36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. július 11. 21:50 | Link


a város napján szerencsétlenkedve. el-vagyok-átkozva!


Ez egy nagyon forró nap arra, hogy várost ünnepeljünk. Bár nem lehet egyeztetni az időjárással, ez tény, de mindegy is, hogy itt vagy máshol főlünk meg a saját levünkben. Annyit mondjuk adok, hogy tele van árnyékos ponttal, így talán annyira nem fenyeget az, hogy sorra dőljenek el az emberek. Volt valami ünnepség, még kicsi voltam és láttam, amint az énekkarból dőlnek ki sorban a  delikvensek. Szerencsére nem vagyok ájulós típus, vagy még nem tudok róla, mert nem sikerült. Ez olyan kísérlet, amit nem is szeretnék megnézni élesben. Mást végignézni lehet, és akkor lehet azt mondani majd, hogy van bennem egy kis gonosz folt is.
Egyszerűen öltöztem fel, mert az ilyen helyekre nem érdemes nagyon kicsípni magam. Egy sort, egy trikó és a tornacipő, mert ha focizni támadna kedvem, amit csak addig tudok, hogy rugdalom a labdát míg nem találok egy kaput vagy meg nem fájdul a lábam, mégsem papucsban kellene. Nem tudom, hogy mennyire vagyok benne egyes játékok kor és magasságkorlátaiban, így inkább egyiket se erőltetem. Pedig ugráló váraznék ennyi idős fejjel, csak éppen nem kéne a kicsikre esnem. Sóhajtok egyet és inkább haladok tovább. Enni nem akarok, még nem vagyok éhes, így az italok felé kalandozok. Van itt minden, azonnal megakad a szemem valami piros dolgon, az alkoholmentes lapon pihen és jól néz ki. Meggy lehet talán vagy cseresznye, isten tudja, valami koktél talán? Nem számolok vele, csak beállok a sorba, pedig tudom, hogy ettől még szomjasabb leszek csak. Azonban ha kell, akkor kell és én erre nem mondok nemet magamnak. Sosem. Épp ez a baj.
Kivárva a sorom, végül magaménak tudhatom az italt. Az emberek azonban türelmetlenek, főleg, ha sorba kell állni, így mire fordulnék, kész tömeg toporog mögöttem, így kénytelen vagyok oldalra haladva kitolatni. Úgy láttam az előbb, erre nincs senki, így bátran teszem. Morgok valamit, főleg annak a pasasnak, aki tipródott mögöttem, mert nem egy másodperc alatt végeztem, meg úgy miért voltam előtte, majd hagyom a francba. Ennyit nem ér. Ekkor akarok fordulni előre, hogy lássam is, merre megyek, amikor megtörténik a baj. Kezem koccan, mindenem, ahogy sikerül belefutnom első lépésből valakibe. Érzem, ahogy a kezemre fröccsen a lé, de a legrosszabb: a fehér ruhára. Ujjamról csöpög le, ahogy tekintetem felvezetem rá és szisszenek egy nagyot.
- Én rettentően sajnálom..! - hol a pálcám?! Kiszedem, eltüntetem. De félő, hogy a ruhát is! Basszus megint, hát nem lehet ennyire szerencsétlen. Meg fog ölni… hatalmas az a folt és vörös...
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. július 11. 22:12 | Link


de nagyon ünneplek: ÍGY


Ó itt buli van. Itt mindig buli van? Theo emlékszik még, hogy itt rúgott be annyira, hogy hajnalban arra kelt, hogy majd bepisál és még hánynia is kellett. Azóta nem ivott annyit, de eleget sem, főleg nem vizet. Valahogy azt mindig elfelejti, hogy kellene. Nem baj, így is elég energiája marad, hogy ma, kifejezetten konszolidáltan vonuljon le a tavacskához. Szimpla az ok: melege van és a legtöbb cucca fekete, mindben megdöglik, ez meg ha minden igaz, nem az. Fogalma sincs, honnan van, lehet, hogy úgy húzta be otthon az öregtől vagy bárki mástól, de célnak megfelel. Adná, ha bugyirózsaszín lenne és szívecskés, kifejezetten menne a szemeihez is, na de lényeg a lényeg; itt van. Kedve lett volna szandál és papucs kombinációval igazi suttyónak tűnni, ha már ez egy vursli, de nem talált egy értelmes zoknit sem és papucsa sincs. Deréktől lefelé érdekes látvány, egy láthatóan ollóval kialakított rövidnadrág és bakancs van a lábain, a felemás fűzőkkel. Igencsak nyárias, de mondjuk, jobban is bírja, mint bármi mást. Ebben fogják temetni, szokása mondani és komolyan is gondolja. Mondjuk viking temetést szeretne, de minimum égessék el és szórják ki valahol. Fura erre gondolni, de akinek a nevét és a múltját a halál táncolja, táncolta körbe, annak rettentően átlagos gondolat.
Ahogy az is, hogy neki nem kell se limonádé, se semmi más édes fiszfasz. Egyenesen sörért baktat, ahogy a legnagyobb műanyag pohárban virít, ő már boldog. Nagyot kortyol, ahogy a sörhabot nyalogatja le a szájáról, körbetekint. Mit csináljon itt? Egyen, igyon, majd mulasson? Azt már csak itt hallotta, hogy este buli lesz, nyilván ez sem az ő zenei ízlése lesz, így kénytelen most már rendes koncert után nézni, ha akar valamit. Na majd később! Most ez is jó lesz, majd megint beiszik és felőle lehet mulatós is, eljárja a Kállay-kettőst. Vagy hármast. Valakit majd talál hozzá. Épp fordul megint és iszik, amikor meglát egy ismerős alakot. Mint a vadászkopó, úgy feszül meg és vigyorodik el irdatlan szélesen: semmi jó nem lesz ebből. De az biztos, akarja. Öles léptekkel indul meg a névtelen lány elé, aki meglocsolta és aki miatt sütikrémmel kenegette magát. Milyen jó kis kapcsolat, nem? Beéri, vagyis besettenkedik mögé, majd hangosan szólja el magát:
- Hideg vizet a göndörre! - röhögi el magát, majd beszökken elé. Persze, sörrel nem önti le, azért fizetett, meg akarja inni és smucig. Furcsán néz rá, valami más… ekkor veszi észre a kezében a pórázt és követi lefelé, míg nem, az ott egy nyúl!
- Beszarás! Nemá’! Nyulat?! - de már guggol is le és gügyög egy nyúlnak. Ennek is megártott a napsütés, úgy néz ki. Halál édes komolyan. Harap is? - néz fel rá, totál komolyan gondolva a kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában



Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. július 12. 23:35 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |

______________________________________________________


Szinte lépések választottak el a vattacukortól. Már betájoltam magam, a következő pillanatban elindultam volna a cél felé, amikor valami eszement felkiáltott megettem. Összerezzentem, fejem automatikusan hátra kaptam. Szemem sarkából mozgást érzékeltem, visszafordulva pedig szembe találtam magam azzal az eridonos sráccal. Felsikkantva ugrottam egyet.
- Te jól vagy?! Tökre megijesztettél - hüledeztem, mellkasomon nyugtatott kézzel. Kajakra nem számítottam Jump scare-re, túl voltam egy mini szívrohamon és majdnem egy dührohamon is, ami arra késztette volna, hogy megrúgjam a gyereket.
Valószínűleg a kérdésemet se vette sértésnek, mert lehet meg se hallotta, annyira el volt foglalva a nyúllal. Meglepődve figyeltem, ahogy a festett hajú félpunk egy ilyen aprócska ártatlan lénynek akarja elgügyögni az abc-t. Haloványan elmosolyodtam. Ez a dög mindenkiből kihozza a kedvességet. Pontosan ezekért a piszkos kis trükkökért vettem. Jól tejesített, ma is fog kapni vacsorát.
- Ez nem egy nyuszi te butaa - forgattam meg a szememet - ez kérlek szépen egy Stultus puer, ritka varázslény - mutattam rá - más néven vérnyúl. Igaz általában csirkét vagy sertést szokott kapni, de ha odanyújtod az ujjad, lehet leharapja az első porcot róla - nem hittem el, hogy bekajálja, viszont ha egy percre is rá tudtam hozni a frászt, már visszakapta azt, amit az előbb művelt velem. Igaz talán nem kéne ennyit játszanom vele, most, hogy ilyen közel volt hozzánk a tó. Vajon emlékezett még az ígéretére? Remélem ennek az eridonosnak is süti van az agya helyett és mindent totálba elfelejtett.
Hozzászólásai ebben a témában

Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. július 13. 20:02 | Link

Zente

Ritkán tudtam kikapcsolódni úgy igazán, mert nem igen akadt szabadidőm a munka és a gyermeknevelés mellett. Ha volt is egy kis időm, azt is általában a kislányommal töltöttem. Néhány napja azonban beköszöntött hozzám is egy kis szabadság, ugyanis a kislányomat elvitte magával anyukám vidékre, így akadt pár napom arra, hogy regenerálódjak, pihenjek, olvassak és napozzak, s olyan dolgokkal foglalatoskodjak, amire egyébként nem jutna időm. Ezek közé tartozott a lazulás is, találkozás barátokkal és az ismerkedés. Randevúra mondjuk nem készültem, mert elég bonyolult volt az életem az elmúlt időszakban, Zéténnyel sem vergődtem zöld ágra, és ott volt Ákos is, aki szintén furán viselkedett velem. Néha úgy éreztem, mintha kerülnének engem, mindenesetre nem akartam, hogy teherként éljék meg a társaságom, ezért sem telepedtem a nyakukra. Amúgy sem tudtam, hogy mit akarnak, vagy hogy én mit akarok, s azt hiszem, hogy nem is akartam ezeken a dolgokon agyalni.
Épp a város napja volt ma, és mivel tudtam, hogy milyen jó kis mulatságokat rendeznek ilyenkor, nem akartam kimaradni. Biztos voltam abban, hogy majd ott lesznek a kollégáim is, velük is jó lett volna már egy kicsit találkozni, meg gondoltam, hogy biztos lesznek majd zenés programok. Fel is öltöztem, csak úgy lazán, rövidnadrágot, egy fehér-figurás pólót és tornacipőt húztam fel, majd lementem a tóhoz, s körbejártam a partját, megnéztem hogy miféle finomságok vannak a pikniken.
Volt ott minden klassz dolog, ami szem-szájnak ingere, nem beszélve a tömegről, mert ám akadtak bőven városlakók, akik szintén ki akartak egy kicsit kapcsolódni, s közösen ünnepelni a város évfordulóját. Magam is sorba akartam állni egy finom hot-dogért, meg is indultam, hogy közelebb jussak a hőn áhított finom falatokhoz, amikor váratlanul, a semmiből egy pillanat alatt telibe öntött valaki. - Wááh- ez volt az első hang, ami kicsusszant a torkomon, ijedtemben egy picit hátrébb is szökkentem, de ez sem volt segítségemre, mert az élénk színű ital egy pillanat alatt átáztatta a felsőmet, de még a combomon is éreztem csurogni a cukrozott italt. - Hát…ez jóóóó piros - jegyeztem meg, a fehér anyagon nagyon gyorsan átütött az ital, fejemet közben megemeltem, s csak ekkor vettem szemügyre a Somogyi fiút. Megismertem Őt, mert járt az egyik órámra. - Zente? - pislogtam rá párat, miközben a tenyeremmel dörgöltem kicsit a ruha anyagát, mindhiába. Tudhattam volna, hogy ez nem fogja kiszedni csak úgy a foltot. - Jól van, nem gond, baleset volt…meg úgy látom, hogy rád is jutott belőle - jegyeztem meg, mert úgy tűnt, hogy pár csepp az ő pólóján is landolt.
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. július 27. 19:39 | Link


de nagyon ünneplek: ÍGY


Ezt akkor se hagyhatta volna ki, ha fegyvert fognának rá és az arckifejezés, amelyet válaszul kap, pontosan tökéletes reakció és soha jobbat nem remélne egy ilyen után. Már megérte, még ha ezt a lány nem is így gondolja, sőt, megkockáztatja, lehet éppen valami mocskos bosszút forgat a csinos kis buksijában, de meg kell hagyni, ez érett már és valahol – Teddy logikája szerint – jogos is volt. De ebben nyilván nem tudnának megegyezni. Nem is gond.
- Tökéletesen jól vagyok most már – vigyorog szélesen a másikra, aki vélhetően elméje épségéről érdeklődik, nem pedig arról, hogyan érzi magát. De, ezt a kérdést úgy értelmezi mindenki, ahogy csak akarja. - Aha. Az volt a cél. Kicsit kiugorni a bugyiból… vagyis bocsánat, papucsból – nem akar se alpári lenni – de – és pofátlan se – nagyon de –, így szépít a mondatán, még mindig fülig érő vigyorral. Ha így folytatja, ő lesz az új Joker, meghallgatás sem kell, főleg nem smink. Tök király lenne, egy film és élete végéig nyugiban élne valahol, hangos zenével boldogítva a világot.
De most, a sörre még mindig ügyelve, hogy ki ne löttyenjen, már a nyúl előtt guggol. Puhának néz ki, a fülei nagyok, ujját bele is dugja a bundába, hogy megcirógassa, ha nem ugrál el. Hát ez nagyon király, imádja a szőrös kisállatokat, csak nem való neki.
- A francokat nem, há hülyének nézel? - mordul rá, mert ez nyúl és kész. Ráncolja a homlokát, amint folytatja a mondandóját, grimaszolva néz fel rá. Lassúakat pislog, mint aki éppen agyvérzést is kap közben vagy éppen ledobja az ékszíjat, jó kérdés. Visszanéz a nyúlra, majd a csajra és ezt még párszor megismétli, mielőtt elröhögné magát. Feneke huppan a fűbe, lábait húzza törökülésbe és egy nagyot kortyol a sörből. Igen, van az a film, amiben van egy olyan nyúl meg félnek is tőle, de ez nem az.
- Te át akarsz verni engem – jelenti ki teljes nyugalommal, de ujját elveszi az állat fejétől. Szép csendben húzza vissza, nem, ő nem fél. Így és innen néz fel a csajra. - Ezt csak most találtad ki, tuti. Frankón vágom ám a lényes könyvet, itt a suliban, és ilyen akkor sincs benne, ha beleírom. Szóvaaaal… Mi a nyulad neve? - hangsúlyozza ki, hogy ez egy bolyhos, semmi több. Majd gondol egyet és ismét visszapillant rá. - Amúgy, kérsz sört? Jó hideg – na nem abból, amit iszik, bár ha abból akar inni, azt se bánja. De erre általában a lányok finnyásak.
Hozzászólásai ebben a témában



Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. július 29. 23:08 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |1

______________________________________________________


A válaszára megforgattam a szememet, jaj de örülök, hogy jól van, ám ha még egy ilyet eljátszik velem gondoskodni fogok róla, hogy ne legyen jól, arra aztán mérget vehet. Nem tudom hogyan, vagy milyen eszközökkel, de elszánt vagyok és nő. Ez mindenképp egy remek kombináció ami a bosszúkat illeti. A történelem is ezer ódát zeng erről. Bár ugye a figyelmeztetésekkel nem sokat szoktak a férfiak foglalkozni.
- Csak szeretted volna, ha kiugrom belőle. Ennél sokkal több kell hozzá - vontam meg a vállam fennhéjázón. Azért ha akarom lehet ám nehezen is leimádkozni rólam egy alsóruhát.
- Viszont ha még egyszer elém ugrasz valahonnan meg foglak harapni, vagy rúgni, esetleg ütni. Talán visszaijeszteni máskor. Nem tudom , de tuti lesz böjtje - figyelmeztettem mutató ujjammal, hogy azért na. Vattai Júliával nem lehet sokáig cicózni.
A nyulas kérdésre gondoltam kicsit hülyítem, egy régi filmből vett históriával. Igaz a szerepét retek rosszul játssza a nyúl, mert a simogatást nemhogy tűri, még elébe is megy, mint barom a pofonnak.
- Hát mondooom - bizonygattam, halál komoly fejet vágva. A nagy pillogásokat azonban nem bírtam ki, szinte kitört belőlem a röhögés. Hogy képes valaki így nézni. Mint egy kisfiú akinek magas a gyökvonás. Hát meg kell zabálni.
Az, hogy abbahagyja a simogatást nem igazán tetszik a pocoknak, elindul felé, megrohamozási szándékkal. Nem értem kire lett ez a dög ennyire ragaszkodó, de szinte már levakarhatatlan. És persze iszonyat pofátlan.
- Én? Soha - vigyorodtam el, ugyan ezt a csatát már elbuktam, tagadni akkor is mókás.
- Puha Gombóc az uraság, úgy látom most nincs harapós kedvébe - vigyorom ravasz somolygássá csitult, a következő kérdésére nemet mondani pedig nehezemre esett volna. Nyár volt meg meleg is. Ilyenkor valami hidegre soha nem mondja azt az ember, hogy nem.
- Naná! - én automatikusan úgy érzelmeztem, hogy az övét kínálja fel, így leguggoltam hozzá, hogy elvegyem, közbe meg átpasszoltam a pórázt és ha sikerült megszerezni a zsákmányt kiegyenesedve belekortyoltam.
- Amúgy hallod, ha már itt vagy, kéne egy kis segítség. Vattacukrot keresek, csak eddig nem láttam sehol se. Az illatot viszont érzem, itt lebeg körülöttem és mindjárt bekattanok tőle. Nem láttál valamerre? - billentettem oldalra fejemet. Nem szégyen segítséget kérni, ha a személy önként ugrott rád pár perccel ezelőtt. Ez az élet alapvető törvénye.
Hozzászólásai ebben a témában

Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. augusztus 1. 10:55 | Link


de nagyon ünneplek: ÍGY


Nem hiszi, hogy azt volt a célja ezzel, hogy ráijesztett, mert hát, miért pont itt akarna olyat? Mármint, ki tudja, simán, eleve ott van a víz is, viszont tömeg van és nappal, így nem illik, szóval ja. Vigyora ül ajkain, nulla veszélyérzettel, ha a csajnak húszcentis karma lenne, talán átgondolná a dolgot.
- Nem tudom mit szeretnék. De ha gondolod, majd agyalok módszereken – hogyne, csak arra van szükség. Felrötyög a fenyegetésre, a böjtre, amellyel fenyegeti, ám legyen. Izgalmas lesz az élete egy fokkal, ha arra kell majd ügyelnie, hogy ne kapjon a nyakába egy csajt random, aki megharapja meg püföli.
- Nem tudom garantálni, hogy ezek hallatán nem direkt fogom csinálni. Csak a fejemet ne üsd, mert azt mondják, ennél hülyébb már ne legyek – lapogatja meg a saját fejét finoman, hogy ott bizony sok ész van, vigyázni is kell rá, nem lehet pazarolni. Annyira sok, hogy hamar rájön, nemigen mond igazat ezzel a nyúllal, aki semmit sem rág meg, maximum pár fűszálat. De mint valami macska, úgy akarja a simogatást, így aztán, hacsak ez nem valami halálos csapda, akkor a kis mese bizony közel sem lehet igaz. Tessék, itt a logika, amire ügyelni kell ugyebár.
- Én is mondooom – mind a ketten mondják, de ott eltörik a rettentő hitelesség, és röhög vele. Nem ez lesz a böjt, talán csak a nyúl részéről, aki nehezményezi, hogy a simogatás megszakadt. Nézi, ahogy felé ugrabugrál, majd kezét ejti vissza és ha már minden ujja egyben és a helyén van, akkor cirógatja tovább. Mondjuk pont úgy tudja, hogy a nyulak nemigen barátságosak, inkább fostosak, de tessék, ez is megdől ma.
- Lehet nem kéne elhinnem azt se, amit kérdezel – szemét összeszűkítve figyel fel rá, olyan kemény ahogy nyulat simogat közben, elmehetne papírmaffiózónak, kiskeresztapának menten. A vér megvan hozzá. - Puha Gombóc. Ez a neve? Hát beszarsz – rötyög, mert nagyon bejön neki a név. Találó, mert tényleg puha, tényleg nem harap és cuki is. Gavallérként ajánlja fel az italt, nyüsszen, amikor eltűnik az ujjai közül. Hát nem így gondolta, de hát már mindegy. Kap helyette pórázt és ezzel együtt áll fel.
- És ha beleköptem? - mutat a pohárra, majd nyújtózik egyet. Most akkor Puha Gombócot fogja sétáltatni? Komoly? Hát nagyon kemény lesz. - Ööö… vattacukor – néz balra, néz jobbra, előre, majd végül kapcsol. - De, láttam, arra. Talán meg is mutatom – vigyorodik el, mintha ez alku tárgya  lenne. - Viszont kell szeretnem még egy sört előtte. Az meg arra van – és már indul is el, nyulastól, mindenestől. Hát szomjas, na.
Hozzászólásai ebben a témában



Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. augusztus 2. 01:18 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |1 2 3

______________________________________________________


- Tökfej - forgattam meg szemeimet arra, hogy majd agyal hogyan ugrasszon ki.
- Huh és én még azt hittem, hogy a férfiak mást szoktak védeni - gondolkodtam el ajkamhoz téve ujjaimat. Igazából csak ugratni akartam, meg amúgy sem ütünk fejre, mert ha véletlen nagyot koppan elesik és még nagyobbat koppan és lesz belőle agyrászka akkor az ember lányát fogják leszidni. Nekem meg semmi kedvem hegyi beszédeket végighallgatni és még el is játszani, hogy de cseszettül izgatott az egész. Szóval ez a fejre ütés csak és kizárólag metamorf alakban megengedett.
A nyulas ugratás aztán hamar röhögésbe torkollt, pláne mikor láttam, hogy a srác mégis elhúzta a mancsait amit a nyúl nem igazán bírt. Hiába ezek a pedigrés nyuszik ilyenek. Nincs bennük túl sok félelem, ha az ember kézhez szoktatta egyszer, akkor olyanok mint a beszédet megtanult gyerekek. Soha sem fogják már befogni a szájukat.
- Az embereknek is minimum két nevük van, neki is kijárt - vontam meg a vállamat. Az egynevűek folyton a házimanókra emlékeztettek engem. Nem akartam, hogy a nyúl legyen a negyedik manóm. Talán személyiséget akartam adni neki azzal, hogy emberhez hasonlatosan neveztem el, ami bassza meg sikerült.  
Ezek után következett egy elég jó üzlet, nyúlt cseréltem félig megivott sörre. A kommentje nem hatott meg, akkor is meghúztam.
- Akkor a szabályok értelmében félig csókolóztunk - állapítottam meg valami hülyeséget. Amúgy se köpött bele.Ki köp bele a sörébe? Amúgy meg figyeltem, hogy megfordítsam a poharat mielőtt a számhoz vettem, hiszen terveztem ám én visszaadni.
- Jaj de jó, menjünk, menjünk - csillant fel a szemem, mint egy óvodás kislánynak, hogy aztán onnan zuhanjon a sötétségbe, amikor a kölyök elindult a másik irányba.
- Na nem mondod komolyan... a hé...hová mész? Ne szórakozz, hahó hozzád beszélek! - hitetlenkedve álltam és meredtem az elfelé igyekvő hátára.
- Hé várj mááár, ne legyél már izé, itt a söröd hát itt van a kezemben, látod, van még benne, cicc gyere, kövesd a söröcskédet, hahó, na máááárr, vegyünk előbb vaaataacukroooott - értem utol és próbáltam lassítani úgy, hogy megfogtam két kezemmel a karját. Lehet, hogy abban a pillanatban hülye picsának néztem ki, de éppenséggel minden lépéssel egyre távolodtunk az áhított mannától, amit nem tűrhettem.
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. augusztus 2. 21:50 | Link


a város napján szerencsétlenkedve. el-vagyok-átkozva!


Nem szeretem annyira igazából ezeket a tömeg dolgokat, már csak azért nem, mert mindenhol sorban kell állni. Az ember nem mindig türelmes, én sem, hajlamos vagyok arra, hogy ezt elveszítve morogjak ugyan úgy, mint az előttem és mögöttem állók közül sokan. Persze, ezzel se előrébb nem jutok, sem nyugalomra, mert bevágni nem fogok egyik elé sem. Még csak az hiányzik, hogy még üvöltsenek is, mert voltam olyan pofátlan. Bezzeg ha ők teszik… Mindegy is, kivártam az időm és az alkalmam, de nem, ezek a napok nem lesznek a kedvenceim. Kijöttem, körbenézek, meg na, vásárolok is valamit, ami megint majd kallódik valahol, ameddig ki nem dobom vagy el nem ajándékozom. Mindegy mi lesz a vége, a tény a pénzköltés.
Nem is én lennék azonban, aki nem baltáz el egy tök egyszerű feladatot: átvenni és meginni egy üdítőt. Nem atomfizika, vagy valami megoldhatatlan egyenlet, egyszerű ivás. Még csak nem is alkohol! Akkor talán jobban fájna, de így is kellemetlen, ahogy a koccanás következtében fehér anyagra festek, szörppel. Felszisszenek, nem mintha fájna fizikailag, ez már más síkon tud. A folt csak terjed és terjed, mintha pisztolylövés dördült volna. Az a szerencse, hogy az áldozat itt nem kiáltozik – akkorát, mert egy kicsi sikerült neki –, de drámai fordulattal sem kezd el összezuhanni, hogy neki itt most vége. Én szabadkozom, de ezzel semmit se érek el, mert a gond nem oldja meg magát. Elengedem a poharat, vagyis átveszem másik kézbe, amiben volt, az lerázom valamelyest. A bőrömön nem fog meglátszani, zsepit nem veszek elő, hogy nekiálljam takarítani a lehetetlent. Ide majd mágia kell, de lehet amilyen ideges lettem hirtelen, átégetném a felsőt. Mert ugye, nem valami ismeretlen, random felnőttbe botlottam bele, hanem egy tanárba. Szerencsére ő pont nem a szigorú emberek között van nálam, de akkor is. Lehet ez a kedvenc felsője és a következő dolgozatomon majd megérzem.
- Eeeghen. Meggylé vagy cseresznye, nem figyeltem. De nagyon piros – pislogok a tanerőre, akinek már lassan találgatni lehet a folt alakját, mint azon a fura teszten. Én tényleg sajnálom, de nincs időm mondani, mert fel is ismer. Ilyenkor nem biztos, hogy ez jó lehet.
- Iiigen, én. Még egyszer sajnálom – pislogok rá, megpróbálok valami cuki kiskutyaszemeket is mellé, de talán ezzel jobb, ha nem próbálkozom. - Egy kicsi, igen. Nem vészes – most nézem a foltokat magamon, bár az én öltözetem kissé sötétebb. Szóval, mindegy, rajtam ez ennyire nem látszik meg.
- Megpróbálhatom mágiával kiszedni, de még azt nem gyakoroltam eleget, szóval… - lehet, hogy nem ma kéne elkezdenem és nem rajta. - Viszont, nagyon szívesen meghívom egy kevésbé fogós színű italra! - ajánlok fel valami élhetőbbet.
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2021. szeptember 12. 09:19 | Link

Zente

Az ember lánya általában nem örül annak, ha nyakon öntik valami lével egy rendezvényen, ez igazán bosszantó tud lenni, főleg ha nincs nálunk váltóruha. Velem is ez történt meg, a pillanatnyi meglepődésem át is fordult egy kis dühbe, de amikor megláttam a velem szemben álló, láthatóan zavart fiatalembert, s felismertem benne Zentét, már meg is feledkeztem arról, hogy leszidjam a figyelmetlenségéért. Fölösleges lett volna morgolódnom, hisz biztosan nem direkt csinálta, s amilyen tömeg kavargott körülöttünk, én is lehetettem volna figyelmesebb.  
- Igen, eléggé piros - húztam el a számat, ahogy magam is ráeszméltem arra, hogy ez bizony nem csupán valami szimpla folyadék volt, hanem olyan, ami beszínezi a fehér felsőmet,s amiből jobb híján talán tudok majd varázsolni egy rózsaszínt, de hogy hófehéret már nem, az is biztos.
- Jól van Zente, nincs semmi baj, ne aggódj - próbáltam megnyugtatni a fiút, nehogy bűntudata legyen, vagy emiatt stresszeljen, hogy nyakon öntötte a tanárát.
- Hümm - egy pillanatra visszatekintettem a felsőmre, aztán meg a fiúra, s bármennyire is kedvesen ajánlotta fel azt, hogy mágiával kiszedné a felsőmből a foltot, tartottam attól, hogy talán még nem menne neki olyan jól, nekem viszont mára elég volt egy folt, s nem hiányzott az, hogy rám varázsoljon még néhányat, vagy netán átváltoztasson nyuszivá. Leginkább legyintettem volna, hogy hagyjuk a dolgot, s menjen mindenki  a maga útjára, de annyira kedvesen ajánlotta fel azt az italt, hogy nem akartam visszautasítani, hogy ebből valami negatív következtetést vonjon le, így végül is mosolyogva bólintottam.
- Rendben Zente, elfogadom - mosolyogtam rá.
- Egy pohár szénsavas vizet kérnék - biztos, ami biztos, ha azt is rám öntené, annak már nem maradna nyoma.
- Egyébként mi újság veled? Nemsokára jön majd a vizsgaidőszak, várod már?- kíváncsian érdeklődtem, miközben megindultunk az egyik kiszolgáló pult felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Elsős mestertanonc


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. október 12. 22:17 | Link


de nagyon ünneplek: ÍGY


- Nincs is tök fejem – tapogatja meg azt, mintha hirtelen a formára lenne panasz. Nincs még Halloween sem, hogy annak kell lennie, jelmeznek nem utolsó dolog persze. Érti azt, hogy mire mondja, így van vigyor az arcán is, miközben leengedi a kezét. - Mást? Arról beszélni sem kell, alap a védelem. Megnyugtatlak, tökéletesen védtem eddig is – kacsintgat felé, mert leesett neki a „poén”, hogy mi az, amire utalt. Tény és való, ösztönös a mozdulat lefelé, amint úgy adódik a helyzet, a fejről azonban sokszor, sokan feledkeznek meg. Nem hazudik, ő is néha, volt pár puklija, mert valahova bevágta mert vagy alacsonyan volt a léc, fal, vagy éppen annyira röhögött, hogy odakoccant. Megesik. Azt meg azért mégse nézi ki a másikból, hogy itt fogja agyoncsapni. Úgy igazából nem, még ha biztos lesz alkalom, ami miatt lenne rá oka. Inkább ismét a nyulat pesztrálja, ha már az kéri a simogatást, még akkor is, ha kicsit majdnem elhitte a mesét és tartott egy pillanatra attól, hogy nem lesznek ujjai. De továbbra is csak puha bundát érint, nem éles fogakat, így el is engedi a témát.
- Ez teljesen érthető – bólogat ismét, mert valóban. Bár neki nincs állatkája, maximum a szobájában  létező pókok, azoknak azonban nem ad nevet, mert hamar eltűnnek és fogalma sincs, hogy ugyan az a pók vagy sem. Gondolkodtak már rajta az okosok, hogy illene megpróbálni azt, hogy hogyan hat rá egy kisállat gondozása, de talán még mindig nem érett meg rá.
- Tényleg? - nem ismeri ezt a szabályt, nem is mondta neki eddig senki. Hümmög párat, majd megvonja a vállát. - A másik felét is kéred? - csücsörít, mintha itt és most, meg úgy egyáltalán, kellene nekik ilyet tenni. Nem arról van szó, hogy nem tenné, dehogynem, őt is ugyan úgy foglalkoztatja ez, mint mást, csak nem gebed bele, ha nincs vagy nem sikerül. Érti ő, hogy sokak életcélja ilyenkor meg később is egy kapcsolat, anélkül hasztalanok és miegymás, de az az ő bajuk. Megvan úgy is, hogy nem lóg senki a szájában.
- Ezen ne múljon – már fel is pattan, mint a keresztapa, a nyuszi az egyik kezében pihen és dönt, merre indul. Na nem arra, amerre a csaj szeretné, annyi szent. Ennek hangot is ad, mintha azonban süket lenne, úgy menetel tovább. Eldöntötte, akkor menni kell, a fehérnép meg úgy tiltakozik, mintha a fogát húznák éppen. Komolyan! Fúj egyet, megáll, amint végül a karját is megfogja és felé fordul.
- Ééén nem szórakozom, hát az előbb azt mondtad, hogy menjünk már – és ez se jó neki. Nők. Ki érti ezt? Ő nem. [/]- Az már a te söröd, nem? Annyira elvetted és iszod itt, mint valami nagyasszony. Ne sírj, hát két lépés nézd meg – azzal szabad kezével mutogat, majd tér vissza a nyuszi simogatásához, amit menet közben tett meg. Nagyon jól nézhet ki, pont egy ilyen puha valami illik hozzá. - Kibírod azt a két percet? Aztán felőlem öt vattaszart is vehetsz, na? Sőt. Én veszek neked ekkorát – mutatja mekkora az, majd gyorsan beslisszan a sorba, ahol a sörre várnak. Lehet nem két perc lesz, ajaj. De ameddig nem ugrál a fején...
Hozzászólásai ebben a témában



Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. október 14. 21:37 | Link


a város napján szerencsétlenkedve. el-vagyok-átkozva!


Szerencsére nem úgy ismerem a tanerőt, mint akinél ezzel írtam alá a halálos ítéletemet, úgy az elkövetkezendő összes tanévre, még akkor is, ha leadom az összes tárgyát. Vannak tippjeim, hogy kinél kaszáltam volna el magam, vagy épp egyenesen jobb, ha sírgödröt ások szívószállal. Szerencsére azokat a tanárokat nem is látom itt, a közelben főleg nem és remélem akármennyire is tűnik haragosnak az a folt, én bennem semmi ilyen nincs és nem is direkt műveltem. Sóhajtok egyet, kettőt, ezzel nyugszom le igazából, bár még mindig kicsit szorít a gyomrom. Tényleg én leszek, vagyok a család bénája, aki élete végéig majd csak nézegeti azt, hogy mások boldogok, mert mellém és a szerencsém mellé senki nem akar majd szegődni
- De, ha megnyugtató a gondolat, olyan alakja van, mint egy virágnak – tessék, itt a paca teszt, bár kicsit fura alakja van néhol, elmegy egy sajátos mintának. Nem mintha ezzel bármit is megoldottam volna, sőt, jobb sem lesz, de próbáljuk vidáman felfogni azt, ami történik. Akkor nincs keserűség. Annyira. Azt már azért nem ajánlom fel, hogy festek a közepére valamit, meg kiegészítem – bár van zöld és sárga ital is, majdnem az előbbit választottam –, nem hinném, hogy a poénnak lehet ekkora fokozása. Bár ki tudja, a maga módján elég laza ő, csak éppen nem akarom eljátszani ezt.
- Örülök. Vagyis csak annak, hogy nem haragszik és lesz ebből büntetés vagy bármi. A foltnak nem. Nagyon béna vagyok – mormogom a végét, magamat megfeddve, hogy innentől majd jobb, ha erre is figyelek, mert nem éppen jó taktika csajozni az, ha mindenkit leburogatok. Lehet a vizes-póló nyerő ötlet, csak nem így, nem szörppel, meg nem a tanároknál.
- Hát, szerintem is – nevetgélek egy sort azon, hogy látványosan járatja a tekintetét rajtam és a folton. Én se merném bevállalni. A saját ruhámmal még hagyján, bár azt sem itt, a tömeg közepén, mert ki tudja, mi történik. Őszintén? Legjobb tippem, hogy a folttal együtt magát a felsőt is eltüntetném, amit bizonyára sokan díjaznának, de na, nem szabad. Így, pálca a helyén marad, akad jobb ötletem, mielőtt gondolom menne szórakozni. Ki vágyik gyerekek társaságára, amikor itt van egy rakás felnőtt?
- Szuper – mégis örülök annak, hogy ha nem is oldottam meg a problémát, de valamelyest mégis kompenzálom. Gyorsan kikérem a vizet, magamnak limonádét, mert annak kevésbé fogós a színe, mégsem víz, majd óvatosan nyújtom végül felé. Igaz, várni kell kicsit, de nem mentem messze a sortól és azóta szerencsére rövidebb is lett.
- Semmi különös, kíváncsi voltam, milyen ez a mulatság. Úgy volt, hogy jön a szobatársam is, de neki mostanság nincs sok kedve ilyenekhez. Azt hiszem szerelmi bánata van vagy micsoda. Nem nyüstöltem inkább – kortyolok egyet, arrébb állva, hogy a sorhoz igyekvők ne lökjenek fel és önthessem ki megint az italom. - Nem, nagyon nem. Csoda, hogy eddig nem buktam meg, olyan nehezek. Talán majd idén. És a tanárnő? Gondolom szokott kapni vicces válaszokat. Tökre név nélkül, de melyik volt a legviccesebb?
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa