy enyhe célzás. - Komolyan mondom, Lia. Engedd el magad, tartalak - mosolyodom el kedvesen, majd, hogy még inkább megnyugtassam csúsztatom másik kezemet csípőjére, míg az eddig hátán pihenőt mozdítom feljebb, és teszem fel közben a kérdést. Megemelkedő szemöldökkel hallgatom a választ, majd vigyorodom el.
- Ja, az az este király volt - bólintok egy határozottat, majd ahogy mosolyom visszafogottabb lesz kapom el ismét Amélia tekintetét. Nagyjából semmi nem kerülte el a figyelmem abból, ami a levélben volt, az csak főleg nem, hogy úgy kikerülte a kérdéseket, mint annak a rendje, de egy dolog nagyon megmaradt. Túlságosan is, pedig semmi közöm nincs hozzá. - Az az igazság, hogy normális esetben nem kérdeznék rá, de ez a nap rohadtul nem normális, szóval… összevesztetek a fura, levitás haveroddal? - biccentem félre fejemet, miközben tartom a tekintetét, és nagyon bízom abban, hogy mivel a karomat is fogja és még mindig tartom - nagyjából - nem bánja, hogy lejjebb ereszkedem. Kezeim néha el-elengedik a testét, mert ha folyamatosan tartom, tényleg úgy fog lebegni, mint egy betontömb. Igen, vág az agyad, tehát sehogy.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 6. 14:42 | Link

Szabadnapnak hívnám
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Tanórán való figyelés helyett, vízben lebegek. A “nyugi” nálam sose adott elég okot a megnyugvásra. Nem értem azokat, akiknek esetleg igen. Miért nyugodnék meg annyitól, hogy valaki azt mondja nyugi? A nevetése más kérdés, aközben ujjaim engednek egy pillanatra, mert aztán folytatja és ott is a bizonyíték, hogy egy puszta “nyugi” miért nem elég érvnek. És csodálkozik, hogy merev vagyok? Megemelkedik a szemöldököm és mióta így tart először hagyom, hogy elkapja a tekintetem. Liának hív, ami valahogy inkább segít az aggodalmamat csillapítani. Tartani fog. Aprót sóhajtva engedem kissé hátrébb a fejemet, a hajam érzem, hogy hol elsüllyed, hol körülöttem lebeg, lábaim és szabad karom is aprót mozdul. A madarak nagyon magasan repkednek, a nap még éppen nem olyan szögben áll, hogy megvakuljak, mégis septibe hunyom le a szemem mikor kezét érzem meg a csípőmnél, ahova a pólóm már nem fed, mint a másik kezénél. A lepkék nagy szórakozásba kezdenek, én meg szinte félszavakkal válaszolom meg a kérdést, amit a végére el is felejtek mi volt. Ó, igen, karaoke. - Nem felejtem el neked, hogy nem ismered a Queen-t - csukott szemmel is biztosra veszem, hogy vigyorog, mégis kisandítok, majd rendesen rányitom kékjeimet. - Mondd - fürkészem kíváncsian vonásait, és csak még inkább az leszek mikor beszélni kezd, hogy végére lepődjek meg igencsak erőteljesen. - Hunor a legjobb barátom, nem pedig a haverom és nem fura - védem szinte azonnal és őszintén észre sem veszem, hogy minimálisan jobban a vízben vagyok, ő meg közelebb van. - Rendben, egy kicsit furcsa, ebben nem különbözünk az biztos - visszafogott mosollyal fordulok el fejemmel, lábaimat tovább mozgatva óvatosan. - Összevesztünk a tavaszi szünet után - ujjam a víz felszínére pöcköl, utána nézek vissza a Tökfejre. - Elmondtam neki valamit, amin nem tudok változtatni, és nem is akarok, erre megharagudott rám - azóta egymáshoz sem szólva megnéztük egy filmet, és vérremően megküzdöttünk a zászlókért a levitás kiránduláson. Mély levegőt veszek. - Érted, ő tényleg haragos - elég volt hallani, ahogy beszélt velem és ahogy kiábrándultan nézett rám szemeivel. Megpróbálok majd beszélni vele, mert ragaszkodom hozzá, hogy magyarázza meg érthetően mi történt akkor. Fogalmam sincs mikor sütöttem le a szememet, de hamar kipattan, ahogy figyelmem arra esik, hogy ki tudja hanyadjára elenged. Ha Móric nem tud semmit, akkor biztosan állhat más a háttérben. - Te nem vettél észre semmit? - kérdezem hirtelen, majd megingok és szorítok rá a karjára. Megköszörülöm a torkomat. - Figyelj, értem, hogy fogalmad sincs mit csinálunk tulajdonképpen, de szerintem kezdjük el, majd beszélek a parton még eleget, ne aggódj - hadarom el.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 6. 16:26 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Ha ez nem a legnagyobb bizalmi próba kettőnk között most, akkor semmi. Főleg a történtek után, amiből az egész “utállak”, “nem, mert én utállak” szituáció kerekedett ki, és hónapok kellettek mire kiderült, hogy egy félreértésen alapult az egész. Tartom Kiscsibét, és eszem ágában sincs jelenleg, hogy játszadozzak vele - bármennyire is eszembe jutott, hogy mennyire vicces arcot vágna közben -, mert komolyan úgy érzem, hogy ez most fontos pillanat. Főleg nekem. Ellógja velem a napot, az rendben van, de ez még nem azt jelenti, hogy a bizalma felém visszajön, mintha semmi nem történt volna.
- Ismerem őket, csak eh - vonom meg vállamat. Borzasztóan sok stílusú zenét hallgatok, rólam tényleg elmondható, hogy mindenevő vagyok zenékből, de hogy a Queen-t nem tudom meghallgatni, az biztos, haver. Jegyezze meg, legalább biztos lehetek abban, hogy a közelemben véletlenül sem fogunk ilyet hallgatni, mert ismer, tudja, hogy simán kiverem a hisztit miatta. Ismét megvonom a vállamat, mert nekem mindegy a srác titulusa a kapcsolatukban, és simán tartom, hogy fura a gyerek. Mármint az átlag levitásoknál is furcsább, de nem tetőzöm a véleményemet, csak várom, hogy Kiscsibe válaszoljon. Vagy ne tegye. - Jó nagy hülye a haverod - nyammogok kicsit. - Miért haragszik olyanért, amin nem tudsz változtatni? Ha tudnál, nyilván megtennéd, nem? - mosolyodom el félrebiccentett fejjel Kiscsibére. - Velem is megoldottad, és nálam aligha lehet nehezebb eset valaki. Megoldod - bólintok egy határozottat, majd nyílnak el ajkaim a hirtelen kérdésre. Értetlen pislogok rá, majd nevetek fel.
- Én? Mégis mit kellett volna? - kérdezek vissza azonnal, mert fogalmam sincs mire gondolhat a költő. A pólója alá csúsztatott kezem húzom lejjebb, majd ujjaimat szétnyitva támasztom azokat bőrének, hogy megtarthassam, mert már türelmetlenkedik. Látványosan forgatom meg szemeimet és fújtatok egyet, ahogy felállok és fölé hajolok. - Nem tűnt fel, de vagy harminc másodpercet úgy lebegtél, hogy nem tartottalak - vigyorodom el szemtelenül. - Még mindig merev vagy, de talán annyira nem gáz már, szóval kezdd el mozgatni a lábaidat, valahogy így - fogom meg kezét, majd engedem el hátát, és húzom előrébb, hogy felálljon a lábára, majd fekszem fel a vízre és kezdek el lábbal tempózni. - A kezeiddel meg így - hasítom ketté a vizet karjaimmal is. Lehet hülyének nézni, de a háton úszás a legbiztosabb, mert így az arca kint van a vízből konstans, ami talán kicsit elnyomja a félelmét. Mellé érve egyenesedem fel megint és rázom meg fejemet. - Feküdj fel megint, tartalak, és ha nekiállsz tempózni elengedlek, de melletted leszek végig, oké? - ereszkedem a vízbe, majd pislogok felfelé rá, hogy mikor szándékozik felfeküdni, ha már ennyire sürgős a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 6. 21:04 | Link

Szabadnapnak hívnám
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Az a szerencséje, hogy itt feküdve most tényleg egyre inkább próbálok elvonatkoztatni a feszültségtől csakhogy ezt egy részt úgy érem el, hogy rá figyelek. Kimondja, hogy ismeri a Queen-t, de nem szereti és én nézek rá mint egy űrlényre. - Mi az, hogy eh? A don’t stop me now is, eh? - megemelem a kezem próbálok csettinteni, de vizes ujjakkal csúnyán nem jön össze a dolog. -  Az illene hozzád, eszelős szám - legyintek inkább szélesebben mosolyogva ahogy egy pillanatra megfeledkezem róla hol vagyok. Hamar jut eszembe újra, mikor kezem visszaesik a vízre, majd alá is engedem.
- Az, de te ezt nem mondhatod rá - ugrik a szemöldököm. Az rendben van, ha én hülyézem le alkalomadtán, mert zakkantabbul viselkedik nálam, de Móric ne tegye. Akkor sem, ha Hunor ennél sokkal rosszabb jelzőkkel illette őt. Vagyis… Miért ilyen nehéz ez? Közben figyelek a többi kérdésére, majd mosolyára és biccenő fejére. - Mert talán tudnék, de nem szeretnék. Ezért haragszik - vonok vállat, ami megakad és nevetek fel jobban kapaszkodva fél kezemmel. - Ennyi önkritika nem fér el egy ekkora tavacskában! - kuncogok, majd engedem el és kapom el a pillantását. - Kösz - tudja mire értem, legalábbis remélem, csak már nem merek nagyon beszélni, mert mintha akkor süllyednék lentebb. A lényeg, hogy jól esik, hogy ezt gondolja és igyekszem is megoldani, főleg a mai nap után, ehhez kétség sem férhet! Erre a válaszra amúgy is számíthattam volna, ha nem kapkodva teszem fel a kérdést. - Semmit - oké, biztos más is a háttérben, a Tökfejnek meg a keze a hátamon. Egészen visszarázódom a jelenbe ujjaitól, ahogy a bőrömet érik, a mellkasomban a szívem pedig ismét rákezd. - Ne pufogj, szeretnék túl lenni raja és nem meghalni - fölém hajol, közli amit, mire ajkam ‘o’ alakot formál. Hirtelen kelek fel és mellkasom alá, ameddig a felkötött póló tart, nagyjából addig is ér a víz. Toporgok picit egyhelyben, ahogy figyelem. Nagyon figyelem. Elment az esze, nekem meg főleg. Arrébb hajolok a rám csapódó vízcseppek elől, nem mintha amúgy nem lennék csuromvíz, karommal idétlenül utánzom és kínomban nevetek fel ismét. - Így? - kérdezem szkeptikusan, majd pillantok rá, hagy leereszkedik a vízbe. Fogalmam sincs, hogy jó e amit csinálok, hogy látásból utánozni tudom e, az egyedüli biztosítékom, hogyha ebbe belekezdek, hogy tényleg mellettem marad. Elpillantok róla, aprót nyelek, ahogy bólintva húzom fel lábaimat, majd tolom fel magam háttal a víz tetejére. Utánzom a mozdulatait, amennyire bírom, mert a fenébe már az úszással! Majd pont kifog rajtam, hogy ne maradjak fent a tetején! Lentebb kezdek mozdulni és azonnal kapok érte és nagyon remélem, hogy ott van. - Oké, mehet újra - közlöm már én magam. Biztos nem adom fel.
- Írok majd egy könyvet, “Így lettem olimpikon” címmel. Majd lehet megemlítelek benne - jegyzem meg egy ritka mosollyal, amikor már egy bő fél órát eltöltünk a vízben és annyit elérünk, hogy fent tudjak maradni, ha nem is ér le a lábam. Kell hozzám türelem, abból én edzem őt. Taposom a vizet, kezem úgy csinál a víz felszínén, mintha tudnék is úszni, a jobbomat szemeim fölé emelve hunyorgok a naptól az arcára. - Gondolom Kendét nem így edzed - mondom neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 12. 08:57 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Figyu, kezdem a plot twisttel: egyáltalán nem hasonlítunk egymásra Kiscsibével. Ami nem baj, de legalább megtörtént. Tudsz követni? Innen következik logikusan, hogy a zenei ízlésünk sem egyezik, ami szintén nem baj, de rendesen ki van akadva, hogy szerintem eh a zenekar, amiről beszél. Vállat vonok. - Megan Fox is illene hozzám, mégsem a csajom - vigyorodom el szélesen. A KKK klubtagságom feléled bennem, eleget is teszek neki, ahogy halkan, elvágyódva sóhajtok egyet. Egyébként úgy vagyok ezzel, hogyha Nora néni egyszer igent mond a randi meghívásomra, akkor végül is majdnem olyan, mintha Megan Fox-szal randiznék. Talán Nora néni még jobb parti is.
- Már megtettem, és a tényen nem változtat - bólintok ismét egyet, majd nevetek fel halkan. Fogalmam sincs mi baja a csávónak, de az biztos, hogy nem normális, amit Kiscsibével tesz. Hé-hé-hé! Hé! Az, ami közte meg köztem történt az teljesen más, mert félreértés volt, jó? Ráadásul legjobb barik! Hát hagyná a tököm, hogy Kende vagy Rin ekkora kretén legyen. - Ha meg nem szeretnél, akkor neked így jó, szóval semmi köze hozzá. Baszki, mi a fasz ez az önzőség? - röhögök fel hangosan. - Parák vagytok ti, levitások - nevetgélek tovább, és csak remélem, hogy a feltett kérdésre nem válaszol, mert költői. Azokra nem kell válasz, ráadásul nem is érdekel. Mármint tényleg nem. Azt csinálnak, amit akarnak, és nekem aztán tök mindegy, hogy mit csinálnak. Vele nevetek, mert ha önző is vagyok - bizony, meglepi - attól még önkritikám van és nem is vagyok rest úgy megnyilvánulni magamról, ahogy. Mindenkinek köztudott, hogy testvéremmel sokkal egyszerűbb szót érteni, mint velem valaha.
Jó, nem puffogok. Félig. Viszonylag nem. Igyekszem, jó? Na. Legyen ennyi elég. Ahogy felfekszik a vízre lépek oda és tartom meg, majd ahogy tempózni kezd mosolyodom el szélesen. Kezéhez nyúlok, hogy meghúzva azokat noszogassam arra, hogy nyújtsa ki azokat, majd engedem el és megy pár métert. Jól vagy gyerekek, haladunk, komolyba. Ahogy telik az idő, nem jutottunk sokáig, de legalább már nem süllyed el, mint egy betontömb, szóval egész pozitívnak könyvelem el a mai napot.
- Nagyon hálás vagyok érte, már így előre is. Kösz, Csipe - teszem mellkasomra kezemet meghatottan. - Neeeeeem. Őt ostorral, meg vettem ilyen pöpi sípot, vágod. Mint az edzőknek szokott lenni - bólogatok komolyan. - Na, feküdj hasra, tartalak, még egy kicsit kínozlak, aztán meghívlak egy fagyira - lépek mellé, hogy amint megcselekszi csúsztassam kezemet hasára és tartsam. Lassan mondom el az instrukciókat a mellúszáshoz. A gyorsra gondoltam először, de ott a fejed a vízben van, Kiscsibe meg nem kacsa, hanem csibe, szóval legyen a mellúszás, aminél kint van a fejed. - Így valahogy, igen. Folytasd - biztatom tovább, mert egész jól megy neki. A hangsúly az egészen van.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 22. 16:22 | Link

Szabadnapnak hívnám
[ Tökfej / ne less ]

Tény és való, hogy a bakelitek és a megannyi könyv között felnőve kissé visszább vagyok maradva a popkultúra területén. Nagyjából, mint Magyarország a nyugati országokhoz képest minden téren. A filmekkel más a helyzet. Amíg apa otthon lakott rengetegszer mentem át a szobájukba és fészkeltem magam a nagypárnák közé arra a másfél-két órákra. Ő imádja a filmeket. Én pedig történetesen tudom ki az a Megan Fox, ami probléma, mivel a hátamon lebegek a vízben és hirtelen tör rám a nevetés ingere. - Ez aztán a hasonlat - szorítom is össze ajkaimat. A hirtelen jött jókedv is csillapodik, ahogy a Hunor-téma felmerül. Taktikus, nem fair, mert ezt én szoktam. - Hogyne. Vigyázni kell velünk - vonok vállat, majd elmosolyodva pillantok le lábaimra. Komolyan, ha a szánk fog járni sosem tanulok megmaradni egyedül a vízen. Így meg igencsak furcsán érzem magam.
Izgulok, hevesen ver a szívem, még a fülembe is dobog néha, ami keveredik a víz csapkodó hangjával, de akkor is figyelek arra amit mond, vagy mutat, mert jobb szeretek lélegezni, mint megfulladni. Szóval, ha hozzám is ér, és húzza kezemet, akkor én kinyújtom és úgy folytatom. Hol erre, hol arra billenek amitől az egész ijesztően instabil.
Lenyűgözetlen billen félre a fejem, ahogy újabb becenevet kapok. - Lehetsz is. Sokra viszem majd - nyilvánvalóan, csak nem úszóként. Szkeptikusan le is pillantok a vízre, majd kerekednek ki a szemeim az ostorra. - Majdnem megsajnáltam Kendét, de tulajdonképpen azt kell mondjam, ti igazán összeilletek - pislogok nagyokat. Elértük, hogy fent maradjak és -nagyjából- tapossam a vizet, erre vissza akar térni a gyakorláshoz! - Hasra? - állok meg, majd ahogy lentebb kezdek bukni, kapok észbe és mozdul újra lábam. - Előbb mondd el, utána megteszem - szóval figyelmesen hallgatom hogy mit és hogyan kell. - Minden nemet egy délután alatt megtanulok vagy mi a terv? - morgom halkan, ahogy végül csak a hasamra fordulok, fejemmel kint a vízből, nyújtogatom a nyakamat. Karom mellkasomtól nyúl előre és húzom magam alá a vizet. A lábam lentebb van annál amit Móric mutatott, de rúgok vele. Nem tökéletes, ami frusztrál, mégis előrébb tudok haladni és mikor bíztat, akkor folytatom. A végére húzódik a nyakamon az izom és a szívem fáradtan ver. Van, aki élvezi az úszást? - Ennyi. Eldőlt. Maradok a levegőnél, a seprűnél és a kvaffnál. A kviddics jó nekem - győzködöm magam hangosan, miután szusszanva megállok és levegő után kapkodok. Móricra pillantok. - Köszönöm, hogy segítettél - pöckölök a víz felszínére, majd kézfejemmel sodrok a vizen, ami épp úgy fröcsköli le, ahogy én azt szerettem volna. Halkan nevetem el magam. - Ezt mert szórakoztál az ügyetlenségemen. Ne is tagadd. Megérdemelted - emelem meg a szemöldököm, vonok vállat, majd fordulok a part felé. Inkább a kalandozó kezei miatt járt ez, de azt nem mondom ki hangosan.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 25. 13:38 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

A széles vigyor úgy terül el arcomon, mintha csak oda találták volna ki. Vigyázni a levitásokkal. És egyébként Kiscsibe nem is tudja, hogy mennyire igaza van, amikor az összes levitás - én mondom nektek, komolyba - bipoláris. Az egyik pillanatban cukik, meg kenyérre lehet őket kenni, a következőben meg egy baltával akarnak megölni, mert leszóltad a kedvenc könyvüket. Borzasztó.
Az az igazság, hogy már egész nagy sikernek könyvelem el, hogy a lány nem süllyed el, hanem legalább képes fennmaradni. A technikáról tudnék vitatkozni, de ne várjak el sokat gondolom, mégsem Kendét csapkodom éppen ostorral, haver, érted. Ja, szóval elégedett vagyok Kiscsibe teljesítményével, de azért díjat nem fogok érte osztogatni. Hangosan nevetek fel. - Sokra hát! - ingatom meg fejem rázkódó vállakkal. - És igen! A dude a másik felem, vágod? Bromance meg minden. Amikor lógásra invitáltalak, már elindítottam a kapcsolatot egy agyi síkon, és figyeld meg, ha kimegyünk innen, várni fog az üzcsi - bólogatok határozottakat. Senki nem vonhatja kétségbe a dude és köztem fennálló kapcsolatot, még akkor sem, ha valószínűleg az lesz az üzenetben, hogy Brightmore elevenen fog megnyúzni a következő órán, miután vért izzadva felelek le a mai órán leadott anyagból, és épphogy meg fogom kapni az elfogadhatót. De a lényeg most van, nem pedig később lesz, szóval előadom Kiscsibének a tervet, aki morog az orra alatt - meglepő ez, vigyázz -, engem meg ez vigyorgásra késztet. Természetesen.
- Azért örülök, hogy nem nekem kellett ezt kimondanom - fordítom fejemet az ég felé nyammogva, majd sandítok le rá szemtelen, féloldalas mosollyal ajkaimon. Maradjon a kviddicsnél, talán mindenki jobban is jár, de legalább már nem felfordult kacsa, hanem amolyan normális. Normálisabb. Viszonylag normális. - Szív- - pffölök fel, ahogy a víz érkezik arcomba. Megszeppenve nézőkézek Kiscsibére, még akkor is, amikor ő a part felé fordul. Könnyed mozdulattal söpröm ki arcomból a vizet, majd termek mögötte pillanatok alatt.
- Ezt most nagyon nem gondoltad át - hajolok le hirtelen, hogy térdhajlatához és hátához tegyem kezem és kapjam fel gyorsan. A víz felé fordulok és indulok el beljebb. - Én a helyedben alkalmaznám a légzéstechnikát, amit elmagyaráztam még az elején, mert most Kiskacsa leszel - lépek még párat beljebb, lesandítva bizonyosodom meg arról, hogy felkészült-e, direkt várok is pár elnyújtott másodpercet, mielőtt nemes egyszerűséggel lendíteném oldalasan a könnyű testet előre-hátra párszor, majd engedem el az egyik előre résznél, és ha minden úgy megy, ahogy én azt szeretném, elégedetten nézem végig, ahogy becsobban a vízbe.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. július 31. 19:15 | Link

Szabadnapnak hívnám
[ Tökfej / ne less ]

Még mindig nem szeretem, ha beskatulyázzák a tanulókat házak szerint. Megmondtam Hunornak is tavaly a kilátóban, most sem gondolom másképpen. Van értelme a házak szerinti rendezésnek, abszolút, de sokan összekeverik ennek lényegét és a sztereotípiákat csak egyre inkább hangsúlyozzák, ami aztán az Edictumból, a tanórákról és a kastély minden pontjáról süt. Egy pillanatra kizökkent az is, hogy épp Móric jön ismét a “ti levitások” dologgal, mert róla valahogy nem gondolnám, hogy ilyesmivel dobálózik. Attól mert rellonos nem fog hagyni elsüllyedni, hogy majd én oldjam meg és evickéljek ki a partra. Mikor Kende ismét felmerül, akaratlan jut eszembe még  az évfolyamtársam, Hayden vagy akár a terelő, Csonka Zsombor. Nem ismerem igazán őket, de különbözik mindhárom ember, attól mert navinés. Nem venném őket egy kalap alá. Főleg Kendét nem. Homlokráncolva mosolygok, arra, hogy “vágom-e” a "másik felét". Azt igen, de néhány szavával meggyűlik a bajom. - Kétségbe vonnám, de a ti agyi síkotok biztosan képes találkozni. Várj csak, az nem akadály, ha Kende alszik? Hallottam hírét, hogyan vált prefektussá... - nevetek visszafogottan, amíg kezem és lábam is jár a vízben. Mindent tudok. Még amikor Bightmore professzorral csináltam az interjút, akkor készültem fel a tanársegédéből is. Hírlik, hogy a navinés szeret órán aludni, akkor pedig nehezen veszi észre, hogy a másik idióta köddé vált.
Minden izmom fáj és zsibog, de a megjegyzésre küldök felé egy pillantást. Arra gondolok az én önkritikám olyan kicsit, bőven elfér a Tökfejé mellett, aztán szemtelen mosolyogva sandítgat rám. Jaj, sokáig leszek még tinédzser. Nagyobbat dobban a mozgástól még mindig gyorsabban járó szívem.
Nem száradunk meg soha. Hirtelen kapom fentebb, majd hátra a fejemen, ahogy meghallom a hangját. Elnyílnak ajkaim, sikkantok is - én, igen... ha ezek után túléli az lesz a világ nyolcadik muglicsodája -  mikor kikap a vízből és elindul velem beljebb. - Ne, figyelj… Idefigyelj... - szólok közbe, de esélytelen, tudom, hogy befejezi a mondandóját, így még időben kapok nagy levegő után idétlenül és szorítom össze szemeimet, közben kapaszkodom belé. Kilesek inkább, sóhajtva nézek fel rá, majd elengedem erre elkezd lendítgetni és ismétlem meg a levegővevős procedúrát mielőtt teljesen víz alá merülnék. Felhúzom térdeimet, azokkal rúgva, kezemmel csapkodva igyekszem a felszínen levegőt venni. Mielőtt Móric bármi mást cselekedne nyújtom ki előre tenyerem, taposom ismét a vizet. Lassan nyitom ki a szemem, nem is jó irányba mutogattam, azonnal felfújom arcom és orromat ráncolva kezdem keresni, hajamat elsöpörve arcomból. Hevesen dobog a szívem.
- Mórocz Aser Móric akkora szerencséd van, hogy nincs nálam a pálcám! El nem tudod képzelni - mutogatok felé, mire mindkét szememet sikerül a vízcseppek ellenére kinyitni. - Ne merészelj közelebb jönni - kézfejemmel hessegetem felé a víz felszínét, amíg araszolok kintebb. Idióta Tökfej...
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. augusztus 6. 09:34 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Mint mondtam, senki nem vonhatja kétségbe Kende és a köztem fennálló kapcsolatot, így Kiscsibe sem teszi meg. Természetesen figyelmen kívül hagyom, hogy brutálisan le vagyunk szólva, mer’ koncentráljunk szépen a jó dolgokra. Kérdése elgondolkodtat, ami arcomon is látszik valószínűleg. - Nem. A bronnection közé semmi nem álhat. Főleg nem olyan alapszükségletek, mint alvás. Pf - legyintgetek kicsit. Plusz, nem tartom valószínűnek, hogy szívatni akarja tovább magát a dudi, amikor Brightmore már így is eléggé bedobta a mély vízbe. Hihihihi, érted. Kende és a mély víz. Heniál a humorom, tesó. Egyáltalán Sárkánytanunk van most? Mert, ha nem, akkor lehet tényleg alszik az a bánatos, és akkor így meg az is lehet - logikusan, gondolkozz már -, hogy tényleg nem ért célba a kapcsolat. A barackba!
Az meg még nagyobb barackba, hogy Kiscsibe szemtelenkedik, aztán még ő figyeljidézik nekem, mintha kettőnk közül nem ő kezdte volna. Nem is értem mire számított. Most komolyan, szerinte benne volt a pakliban, hogy megússza szárazon? Istenem, zseniálisak a poénjaim ma, de tényleg. Mi a franc történt? Mindegy, mert természetesen nem hagyom bosszú nélkül az arcomba érkező vizet, így nemes egyszerűséggel hajítom Kiscsibét a vízbe, hogy kicsit Kiskacsa legyen. Erről van szó, kérem! Vigyorogva figyelem, ahogy csobban, majd felröhögök, mert mutogat meg csapkod mindenfele is, csak éppen nem arra, amerre én vagyok. Előre görnyedve engedem ki a röhögést, majd ahogy felém fordul és meghallom teljes nevemet a fenyegetéssel, gyomorból tör fel belőlem. Előregörnyedve simul kezem hasamra, majd egyenesedem fel és igyekezvén moderálni magam túrok tincseim közé, amiket rövidségük ellenére borzolok össze. Dudi, faszság, amit tanácsoltál az Ediben, remélem tudod!
- Ne menj már! - vetődök utána még mindig vigyorogva és nevetve, ahogy hesseget el, mint valami madarat. Csibe a madárhajkurászó. Ironikus. Fél szememet hunyom le, ahogy közeledem, fejemet fordítom kicsit oldalasan, hogy ne menjen már a nyitva lévő fél szemembe a víz, majd  kapom el Kiscsibe csuklóját és fordítom nekem háttal egy hirtelen mozdulattal. Kezét nem engedem el, ahogy közelebb lépek, de kezeinken kívül nem érintkezünk. Sehol. Te perverz. Füléhez hajolok, rekedtesen szólalok meg. - Kösz a mai napot - csókolom arcon, miközben engedem el lassan, majd lépek el mögüle. - Menj, szárítkozz meg, én még úszok pár hosszt, ha már itt vagyunk - mosolyodom el szélesen, majd választ sem várva fordulok el tőle és vágódok a vízbe.
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
Írta: 2021. augusztus 18. 19:22 | Link

Szabadnapnak hívnám
[ Tökfej / ne less ]

Nekem nincs olyan barátságom mint ami kettejüknek, Móricnak és Reiner Kendének van. Meglep engem is, de kivételesen tényleg jó értelemben gondolom a szavakat. Kevesekkel jövök ki és még kevesebb az, akivel utána is képes vagyok tartani a jó kapcsolatot. Vagy elmegy a kastélyból, vagy magamra haragítom a barátaimat. De a Tökfejjel ma kibékültünk ezért hallgathatom ahogy az alapszükségleteiről beszél - és éppen csak egy szavára rándul szemöldököm, amihez még nem kell szlengszótár - aztán merüljek a víz alá, ahogy még neki támad kedve bosszúból dobálgatni engem a vízbe. Felbukkanok, de nehéz úgy mérgelődni, ha a szememet nem tudom kinyitni és érzem mennyire komolytalannak tűnhetek így, ezért csak a hanghordozásomra hagyatkozhatom. Nem is tudom mit képzeltem. Automatikusan csendül fel rá válaszképpen a szemtelen nevetése, amire szám széle megrándul és egy majdnem mosolyt hoz ki belőlem. Olyan gyorsan rendezem, mint az arcomba tapadó tincseket és a szempillámról kéretlen potyogó vízcseppeket. Bárcsak továbbra se látnék semmit - kívánom, mikor a szívem dobban nagyobbat és nagyon figyelnem kell ajkaimra, ne nyíljanak el. Úgy értem, a délelőtti napfény esik a bőrét fedő cseppekre, mikor ő kihúzza magát és hajába túr és mintha az egészet sokkal hosszabban élném meg, mint ahogyan valójában történik. Zavar, hogy fogalmam sincs mi történik. Inkább foglalkozom a ténnyel, hogy minél hamarabb meg kell száradnunk, ruhát húzni és ami a legfontosabb elhagyni a tavat és az úszás gondolatát. Én megyek innen. - Meg kell száradnunk és ezek után legalább három gombóc fagyira is meghívhatsz - mutogatok a víz felé, miközben fordulok és evickélek kifele. Evickélnék. De éppen megfog, egy szempillantás alatt megfordít és bennem marad a levegőm. Szemöldököm ráncolom morcosan, ami lassan nyúlik el, mikor érzem, hogy a magassága ellenére egyre közelebb van hozzá az arca. Szavaira szívem hevesebben ver és attól félek ilyen közelről Móric is hallhatja dübögni mikor ajkával arcomhoz ér és eléri, hogy elnyíljanak ajkaim. - Kösz a mai napot - ismétlem el, apró mosoly kerül arcomra. Miután elhúzódik nézek utána a vállam felett, pár pillanatig figyelem ahogy mozdul a vízben, és mikor kellő távolság áll közénk szusszanok nagyobbat. Jajj, Móric.
A partra érve csavarom ki a hajamat, nyitom le a pólót, hogy ne csak a mellkasomat, de a teljes felsőtestemet takarja, majd dőlök hátra a puha fűbe, hogy száradjak mielőtt felvenném a holmimat. Ugyanazt a kék eget látom, mégis jobb a szilárd talajon, mint az eszeveszett vízben. Percekig maradok úgy, majd mire Móric kiér már teljesen felöltözve várom, tekintetem esik a táskájára, amiben a levelem és a rajzom van. Nem hiszem el, hogy nála vannak. A gondolataim. Aprót rázok a fejemen, piszkáljuk egymást mielőtt a táskát a vállamra kapnám hitetlenkedve, mert Reiner Kende tényleg írt neki. Ez kész.
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa