36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 8. 20:12 | Link

Farkasházy
Így ni.

Lassan egy hónapja költözött végleg Tündérmanó utca bájos kis szegletébe, mely az átalakításokkal már azt az érzést kelti benne, hogy otthon van. Mégis néha úgy érzi, hogy menekülnie kell onnan, nehogy Barnabás szellemébe belefusson.
Ez is egy olyan pillanat.
A kellemeset összefűzi a hasznossal, ugyanis egy hete már egy Samu névre hallgató blöki gazdája. Szegény eb, nem igazán tudja még, hogy miféle kiképző táborra vállalkozott akkor, mikor boldogan ugatott és csóválta farkát, ezzel jelezve örömét, hogy elhozzák a menhelyről.. Nos, meggondolatlan döntés volt a nő részéről ezt bármikor belátja.. De reményekkel telve ugrott bele ebbe az újdonsült "kapcsolatba", mintha már nem is emlékezne arra, hogy Sámuel elődje, nagyjából egy hónap után, mivel felakasztani nem tudta magát, inkább csak megszökött tőle. Nem, nem kínozta vagy túráztatta, mint egy őrmester, csupán megfeledkezett egy kicsikét róla.
Samu még gyermeki naivsággal vakkant mellette, ahogy haladnak a tavacska felé, nem is sejtve azt, hogy Zorka éppen marha büszke magára, hogy nem felejtette el, hogy ki kéne végre már hozni őt sétálni és még nasit is vásárolt neki. Mikor már kellő távolságra érnek az emberektől, nincs más csak a szabad és friss levegő, a nő úgy dönt, hogy leveszi a pórázról a kutyát, hogy az had virgonckodjon egy keveset. Sámuel pedig ki is használja ezt, s neki iramodik az ismeretlennek. Néha pofára esik, néha eltűnik a fűben, de mindig visszatér a biztos ponthoz, egészen addig, míg egy férfit ki nem néz magának.
Gazdájára ügyet sem vetve fut a végtelenbe, s játékosan közelíti meg az ismeretlent, akinek a figyelmét mindenáron magára kívánja vonni. Zorka pedig kis idővel érkezik meg az eb után, fejét kínjában jobb kezébe temetve.
- Ne haragudj - szólal meg kedves hangon, miközben indul a jószág felé, hogy pórázát rácsatolja. - Nem tett kárt semmiben? - néz végül fel a férfira.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 605
Írta: 2021. március 8. 20:45 | Link

Zorka


Vannak olyan gyógynövények, melyek szabadon teremnek, és melyeket így könnyebb beszerezni. A hirtelen jött melegedés okán, hirtelen bújt ki számos növény, így aztán, mielőtt még más taposná le, hirtelen szedem le én is őket. Az erdő szélén egy jókora csokrot gyűjtöttem már, aki nem ismer, jelen állapotomban azt hihetné, hogy modern virágkötészeti kurzuson veszek részt, ahol a vadvirágokból készülnek ízléses csokrok, vagy éppen egy nő szívét készülök elhódítani. Egyrészt, messze áll tőlem a kreativitás, másrészt a Martha-val kapcsolatos érzelmi hullámvasútam éppen elég nekem, sok is, így egyáltalán nem jut időm olyanra, mint a másik nem hódítása. A sajátom pedig nyilvánvalóan nem érdekel.
Fekete nadrágom felett szürke átmeneti szövetkabát található, alatta, bár nem látszik, de ott az elmaradhatatlan ing-mellény kombináció. Egy fekete sál, semmi izgalmas. Szőkés hajam kusza összevisszaságban, mint akinek nincs ideje elmenni fodrászhoz, borostám is lassan szakállá érik. Valahogy mostanában megint a munka létezik csak. Ingázok az egyetem, a Bagolykő és a patika között, közben újabb tudományos munkába fogva próbálom elmélyíteni a tudásom. Amikor pedig éppen úgy alakul, szívesen látogatom meg korábbi mesteremet, hogy jótanácsokkal lásson el. Minden a hétköznapi átlag szerint halad, nap, nap után, én pedig ennek teljes nyugalmában lépegetek előre életem nem túl izgalmas folyamán.
- Hm. Helló.
Érzem, hogy guggolás közben valaki a térdhajlatom magasságában jár, majd nedves orr nyomódik a tenyeremnek. Millió illat, tudom, kesztyűt kellett volna húznom, de a múltkor a patikában felejtettem, Elizabet nőies kesztyűje pedig nyilvánvalóan széthasadt volna az én széles kézfejemen. Egy perc csak, talán másfél, és már nem egyedül vagyunk, hanem megérkezik a gazda is, elhúzva a szaglászót tőlem.
- Minden rendben van, nem ártott senkinek.
Érdekes a jelenet, ahogy virágcsokorral a kezemben, féltérdre ereszkedve pillantok fel rá, de a helyzet komikusságát még nem érzékelem. Egyelőre kisbarátommal vagyok elfoglalva, és csak hunyorogva pillantok fel a nőre, aki elállja a napot, szerencsére.
- Úgy tűnik én vagyok a legelesettebb a környéken, hiszen hozzám rohant.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 8. 21:26 | Link

Farkasházy
Így ni.

A családja valószínűleg azóta is kacag, hogy meg tudták, hogy van nála egy élőlény. Zorka éppen ezért akar igazán bizonyítani. Ha csak másfél hónapot kibír mellette a kis teremtés, akkor már gyakorlatilag ő lesz az, aki mindent és mindenkit számítva a legtovább bírta vele.
Ezen gondolatok közepette nem figyel eléggé, s ekkor szökik meg a delikvens, mintha csak megérezné azt, hogy a nő szívéről a hatalmas kő egy darabja alább hull.
– Tipikus –sóhajtja csak úgy magának, majd gyorsabb léptekkel ered a kutya nyomába, miközben igyekszik néha egy-egy füttyszóval visszacsalogatni. Sikertelenül. Mikor végre nyomára bukkan, nagyra nyílt szemmel néz a virágokat szedő férfira. Szokatlan látvány, ez nem vitás.
– Hála az égnek – sóhajt egyet megkönnyebbülten. Nem nagyon tudna mit kezdeni azzal, ha bármit is művelt volna ez a kis vakarcs. Eléggé rossz probléma megoldóképességekkel rendelkezik, s általában a próbálkozásai csak csúfos kudarcokat okoznak. Mindenki szerencsés ma, hogy nem kell bemutatnia ezen áldását.
- Hogy mi vagy te? – néz kissé megszeppenve és értetlenül a másikra. – Szerintem csak keresett egy biztos pontot, mert úgy döntött, hogy már egy hét után elmenekül tőlem – tárja szét nevetve a kezeit. Igyekszik ő, komolyan próbál beleadni mindent, de azért be kell látnia, hogy van olyan művész agya, hogy olykor nem csak magának, de a kutyának is elfelejt ételt vagy italt adni.
– Amúgy, elég festői képet mutatsz így, komolyan mondom, megérné ezt vászonra vetni – s mindezt nem ironikusan közli. Tényleg így gondolja.

Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 605
Írta: 2021. március 8. 21:45 | Link

Zorka


- Elég rossz irányba indult. Fogalmam sincs, hogy hogyan kell ellátni egy állatot. Volt egy macskám, de elszelelt.
Ami azt illeti egy szervál volt, és nem feltétlenül kedves gondolat a volt menyasszonyomat házikedvencnek titulálni, de az, hogy elszelelt, teljes mértékben igaz, mivel nem bántam vele a legjobban. Semmi családon belüli erőszak, csak a figyelmetlen férfi és a dühös nő esete. Ennyi történt. Jogos, és én is csak azt tudom mondani, amit millió másik társam, hogy ha újrakezdhetnénk, akkor mindenképpen sokkal jobban odafigyelnék rá. De hát ez luxus, és az nem nagyon adatik meg az embereknek.
- Elesett, pontosabban eltérdelt, azt hiszem.
Mert jelenleg éppen térdelek, de egy perccel később rájövök, hogy egy némiképp furcsán veszi ki magát, így a következő pillanatban felállok, zavartan leporolva térdemet, ahol szerencsére nem marad nyoma sem a földnek, sem a kezdődő fűnek.
- Vászonra? Ilyet se mondott nekem még senki.
Olyat, hogy van fodrász a városban, látogassam meg, vagy, a szakáll az esetemben tizenöt évet is képes öregbíteni, igen, de, hogy festmény is lehetne belőlem, nos, olyat még soha, senki. Pedig hízelgő gondolat.
- Azt hittem, hogy manapság csak az előkelő családok tagjai kerülnek vászonra. Különösen azok, akik épp eladósorban vannak.
Az egyik diákom például ezért hiányzott az utolsó két óráról, ami meg is látszik a vizsgateljesítményén, tekintve, hogy éppen azokat a bájitalokat húzta, amikről akkor volt szó. Megkegyelmeztem neki, mert tudom, hogy ezekben a körökben nem dívik a bukás.
- Én pedig határozottan nem vagyok az. Farkasházy Rudolf, az új bájitalmumus.
Nyújtom előre a nem virágcsokorral teli kezem, és ha elfogadja, ahogy megtanítottak rá, röviden, finoman megrázva, de határozottan, nem erőszakosan tartva, kezet fogok vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 8. 21:59 | Link

Farkasházy
Így ni.

Olyan könnyedén hagyja el száját a mondat, hogy bele sem gondol abba, hogy lehetne akár sértő is. Pedig csak viccnek, amolyan hangulatoldásnak szánja, de látva a másik meglepett arcát, valamiért az-az érzése támad, hogy jobb lett volna csendben hóna alá kapni a kutyát és hazáig rohanni, mint valami bolond. Mondjuk a bolond jelzőt még így is lazán begyűjtheti, ha továbbra is balgaságokat fecserészik.
– Na, hát ha valakiket, akkor őket én még biztosan nem festettem – annál sokkal szabadabb lelke van, nem akarná ilyesmi festményért eladni.
–Amúgy csak a virágok, meg térdelés egy nő előtt, tudod.. Izé, csak vicc lett volna, na mindegy –legyint egyet, s szinte érzi, hogy elkezd vörösödni a feje. Neki mindig is különleges humora volt, amit mások, alig értettek meg. Az évek során már sikerült enyhítenie rajta, de úgy tűnik még mindig nem érte el azt a szintet, hogy mindenkivel kompatibilis legyen.
– Bánki Zorka, öhm az új rajz és technika tanár, vagy mi fene – nyújtja ő is a kezét. Nem annyira fontos az számára, hogy mások orrára kösse mit is csinál, de valahogy ez most ide kívánkozott, ha már a másik is megtette.
– Akkor a virágokat kotyvasztáshoz gyűjtöd? – nem akarja megsérteni, de neki körülbelül ennyi lövése van a bájitalokhoz és mindenhez, ami ezzel kapcsolatos. Zorkát tényleg lehetne azzal jellemezni, hogy nem éppen a legélesebb kés a fiókban, ettől függetlenül semmiből se bukott soha, de ha valami nem érdekelté igazán, hát azért nem is tett sokat, csak a minimumot.

Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 605
Írta: 2021. március 14. 15:08 | Link

Zorka


- Pedig azt mondják, hogy egy jó portré jó bevételt hoz. Sokan még mindig egy-egy festményt küldenek a házassági ajánlat mellé, és minél gyorsabban kel el a vásznon szereplő arc tulaja, annál népszerűbb a festő. Furcsa szokás volt ez már régen is.
Persze, akkor még nem volt fényképezőgép, nem tudtak lőni egy jó képet, így festettek. A vérmágusok pedig, ha jók az ismereteim, akkor a mai napig így csinálják. Vannak furcsa dolgok a világban, de ki vagyok én, hogy ezen fennakadjak. Amikor Lizi beállított a ténnyel, hogy férjhez megy, akkor is csak felvontam a szemöldököm, és bár azt hittem, a bátyámhoz kíván hozzámenni, végül egy ismeretlen arcot mutatott. Őt is egy kép alapján házasították ki, de látva, hogy neki ez mennyire nem volt morbid, én magam már nem szóltam, felesleges is lett volna.
- Nagyon rossz a humorom, mondanám, hogy a férfias külsőmmel kompenzálom, de az a nagy helyzet, hogy ebben a faluban az embernek csak kisebbségi komplexusa lehet.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a tanodában a tanáriban az asztalom Ambrózy Henrik és Damyan Volkov között helyezkedik el. Ha jobbra nézek, akkor a diáklányok félistenét láthatom, aki még hetero férfi szemmel is vonzó, ha balra, akkor meg egy volt kviddicsistent. A kettő között pedig ott vagyok én, mint az a fiú, akit szánalomból visznek magukkal a nagyobb testvérek, meg mert az anyjuk rájuk szólt, és nem akarnak vele ellenkezni.
- Vagy mi a fene? Izgalmas tantárgy lehet.
Jegyzem meg egy félmosollyal, miközben kezet fogunk. A kinézete alapján arra következtetek, hogy még új a szakmában, még nem szokott bele, hogy ő is tanár, meg aztán az előkészítőben a gyerekek még valóban fiatalok, nem kell hozzájuk annyi komolyság.
- Igen, pontosan. Van pár drágább alapanyag, amire muszáj kiadni a pénzt, így, amit tudok, azt szeretek így beszerezni, csökkentem az iskola kiadásait, és mégsem robbantjuk fel a bájitaltan termet. Mindenki nyer. Technikához és használhatóak, préselni vagy színezni velük, nem tudom, mennyire szigorú a tanmeneted.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 15. 12:49 | Link

Farkasházy
Így ni.

Valóban ez a hír járja. Az régi szokásokhoz görcsösen ragaszkodó családok, sokat képese kicsengetni azért, hogy eladósorban lévő gyermekükről a lehető legtökéletesebb kép készüljön. Zorka mégsem állt be ebbe a dologba, mert ő szeret szabad lenni, nem pedig a hagyományokhoz kötött művész.
– De, ha valakit nem a pénz motivál, hanem a művészet szeretete és az egyediség, akkor ő nem véletlenül nem áll be holmi portrékat pingálni – ez pedig mindenféle cinizmus nélkül mondja, tényként.
– Na igen. Nem lennék férfi ezen a helyen az biztos – nem lehet ezzel vitatkozni. Manapság annyira elszaporodtak errefelé a tökéletes hím egyedek, hogy a nőknek lassan el kellene gondolkozni azon, hogy nem-e egy illúzió világba kerültek be. – De azért megsúgom, miattad i bőven lehetne valakinek komplexusa – és tényleg halkabbra is veszi a hangját, hogy véletlenül se hallja meg senki, hogy ő ilyesmit mondott bárkinek. Nem, mintha nem vállalná fel mindig a véleményét, talán néha még túlságosan harsány is, de nem ismeri ezt az embert, így nem tudja, hogy örül-e ő egyáltalán ilyesmi bók féleségnek.
– Hát, ha én tartom az parádés lesz - neveti el magát, hogy ezzel ellensúlyozza a zavarát. – Nem tudom igazából a hivatalos nevét, eléggé új a dolog – mert más a mugliknál és más itt. Meg azt is tegyük hozzá , hogy a mugli világban évente más a neve, nehogy véletlen az ember megjegyezze mit is tanít pontosan.
– Ez tök jó dolog - elismerően hümment egyet. Valahogy úgy tudta eddig elképzelni, hogy ezeket az alapanyagokat nem önként gyűjtik be a tanárok, hanem keresnek rá valakit avagy megveszik. De úgy tűnik, hogy van még mit csiszolnia a tudásán.
- Most eléggé rosszul fog hangzani, de számomra a tanmenet az egy halom papír, amit le kellett adni és kész.. Rajtam kívül senki sem látja igazából, szóval gyakorta térek el tőle – vagy hát nem olyan gyakran, hiszen még nem igen volt ilyenben része, de majd igyekszik nem meghazudtolni önmagát. - Jó ötleteid vannak – eszébe jutott már, hogy majd ősszel levelet préselnek, meg állatokat ragasztanak és ilyenek, de hogy a virágokkal rajzolni.. Na az nem, pedig aztán művész vagy mi fene lenne.

Hozzászólásai ebben a témában
Farkasházy Rudolf
Navigátor, Egyetemi tanár, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos


Pertner a könytösben
offline
RPG hsz: 196
Összes hsz: 605
Írta: 2021. március 27. 09:20 | Link

Zorka


- Nem, akkor feltételezhető, hogy a vérében Grosserlieb vér csörgedezik, vagy legalábbis nagy hatással volt rá a nő.
Ezt viszont szintén csak hírből tudom, mert én és a művészet nem állunk olyan közel egymáshoz. Ha a tökéletes élő-halál esszenciáját, vagy egyedi fiolákat kellene értékelni, na az az, ami számomra a művészet fellegvára volna. De mind tudjuk, hogy az, ami engem gyermeki rajongással tölt el, kevés embernek jelent valódi boldogságot. Nekem igen, számomra csodálatos, de eszemben sincs kényszeríteni bárkit is, hogy hasonlóképp vélekedjen erről a területről. Tudom, hogy én is túlzó vagyok olykor, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a saját menyasszonyomat is elveszítettem miatta. Tettek, amiket sosem fogok magamnak megbocsátani.
- Szerintem van balansz a kettő között. Abban az esetben, ha mondjuk az ember megszorul anyagilag, akkor jó, ha van egy olyan terület, ahol igen busásan fizetnek. De tudom, hogy ez ellene megy a művészi szabadságnak, csak arra jó, hogy az ember túléljen. Én se szívesen csinálnám, meg tűrném el az úri körök rigolyáit.
Meg is borzongok cseppet arra a gondolatra, hogy nekem így kellene élnem. Nem, semmi esetre sem. Én szeretem, hogy tényleg a szenvedélyem a munkám, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy megélek belőle. Szeretem látni, hogy a bátyám is boldog, ő kis a maga útján van, és igazából titkon örülök neki, hogy ő meg én újra együtt lakunk, mintha kaptunk volna egy második esélyt arra, hogy megismerjük egymást, és én szeretném ezt a lehetőséget maximálisan kiélvezni. Ehhez pedig tudom, hogy az kell, hogy egyelőre ne legyen más, csak mi ketten. A gondolatra, hogy miattam komplexusa lehetne valakinek, csak elnevetem magam, és finoman a fejem ingatom.
- Ez kedves, amíg nem ismered meg a bátyámat, szóval, azt hiszem, szeretném, ha nem ismernéd meg, onnantól megváltozik a véleményed rólam.
És valljuk be, bármennyire is nem izgat az, hogy én most nővel kezdjek, nagyon jól esnek a szavai, melyek arra utalnak, hogy ha akarom, akkor lehet még esélyem ezen a téren, és akár egész gyorsan el is kelhetek a piacon. Elvégre, ki láthatna jobban, mint egy művész?
- Egyáltalán nem hangzik rosszul, kreatív téren szerintem bűn is tanmenetet követelni. Élvezze az, aki oktatja, és az is, aki tanulja, ennyi lenne szerintem ebben a korban minden rajzzal, énekkel és ehhez hasonlatos kreatív művészeti ágakkal való megismertetés lényege. De hát mi porszemek vagyunk a gépezetben, viszont, ha bármikor bármilyen ötlet kell, szívesen adok.
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 27. 09:52 | Link

Farkasházy
Így ni.

Halkan felnevet, mikor Rudolf a bátyját említi. Tudja milyen érzés ez, néhány évig szenvedett tőle, mikor még túl fiatal volt és mindenki a nővére körül forgott. Aztán szerencsésen kinőtte, legalábbis igyekszik. Ha egy lapon kéne őt említeni bármiféle kapcsolattal, az nagyjából a Titanic és a jéghegy lenne, se több, se kevesebb. Bókokat nem tudja kezelni, maximum elvihogja őket, ajándékokkal szintén hadilábon áll –nem mintha nagyon kapott volna, hiszen addig soha nem jutott, hogy ilyen mélységeket éljen meg-. De neki így tökéletes ez. Majd talán 20-30 év múlva másképpen gondolja.
– A kicsikkel amúgy is nehéz azt követni, ami le van írva. Bemegy az ember egy tervvel, aztán átlépve a küszöböt simán borul minden – ha csak Karolából indul ki, akkor bizony egy tanmenetet az első öt perc után lazán lehúzhat a slozin. A gyerekeknek szabadság kell, lehet őket irányítani, de ott is van egy pillanat, mikor hátra kell lépnünk és hagyni nekik, hogy szárnyaljanak. Ő is így van ezzel, mikor nem önmaga miatt, hanem egy rendelés, egy feladat végett ül le rajzolni, festeni. Meghallgatja a paramétereket, aztán köszöni szépen, csinálja maga. Eddig még nem volt rá igazán panasz.
– De arra például nem lennék képes, hogy tizenéveseket tanítsak – néz a másikra haloványan elmosolyogva. – Nekem ők már túl nagyok, túl sok elvárással, túl sok kritikával és makacssággal. Szerintem ha azt mondanák, hogy menjek meg egy csapat tizenhat –tizenhét éveshez és tartsak nekik egy órát elbőgném magam – nevet fel a végére. Nem egy beszari alak, sőt! szeret sok mindent kipróbálni, de hogy ezzel a korosztállyal dolgozzon, na azt már nem. Inkább megy egy mugli nagyáruházba kasszázni a sok idióta vevő közé.
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. március 27. 09:52
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa