36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. szeptember 19. 16:16 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

Egy ideje már kerülöm a találkozást Karolával, ami azt illeti Babuval is. Furcsa volt ez az egész randi "Boszi"-val, akiről kiderült, hogy Karola. Az viszont elég tanulságos volt, hogy kép nélkül nem igazán jó ötlet ezen a randiappon fent lenni. A másik, ami kiderült, hogy ismeretlenül is olyan jó fej Karola, mint ha tudod, hogy róla van szó. Tényleg jó volt vele a randi, és felhőtlenül is éreztem magam, miután kiderült, hogy mi vagyunk a randi két résztvevője és nem neki is egy ismeretlen, meg nekem sem. Viszont a végén úgy gondoltam, hogy egy jó randi utolsó mozzanata akár lehet egy csók is - amit így utólag visszagondolva első randinál elég elhamarkodott ötletnek érzem -, de akkor betévedt Babu és látta az egészet. Hogy ez miért is zavar igazán? Mert, amikor megcsókoltam Karolát bevillant Babett szeme, perzselően az agyamba, pedig semmi köze nem volt hozzá. Amikor pedig megláttam, hogy láthatott minket, bűntudatom lett, és nem értem miért. Illetve azóta már értem, mert valójában Karola irányába éreztem, hiszen Babu randizgatott azóta elmondása szerint, szóval... meg amúgy sem hiszem, hogy sok esélyem van nála, hiába Bogi tanácsai a szerelmi életemre vonatkozóan. Már, ha van ilyenem, szerintem nincs, de legalább Masával pontot tettünk a lezáratlan ügy végére, aminek szívből örülök. Jól esett, hogy bocsánatot kért, és szívesen fogadtam, kapaszkodtam már belé, hogy megtörténjen. Na, de visszatérve az egészre, amiért itt ülök a padon, várva Karolát, az a nagy helyzet, hogy nem tehetem meg Karolával azt, hogy amíg nem tisztázom magamban, hogy mit akarok, nem tehetem meg, hogy hitegetem. Ugye ebben pontosan én voltam benne, és tudom, hogy milyen szar érzés, ha játszanak az ember érzelmeivel. El tudnám Karcsit képzelni mellettem, letojva, hogy ki mit gondol a rokonságról, csak hát nagyon úgy tűnik, hogy én viszont beleestem Babuba. Karolát pedig szeretem annyira, hogy ne okozzak neki fájdalmat szándékosan, hogy hátha mégis... pont eléggé szórakoztak már az érzelmeivel, vagy hát... lehet, hogy nem szórakoztak, de nem sokáig tartott az első kapcsolata. Szóval itt annál a bizonyos stéghez közeli padnál várom őt, miután délelőtt küldtem neki egy baglyot, hogy itt fogunk találkozni, ha eljön. Én nem tudom, hogy hogyan van ezzel az egésszel, remélem, hogy még nem hitte el, hogy járni fogunk. Mert akkor nagyon ciki lesz az egész beszélgetés, meg az is, hogy megbántom őt vele valószínűleg. Az pedig az egyik utolsó dolog, amit szeretném, hogy bántsam Karcsit. Lehunyt szemmel várom őt, csak ha lépéseket hallok, akkor pillantok az érkező hangok irányába.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 16:58 | Link

Bence
kinézet

Napok teltek el a randink óta, talán több is, mint amiben megállapodtunk, s kezdtem frusztrált lenni amiatt, hogy Bence kerül engem. Nem találtam meg őt azokon a helyeken, ahol többnyire felbukkant, az étkezőben sem bukkant fel, s még csak nem is üzent. Már kezdtem azt érezni, hogy talán kerül engem, a baj csak az volt, hogy nem értettem, miért, hisz nagyon is jól sikerült a randink. S bár az elején mindketten meglepődtünk azon, hogy mi vagyunk Flash és Boszi, utólag mégis csak jól sült el a dolog, hisz megcsókolt. Ez pedig azt hiszem a legjobb jele volt annak, hogy tetszem neki. Szóval ezek miatt teljes kétségbeesés uralta a napjaimat, étvágyam sem volt nagyon, de hát enni azért csak kellett valamit. Aztán ahogy délelőtt megkaptam a baglyot, s benne a találka helyet, máris megkönnyebbültem. Végre üzent, ráadásul nem is akár milyen helyre hívott, hanem a kis tavacskához. Mi lenne ez, ha nem egy igazi randi? Egy olyan komolyan átgondolt, romantikus gesztus?
Jó, nem voltam nagyon romantikus alkat, ez már a Márkkal való kapcsolatomban is hamar kiderült, ettől függetlenül ennek a randinak mégis nagyon örültem. Rögvest le is ment két nagy szelet kolbászos szendvics, azt hiszem hogy Bence levele pozitívan hatott rám, s helyre állította a bioritmusomat.
Izgatottan vártam a délutánt, készültem rendesen, még a hajamat is kivasaltam, próbáltam olyan ruhát felvenni, ami tetszene Bencének, s Dana korábbi tanácsaira hagyatkozva még egy kis parfümöt is fújtam magamra.
A tavacskához érve kíváncsian pillantottam körbe, majd amint megláttam Bencét a padon ücsörögni, hirtelen megtorpantam. Eddig is izgultam, de most talán még gyorsabban vert a szívem idegességemben. Csak nyugi, randiztál már, ő csak Bence...csak...hát persze.
Nem nagyon hatottam magamra, az idegesség sem múlt el, de mégis erőt vettem magamon, s megindultam a fiú felé.
- Nahát, ki ez a helyes idegen? - kérdeztem mosolyogva, ahogy közelebb értem hozzá, s bár zavarban voltam, ha felállt a padról, azért odahajoltam, s nyomtam egy puszit az arcára. - Mintha a gondolataimban olvasnál, tudtad, hogy imádom ezt a helyet? - ezt vehette dicséretnek is, mert ennél jobb helyre nem is hívhatott volna. A tavacska környéke békés volt, s ideális arra, hogy csodálatos délutánt töltsünk együtt.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. szeptember 19. 17:04
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. szeptember 19. 17:59 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

Többször eszembe jutott, miközben várakoztam, hogy inkább mégsem kellene találkozni Karolával. Már előre látom, hogy sírni fog. Szerintem. Tudom, hogy elég érzékeny lány, és azt is tudom, hogy tetszem neki, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rellonos cukorka. Ott is azt követelte, hogy csókoljam meg, és csak azért nem teszem, mert gyáva vagyok. tudom, nem volt teljesen önmaga, de a kis cukorka szerintem, csak felnagyította azokat a bizonyos tulajdonságainkat. Á, de ez így... nagyon kellemetlen. Rendesen rosszul érzem magam, pedig nem kellene, vagy én nem is tudom. Nagyot sóhajtok és érzem, hogy a nap végigsimít az arcomon, őt nem zavarja, hogy szenvedek-e, vagy sem. Legalább a nap állandó, tőle azt kapod, amit elvársz és nem is kell neki mindenféle társadalmi szerepben megfelelned. Kicsit váratlanul ér mégis, ahogy Karola köszönt, nem hallottam meg, ahogy megérkezett. Ű, de jól néz ki, és érzem a parfümje illatát, igazán kitett magárét. Jajj, édes Merlin, el kéne menekülnöm! Arcomra mosoly kúszik, mert mégiscsak szeretem őt, még ha nem úgy, ahogy kellene. talán őt kellene választanom, sosem okozott még csalódást. Az is igaz, hogy Babu sem. Meg az is igaz, hogy mi az, hogy választanom, mintha patikamérlegen lehetne mérni a szerelmet. Annyira örültem annak idején Masánál is, hogy végre járunk. Előtte mindent kínosnak éltem meg. Most meg én leszek az, aki tönkretesz azelőtt egy kapcsolatot, hogy megtudhatnánk milyen lehetne.
- Csak én - pattanok fel végül, és fogadom a pusziját, amit vissza is szolgáltatok gyorsan, illetve kábé ugyanakkor. - Nagyon csinos vagy, Boszi - amúgy vicces lenne, ha használhatnám rá ezt a jelzőt, tök aranyos lehetne, de... nem lesz.
- Gőzöm sem volt, de örülök, hogy néha tudok jól választani - mosolyodom el, de nem elég kedves a mosolyom, valami kis keserűség költözik a szám sarkába. Kékjeimet az övéibe fúrom, és mielőtt még rátérnénk bármi dologra, meg szeretném előzni a bajt. Mármint a nagyobb bajt... és próbálok Masa hibájából tanulni.
- Tudod, gondolkodtam ám kettőnkről - ami nem is hazugság, mert egy jó ideje ez jár a fejemben, és okoz elég sok bosszúságot bennem. De úgy érzem, hogy korrektnek kell lenni vele. Közben leülök és mutatok, hogy üljön oda mellém. Arcomról még nem sok minden olvasható le, de ki tudja, milyen megérzésekkel jött el most.
- És nem nagyon tudnék felhozni értelmes érveket, hogy miért érzem azt, amiket érzek, meg azt, amik nem hagynak nyugodni - mondom, de igyekszem nem megérinteni, meg semmi olyat tenni, ami később rosszabbítaná a helyzetet.
- Tudod, igazán jól csókolsz - újabb mosoly felé, és érzem, hogy elmosolyodom. - És nagyon jó fej vagy, a legkedvesebb ismerőseim egyike - húzom még egy kicsit, csak már én sem biztosan tudom, hogy hová szeretnék kilyukadni.
- De mégsem járhatok veled - sütöm le a szemeimet, és nézem a lábait, amik most el vannak takarva előlem és vélhetően sosem lesznek megmutatva a kedvemért. Szégyellem magam, nagyon komolyan szégyellem.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 18:49 | Link

Bence

- Köszönöm, ez érted van - széles mosollyal fúrtam pillantásom a tekintetébe, miközben mintha pukedliznék, egy picit beroggyantottam a térdeim, s ruhám széleit fogva játékosan meghajoltam előtte. Az egészben az volt az érdekes, hogy míg egész nap izgultam a randi miatt, mellette nem éreztem azt a megfelelési kényszert, amit Márk mellett. Úgy éreztem, hogy Bencével sokkal szabadabb lehetek, s már nem volt rajtam nyomás,legfeljebb csak az izgalom, amit ő váltott ki belőlem.
- Ez tényleg jól sikerült, gyönyörű - még mindig mosolyogva fürkésztem a szemeit, s közben azon gondolkodtam, hogy miért is nem jött el ez a pillanat korábban. Mikor még Márkkal jártam, már akkor is voltak olyan találkozásaink, amikor jobban éreztem magam, mint a levitás fiú mellett. Talán még magamnak sem akartam beismerni azt, hogy megtetszett az unokatestvérem. Igen, most biztos mindenki tépné a haját, s forgatnák a szemeiket, de ez van. S ami azt illeti, nem is igazán tudtam rá rokonként tekinteni, hisz nem is olyan rég tudtuk csak meg, hogy távoli unokatesók vagyunk. Nem együtt nőttünk fel, a kapcsolatunk az iskolában alakult. Akkor miért is kellett volna azon rágódnom, hogy erről majd ki mit fog gondolni?
Na igen, ott volt azért Emma, akinek a véleményét nem söpörhettem szőnyeg alá. Róla sajnos megfeledkeztem, s meg sem fordult a fejemben az, hogy miután összejövünk Bencével, majd mégis hogy fogjuk ezt neki elmondani. De most nem is ez számít. Itt állt előttem, alig egy karnyújtásnyira, s végre nem kellett megjátszanom magam, vagy hallgatnom, szimplán lehettem önmagam.
Miközben gondolatok ezrei kavarogtak elmémben, nem tudtam nem észrevenni, hogy Bence mosolya mögött megbújik valami szokatlan. Eddig még sosem láttam ezt rajta, s valamiért most szokatlan volt a viselkedése. Nem tudtam mire vélni, de talán csak izgult.
- Ez jó, mert én is - szinte azonnal lecsaptam szavaira, s mellé ülve, azonnal közelebb csúsztam hozzá, ujjaim alig néhány milliméternyire hevertek az övéitől, várva, hogy bőröm végre az övéhez érhessen, hogy ujjaink végre egybeolvadhassanak. Még egy csók is átvillant az elmémben, de láttam Bencén, hogy valami nem stimmel, s úgy tűnt, mintha küszködne a szavakkal. Felé fordulva kedvesen mosolyogtam rá, hátha csak ez hiányzik ahhoz, hogy ő is leküzdje a rokonság miatti kételyeit. Valószínűleg ez lehetett a gondja, hisz ezek a gondolatok sokszor bennem is felmerültek.
- Igen? - egy kicsit elpirultam, hogy felhozta a csókot, de a mosolyom kiszélesedett, biztos voltam abban, hogy most jön majd a nagy pillanat, még az egyik szemöldököm is feljebb szökkent izgalmamban, de következő másodpercben Bamm! Arcon csapott a felismerés, s a szavak, amiket kiejtett a száján.
Arcomról azonnal eltűnt a mosoly, s helyét átszőtték az értetlenség fonalai.
- De...de miért? - kérdeztem akadozva, bizonytalanul, miközben továbbra is a szemeit fürkésztem. - A rokonság miatt? Mert az...figyelj, nem is vagyunk olyan közeli rokonok, amúgy se tartottuk ezt a rokoni kapcsolat, nem is tudtunk egymásról és..és, aranyvérű vagyok, nálunk ez nem jelent semmit - hirtelen sorolni kezdtem az érveket, miközben ujjaimat a kézfejére csúsztattam. Naivan azt gondoltam, hogy csupán ez lehet a gond, amin Bence nem tud átlendülni.
  
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. szeptember 19. 18:56
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. szeptember 19. 19:24 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

- Kedves tőled - most mégis mit mondtam volna, hogy nem kellett volna? Mondjuk az lenne a korrektebb, de nem így akarom elmondani neki, amit el szeretnék. Szépen kell felvezetni az egészet, mert nem akarom, hogy jobban sérüljön a kapcsolatunk, mint az muszáj. Nyilvánvaló, hogy nem fog tetszeni neki és egy darabig biztosan ki sem fog állni, de azért egyszer szeretném, ha valahogy mégis barátok lehetnénk.
Arra meg már tényleg nem tudok mit mondani, hogy egy jó helyszínt választottam. Nekem pont nem kellemes emlékeket hoz elő, vagy hát nézőpont kérdése. Itt elég szarul voltam, de Emmával szorosabb lett a kapcsolatunk, szóval... ilyen felemás. Persze ezután a beszélgetés után 2-1 lesz a rossz emlékek javára. El is kezdem felépíteni az egész mondandómat és érzem a szívem egyre rosszabbul ver, meg a gyomromban szépen nagyobbodik az a bizonyos kő, ahogy Karola mindenre pozitívan reagál. Ezért nem is szeretném túl sokáig húzni az egészet, kimondom, amit ki kell. Először meglepődik - ki a fene nem tenné ezt? -, aztán persze megpróbál megnyugtatni. A keze a tenyeremen landol, én pedig nem merem elhúzni, de otthagynom sem kéne. Így végül szép lassan elhúzom, de még erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy a szemébe tudjak nézni. Azt pedig muszáj lesz. Érzem, hogy a torkom kezd összeszorulni, majd végül csak kinyögök valamit.
- Azon már túl vagyok, hogy az érdekeljen - mondom neki, nem mintha ez megnyugtató lenne, inkább csak baj. - Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, csak... nem beléd - mondom, de, hogy ha már Karcsi eléggé el van keseredve, még beverem a koporsóba az utolsó szöget is. - A csókunkból jöttem rá - sóhajtom, és az egész eddigi elfojtott bűntudat kiül az arcomra. - Nem akarom, hogy rosszat okozzak neked emiatt, vagy hogy áltassalak. De valószínűleg neki meg én nem kellek, ha ez hoz neked vigaszt - mondom, már úgy vagyok vele, hogy tudjon meg mindent, nem akarom áltatni és tudnia kell róla. - Sajnálom, mert nagyon kedvellek és... nem ezt érdemled - nyögöm ki a végén, de ezeket már nem a szemébe mondom. Hát ez van, nem vagyok valami erős férfitípus, mi? Biztosan jobban is meg lehetett volna mondani. Most már csak azt várom, hogy a vihar rám törjön, és eltöröljön a föld színéről.

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. szeptember 19. 19:59 | Link

Bence

Néhány perccel korábban még hittem abban, hogy kettőnk közt elindulhat valami új, valami friss, egy olyan izgalmas kaland, mely mindkettőnk életét pozitívan befolyásolná. Hiába éreztem rajta kétséget, vagy zavart, mindezt betudtam annak, hogy nem tudja kezelni a családi kapcsolatot. Naivan azt gondoltam, hogy kizárólag ez lehet az egyetlen akadály, s mosollyal próbáltam meggyőzni arról, hogy mindez mit sem számít, a vérfertőzés még akár lehet jó dolog. Ugyan már.
Miért is gondoltam azt, hogy csupán ez lehet közöttünk az akadály? Miért fordult meg a fejemben az, hogy talán benne nem kavarogtak olyan érzések, mint bennem?
Miközben elhúzta kezét az érintésem alól, s megkezdte mondandóját, már a hangszínéből éreztem a visszautasítást. Még ki sem kellett mondania, megéreztem, hogy mindez több annál a problémánál, mint amire korábban gondoltam. Bence számára valójában nem is a kuzinság okozott fejtörést, ennél sokkal többről volt szó. S ahogy kimondta, hogy szerelmes, csak épp valaki másba, olyan érzés volt, mint akit nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel. Vagy forróval.
Hirtelen elreppent az örömöm, sietve kapott szárnyra, s a boldogság fészke helyén csak nehéz köveket hagyott. A torkom azonnal elszorult, arcomba vér szökött, de most leginkább a harag, s a csalódottság miatt.
Pocsék érzés volt, s azt hiszem, hogy mindez még az arcomra is kiült, mert tekintetemből eltűnt az a ragyogás, amivel az érkezésemkor pillantottam lélektükreibe. Helyette csak vádlón pillantottam rá, mintha csak azt kérdezném, hogy miért? Miért nem mondtad el ezt korábban? Vagy miért csókoltál meg, ha mást szeretsz?
Gondolatban már kismillió forgatókönyv lezajlott a fejemben, az egyik másodpercben felpattantam és arcon csaptam, a másik pillanatban csak sírtam, a harmadikban mindenféle szitokszóval illettem, s haragosan tomboltam. Ezek helyett azonban még csak szóra sem nyitottam a számat, ehelyett ültem némán, összepréselt ajkakkal, miközben hozzá közelebbi kezemet visszavontam az ölembe, s összeszorítva öklömet, körmeimet a tenyerembe vájtam, ahogy hallgattam.
Már nem nézett rám, de talán jobb is, mert így nem kellett látnia, hogy mennyire érzékeny vagyok. A szemem sarkába kiülő könnyet egy gyors mozdulattal sepertem félre, s bár kínzó erővel fojtogatott a sírás előszele, nem hagytam magam elgyengülni előtte. Mást szeret, ez van, dolgozd fel. Gyerünk, szedd össze magad.Ezt kántálta fejemben a hang abban a néhány másodpercben, míg némán ültünk egymás mellett. Tudtam jól, hogy nem hazudik, s ami azt illeti, bármennyire is fájt az elutasítása, egyszerűen nem tudtam rá haragudni.
Torkot kellett köszörülnöm, hogy szóhoz juthassak, de még a szám is kiszáradt, mintha ez a vallomás minden erőt elszívott volna belőlem.
- Tudom, hogy kedvelsz, és...ne légy hülye, ha arról van szó, akire gondolok, kicsi a valószínűsége, hogy nem kellenél neki - nem voltam biztos benne, de azt hiszem, Babura gondolt. Hát persze, mintha ő lett volna ott a pizzériánál. Miért nem jutott eszembe ez eddig? És még a rellonos bulin is mesélt róla. Oh, Merlinre, hogy lehettem ilyen hülye?
- Én már csak tudom, jó az ízlésem...- mondtam, miközben felé fordultam, majd attól függetlenül, hogy felém fordult-e, odahajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Ne szúrd el - még combon paskoltam őt, majd felegyenesedtem, s távolabb lépve tőle még vetettem egy pillantást a padon ülő fiúra. Nehéz volt, borzasztó nehéz, legszívesebben sírni lett volna kedvem, annyira rosszul esett az elutasítása.
- Szia Bence, a suliban majd találkozunk - még ezt valahogy sikerült kinyögnöm felé, de ezután sarkon fordultam, s távolodva tőle megindult néhány könnycsepp, mely végig csordult az arcomon, mert rájöttem arra, hogy nekem ő volt az igazi.

Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. szeptember 19. 23:02 | Link

Karola
gondolkodtam...  - kinézet

Nem is tudtam, hogy hova bújjak magam és Karola előtt magamban. Ez az egész nem jó, de attól még igaz. Én nem akarom, hogy Karola sérüljön emiatt, de tudom, hogy fog. Hiszen kiöltözött, nagyon pozitívan áll az egészhez, nem arra számít, amit mondok neki. Az időt, mintha fenéken billentették volna, hogy igyekezzen eljutni addig, hogy kimondjam a dolgokat. De amint kimondtam, mintha  nap is elbújt volna egy kicsit, kevésbé erősen cirógatott tovább, a szél is elcsendesedett és minden ezutáni mondatom után Karola arca sem tükrözött felém kedvességet. Nem mintha másra számítottam volna - őrület is lenne, ha ennek örült volna -, mégis rosszul esett. Tudom, hogy neki még jobban, vagy összehasonlíthatatlanul rosszabbul, de nem mertem semmit sem csinálni. Sem megölelni, vagy akár hozzáérni, hiszen ő elég sokat adott már magából azért, hogy mi egy pár lehessünk. Én pedig egy huszárvágással véget vetek ennek és nem azért, mert rosszul néztek volna ránk az emberek, hanem gyarló emberi érzelmek miatt. Amik az sem biztos, hogy valóságosak, de nem szeretném, ha akkor derülnének ki, hogy mégis, amikor már lehetetlen sérülés nélkül kihátrálni Karcsi szerető karjai közül. Talán tévedek és mégsem Babu lesz az igazi, sőt már másé lett a kisebbik Drinóczi, de ha meg sem próbálom, ha nem a szívem után megyek, akkor miért lennék más, mint a többi. Későn ébredtem rá, hogy nem kellene veszni hagyni a dolgot, de talán még éppen nem későn, hogy Karolának ne essen annyira rosszul.
- Jó az ízlésed? Hogy... á, köszi - értetlenkedek majdnem, de azért felfogom, hogy mit mond, azt viszont nem, hogy miért. Ledöbbenek, hogy ezt ilyen könnyedén fogadja,ahhoz képest, hogy hogyan érkezett ide és mit mutatott az előbb az arca. Égető puszit érzek az arcomon, oda is kapom a fejem és csak nézem őt, hogy mégis mit művelsz te lány? Hát normális vagy? Akadj ki, vagy csak szó nélkül hagyj faképnél néhány keresetlen szóval és ennyi. De, hogy még áldásod is adod? Valami nem stimmel... Piff, lepadlóztat a tanácsával, miszerint "ne szúrd el". Tényleg csak pislogok, mint hal a szatyorban, az értetlenség minden formája kiül a képemre, és csak tátott szájjal nézem, ahogy biztatóan lábon paskol.
- Szia - nyögöm ki, ahogy elbúcsúzik, és legalább szögbelövővel szegeztek a padra, ahogy látom a távolodó alakját. - Ne szúrd el. Már elszúrtam - suttogom magam elé, mert nem hiszem el, hogy ilyen könnyedén vette az én hirtelen lobbanékony kuzinom. Tudom, hogy most iszonyatosan tartja magát, és azt is, hogy oda kéne rohannom hozzá, és ezerszer bocsánatot kérni, megölelni, de nem megy. Elszúrtam az ő lehetőségét és egyedül én vagyok  hibás, meg az érzéseim, amik eddig előlem elbujdosva éltek, egészen a csókunkig. Sóhajtva nézem őt, amíg ki nem fakul az alakja a látóteremből, ahogy a lehetséges kapcsolatunk is feloldódik a lelkünkben. Nagyot sóhajtok és még jó sokáig ülök a padon az utolsó szavain gondolkodva, rengeteg bűntudattal a vállamon. Végül, sötétedéskor indulok el, mert tudom, hogy vissza kell érnem időben, ha nem akarok még büntetést is. Bár, lehet, hogy rám férne. Azt sem tudom mikor és hogyan kerülök ágyba, csak a plafont bámulom és a kék ruhás Karolára gondolok, amíg el nem nehezedik a szemhéjam és el nem alszom.


Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa