36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Írta: 2021. június 10. 04:09 | Link

Városnapja - Június 15.



Rengeteg munkaóra, szellemi és anyagi hozzájárulás kell ahhoz, hogy egy település fejlődjön, hát még ahhoz, hogy a fejlődés szóhoz a dinamikus jelző is joggal társulhasson. Éppen ezért öröm, hogy Bogolyfalván sikerült mostanra kivívni az emberek bizalmát, akik elismerik, hogy bizony, a település vezetése valamit jól csinál. Új üzletek nyitnak, újabb beruházások kezdődnek. A falu várossá vált, és ez még csak a kezdet! Ezt megünnepelendő a városnak saját nap is jár, melyen az itt élők kikapcsolódhatnak, megismerkedhetnek egymással, és megünnepelhetik az elmúlt évek változásait. Ez a nap pedig nem más, mint június 15-e.
Ezen a napon kicsiket és nagyokat egyaránt számos programmal várják a tó környékére, ahol piknikezési és főzési lehetőséget is biztosít a tanács. A kisebbeket légvár, játszóház, arcfestés és millió minta közül választható csillámtetoválások várják, a nagyobbaknak vetélkedőket, sorversenyeket szerveztek értékes ajándékokkal. Meghirdetésre kerültek továbbá közös versenyszámok, főzőversenyek is, a családok részére.
A Mágustanoda, és az Előkészítő számára is nyitott a lehetőség, hogy bemutatkozhassanak e napon, részükre sátrak kerültek kiosztásra, melyek alatt akár családosan is megpihenhet az ember az árnyékban. A tanári gárdák lelkes tagjai kézműves foglalkozásokkal, mesékkel, játékokkal várják az érdeklődőket, valamint a nap folyamán lehetőség van különböző mágikus és mugli sportok kipróbálására is.
Természetesen azok számára, akik nem szeretnének főzéssel bajlódni, sem játékokon megmérettetni magukat, a terület szélén felállított bazársor biztosít széleskörű és változatos lehetőségeket. Van itt minden, a vattacukortól a vízipisztolyon át a mini bűvölt seprűig minden, mire csak az ide látogatók vágyhatnak. Itt tényleg csak a képzelet szabhat határt.
Az egész napos rendezvény hivatalos megnyitója délelőtt tíz órakor kezdődik, amikor is a település polgármestere köszönti a város lakóit. Ám maga a rendezvényhelyszín a főzési időt figyelembe véve már hét órakor megnyitja kapuit, az önkéntesek várják az érkezőket, előkészülőket. Az esemény zárómomentumára nyolc órakor kerül sor, majd utcabál kezdődik, a pihenni térők védelme érdekében helyszínváltoztatás nélkül, a kis tó mellett. Itt több neves előadó és környékbéli tehetség is bemutatkozik a változatosság és a jó hangulat jegyében.
A tanács tagjai mindenkit szeretettel várnak, aki szeretne egy jó hangulatú, vidám napon részt venni, érkezzenek egyedül, barátokkal, vagy családi társaságban is.


//A játék időtartamának nem kívánunk időkorlátot szabni, ezért is nem hoztunk létre külön témát neki, játékszinesítő élmény, esemény, amely mellett természetesen minden további játéknak is helye van a témában. Jó szórakozást kívánunk! Pirul //

Hozzászólásai ebben a témában
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. június 14. 12:35 | Link

Családom és egyéb állatfajták

Van az az izé, közmondás - vagy szólás? sose tudtam megkülönböztetni - hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Hát úgy tűnik, az univerzum nagyon komolyan veszi ezt a cuccot, mert én három gyerekkel érkeztem és erre gyorsan várossá minősítették Bogolyfalvát. Apropó, nem kéne ilyenkor át is nevezni? Az itt élőknek nyilván mindegy, de másoknak összezavaró lehet, mintha ránéznék a térképre és aszongya, New York falva, lakosság 8 milla.*
- Repülarepüla...-*hajolok le hatodik érzékemtől vezérelve, még épp idében nyúlva lányom hónalja alá és kapva fel,*- repül a Panka!-*Mielőtt gyermekem teljes testsúllyal fejest ugorhatna az édességes stand kínálatába, hirtelen a nyakamban találja magát és az élmény meglepetése eléri, hogy átmenetileg megfeledkezzen a nyalánkságokról. Lesz majd az is, de a később koncepcióját az összes ivadékom rettenetesen utálja. Amúgy megértem. Az élet igazságtalan, de hiába magyaráznám, hogy én se kaptam három gyerekhez adekvát mennyiségű kart, szemet és fejet, amit kapkodhatok, fütyülnek rám. Dimi nélkül valszeg odaragasztottam volna őket a sufniban talált talicska aljához, hogy sérülés nélkül juthassunk el az előkészítő sátráig. A bébék szerencsére még elég kicsik hozzá, hogy egyszerűen kendőbe kösse őket az ember és a hátára dobja, ha kell (B1 nálam, B2 éppen Dimi nyakába csimpaszkodik, mert ő az aktuális kedvence). Panka viszont motoregér és már nagylány, úgyhogy ha lehetne, se próbálkoznék ilyesmivel. Általában jól elvan kettőnk között, valaki ujjába csimpaszkodva, most viszont túl sok az érdekes, színes, szagos mindenféleség, szóval tátott szájjal sétál bárki lába alá.*
- Jövő ilyenkor már iskolás leszel!-*paskolom meg az említett bocs mancsát, amivel az enyémbe kapaszkodik, nem annyira emlékeztetőül, mint hogy figyelmét a várható programok felé tereljem. Persze, addig még vár ránk az iskolatáska kiválasztása, az írószerek és egyéb kellékek beszerzése, á, inkább neki se kezdek ennek a mentális listának most.
A megőrzőnél Virginia és Riley vannak szolgálatban - elsőre le se esik, mert a számomra megszokott doki két méteres, úgyhogy a nyaktekergetés híján harmadjára is bemutatkozom neki. Napi blama pipa! Panka lába alig éri a földet, már szalad tovább, Benjivel kicsit el kell beszélgetni, mielőtt hajlandó lenne csatlakozni a többi tökmaghoz, játék lajhárját magához szorítva. Nézem, ahogy elvegyül, aztán Dimi felé fordulok, hogy lássam, neki kell-e esetleg segítség B2-höz.
Hozzászólásai ebben a témában

If it's stupid and it works, it's not stupid.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. június 18. 21:26 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |

______________________________________________________


Mielőtt az első mondathoz elérnénk le szeretném szögezni, hogy nem szeretem ezeket a családbarát, vígjátékok idilli káoszába illő nagy betűs napokat. Talán kicsit mindig is zavart, hogy túl sok volt itt a boldog ember. Apuka, anyuka, gyerek. Együtt. Nevetgélve, tréfálkozva. Utáltam beismerni, hogy féltékeny voltam. Egyszer meg szerettem volna tapasztalni milyen ez, milyen ha gondtalanul lehetsz a családod körébe. Kijárhattok falunapokra, rendezvényekre, állatkertbe rettegés nélkül, hogy azon kattogna az ember vajon mi lesz ha hazaértek, mikor a színjátéknak vége és a függönyök eltakarnak újra. Büntetést kapok vagy közömbös fejsimogatást?
A gondolattól is kirázott a hideg, hogy az a nyomorult akár egy ujjal megérintsen. Merné megpróbálni, felrúgnám a picsába. Különben is, már én voltam az erősebb. Szóval habár nincs családi love meg szeretet, nincs ütlegelés sem. Fél siker. Igaz, már család sincsen.
A bazárnál kezdtem. Úgy terveztem, hogy a délutánomat itt töltöm, nézelődök, röhögök a versenyzők szerencsétlenkedésén, piknikezek kicsit távolabb és felzabálom a vásári kínálatot. Este pedig hazadobom Gombócot és visszajövök kicsit táncolni a koncertekre.
És, hogy miért jöttem le mégis nappal, ha utálom a nyáladzást és túlcsorduló családosdit? Ez a retek messze elnyúló illat vonzott ide. Ahogy megéreztem a vattacukor mámorító édességét tudtam, hogy Vattai Júlia ma vattacukrot fog enni, akkor is, ha ehhez az oroszlán rózsaszín barlangjába kell bevonulnia. Tehát álltam, kis nyári ruhácskámban, a kezemben a pórázra kötött nyúllal és azt kerestem, hol van ennek a démoni éteknek a forrása. Az előbb láttam két vihorászó lányt egy még egészen egyben lévő darabbal. Az ilyen édességek öt percnél nem tartanak, szóval közel kell lennie.
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. június 21. 13:36 | Link

Ármin & the Big Three
Pankás outfit

Puttonyosan indultunk neki felfedezni az első városnapot. Város!!! Még mindig nem dolgoztam fel. De van ez így. Lassan dolgozok fel egyebeket is. Mint azt például, hogy a Bébé egyik tagja épp a tarkómat vakarássza szeretettel, miközben Ármin mellettem viszi a másik Bét a kendőben, Panka meg itt ugrál előttünk-mellettünk. Ez az egész így... még mindig szürreális. Hogy van itt nekem helyem. Velük. Hogy menet közben néha megfogja Ármin a kezem, észre se veszi, aztán engedi is el, amikor a nagylány után kell nyúljon, hogy felkaphassa. Önkéntelenül is ökölbe szorul a kezem, ahogy a hiányt megérzem.
Valahogy sikerül megérkezni a gyerekmegörzőhöz, egyben átverekedtük magunkat ide mindenféle hiszti nélkül. Ki volt az a zseni, aki édességes pultokat tett a megörző és a bejárat közé? Egy ilyen vásár egyébként is nehezített pálya a szülőknek. Ármin viszont nagyon jól kezeli az ilyesmit. Született apuka. Egy pillanatig belefeledkezek a réveteg bámulásba, ahogy őt figyelem, csak akkor zökkenek ki, amikor felém fordul, hogy lássa, hogy boldogulok. Elfelejtettem, hogy van egy gyerek a hátamon. Már rutinos mozdulatokkal oldom ki a kendőt s hozom előre a totyogót.
- Látod, Bori, mi van ott? - mutatok Rileyra, de valahogy ez az ellenkező hatást éri el. A kislány a sírás határán, remegő ajkakkal kapaszkodik a nyakamba, lábait is körém csavarja s nem enged.
- Mi a korhatár a játszóházban? - szólok ki a borifej mögül. Fél karral tartom, míg a másikkal csitítóan simogatom a hátát. - Benji és Panka bement már, nézd! - Erre már felemeli a fejét s óvatosan hátrales. Végül csak győz a kíváncsiság s elenged engem, bár még visszanéz mindkettőnkre, mielőtt kacsázva beszaladna a többiek után.
Hozzászólásai ebben a témában

Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. július 9. 18:07 | Link

Dimdimim
elgyermektelenedve, városnap

- Na, összenőttetek?-*pislogok meglepetésemben, mert amikor megfordulok, B2 még mindig elmélyülten csipkedi a standbyba állt Dimi tarkóján a kósza babahajakat. Amik javarészt az én lelkemen száradnak, mert elmenni borbélyhoz luxus, szóval eléggé DIY minden ilyen. Aztán mióta legutóbb dizájnt nyírtam egy hirtelen jött isteni szikrának köszönhetően, nem engednek hajat vágni, ollóval meg még kevésbé mehetek bárki közelébe. A saját és mások biztonsága érdekében.
Ahogy a bébét kicsomagolják, egészen elkenődik, pedig reggel még jábolszalvas-lázban égett, mióta kikövetelte, hogy mutassam meg. (Mondjuk néztem egyet, nem mondom, behemót dögök. Bocs, Riley.) Úgy csüng Dimin, hogy Benji lajhárának is becsületére válna, s halkan sóhajtok, mert akármennyi gyakorlatot szerez az ember, nem lesz könnyebb az ilyen epizódok kezelése. Olyan tehetetlennek érzem magam sokszor tőle.*
- Borillám, viiisszajövünk. Látod, nálunk a kendő,-*guggolok le, hogy ott kuporogjunk hármasban, amíg megnyugszik, mert egy facehugger gyöngédségével képes markolászni az ember nyakát és pont annyi a lefejtésére való esély is. A kérdésre megvakarom a tarkóm.*
- Elméletileg bármi, ami szobatiszta, mehet,-*hümmögök a hirdetés szövegét idézve kissé szabadosan. A vidám zsivaj, a tesók és a játékok aztán megteszik a hatásukat, úgyhogy legkisebb gyermekem is nekiiramodik. Még integetek utána egy darabig, hogy ha megfordulna, akkor lássa, aztán eltűnik a nyüzsgő kupacban és végre kiegyenesedhetek. Na, akkor ez elintézve. Pálcaintéssel zsugorítom a kendőt és zsebre gyűröm, mert szeretem, ha szabad a kezem. Mert akkor például megfoghatom Dimiét és például magamhoz húzhatom és például a fülébe súghatok.
- Meneküljünk!-*indítványozom, még mielőtt bármelyik poronty meggondolhatná magát. Out of sight, out of mind - minél hamarabb kerülünk látótávon kívülre, annál jobb. Sőt, ha már itt tartunk, akkor nem ártana lekanyarodni valamelyik mellékutcára vagy fa mögé. Tőlem tellő türelemmel kerülgetem az embereket, tekintettel arra, hogy véletlenül sem engedem el a megragadott kezet, így ketten úszunk ár ellenében.
Hozzászólásai ebben a témában

If it's stupid and it works, it's not stupid.
Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 25. 17:51 | Link

Városnapozunk
Veréna


A legjobb biztosíték arra, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy az unokaöcséd azt mondja, hogy persze, vidd csak el az egyetlen gyerekét egy rendezvényre. Ki az a megátalkodott őrült, aki elengedné a gyerekét valakivel, aki ténylegesen birtokolja egy másik ember életét, sőt, tovább megyek, aki elintézte azt, hogy birtokolhassa? Ugye. Minden rendben van. Lassan egy éve élek így, és bár teljesen biztonságba sose fogom érezni magam, de azért klasszisokkal könnyebben vagyok, mint korábban. Ha minden jól megy, nyáron el tudom intézni azt az utolsó kérdéses pontot is, ami még visszatart a teljes felszabadulástól. Szabad vagyok, de még érzem magamon a láncokat. Egy nap, talán egy nap... nem, kizárt. De a mostani életem rendben van.
- Szóval semmihez sincs kedved, Flóri?
Mivel már végigsoroltam minden lehetőséget, ami csak van, és ő mindenre csak a fejét rázta, gyanítom, hogy nem maradunk sokáig. Szépen halad mellettem, fogja a kezem, és egészen addig rendben is vagyunk, amíg meg nem torpan az apró embergyerek, és bele nem szagol a levegőbe. Csöpp orra ráncolódik.
- Apád nem adott reggelit ezek szerint, csodás.
Az utolsó szót kicsit ironikusan teszem hozzá, és persze halkabban. Lehajolva, könnyű szerrel emelem meg a kisfiút, és emelem fel, hogy aztán így folytassuk az utat a készülő ételek irányába. Azért cukorral mégsem tömném a gyereket rögtön első étkezésnek. Szerzünk kenyeret, szalonnát meg kolbászt, felénk jól vannak lakatva az aprónépek is, és rendes étellel etetjük őket. Gabonapehely, na hagyjuk. Végignézek a lehetőségeken, és végül kiszúrok egy nőt, aki biztos, hogy van olyan érzékeny, hogy megesik a szíve egy éhes gyereken, így felé veszem az irányt.
- Ne haragudjon, hogy zavarom, nem reggeliztünk, mielőtt elindultunk, nem kérhetnénk esetleg valami reggelinek valót a gyereknek? Természetesen kifizetem.
Hogy érzékeltessem a gyerek fogalmát, kicsit megemelem a kezemben található példányt, aki mosolyogva néz a nőre. Ejnye Flórián, hát ilyen korán kezded?
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 25. 18:46 | Link

Gábriel


Ez egy nagyon, nagyon, nagyon rossz ötlet Séf! Így próbáltam védeni a Panzió hírnevét a sajátom árnyékától, amikor a felettesem arra kért, képviseljem magunkat a város tiszteletére rendezett, egésznapos ünnep főzőversenyén. Biztos ön ebben Séf? Kérdeztem meg ulolsó utáni próbálkozásként, de a férfi csak azt hajtogatta: Ott a helye az üst mellett Veréna. Ne féljen már annyira. Maga nem egy veréb, hanem egy Főnix! Értem? Erre nem tudtam mit mondani. Letaglózott. Jó értelemben. Nagyon megledveltem. Úgy vezette a konyhát, mintha minimum egy michelni csillagos étteremé lenne. Nem is kívánhattam volna nála jobb főnököt. Így most itt vagyok. Egy sátor alatt kaptunk helyet. Egy asztalt két széket. A segítségeimet pedig szintén maga a Séf választotta ki, a konyha tagjai közül. A területünk előtt egy táblán a nevezési számunk, 6-os állt. Alatta az ételek és az én nevem meg a Panzióé. Tudják ki főz. Nem titok már jó ideje. Emiatt nem is aggódom. Inkább amiatt, hogy ne valljak szégyent. Felkötött, fehér sapka alá rejtett hajjal, fehér kötényben, amire a Panzió nevét és logóját bűvölték, állok elgondolkozva. Kezemben hosszú fakanállal figyelem a tűz fölé akasztott hatalmas vasbográcsokat. Az illatokat fürkészem. Abból tudom az ízeket bekalibrálni. A specialitásaimat készítem. Engedélyt kaptam, hogy azzal a menüvel induljak, amivel csak szeretnék. Szóval a kedvenceimet készítem. Tejszínes-tárkonyos vadragu levest az egyikben, vörösboros marhapörköltet a másikban. Rotyognak szépen. Épp hajolok, hogy belekavarjak az egyikbe, amikor megszólítanak. Odakapom a fejem a hang irányába. Ajkam automatikusan húzódik mosolyra, ahogy a kisfiúval összeakadnak kékjeim. - Egy kis kenyér, húsos szalonna és hozzá paradicsom? Mit gondol? - intézem szavaimat a férfihez, aki a lurkót kíséri - Szereted az ilyesmit? - nézek a fiúra és megint elmosolyodom. Szeretem a gyerekeket. Mindig is szerettem. Az éhséget is megértem, mert volt részem benne. Kezemmel intek a fehér abrosszal letakart, munkaasztalkén funkcionáló söröspad és a kinyitható székek felé. Ahol egy városnyi van, ott kettőnek is akad. Nem fogadok el pénzt az ételért- mondom és gyorsan alákavarok a pörköltnek. - Jöjjenek, üljenek le és falatozzanak - pillantok hátra vállam felett, de orrom közben az étel illatát elemzi. Kell még bele egy kis bor és bors és fokhagyma, de az majd csak akkor amikor a hús már majdnem teljesen, vajpuhára nem főtt. Úgy intenzívebb lesz a hatása. A hosszú forralástól elillanna hamar. Viszont így megmarad. A levesnek is kell még idő, mire a tejföl, a mustár, a citrom és a friss, leveles tárkony következne.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 25. 21:03 | Link

Veréna


- Mi az hogy! Igazi falusi gyerek! Inkább vigyáznia kellene, mert még a végén mindent felfal. Igaz-e.
Flóri nevetve helyesel, azzal a kis megjegyzéssel, hogy a szalonnának a piros része a legfinomabb. Hát azért fiam, ezzel vitatkoznék, mert jó annak a fehér része is teljesen, de ki vagyok én? Ugye? Na ugye. A lényeg, hogy ez a kis mamlasz rendes ételt kapjon, és, ahogy elnézem, a legjobb helyre jöttünk, mert ez a nőszemély igencsak érti azt, hogy mivel kell levenni a lábáról egy férfit: Zsírral. Mintha a karmám kezdene tisztulni, mert egyből egy olyan emberhez vezetett, akik pontosan tudja, hogy mire vágyom. Nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára szalonnát, valahogy az iskolában nem igazán értéklik a jó kis magyaros-parasztos életvitelt, zsírral, hagymával, piros paprikával.
- Köszönjük. Ön igazán kedves, és tehetséges. Már most nagyon finomak az illatok, sőt, ha szereti csípőssel bolondítani az ételt, én esküszöm, hogy feleségül veszem itt helyben.
Mondjuk ahhoz persze hivatalosan is el kellene válnom, nem elég csak az, hogy évek óta elszeparálva élek a feleségemtől, aki igazából ugye nem is az, de ez most egy teljesen mellékes történet. A kiskölyköt lepakolom a sörpadra, és meghazudtolva a tényt, hogy az apja megnevelte, már nyúl is egy szelet kenyér után.
- Flórián!
Korholom nevetve, mert azért ezt mégsem illik. Értem én, hogy éhes, de azért nem éheztetik, és illendő volna megvárnia, míg a felnőttek engedélyt adnak rá. Nagy szemekkel néz fel rám, majd a vendéglátónkra, és végül megállapítva, hogy nem kellene ezt csinálnia, beleharap a kenyérbe.
- Esküszöm önnek, hogy nem éheztetjük. Legalábbis nem úgy ismerem az apját, mint, aki ne adna neki enni. Csak, elfelejtette velem közölni, hogy úgy gondolja a felvigyázásba a reggeli is beletartozik.
Pedig nagyon úgy néz ki, hogy szegény gyerek itt teljesen el van hanyagolva. Még szerencse, hogy azért rendelkezik egy kis egészséges gyerekhájjal. A hölgy felé nyújtom a kezem, mégiscsak így illik.
- Gábriel vagyok, ő pedig Flórián. Nem láttam még erre, emlékeznék önre.


Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 25. 21:51 | Link

Gábriel


A tréfálkozásra csak mosolygok. Több itt az étel annál, mint amit egy ilyen kis lurkó meg tudna enni. Direkt többet hoztam ki harminc százalékkal mindenből, hogy adott esetben improvizáljak egy kenyérlángost, ha balul sülnének el a dolgok. Például lekozmálna a bográcsban fővő étel. Szerencsére ez mindeddig nem történt meg és ha meg is történik, a teteje keverés nélkül jó darabon menthető még akkor is ha az alja már szénné égett. Egy jó szakács mindig menti, ami menthető. A másik jókora fakanállal most a levesben kotrok pár kört, hogy átmozgassam a tartalmát. Ekkor hallom meg a dicsérő szavakat, meg a feleséges mondatot, amitől egy pillanatra megáll a kezem a széles, íves mozdulatban. Mellkasom fájón megsajdul. Vér illatát érzem és bevillan egy ütés fájdalma. A fenébe, biztosan felismert és ezért mondta. Akkor nem értem, miért ült le mégis? Ez valami rossz tréfa. Nem szabad magamra vennem. - A pörkölt enyhe csípős aroma nélkül olyan, mint az élet levegő nélkül - jegyzem meg, ügyet sem vetve mondandójának második részére. Nem láthatja rajtam senki, hogy mit érzek. Még két kört kavarok a lassan gyöngyöző fogásokon, majd letéve a kanalat én is odamegyek az asztalhoz és felcsippentek egy darab paradicsomot. Nem reggeliztem. Étvágyam sem nagyon volt, egyrészt az izgalom, másrészt amiatt, hogy eljárt az ételek illata. - Egyenek csak, amennyi jól esik. Egy éhes hasnál kevés rosszabb dolog van, főleg ebben a korban - mondom mosolyra húzva a számat. Nem ülök le melléjük. Megtartom a karnyújtásnyi távolságot. A paradicsom után a kedvencem, a kenyér csücske kerül a kezembe, míg a másikat serclit a fiú felé nyújtom. - Ez a legfinomabb része a kenyérnek. Tessék kis barátom - amennyiben elveszi, úgy azután elkezdek bíbelődni a boros üveggel. Még egy üvegnyivel nyakon kell kínálnom a marhámat, hogy a zamatába a szőlőszemek érett leve is belevegyüljön. Izgulok, kár lenne tagadnom. Remeg a kezem, így sikeresen kezembe állítom a dugóhúzó tüskéjét. Magamban szitkozódom csak, mert megszoktam, hogy nem adhatok ki hangot, ha szenvedek. A fájdalom ráadásuk nem is olyan nagy, a sebből sem dől a vér. Egy rongyot szorítok rá gyorsan, hogy mihamarabb elálljon. Ekkor mutatkozik be a férfi. Épségben maradt kezem nyújtom felé és nagyon röviden viszonzom a gesztust, Még mindig ódzkodom az érintéstől, de már kevésbé mint régen. Folyton mondogatom magamnak, hogy nem akarnak bántani. Meg azt, hogy ez csak egy gesztus és semmi több. - Veréna. Biztosan azért nem, mert keveset járok kinn a városban - mondom miközben pálcámat előhúzva behegesztem a szúrást a kezemen. Apró, de hasznos bűbáj. Jól jött, amikor hasonló baleseteket szenvedtem. Ezt is elkiáltottam akkor, amikor Károlyt vissza akartam hozni az életbe. Hatástalan volt de, hogy miért, azt azóta sem tudom. Kékjeimet a férfira emelem és kicsit jobban megnézem. Kedvesnek látszik. A férjem is annak tűnt. Szóval erre, vagyis a látszatra jó ideje nem adok semmit.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 25. 23:27 | Link

Veréna


Tetszik. Az egész helyzet határozottan tetszik, és bár az elején húztam a számat, hogy eljöjjünk, most már így érzem, hogy ez egy kifejezetten jó döntés volt. Az emberek kedvesek, akik abban az időben jártak ide, mint mi, Gábrielnek hisznek, neki szólítanak. Szépen, lassan elkezdem elhinteni azt a pletykát, mely szerint Nowak Gorán valószínűleg kétes életvitele miatt már nincs az élők között, de jó ide nem láttam, nem beszéltem vele, elsodort az élet. Meg kell halnom, ezt én is tudtam abban a pillanatban, hogy mássá lettem, tudtam, hogy ez egy olyan döntés, ami nem ér véget egy nap. Örökké, vagy legalábbis addig, amíg engedi a világ, Gábrielnek kell lennem. Sajnálom. tényleg sajnálom, de mindent elkövetek, hogy az igazi ne érezze azt, hogy a halála nem több, mint elpocsékolás. Hiszem, hogy tudja, elvégre komolyan megneveltek minket.
- Maga egy Istennő!
Jelentem ki elégedetten, még úgy, mint az olasz szakácsok, ujjaimat összeérintve csókolom meg őket, hogy aztán szétválljanak a levegőben.
- Szer mányifikó.
Vagy valami ilyesmi, bevallom a magyaron, a horváton kívül csak kicsit beszélek lováriul. Az emlékek feljönnek, visszatérnek, értem, ha hozzám beszélnek, de nem biztos, hogy mindig tudok is válaszolni, de értem. Az is valami.
- Úgy látom, belopta magát a szívébe, és viszont is.
Elvégre Flóri csak mosolyog és mosolyog, nem is értem, hogy egy ilyen szép gyerek mellett, az apja miért nem választott már másik asszonyt. Lehetősége biztos lett volna, de hát olyan furcsák ezek a maiak. A két nagygyerekem is már kirepült, házas, sőt, lassan alig negyven évesen elmondhatom magamról, hogy nagypapa vagyok. Van ennél riasztóbb? Nem hiszem. Ösztönösen mozdulok, hogy segítsek rajta, de úgy tűnik, ő igencsak önellátó, ez is olyan mai dolog, a nők sokkal céltudatosabbak, bár, aki ismerte Marijat, az tudja, hogy nekem ez a típus jön be, szóval egyáltalán nem bánom a világ ilyen fokú alakulását. Egy asszony csak tudja megoldani a problémáit.
- Szintén. Itt lakom már jó pár hónapja, de csak aludni járok haza. Pár embert ismerek csak errefelé, őket is leginkább az iskola miatt, vagy az unokaöcsém révén.
Ezzel pedig elárulom, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy ki ő, de, ha tudnám is, most őszintén, én ítélkezzek? Ugyanmár.
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 26. 07:41 | Link

Gábriel


A férfi heves bókolására összerezzenek. Kevesektől érkezik ilyesmi. Az étteremben a háttérben dolgozom. Az elismerést a Séf kapja, aki persze nekem is ad belőle, de csak csínján. Tudja rólam, hogy néha, amikor nem uralkodom magamon, félek. Félek a hangos szavaktól, a mögém lépő emberektől, az érintéstől. De már egyre jobban uralom ezt az ösztönös reakciót. Arra rájöttem, hogy el valószínűleg sosem fog múlni. Akit kergettek, az mindig futni fog, csak ha nem a lábával akkor fejben. - Örülök, hogy ízlik. Ebédre jöjjenek majd vissza. Félreteszek maguknak egy-egy adagot - mosolygok halványan a párosra - Igen, ez így van - reagálok talán túl nyíltan a Flóriánnal kapcsolatban elhangzott mondatra. Bár akkor örültem, hogy nem fogantam meg, még a sorozatos erőszakká aljasuló együttlétek ellenére sem, most kissé már keserű vagyok amiatt, hogy nincsen gyermekem. Sóhajtok egyet, mert megint elöntött erre a gondolatra az a nyomorúságos érzés, de kékjeim a fiúcskára siklanak és azonnal elszáll a búskomorságom. A kiskölök nagyon aranyos, ahogy tömi magába az ételt és közben mosolyog mint a vadalma. -Tiszta maszat vagy - lépek oda hozzá szélesebben mosolyogva, ami már-már nevetés, majd elé guggolva egy tiszta ruhával, ha a kísérője, vagy ő nem tiltakozik ellene, megtörlöm a pofiját és meg is simogatom - Így tökéletes - borzolom meg a haját és a férfihoz fordulok, de tőle már távolabb lépek, hogy karnyújtáson túlra kerüljek tőle. - Ha szomjasok, sajnos csak tejjel vagy vízzel tudom megkínálni magukat, de amikor jöttem hajnalban, láttam italos bódékat, meg vattacukrost, édességest, ilyeneket - beszéd közben a kezem is jár nem csak a szám. Előveszek egy nagy tálat és a leves sűrítéséhez szükséges tejfölt, vastag tejszínt és lisztet kezdem összedolgozni. Teljesen csomómentesre kell elkevernem az összetevőket, hogy a leves selymesen krémessé váljon majd ha hozzáadom. A munka intenzitásától egy vörös tincsem kiszabadul a séfsapka alól. Leteszem a kanalat, ellépek a pulttól, hogy visszaparancsoljam a helyére. Nem hull a hajam, de nem szeretnék megkockáztatni egy ilyen amatőr hibát. Közben kiadom két segédemnek, hogy öt percenként keverjenek az ételeken és a pörköltre öntsék rá a bort. Életemet és véremet a sikerért. Ez esetben szó szerint, már ami a bort illeti. Jóféle száraz vörös. Az első üvegből vettem egy kortynyi kóstolót, hogy tudjam milyen ízt várhatok tőle. - Sokat dolgozik? - kérdezem és ha már elárult magáról néhány dolgot én is így teszek. Újra kell tanulnom a csevegés művészetét, azt hiszem - Engem sem sokat lát a szoba, amiben lakom - mondom és megint kavarni kezdem a tejszínes-lisztes-tejfölt. - Mivel foglalkozik, amikor épp nem gondos keresztapa? - fordulok Gábrielhez és tekintetem összeakad az ő sötét szemeivel.  Gyorsan elkapom és a tálra szegezem őket. Szépen alakul az állaga a habarásnak és az illatok is egyre intenzívebbek. Hamarosan a hajrájában leszek a főzésnek. A verseny csak ebédkor lesz. Eredményhirdetés pedig ötkor. Ezért úgy beszéltük meg a segédeimmel, hogy átvisszük a kóstolókat a kijelölt helyre, a bíráknak, utána váltva elmegyünk szétnézni. Ebédkor kiosztjuk az ételt, visszahurcolkodunk a Panzióba, és mindenkinek szabad program.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 26. 08:15 | Link

Veréna


Nem hittem volna, hogy ennyire kedves. Van az arcában egyfajta erős titokzatosság, valami, amit nehezen tudok szavakba önteni. Mintha egy nagy titok telepedne kettőnk közé, amit ő titkol, és kivételesen nem én. Nekem nem szabad felfednem a titkomat, mert akkor vége mindennek, de úgy érzem, az övé nem ilyen, talán nem is titok, talán csak valami olyan, amiről én nem tudok, de a múltban megtörtént. Fel-felpillantok rá, próbálom kitalálni, hogy mi lehet az. Házasságtörés? Harmadik félként szétdúlt egy családot? Vagy talán arra a létre szorult, amikor a testéből kereste a kenyerét? Hallottam már ezekről errefelé, de nem feltétlen társítottak hozzá nevet, vagy nem volt olyan különleges, míg a Veréna egy igen különleges név.
- Jól bánik vele. Van sajátja?
Teszem fel a kérdést, ami egyből felmerült benne, ahogy láttam, milyen tökéletességgel nyúl a gyerekhez. Bevallom, én hetekig nagyon aggódtam minden érintéstől, pedig papíron van négy gyerekem. Négy. Elképzelni se tudtam korábban, hogy milyen apának lenni, és most is csak nagyon felületes sejtésem van, a legtöbb a Flórival töltött idő miatt.
- Ugyan kérem! Hiszen már így is nagyon sokat tett értünk. Próbálom minél kevesebb cukorral tömni, délután aludnia kell, hogy az apja készülhessen a jövőheti óráira.
A gyerek anyjáról nem véletlenül nem esik szó, nem jöttem még rá, hogy Milán mennyit szokott beszélni Fecskáról. Nem akarok én ebbe belerondítani, és valahogy még nem merült fel közöttünk, hogy rákérdezzek, mit szabad és mit nem a gyerekkel erről a témáról beszélni.
- Szeretek aktívan élni, nagyon sok felesleges energiám van, így bevállaltam még egy félállást is, és ha még mindig nem fáradtam le eléggé, általában eljárok falat mászni.
Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főnixek magasan fészkelnek, és azokat a sziklákat valahogy meg kell tudnom mászni. Gyakorlatilag arra készülök, hogy fizikailag teljesen rendben legyek, amikor a tanév végén elutazom, hogy megtegyem, amit meg kell tennem.
- Nagy-nagybácsi. Azt hiszem. Az apja az unokaöcsém. Felénk mindenkinek igen korán lett gyereke, nem nézné ki belőlem, de én már nagypapa vagyok. Negyven évesen. Mondjuk, nem sok időt töltöttem itthon, mert engem elszólított a hivatásom, mást akartam, mint az ott élők. Milán is, az unokaöcsém, ezért jöttünk át ide.
Megsimogatom Flóri haját, aki nyammogva eszi a piros részét, és nagyon rendes gyerekként nekem adja a gyereknyáltól még nedvesebb fehér részt. Igazán kedves gyerek.
- Tanítok. Legendás Lények Gondozását. Ez az első tanévem, eddig kutatómunkát végeztem más országokban. Szerencsés vagyok, mert megértették, hogy nekem mennem kell.
Nem nagyon szoktam beszélni magamról, meg a nem létező, de múltamról. Csak vagyok, de most mégis, elkezdtek dőlni belőlem a dolgok. Teljes nyugalomban.
- Ön pedig az egyik vendéglátóhely séfje?  
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 26. 09:17 | Link

Gábriel


Érzem, hogy figyel engem. Különös érzés. Azt megszoktam már, hogy azért néznek, aki vagyok, de ez valahogy másnak tűnik. Talán tényleg nem ismert fel és fogalma sincs róla, hogy épp egy férjgyilkostól fogadott el ételt. Ez lett e gúnynevem. A másik meg a vörös özvegy. Rám aggatták őket, pedig mióta a tárgyaláson tett vallomásomat és nyilatkozatomat leközölték a lapok már nem titok, hogy miért jutottam ideáig. Az is köztudott, hogy az ELME vendégszeretetét élveztem és sokáig tartottak ellenőrzés alatt. Ma sem vagyok egészen szabad. Három havonta kell leadnom a pálcám. A metamorf mágiámat ugyan használhatom, de jelentést kell tennem minden módosításról és továbbra sem hagyhatom el Bogolyfalvát csak indokolt esetben, hivatalos engedéllyel és nyomkövető bűbájjal felruházva. Talán egyszer szabad leszek egészen, de addig is hálával és tisztességgel végzem a dolgomat. Békében élek a magam kis csendjében. Már tudom honnan származom. Aranyvérű boszorkány vagyok. Két nemesi család fattya. Van anyám, van apám, vannak féltestvéreim és egy nagyanyám, akit látva mintha tükörbe pillantanék. Tudom, hogy ki vagyok és ez nekem éppen elég. - Sajnos nincsen - rázom meg fejem válasz közben, majd egy merőkanálért nyúlok, hogy forró levet merjek, amit ezután lassan kevergetve adjak a habaráshoz, ezzel egyenlítve ki a hőmérsékletét. Így majd amikor hamarosan a leveshez teszem, nem kapja majd össze a hő és nem lesz csomós. - Egy kis édesség nem árt meg, ha engem kérdez és ha kifutkározza magát az alvással sem lesznek gondok - nézek rá a pöttömre aki jóllakottan pillog és rám villantja huncut vigyorát. Ilyen lehet anyának lenni? Egy mosolytól felragyog az ég és nincs baj, ami ne válna semmiséggé? Sokat gondolkoztam már ezen. Főleg amikor az ispotályban dolgoztam. Párszor a gyermek osztályra is elkerültem. Olyankor mindig siettem, hogy munka után kicsit bemehessek a picikhez a takarító felszerelésem nélkül. Egyszer az egyik ápolónő rajtakapott, hogy énekeltem az egyik kis betegnek. Azt hittem ordítani fog velem és kirúgat. Összehúztam magam és bevallom még a könnyem is eleredt. Akkor épp egy testesebb, fekete, rövidhajú nő arcát és alakját viseltem. Legnagyobb megdöbbenésemre az ápoló kérte, hogy menjek be többször, mert a kicsik szeretik a hangomat és megnyugtatja őket. Nem volt kérdés, hogy a könnyeim ezután örömömben folytak. Attól a naptól kezdve minden műszakom után ott töltöttem pár órát és vagy mesét olvastam, vagy énekeltem a kis betegeknek. Sajnos Károly pribékjei felbukkantak, így pár hónap múltán el kellett tűnnöm, de ez az emlék mindig velem marad. Elkalandozásomból a férfi hangja vezet vissza a valóságba. Meg az illatok. Mialatt ő mesél én ténykedek, de rá is figyelek és bólogatok, hogy ezt ő is lássa. Habarok, kavarok, majd éles bárdommal aprítom a friss tárkonyt, aminek bódító illatával megtelik a levegő. Kedvenc fűszereim egyike. - Csak segéd, a Panzióban. A Séf úrnak el kellett utaznia, ezért vagyok én ma itt helyette - vallom be az igazat. Valami családi ügyet kell elintéznie. Ezt mondta. Azon is csodálkoztam, hogy ennyit is elárult. Nem kellett volna. De úgy látszik bizalmába fogadott. Engem választott erre a feladatra és nem a Chef De Partie-t, aki közvetlenül az ő keze alá dolgozik, de a saját részlegén és emiatt jóval több tapasztalata lett volna levezényelni a dolgot. Amikor elment azt mondta, ha vége a dolognak és rendben zajlik minden, beszélni szeretne majd velem. Összerándult a gyomrom és el is sápadhattam mert azt mondta ne aggódjak csak tegyem a dolgomat, ahogy mindig. Könnyű azt mondani, hogy ne aggódjak. Szeretem a munkámat. A csapatot és őt, a Séfet is megkedveltem. Nem akarok elmenni. Nem tudom mihez fognék, ha kirúgna. - Merre felé járt, amikor kutatott? Van kedvenc lénye, amit vizsgált vagy csak...nem is tudom, ment hajtani a vadakat? - kérdezem és most először mosolyodom el csak úgy és nem Flóriánnak címezve ajakgörbémet. A szóhasználatomon kicsit megütközöm. Magam is űzött préda voltam, mégis ez csúszott ki a számon. Néha tudok spontán is lenni ezek szerint. A menekülés megtanított rá, hogy tervezzek, hogy előre lássak, hogy úgy rendezzek és logisztikázzak, hogy az a legtökéletesebb legyen. Nem engedhettem meg magamnak sem hibákat, sem könnyelműséget. Figyeltem a szavaimra, a tetteimre. Mindenre, mindig. Ezért is tudtam olyan sokáig láthatatlan maradni. Elnyomtam magamban a személyiségemet, hogy mások bőrébe könnyebben belebújhassak. Veréna ott ült egy sötét sarokban és énekelt, hogy tudjam még létezik. Most már kinn van és csak ő van jelen. Ha nincs Károly sosem tudom megtanulni kezelni a mágiámmal járó skizoid helyzetet. Neki hála tudtam a magamra vett alakokkal bánni. Nem beleőrülni a másnak levésbe. A vicces az, hogy most önmagamnak lenni nehezebb, pedig már szabadon tehetem.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 26. 09:40 | Link

Veréna


- Mindenképpen, csak nem akarom, hogy csak az legyen a gyomrába.
Könnyebb lett volna persze, ha Milán szól, hogy semmi sincs a gyerekbe, és akkor kerítek neki valamit otthon, vagy esetleg valahova beugrunk némi reggeliért. Bár, akkor nem jöttünk volna ide, és nem tapasztaltunk volna kellemes társaságot. Tudom, hogy lassan indulnunk kell, mert szomjas lesz, és most, hogy már evett, nem is nyűgös, vagyis hamarosan mégiscsak mindenre is fel akar majd ülni és mindent ki akar majd próbálni.
- Még csak tanulom ezt a pótapaságot, meg az apaságot is.
Sosem voltam valójában apa, Marija sosem akart gyereket, sosem ért rá, és valahogy én is azt mondtam, hogy nincs szükség rá. A mi életvitelünkbe nem fér bele. Nem hiányzott, nem volt meg az érzés, aztán jött Flóri, és felébresztett valamit, ami korábban valóban nem volt meg bennem, és amiről azt hittem, hogy nem is létezik. Nem azt mondom, hogy most azonnal, de ki tudja, vén fejjel talán el fogok jutni oda, hogy akarok gyerekeket. Nem Gábriel feleségétől, azért van még meg a házasság, mert nem dívik a válás, de mind a ketten tudjuk, hogy ez egy kihűlt dolog. Akkor is az volt, amikor hosszú évek múltán Orbán Gábriel besétált az életükbe.
- Örülök, hogy így alakult. Többnyire, ha nincs kedvem főzni, akkor csak rendelek egy pizzát, de az illatok alapján érdemes lenne rendelnem a panzióból inkább. Vagy kibérelhetném magát, hogy főzzön nekem. Nem tudom, hogy ilyet lehet-e csinálni.
Tudok főz... nem, maradjunk annyiban, hogy tudok olyan ételeket készíteni, melyekkel nem feltétlenül mérgezem meg magam, de egyszerűbb a kastélyban enni, vagy tényleg rendelni. A hazai ízeket akkor kóstolom, amikor küldenek valamit a családtagjaim.
- Főként Írországban, ahol augureyeket és jobberknollokat kutattam, és Afrikába, ahol fwoopereket. Idén nyáron még van egy utam, szeretném a főnixeket jobban megismerni, de utána azt hiszem, befejezném a vadhajtást, és inkább itt rendezkednék be hosszútávon.
Már ha persze képes leszek arra, hogy tényleg fenntartsam azt az életet, amit jelenleg élek. Megbűnhődők, ebben biztos vagyok, de most szeretnék egy kicsit, pár évtizedet békességben leélni, talán ez még beleférne, bár lehet, hogy túl nagy kérés.
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 26. 10:28 | Link

Gábriel


Hallgatom és közben dolgozom. A pörköltben már ott a fokhagyma, mint záró elem. Hamarosan kész minden. A segítőim velem együtt munkálkodnak, hogy minden rendben menjen. Egyikük ugyan kicsit csetlő-botló, de ki nem volt az tanonc korában? Szóval nem ripakodok rá haragosa és szidom meg, amikor felbukik a sátorcövekben és elejt egy kiló lisztet, amit már elfelé pakol a visszaszállításra előkészített ládák egyikébe. Odalépek hozzá és felsegítem. Szerencsére jól van és a lábának nem esett baja. Nagyobb volt az ijedség, mint maga a káreset. A lisztet a másik társunk gyorsan eltünteti egy bűbájjal, mintha a malőr meg sem történt volna. Ezután már inkább reptetik a kimaradt holmikat. - Szerintem jól csinálja - bólogatok beszéd közben majd a bográcshoz lépek és elkezdem behabarni a levest. Annyira szép ilyenkor. Ott vannak benne a puha és a szájban szinte elolvadó húskockák, a répaszeletek, a gomba, a zöldborsó, a fehérrépa és most mindezt megkoronázza a tejföl-tejszín-liszt elegye. Az egész leves testet kap tőle. Selyembe öltözött asszonnyá válik, aki illatával csábítja urát. Megszórom a tárkonnyal, megy bele mustár és citromlé. A többi citrom vékony gerezdekben a tányérokra lesz majd téve, hogy aki akarja még ízesíthesse. A vörösboros marhapörkölt pedig, mint egy büszke harcos, úgy terül el a másik üstben. Aromájával ott strázsál arája mellett és bár ereje hatalmas, mégsem él vissza vele. Kiegészítik egymást ők ketten. Bármit is válasszanak majd az ételosztásra jövők, Azt hiszem nem fognak csalódni. Megtettem mindent, ami csak tőlem telt ezért. - Kibérelne engem, hogy főzzek magának? - szalad fel szemöldököm egy pillanatra, majd jóízű nevetés tör ki belőlem, magam sem tudom honnan ez a fesztelen jókedvem. Nem félek tőle. Nem félhetek örökké. Ráadásul nyílt színen, egy kisgyermek és a sokaság szeme láttára nem bántana úgysem. Károly is csak akkor ütött, ha magunk voltunk és olyan helyre, az utolsó esetet kivéve, ahol nem látszott a nyoma. Tehát a férfi biztosan csak tréfál, mégis jól esett ez a kis vidámság. - Ilyet ajánlatot sem kaptam még soha - rázom még mindig mosolyogva fejemet és kékjeim Gábrielre függesztem - De komolyan elgondolkodom rajta, ígérem - mondom, majd ismét a kondérokhoz lépek és két kis adagot kiveszek mindegyikből egy-egy papírtányérba. - Kérem, legyenek a minőség ellenőreim, engem eljártak az illatok - teszem eléjük a falatnyi mintákat, hogy a véleményüket kikérjem. Nagyon jónak tűnnek, de én egyrészt szeretem a saját főztömet, másrészt tényleg telítődtem az aromákkal, szóval elfogult vagyok. Kell az objektív előbírálat. - A főnixeket én is nagyon szeretem. Engem is hívnak úgy itt-ott, mint a hamvaiból feltámadó tűzmadarat - ered meg a nyelvem, miközben vízzel oltom el a tüzeket az ételek alatt. Készen vannak. Ha kell még utólag tenni bármelyikbe bármit, az már elfő abban a melegben, amit magukban tartanak. Lefedjük őket és hagyjuk pihenni. Kezem megtörlöm egy rongyba, ami kötényem zsebéből lóg ki, majd leülök vendégeim közelébe és várom mit mondanak a kóstolás után.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 26. 11:48 | Link

Veréna


Édesen nevet, legalább nem néz totális hülyének, vagy, ha annak is néz, legalább nem mutatja. Amúgy szerintem ez egy hiánypótló ötlet. Mondjuk átjönnek hozzád a barátok, de nincs kedved főzni, viszont nyilván megvillantanál valami különlegeset. Ilyenkor csak hívsz egy profit, megfőz neked, és ha arcoskodni akarsz, akkor felhúzol egy maszatos kötényt, és éppen az utolsó kavarásokat csinálod a nem tudom én min, amikor megérkeznek. Tudom, hogy ez nem a legetikusabb, de egy embernek munkát adsz, és nem mérgezel meg másik tízet.
- Na mit szólsz Flóri, kóstolók leszünk.
Szorítom meg egy kicsit a kiskölyök combját, akivel egyszerre szimatolunk a levegőbe, mintha csak begyakorolt különszámunk lenne ez. De nem, pusztán csak férfiak vagyunk, akikre éppen egy nő főz, el vagyunk mi szokva ettől a kényeztetéstől.
- Örömmel.
Teszem azért még hozzá mosolyogva, mert lassan tényleg úgy érzem, hogy el vagyunk kényeztetve, és mire kettőt pislog, már oltár elé rángattam, aztán beállítottam a konyhába. Csak viccelek, bár, a konyhába állítós, forradalmi tervem még mindig nagyon tetszik. Felemelem a kanalat, megfújom előbb a levest, és csak utána tartom oda a gyereknek, hogy kóstoljon, majd a magam részére is felveszek egy picit, és szintén megfújom.
- Nagyon finom!
Jelenti ki a kicsi, és én csak egyetértően bólogatok, miközben ő közelebb húzza a másik tányért. Tényleg nem éheztetjük, esküszöm, hogy nagyon jó sora van a kiskölyöknek nálunk. De mielőtt még forrón belenyúlna és az arcába tömné mozdulok, és az előző manővert hajtom végre, azzal a különbséggel, hogy most egy kicsit határozottabban kell elhúznom a kanalat.
- Azt hiszem, ez még jobban ízlik neki.
De anélkül, hogy ne kóstolnám, nem mondhatok véleményt, így én magam is beveszek egy falatot, de a gyerek tekintetéből egyértelműen látom, hogy ő még enni akar, vagyis a maradékot fújom és belé adagolom.
- Nagyon tetszik a finom csípős él, nem csak a levegőbe beszélt, én jóval csípősebben étkezem, de úgy érzem, hogy ha ezt kéne életem végéig ennem, rendben lennék. Talán egy csipetnyi só még mehetne bele, de az éppen annyi, hogy mindenki magának dönti el.
- Viszont most már jobb, ha indulunk, még a végén itt ragadunk egész napra. Micsoda kis sószsák ettél!
Nevetem el magam, hogy megemelkedek a gyerekkel, aki nevetve kapaszkodik a nyakamba. Remek, ezek szerint nem tervez sétálni a következő percekben. Kicsit dobok rajta, hogy feljebb kerüljön, mosolyogva pillantok a nőre.
- Ön olyan, mint egy főnix, és mivel a kedvenc madaram, higgye el, ezt nem igazán mondtam még senkinek. Köszönjük, hogy megmentett minket, az adósa vagyok. És, ahogy elnézem Flóriánt, délben találkozunk.
Biccentek felé egyet, miközben újabb, rövid kézfogásra nyújtom a kezem. Ahogy elindulunk Flóri integet, és, ahogy lennie kell, pár perc múlva már bele is veti magát a játékba.
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 26. 13:07 | Link

Gábriel - még mindig a Város napján, de már este
küllem


Hogy mit keresek a színpad tetején? Ez egy nagyon, nagyon, nagyon érdekes történet. Úgy volt, hogy miután ebédidőben kiosztottuk az ételeket, ami mind el is fogyott az utolsó falatig, összepakoltunk és visszavittünk mindent a Panzióba. Ott egy kellemesen hosszú zuhany, egy korai vacsora és háromnegyed órányi pihenés után rávettem magam, hogy egye kánya, csak megnézem kicsit magamnak a rendezvény többi részét. Kényelmes, fekete alapon fehér pöttyös nyáriruhába öltöztem, egy kalapot húztam a fejembe, majd nekiindultam. Járkáltam a vásáros standok mellett, vettem egy vattacukrot és legalább úgy összekentem vele magam mint a kisfiú, Flórián, akit reggel és délidőben is megvendégeltem. Épp ujjaimról mostam lefelé a cukrot, amikor hirtelen, szinte a semmiből odarobbant mellém a gitáros a Kaszinóból. A frászt hozta rám és akkorát ugrottam, hogy ő is megijedt. Már jobban kedveljük egymást, így nem győzött bocsánatot kérni, amiért kiugrasztott a bőrömből. Nagy szarban vagyunk. Kezdte zihálva. Tudod nem mondanám ha nem így lenne, de Zsoli, tudod az új énekes srác meg Böbi a vokálos lány, úgy bebasztak, mint az állat és nincs, aki normálisan lenyomná azt a fél órás műsort, amit adnunk kell, úgy tíz perc múlva. Már pont azon voltam, hogy megkeresem a szervező csajt és offolom a bandát, amikor megláttalak! Hadarta kapkodva. Segíts és énekeld el azt az öt dalt. A...a Krisz, az majd beszáll a duettre, tudod arra, amit múltkor próbáltunk...Kérlek csajszi! Ígérem az összes kedvencedet bevesszük a track listába, Oké? Mit mondhattam volna erre? Nem hagyhattam cserben őket, ha már önálló csapatként ekkora esélyt kaptak, hogy felléphettek. Szóval most itt állok és hamarosan meg is szólal az utolsó dal első néhány taktusa. Duettet éneklek tehát a basszerral. Még valahonnan egy ruhát is kerítettek nekem. A sminkemet megoldottam némi metamorf mágiával. Ezt majd jelentenem kell, el ne felejtsem. Jön az én részem. Beleadok mindent, ahogy rajta is látom az igyekezetet, meg az izgalmat. Nem énekes, neki a gitár az, amin virtuóz, de most tényleg kitesz magáért. Nekem pedig a fülembe cseng a terápia alatt kapott intelmek egyike. Éljem meg a pillanatokat. Ne rettenjek meg a kihívásoktól. Nem kell már futnom előlük. Az emberek így fognak túllátni a hírekből ismert gyilkoson, ha szembesülnek azzal, aki valójában vagyok. A Séf segédjével, aki ételt ad és az énekessel, aki a hangjával szórakoztat. Vége. Meghajlás, boldog mosoly és az extázis apró hullámai. Ezek söpörnek végig rajtam, ahogy összeölelkezünk a színpadon és levonulunk. Hálásak nekem. Mind vigyorgunk. Sikerült! Ezután már mindenki tudni fogja a banda nevét a városban. Nem csak a Kaszinó zenészei lesznek, hanem a Fortuna Kölykei. Meghívlak bármire amit csak akarsz Főnix, bármire! Lapogatja meg búcsúzóul hátamat a billentyűs. Nagyra nőtt medve, most már hét gyerekkel. Kedves ember, aki tokától bokáig tetoválásokkal van kivarrva. Én meg csak mosolygok rá és boldog vagyok. Igen azt hiszem az vagyok. Kicsit még remegek ugyan, de már kifelé sétálok a színpad mögül. Inni szeretnék valamit, ezért elindulok, hogy vegyek magamnak...még fogalmam sincs, hogy micsodát.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 26. 13:26 | Link

Veréna

- Szóval kiváló szakács, csodás hangú, gyerekekkel suttogó. Nem vagyok benne biztos, hogy maga valódi.
Visszajöttem. Hogy miért? Magam sem tudom, de miután leadtam a gyereket unatkozni kezdtem. A kastélyban nem volt dolgom, Benő gyerekkel mindent elrendeztünk még tegnap, hajnalban én ellenőriztem az állatokat, napközben ő. Össze is találkoztunk, ő is más gyerekét pesztrálta, azzal a különbséggel, hogy oda prezentáltak egy anyát is, de lényegében hasonlítottunk.
Otthon se volt mit csinálnom. Van egy lány, akinek fizetek, hetente egyszer jön, kitakarít, és hát az, hogy én takarítgassak, nem az én világom. A kislánynak kell a pénz, ezt láttam a használt iskolai felszerelésén, nekem meg jól jön, hogy nem kell koszban élnem. Azokat csinálom csak, amik furcsák lennének, vagyis képes vagyok mosni. Azért a boxereket mégse ő hajtogassa. Minden mást azonban, nyugodt szívvel rábízok. A nagy unatkozásban meg arra gondoltam, hogy miért is ne jöhetnék ki, legfeljebb iszok egy sört, a csapolt mégis sokkal máshogyabban esik.
- Van partnere, vagy elfogadja a társaságom?
Nekem nincs itt kialakított baráti társaságom, valóban kicsit elszeparáltan élek, és a szabadidőmet azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mi lett az évfolyamtársakkal, ki az, aki még itt van, és ki az, aki már tovább állt. Eléggé szerencsétlen egy gárda vagyunk, mert Gábrielen túl Hegedüsh is fűbe harapott, sőt a Mononoke lány is, bár ő egészen fiatalon. Furcsa lány volt, nem csodálkozom. Grünwald valami fiatal lányt vett el, és ha jól emlékszem Szávay az, aki még itt van. Láttam is valamelyik nap egy vörössel, meg egy másik nap is egy másik vörössel. Most, hogy így végignézek a nőn, ő is vörös. Ő is egy másik vörös. Jó sok itt a vörös nő. Köszönjük Sherlock.
- Gondolkozott azon, amit délelőtt beszéltünk?
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 26. 14:06 | Link

Gábriel


Az adrenalin, amit a fellépés izgalma termelt a szervezetemben, lassan csökkenni kezd. Mosolyom is halványabb és a figyelmem is élesebb. Azon vacillálok épp, hogy egy pohár sört vagy egy koktélt vegyek-e magamnak a Kaszinó kihelyezett standjánál, amikor meghallom az ismerős hangot. - Bevallom néha én is elgondolkoztam már ezen, de ma azt merem mondani, hogy igen. Valódi vagyok - válaszolok miközben teljes valómban odafordulok a férfi felé, hogy beszédbe elegyedhessünk. Tartom tőle két lépés távolságot, de kezeimet vállamon lévő kis táskámon pihentetem és nem mellkasom előtt fonom össze. Ha mondjuk Károly rokonai bérelték volna fel, hogy bosszút álljon...Nem. Az apja akkor halt meg, amikor még az akadémiára járt, az anyja pedig mialatt kutatott utánam és testvére sem volt. Le kellene már szoknom arról, hogy minden kedvességben a fenyegetést látom. Minden férfiban őt, a férjemet, aki bántott. A velem szemben álló alak, ha ártani akart volna nekem, már megtehette volna. Egy pálca mozdulat és holtan estem volna össze vagy kínok közt fetrengenék. Éber leszek, de nem menekülök el előle. Nem. Maradok és jól fogom érezni magam. - Elfogadom a társaságát - mosolygok rá halványan a férfira - Kiszáradt a torkom és pont azt nézegettem mielőtt jött, hogy mit igyak - biccentek hátra a rögtönzött kis italmérő stand felé - Sör vagy koktél. Ez a dilemmám. Segítene dönteni? - kérdezem és kékjeimet az ő sötét szemeire szegezem. Nem mustrálom meg az arcát, sem az alakját. Nehogy azt higgye, hogy könnyűvérű vagyok. Igazából inkább semmilyennek érzem magam. Károly tett róla, hogy kivesszen belőlem minden, amitől nőnek tarthatnám magam. Talán el sem hinném, ha valaki azt mondaná az vagyok. - Ami azt illeti igen - bólintok, mert tényleg elgondolkoztam rajta a zuhany alatt állva. Ott jönnek a jó gondolataim - Igent mondok az ajánlatára. Két apró feltétellel! - emelem fel balomat, de közeben azon jár az eszem, hogy ez mekkora egy őrültség és lehet most ástam meg a saját síromat, mert amint kettesben leszünk, lehet azonnal meg fog ütni vagy egy átokkal végzi be az életemet. Lehet épp ezt érdemlem, amiért én elvettem Károlyét - Kéthetente szombaton és vasárnap szabadnapot ad nekem. Olyankor a harmadik állásomban vagyok. A másik pedig az, hogy amikor tud és kedve van, beáll mellém és segít nekem - közlöm könnyed hangon kívánságaimat, majd meghallom, hogy a Fortuna Kölykei elözönlik az pult előtti rész és medve méretű billentyűsünk a pincér lánykáknak emelthangon azt mondja: Bármit kér Főnix, az én vendégem. Értitek, bármit! Ezután egymás szavába vágva mesélik el a fellépés részleteit, megemlítve azt is, hogy kihúztam őket a bajból.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 26. 14:36 | Link

Veréna


- Sört, egyértelműen. Fesztiválhangulat van.
Legalábbis rémlik, hogy ilyen a fesztiválhangulat. Könnyed zenei háttér, kényelmes nyári szandálok, és ezek az arany meg ezüst tetoválások a lányokon, amik nem tudom, hogy mikor jöttek divatba. Mindenki laza, a kezében pohárral, kicsit mozdul a zene ritmusára. Ismertebb és kevésbé ismertebb fellépők is vannak a listán, így mindenki megtalálhatja a maga stílusát. Tökéletes.
- Ha meg nem vágyik rá, én megiszom a magáét, maga meg iszik egy koktélt.
Tessék, azt ne mondja senki, hogy nem fontolom meg alaposan azt, hogy miként ne költekezzünk feleslegesen. Sőt, mi több, ha úgy tetszik, maga vagyok a spórolás. Jó nem, nem vagyok fukar, de valahogy mindig volt vésztartalékom, ha menekülnöm kell, és volt már olyan, hogy menekülnöm kellett. De innen már nem szeretnék sehova se menni. Túl nagy kérés, tudom, de azért még reménykedek abba, hogy a bolygók együttállása, vagy ki tudja, hogy mi, segít majd. Milánt nem merem megkérdezni, a legkevésbé azt szeretném, hogy meglássa, nem az vagyok, akinek lennem kellene. Naná, hogy az unokaöcsi jóstehetség, hát persze, hogy a nyugodt bujkálást éppen egy rokon veszélyezteti a leginkább.
- Kettővel is? Hallgatom.
Felelem mosolyogva, mert kettővel még meg tudok barátkozni, ha éppen úgy van. Az elsőn mosolygok is, azonban a másodiknál megemelkedik némiképp a szemöldököm, és kétkedve pillantok rá, mint aki nem biztos benne, hogy ez egy jó ötlet. Hogy miért is? Nos, mert nem igazán vagyok biztos benne, hogy ez egy jó ötlet.
- Darabolásban jó vagyok, de a többi... nem biztos, hogy ezen a téren helyt tudnék állni. Viszont hajlandó vagyok megpróbálni annak érdekében, hogy olykor jókat egyek. De nem kérném öntől, hogy minden napját rám szánja, csak, amikor kedve van. Nem nagyon ismerek itt senkit, többnyire otthon vagyok, szóval, ha esetleg egyszer, kétszer ráérnek, nekem már az is jó lenne. Nincsenek nagy igényeim, csak hiányzik a házias koszt.
Márpedig nagyon szeretek enni, és nagyon hiányoztak a jó magyar ételek, ha néha főzne rám, már az is bőven boldoggá tenne, így eszembe se jutna több.
- Oh, úgy látom, vannak hódolói, így nehezen hívom meg egy italra. Főzni meg tud. Feladta a leckét.

Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 26. 15:35 | Link

Gábriel


Mosolyogva hallgatom a választ. Szimpatikus ez a takarékos hozzáállás. Bizony nem egyszer volt olyan, hogy beálltam én is az ingyenes ételosztásokon a sorba vagy épp fordultam kétszer, amikor nyáron vizet kínáltak a nagyobb városok forgalmasabb terein. Nem koldultam soha, mindig kerestem munkát, de olykor megesett, hogy két "élet" között rákényszerültem mások jóságára. - Ez remek ötlet - bólintok elismerően, majd kikérem a két innivalót. Nem fogok visszaélni a billentyűsünk jóságával, úgyhogy amennyiben még egy kört innánk, azt már fizetni fogom. Szerényen élek, van megtakarításom. Mire is költeném? Család és kisállat híján mindig marad a hónap végén pénzem, mivel magamra nem igazán áldozok. A ruháimat és cipőimet, amikre szükségem van beszereztem. Az étkezésemet a Penzióban megoldom, ahogy a lakhatásomért is oda juttatom el az igen jutányos összeget. - Tessék. Egy sör önnek, egy koktél nekem - nyújtom felé a hűvös, karcsú testű poharat, míg a saját tulipán alakúmból már le is iszom a benne lévő szívószálon át egy apró kortyot. A kókusz és az ananász ízét érzem, meg a tejszínét, végül pedig a fehér rumét. Még mindig tudják, hogyan kell tökéletesre csinálni. - Mit szólna a hétfő, szerda, péntekhez? - kérdezem és elindulok, hogy távolabb kerüljünk a jókedvű bandától és halljuk is egymást, ha már beszélgetni kezdtünk. Fontos egyezség van készülőben. Újabb veszélyes lépés vagy egy remek lehetőség arra, hogy tovább bővítsem főzésben szerzett tapasztalataimat. - Hódolók? - pillantok vissza a zenekarra - Ugyan, dehogy! Ilyesmiről szó sincs! Beugrottam az énekesnő helyett, aki többet ivott a kelleténél és így nem bukták el az első nyilvános fellépésüket. Hálásak. Ennyi az egész! Tényleg... - magyarázkodom félelemmel a hangomban és szemeimben. Ez is egy rossz beidegződés. Károly folyton féltékeny volt, és számon kért rajtam mindent. Kifaggatott, ha bárkivel is szóba mertem elegyedni. Ha rosszul válaszoltam üvöltött, ha úgy ítélte túl nyíltan viselkedtem, megütött, hogy megtanuljam csak ő létezhet számomra, senki más a világon. Ezért közlöm most ennyire gyorsan és feltűnően védekezve a srácok egyelőre még csak örömittasságának okát. Szóval le sem esik azonnal, hogy Gábriel mit is mondott valójában. - Oh... - jut el végülis a tudatomig szavainak lényeg - ...Ne haragudjon, engem nem szoktak meghívni semmire és nem is igazán tudom, hogy mit jelent, hogy feladtam a leckét - sütöm le kékjeimet és egészen zavarba jövök. Utoljára sok évvel ezelőtt mondott nekem hasonlókat Károly, amikor a kávézóban dolgoztam és arról álmodtam, hogy egyszer saját éttermet nyitok. Fiatal voltam és olyan éhes a szeretetre, hogy minden szavát elhittem. Bókolt és kedves volt velem. Ez teljesen levett a lábamról és észre sem vettem, hogy mekkora csapdába sétálok bele igazából. Soha többé nem akarok olyan ostoba lenni.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 26. 22:36 | Link

Veréna


Hagyom, hogy intézkedjen, mert azt mondják, hogy az a legjobb, ha mindent a nőre bízol, amiben ő intézkedni akar, ettől lesz szent az a bizonyos béke. Én szeretem, ha szent a béke, éppen ezért hagyom is, hogy kiélvezze ezt a figyelmet. Amúgy is, egy nőnek jól esik az ilyesmi, és a normális férfi még büszke is rá, ha ilyen szépen fejezik ki magukat az asszonyukkal kapcsolatban. Persze mértékkel, ami itt is jelen van, semmi illetlent nem tapasztalok. Nem mintha közöm kellene, hogy legyen hozzá, ez egyáltalán nincs így, de ha belegondolok, hogy lenne, akkor sem hinném, hogy féltékeny lennék, én szeretek büszke lenni. A sört felemelve köszönöm meg a srácnak, és biztos, hogy alkalomadták majd visszahívom én is valamire, elvégre, ez a gesztus Verénának szólt, én csak egy szerencsés flótás vagyok, aki jókor volt jó helyen. Nem akarom elhitetni senkivel, hogy ezt megérdemeltem, vagy járna nekem, így gyorsan lekézjelezem neki, hogy a következő kört írassa csak fel, majd jövök, és rendezem. Ezek után viszont engedelmesen követem a nőt, útközben neki is megköszönve az italt.
- Nekem tetszik. Ha esetleg pénteken egy kicsivel többet készítene, akkor azzal kihúznám hétfőig.
Jó, hát azért nyilván rendesen reggeliznék, olyan kiválóságokat, mint amelyekkel ő maga is megkínált minket még reggel, meg azért a vacsorám is többnyire kiadós. Szeretek enni, nem tagadom, de szerencsére olyan munkám van, amiben megvan a kiadós edzés, és ez azt eredményezi, hogy ehetek, amennyit csak jól esik. Amúgy meg, én büszkén lennék pocakos apatestű is, ha arról lenne szó, hogy irodában ülöm le a nyolc órámat, de megmarad a szalonnám. Abban is számos szeretnivaló van. Idővel talán oda lyukadunk ki, de nem fogom bánni.
- Csak viccelek, ne magyarázkodjon, kérem, nem áll szándékomban megfeddni, az élete az öné.
Ebben teljesen biztos vagyok, és erről biztosíthatom is, nem kívánom elvenni azt, pusztán csak kedves szerettem volna lenni vele, mert szimpatikus a számomra, meg hát szalonnával etetett, szóval ez gyakorlatilag már szerelem, de nem, tényleg, csak gondoltam jól esik neki, ha jelzem felé, hogy elismerem, mint nőt.
- Szóval, szeretne eljönni, felmérni a terepet? Nem tudom, hogy egy konyhában mit lehet felmérni, de valamit egészen biztosan, szakértő szemmel. Meg akkor elmondhatná, hogy mit kellene vennem még, hogy egyáltalán használható legyen.

Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 26. 23:18 | Link

Gábriel


Meg sikerült egyeznünk. Hétfőn, szerdán és pénteken kibérel engem, vagyis nem engem, csak a tudásomat. Főzni fogok neki, az ő konyhájában. Mindebben még az előtt sikerült lepaktálnunk egymással, hogy zavarba nem hozott és én el nem szúrtam a kellemes hangulatot. Ha nem volna az egyik kezemben a koktél most biztosan ujjaimat tördelve állnék előtte. Ehelyett inkább beleiszok a krémes frissítőbe. - Igen...igaza van, az életem az enyém - bólintok és ismétlem meg szavait bátortalanul. Ezt így hangosan kimondva, egy férfi szájából régen hallottam és nagyon furcsán cseng. A sajátomon meg talán még annál is jobban. Eddig másé volt az életem. A templomé, az árvaházé, a nevelőszüleimé, Károlyé, majd az intézeté. De most? Saját magam rendelkezem felette? Ha igen, akkor miért érzem még mindig úgy, hogy ez nem így van igazából? Ezt nem tudom. Lehet nem is fontos. A jelen számít és ebben a percben tényleg szabad vagyok és a magam ura, aki dönt a sorsáról. - Igen, fel kellene mérnem a konyháját. Bár elég jól elboldogulok bármilyen terepen - sétálok tovább egészen a tó széléig, ahol leülök a part fövenyére. Kioldva szandálomat megszabadulok tőle, majd lábamat a vízbe lógatom. - Hol is lakik pontosan? - fordulok Gábriel felé érdeklődve. Fogalmam sincs miért mentem bele ebbe az egészbe. Lehet elment az eszem. Egyedül egy férfival, akit alig ismerek. Kész öngyilkosság. Lóbálni kezdem a lábam és ezzel együtt fröcskölni a vizet. Közben tovább agyalok. Elmondjam-e neki ki vagyok és mit tettem, vagy várjak vele? A terápián azt a tanácsot kaptam, hogy hagyjam magam megismerni és csak azután meséljek a múltamról. Ha valakiben nincs velem szemben előítélet, akkor talán megértőbben fogadja majd, mert már ismerni fogja a személyiségemet. Szóval most kicsit megélem, hogy kísérőm nem néz rám ferde szemmel, a többi meg majd jön úgyis magától.  
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 27. 06:56 | Link

Veréna

Elgondolkodtató, hogy egyes dolgokra miért úgy reagál, ahogy. Elvégre egy ilyen korú, hangú, kinézetű nőnek már tisztában kéne lennie az előnyeivel - meg persze a hátrányaival is -, vagyis, tudnia kéne hódítani és leigázni. Mégsem teszi, és úgy érzem, hogy van valami, ami azelőtt történt, hogy és ideérkeztem volna. Mégis, ha körbepillantok, nem néz ránk senki másként, se dühösen, se megvetéssel, szóval, azt hiszem, valamit olyan dolog, ami mély nyomot hagyott, de mégsem tartják illőnek lereagálni. Kicsit ostobának érzem magam a nem tudásom miatt, de úgy vagyok vele, hogy ez nem is kell, hogy számítson, én boldogan elvagyok azzal, aki ma beengedtem az otthonomba. Ez talán egy kicsit gyors tempó, hiszen ma találkoztunk, de hiszek abban, hogy az, aki disznóval kínál, rossz ember nem lehet.
- A Mennydörgőben, középtájon.
Adok választ, mielőtt én magam is leülnék, de, amíg egy nőnek jól áll a mezítlábkodás, addig én, férfiként nem élem át ezt az egészet. Talán csak idő kell hozzá, és hamarosan én is a lábam lógatom a vízbe.
- Van az utcában egy ikerház. Az egyik felében az unikaöcsém lakik a gyerekkel, a másikban meg én. Mivel van, hogy az iskolában később végzek, arra gondoltam, hogy adnék kulcsot önnek, hogy ne raboljam az idejét kinti strázsálással.
Természetesen nem a segítség alól szeretnék kibújni, hanem vannak napok, amikor tényleg elhúzódik a nap, és olyankor nincs mit csinálni, menni kell előre. Nem szeretek semmit sem félbe hagyni, így ezt sem. Iszok egy kortyot, majd letéve magam mellé a poharat, elpillantok a lenyugvó nap irányába.
- Nem is tudtam erről a helyről, egészen különleges és megnyugtató akkor is, amikor az ember fülében nem cseng a basszus. Hol szokott még énekelni?
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 27. 14:49 | Link

Gábriel


Megjegyzem a címet. pontos házszám híján is tökéletes leírást ad nekem a férfi, ezért nem kérdezek többet a "hol"-ról. A "hogyan"-t pedig ő maga feleli meg, anélkül, hogy kinyitnám a számat. Szokatlan ez a hirtelen bizalom. Kulcsot ígér nekem az otthonához, a privát szférájához. Nem tart tőlem. Furcsa érzés ez a feltétel nélküli hozzáállás. Jól esik, de ugyanakkor ijesztő is nagyon. - Köszönöm - mondom ki egyszerűen. Nem is tudom mit kellene még hozzátennem. Lehet biztosítanom kellene róla, hogy nem fogom megmérgezni, vagy kirabolni. Szörnyű, hogy ilyen előítéleteket olvasok a saját fejemre. Tényleg ilyennek hiszem, hogy látnak, vagy csak még mindig azt visszhangzom, amit Károly sulykolt belém. Nem érek semmit. Semmi vagyok. Hazugság. Tudom jól, csak az ellenkezőjét megszoknom nagyon nehéz. - A Kaszinóban. Ideérkezésem után ott vállaltam először munkát. Aztán rövid ideig dolgoztam a Tanodában - mesélem a lemenő napot figyelve, ahogy aranyló hidat képez a víz színén. Lábamat megint meglóbálom kicsit és belekortyolok a koktélomba. - Mindig arra vágytam, hogy nyugalmat találjak. Ezért is jöttem vissza - folytatom és lágyan elmosolyodom, nem nézve a mellettem ülő Gábrielre - Olyan sok helyen éltem, hogy meg se tudom számolni, de mindig itt éreztem igazán otthon magam - hangom kicsit tűnődő, de nincs benne sem bánat sem öröm. Semleges vagyok és talán kicsit túl hűvös. Most már tudom honnan örököltem ezeket a vonásaimat. A családom, bár nem tartozom közéjük, sokat adtak nekem, akaratuk ellenére. Kaptam tartást, önfegyelmet és visszafogottságot. Azt hiszem hálát érzek irántuk ezekért. Igen. Hálás vagyok nekik.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 27. 15:50 | Link

Veréna


- Ja igen, van egy lány, aki takarítani szokott nálam. Diáklány, csendes, dolgos, neki is van kulcsa, szóval felbukkanhat, amikor ott van, de természetesen szólok neki is.
Furcsa, hogy ennyire kitárulkozó vagyok? Lehet, de igazából, úgy érzem, hogy sokkal zavarosabb lenne minden körülöttem, ha nagyon bizalmatlan lennék. Vannak problémáim, van egy enyhe üldözési mániám, de olyan régen élek már Gábrielként, hogy már nem akarok csak félni, hogy valaki rájön. Élek, mint egy ember, bízok és remélek. Vannak jobb és rosszabb napok, de hónapokkal később vagyunk, és eddig minden a legnagyobb rendben ment. Persze, hogy félek, hiszen bármikor utolérhet a sors keze, de remélem, hogy nem fog megtörténni, vagy, ha mégis, hát legalább addig normálisan élek.
- Akkor ezért nem láttam. Nem vagyok valami nagy szerencsejátékos.
Amúgy se szeretem a csicsáskodást, bőven elég az az évi néhány alkalom, amikor ki kell öltözni, nincs szükségem arra, hogy annál is több alkalommal erőltessem magamra a jó megjelenést. Én kétkezi ember vagyok, mindig is az voltam, mindig is az leszek, ezen az sem változtat, hogy nem a saját nevemen élek.
- De azért örülök, hogy most volt lehetőségem hallani, és láthatóan a közönség is örült.
Vagyis, ez mindenképpen egy sikeres esemény volt. Pár kortyot iszok, miközben hallgatom őt, és halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy belegondolok, hogy olyan, mintha női hangon olvasnák fel az önéletrajzom. Ezek a mondatok ugyanis rám is igazak.
- Hontalan. Bárhol jártam a világban, sehol sem éreztem magam otthon. A kastélyba szerettem járni, jó évfolyamom volt, összetartó csapat. Az egész iskolai légkör, a tanárok... Képzelje, ott voltunk, amikor Felagund és Shanes összejöttek. Sosem hittem volna, hogy megérem, hogy az a morgós medve érzelgős legyen. Aztán tessék. Megtörtént a csoda.
Emlékszem, hogy mennyire megdöbbentünk, amikor csókolózni láttuk őket, meg összeházasodni. Az ember gyereke nem hiszi, hogy ilyennek egy nap szemtanúja lehet, és mégis megtörtént.
- Azért jöttem vissza, mert reméltem, hogy az érzés, hogy visszajön, de még mindig olyan, mintha hiányozna valami, nem teljes az élmény.
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 27. 19:08 | Link

Gábriel


Bólintok csak arra, hogy szól a lánynak, aki rendben tartja az otthonát. Nem furcsállom. Láttam és hallottam furcsább dolgokat is annál mint, hogy valaki megfizet valakit a takarításért. Annak idején az nekem túl kockázatos lett volna, így mindig olyan munkákat vállaltam ahol be tudtam olvadni a dolgozók közé. Árufeltöltés, ispotályi takarítás, gyári munka, effélék. Mindenütt csak pár hónap esetleg fél év, ha nem éreztem túl erősen üldöztetve magam. - Kéthetente szombat este, mindig tíztől - árulom el a műsor idejét, de nem hívom meg és nem is bátorítom semmi módon, hogy nézzen be a Kaszinóba. - Igen, úgy tűnt Fortuna Kölykei megnyertek maguknak pár embert - mosolyodom el és kihúzom a lábamat a vízből, hogy megszáradhasson, mielőtt visszavenném a szandálomat. Lassan esteledik és a szürkület közeleg. - A konyha volt a kedvenc helyem. A manók megengedték, hogy nézzem, ahogy főznek. Aztán egy idő után hagyták, hogy segítsek nekik. Máskor meg felszöktem a tetőre és onnan néztem a csillagokat. A rellonos létnek is voltak előnyei - nosztalgiázom keserédes szájízzel, amit koktélom egy újabb adagjával lágyítok - Szép évek voltak, de magányosak is egyben. Akkor enyhült kicsit az egyedüllétem, amikor bevettek a zenekarba, a Morgó Szküllába - sodródom az emlékekkel, ami eszembe jutnak. Gábrielt hallgatva tisztázódik számomra, hogy lehet találkoztunk az iskolában. Nem tudom mennyi idős lehet, de van rá némi esély. De még, ha nem is, akkor is érteni fogja miről beszélek, ahogy én is értem minden szavát. Ismerem a helyeket, a titkos részeket. A Kastély minden zegét és zugát. Van közös témánk, ami nagy segítség nekem, aki nehezen társalog, főleg férfiakkal. - Hiányoznak az érzé...felejtse el, kérem. Vegye úgy, hogy nem mondtam semmit - rázom meg fejemet és miután becsatoltam lábbelim pántját felkászálódom, vigyázva a kezemben lévő pohár tartalmára. Lassan indulnom kellene, de valahogy nem akaródzik mennem. Állok a vizet nézve és hallgatom az utcabál zaját. A levegőben az este illatait fedezem fel, amik közül egyet nagyon szeretek. A hársfáét.
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. június 28. 07:32 | Link

Veréna


- Helyes, elvégre arra vannak ezek az események, hogy egy kicsit növeljék a népszerűségüket. Úgy hallom, ma még a kappák is fellépnek, pedig ők mostanra igen ritkán állnak össze nagyközönség előtt.
Na, róluk legalább tudok valamit mondani, mert már hallottam a nevüket, sőt pár számukat még szeretem is. Azt tudom, hogy az iskolában alakultak, és azt is, hogy elég nagy népszerűségnek örvendtek. Meg azt, hogy az énekesnő külföldön van, talán Amerikában, a dobos meg a helyi rendelőben rendel, pedig valami szakmai zseni, vagy mi. Szóval igen, ennyi zenei előképzettségem nekem is van, de nem kizárt, hogy ezek után majd belehallgatok még ebbe Fortuna Kölykeibe is. Hogy mikor dolgozik, arra bólogatok, semmiképpen sem szeretném hétvégén zavarni. Ha esetleg valami banzáj lenne felénk, azt úgyis előre elmondanám, mert akkor felárért rendelnék tőle ételt, habár a magunkfajta jobb szereti azt családi eseménynek betudni, amikor az étel készül. De nem, ezt jobb szeretném inkább vele intéztetni.
- A tető volt az én kedvenc helyem is. A legjobb barátommal sok időt töltöttünk kint, arról beszélgetve, hogy mik leszünk mi. Nagy terveink voltak, nagy és kissé lehetetlen álmok. Mégis, volt, ami azért valóra vált az évek során, másokon meg jót mosolygok.
Egy kicsit engem is elkap a nosztalgia, emlékszem, hogy Gabe mennyi mindent szeretett volna. Kitörni a sorról, elhozni az asszonyt, új életet kezdeni. Abban biztos volt, hogy korán házasodik, meg, hogy sok gyereke lesz, de szeretett volna utazni. Rengeteget, világot látni. Én csak nem akartam az apám bábja lenni, a végén mégis az lettem, majd a nőé, akit szerettem. Sóhajtva pillantok el a távolba, hogy a következő pillanatban összevonjam a szemöldökeimet.
- Nyugodtan beszélhet, magunk vagyunk. A zaj elnyeli a titkainkat, a sör pedig megvigasztal. Kezdhetné ezekkel a Morcongó Szibillákkal. Túl öreg vagyok azt hiszem, de nem tudom, hogy miről beszél.
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. június 28. 11:18 | Link

Gábriel


Csendben hallgatom. túl sokat is beszéltem ma már, ami egyáltalán nem jellemző rám. A legtöbbször csak az "Igen Séf" vagy a "Rendben Séf" mondatokat ejtem ki a számon az alapvető illem mellett. Nincsen barátnőm, akivel csacsogtahnék, nincsen családom, akikkel megoszthatnám a napom történéseit. Nincsen senkim. Nem csoda, hogy gondot okoz a társalgás egy idő után. Ez az idő pedig most érkezett el a mellettem álló férfi esetében. Míg Károllyal éltem sem voltam egy beszédes típus, de azóta csak akkor szólalok meg, ha kérdeznek, vagy a helyzet megkívánja, mint például az ELME terápiája során. Akkor mesélnem kellett a múltamról, a vágyaimról, az álmaimról, a napjaimról, amik egyformák voltak és úgy teltek el felettem, hogy észre is alig vettem. Jobb szeretem a csendet. - Talán, majd legközelebb -lépek távolabb a férfitól - Most mennem kell. Köszönöm, a bizalmát. Hamarosan találkozunk, uram! - búcsúzom el Gábrieltől a magam visszafogott és tartózkodó módján, majd elviszem a poharamat és leteszem az egyik asztalra, ahonnan majd összeszedik. Nem maradok tovább. Lépteim egyenesen hazavezetnek a Panzióba. Közben elgondolkozom a ma történteken. Sosem voltam fatalista ha az volnék a végzetet okolnám a sorsomért, ami nagy butaság volna. A döntéseket az emberek hozzák. Anyám letett a templom kapujában, árvává váltam. Károly szívébe kést szúrtam, gyilkossá váltam. Ez mind rajtunk múlt. Az is rajtam fog, hogy ez a bérfőzés mivé válik. Az én döntésem, az én cselekedetem. Az Én életem. Meg kell tanulnom, hogy ennek a szónak igenis van jelentősége. Éjféli Veréna vagyok. Férjgyilkos. Séfsegéd és énekesnő. Ez vagyok Én. Egy ember, aki az útját keresi az életben, ami megadatott neki.
Hozzászólásai ebben a témában


Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. július 11. 20:06 | Link

Ármin & the Big Three
Pankás outfit


- Össze bizony, egy BoriDimi hibrid lénnyé változtunk, roár - morgok nagyon rémeset, s ahogy előre hozom a kendőből testem másik énjét, jól belepuszilok a puha babanyakba, mire az visongva dráma-ellenkezik. Még morgok kicsit a hasába fúrt arccal, de lassan elcsitulok, hogy a figyelmét elengedjem.
Beszáll Ármin is a lajhárom mozgásra késztetésébe, s bár maradna is a nyakamban a Bé, azért már menne is. Még vetek egy pillantást a gyerekparkoló felé, hogy izé, lehet hogy a Bébék akkor nem teljesítik teljesen az egy szál szabályt, viszont én igen, meg egyébként is olyan rég nem voltam ugráló kastélyban... De aztán Boriszka berohan, Ármin pedig gyorsan menekülőre fogja, mielőtt valaki újra a nyakunkba vethetné magát, hogy apapapapanenenemaradjmaradj és akkor vége mindennek; s mikor megragadja a kezem, akkor már tudom, nem kell nekem sem ugrálás, sem csillámtetoválás, csak követem az előttem utat törő embert, meg se kérdezve, hova visz, mi a terv, mit csinálunk. Kit érdekel? Nem tudna olyat mondani, ahova ne követném. Ami lehet egy pillanatra elkéne gondolkoztasson, de az elmúlt harminc évben mást se csináltam, csak gondolkoztam. Kicsit csináljunk mást is.
Végül két bódé közti szűk átjáróban találjuk magunkat, megkerülünk valami faládákat, én átbotladozok valami dobozokon, de senki nem dugja be a fejét, hogy mit keresünk itt, úgyhogy megállunk kifújni magunkat.
- Jó kis búvóhely, csak most ki a hunyó? - kérdezem vigyorogva, s ahogy rájövök, helyszűke miatt milyen közel kell préseljük egymáshoz a testünket, abbahagyom a hülye vigyorgást, s csak mosolyogva, arcán ide-oda rebbenő tekintettel nézek rá. Soha nem fogom megszokni, hogy akár megszámolhatnám a szeplőit is, annyira közel lehetek hozzá. Nem mintha valaha messzire jutottam volna a számolásban. Valami mindig elvonja a figyelmem.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa